2011. április 18., hétfő

Casanova Titkok, Avagy Elromlott Az Életem…


Szia Andi!

Én rájöttem, hogy nekem az életem ott romlott el, amikor kamaszodtam és megélhettem volna a lányokkal, most már nőkkel, a kezdeményezést, a magabiztosságot, a bátorságot, a félelem nélküli 3-másodperces közeledést.

Azóta az egész életemben szó szerint mindenben visszahúzódó, félénk, nem kezdeményező vagyok. Most egy Casanova titkok c. könyvet olvasok, hogy ezen segítsek.

Nekem segítene a Munka? A múltba már nem tudok visszamenni, de ez a félénkség okozza a pénzügyi szegénységemet is, így kezdő egyéni vállalkozóként. Félek az emberektől, rengeteg visszautasítást, szeretetmegvonást kaptam apámtól, normális párkapcsolatom még nem volt.

Köszönöm a választ, remélem, más huszonéves fiúkat is képviselek vele, nemcsak magamat.
Bálint

Aranyos Bálint!

Lehet, hogy már ettől a megszólítástól is kiráz a hideg, pont ez jött most nekem. Vannak férfiak, akik a legkevésbé az aranyos, kedves, vagy cuki, édi jelzőt szeretnék hallani magukról. Szeretnének nagy erős, macsós, határozott, önbizalomtól duzzadó, oroszlánüvöltésű supermanek lenni, akik előtt hasra esnek a nők. Csak „elordítják” magukat, és máris meghódították a női szíveket. Fordítva ez a nőknél ugyanígy jelen van, csak épp hogy mi épp inkább törékenynek, finomnak, kedvesnek, szívet elolvasztónak, gondoskodást, biztonságot keresőnek próbálunk mutatkozni. Ja, és mindkét nem tagjai ellenállhatatlanul szexik is kívánunk lenni, hisz nyilván ez visz majd el minket a hőn áhított boldog párkapcsolatba, persze a többi ezer kívánalmunkkal, elvárásunkkal egyetemben.
Nos, ha én azt látom, hogy nem felelek meg a társadalmi „normáknak” pasiként – maradjunk most a pasiknál az egyszerűség kedvéért, de a nők legyenek szívesek fordítsák át magukra az összes mondókámat -, akkor elkezdem keresni, hogy mi is lehet velem a probléma, mit is csinálhatok rosszul, miért is nincs nekem „normális” kapcsolatom, stb. És kezembe veszek mindenféle könyveket, elmegyek tréningekre, melyek ennek a helyzetnek a lehetőleg gyors orvoslását ígérik. Nem ismerem az általad említett könyvet, de volt szerencsém hasonló típusú irodalmat és tanfolyami tematikát olvasni. Ezeknek a nagy része a manipulálásról szól. Saját magad és a másik nem meghódítani kívánt tagjainak manipulálásáról. Kérlek, majd árulj el néhány tippet a könyvből, szeretem tudni, mivel traktálják a már amúgy is összezavarodott emberek fejét. És, persze az is lehet, hogy Te egy kivételesen hasznos, és mélyre nyúló könyvet nyitottál ki.
Szóval, ránézünk az életünkre, azt látjuk, hogy nem olyan, mint amilyennek szeretnénk. Hiányzik belőle ez is, meg az is. Legalábbis ezt a történetet vetíti nekünk az elménk, hiszen nem azt látjuk, amit hallottunk, olvastunk, mondtak nekünk arról, hogyan is néz ki egy „normális” élet, nem is beszélve egy „normális” párkapcsolatról. Kérlek, gyűjtsd össze a szerinted normális párkapcsolatnak az ismérveit. „Akkor normális a kapcsolatom, ha”:
Együtt élünk? Minden éjjel együtt alszunk? Egy ágyban alszunk? Összebújva alszunk? Hetente/naponta x alkalommal szeretkezünk, tizen-huszonévek múltán is ugyanakkora hévvel és lelkesedéssel, mint a legelső alkalommal? Elolvadunk, ha csak ránézünk a másikra? Mindent együtt csinálunk, de legalábbis sok közös kedvelt időtöltésünk van? Napi x időt csak egymással foglalkozunk? Megajándékozzuk egymást a szülinapunkon? Naponta legalább 10-szer megcsókoljuk egymást? Közösek a céljaink? Mindenben támogatjuk a másikat, és elvárhatjuk tőle, hogy ő is támogasson? Más férfiakra/nőkre még csak rá se mosolyogjunk? Gyereket akarunk egymástól? Reggelit/ebédet készítünk egymásnak? Kézen fogva sétálunk? Ajándékokkal lepjük meg egymást? Folytathatnánk a végtelenségig, kérlek, keresd meg nagyon részletesen a Te HIEDELMEIDET arról, milyen is egy „normális” kapcsolat, honnan tudhatom, hogy ilyenem van nekem? Utána pedig egyenként érdemes alávetni ezeket az elvárásaidat a Négy kérdés és Megfordításoknak.

Amíg bármilyen elvárásom, hiedelmem van azzal kapcsolatban, hogy milyennek is kéne lennie az én ideális kapcsolatomnak, addig esélyem sincs azt a kapcsolatot, és a páromat az ő sajátos csodájában meglátni. Egy történetet próbálok látni magamról, róla, és kettőnkről, ami ha nem illeszkedik az elvárásaimhoz, akkor kukába az egésszel. Közben pedig pont rajta keresztül tudom felfedezni valódi önmagamat, visszabontani a régen elhitt hiedelmeimet.

Visszatérve kicsit a megoldás- és magyarázatkeresés fázisára, amikor, mondjuk elolvasok egy ilyen könyvet, akkor mindenféle újabb történeteket hiszek el arról, hogy miért is van mindez az én életemben így. Pl. azért, mert „nem éltem meg a lányokkal a 3 másodperces közeledést”. Te Jó ég!!! Teljesen biztos lehetek benne, hogy nekem 3 másodpercesen kellett volna közelednem a lányokhoz? Teljesen biztos lehetek benne, hogy nekem kezdeményeznem kellett volna, vagy most kezdeményeznem kellene a nőknél? Mi zajlik bennem, ha elhiszem ezeket a gondolatokat? Rögtön egy reménytelen lúzernek gondolom magam, és még több hibát fedezek el magamban. Rájövök, hogy hát még „Az apámtól is szeretetmegvonást kaptam”, hát hogyan is lehetne ez másképp! Ő a felelős az egészért. Nagyon fontos része a Munkának, amikor a szüleinkkel kapcsolatos történeteinket kérdőjelezzük meg. Szinte nincs olyan ember, aki ne azt élte volna meg, hogy valamelyik szülője nem szerette, és ettől van az ő élete tönkremenve. Én is ilyen voltam. Csodálatos történet volt, mindenre felmentést adott az életben. Hisz mindenért őt tehettem felelőssé. Közben pedig nem tudtam meglátni, hogy valójában mennyire szeretett; csak ő így tudta csinálni. Elhitte a történeteit, ettől nagyon rosszul érezte magát, ezért a velem való viselkedése olyanra sikerült, amilyenre. Pedig a legjobbat akarta nekem. És ez mindenkire igaz, minden szülőre igaz, és minden gyerekre igaz, hogy ő pedig történeteket hisz el a szüleiről. Nagyon fontos megvizsgálnod ezt a hiedelmet, mélyen, nagy-nagy gyengédséggel és alapossággal. Újjá fogsz utána születni.

Azt írod, hogy mindenben visszahúzódó, félénk, nem kezdeményező vagy. Ezt máris meg tudom cáfolni, hisz már ahogy a legelső e-maileddel megkerestél, majd segítséget, tanácsot kértél, és viszont segítséget ajánlottál, az egyáltalán nem erre vall. Csak ezt elhitted magadról, és az elmének az a feladata, hogy bebizonyítsa neked, igaz, amit hiszel. Vagyis mást nem fog tudni észrevetetni veled a világ történéseiből, csak azt, hogy visszahúzódó, félénk és nem kezdeményező vagy. Kérlek, fordítsd meg mindhárom jelzőt, és mindegyikre keress 3 konkrét példát az életedből, hogy egy egészen másfajta Bálinttal ismerkedhess meg, mint akinek eddig láttad magad. Nagyon picike példáknak is örülünk, csukd be a szemedet, és kezdj el utazgatni az elmédben, a képek csak úgy maguktól előbukkannak majd szép sorban. Szóval, 3-3 példa arra, hogy kezdeményező, határozott, magabiztos vagy. Kíváncsi vagyok, miket találsz. J

Végül pedig, az egyik legfontosabb hiedelem a leveledben, hogy „Elromlott az életem”. Szintén nagyon kevesen vagyunk, akik ezt ne így gondolnák. Én is köztük voltam. Totálisan, végelegesen, megjavíthatatlanul elromlottnak gondoltam az életemet, amit már nem is nagyon érdemes élni, mert csak szenvedést okoz. Most már tudom, hogy a szenvedésemet, a fájdalmamat a megvizsgálatlan, tudattalanul elhitt hiedelmeim, gondolataim okozták.
Bálint, igaz az, hogy elromlott az életed? Teljesen, száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy elromlott? Mi zajlik benned, ha elhiszed ezt a gondolatot? Hogyan bánsz magaddal, az életeddel, az apáddal, a nőkkel, ha elhiszed ezt a gondolatot? Hova menekülsz? Mire nem vagy képes ilyenkor? És ki lennél a gondolat nélkül??? Hogyan élnéd az életedet, ha soha többé nem tudnád elhinni, hogy a Te életed el van romolva?
Az egyik megfordításunk: „Nem romlott el az életem.” Mi minden van rendben az életedben? Kérlek, nagyon őszintén, csendben nézz magadba, mi az a pici dolog, ami nincs elromolva. Aztán egy másik, meg egy másik, meg még tíz, egyre többet enged az elméd láttatni abból, ami tökéletes rendben van, csak épp ezt észre sem veszed, annyira belefeledkezel az önsajnálatba.
A másik megfordításunk pedig: „Az élettel kapcsolatos gondolataim romlottak el.” Gyűjtögesd össze azt a sok negatívumot, amit elhittél az életedről. A szenvedésedet ezek okozzák, nem pedig maga az életed. Az olyan, amilyen éppen. Amíg majd másmilyen lesz. De ha tiszta az elmém, akkor bármilyen jó lesz. Akár van kapcsolatom, akár nincs. Akkor egy kapcsolat hab a tortán.

Nem ismerek más olyan módszert, mely ennyire tudna segíteni rajtad, mint Byron Katie Munkája. Te segítesz magadon, ha felülvizsgálod azt a rengeteg mindent, amit hozzánk hasonlóan Te is elhittél. És akkor szép lassan letisztulsz, nagyon valószínű, hogy változni is fogsz. Magabiztosabb, elégedettebb, boldogabb, sugárzó leszel. De nem úgy, mint azt a könyvekben írják. Ja, és ennek elég kevés nő tud ellenállni… :)

A pénzügyi „sikertelenség” pedig megér egy újabb misét, erről is valami hihetetlen mennyiségű kifejezetten káros hiedelmet hitetett el velünk az elmúlt évek „pénzteremtő, pénzvonzó” őrülete. Erről olvashatsz régebbi bejegyzésekben.

Férfi, nő, párkapcsolat témában még ajánlom a Pasit/Nőt Akarok című bejegyzést:

(Illetve minden Kedves Olvasó figyelmébe ajánlom a blog jobboldali margóján megjelenő Keresőmezőt. Ha szeretnétek egy bizonyos témában olvasni, akkor írjátok be a keresett szót vagy témát oda, és láthatjátok az összes bejegyzést, ahol az szerepel.)

Sikeres Munkázást kívánok Neked, és szívesen veszem a visszajelzéseidet.
Puszillak, Andi

4 megjegyzés:

  1. Kedves Bálint!

    Teljesen átérzem, miről beszélsz. Én is ugyanilyen gondokkal küszködtem kamasz koromban. Néhány osztálytársam, akiket barátomnak gondoltam, abból csinált sportot, hogy azokra a lányokra hajtottak rá, akikre én is, kihasználva a bizalmamat és a félénkségemet. Akkor nagyon fájt, tehetetlen fajankónak éreztem magam és nagyon aláásta az önbizalmamat. Sokáig kísért ez az érzés, illetve érzések.
    Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy aranyos történet. Még a gimiben iskolatársam volt egy gyönyörű lány. Az a típus, akit ha csak megláttunk, egyetlen értelmes szót nem bírtunk kinyögni, maximum annyit, hogy „húúúú”, ami azért lássuk be, távolról sem volt értelmesnek nevezhető. Természetesen én is a sóhajtozók kórusát erősítettem, nem kis elánnal. Aztán évekkel később kiderült, az édesanyja elmondta, hogy a lány évekig szerelmes volt belém. Mi van???? Először majdnem megfordultam, hogy lássam, ki az a szerencsés flótás, majd szép lassan megértettem, tényleg rólam beszél. Hát ennyit a történetekről. Meg sem fordult a fejemben, hogy „én, pont én?”, annyira elhittem, hogy ez kizárt. Egy ilyen nő, na ne már!
    Én is megpróbálkoztam nagyon sok dologgal, hátha megtalálom magamban Casanovát. Mondanom sem kell, csekély eredménnyel. Nem volt eredménye, mert nem ott kerestem, ahol a megoldás volt. Ha magadon kívülre helyezed a biztonságot és a támaszt, csalódni fogsz. Olyan ez, mint a drog; újra és újra be kell, hogy lődd magad, különben nagyon rosszul fogod magad érezni. De emiatt egy pillanatig se érezd hibásnak magad, hiszen mindannyiunkat erre kondicionáltak. Szerezz meg mindent, legyen tiéd a világ legszebb nője, de még jobb, ha egyszerre legalább három (csak ne tudjanak egymásról :-)) legyél übergazdag, lakj a legnagyobb házban, stb., stb., stb. Mindezt azért, hogy valakinek tarthasd magad. Csakhogy ezzel van egy nagy baj. A környezeted jóváhagyására és elismerésére lesz szükséged, anélkül túrót nem ér az egész. A környezet viszont MINDENÉRT kritizál. Ha gazdag vagy, az a baj, mert biztos loptál, ha szegény vagy, akkor meg az, mert egy szerencsétlen hülyének fognak tartani. És a kritika itt nem ér véget, mindenért megtalál. És mellesleg a Valakiségről sincs egy általános receptje senkinek. Azon kívül mit számít mindez, ha Te jól érzed magad a bőrödben? Van egy mondás, miszerint „Ha folyton egy másik ember agyával akarsz gondolkodni, akkor jobb, ha megsütöd a sajátodat”. Legalább jóllaksz vele.
    A Munka nem terhel meg újabb és újabb tudással. Felismeréseket ad és abban segít, hogy rájöjj, ki is Vagy valójában. Ha Casanova, akkor az. Ha szerzetes, akkor meg az. Mindkettő teljesen rendben van, ha Belőled, az igazi lényedből fakad.
    Ha elfogadod a tanácsomat, akkor fogj hozzá a Munkához, csináld, ne akarj tudni semmit, csak arra legyél kíváncsi, hogy mi van Benned. Az igazságért csináld, ne az eredményért. Mert az eredmény amúgy is nagyon relatív, ki-ki saját élete és gondolkodása szerint való. Az eredmény pedig hogy úgy mondjam, mellékhatás, de emiatt nem kell orvoshoz fordulnod.

    Szeretettel: egy Férfitársad

    VálaszTörlés
  2. Ja, és még valami a felmenőkről: én Apósommal harcoltam megállás nélkül, mentek a csörték oda-vissza. Én folyton azt szajkóztam, hogy "micsoda egy lehetetlen alak, csak kihasznál engem". Aztán megvizsgáltam a helyzetet, illetve a helyzeteket, és teljes döbbenetemre rájöttem, hogy én legalább annyira kihasználtam őt, jó volt bűnbaknak, rákenhettem egy sor dolgot, amivel nehéz volt szembenéznem annak idején. Ezt akkor még nem tudtam, ma már tudom. És nem mellesleg rengeteget kaptam Tőle, csakúgy, ahogy a Szüleimtől is. Hát így.

    VálaszTörlés
  3. Attila, köszönöm a Férfi oldali meglátásaidat, és úgy gondolom, ugyanennyire igaz ez a Nőkre is. A történeteink ugyanazok, még ha pepitában is, ezek Emberi történetek. Kinek itt fáj, kinek ott. Amíg majd már nem lesz hol fájnia, mert nincs történet, mely fájdalmat tudna okozni. Mert kitisztítottam az elmémet, mely már semmit nem fog tudni elhinni, csak élvezteti velem, ami van.
    Várom szeretettel más Férfiak tapasztalatait is, akár Casanovaként is, hogy milyen ez, ha valaki Casanova, tényleg annyira jó? :)
    üdv Nektek, Andi

    VálaszTörlés
  4. Hmmm... Köszönöm mindkettőtöknek! Attila, az nagyon megfogott, hogy az igazságért csináljam, és hogy ne várjak eredményt. És hogy nem terhel meg újabb és újabb tudással. Köszönöm! Elkezdem! Köszönöm Andi neked is! Májusban ott leszek!

    VálaszTörlés