Szerinted Melyik Módszer az Eredményesebb és Átütőbb?

Kedves Andi!

Azt szeretném kérdezni, hogy: Melyik módszert látod eredményesebbnek? Melyikkel lehet átütőbb és jelentős változásokat rövid időn belül elérni? Sok dologba belenéztem - és ici - pici változások voltak, vannak, de igazán mélyen egyik sem "segített".

Időnként megnéztem videókat és a bejegyzéseket itt a blogon, ami láttán csökkent a "bátorságom" nehéznek találom az ellentét állítást, illetve a milyen lennék állításokat megtalálni, pontosan megfogalmazni egyedül...

Viszont nagyon vágyom a pozitív változást, hogy tudjam végre jól érezni magam a bőrömben.

Köszönettel,

Kedves!

Köszönöm a kérdésedet. Névtelenül megosztottam a zárt csoportunkban, kíváncsi voltam, kiből milyen válasz kívánkozik ki leveled olvastán. Először röviden összerakom a saját meglátásaimat, utána pedig a többiek megosztásait olvashatod.

Szóval, hadd legyek kicsit drámai az elején: soha semmilyen célban és soha semmilyen eredményben nem fogod megtalálni azt, amit keresel. Soha semmilyen cél elérésében és eredmény megvalósításában nem fogsz tartós „jól-érzem-magamat-a-bőrömben” állapotot találni. Mégpedig azért nem, mert mindaz, amit célnak, eredménynek érzékelsz, az elméd meséje, az elméd által a jövőről vetített képek és szavak sora, amikről elhitted, hogy „oda” kell eljutnod. És amíg „oda” el nem jutsz – meséli az elme a történetét -, addig még nem lehetsz jól. Mert így, ahogy vagy, még nem lehetsz jól. Először meg kell változnod.

Mi az pontosan, ami miatt nem érzed jól magad a bőrödben? Fedezd fel, hogy semmi más, mint amit az elme mesél arról, ami szerinte van, és arról, ahogy szerinte lennie kéne, ahhoz, hogy te és a dolgok „jól” legyenek. Amíg az elmének ez a történet-mesélő mechanizmusa működésben van, amíg ezek a gondolatok megvizsgálatlanul elhívődnek, addig mindig lesz valamivel „bajod”.

Az ÖnMunka mindkét módszere az elmét „tanítja ki” a megtanult, bekondicionálódott működéseiből. Ez egy folyamat. Gondolj csak bele, hány éve használódik az elméd ugyanazon a módon, hány éve nézegeti ugyanazokat a képeket, történeteket, értelmezéseket, azokat híve az igazságnak, a valóságnak, az életnek, a szépnek és jónak, illetve a rossznak és csúnyának. Az elme be van gyepesedve, be van dugulva, el van akadva a megszokott működéseiben. És amíg ezek a működések nem lazulnak fel, amíg az elme nem rugalmasodik, addig ugyanabból a merev struktúrából tudunk csak lenni, csak ennek a merev struktúrának a viszonylataiból látni.

Türelem, kitartás, önmagadra figyelés, kíváncsiság, elszántság, nyitottság. Ezek ennek a folyamatnak a segítő minőségei, és ezeket nem tudod „csinálni”. És ha működésben vannak, nem tudod nem csinálni. J Tapasztalatom szerint vagy működnek benned, vagy nem. Vagy elindulsz ezen az úton, vagy nem. Vagy beleszerelmesedsz ebbe az egész önvizsgálatba, vagy nem. Vagy kinyílik az elméd, vagy nem. És egyik sem a te érdemed, és nem a te hibád.

És még annyit, hogy ha egyedül nem mennek azok a megfordítások, és nem megy a negyedik kérdés, kérj segítséget. Lehet, hogy épp annyi hiányzik a fejesugrásodhoz, hogy egyetlen egyszer megtapasztald a saját bőrödön, hogy „Ki vagy a történeteid nélkül”. Ki vagy, ha semmit nem tudsz arról, hova kéne tartanod, mit kéne elérned, miben kéne változnod? Mert ez az, aki valójában vagy, és már most is ez vagy. Sehova sem kell menned „érte”. Csak meg kell állni, le kell lassulni, és észrevenni mindazt, ami eltakarja előled saját magadat. Ezek az önvizsgálatok erre valók. Lecsendesülésre, jelenbeli ránézésre, jelenbeli ön-megtapasztalásra. Nem pedig a kondicionált elme által vetített képek megvalósítására. Hisz azok mindig is csak képek maradnak. És amíg valaki képeket szeretne hajkurászni, szíve joga. Ha ebbe belefáradt, akkor kitárt karokkal várják az önvizsgálatok.

Szeretettel ölellek, Andi

Drága Kérdező, egy zsákutcába futsz, ha bármelyik módszert azért végzed el, hogy jobban érezd magad. A valódi kiindulási pont ezekhez az olthatatlan, fékezhetetlen kíváncsiság, hogy végre meglásd a saját igazságodat, önmagadat, a valóságot és azt, hogy mennyi gondolattal automatikusan azonosultál, amik eddig irányították az életedet, választásaidat. Ezekre most alkalmad van rátekinteni. A Munka és az UI ez a rátekintés. Semmit nem akarunk csinálni a gondolatainkkal. Nem akarjuk megváltoztatni őket. Üdvözöljük és megvizsgáljuk őket, és az eredmény az lesz, hogy átláthatóbbá válnak ezek a gondolatok és működések. A megfordítások is ezt szolgálják, hogy meglásd, akár gondolhatnád az ellenkezőjét is, az is igaz lenne sokféle módon.
Biztatlak, hogy kezdj hozzá, ne halogasd tovább!
Ahogy a gondolatok és az igazságok más szemszögből is láthatóak lesznek számodra, ahogy felismered, hogy nem elhinni kell őket, hanem megvizsgálni, mintegy mellékhatásként egyre jobban átéled, micsoda fantasztikus lény vagy, önmagadban egy csoda, akinek minden oka megvan arra, hogy imádja az életét és minden pillanatot, amit a bőrében tölthet! Szeretettel gondolok rád! (M.)

Nekem mindkét módszer erőteljes változásokat hozott, nem venném egyiket a másik elé, mert teljesen jól kiegészítik egymást. És talán az is jó, ha az ember nem sürgeti magát, hanem a saját magad tempójában hagyod, hogy a magaddal történt munkákat az idegrendszered is feldolgozza. Andinak már tökéletes segítői vannak - Facilitátorok - mindenképpen fogadd meg ajánlását/segítségét. És amikor valamit kiválasztasz a magad számára, akkor vesd bele magad és ne csak felületesen alkalmazd. Onnantól kezdve erősödik az önbizalmad és az önbecsülésed is. (A.)

Kedves…!
Az egyik eredményesebb, mint a másik! A kérdés csak ez: Mi az, hogy eredményes?
Amióta az önvizsgálatokat végzem erre jutottam: az eredményesség, mint minden más fogalom, csak értelmezés és viszonyítás. Az önvizsgálat ezeket az értelmezéseket és viszonyításokat lazítja fel. Ez okozza a békességet, és ezt a békességet éljük meg pozitívnak. (M.)

Drága kíváncsiság! Újabban nekem a hiedelmek olyanok, mint egy jól becsomagolt ajándék, szép nagy piros masnival átkötve. Jön egy gondolat, hiedelem én már előre örülök, hogy jajj de jó ismét kaptam valamit. És szép lassan kérdésekkel, elsősorban a munkával és még az Anditól és a többiektől ellesett kérdésekkel bontogatom ki szépen az én kis csomagomat, amit úgy képzelek el mint sok egyre kisebb és kisebb dobozba tett legkisebb, amibe ott rejlik számomra a meglepetés. Na és ezt a icike-picike csomagot meg szépen jól UI-val meg nézegetem.
És képzeld, mit találok SEMMIT, ez egy olyan dobozka, amit ha kinyitsz nincs benne semmi, csak egyetlen dolog a SZERETET.

Ja, és ne azért csinálj bármit is, hogy jobb legyen azután, mert egyszer eljön az az idő, amikor már olyan mélyre jutsz önmagadba, hogy lehet, hogy nem fog az olyan kellemes élményeket okozni, ott akkor hirtelenjében, hisz több évtized érzelmeinek is felszínre kell törni. Lehet, hogy hetekig nem tudod magadról még azt sem, hogy fiú vagy e vagy lány, lehet, hogy szerződést kötsz az energia szolgáltatóval, mert akkora feszültség lesz benned, de akkor is csináld, mert a legvégén a kis dobozkádba neked is ott lesz a SZERETET. Hajtson a kíváncsiság és semmi más. Nagy-nagy szeretettel. (E.)

Azt, hogy kinek melyik módszer fér bele jobban a rendszerébe, melyiket tudja inkább alkalmazni, szerintem nem lehet előre megmondani.
Úgy tartom, ez a két önvizsgálati módszer nem arra van, hogy elérjünk velük bármit, amúgy erre a többi se alkalmas). Azt meg főleg nem lehet megjósolni, hogy valami mikor, vagy mennyi idő alatt történik meg az életünkben (ha egyáltalán úgy alakul).
Az a tapasztalatom, a változásokat sehogy se lehet elérni (legfeljebb látszólag), azok csak történnek velünk, miközben megéljük, ahogy telik az élet. Azért érezzük magunkat rosszul a bőrünkben, mert elhittük, hogy az adott helyzet számunkra "kizárólag" rossz lehet. Vagy azt, hogy valami piszkosul hiányzik. És ha majd eleget módszerezünk, meg bigyózunk, szorgalmasan, türelmesen, mindent beleadva, akkor egyszer csak végre "jó"-ra fordulnak a dolgok, sőt, elmúlik a hiány is.
Az ÖnMunkával megkereshetjük, hogy mit hittünk el valamiről idáig, és mit nem vettünk észre, ami a vizsgált történetnél még szóba jöhet. Megmutatja, hogy az élet milyensége - beleértve mindent - számunkra attól függ, honnan nézzük. Ha ezt akár csak egy pillanatra képesek vagyunk megélni, és levenni a címkét/hiedelmet a vizsgált helyzetről, alatta/mögötte megtalálhatjuk a valóságot, értelmezés nélkül. Ott, ahol nincs értelmezés, mindennek a lehetősége fennáll, mert az elvárás is elmúlik, hogy minek miként kéne lennie, hiszen mindenhogyan rendben van.
A Megtalálhatatlan Önvizsgálat pedig a hiány-énjeinkkel foglalkozik. Mivel elhittük, hogy vannak, azt gondoljuk, hogy a bennünk "meglévő" hiányt csak valaki más tudja megszüntetni, ha úgy viselkedik, ahogy nekünk tetszik, ahogy várjuk tőle. Ebbe aztán jól beleéljük magunkat, utána meg csodálkozunk, hogy ez az elképzelés rángat minket ide-oda, és sehogy se tudunk kikeveredni belőle. Ilyenkor érdemes az UI-hoz fordulni. (M.)

Szerintem az lesz atutobb amelyiket megcsinalja  Vagy nem. Gyorsan, sok eredmenyt....egy pillanat muve mindig az egesz ugyhogy attol fugg, mennyire van "átütô" es "jelentôs eredményeket hozó" hangulataban.  En ugy tapasztaltam, hogy amikor nagy szarban vagyok es nincs vesztenivalom, hihetetlenul bator leszek, haha. Szoval, szerintem annyit kap akarmilyen modszertol, amennyit beletesz. Jo kostolgatast neki a bufeben.

Ja es en neha meg mindig neheznek talalom a Munkazast, mint o, es nekem is elmegy neha a batorsagom igy evek meg tobb szaz itelolap utan is. Ugyhogy szivesen ajanlom neki a facilitatori szolgaltatasomat, jo kezekben lesz. J

Es eszrevettem hogy sok dologba "belenezett", nem derul ki mennyit probalt is ki. En is nagy "belenezo" vagyok neha es azzal en sem szoktam sokra jutni. (B.)

Ha szeretnél GYAKORLATBAN megismerkedni az ÖnMunka két módszerével, várlak szeretettel a következő tanfolyamokon:

Önszeretet/Önértékelés Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján: 2013. március 1-2. (péntek-szombat). Jelentkezési határidő: február 11.

2-NAPOS MUNKA-ALAPTANFOLYAM, BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: 2013. március 22-23. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: február 25.

Vidéki tanfolyamok is indulnak, minden információt itt találsz.

Új Ítélkezőlap - A Munka Gyakorlata Egy Konkrét Szituációban

Alkalmazd a Munkát egy konkrét szituációra

Bemásoltam Nektek ide az újfajta Ítélkezőlapot, melyet immár pár hónapja használok az Alaptanfolyamokon.  (Elnézést a formázási bénaságokért, a blogger szétszedi a sorokat, hamarosan a kincsamivanra is fel fogom tölteni "normálisan". A normál verzióban minden pontban több helyet hagytunk az írásra.) A lényege, hogy EGY KONKRÉT SZITUÁCIÓBA belenézve töltjük ki, és abban a szituációban üldögélve végezzük az önvizsgálatot, a megfordításokat, és a példák keresését is. Így még sokkal célzottabbá, fókuszáltabbá, és még gyakorlatiasabbá válik a Munka. Az Ítélkezőlap után egy részletes magyarázatot is fordítottunk a még mélyebb megértésért.

Ítéld Meg a Felebarátodat Munkalap

www.thework.com

Ítéld meg  •  Írd le  •  Tedd fel a négy kérdést  •  Fordítsd meg

Idézz fel egy életedben ismétlődően előforduló, felzaklató szituációt. Ez lehet olyan helyzet is, mely a múltban csupán egyszer történt meg, de még mindig nagy feszültséget okoz, amikor rágondolsz. A kérdések megválaszolása előtt, gondolatban utazz vissza ebbe a feszültséget okozó szituációba. Rövid, egyszerű, lényegretörő mondatokkal fogalmazz, és ne cenzúrázd magad. Most van itt az alkalom, hogy jól megmondd.

1. Ebben az adott helyzetben, ki dühít, keserít el, okoz feszültséget benned, és mivel?

____________________ vagyok/érzek ____________ iránt, mert ____

              érzelem                                                             név

Pl. Dühös vagyok Paulra, mert nem hallgat rám az egészségével kapcsolatban.

2. Ebben a helyzetben, mit akarsz, min változtasson, mit tegyen ez a személy?

Azt akarom, hogy __________________________________________

                                                           név

Pl. Azt akarom, hogy Paul  belássa, téved.. Azt akarom, hogy hagyja abba a dohányzást. Ne tagadja többé, mit is tesz az egészségével., Azt akarom, hogy belássa, megöli magát.

3. Ebben a helyzetben, milyen tanácsot adnál neki?

___________________ kellene/nem kellene _____________________

              név

Pl. Paulnak egy mély lélegzetet kéne vennie. Le kéne nyugodnia. Be kéne látnia, hogy megijeszt engem és a gyerekeket. Tudnia kéne, hogy az igazsága érvényesítése nem ér meg egy újabb szívrohamot.

4. Ahhoz, hogy te boldog legyél ebben a helyzetben, mire van szükséged, mit gondoljon, mondjon, érezzen vagy tegyen ő?

 Arra van szükségem, hogy ___________________________________

 név

Pl. Arra van szükségem, hogy Paul meghallgasson. Arra van szükségem, hogy felelősséget vállaljon az egészségéért, és tisztelje a véleményemet.

5. Miket gondolsz róla ebben a helyzetben? Készíts listát!

_______________________________________________________

                 név

Pl. Paul igazságtalan, arrogáns, hangos, őszintétlen, felelőtlen és tudattalan.

6. Mi az, amit ebben a helyzetben vagy ezzel kapcsolatban soha többé nem akarsz újra átélni?

Soha többé nem akarom hogy_________________________________

Pl. Soha többé nem akarom, hogy Paul hazudjon nekem. Soha többé nem akarom látni, hogy dohányzik, és tönkreteszi az egészségét.

A Négy Kérdés

Pl. Paul nem hallgat rám az egészségével kapcsolatban.

1.        Igaz ez? (Igen vagy nem. Ha nem,, ugorj a 3. kérdésre.)

2.        Teljesen biztosan tudhatod, hogy ez igaz? (Igen vagy nem.)

3.        Hogyan reagálsz, mi történik, ha elhiszed ezt a gondolatot?

4.        Ki lennél a gondolat nélkül?

Fordítsd meg a gondolatot

a) az ellentétére (Paul igenis hallgat rám az egészségével kapcsolatban.)

b) a másikra (Én nem hallgatok Paulra az egészségével kapcsolatban.)

c) önmagadra (Én nem hallgatok magamra az egészségemmel kapcsolatban.)

Találj legalább három konkrét, valós példát arra, hogy az egyes megfordítások hogyan igazak számodra ebben a helyzetben.

A 6. pont megfordítása:

Hajlandó vagyok újra___________________________ (Pl. Hajlandó vagyok újra átélni, hogy Paul hazudik nekem.)

Alig várom már, hogy újra____________________________ (Pl. Alig várom már, hogy Paul újra hazudjon nekem)

Bővebben a Munka elvégzéséről: www.thework.com és www.kincsamivan.hu

Mélyítsd el az önvizsgálati megtapasztalásodat

Katie felkért minket arra, hogy a Munkát „egy adott szituációra” csináljuk. Ez az eljárás sokkal hatásosabb nekem, mint bármi, amit a Munkában sok év alatt csináltam.

1.     lépés: Töltsd ki az Ítéld meg a Felebarátodat Munkalapot

Kövesd a munkalap egyszerű utasításait:

IDÉZZ FEL EGY AZ ÉLETEDBEN ISMÉTLŐDŐEN ELŐFORDULÓ, FELZAKLATÓ SZITUÁCIÓT, egy olyat, ami valóban megbízhatóan stresszes számodra.

Töltsd ki munkalapot ebből a konkrét szituációból nézve. Ez mély meditáció.

1.     pont:

Mi volt az az érzelem, amit az adott szituációban megtapasztaltál? Érezd - és írd le. Írd le a személy nevét, akiről szó van. Majd írd le a szituációt.

Példa: „Dühös vagyok (érzelem) Paulra (név), mert nem hallgat rám (szituáció).”

2. pont:

Az adott szituációban, időben és helyen: Mit akarsz, miben változzon? Mit akarsz, mit tegyen ez a személy?

Kezdheted egy általánosabb igénnyel, mint pld. „ Azt akarom, hogy Paul belássa, téved.”

Majd légy konkrétabb: Eben a helyzetben, időben és helyen: Mit akarsz tőle, amit ő még nem tud? Például: „Azt akarom, hogy mondja azt nekem, hogy igazam van.”

3. pont:

Az adott szituációban, időben és helyen: Mi az, amit csinálnia, gondolnia vagy éreznie kellene vagy nem kellene neki, milyennek kéne vagy nem kéne lennie? Milyen tanáccsal segítenéd?

Nekem újdonság nem a „jól tudom elméből”, hanem a nagylelkű szívemből tanácsot adni. Segíts a megítéltnek! Hogyan tudna másképp cselekedni úgy, hogy az jobb legyen neked és még neki is. Még a kis gyerekek is tudják ezt.

Légy még konkrétabb, mint ebben a példában: “Paulnak le kéne nyugodnia.”

Segíts neki: Hogyan tehetné meg? Az adott példában: Hogyan tudná Paul lenyugtatni magát? Milyen tanács tenné lehetővé, hogy megváltozzon az élete?

4.pont:

Az adott szituációban, időben és helyen: Mire van szükséged, mit gondoljon, mondjon, érezzen vagy tegyen ahhoz, hogy te boldog legyél?

Értsd a kérdést szó szerint! Nem az a kérdés, hogy „Mitől tűnne el a fájdalmad?” A kérdés az, hogy „Mi tenne téged BOLDOGGÁ?” Ha boldog szeretnél lenni, találd meg a választ. Így a későbbi gondolat-megfordításoknál könnyebben megtalálod, mi is tesz valóban boldoggá.

5.pont:

Az adott szituációban, időben és helyen: Miket gondolsz róla? Készíts listát!

6.pont:

Az adott szituációban, időben és helyen: Mi az, amit az adott személlyel kapcsolatban soha többé nem akarsz újra átélni, megtapasztalni?

2.     lépés: Önvizsgálat

Vizsgáld meg a munkalapra írt gondolataidat. Válaszold meg mind a négy kérdést és végezd el a megfordításokat A KONKRÉT SZITUÁCIÓRA. A Munka meditáció.

1. Az adott szituációban: Igaz ez?

2. Az adott szituációban: Teljesen biztosan tudhatod, hogy ez igaz?

3. Az adott szituációban: Hogyan reagálsz, mi történik, ha elhiszed ezt a gondolatot?

4. Az adott szituációban: Ki lennél a gondolat nélkül?

Majd fordítsd meg a gondolatot:

a.   az ellentétére

b. a másikra

c. önmagadra

Találj három valós, konkrét példát arra, hogy az egyes megfordítások hogyan igazak számodra EBBEN SZITUÁCIÓBAN.

Még mindig vannak szabad helyek a következő ÖnMunka Alaptanfolyamokra, Byron Katie Munka-módszere alapján. Ha úgy érzed, elérkezett az időd, ne halogasd tovább ÖnMagad. Várlak szeretettel:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: január 8.)

Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 11.)

http://kincsamivan.hu/programok.html

A Pénz Ártatlan - Byron Katie Videó

A pénzről szóló történeteidet (és az összes többi történetedet) nem tudod leállítani akaraterővel. Annyit tehetsz, hogy rájuk nézel itt a jelenben, és meglátod, hogyan állandósul a múlt képekben, szavakban és érzelmekben. Az önvizsgálat során meglátod a jövővel kapcsolatos állandósult aggódásodat is. És azt is észreveheted, hogy a pénz-történeteid milyen én-identitásokat erősítenek. Például az áldozat-identitást. Az egész „én”-rólam szólam, a „szegény énről”. Vagy arról, aki nem érdemli meg. Vagy arról, aki nem elég jó, gyenge, tehetetlen, sikertelen, stb. Amíg ezek az identitásaid és történeteid megvizsgálatlanul és legtöbbször tudattalanul működnek benned, semmi nem tud változni.

Ma egy friss Katie videót ajánlok figyelmetekbe, melyben kiderül, hogy nem is a pénz az alapprobléma. A pénz alapjában véve semmi, amire generációról-generációra ugyanazok a stresszes, megkérdőjelezetlen történeteink vetülnek, ezért sokaknak a pénz az első számú közellenség. Persze, közben sokat szeretnének belőle, és nincsenek is tudatában annak, mi minden miatt nem lehetséges ez: hogyan akadályozzák ebben őket a tudattalanul cipelt generációs félelmek és történetek. Lehet szidni a rendszert, a világot, a gazdagokat, lehet utálni a pénzt, és azt kívánni, hogy eltűnjön a föld színéről. De ennél előrevivőbben is hozzá lehet állni a témához: felhasználni a pénzt arra, amire való: saját magunk megismerésére. A pénz teljes őszinteséggel megmutat magadat magadnak, miért is ne használnád ki ezt a csodásan egyszerű kivetülést?

TÁMOGATÁSOK GYŰJTÉSE BYRON KATIE VIDEÓK FELIRATOZÁSÁHOZ - A mai videót is Nagy Zsuzsink feliratozta. Zsuzsi szívvel-lélekkel, megfelelő nyelvi és technikai tudással vállalja további Katie videók feliratozását. Ő csinálta az egyórás Fordítsd meg filmet, és egy hosszabb megfelelési kényszeres videót is, most dolgozik egy anya-fia, szintén hosszabb lélegzetű munkán. Amennyiben bármennyi anyagi lehetőségetek van, kérünk Benneteket, támogassátok Zsuzsi tevékenységét. Ehhez semmi mást nem kell tennetek, mint a következő számlaszámra utalni xy összeget Nagy Zsuzsanna névre: CIB Bank, 10701348-64652430-51100005. Természetesen ez lehet egyszeri vagy akár egy rendszeres hozzájárulás, ha úgy gondoljátok, hogy ezek a videók nektek és újabb érdeklődőknek is tudnak segíteni. Köszönjük szépen.

És akkor nézzük ezt a szuper kis önvizsgálatot.

Ha szeretnéd leleplezni a tudattalan önbecsapásaidat, és megkérdőjelezni mindazt, amit például a pénzről elhittél, és utána sokkal szabadabban élni, várlak szeretettel egy szuper 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyamon, Byron Katie Munka-módszere alapján:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján 2013-ban is.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: január 3.)

Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 7.)

http://kincsamivan.hu/programok.html

Ha Ellenállásod Van a Munkával Kapcsolatban - Félreértések és Akadályok

„A megkönnyebbülés mértéke, amit a Munka elvégzése után érzel, egyenesen arányos az ellenállás mértékével, amit előzőleg a Munka elvégzésével szemben kifejtettél.” (Andy B.)

Az utamon számtalan könyvvel és mesterrel volt „szerelmi viszonyom”. Némelyik tartós volt, legtöbbjük csupán spirituális megfelelője az egyéjszakás kalandnak. Az összes hanganyag, könyv és módszer közül, amivel az úton találkoztam, Byron Katie eljárása (amit ő „A Munkának” hív) a kevés gyöngy egyikeként tűnik ki, melynek észrevehető és tartós gyógyító hatása volt az elmémre. Ironikus módon, semmi igazán „spirituális” nincs ebben az eljárásban.

November egyik hetében, még semmit sem tudtam Byron Katie-ről; a következő héten három forrásból is hallottam róla. Milyen jellemző. Hamarosan valaki ideadta a Szeretni, Ami Van – A Négy Kérdés hangoskönyv verzióját. Emlékszem, hogy Egyiptomban hallgattam távolsági buszokon, Katie hangja a fülhallgatómban elfedte a Koránt, ami non-stop ment a háttérben; aztán Siwa-ban, a líbiai határ melletti oázis városban, a hotelszobámban fejeztem be a hanganyagot, ahol néhány hétig dekkoltam. A könyv pont jókor jött. Spirituális utam azon szakaszában voltam, amit most úgy nevezek, hogy a „gyomláló fázis”. Miután kipróbáltam nyakatekert technikákat, hogy „gyönyörű virágokat ültessek” magamba, teljesen megváltoztattam a megközelítésemet, és arra jutottam, hogy már egy tökéletes kertben élek – mindössze a gyomokat kell kiirtanom!

Egy szufi mester mondása tökéletesen összefoglalja mindezt:

„Ne kutasd az igazságot; először próbáld megtisztítani magad.”

Byron Katie keretet adott nekem a gyomlálás elkezdéséhez. A módszere segítségével elkezdtem szisztematikusan dolgozni a neheztelésen, amit sok emberrel szemben hurcoltam magamban már évek óta. Ahogy szituációk, körülmények és emberek benyomták a nyomógombjaimat, sorra megvizsgáltam a régóta cipelt mintáimat.

Byron Katie módszerének hatása azonnali és látványos volt. Később, hogy folyamatosan gyógyítsak bizonyos elme mintákat, amik hajlamosak visszatérni, kieszeltem egy három részes eljárást saját használatra. Byron Katie Munkája volt ennek az eljárásnak az első része. Elkezdtem weboldalt is írni erről a módszerről, ami hatalmas segítség volt nekem az utamon. A weboldal  pillanatnyilag „fejtetőre van állítva”: ahelyett, hogy A Munka magyarázatával kezdtem volna ezt az oldalt (amit elolvashatsz Byron Katie weboldalán vagy magyarul itt), elkezdtem lejegyezni néhány félreértést és akadályt, melyek a Munka módszerében kezdőknek gyakran az útjába állnak.

Első Félreértés: Felelősség

Amikor nekiülsz egy ítélkezésen dolgozni a négy kérdéssel, a „megfordítás” szakaszban a „nekik kellene” vagy „nekik nem kellett volna” kezdetű kijelentések gyakran „nekem kellene” vagy „nekem nem kellett volna” kezdetű kijelentésekké fordítódnak át.

Ezen a ponton egyeseknek gondjuk támad, mert azt hiszik, hogy a megfordított kijelentés arra kéri őket, hogy vállaljanak felelősséget egy múltban történt helyzetért – gyakran akkor, amikor még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy bármilyen befolyásuk is legyen a dolgokra. Ez a megfordítási szakasz mögötti szándék félreértése. A megfordított kijelentések nem arra szolgálnak, hogy igazságként, hanem más lehetséges értelmezésekre nyíló ablakokként fogadjuk el őket. Ha egy megfordított kijelentés így szól: „Nekem kellett volna” vagy „Nekem nem kellett volna”, ez nem azt sugallja, hogy vállalj felelősséget másvalaki tetteiért. Azért van ott, hogy lökdösse az elmédet: a megfordítás gyakran fontos felismeréseket hoz.

Igazából nincs „kellene” a Byron Katie módszerben. Sem a te részedről, sem a másik ember részéről. A dolgok azok, amik. Tehát ha valaha is úgy érzékeled, hogy a Munka megmondja neked, hogy mit tegyél, akkor valamit félreértettél.

Mi a helyzet a felelősséggel? Ha nem ők, nem én, akkor ki a felelős? A Munka nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A Munka kontextusában e kérdéseknek egyszerűen nincs jelentésük.

Ha tényleg be akarod hozni a felelősséget, akkor azt lehet mondani, hogy bizonyos értelemben felelős vagy a ma a fejedben lévő gondolatokért és érzelmekért. Nem abban az értelemben vagy felelős, hogy te okoztad eme érzelmeket és gondolatokat: benyomódik egy gombod, a gondolatok és érzelmek pedig megjelennek. De abban az értelemben felelős vagy (majdnem spirituális klisé manapság), hogy „felelő-képes” vagy. Képes vagy választ adni eme érzelmekre és gondolatokra. Van egy eszköz a kezedben. Ha azt választod, hogy nem válaszolsz, akkor azt választod, hogy együtt maradsz ezen érzelmekkel és gondolatokkal. Ez a te választásod.

Bizonyos értelemben senki nem tud neked szenvedést okozni. Nálad vannak az eszközök, tehát van választásod. Ebben az értelemben felelős vagy.

Első Akadály: Kifogáskeresés

Az egyik dolog, ami gyakran Byron Katie technikájának útjába áll, az ellenállás azzal szemben, hogy ténylegesen nekiüljünk tollal és papírral elvégezni a Munkát. Ennek első tünete az, amikor valaki arról beszél, hogy mi a baj Byron Katie-vel, vagy hogy egyetért ezzel a résszel, de azzal a résszel nem. Az elme igen jó abban, hogy mindenféle tevékenységbe belefogjon és mindenféle igazolásokat produkáljon, csak hogy ne kelljen semmi komoly munkát végeznie önmagán, akár lustaságból, akár azért, mert nem áll készen arra, hogy megoldja a problémáit. Amikor ezt látom valakinél, kicsit elszomorít, mert annak a személynek van eszköz a kezében arra, hogy véget vessen szenvedései nagy részének, de azt választja, hogy nem teszi – néha rohanva a következő módszerhez, hogy aztán azzal se értsen egyet… vagy hogy épp egyet értsen vele, még akkor is, ha az a módszer egy zsákutca.

Ha valami hasonlót veszel észre magadban, az a tanácsom, hogy kezdd egy Byron Katie vagy Munka megítélő Ítélkezőlap feldolgozásával.

Második Akadály: Az Én Történetem Más

Ebben az esetben valaki elolvas egy Byron Katie könyvet vagy meghallgatja a hanganyagait, aztán kijelenti, hogy „Ez tényleg nagyszerű, de rám nem vonatkozik. Az én történetem más.” Ja, persze. Mint mindenki másé, akik úgy gondolják, hogy az ő történetük más. Ez a személy úgy látja, hogy mindenkinek a hanganyagban olyan története van, amiről el kell gondolkodni. De az ő története egész véletlenül más. „Tudod, mit tettek velem ők? Miért kellene magamon dolgoznom? Nekik kellene engem megkérniük, hogy bocsássak meg nekik.” Ez egy másik mód a Munka elkerülésére.

Harmadik Akadály: Az Én Történetem Valódi

A legtöbb ember úgy hiszi, hogy amiatt szenved, amit valamikor valaki vele tett. De hol van az mára? Az igazság az, hogy a történet miatt szenved, ami az elméjében folyamatosan lejátszódik.

Az „Amiatt szenvedek, amit ők tettek” igen erőteljes történet. Ha elhiszed, hogy ez a történet valós, akkor elakadsz. Ha az „amit veled tettek” a szenvedésed forrása, akkor mit tehetsz? Miért is próbálnál meg dolgozni rajta?

Nehéz lehet belátni, hogy ez a történet („Amiatt szenvedek, amit ők velem tettek”) nem valós. Azért lehet nehéz, mert teljesen emberi dolog azt feltételezni, hogy amit az elménk mutat nekünk, az igaz kell, hogy legyen; hogy bizonyosan tudjuk az igazságot arról, mi is történt.

Tehát van egy természetes ellenállás azzal szemben, hogy megváltoztassuk a történetünket arról, hogy „ők” mit tettek velünk. Nemcsak azért, mert szeretjük azt gondolni, hogy az elménk nem tud átverni minket és így a történet igaz kell, hogy legyen; hanem azért is, mert túl gyakran beleszeretünk a szenvedéstörténetünkbe. Oly sokat fektettünk e történetekbe, hogy nem akarjuk feladni őket. Identitásunk részévé váltak. Részei annak, hogy „kik vagyunk”.

Az „Amiatt szenvedek, amit ők tettek” történet nélkül nem lennél ugyanaz a személy – egy kicsit olyan, mint egy másik én-verziód egy párhuzamos univerzumban. Ezért a történet elengedése kicsit olyan, mint a haldoklás. Az elme nézőpontjából ez egy kicsit ijesztő. Ki leszel, ha többé nem tudod elmesélni azt a történetet?

Ha azt látod, hogy az elméd akadékoskodik, mondván, hogy „Nem akarok ezen a mintán dolgozni”, csak kényszerítsd magad, hogy nekiülj a négy kérdésnek. A meglepő az, hogy a megkönnyebbülés mértéke, amit a Munka elvégzése után érzel, egyenesen arányos az ellenállás mértékével, amit előzőleg a Munka elvégzésével szemben kifejtettél.

Bizonyos szempontból az elméd „megbomlik”: Már nem tudod, amit eddig tudtál. És ez csodálatos. Nevetsz vagy épp sírsz. Nem tudod elhinni, hogy ilyen sokáig vártál. Tehát minél jobban ellenállsz, annál jobb okod van arra, hogy erőltesd magad a Munkára!

Csodás napot kívánok, szeretettel,

Andy

Ha az Új Évet szeretnéd egy alapos Ön-Gyomlálással kezdeni, várlak szeretettel a következő tanfolyamokon:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján 2013-ban is.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: december 30.)

Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 3.)

http://kincsamivan.hu/programok.html

Kiút a Kaotikus Elméből: A Nagy Visszacsinálás

„A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést.” (Byron Katie)

A Facebook-os csoportunkban került szóba a Losing The Moon (A Hold Elvesztése) című könyv, melyet még a 90-es években írt egy hölgy, aki kapcsolatba került Byron Katie-vel. Ez a könyv igazából egy hétvége beszélgetéseinek krónikája Katie és a Barátok között olyan témákról, mint a felébredés, Isten, igazság, elme, és más illúziók.

A hétvégén újra „elolvastam” a könyvet. Azért írom, hogy „elolvastam”, mert nem hagyományos értelemben vett olvasásra való. Ahogy a szerkesztője megfogalmazza: nem a konceptuális (fogalmi) elméhez szól. A dialógusokban szereplő szavakat még csak felismeri a konceptuális elme, viszont a mondatok és bekezdések már valahogy „elillannak”. Aztán az egyes dialógusok elolvasása után valami összeáll a fejben; pont az a mondanivaló, amit az én elmém összerak, leszűr belőle. És ez még mindig szinte teljesen megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan. Ezért is minősítettem a szöveget részemről lefordíthatatlannak. Az előszavát viszont lefordítottam, mert sokaknak adhat választ arra, mi is ez a Munka; kinek és miért is érdemes nekiállni az elme „nagytakarításának”.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Byron Katie semmilyen vallási vagy spirituális hagyománynak nem követője, tanítója, képviselője. A „besorolók” az advaita, non-dualista irányzathoz szokták sorolni, ebből a hagyományból érkezett az Előszót megíró hölgy is. (Erről röviden itt olvashatsz: http://www.harmonet.hu/ezoteria/20291-advaita:-tudod-ki-vagy-valojaban?.html) Annyit még hangsúlyoznék, hogy a Munka a hétköznapi életeden keresztül jut el a mélyebb rétegeidhez, semmiben nem kell hinni a végzéséhez, sőt, az a leginkább célravezető, ha semmit nem hiszel, hajlandó vagy nem tudni. Pontosan a konceptuális elme által megtanult „tudás” megkérdőjelezéséről szól, és ebbe a spirituális és vallási irányzatok is beletartoznak.

A HOLD ELVESZTÉSE – ELŐSZÓ

Amikor megismerkedtem Byron Katie-vel, el voltam merülve az advaita, non-dualista tanításokban. Ismertem a Szív mélységeiben elérhető Csendet. Rengeteg időt ültem olyan csodás tanítók körében, mint Gangaji, Papaji, Robert Adams, Francis Lucille és Isaac Shapiro. Bejártam India szent hegyét, az Arunchalát. A szívem mély dalra fakadt Ramana tanításától. Többször borultam le a földre az „Az” totális ámulatában. Hónapokat töltöttem a teljes hála állapotában.

         Az elmémben azonban még ezek után is káosz uralkodott. Azzal a gyermekversikével a fejemben mászkáltam, hogy „Volt egyszer egy kislány, akinek a homloka közepére belógott egy kunkori tincsecske. Amikor jó volt, akkor nagyon-nagyon jó volt, és amikor rossz volt, akkor szörnyűséges volt.” Ennek a versnek a szélsőségeit éltem mérnöki pontossággal. Ismertem az üres elme, a nem-azonosultság boldogságos hála-állapotát, és aztán hirtelen, mint egy fal, mint egy földcsuszamlás, az elme belekezdett a saját kis verklijébe. Ütöttem-vágtam magam. Mélységes szégyen járt át, amiért ilyen nyomorúság tud még úrrá lenni rajtam, miután már a végtelen szabadságot is oly erőteljesen megtapasztaltam. Azt hittem, hogy valami nagyon nincs rendben velem. Hogyan lehetséges az, hogy ismerem az én-telen ürességet, és mégis elkapnak az illúziók, melyek félelemmel és öngyűlölettel töltenek el?

         Sok barátom javasolta, ismerjem meg Byron Katie-t és tapasztaljam meg a Munkát. El is mentem. Mivel pszichológusként dolgoztam hosszú évek óta, azt gondoltam, hogy amire legkevésbé szükségem van, az egy újabb módszer. Az első nap oda se figyeltem a Munkára. Minden figyelmemet Katie-re összpontosítottam. Nem tudom, mit is kerestem igazából, de őt akartam tanulmányozni. A hozzáállásom ilyen volt: „Tégy csak egyetlen hamis mozdulatot, és én már itt sem vagyok”, bár a valós érzéseim mögött inkább ez állt: „Ha lelepleződsz, megöllek.” Az az ősdüh, amit már évek óta nem éreztem, íme, visszatért. Olyan voltam, mint egy ketrecbe zárt vadállat – beragadtam az Igazság és a totális fájdalom közé. Hogyan történhet ilyen? A második napon továbbra is Katie-t figyeltem. A terem hátuljában táboroztam le, de teljesen egy vonalban vele. Azt az embert, akivel épp végezte a Munkát, nem láttam, és nem is akartam látni. Egyszerűen csak Katie-t tanulmányoztam. Aznap, miután hazaértem, megírtam az első Munka-darabomat – Istenről írtam, és arról, mennyire haragszom. Nem igazán engedtem bele magam a dologba. Katie egy hónappal később járt újra felénk, és ez alkalommal már hajlandó voltam nézni a Munkázást. Kölcsönkértem az audió kazettákat, megvettem a könyvet, elkezdtem végezni a Munkát. Az első megfordítások, melyeket mélyen megtapasztaltam, megrengették a világomat. Itt volt egy eljárás, melyet meditációként végzünk, és ami az én saját elmémmel és az én saját integritásommal – vagy annak hiányával – foglalkozott. Tele voltam haraggal és nehezteléssel, és nem esett nehezemre naponta Munka-témákat találni.

         A Katie-hez fűződő kapcsolatomat is papírra vetettem. A megfordítások újfent fejjel lefelé fordították a világomat! Abból az állításból, hogy „Katie-nek össze kéne kapcsolnia engem a Szívvel!” az lett, hogy „Nekem kéne önmagamat összekapcsolnom a Szívvel.” Hogy-hogy nekem kéne ezt megtennem? Ha képes lennék rá, megtenném! „Igaz ez?” Elkezdtem magamba merülni a kérdésekkel. Elkezdtem megérezni a hazugságokat, ahogy azok gyengéden előbukkantak. Hallottam Katie-t, amint azt mondja, a Szív az egyetlen ’hely’, ahol találkozhatunk – hogy a Munka egy belső folyamat.

         Katie azt javasolja, hogy az elme által feltett Munka-kérdésekre engedjük a Szívet válaszolni. Az enyém nem volt egyszerű eset. Az elmém küzdött és tepert az életéért. Az anyukámmal kapcsolatos problémáim tömegével tornyosultak az arcomba. Gyűlöltem, hogy ott vannak – már megint! Évtizednyi terápia után azt hittem, már felszívódtak! De nem! A gyerekkorom óta cingölt szenvedés-történeteim mind ott tornyosultak megingathatatlanul. Én pedig a non-dualitás békéjét kívántam megélni, nem az anyámmal kapcsolatos érzéseimet.

         De a Munka mégis működött! Négy kérdés, melyekkel önállóan is tudsz dolgozni: felteszed őket, majd meghallod a felbukkanó válaszokat. Sorra töltöttem ki a Munkalapokat, időnként belenéztem a Kis Könyvbe, és lépésről-lépésre haladtam a négy kérdéssel. Megvizsgáltam, például, egy közeli barátomhoz fűződő haragomat: …Mostanra már el kellett volna jönnie, hogy megnézze az új lakásomat! Igaz ez? Mi a valóság? Még nem tette. Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy már el kellett volna jönnie hozzám, ő pedig még nem tette? Előételként felbukkan az a jól ismert felsőbbrendűség és önelégültség. És milyen érzést kelt ez bennem? Elkülönülést. Reménytelenséget. Dühöt. Magányt. És ki vagy mi lennék, ha nem hinném el ezt a hazugságot – annak a hazugságát, hogy már meg kellett volna látogatni, mikor még ez nem történt meg? Jelenlevő. Nem gondolnám, hogy tudok valamit. Melyik kényelmesebb – az elkülönült, reménytelen, dühös, magányos – vagy a jelenlévő és nem-tudó? Be kellett, hogy ismerjem: az utóbbi. Vagyis akkor a gondolatok okozzák az érzéseket? Vagyis nem a BARÁTNŐM okozza őket? Vagyis akkor nem vagyok az ő viselkedésének az áldozata?

         Évekkel ezt megelőzően, amikor hónapokat üldögéltem totális boldogságban Indiában, tudtam, hogy végül majd szembe kell néznem az elme tartalmával. Valahogy tudtam, hogy az üresség, melyet Indiában ismerhettem meg, valami féle halasztás volt, egy édes ajándék. Biztos voltam benne, hogy előbb vagy utóbb újra üdvözölnöm kell majd az elmét, mert annak a meglátása és megtapasztalása, hogy az elme tartalma nem valós, nem lesz elegendő akkor, amikor a gondolatok átlépnek egy bizonyos küszöböt.

         Amit a Munka adott, az maga volt a csoda. A Munka a non-dualitás igazságában gyökerező tisztaságot adja, az „egyéni elme” sajátosságaihoz alkalmazkodva, az elme én-ként való azonosulásának pillanataiban. Hiszen, mire megyek azzal, ha tudom, hogy minden jól van, és képes vagyok megtapasztalni a csend édességét, amikor a következő pillanatban már verklizem az olyan ítéleteket, mint „szeretned kéne”, „ki kéne takarítanod a szobádat”, vagy „el kéne menned, hogy boldog lehessek.” Hatalmas feszültséget tapasztaltam magamban, mert egyszerre éltem a pillanatnyi érzések valóságosságát és az Elmenélküliség igazságát; úgy éreztem, mintha egy gumiszalag egyre nagyobb öngyűlöletbe és félelembe rántana bele.

         Amikor épp nincs rád ható gondolatod, akkor persze nincs problémád sem. Amikor abban a dús tágasságban vagy, abban a Csendben, akkor nincs probléma. Ilyenkor a gondolatok jönnek-mennek – mint a nevetőgáz -, és minden egy bizonyos távolságra van tőled, és ilyenkor minden rendben van. Ez a béke, a csendesség, a nem-ragaszkodás csodás állapota. De aztán valami más megtapasztalás veszi át az uralmat ebben az elmében. A gondolatok közelebb jönnek, olyan, mintha az az édes fátyol, mely ott a távolban tartja őket, valahogy eltűnne. Hirtelen az elme minden megmozdulása valósnak érződik. Az „én” beazonosul. A csend elérhetetlenné válik. A kegyelem olyan váratlanul surran el, ahogy érkezett. A szégyen veszi át a terepet azzal a gondolattal, hogy „Mit tettem, mit rontottam el?” Hirtelen megint az „én” lesz a minden. És azt kérdezgetni, hogy „Ki vagyok én?” csak még zajosabb elmeaktivitást eredményez.

         És ez az a pont, ahol Byron Katie önvizsgálatának ajándéka belép a képbe. A Munka pont ott foglalkozik az elmével, ahol az éppen van, a tartalmának kellős közepén. A Munka képes belemenni egyenesen a szégyen érzésébe, és az olyan gondolatokba is, mint „Anyámnak szeretnie kellene engem.” A szégyen azt mondja, „Ezeknek a gondolatoknak nem szabadna felbukkanniuk!” A Munka felteszi a kérdést, „Igaz ez? Édesem, teljesen biztos lehetsz benn, hogy ezeknek a gondolatoknak nem szabadna felbukkanniuk?” Mi a valóság? A gondolatok épp felbukkantak. És mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy nem kéne itt lenniük, mikor pedig itt vannak? A szégyennél sokkal több minden zajlik! Bűntudat. Aggodalom. Szorongás. Az „én” elhívése. Mit kapok a valósággal való hadakozástól? Fájdalmat. Katie azt mondja magáról, hogy ha bármilyen szabadsága is van, az a valóság szeretetéből fakad. Annak a szeretetéből, ami van.

          A Munka a gondolathoz való ragaszkodás és annak elengedése közötti egyszerű ok-okozati kapcsolaton alapszik. Amikor azt hiszem, hogy bizonyos gondolatoknak nem kéne felbukkanniuk, ők pedig mégis felbukkannak, máris végigkövethetem, mi történik. A testem befeszül; a szégyen, bűntudat és önvád érzései felerősödnek; újabb és újabb gondolatok épülnek egymásra, és egyre tömörebbé, áthatolhatatlanabbá válnak; az elme nagyon aktívvá válik. Mindezt meg lehet figyelni, végig lehet követni. És aztán, amint felteszem a negyedik kérdést, „Ki vagy mi lennék a gondolat nélkül, hogy bizonyos dolgoknak nem szabadna felbukkanniuk?”, akkor is végigkövethetem, mi történik. A hiedelem nélkül egyszerű megfigyelővé válok, ítéletek nélkülivé. Baráttá. A lélegzésem megnyugszik. A gyomrom kienged. Szép lassan, a bensőmben közelibbé válik az advaita „Minden jól van”. És ez nem a „Minden jól van” elmélete, hanem a pillanatban való megtapasztalása annak következtében, hogy megkérdőjeleztem a barátnőm látogatásával kapcsolatos hiedelmemet. Képes vagyok én saját magam hozzáférni az advaita mesterek igazságához – Minden jól van. Nem függök a te cselekedeteidtől, érzéseidtől, döntéseidtől. Ami fáj, az a saját szeretetem elzárása. Szeretet vagyok, Az vagyok. És amikor fenntartom azt a hiedelmemet, hogy nem kéne olyannak lenned, amilyen vagy, akkor annak a hazugságát tapasztalom, hogy a szereteten kívül bármi más is létezne, valami, ami nem Az. Hirtelen az advaita igazságai beszivárognak a testembe. Szeretet vagyok, nem annak ellenében, amilyen te vagy, vagy akkor, ha megadod nekem, amit akarok, csupán csak szeretet vagyok. Felismerem azt az igazságot, melyet Katie lánya mondott egy nap az anyjának: „Semmit nem tehetsz, ami meggátolna abban, hogy szeresselek.” Az „Igaz ez?” a „Ki vagyok én?” kérdéshez hasonló csoda, mely megállítja az elmét.

         Amikor Munkalapot írok, az elme megállítódik a papíron. A gondolat-tömegek örvénylése leáll. Ily módon pedig minden egyes gondolat teljes tisztaságában áll rendelkezésünkre a megkérdőjelezéshez. És amikor a gondolat majd legközelebb felbukkan, akkor azt élhetjük meg, hogy már közel sem okoz akkora fájdalmat és kényelmetlenséget, és sokkal kevésbé ragaszkodunk hozzá. Akár már érdekesnek vagy viccesnek fogjuk látni! A Nagy Visszacsinálás elkezdődött. Aztán már alig várjuk majd, hogy újra felbukkanjon, hogy azon frissiben ránézhessünk. Ahogy a hiedelmek egyenként visszacsinálódnak a Négy kérdés és megfordítások segítségével, az elme eredeti csendje egyre többször mutatkozik meg. A Megfordítások visszahelyezik a figyelmet oda, ahová az tartozik – rám. Visszatérek a „Ki vagyok én?”-hez, miután elidőztem a „Ki vagy te?”-nél. A „Ki vagy te?” visszatérése a „Ki vagyok én?”-hez a végső megfordítás.

         Ramana, a nagy non-dualista tanító neve azt jelenti: az, ami minden Lény Szívében lakozik. Ramana 1990-es évektől Byron Katie alakjában jött el a nyugati világba. Tat tvam asi. Te Vagy Az!

Ha szeretnéd Te is „visszacsinálni” azt a sok fájó koncepciót és történetet, amit elhittél, szeretettel várlak a június 2-3. Alaptanfolyamon, melyre 2 hely felszabadult. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html