2012. december 31., hétfő

A Pénz Ártatlan - Byron Katie Videó





A pénzről szóló történeteidet (és az összes többi történetedet) nem tudod leállítani akaraterővel. Annyit tehetsz, hogy rájuk nézel itt a jelenben, és meglátod, hogyan állandósul a múlt képekben, szavakban és érzelmekben. Az önvizsgálat során meglátod a jövővel kapcsolatos állandósult aggódásodat is. És azt is észreveheted, hogy a pénz-történeteid milyen én-identitásokat erősítenek. Például az áldozat-identitást. Az egész „én”-rólam szólam, a „szegény énről”. Vagy arról, aki nem érdemli meg. Vagy arról, aki nem elég jó, gyenge, tehetetlen, sikertelen, stb. Amíg ezek az identitásaid és történeteid megvizsgálatlanul és legtöbbször tudattalanul működnek benned, semmi nem tud változni.


Ma egy friss Katie videót ajánlok figyelmetekbe, melyben kiderül, hogy nem is a pénz az alapprobléma. A pénz alapjában véve semmi, amire generációról-generációra ugyanazok a stresszes, megkérdőjelezetlen történeteink vetülnek, ezért sokaknak a pénz az első számú közellenség. Persze, közben sokat szeretnének belőle, és nincsenek is tudatában annak, mi minden miatt nem lehetséges ez: hogyan akadályozzák ebben őket a tudattalanul cipelt generációs félelmek és történetek. Lehet szidni a rendszert, a világot, a gazdagokat, lehet utálni a pénzt, és azt kívánni, hogy eltűnjön a föld színéről. De ennél előrevivőbben is hozzá lehet állni a témához: felhasználni a pénzt arra, amire való: saját magunk megismerésére. A pénz teljes őszinteséggel megmutat magadat magadnak, miért is ne használnád ki ezt a csodásan egyszerű kivetülést?

TÁMOGATÁSOK GYŰJTÉSE BYRON KATIE VIDEÓK FELIRATOZÁSÁHOZ - A mai videót is Nagy Zsuzsink feliratozta. Zsuzsi szívvel-lélekkel, megfelelő nyelvi és technikai tudással vállalja további Katie videók feliratozását. Ő csinálta az egyórás Fordítsd meg filmet, és egy hosszabb megfelelési kényszeres videót is, most dolgozik egy anya-fia, szintén hosszabb lélegzetű munkán. Amennyiben bármennyi anyagi lehetőségetek van, kérünk Benneteket, támogassátok Zsuzsi tevékenységét. Ehhez semmi mást nem kell tennetek, mint a következő számlaszámra utalni xy összeget Nagy Zsuzsanna névre: CIB Bank, 10701348-64652430-51100005. Természetesen ez lehet egyszeri vagy akár egy rendszeres hozzájárulás, ha úgy gondoljátok, hogy ezek a videók nektek és újabb érdeklődőknek is tudnak segíteni. Köszönjük szépen.

És akkor nézzük ezt a szuper kis önvizsgálatot.



Ha szeretnéd leleplezni a tudattalan önbecsapásaidat, és megkérdőjelezni mindazt, amit például a pénzről elhittél, és utána sokkal szabadabban élni, várlak szeretettel egy szuper 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyamon, Byron Katie Munka-módszere alapján:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján 2013-ban is.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: január 3.)

Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 7.)


2012. december 28., péntek

Ha Ellenállásod Van a Munkával Kapcsolatban - Félreértések és Akadályok




„A megkönnyebbülés mértéke, amit a Munka elvégzése után érzel, egyenesen arányos az ellenállás mértékével, amit előzőleg a Munka elvégzésével szemben kifejtettél.” (Andy B.)

Az utamon számtalan könyvvel és mesterrel volt „szerelmi viszonyom”. Némelyik tartós volt, legtöbbjük csupán spirituális megfelelője az egyéjszakás kalandnak. Az összes hanganyag, könyv és módszer közül, amivel az úton találkoztam, Byron Katie eljárása (amit ő „A Munkának” hív) a kevés gyöngy egyikeként tűnik ki, melynek észrevehető és tartós gyógyító hatása volt az elmémre. Ironikus módon, semmi igazán „spirituális” nincs ebben az eljárásban.

November egyik hetében, még semmit sem tudtam Byron Katie-ről; a következő héten három forrásból is hallottam róla. Milyen jellemző. Hamarosan valaki ideadta a Szeretni, Ami Van – A Négy Kérdés hangoskönyv verzióját. Emlékszem, hogy Egyiptomban hallgattam távolsági buszokon, Katie hangja a fülhallgatómban elfedte a Koránt, ami non-stop ment a háttérben; aztán Siwa-ban, a líbiai határ melletti oázis városban, a hotelszobámban fejeztem be a hanganyagot, ahol néhány hétig dekkoltam. A könyv pont jókor jött. Spirituális utam azon szakaszában voltam, amit most úgy nevezek, hogy a „gyomláló fázis”. Miután kipróbáltam nyakatekert technikákat, hogy „gyönyörű virágokat ültessek” magamba, teljesen megváltoztattam a megközelítésemet, és arra jutottam, hogy már egy tökéletes kertben élek – mindössze a gyomokat kell kiirtanom!

Egy szufi mester mondása tökéletesen összefoglalja mindezt:
„Ne kutasd az igazságot; először próbáld megtisztítani magad.”

Byron Katie keretet adott nekem a gyomlálás elkezdéséhez. A módszere segítségével elkezdtem szisztematikusan dolgozni a neheztelésen, amit sok emberrel szemben hurcoltam magamban már évek óta. Ahogy szituációk, körülmények és emberek benyomták a nyomógombjaimat, sorra megvizsgáltam a régóta cipelt mintáimat.

Byron Katie módszerének hatása azonnali és látványos volt. Később, hogy folyamatosan gyógyítsak bizonyos elme mintákat, amik hajlamosak visszatérni, kieszeltem egy három részes eljárást saját használatra. Byron Katie Munkája volt ennek az eljárásnak az első része. Elkezdtem weboldalt is írni erről a módszerről, ami hatalmas segítség volt nekem az utamon. A weboldal  pillanatnyilag „fejtetőre van állítva”: ahelyett, hogy A Munka magyarázatával kezdtem volna ezt az oldalt (amit elolvashatsz Byron Katie weboldalán vagy magyarul itt), elkezdtem lejegyezni néhány félreértést és akadályt, melyek a Munka módszerében kezdőknek gyakran az útjába állnak.


Első Félreértés: Felelősség
Amikor nekiülsz egy ítélkezésen dolgozni a négy kérdéssel, a „megfordítás” szakaszban a „nekik kellene” vagy „nekik nem kellett volna” kezdetű kijelentések gyakran „nekem kellene” vagy „nekem nem kellett volna” kezdetű kijelentésekké fordítódnak át.

Ezen a ponton egyeseknek gondjuk támad, mert azt hiszik, hogy a megfordított kijelentés arra kéri őket, hogy vállaljanak felelősséget egy múltban történt helyzetért – gyakran akkor, amikor még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy bármilyen befolyásuk is legyen a dolgokra. Ez a megfordítási szakasz mögötti szándék félreértése. A megfordított kijelentések nem arra szolgálnak, hogy igazságként, hanem más lehetséges értelmezésekre nyíló ablakokként fogadjuk el őket. Ha egy megfordított kijelentés így szól: „Nekem kellett volna” vagy „Nekem nem kellett volna”, ez nem azt sugallja, hogy vállalj felelősséget másvalaki tetteiért. Azért van ott, hogy lökdösse az elmédet: a megfordítás gyakran fontos felismeréseket hoz.

Igazából nincs „kellene” a Byron Katie módszerben. Sem a te részedről, sem a másik ember részéről. A dolgok azok, amik. Tehát ha valaha is úgy érzékeled, hogy a Munka megmondja neked, hogy mit tegyél, akkor valamit félreértettél.

Mi a helyzet a felelősséggel? Ha nem ők, nem én, akkor ki a felelős? A Munka nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A Munka kontextusában e kérdéseknek egyszerűen nincs jelentésük.

Ha tényleg be akarod hozni a felelősséget, akkor azt lehet mondani, hogy bizonyos értelemben felelős vagy a ma a fejedben lévő gondolatokért és érzelmekért. Nem abban az értelemben vagy felelős, hogy te okoztad eme érzelmeket és gondolatokat: benyomódik egy gombod, a gondolatok és érzelmek pedig megjelennek. De abban az értelemben felelős vagy (majdnem spirituális klisé manapság), hogy „felelő-képes” vagy. Képes vagy választ adni eme érzelmekre és gondolatokra. Van egy eszköz a kezedben. Ha azt választod, hogy nem válaszolsz, akkor azt választod, hogy együtt maradsz ezen érzelmekkel és gondolatokkal. Ez a te választásod.

Bizonyos értelemben senki nem tud neked szenvedést okozni. Nálad vannak az eszközök, tehát van választásod. Ebben az értelemben felelős vagy.


Első Akadály: Kifogáskeresés
Az egyik dolog, ami gyakran Byron Katie technikájának útjába áll, az ellenállás azzal szemben, hogy ténylegesen nekiüljünk tollal és papírral elvégezni a Munkát. Ennek első tünete az, amikor valaki arról beszél, hogy mi a baj Byron Katie-vel, vagy hogy egyetért ezzel a résszel, de azzal a résszel nem. Az elme igen jó abban, hogy mindenféle tevékenységbe belefogjon és mindenféle igazolásokat produkáljon, csak hogy ne kelljen semmi komoly munkát végeznie önmagán, akár lustaságból, akár azért, mert nem áll készen arra, hogy megoldja a problémáit. Amikor ezt látom valakinél, kicsit elszomorít, mert annak a személynek van eszköz a kezében arra, hogy véget vessen szenvedései nagy részének, de azt választja, hogy nem teszi – néha rohanva a következő módszerhez, hogy aztán azzal se értsen egyet… vagy hogy épp egyet értsen vele, még akkor is, ha az a módszer egy zsákutca.

Ha valami hasonlót veszel észre magadban, az a tanácsom, hogy kezdd egy Byron Katie vagy Munka megítélő Ítélkezőlap feldolgozásával.


Második Akadály: Az Én Történetem Más
Ebben az esetben valaki elolvas egy Byron Katie könyvet vagy meghallgatja a hanganyagait, aztán kijelenti, hogy „Ez tényleg nagyszerű, de rám nem vonatkozik. Az én történetem más.” Ja, persze. Mint mindenki másé, akik úgy gondolják, hogy az ő történetük más. Ez a személy úgy látja, hogy mindenkinek a hanganyagban olyan története van, amiről el kell gondolkodni. De az ő története egész véletlenül más. „Tudod, mit tettek velem ők? Miért kellene magamon dolgoznom? Nekik kellene engem megkérniük, hogy bocsássak meg nekik.” Ez egy másik mód a Munka elkerülésére.


Harmadik Akadály: Az Én Történetem Valódi
A legtöbb ember úgy hiszi, hogy amiatt szenved, amit valamikor valaki vele tett. De hol van az mára? Az igazság az, hogy a történet miatt szenved, ami az elméjében folyamatosan lejátszódik.

Az „Amiatt szenvedek, amit ők tettek” igen erőteljes történet. Ha elhiszed, hogy ez a történet valós, akkor elakadsz. Ha az „amit veled tettek” a szenvedésed forrása, akkor mit tehetsz? Miért is próbálnál meg dolgozni rajta?

Nehéz lehet belátni, hogy ez a történet („Amiatt szenvedek, amit ők velem tettek”) nem valós. Azért lehet nehéz, mert teljesen emberi dolog azt feltételezni, hogy amit az elménk mutat nekünk, az igaz kell, hogy legyen; hogy bizonyosan tudjuk az igazságot arról, mi is történt.

Tehát van egy természetes ellenállás azzal szemben, hogy megváltoztassuk a történetünket arról, hogy „ők” mit tettek velünk. Nemcsak azért, mert szeretjük azt gondolni, hogy az elménk nem tud átverni minket és így a történet igaz kell, hogy legyen; hanem azért is, mert túl gyakran beleszeretünk a szenvedéstörténetünkbe. Oly sokat fektettünk e történetekbe, hogy nem akarjuk feladni őket. Identitásunk részévé váltak. Részei annak, hogy „kik vagyunk”.

Az „Amiatt szenvedek, amit ők tettek” történet nélkül nem lennél ugyanaz a személy – egy kicsit olyan, mint egy másik én-verziód egy párhuzamos univerzumban. Ezért a történet elengedése kicsit olyan, mint a haldoklás. Az elme nézőpontjából ez egy kicsit ijesztő. Ki leszel, ha többé nem tudod elmesélni azt a történetet?

Ha azt látod, hogy az elméd akadékoskodik, mondván, hogy „Nem akarok ezen a mintán dolgozni”, csak kényszerítsd magad, hogy nekiülj a négy kérdésnek. A meglepő az, hogy a megkönnyebbülés mértéke, amit a Munka elvégzése után érzel, egyenesen arányos az ellenállás mértékével, amit előzőleg a Munka elvégzésével szemben kifejtettél.

Bizonyos szempontból az elméd „megbomlik”: Már nem tudod, amit eddig tudtál. És ez csodálatos. Nevetsz vagy épp sírsz. Nem tudod elhinni, hogy ilyen sokáig vártál. Tehát minél jobban ellenállsz, annál jobb okod van arra, hogy erőltesd magad a Munkára!

Csodás napot kívánok, szeretettel,

Andy


Ha az Új Évet szeretnéd egy alapos Ön-Gyomlálással kezdeni, várlak szeretettel a következő tanfolyamokon:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján 2013-ban is.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: december 30.)

Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 3.)



2012. december 20., csütörtök

Scott Kiloby Videó: Amit Soha Nem Mondtak El Nekem Az Érzelmekről



"Már kora gyermekkortól megtanuljuk, hogy ne éljük át és ne fejezzük ki szabadon az érzelmeinket. Megkíséreljük igazolni, semlegesíteni, racionalizálni a kényelmetlen érzéseket, vagy megszabadulni tőlük. Rendkívül fontos, hogy elkezdjük közvetlenül átélni az érzelmeinket a nézőpontjaink szűrője nélkül." (Scott Kiloby)

A Scott Kiloby-féle Élő Önvizsgálatok megismerése és gyakorlása során egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy a gyerekkorunktól gyakorolt "érzelmi unintelligenciánk", "érzelmi tudattalanságunk" a szenvedésünk egyik legfőbb okozója. A témát írásban már többszörösen körbejártam itt a blogon, most pedig egy Scott videót ajánlok a figyelmetekbe az érzelmeink, érzéseink természetéről, elfojtásáról, megéléséről.

A korábbi érzelmes-érzéses blogbejegyzéseket is szeretettel javaslom felfrissítésre:


A legrészletesebben minderről pedig Scott Élő Felismerés és Élő Kapcsolat című két könyvében  lehet olvasni, melyek magyarul olvashatók és megvásárolhatók itt.

Ha szükséged van segítségre mindennek a gyakorlati átéléséhez, megtanulásához, várlak szeretettel:
Várlak Egyéni konzultációs csomagon vagy csoportos formában:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) Részletekért kattints ide.

És akkor a videó, melynek a címe: Amit Soha Nem Mondtak El Nekem Az Érzelmekről





2012. december 17., hétfő

A Gödör Mélyéről Vissza az Életbe – Katica Története




A Munkának csodásabbnál csodásabb embereket köszönhetek. Katica májusban lépett be az életembe. Élete 10 évének tragédiáját - a kisfia betegségét, elvesztését, és ennek feldolgozatlan gyászát rakta le már az Alaptanfolyam asztalára, hihetetlen bátorsággal. Azóta megértettem, hogy mennyire szenvedett ő akkor már nagyon hosszú ideje. Ez minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy olyan nyitottsági állapotba engedődött addigra, amikorra az ő Ítélkezőlapjának feldolgozásához értünk, hogy szinte automatikusan ment az összes önkínzó állításának megkérdőjelezése. Pillanatok alatt tekeredtek szét a végtelenség óta hurcolt fájdalmas szavak és mondatok, és nyílt ki egy teljesen új világ Katica számára.

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe ennek a fantasztikus lánynak, nőnek, anyának a történetét, melyet Katica immár könyv formában is elérhetővé tett, hogy kézzel fogható segítséget nyújtson a hozzá hasonló helyzetben lévő szülők számára. Egy részlet a könyvből:

„Az én utam nagyon rögös, sok-sok akadállyal teli, és végtelenül hosszú volt, de végül célba értem, és megkaptam a választ a kérdéseimre, méghozzá magamtól! Tudom, hogy ez a lehetőség mindenki számára nyitva áll. Csak meg kell élni a fájdalmas valóságot a maga teljességében. Hiedelmek, köré szőtt történetek nélkül. A mélypontokat is lecsupaszított valóságként kell megélni. A gödör falába való szánalmas és további sebeket okozó kapaszkodás csak elodázza végső felismerést, hogy minden túlélhető. És hogy sokszor az elviselhetetlennek hitt fájdalom az, ami végül megmutatja, hogy kik is vagyunk, és hogy mit is akarunk. Nekem ez kellett, hogy rájöjjek, milyen értékes is vagyok. Ezt sosem tudtam volna meg, ha nem esem le a gödör mélyére. Harmincöt évesen így döbbentem rá, hogy még magamat sem ismertem igazán. Most viszont már igen!
Mindezt sosem tudtam volna meg, ha nem esem le a gödör mélyére, ahol azonban még hosszasan vergődtem a sötétben, anélkül, hogy felfedeztem volna az ott lógó kötélhágcsót. Amikor már elviselhetetlen volt a gödör alján élnem fény nélkül, reményvesztett kétségbeesésben, akkor végre megpillantottam a szabadulásomat jelentő létrát. Megragadtam, és felsétáltam rajta. Ez a mentőkötél mindnyájunknak ott van a közelében. A tiédben is. Azt remélem, ez a könyv segít megpillantani.”

(Nagylaki Kata: Anyuka, velem jössz, vagy csak utánam?)

A könyv megvásárolható itt.

Katica könyvének Facebook oldala pedig itt.

"Ha a gyermekem meghalt, akkor ez a valóság. Bármilyen ezzel kapcsolatos ellenkezés belső pokolba juttat. „Túl fiatalon halt meg.” „Nem láthattam felnőni.” „Tehettem volna valamit a megmentéséért.” „Rossz anya voltam.” „Isten igazságtalan.” De a gyermek halála valóság. A világon semmilyen ellenkezés sem tud egy picit sem változtatni azon, ami már megtörtént. Az imádság nem képes változtatni rajta, a könyörgés és az esdeklés sem, önmagad büntetése sem képes rá, az akaratodnak semmilyen hatalma nincsen. Egy dologhoz azonban megvan a hatalmad: megkérdőjelezni a gondolataidat. Ehhez azonban radikálisan nyitott elmére van szükség, mert csak a nyitott elme kreativitása képes megszabadítani téged attól a fájdalomtól, melyet a valósággal való szembeszállás okoz. A békéhez vezető egyetlen út a nyitott elme. Amíg azt gondolod, hogy tudod, minek kéne vagy nem kéne megtörténnie, a Jóistent próbálod manipulálni. Ez pedig a boldogtalanság receptje."
(Byron Katie: Az Öröm Ezer Neve)

2012. december 13., csütörtök

Boldog Karácsony? - Stresszes Gondolatok az Ünnepek Kapcsán




„Nincsenek új stresszes gondolatok. Mindet újrahasznosítjuk.” (Byron Katie)

Hát, igen. Évről-évre, ha már karácsony. Amúgy pedig napról-napra, sőt generációról-generációra. Újrahasznosítjuk ugyanazokat a régi, elavult, megkérdőjelezetlen történeteket. Ha már Te is unod, hogy egész életedet ugyanazon sztorik, hiedelmek mentén éled, mint gyerekkorodban, sőt, mint ahogy a szüleid, és az ő szüleik tették, bármikor nekiállhatsz a „nagytakarításnak”. A Munka azért is zseniális, mert gyakorlati szinten tudsz ránézni vele életed teljesen hétköznapi helyzeteire, és saját magad találod meg a saját válaszaidat. Senki nem mondja meg neked, hogy mit is csinálj. (Persze sokan pont emiatt vetik el…)

Amennyiben a karácsony valamilyen szempontból stresszes számodra, teljesen ideális helyzet és időpont ez arra, hogy jól leírd és megkérdőjelezd mindazt, ami nyomaszt. Mert ennek nem kell így lennie. De amíg nem vagy tisztában vele, hogy mi is pontosan a bajod, addig nem tudod megkérdőjelezni. És addig reciklálod a következő évre is. De nem is kell ehhez egy évet várnod, nézd csak meg, mennyire nem karácsony-függők a következő univerzális hiedelmek. Van-e közöttük olyan, amit még nem hallottál, gondoltál? És mindannyiunkban ezek száguldoznak, egészen addig, amíg kíváncsian, szeretettel rájuk nem nézünk, és jól meg nem kérdőjelezzük őket. Lehet, hogy a valóság valami teljesen más, mint amit eddig hittem róla? Hú, de izgi, hadd nézzem csak! J

Na, de előbb lássuk ezeket a szakállas hiedelem példányokat. Hány működik még benned ennek a karácsonynak a közeledtével? És szívesen veszem, ha megjegyzésben továbbiakat írtok, melyek itt nem szerepelnek, nehogy kimaradjon valami fontos. J A listáról minden hiedelmet érdemes megkérdőjelezned egyenként a Négy kérdés és Megfordításokkal, amelyiket magadra érvényesnek találod. És a lista után egy teljes minta Ítélkezőlapot is találhattok, hogyan is lehet még nekiállni az önvizsgálatnak.


  • Rengeteg munka vár rám.
  • Senki nem fog segíteni.
  • Napokig kel a konyhában állnom.
  • Nincs kivel eltöltenem az ünnepeket.
  • Magányos leszek.
  • Mindenkim meghalt már.
  • Nagyon hiányoznak a szüleim.
  • Olyan családtagokkal kell találkoznom, akiket nem szeretek.
  • Viselkednem kell.
  • Nem akarok viselkedni.
  • Ajándékot kell vásárolnom.
  • Nincs elég pénzem ajándékvásárlásra.
  • Teljes anyagi csőd ez a karácsony.
  • Hozzá kell nyúlnom a megtakarításaimhoz.
  • Az ajándékvásárlás nagy nyűg.
  • Jó ajándékot kell vennem.
  • Legalább akkora értékben kell vennem, mint amennyiért kapok.
  • Nem tudom megvenni a fiamnak, amit szeretne.
  • Örülnöm kell annak, amit én kapok.
  • Egyedül akarok inkább lenni.
  • Sokat kell majd enni.
  • Nem fogom tudni kontrollálni magam.
  • Meg fogok hízni.
  • Ünnepek után koplalnom kell majd.
  • Szívességet kell tennem másoknak.
  • Apám le fogja inni magát és ordítozni fog.
  • Tele lesznek az utak részegekkel.
  • Hazudnom kell a gyerekeknek a Jézuskáról.
  • Azt akarom, hogy fehér karácsonyunk legyen.
  • Nem akarom, hogy essen a hó.
  • Az egészhez semmi kedvem.
  • Lemaradok a munkámmal a kieső napok miatt.
  • Utána majd hajthatok, mint az állat.
  • Túl rövid ez a karácsonyi szünet.
  • Karácsonykor szeretnünk kell egymást.
  • Veszekedés lesz a családban.
  • Meg fognak kritizálni.
  • Nem szeretnek.
  • Nem vagyok fontos nekik.
  • Meg fognak haragudni rám valami miatt.
  • Úgy kell csinálnom, mintha jól érezném magam.
  • Bárcsak az egész család együtt lehetne.
  • Szomorú vagyok, hogy a gyerekek nem jönnek idén.
  • Hosszú és fárasztó utazás áll előttem.
  • Elég ételt és italt kell beszereznem.
  • Valami normális ruhát kell felvennem.
  • Nincs egy rongyom sem.
  • Karácsonykor mindig visszaesem a piálásba.
  • A családom előtt lebukom, hogy visszaestem a piálásba.
  • Sokan fognak zargatni telefonon.
  • Fel kell hívnom mindenkit, aki számít rá.
  • Mindennek tökéletesnek kell lennie.
  • Az ünnepek elmúltával minden sötét és szürke lesz.

Érdemes egy egész Ítélkezőlapot is ráereszteni a témára, illetve annyi külön lapot, ahány személlyel, témával van problémád, mert így fókuszáltabban tudod elvégezni a Munkát. Pl. megítélheted azt a bizonyos nemszeretem rokont; a gyerekeidet, akik nem segítenek ilyenkor; azokat az embereket, akik agyonvásárolják magukat; az egész elkommercializálódott ünnepet; a sajnálatos pénzügyi helyzetedet; önmagadat, amiért még mindig mindenkinek meg akarsz felelni, stb. Pl. így:

Mondj ítéletet – Írd le – Tedd fel a négy kérdést – Fordítsd meg – Keress példákat

Idézz fel egy életedben ismétlődően előforduló, felzaklató szituációt. Ez lehet olyan helyzet is, mely a múltban csupán egyszer történt meg, de még mindig nagy feszültséget okoz, amikor rágondolsz. A kérdések megválaszolása előtt, gondolatban utazz vissza ebbe a feszültséget okozó szituációba. Rövid, egyszerű, lényegretörő mondatokkal fogalmazz, és ne cenzúrázd magad. Most van itt az alkalom, hogy jól megmondd.

1. Ki az a személy, akire haragszol, aki elszomorít, dühít, csalódást okoz, vagy bármilyen módon zavar, fájdalmat okoz? És miért?
Haragszom a családtagjaimra, mert nem segítenek a karácsonyi készülődésben. Miattuk minden rám marad. Ők pedig csak lustálkodnak. És nem is értékelik, amit csinálok.

2. Szerinted min kéne ennek a személynek változtatnia? Mit kéne máshogy csinálnia?
Azt akarom, hogy mozdítsák meg a hátsójukat és segítsenek a háztartási munkákban. Azt akarom, hogy vegyék észre, mennyit gürizek miattuk.

3. Mi az pontosan, amit szerinted ennek az embernek tennie, gondolnia vagy éreznie kellene, vagy épp nem kellene? Milyen tanácsot adnál neki? 
Meg kéne kérdezniük, hogyan tudnak nekem segíteni. Észre kéne venniük, hogy munka van. Nem kéne készpénznek venniük, hogy én mindent megcsinálok.

4. Mire van szükséged a részéről ahhoz, hogy Te boldog legyél?
Arra van szükségem, hogy segítsenek, együtt legyünk a készülődésben is, hogy kivegyék a részüket a munkából ők is.

5. Miket gondolsz róla? Készíts listát!
A családtagjaim lusták, figyelmetlenek, érzéketlenek.


6. Mi az, amit soha többé nem szeretnél átélni/megtapasztalni vele?
Soha többé nem akarok egyedül gürizni karácsony előtt. Soha többé nem akarom átélni, hogy nem segítenek.


A Négy Kérdésminden állításra érdemes elvégezned, amiket az Ítélkezőlapra írtál az 1-5. pontban. Mutatok egy példát:

Pl. A családtagjaim nem segítenek a karácsonyi készülődésben.
1.      Igaz ez? (Igen vagy nem. Ha nem,, ugorj a 3. kérdésre.)
2.      Teljesen biztosan tudhatod, hogy ez igaz? (Igen vagy nem.)
3.      Hogyan reagálsz, mi történik, ha elhiszed ezt a gondolatot?
4.      Ki lennél a gondolat nélkül?

Fordítsd meg a gondolatot
a) az ellentétére (Igenis segítenek a készülődésben. – lehet, hogy nem vettem észre valamit?)
b) a másikra (Én nem segítek nekik a készülődésben. – pl. lehet, hogy nem is tudják, mit szeretném, ha segítenének.)
c) önmagadra (Én nem segítek magamnak a készülődésben. – pl. azzal, hogy folyamatosan háborgok, vagy hogy olyasmit várok magamtól, amihez semmi kedvem.)

Találj legalább három konkrét, valós példát arra, hogy az egyes megfordítások hogyan igazak számodra ebben a helyzetben.

Ha mélyebbre szeretnél látni, a 3. kérdés néhány alkérdését is érdemes feltenned:
-          Hogyan viszonyulok hozzájuk, ha elhiszem, hogy nem segítenek?
-          Békességet vagy feszültséget okot ez a gondolat?
-          Milyen szerepet tudok így eljátszani? (pl. áldozatot)
-          Mire is jó nekem ez a gondolat? (pl. fenntarthatom az áldozati szerepemet)
-   Mire nem vagyok képes,ha elhiszem ezt a gondolatot? (nyugodtan végezni a munkámat, szeretni őket, békében lenni magammal)


Szeretettel figyelmedbe ajánlom a jövő év eleji Munka Alaptanfolyamokat, ahol nagy segítséget tudsz kapni, hogyan is végezd “rendesen”, alaposan a Munkát. Várlak szeretettel, ha úgy érzed, elérkezett az időd:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján 2013-ban is.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: december 21.)

Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 3.)


2012. december 11., kedd

Byron Katie Munka-Módszere: Átfogó Ismertető




„A Munka semmit nem ér a válaszaid nélkül. A Munka alkalmazkodik bármilyen programhoz, és felerősíti azt. Feléget mindent, ami nem a Te igazságod. Átéget mindent, hogy elérkezzünk az igazsághoz, ami mindig is várt ránk.” (Byron Katie)

(Kicsit átfrissítettem a Munkáról szóló alapismertetőt, és ide is felteszem, hogy egy bejegyzésben lehessen olvasni a legfontosabb elméleti és gyakorlati tudnivalókat. Érdemes akkor is újraolvasni, ha már úgy gondolod, hogy a könyöködön jön ki. :) Szeretettel.)

Byron Katie, amerikai előadó és író, az önvizsgálat egyedülálló útját tanítja, amit egyszerűen A Munkának nevez.

Byron Kathleen Reid (Katie) 1942-ben született. Harmincas éveiben mély depresszióba esett. Egy kaliforniai kisvárosban élte egy családanya és üzletasszony életét. Egy évtizeden keresztül egyre mélyebbre jutott a félelem, düh, öngyűlölet spiráljában, és folyamatosan öngyilkos gondolatok kínozták. A mélyponton, két éven keresztül alig hagyta el a hálószobáját. Aztán egy reggel, 1986 februárjában, élete fordulóponthoz érkezett, amit később úgy nevezett el, hogy „a valóságra való felébredés”.

„Rájöttem, hogy amikor elhittem a gondolataimat, szenvedtem, és amikor nem hittem el őket, nem szenvedtem többé. És ez minden emberre ugyanúgy igaz! A szabadság ennyire egyszerű! Rájöttem, hogy a szenvedés szabadon választható. Boldogságra találtam magamban, ami azóta sem tűnt el, egyetlen pillanatra sem!”

Önvizsgálati módszeréről, Byron Katie azt mondja, hogy szavakban testesíti meg azokat a szavak nélküli kérdéseket, amik megjelentek benne azon a bizonyos reggelen. Azok, akiket az önvizsgálat egyszerű és erőteljes folyamatán keresztülvezet, úgy találják, hogy az életről, az emberekről, és önmagukról alkotott, feszültséggel teli gondolataik eltűnnek, és hitrendszerük radikálisan megváltozik.

Katie-t hamarosan keresni kezdték az emberek, hogy megtudják tőle, hogyan találhatnák meg a boldogságot, amit benne láttak. Jöttek az emberek a városból, majd hamarosan a világ minden tájáról, hogy találkozzanak, sőt együtt is lakjanak vele. Ahogy az emberekben a Munka hatására végbemenő átalakulások híre elterjedt, Katie további meghívásokat kapott, hogy előadásokat tartson szerte Amerikában, majd Európában és máshol. Módszerét nyilvános előadásokon, börtönökben, kórházakban, gyülekezetekben, erőszakot megélt emberek számára fenntartott menhelyeken, vállalatoknál, egyetemeken, iskolákban, intenzív elvonulásokon, és „A Munka Iskolája” című 9 napos tréningjén tanítja.

Byron Katie semmilyen valláshoz vagy hagyományhoz nem tartozik. Honlapján a következő szöveget olvashatjuk:

„A Munka semmit nem ér a válaszaid nélkül. A Munka alkalmazkodik bármilyen programhoz, és felerősíti azt. Feléget mindent, ami nem a Te igazságod. Átéget mindent, hogy elérkezzünk az igazsághoz, ami mindig is várt ránk.”

A Munka gyakorlata az önvizsgálat és önismeret egyéni útját kínálja.


A Munka – Elméleti Alapok


A szenvedés és lelki fájdalom oka

Minden szenvedésünk okozója az a meggyőződésünk, hogy a dolgoknak máshogy kellene lenniük, mint ahogy vannak. Pl. a gyerekeimnek hálásnak kellene lennie azért, amit értük teszek. Amíg elhisszük ezt a gondolatot, addig ellenállásban vagyunk azzal, ami van. Ha a gyerekeim nem hálásak, akkor pont erre van szükségem ahhoz, hogy észrevegyem, megvizsgáljam ezt a hiedelmemet, és megnézzem milyen ezzel a gondolattal együtt élni, illetve milyen nélküle – ha teljesen és tökéletesen elfogadom, ami éppen van. AMI VAN, AZ VAN. Amikor szembeszállok a valósággal, mindig vesztes maradok. AMI VAN, ARRA SZÜKSÉGEM VAN. AMI NINCS, ARRA NINCS SZÜKSÉGEM.
HÁROM DOLOG LÉTEZIK: VAN AZ ÉN DOLGOM, A MÁSIK EMBER DOLGA, ÉS A VALÓSÁG/ISTEN/UNIVERZUM DOLGA. A másik embernek pont az a dolga, hogy megmutasson magamat magamnak. Semmi más nem tud történni, hiszen az elménk úgy működik, mint egy tükör, mindent megfordít. Ezért aztán, amit kívül látok, az kivétel nélkül mindig az én elmém tartalmának a kivetülése, a megvizsgálatlan gondolataimnak a kitükröződése. Én vagyok a diavetítő, a másik ember pedig a kivetített kép. Ha nem tetszik a „folt” a kivetített képen, akkor azért, hogy a kép megtisztuljon, egyetlen dolgot tudok tenni: megtisztítom a diavetítőt. A diavetítő pedig a saját elmém, az ő régi, kedvenc, megvizsgálatlan, megemésztetlen programjaival, mely mindig csak a saját igazának bebizonyításán munkálkodik. És épp emiatt, én sosem nyerhetek. Próbálhatom én erőből és küzdésből megváltoztatni a másik embert és a világot, hogy olyan legyen végre, amilyennek a fejemben levő gondolatok szerint lennie kellene – ez nem igazán szokott sikerrel járni.
A szenvedésnek egyetlen módja létezik: amikor elhiszünk egy gondolatot, mely harcba száll azzal, ami van. Ha az elme teljesen tiszta, akkor az, ami van, megegyezik azzal, amit akarunk. Ha azt szeretnéd, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen éppen az adott pillanatban, az olyan, mintha egy macskát szeretnél megtanítani ugatni. Próbálkozhatsz, és még tovább próbálkozhatsz, a macska pedig újra meg újra azt fogja mondani neked, hogy „miaú”. Azt akarni, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen az adott pillanatban, reménytelen.
Ha elkezded figyelni a gondolataidat, észreveszed, hogy naponta rengetegszer jelennek meg ilyesmik a fejedben: „Unom ezt az esőt, ki kéne már sütnie a napnak végre.” „Karcsúbbnak és fiatalabbnak kéne lennem.” „A férjemnek nem kellene annyit dolgoznia, aztán este innia és tévéznie.” Ez pontosan az a gondolkodási mód, amikor azt akarjuk, hogy a valóság más legyen, mint amilyen. Minden stressz és lelki fájdalom abból fakad, hogy harcba szállunk azzal, ami van, a pillanatnyi valósággal.
Sokan félnek attól, hogy ha elfogadják, ami van, akkor passzívvá válnak, nem éreznek késztetést a cselekvésre, gyengék lesznek. Az elfogadás mindig a pillanatnyi valóság elfogadására vonatkozik, nem azt jelenti, hogy a helyzet most már mindig így fog maradni. Sőt! Nézd csak meg milyen energetikai különbség van a két hozzáállás között: 1.) „Bárcsak ne veszítettem volna el a munkámat, sosem fogok újat találni.” 2.) „Elveszítettem a munkámat. Rendben. Mit tehetek most?”
Ha elkezded a gondolataidon való Munkálkodást, hamar rá fogsz jönni, hogy amiről eddig azt hitted, hogy nem kellett volna megtörténnie, pont annak kellett megtörténnie. Meg kellett, hogy történjen, mert megtörtént, és ezt semmilyen ellenkezés, szenvedés, gondolkodás sem tudja meg nem történtté tenni. Ez nem azt jelenti, hogy helyeseld vagy ünnepeld. Ez csak azt jelenti, hogy képes vagy a dolgokat belső harcod zavarodott gondolkodása nélkül látni. Senki nem akarja, hogy betegek legyenek a gyerekei, senki nem szeretne autóbaleset részese lenni, de ha egyszer már megtörténnek ezek a dolgok, mily módon támogathat és erősíthet minket az, ha mentális harcba fogunk ellenük?
Onnan tudhatjuk, hogy a valóság úgy van jól, ahogy van, hogy ha gondolatban harcra kelünk vele, az fáj. Feszültek, frusztráltak leszünk, nem érezzük természetesnek és kiegyensúlyozottnak magunkat. Ha abbahagyjuk a valósággal való küzdelmünket, egyszerűen, áramlóan, kedvesen és félelem nélkül tudunk cselekedni.


Kapcsolódj össze a saját dolgoddal

Az Univerzumban csak három fajta dolgot tudok találni: az én dolgomat, a te dolgodat, és Isten/Valóság dolgát. A Valóság az, ami mindent ural. Bármi, ami az én, a te és bárki más befolyásán kívül esik, Isten dolga.
Az átélt stressz nagy része abból származik, hogy mentálisan a saját dolgainkon kívül élünk. Amikor olyasmiken jár az eszem, hogy „azt szeretném, ha boldog lennél; jobban kéne vigyáznod magadra; pontosnak kéne lenned; figyelmesebbnek kéne lenned; abba kéne hagynod az ivást”, akkor a te dolgaiddal foglalkozom. Ha aggódom földrengés, háború, árvíz miatt, vagy ha meg akarok halni, akkor Isten dolgaiba avatkozom. Ha gondolatban a te dolgaiddal, vagy Isten dolgaival foglalkozom, akkor kirekesztem, elszigetelem magam magamtól, és tőled, illetve a többi embertől és a jelentől is. Figyeld meg az érzést, amikor azt gondolod pl., hogy „Apámnak meg kellene értenie engem.” Fájdalom és magány jár együtt ezzel a gondolattal. Valahányszor, amikor lelki fájdalmat és magányt élsz át, mindig valaki más dolgával foglalkozol (vagy a Valósággal harcolsz).
És ha én gondolatban a Te életedet élem, ki marad itt, hogy az én életemet élje? Mindketten ott vagyunk nálad. Gondolatilag a te ügyeidben, dolgaidban lenni, távol tart engem attól, hogy jelen lehessek a saját életemben. Elválasztom magam saját magamtól, aztán pedig csodálkozom, hogy miért is nem működik az életem.
Azt gondolni, hinni, hogy én tudnám, mi lenne a legjobb bárkinek is, azt jelenti, hogy nem a saját dolgaimmal foglalkozom. Még, ha a szeretet nevében teszem is, akkor is ez tiszta önteltség, aminek az eredménye: feszültség, nyugtalanság és félelem. Tisztában vagyok azzal, hogy mi jó nekem? Ez az egyetlen dolgom van. A legjobb, ha először ezzel foglalkozom, mielőtt megoldanám a te problémáidat.
Amikor eljutsz oda, hogy a „kinek a dolga” kérdését elég mélyen megérted, és a saját dolgaiddal kapcsolódsz össze, elképzelhetetlen érzelmi felszabadulást élhetsz át az életedben. Amikor csak stresszt vagy kellemetlenséget érzel, állj meg és tedd fel magadnak a kérdést: „Kinek a dolgával foglalkozom gondolatban?” Ez a kérdés vissza tud téged vezetni önmagadhoz. És lehet, hogy rádöbbensz, hogy soha nem tudtál jelen lenni a saját életedben, mert gondolatban mások dolgaival foglalkoztál, az ő életüket élted. Ha csak egyszerűen észreveszed, hogy valaki másnak a dolgába merültél bele, máris visszatérhetsz saját csodálatos önmagadhoz.
És ha ezt egy ideig csinálod, szép lassan azt is megláthatod, hogy valójában a te saját dolgod, mint olyan, sem létezik. Hogy az élet önmagától is tökéletesen zajlik.


Hogyan tekints megértéssel a gondolataidra

         A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést. A gondolathoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy ezt megvizsgáltuk volna. A hiedelem egy olyan gondolatot jelent, amelyhez régóta ragaszkodunk, fenntartás nélkül elhisszük, sőt legtöbbször nem is vagyunk tudatában.
         A legtöbben azonosulunk azzal a valakivel, akiről a gondolataink azt állítják, hogy „ez vagyok én”. Figyeld csak meg, hogyan is működik a lélegzésed! Észreveheted, hogy nem is te lélegzel – lélegeztetve vagy. A gondolkodással, a gondolatokkal ugyanez a helyzet. A gondolatok csak úgy megjelennek. Kilépnek a semmiből és visszamennek a semmibe, mint ahogy a felhők mozognak az üres égbolton. Azért jönnek, hogy áthaladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. Nincs bennük semmi „káros”, míg igaznak nem hisszük őket, és nem kezdünk el hozzájuk ragaszkodni.
         Soha még senki nem volt képes arra, hogy kontrollálja a gondolatait, még akkor sem, ha vannak emberek, akik történeteket mesélnek róla, hogyan sikerült ez nekik. Ha nem megszabadulni próbálsz a gondolatidtól, hanem megértéssel és kíváncsisággal fordulsz feléjük, akkor ők hagynak el téged.
         A gondolatok olyanok, mint a szellő, mint a levelek a fákon, mint az esőcseppek hullása. Feltűnnek, megjelennek – és ha megvizsgáljuk őket, megbarátkozhatunk velük. Veszekednél egy esőcseppel? Egy esőcseppben nincs semmi személyes, és ugyanígy, nincs semmi személyes a gondolatokban sem. Ha újra felbukkan egy egykor fájdalmas elképzelés a fejedben, melyet már megértéssel megvizsgáltál, akkor már legfeljebb érdekesnek fogod találni. Ami korábban rémálom volt, most már csak érdekes. A legközelebbi alkalommal, ha felbukkan, lehet, hogy már inkább mulatságosnak találod. Végül tán észre sem fogod venni. Ez az ereje annak, ha szereted, ami van.


A Munka – Gyakorlatban

A Munka menete nagyon egyszerű: az ítéleted, hiedelmed leírásából, majd négy kérdésből, és ötödik lépésként úgynevezett megfordításokból áll. A Munka első két lépésében az értelmező, ítélkező gondolatokat vesszük górcső alá.

Tehát, először is fogalmazd meg a stresszes, zavaró gondolatodat, egyszerűen, tömören, velősen. Pl. Nem vagyok fontos a párom számára. Vagy: Jobban kéne figyelnie rám.

És végezd el a következőket a gondolatodra:

1. Első kérdés: Vizsgáld meg, hogy a gondolatod igaz-e. = Igaz ez?
A válasz igen vagy nem. Ne magyarázkodj, ne elemezd a kérdést. Csukd be a szemedet, engedd mélyen magadba a kérdést, és engedd, hogy „nem-tudóan” nézz rá a helyzetre. Nem a szokásos „jól-tudomsággal”, a hétköznapi verkli-elmével, hanem egy minden pillanatban friss, új, nem értelmező tudatossággal.

2. Második kérdés: Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz?
Byron Katie egyértelműen kijelenti, hogy minden „kellene” elvárással kapcsolatos gondolat elrugaszkodik a valóságtól, hiszen a valóságban nem az történik! Amikor tehát azt gondolom, hogy „kellene” vagy „nem kellene”, akkor éppen vitába szállok a valósággal. Amikor más dolgába avatkozom (lehet ez a másik emberé, vagy Istené, azaz a valóságé), szintén a valóságot vonom kétségbe. A valósággal perlekedni pedig nem erkölcsi kérdés, hanem — mint az önvizsgálat következő lépésére adott válaszokból is kiderül — kimerítő és szenvedést okozó.

3. Harmadik kérdés: Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot?
A Munka következő lépésében megvizsgáljuk, mi is zajlik bennünk, ha elhisszük az adott gondolatot. Ebben a pontban a Munka segítő kérdések sorozatával járja körül az érzelmek és a belőlük fakadó viselkedésminták hatását életünkre.

4. Negyedik kérdés: Ki lennél, ki vagy a gondolat nélkül?
Csukd be a szemedet, és nézd meg az életedet, az adott helyzetet, a másikhoz való viszonyulásodat a gondolat nélkül. Mintha nem tudnád azt gondolni, amit eddig gondoltál. Ki vagyok, ha nem tudom úgy értelmezni a helyzetet, az adott embert, saját magamat, ahogy azt eddig tettem? Ki vagyok, ha nem hiszem el az elmém címkéit? Katie arra bátorít, hogy merjünk minél mélyebben elmerülni ebben az állapotban, mert ez az eredeti, valóságos lényegünk, mellyel ily módon megerősíthetjük a kapcsolatot.

5. Lépés: Fordítsd meg az eredeti állításodat, gondolatodat!
A Munka utolsó fázisaként fordítsd meg a gondolatodat — például vonatkoztasd magadra, vagy változtasd az ellentétére — és nézd meg, melyik az a megfordított kijelentés, ami legalább olyan igaz vagy még igazabb, mint az eredeti gondolat. És keress konkrét példákat, hogyan is igaz az adott megfordítás.

Pl. Nem vagyok fontos a párom számára.
  • Fontos vagyok a párom számára. (engedd, hogy meglásd, amit eddig nem láttál)
  • Ő nem fontos számomra. (hogyan igaz az, hogy ő nem fontos neked?)
  • Én nem vagyok fontos magam számára.

Jobban kéne figyelnie rám.
  • Nem kéne jobban figyelnie rám. (most pont így tud, lehet, hogy nem tud úgy, ahogy én szeretném)
  • Nekem kéne jobban figyelnem rá. (pl. észrevennem, hogyan figyel ő rám, vagy amikor ő szeretné a figyelmemet)
  • Nekem kéne jobban figyelnem önmagamra.


A Munka – Esettanulmány

Elsőként kitöltünk egy ún. Ítélkezőlapot. Ide mindent le lehet írni, amit a másik emberről gondolunk – ítélünk, bírálunk, vádolunk, sajnálunk -, és hogy szerintünk mit kéne ennek az embernek másképp csinálnia. Ezután az Ítélkezőlap állításait egyenként megvizsgáljuk a 4 kérdéssel és a megfordításokkal.

Esettanulmányunk szereplője sok emberrel van konfliktusban, alapvetően „ellenségkereső”. Természetesen ez tudatalatti működés – annyira megtanulta, hogy ő nem szerethető, hogy elméje mindenhol, minden pillanatban ennek a bizonyítékát keresi. És persze találja is. Életében az egyik „mumus” apukájának felesége, egy alkalommal rajta dolgoztunk. Sz. – többek között- a következő ítéletet mondta róla: „Az a nő gonosz, és kizár apám életéből.” Nézzük, hogyan vizsgáltuk meg ezt a gondolatot a Munka segítségével.

1. Igaz ez? Igaz, hogy az a nő gonosz, és kizár apukád életéből?
- Igen.

2. Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Teljesen biztos lehetsz benne, hogy gonosz, és kizár apukád életéből?
Ez az a pont, ahol megengedhetjük magunknak, hogy megszokott, jól-tudom elménk önvédő válaszai helyett egy másik tudati szintre – az ún. nem-tudom elme, vagy a szív szintjére menjünk, merüljünk válaszért. Ez az a tudatszint, akik valójában vagyunk, de már elfelejtettük lényünk ezen magjával a kapcsolatot. A Munka épp ezért egy kicsit meditatív jellegű. Sokan elsőre nem merik megengedni maguknak, hogy ilyen mélyen magukba merüljenek. Sz.-nek picit sikerült, enyhén elbizonytalanodott. Ilyenkor az emberek arckifejezése egy pillanat alatt változik meg, lágyul el, ahogy bekapcsolódnak önvalójukba. Sokan már ekkor sírni kezdenek, mások teljesen izgatottá válnak, olyanok is vannak, akik nevetésre fakadnak. És akkor sincs probléma, ha továbbra is igen a válasz, ilyenkor megyünk tovább a 3. kérdésre.

3. Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, amikor elhiszed ezt a gondolatot?
- Dühös leszek, haragszom rá, utálom őt is és magamat is. Bizonygatom az igazamat. Elvágom magam tőle, elszigetelődöm a körülöttem levő emberektől is, magányossá válok, egyedül a saját „stresszes” gondolatommal. Gyűlölködni kezdek, keresem a múltból azokat a példákat, amikor keresztbe tett. Pótcselekvésként panaszkodni és enni kezdek. És ráadásul az ő dolgával foglalkozom, hiszen az az ő dolga, hogyan éli az életét. Apukámat sajnálni kezdem, hogy ilyen nővel él, ami persze megint nem az én dolgom.

4. Ki lennél, milyen életed lenne e nélkül a gondolat nélkül?
Ez a másik „belépési pont” a szívünk, nem-tudásunk, lényünk valóságába. Nem azt kérjük a klienstől, hogy vesse el a gondolatot vagy engedje el – Katie szerint az „engedd el ezt a gondolatot” elavult módszer. Elengedni nem lehet, csak megvizsgálni, megfordítani, „érvényteleníteni”, és utána már nem fogjuk tudni többet elhinni, és a gondolat fog otthagyni minket.
Becsukott szemmel sokaknak könnyebben megy ez a beleélés. Sz.-nek itt is megengedődött, hogy rálásson egy olyan életre, ahol ezt a gondolatot nem tudja elhinni, vagy már nincs is ott vele.
- Hát, e nélkül a gondolat nélkül sokkal nyugodtabb vagyok. Nincs feszültség, szabadabb vagyok. Nincs bennem harc, a másik embert elfogadom olyannak, amilyen. Sokkal könnyedebb az egész.

5. Megfordítások. Az állításokat át lehet fordítani az ellentétükre, saját magadra, vagy a másik személyre. Ezeken kívül előfordul, hogy más változatok is lehetségesek.
Érdemes minden megfordításra 2-3 példát keresni az életedből, így megláthatod, hogy azok is igazak, vagy még igazabbak, mint az eredeti állítás. Így pedig a „valóságod” teljesen más színezetet kezd kapni.

Eredeti hiedelem: „Az a nő gonosz, és kizár engem apukám életéből.”

a) „Az a nő nem gonosz, és nem zár ki engem apukám életéből.”
- Végül is már néhányszor viselkedett kedvesen. És aput is szereti. Valószínűleg apu is szereti, hiszen vele van. Néha mosolyog. Amikor odamentem, beengedett.

b) „Én vagyok gonosz vele, és én zárom ki magamat apukám életéből.”
- Hát, amikor azt gondolom róla, amit, akkor vele mindenképp gonosz vagyok. Meg sokszor másokról is rosszat feltételezek, ez igaz. Mindent megteszek, hogy megfeleljek és szeressenek, aztán, ha nem sikerül, akkor utálom őket. És sokszor inkább nem is veszem fel a kapcsolatot apuval, mert félek. Vagyis én zárom ki magamat az ő életéből. Ha annyira szeretném látni, akkor mehetnék sűrűbben meglátogatni, szeretettel.

c) „Én vagyok gonosz magammal, és én zárom ki magam a saját életemből.”
- Igen, magamat nem szeretem. Ez valóban gonoszság. És mindig azt próbálom tenni, ami másoknak szerintem jó, nem pedig azt, ami nekem jó. Saját magamat nem veszem figyelembe, ez is gonoszság. És minden ilyen esetben saját magamat zárom ki a saját életemből: nem azt az életet élem, amit szeretnék, nem úgy viselkedek, ahogy szeretnék, nem azt mondom, amit szeretnék, nem vagyok kapcsolatban saját magammal. Kizárom magamat a saját életemből.

Amikor ezt valaki így megérti és lényével is megéli, egyre nyitottabbá válik az élet történéseire, mert tudja, hogy minden csak őt tanítja. Rákap ennek az újfajta „tanulásnak” az ízére, és kíváncsian, várakozással, megértéssel fordul elméjének tartalma felé. Minél több gondolatát, hitét, félelmét vizsgálja meg, elméje annál tisztábbá válik, annál kevesebb program fut majd benne, s így egyre teljesebben lesz képes megélni önmagát, és élvezni az életet.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján 2013-ban is.
Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: december 21.)
Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 3.)