A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Byron Katie tanfolyam. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Byron Katie tanfolyam. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 19., hétfő

Te is Túlélő Üzemmódban Élsz? – A Stressz Fiziológiája: Stresszválasz és Lazító Válasz






Kedves régi és új Olvasók, üdv újra az ÖnMunka blogon! J

Némi kihagyás után új bejegyzésekkel készülök. Az utóbbi hetek és hónapok egyrészt némi pihenéssel, másrészt pedig sok tanulással és az ÖnMunka online kurzus szeptemberben indult csoportjának gondozásával teltek és telnek. Jócskán benne vagyunk a kurzusban, január elejéig tart a program. Szuper csoport fut, párhuzamosan egy szuper ismétlő csoporttal is; gyűlnek az újabb tapasztalatok és élmények. Idővel majd újabb beszámolókat is fogok kérni a Hallgatóimtól, s ezeket a blogra is felteszem.

Közben pedig elkezdek készülni a következő 15 hetes online kurzusra, ami 2019. márciusában indul. Addig pedig mindenféle érdekes témákban fogok posztolni, érdemes lesz időnként ellátogatni ide.


ÖNFELFEDEZÉS - ÖNKAPCSOLÓDÁS - ÖNFELNEVELÉS - ÖNFELISMERÉS - ÖNGYÓGYÍTÁS - DEKONDICIONÁLÁS: ÉRZELMI, TESTÉRZETI, IDEGRENDSZERI, BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, GONDOLATI, SZELLEMI SZINTEN

Elsőként a krónikus stressz testünkre, idegrendszerünkre, lelkünkre és egészségünkre gyakorolt hatásával szeretnék foglalkozni. Még a nyáron ismerkedtem meg Dr.Lissa Rankin munkásságával, akinek két fantasztikus könyve is megjelent magyarul. Én most a Merj gyógyulni! című művéből idézek egy részt, mely az ún. stresszválasszal és a lazító válasszal foglalkozik. Néhány helyen kicsit tudományos a szöveg, ez ne riasszon el az elolvasásától, mert nagyon fontos megértéseket kaphatsz nagyon fontos működéseiddel kapcsolatban.

Mostanra az ÖnMunka kurzusának szerves része az idegrendszer elméleti és gyakorlati ismerete, a krónikus stressz hatásainak megértése és gyakorlati csökkentése, a stresszválasz felismerése, illetve a lazító válasz gyakorlati eszközökkel történő beindítása. A 15 hetes online kurzus egyik lehetséges címe az is volt, hogy Túlélő Üzemmódból az Életbe. Túlélő üzemmód alatt egyrészt azt a krónikus, mérgező stresszt értem, melyben modern világunkban a legtöbben élünk, s amivel nem igazán tudunk mit kezdeni. Másrészt pedig azokat a múltunkból még most is cipelt, feldolgozatlan, tudattalanul nyomasztó belső tartalmakat, melyek ellehetetlenítik, hogy örömteli, szeretetteljes, kiteljesedett, érett, felnőtt életet éljünk.

Aztán végül más nevet adtam a kurzusnak: Életed Legfontosabb Kapcsolata: Az Önkapcsolódás, az Önfelnevelés és az Önfelismerés Gyakorlati kurzusa lett a nyerő. Persze még vagy tucatnyi más módon is elnevezhetném, mert annyira komplex, hogy nem lehet egyetlen rövidke címbe mindent beleszuszakolni. Stresszeltem magam ezen egy kicsit, aztán inkább választottam és megnyugodtam. J


ÖNFELFEDEZÉS - ÖNKAPCSOLÓDÁS - ÖNFELNEVELÉS - ÖNFELISMERÉS - ÖNGYÓGYÍTÁS - DEKONDICIONÁLÁS: ÉRZELMI, TESTÉRZETI, IDEGRENDSZERI, BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, GONDOLATI, SZELLEMI SZINTEN


Jöjjön akkor a szemelvény Dr. Lissa Rankin, Merj gyógyulni című könyvéből:

A testünk egy olyan természetes mechanizmussal születik, melyet stresszválaszként vagy üss vagy fuss válaszként ismerünk. Bár egy harvardi kutató, Walter Cannon írta le először, Selye János magyar endokrinológus később tovább dolgozott rajta, és leírta a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengely szerepét a stresszhelyzetben. Ezt a válaszreakciót Selye „általános adaptációs reakciónak” nevezte el. Ahogyan Selye János Életünk és a stressz című könyvében elmagyarázza, a stressz kifejezés alatt ő a testnek a lelki-pszichikai igényekre adott biológiai válaszreakcióit értette, legyenek azok akár negatív érzelmek, mint a félelem vagy a harag, akár pozitívak, mint egy új házasság vagy egy gyerek megszületése.

Amikor valaki egy olyan fenyegetéssel áll szemben, amikor pl. egy támadótól kell elmenekülnie, az amygdala az agyban a félelem érzelmét éli meg. Az agy ezt az érzelmet átadja a hipotalamusznak, amely kortikotropin-felszabadító faktort (CRF) választ ki az idegrendszerbe. A CRF stimulálja az agyalapi mirigyet, amire az egy sor hormont: növekedési hormont, prolaktint és adenocorticotrop hormont (ACTH) szabadít fel, ami pedig jelt ad a mellékvesének, hogy válassza ki a kortizol nevű stresszhormont, és ezzel támogassa a testi képességeinket a fenyegetésre adott válaszreakció során.

A hipotalamusz aktiválásakor a szimpatikus idegrendszer is bekapcsolódik és epinefrin (adrenalin) és norepinefrin kiválasztására készteti a mellékveséket. Ezek a neurotranszmitter  vegyületek felelősek azért a „löket” érzetért, amit akkor érzel a testedben, amikor majdnem karambolozol, vagy megrémülsz egy sötétből kiugró alaktól. Ilyenkor megemelkedik a pulzusszám és a vérnyomás, gyorsabban veszed a levegőt, kitágulnak a hörgőid, és ezzel hatékonyabbá válik az oxigén-felhasználás. Mivel veszély esetén nem fontos, hogy a bőr meleg legyen, lehűl, és libabőrőssé válik. A testnek válsághelyzetben sem az emésztéssel, sem a szaporodással nem kell foglalkoznia, ezért a gyomor bélrendszer és a szaporító szerveket ellátó erek összeszűkülnek. A vér elsődlegesen a szív és a nagy izomcsoportok felé áramlik, minek következtében a szív erőteljesebben ver, a combizom pedig gyorsabb futásra, a karizom megküzdésre képes állapotba kerül. A pupilláid kitágulnak, hogy jobban észrevedd a támadódat, vagy megtaláld a menekülés útját. Felgyorsul az anyagcsere, és lebont bizonyos energiaforrásokat, hogy glükózt juttasson a véráramba, és ezzel az energialökettel segíti elő a fenyegetéssel szembeni harcot vagy a menekülést.

A kortizol elnyomja az immunrendszert, és leáll minden rutinjellegű „karbantartás” és öngyógyító mechanizmus a szervezetben. Vagyis megszűnik a fertőzés elleni küzdelem, a rákmegelőzés, a fehérjejavítás és a betegségek általános elhárítása. Ez logikus, hisz végső soron semmi értelme betegségmegelőzésre vagy akár gyógyításra pazarolni a test értékes energiáit, ha amúgy is mindjárt meghalunk.

Mindezek a félelemre adott élettani reakciók az alkalmazkodást és a védelmet szolgálják, ha valóban veszélyben van az életed. De itt rejlik a dolog rákfenéje is: NEM ÚGY LETTÜNK TERVEZVE, HOGY GYAKRAN FÉLJÜNK. Pont.

Az adrenalin és a kortizol nagy mértékben és hosszú távon toxikusak, károsítják a belső szerveket, pl. a szívet, tüdőt, májat, bélnyálkahártyát, vesét. A gyomorsavat és az emésztőnedveket érintő változások a nyelőcső összehúzódásai mellett hasmenést vagy székrekedést is okozhatnak. Az ősembernél az üss vagy fuss mechanizmus valóban életmentő volt, amikor valóban fizikai veszélyben volt, a mai társadalomban azonban ennek pont az ellenkezője igaz sok esetben. TESTÜNK NEM KÉPES KIÁLLNI A KRÓNIKUS FÉLELEM ÉS STRESSZ HATÁSAIT. Ennek ellenére a legtöbb ember teste általában egyfajta túlhajszolt állapotban él olyan képzeletbeli félelmek miatt, mint egy lehetséges pénzügyi veszteség, egy kapcsolat elvesztése, valamilyen betegség, vagy egy szeretett személy halála, mely félelmek a valóságban igen ritkán következnek be.

Ez pedig ördögi körbe hajszol. Félsz attól, hogy megbetegszel, megöregszel vagy meghalsz, miközben a félelem maga képes a szó szoros értelmében megbetegíteni, megöregíteni és megölni. A félelemtől azonban nem félni kell, hanem megtanulni bánni vele.

A KRÓNIKUS FÉLELEM IDEGTUDOMÁNYA

Joseph LeDoux idegtudós, akinek Az érzelmi agy című könyvéből megtudhatjuk, hogyan dolgozza fel az agyunk az érzelmeket, alaposan tanulmányozta a félelem élettanát. Az agy félelemkerekének középpontjaként írja le az amygdalát. Minden alapvető érzelem, mint a félelem, gyűlölet, szeretet, harag és bátorság az agy ősi, állati részében, a limbikus agyban lévő amygdalában támad fel. A stresszreakció újbóli, krónikus kiváltása esetén az amygdala egyre hevesebben reagál a látszólagos fenyegetésekre. A félelem bekapcsolja a stresszválaszt, ez pedig riasztja az amygdalát – újra és újra, és újra. Az amygdala így egyre érzékenyebbé válik, és már az emlékeket is súlyozott félelemmaradványokkal színezi meg. Ennek eredményeképpen pedig objektív értelemben vett félelmetes tapasztalások hiányában is megjelenhetnek a félelmet keltő érzések, melyek gyakran szorongásban testesülnek meg.

Lassanként az agy különböző részei (pl. az emlékekért felelős hippocampus) kimerülnek az ismételten kiváltott stresszreakció miatt. A kortizol és más stresszhormonok gyengítik az agyban az idegi szinapszisokat, és akadályozzák az újak kialakulását. Ha a hippocampus kimerül, sokkal nehezebben képződnek új idegsejtek és kapcsolatok – és ezáltal új emlékek. Vagyis az amygdala által jegyzett krónikus, fájdalmas, félelemmel átitatott emlékek beprogramozódnak a memóriába, miközben a legyengült hippocampus nem képes új emlékeket felvenni.

Ilyenkor idővel krónikus rettegés és szorongás jelentkezhet úgy, hogy nincs is valós emléked arról, miért is félsz egyáltalán. Mindent áthatoló lehangoltság és pusztulás érzése keríthet hatalmába, mintha valami nagyon rossz fenyegetne egyfolytában, miközben objektív értelemben teljes biztonságban vagy. Ily módon hamis félelmek vehetik át az irányítást az idegrendszer felett, ami fóbiák, poszttraumás stresszreakciók, szorongásos rendellenességek, depresszió, kényszerbetegségek, és egyéb pszichiátriai problémák kialakulásához vezethet.

Fontos megérteni, hogy a félelem tudattalan folyamatokból ered, és az idegrendszer legősibb részéhez tapad. A félelem kikerüli a tudatos, kognitív elmét, és nulláról akár egyenesen rémületbe csaphat át ebben az ősi rendszerben. Ha ilyen tudattalan félelemreakciók uralják az életedet, semmi értelme hibáztatni magad. Annyi történt, hogy téves idegrendszeri reakciók csapdájába estél, de megfelelő segítséggel és eszközökkel meg tudsz tanulni kijönni belőlük.

A LAZÍTÓ VÁLASZ

A szervezetnek szerencsére van a félelem által kiváltott stresszválaszra egy természetes ellenszere, az ún. lazító válasz. A lazító válasz azzal ellensúlyozza az üss vagy fuss stresszreakciót, hogy kikapcsolja a szimpatikus idegrendszert és átkapcsol az idegrendszer nyugalmi állapotába, a paraszimpatikus idegrendszerre.

Természetesen ellazult állapotában a test csodálatosan képes az öngyógyításra. Élettanilag ellazult állapotban a test nem arra figyel, hogy megússzon egy fenyegetést, így bekapcsolódnak az öngyógyító mechanizmusaink és természetes módon elhessegetik a betegséget. Ahogy azonban fentebb megállapítottuk, A TEST ÖNGYÓGYÍTÓ MECHANIZMUSAI FÉLELEM ÁLLAPOTÁBAN NEM MŰKÖDNEK. A TEST CSAK AKKOR KÉPES MEGGYÓGYÍTANI ÖNMAGÁT, HA AZ ELME ÉS A TEST IS EL VANNAK LAZULVA.

Az ellazulás állapotában pozitív érzelmek lépnek a negatívak helyébe, és a tudatos előagy megéli a szeretetet, a kapcsolódást, a meghittséget, az örömet, a hitet, az értelmet és a reményt. A stresszhormonok szintje lecsökken, a szimpatikus idegrendszer kikapcsol, és a paraszimpatikus idegrendszer veszi át az irányítást. Ilyenkor csökken a pulzusszám és a vérnyomás, és a véráram újra táplálhatja az olyan kevésbé létfontosságú folyamatokat, mint az emésztés és a szaporodás. Ezzel párhuzamosan az immunrendszer működése is visszaáll. Csökken a szívre mért nyomás, a gyomor kevesebb gyomorsavat termel, a test pedig foglalkozhat az öngyógyítással, és visszaállíthatja az optimális egészségszint homeosztázisát.
A Gyógyulás gyógyszerek nélkül című könyvemben leírtam az azt bizonyító tudományos adatokat, hogy az olyan érzelmi állapotok, mint a magány, a pesszimizmus, a félelem, a depresszió, a szorongás, a munkahelyi stressz mind-mind stresszválaszt váltanak ki, míg a pozitív meggyőződés, a szeretetteljes kapcsolatok, az egészséges szexualitás, a kreatív önkifejezés, a spirituális közösségbe való tartozás és a meditációs technikák lazító választ indíthatnak be.

AMIKOR AZ ELME FÉLELEMRŐL SZERETETRE KAPCSOL, KÉPES MEGGYÓGYÍTANI A TESTET – ez nem valami lila metafizikai állítás, amit a New Age talált ki, hanem egyszerű élettani tény.

Míg a valódi félelem, valódi veszély esetén mindig védelmező, és szükség is van rá, addig a hamis félelem megbetegítheti a testedet, ha nem tudod, hogyan kezeld egészségesen. Ha azonban megtanulod átalakítani a hamis félelemhez való viszonyulásodat, megtaníthatod a testedet arra, hogyan tud gyorsan megszabadulni a stresszválasztól, hogy ehelyett inkább az öngyógyító lazító választ indítsa be.



Az ÖnMunka gyakorlati, online kurzusában mélyen foglalkozunk – számos más témakör mellett - a krónikus stresszel, annak felismerésével, hatásaival, fiziológiájával, és a saját testünkben végzett gyógyításával. Érdemes átolvasni a kurzus leírását és tematikáját itt:


ÖNFELFEDEZÉS - ÖNKAPCSOLÓDÁS - ÖNFELNEVELÉS - ÖNFELISMERÉS - ÖNGYÓGYÍTÁS - DEKONDICIONÁLÁS: ÉRZELMI, TESTÉRZETI, IDEGRENDSZERI, BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, GONDOLATI, SZELLEMI SZINTEN

2018. június 7., csütörtök

16 Hetes Kurzus Visszajelzések, Tapasztalatok, 2018. június





Március eleje óta zajlik a 16 hetes ÖnMunka kurzus, lassan a végére érünk. Pár hete megkértem a résztvevőket, hogy írjanak kicsit az eddigi tapasztalataikról. Ezeket osztom most meg újabb körben. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindenki teljesen egyedi változásokat, tapasztalásokat, élményeket szerez ezen az úton. Legtöbben olyanokat, melyekre nem is számítottak. Ha kíváncsian, felfedezőn, elvárásoktól mentesen tudunk bármilyen önfelfedezéshez és önutazáshoz hozzáállni, akkor a legnagyobb annak az esélye, hogy hatalmas és kicsi változásokon fogunk átmenni. (A fenti kép az egyik résztvevő saját illusztrációja. A hozzá tartozó történet lentebb.:)




JÉ, ÉN ILYENKOR MÁR SZORONGANI SZOKTAM, MOST MEG TÖK JÓL VAGYOK! „Nagyon szeretem a kurzust, sajnálom, hogy lassan vége. Biztos vagyok benne, hogy tovább fogom csinálni. Konkrétan írom le, hogy nekem mit adott. A szorongás olyan fokára kerültem már, hogy a földhivatalban egy névváltoztatáshoz álltam sorban, ott levert a víz, ideges voltam, majdnemhogy pánikba estem. Ilyen és ehhez hasonló teljesen hétköznapi helyzetekben működtem teljesen diszfunkcionálisan. El voltam teljesen keseredve, kétségbe esésemben már azt terveztem, hogy újra pszichiáterhez megyek a pánikkal, és antidepresszánst fogok szedni. Az utolsó esélyként adtam magamnak a kurzust, és csináltam becsületesen a gyakorlatokat. Nagyjából a kurzus ötödik hetében kértem időpontot orvosi vizsgálatra, amit a pánik miatt évek óta halogattam. Nem csak hogy nem hátráltam ki belőle, hanem pánik és szorongás sem volt. Kezelhető mértékű stressz, és kezelhető mértékű aggodalom igen. Mint a ’normális’ embereknél. J Hatalmas élmény volt ez nekem. Egyéb apró jelei is vannak a változásnak: könnyebben elegyedem beszélgetésbe idegenekkel, jobban bírom a hosszú sort a kasszáknál, könnyedebben, humorosabban társalgok a félismerősökkel, és sokszor ébredek rá helyzetekben, hogy „jé, én ilyenkor már minimum szorongani szoktam, most tök jól vagyok!” Hálás vagyok Andrea, hogy megalkottad ezt a programot! És köszönöm, hogy részt vehetek benne! KÖSZÖNÖM! <3”


ELKÉPESZTŐ, HOGY ÁT TUD FORMÁLÓDNI AZ IDEGRENDSZER! „Én nem is tudom megmondani, hogy a tanfolyam melyik pontján kezdett átfordulni bennem ez az egész szorongás, pánik nyavalya. Csak azt tudom, hogy végül azt éreztem, elmúlt!!! Meg olyat, hogy mennek az események és egyszer csak eszembe jut, „jé ilyenkor már pánikolni szoktam...” most meg semmi. És azóta is nyugi van! Elképesztő, hogy át tud formálódni az idegrendszer! Pedig 16 évig benne voltam a kórságban... Szóval köszönet és hála!

                                                     
MINTHA VÉGRE KEZDENÉK LEVEGŐT KAPNI. „Az fogalmazódott meg bennem a mai élő adást hallgatva, hogy egyre jobban látom, érzékelem, hogy mekkora kincs az a fajta testi-lelki önelfogadás, amit itt tanulunk. Ez a kényszerek nélküliség nagyon felszabadítólag hat rám. A gyengédség, odafigyelés, kedvesség, elfogadás - önmagam felé. Hát ezt nem gyakoroltam eddig még. Mindig valamit kellett csinálni, emiatt nem is tudtam, hogy mennyire feszült voltam alapból. Most tudatosodott. Olyan, mintha végre kezdenék levegőt kapni. Jó érzés megfigyelni magamat, és amit találok, az jól van. Ez is új, mert mindig valamilyennek kellett lennem. Igen, találok különféle érzeteket, de sokkal nagyobb empátiával közeledek magamhoz, mint bármikor korábban.”


MAGAMAT EGYÁLTALÁN NEM ISMERTEM, NEM VOLTAM OTT VELEM. „Megcsináltam a tanfolyamot már pár hónapja és még mindig rengeteg dolog áramlik bennem. Eredetileg az evésproblémáimmal fordultam Andihoz, de ez alatt az idő alatt megtanultam kibontogatni a felszín alatt levő dolgokat. Megtanultam a bennem zajló folyamatokat, megismerkedtem velük és magammal. Igen… magamat egyáltalán nem ismertem, mert nem voltam ott velem. <3 Megtanultam, hogy amit érzek, azt nem megváltoztatni kell, nem átformálni kell, nem elnyomni kell, hanem érezni. Megtanultam, ha rossz jön, az jól van úgy, ahogy van, és megtanultam a bennem levő kislányt szeretni és meghallgatni. Míg előtte mindentől féltem és szorongtam, mára ez megváltozott, mert tudom, hogy akármi is jön, fájdalom vagy öröm, azzal együtt tudok lenni. Megtaláltam magamban még sok fontos dolgot... amik nélkül nem lenne jó élni. És nekem már nem is kell. Szóval Andinak egy nagy ķöszi, ölelés, puszi, és plusz egy köszi, hogy ennyire pöpecre kikupált.” <3


ÉRZEM, HOGY MINDEN MÉG CSAK MOST KEZDŐDIK EL. „Ma már tudom, mennyire érzékeny ez a rendszer, amit nap, mint nap kíméletlenül kizsigereltem, nem figyelembe véve, mire is van szüksége…
Azt hiszem eddig úgy éltem (túl) az életem, mintha egy gumicsónakban evezve folyamatosan az örvény szélén balanszíroznék, és közben próbálnám felfújni kicsiny csónakomat, hogy ne süllyedjen el – a nagy erőlködésben persze folyamatosan szédülsz és vigyorogsz, nem látsz, nem érzékelsz igazából semmit. Édesen mámorító érzés… Ha valami megsértette úszóerődömet, azt gyorsan betapasztottam valamivel, ne is tudjak róla, és eveztem tovább üresben… körbe-körbe. Aztán jött a lehetőség: 16 hét – bíztam benne, hogy sétagalopp lesz ez a kis kirándulás, és lekerülnek csónakocskámról a tapaszok, mintha teljesen új lenne… A gyakorlatok belerántottak az örvénybe, minden porcikám tiltakozott, küzdött, hogy ne kelljen szembesülni azzal, ami ott van… Tudom, Andi, te szóltál. Már az alaptréningen elmondtad, hogy nem könnyű ez az út…
J
Szerencsére mindig jön-jött egy mentőöv, egy eszköz, ami egy kis időre kiemel(t), hogy legalább egy kicsit fellélegezhessek… aztán vissza… Éjszakákat vívódtam, hogy akkor kész, ennyi volt, én ehhez nem vagyok elég erős… most megírom, Andi, hogy nem csinálom ezt tovább! Vissza akarom kapni a régi életem (vagy minek is nevezzem)! Nem tehettem meg. Valami nem engedett. Valahogy úgy érzem, a gyakorlatok hatására már nem tudok visszalépni… mintha én nem lennék egészen az, aki voltam… sebezhető lettem... esendő… a magamról - magamnak alkotott illúzió fátyla lehullott (vagy lehullani látszik). Valami nagyon más lett. Nem édesen mámorító, de valóságos, stabil, és megtart. Még nem tudom, mi ez az ellentmondás, de van egy különös biztonságérzet bennem. Érzem a talpam alatt a földet… érzem, hogy mi történik a testemben… még sokszor nem tudom, mikor mit érzek, de bármi történik, ez most bennem… velem történik… időnként már részese vagyok, nem csak szemlélője (vagy elszenvedője). Nem tudom, pontosan számomra hová vezet ez az út, de megyek, időnként megpihenek, mert itt ez is belefér. :) Nem tudom, mi lesz a 16. hét végén, de egyben biztos vagyok: az nem a vége lesz, mert úgy érzem, hogy még csak minden most kezdődik el… Köszönöm, a lehetőséget, az eszközöket, hogy elkísérsz, Andi."


TUDTAM, HOGY VALAMI NAGYON MÉLYEN ORDÍT BENNEM. „Én lassan haladok a gyakorlatokkal. Amit felfedeztem, az az, hogy sokkal kedvesebb vagyok magamhoz. Sokkal megengedőbb. Már sokszor nem kényszerítem bele magam olyanba, amit nem szívesen csinálok. Azelőtt nagyon hamar lettem ideges. Most ez nincs, vagy sokkal kisebb mértékben. Nem ugrik össze a gyomrom bizonyos helyzetekben, és a gyerekkel az utóbbi 2 hónapban egyáltalán nem kiabálok. Mondjuk erre tudatosan figyeltem, de most már az van, hogy kifejezetten erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogyha erélyesnek kell lennem és hangosabban mondani valamit, mert nem megy. Előtte zsigerből ordítottam. Ez a legfontosabb - hiszen tudtam, hogy valami nagyon mélyen ordít bennem. És azt is érzem, hogy hamarosan futni és tornázni is fogok. J


NYUGALOM ÉS MEGFONTOLTSÁG JELENIK MEG. „Én is sok ehhez hasonlót tapasztalok. Olyan helyzetekben mikor igazságtalanság ért, azonnal dühvel reagáltam, ezzel egy időben szégyenérzettel a megjelent dühöm miatt... mintha átalakulnának ezek érzetek barátsággá, egyfajta külső szemlélőként vagyok jelen, nyugalom és megfontoltság jelenik meg, ahogy az érzelmek, érzetek megengedődhetnek, higgadtabban tudom megvédeni az álláspontom. És még sok más is. Hálás köszönet a részemről is.”


MEGISMERKEDTEM ÉS MEGBARÁTKOZTAM A PÁNIKKAL ÉS MÁS FÉLELMEIMMEL. „Én szívből ajánlanám a Te tréningedet, mert aprólékosan fedi fel a bugyrainkba lerakódott titkokat. Kíméletesen, lassan és nagyon alaposan!!! Egy csomó elterelő technikát használtam korábban a pánikomra és szorongásomra, meg vitaminokat. Egy jó darabig a pszichoterápia is segített. Az elején nélkülözhetetlen volt, mert rávilágított, hogy magam gerjesztem a pánikot azzal, hogy félek tőle... A kurzus során megismerkedtem és megbarátkoztam a pánikkal és egy csomó más félelmemmel. Szóval hosszú, 16 évig tartó utam volt. Nekem így sikerült végül a legjobban: Teveled Andi és a csoporttal. Köszönöm!!!”


FRISSÍTETTEM A PROGRAMCSOMAGOMAT. „Az elmúlt hónapokban az ÖnMunka kurzus során frissítettem a „programcsomagomat” ezzel, azzal, amazzal. Nekem tériszonyom volt, de olyan, hogy nem lehetett velem TV tornyokba felmenni kettesben, romantikusan. Egy légkondicionált kabinnal ellátott óriáskerékre felmentem egyszer, hogy együtt legyen a család, de a rémületem teljesen elszúrta a család élményét. Erősen kellett kapaszkodnom, a szél csak fújt, de nem lengette a kabint, az stabilan volt rögzítve sok helyen, túlbiztosítva. Nekem nem volt élmény a kilátás a durva halálfélelem miatt. Akkor még erős volt.
Aztán nemrégiben a lányom játéka fent ragadt a tetőn, én meg kénytelen voltam a kéményseprő létrán, a ház falán kívül felmászni. És felvinni a 8 méter hosszú teleszkópot. El tudtam volna jobb programot is képzelni. Guggolva kellett mennem, mert a halálfélelmem nem szereti még mindig a magas szél által átfújt helyeket hegymászó biztosító heveder nélkül, hiába a 30 centi széles kéményseprő járda. A sajtreszelő stílusú acél rámpákon való haladás nem az én szórakoztatásom legjobb módja. Nem vagyok egy kéményseprő alkat. De végül is lekerült a játék. Igaz, egy nappal előtte a létrán, félúton kaptam egy belső hang nemet és akkor le is másztam. Éreztem hogy ott akkor az nem az én napom (teleszkóp helyett fele olyan hosszú HDMI kábelt vittem magammal piszkálni a játékot), de lett is belőle nagy sírás a lányom részéről, amikor elmondtam, hogy az mára ott marad. A tudat, hogy elvesztek az emlékei, megcsapta a lányomat, bár a játék szinte filléres darab volt, de annyira kötődött ördögszemhez hogy nem akart csere darabot. Pedig csak kétszer játszott vele, de az boldog volt minden alkalommal. Aztán, amikor meglátta hirtelen újra a nappaliban, attól elég boldog volt. :)) Aztán, amikor a szelfit látta meg a feleségem, amit a tetőn készítettem magamról, az minden pénzt megért. Néha szinte már fél a sok meglepő változástól. :D”



2017. november 14., kedd

Friss Megtapasztalások, Visszajelzések az Új ÖnMunka Képzési Folyamatot Végzőktől



Csokorba gyűjtöttem néhány visszajelzést, megélést, megosztást azoktól, akik az ÖnMunka Képzési Rendszer különböző szakaszaiban tartanak. (2018-tól egyetlen 16 hetes online folyamatunk lesz.) Szeretem, ahogy az emberek visszatalálnak az Életbe, a Testükbe, összekapcsolódnak önmagukkal, azokkal a részeikkel, akikre már nem is emlékeztek. Csodás Ön-Felfedezés, mélyen gyógyító hatással. Köszönöm, hogy így lehet!

ÉLETEM NAGY RÉSZÉT A TESTEMEN KÍVÜL, ÁLOMVILÁGBAN ÉLTEM. SZÓ SZERINT VISSZAKAPTAM AZ ÉLETEM. „Ami számomra a legnagyobb felismerés, hogy mennyire nem voltam tudatában annak, hogy az életem nagy részét a testemen kívül, álomvilágban, csukott szemmel és tulajdonképpen az életemen kívül éltem - mindenki másét élve. És, ami a legnagyobb élmény: hogy a gyakorlatok, a magamra figyelés, a testérzetek által szó szerint visszakaptam az életem. Így ötvenévesen végre felébredtem. ÉLEK. <3 Ezt szavakkal elmondani nem lehet, hogy mekkora élmény!!! Nem kívánom többé az álomvilágot. Elfogadom és időnkét már szeretem a sajátomat, úgy, ahogy van. Tanulok magammal lenni és magammal jóban lenni, figyelni a testem jelzéseire és kíváncsisággal lenni MAGAM iránt. Még érzem a fáradtságot, az energiahiányos állapotot, még nagyon sokat alszom, de ez is sokat javult már eddig is.”

HALÁLOS BETEGEN KELLETT MEGÉRTENEM. „Ilyen szenzációs dolgot, amit most tanítasz, még nem tapasztaltam. Szerintem ez lesz a jövő legnagyobb gyógyítása. Rám nagyon nagy hatással van. Ez az első, amikor nem mást akarok megmenteni, hanem végre elkezdtem magamra figyelni, az érzéseimre, és igen a 10-ből 8 gyermekkori sérülés biztosan ül nálam. Amit ugyan tudtam, csak azt nem, hogy ez elmével nem oldható meg. A tréning videóid, a 22 lecke és a könyv alapján tökéletesen megértettem, hogy az érzés gyakorlása nélkül nem megy, vagyis csak azzal működik. 64 évesen, állítólag halálos betegen kellett ezt megértenem. Hálás vagyok ezért is Neked.”

SAJNÁLOM, HOGY NEM 30 ÉVVEL EZELŐTT KEZDTEM. „Sziasztok! Itt a 12. lecke alatt érzem úgy, hogy a tréning „puzzle darabjai” kezdenek bennem összeilleszkedni. Kezdem érezni és megérteni az egésznek a lényegét, nagyságát, mélységét, nagyszerűségét. És kezdem élvezni a tananyagot. Úgy látom, hogy amit eddig végeztem, csak kóstolgatás, ismerkedés, bemelegítés volt, szépen lassan hangolódok, megtaláltam és felvettem azt a szemüveget, amelyikkel látok is! De a lényeg, hogy mostanra megszületett bennem a végső elköteleződés, hogy bármi áron is, de végigcsinálom, mert végig kell csinálnom és sajnálom, hogy nem 30 évvel ezelőtt kezdtem. Az aha-élmények csak lassan csepegnek, világossá vált előttem, hogy ez a tanulási folyamat hónapokig, évekig fog tartani. Sok erőt kívánok Mindenkinek! Köszönöm! <3 „

MÁR NEM CSAK MEGOLDANDÓ FELADATNAK TARTOM AZ ÉLETEM. „Évek óta kutatom a problémáim okát, keresem a megoldásokat, rengeteg módszert tanultam azt remélve, hogy elhozza a hőn áhított megváltást. Hát nem hozta. J Viszont amióta kapcsolatba kerültem az ÖnMunkával, azóta élem is az életem. Már nemcsak megoldandó feladatnak tartom az életem, hanem olyan valaminek, amit lehet élni, élvezni, még akkor is, ha sokszor ez nem éppen könnyű. Sok fizikai szintű tünetem van, már nem kutatom az okokat. Tudok együtt lenni az érzetekkel, meg tudom tartani magam bennük. (Ez néha pokolian nehéz és félelmetes még ennyi év után is.) Már tudok segítséget is kérni. Ez egy folyamat, minden része, szakasza hoz valami újat. Van, amikor örömöt, van, amikor bánatot. Néha felszakít olyan fájdalmat is, amibe egy kicsit belehalok. De minden csak átmeneti, minden változik bennem, körülöttem. Sokkal inkább a jelenben vagyok, az életemben, a testemben. Valamelyik nap feltettem magamnak a kérdést, hogy teljes szívvel örökbe tudnám-e fogadni saját magam. Az igen választ még nem érzem teljesen őszintének, de jó úton haladok felé. <3 Hálás vagyok ezért a folyamatért minden nehézsége ellenére.”

AZ ÉLET KEZD VISSZASZIVÁROGNI BELÉM. „Nekem ébresztőt fújt a folyamat. Jobban megtartom magamat azokban az érzetekben, amiket inkább elnyomni szoktam. Azzal, hogy megélődnek, nem csak pl. dühöt érzek, de máskor talán csak utoljára gyerekkoromban tapasztalt intenzív örömöt is. Az élet kezd visszaszivárogni belém.”

AMIT VALAMIKOR NAGYON-NAGYON RÉGEN ÉREZTEM. „Amikor csak eszembe jut és alkalmam van rá, néhány percre leállok orientálódni, megpróbálok kijönni a fejemből, figyelek belülre-kívülre, a testemre, légzésemre, külvilágra, hangokra, szagokra… és azon túl, hogy ilyenkor kicsit megnyugszom, már többször tapasztaltam olyat is, hogy ekkor valami különös, extra érzések/érzetek is érkeznek, de nehezen tudom megfogni és szavakkal körülírni, hogy pontosan hol és mit is érzek? Talán az orromban …egy régóta nem érzett illatot, vagy mintha a nyelvem hegyén táncolna valami különleges íz. Az egész testemben-lelkemben érzek egyfajta kellemes bizsergető érzést, melegséget, amit valamikor NAGYON-NAGYON RÉGEN éreztem. Csak néhány percig van ez (gondolom, amíg jelen tudok lenni)! Ezt ma is többször éreztem! Esős, szeles idő volt, talán ez hozta ki. Máskor talán mérgelődtem volna a rossz idő miatt. Ma engedtem, hogy rám csepegjen az eső, hogy a szél bebújjon a kabátom alá és körbejárja a testemet és beengedtem az orromba a szél hozta szagokat, illatokat. A belsőmet is valami egészen csodálatos, leírhatatlan érzés tölti ki ilyenkor. És ekkor néhány percre úgy érzem, mintha újra 20 éves lennék, vagy mintha újra gyerek lennék. ÓRIÁSI és egyszerűen LEÍRHATATLAN! Elneveztem Kicsi Én érzéseknek!”

EDDIG FEJBŐL IRÁNYÍTOTTAM AZ ÉRZÉSEIMET. MOST KÖNNYEBB, NYUGODTABB, ŐSZINTÉBB ÉS ÖSSZESZEDETTEBB A TESTEMBEN LENNI. „Nekem új ismertség alakult ki a testérzetek, érzések terén. Meggyőződésem volt, hogy a tudatában vagyok és érzem a testemben zajló érzeteket, ha rájuk irányítom a figyelmem, és valóban így is van, csak annyi változást tapasztaltam a gyakorlatok kapcsán, meg a Tigris felébresztése c. könyvet olvasva, hogy ez az irányítás fejből történt. És mivel, hogy fejből történik, gondolatok irányítják, a jó régi beidegződést követik mindig. Ez valahogy kezd átrendeződni, vagyis érezhető a különbség, ahogy a testi érzetek megélése a gondolkodás irányítása nélkül történik. Könnyebb és nyugodtabb így a testemben lenni, sokkal őszintébb, összeszedettebb, mint gondolatokkal irányítani a bennem zajló érzeteket. Érdekes számomra ennek a működésemnek a felfedezése.”

MEGÉREZTEM, HOGY HELYEM VAN EBBEN A VILÁGBAN. „Nyáron, amikor még csak a Tigris könyvet olvastam, azt vettem észre, hogy egyre hosszabb ideig marad a figyelmem egy-egy érzetnél. Érzékelhető volt a gyógyulási folyamat, miközben mély intim kapcsolatban voltam önmagammal. Bizonyos pillanatokban észrevettem a bennem lévő „állatot”, ami abszolút természetes volt. Aztán a 22 leckés gyakorlatok során megéreztem, hogy helyem van ebben a világban. Képes lettem megtartani magamat egy „terápiás térben” (ez a két szó jelent meg), ahol is előbukkanhattak a szégyellt, bűnösnek gondolt részeim. Ezek megélődhettek és elengedődhettek. Megkönnyebbülés. :) Minőségi változást hozott az, ha az érzeteket felfedezni kezdtem az elutasításuk helyett. Ez kifelé vezetett a szorongásból. A korábbról már ismert testi betegségek az utóbbi időben lényegesen gyorsabban lezajlottak, illetve enyhébb lefolyásúak lettek.”

EGY HOSSZÚ TÁVÚ, EGYSÉGES MEGTAPASZTALÁS. „Sokkal intenzívebb lett az életem a gyakorlatok hatására. Bekapcsol az igazi lényem, vagyis megélhetem önmagam, megérzem a valóságom. Amit Andi összesít nekem az egy hosszú távú és egységes megtapasztalás. Még akkor is, ha ellenálltam, meg tudtam nyitni az ellenállás kapuját, vagyis megnyitódik előttem. Olyan gyakorlatok, megélések ezek nekem, ami Andival a leghatásosabb. Szeretettel ajánlom mindenkinek. Még annyi, hogy nyitottabbá váltam a körülöttem megnyilvánulókra és önmagamra. Köszönöm, Andi. Hálás vagyok neked.”


Az ÖnMunka képzési rendszere mostanra az emberi lény teljességét átfogja, az idegrendszeri-fiziológiai-biológiai alapoktól elkezdve az érzelmi, mentális, viselkedési és szellemi vonatkozásokig. Elméletben és GYAKORLATBAN. Az emberi lény egy komplex és összefüggő rendszer, nem lehet csupán csak az elméjével vagy az érzelmeivel foglalkozni. Illetve hiába foglalkozunk az elméjével, ha nem vagyunk tisztában a fiziológiájával, agyi- és idegrendszeri felépítésével és működéseivel, a biológiai érzelmek szerepével és fontosságával, a pszichológiai fejlődésével. És ha mindezt nem tapasztaljuk meg a SAJÁT RENDSZERÜNKBEN, A SAJÁT TESTÜNKBEN.Ha nem tanulunk meg összekapcsolódni gyakorlatban is a testérzeteinkkel, érzelmeinkkel és az elménkkel.

ÖNMUNKA: ÖNFELFEDEZÉS, ÖNKAPCSOLÓDÁS, ÖNFELNEVELÉS, ÖNGYÓGYÍTÁS - ÉRZELMI, TESTÉRZETI, BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, GONDOLATI SZINTEN


Pár hónap alatt kiderült, hogy az ÖnMunka Új Képzési Rendszere EGYETLEN HOSSZABB FOLYAMATBAN szeretne megnyilvánulni, nem pedig szakaszokban. :) Hallgatva erre a belső sugallatra, 2018 márciusában indítom az első ilyen kurzust majd, ami 4 hónapos lesz, csak online. Videó felvételes képzésekkel, élő videókkal, és rengeteg audió gyakorlattal, jól követhető menetrenddel, FB zárt csoportos fórummal, az én folyamatos támogatásommal a csoportban.  Részleteket itt találsz.

2017. október 27., péntek

Tanmese az Önszabályozásról és a Társ-szabályozásról Felnőtteknek és (Leendő) Szülőknek



Egyszer volt, hol nem volt, megszületik egy kisbaba. A kisbaba még nem gondolkodik, agyának az a területe még nincs kifejlődve. A kisbaba ÉREZ. Mindent. A kisbaba egy minden ízében ÉRZŐ LÉNY. A kisbaba megérkezik a világba és NINCSENEK ESZKÖZEI. Az embergyermek – más emlősállatoktól eltérően – nagyon fejletlen idegrendszerrel és aggyal jön világra. Abból a szempontból fejletlen ez a rendszer, hogy a kisbaba önmagáról gondoskodni tudjon, meg tudja védeni magát, el tudjon menekülni, ha arra lenne szükség, biztosítani tudja a saját fizikai szükségleteit. És hogy biztosítani tudja a saját érzelmi szükségleteit. A kisbaba TELJESEN KISZOLGÁLTATOTT az őt fogadó környezetnek. Kiszolgáltatott abból a szempontból, hogy betölti-e ez a környezet az ő szükségleteit, és kiszolgáltatott olyan szempontból is, hogyan is fog fejlődni az idegrendszere és az agya. Mert aszerint fog fejlődni, ahogy azt a környezetétől meg tudja tanulni, ahogy az a környezet bánik vele.

ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS  ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI  KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2019. MÁRCIUS 22-TŐL JÚLIUS ELEJÉIG

Tudományos szóval úgy hívjuk, hogy a kisbabának még nem működik az ÖN-REGULÁCIÓJA, ÖNSZABÁLYOZÁSA. Sem az idegrendszeri válaszait nem tudja szabályozni, sem az érzelmi válaszait, sem pedig az ösztönkésztetéseit. Tehát, ha valamilyen hatás éri, aminek következtében bekapcsolnak a BIOLÓGIAI ÉRZELMEI (düh, félelem, szomorúság, undor, kíváncsiság, öröm), akkor szüksége van valakire, aki MEGTARTJA ezeknek az érzelmeknek az átélése közben. Amikor valaki a személyes terébe hatol, netalántán bántalmazza a testét, akkor ösztönösen, biológiailag és INTELLIGENS módon düh aktiválódik a rendszerében. Ha fenyegetés érkezik kívülről, akkor biológiailag reagál az idegrendszere és a félelem érzelmét kapcsolja be, a hozzá tartozó fiziológiai és testérzeti változásokkal egyetemben. Ha pedig a rendszer azt érzékeli, hogy őt valamilyen veszteség érte, akkor biológiailag és értelmesen beindítja a szomorúságot. A kisbaba és még a kisgyermek sem tud erről gondolkodni, nem tudja értelmezni a történteket. Ő CSAK ÉREZ. És aszerint fogja tudni megtanulni ELBÍRNI a testében és a rendszerében az erőteljesebb érzéseket, amennyire ezt megtanítják neki. Ahogy a szülője viszonyul az érzelmekhez és érzésekhez, ahogy a szülő megtanulta, csak azt tudja megtanítani a gyermeknek. Ha a szülő érti és éli az érzelmek és érzések széles skáláját, akkor megfelelő teret tud biztosítani a gyermeknek a saját érzelmei és érzései megéléséhez, illetve BIZTONSÁGOT nyújt neki, szeretettel megtartja, miközben a gyermek rendszerén áthaladnak az érzések. Ezt nevezzük KO-REGULÁCIÓNAK, TÁRS-SZABÁLYOZÁSNAK. A szülő készségei, működései szabályozzák be a gyermekéit is. A gyermek úgy fogja megtanulni az érzelmi szabályozást, ahogy azt a szülőjétől tudja. NINCS MÁS MÓD. Mindez pedig az egész idegrendszerének és az agyának a fejlődésére is rá fog hatni.



Ahogy megtanulja mindezt kicsiként, csak úgy fog tudni működni felnőttként. Ha még kisebb-nagyobb traumatikus hatások is érik egészen a méhen belüli élettől kezdve felnövekedése során a rendszerét (mindenkit ért valamilyen fajta), akkor az ún. TOLERANCIA ABLAKA is kicsi lesz. Sokan így jutunk el felnőttkorba, csak amíg jól mennek a dolgok, addig azt hisszük, nincs gáz. Aztán az évek múltával telítődik a rendszerünk feszültséggel, nincs már benne több hely, túlcsordul. Nem tanultuk meg azokat a módokat, ahogy a stresszválaszokból fakadó energiák KIJÁRATOT találhatnának belőlünk. Csak halmozódnak. Sokunknak annyira befeszült az egész rendszere már alapból, illetve ANNYIRA NINCSENEK ESZKÖZEI az érzései és testérzetei megélésére, hogy nagyon kicsi külső inger is elárasztónak érződik számára. Az, ami egy jól szabályozott idegrendszerrel és érzelmi rendszerrel levő embernek fel sem tűnik, számára elsöprő erejű élmény lehet. És NEM TUD VELE MIT KEZDENI. Vagy próbál menekülni tőle, vagy harcol vele, vagy pedig belefagy. Ezt nem is ő csinálja valójában, hanem az autonóm idegrendszere próbál még valahogy segíteni neki, mert ez egy nagyon intelligens rendszer. Ha a menekülési válaszba ragad az idegrendszere, akkor erős SZORONGÁSSAL fog élni, ha a harc válaszba, akkor DÜHROHAMOS lesz, ha pedig befagy a rendszer, akkor ő NEM FOG ÉREZNI SEMMIT, egyfajta ÜRESSÉGBEN fog lebegni, rosszabb esetben DEPRESSZIÓS ÉS LETARGIKUS lesz. (Ez egy nagyon leegyszerűsített modell, és a három válasz kapcsolgatásai is jellemző lehet különböző esetekben.)

Aztán amikor tudatosul bennünk, hogy valami baromira nem oké, akkor – jó esetben – nyitottak leszünk arra, hogy változtassunk, és ezért tenni is hajlandók vagyunk. Kevésbé szerencsés esetben csak várjuk, hogy valaki vegye már el tőlünk azt a szorongást, illetve bármi más KÖVETKEZMÉNY TÜNETET, ami a „legalul” levő idegrendszeri elhangolódásból származik. (Mert van olyan idegrendszeri és érzelmi állapot, amikor az értelmi funkciókért felelős agyterület lekapcsol, ilyenkor nem látjuk át a helyzetünket és nem tudunk épkézláb döntéseket hozni, önmagunkért cselekedni pedig legkevésbé.)  És szinte biztos, hogy olyan eszközhöz nyúlunk, ami nem az alapoktól kezdi el a rendszer visszaszabályozását, ugyanis az autonóm idegrendszer szerepe és a traumatizáltság rendszerre hatásának következményei a mai önismereti és terápiás világban még gyakorlatilag ismeretlenek. (Nem csak Magyarországon, hanem világszerte is, de az utóbbi 5 évben egyre növekszik a tudatosság ebben a témában is.)

Hiába használunk amúgy csodás terápiás módszereket, azok nem arra az alapra hatnak, amin az egész „felépítményünk” nyugszik. Jellemzően mindig valamilyennel tünettel foglalkozunk, azt visszük be a terápiába is, miközben a tünetek már a következmény következményének a következményei. És ezer van belőlük, meg mindig újak nőnek ki. Hisz az alapokkal nem kapcsolódunk, ott nem változik semmi. És NEM ÉRTJÜK, NEM LÁTJUK ÁT EZT AZ EGÉSZ VÉGTELENÜL INTELLIGENS biológiai, fiziológiai, idegi, érzelmi, mentális, viselkedési rendszert. Nem tudjuk, miből mi fakad, nem tudjuk, mi milyen szinten kezelendő, gyógyítandó. Vakon tapogatózunk. És a mélyben nem változik semmi. Még mindig félünk a saját biológiai, fiziológiai, érzelmi lényünktől, és a saját intelligens működéseinkre is üss-fuss-fagyj le válasszal reagálunk. Ami tartósítja az állapotunkat és egy folyamatosan örvénylő körforgásban tart minket. Amikor mindezt értjük és már meg is éljük, akkor válik még világosabbá, hogy a „spirizés” és számos módszer miért is visz tévútra, konzerválva, még mélyebbre tunkolva, akár rosszabbítva az állapotunkat.

Jó hír, hogy az önszabályozás bármikor megtanulható, semmiről nem vagyunk lekésve. Pici lépésenként, megfelelő adagolásban és megközelítéssel. Rossz hír, hogy rajtad kívül senki nem tudja megcsinálni. Támogatást, külső megtartást, illeszkedő terápiás megközelítést tud más is adni neked, de a SAJÁT BELSŐ VILÁGODDAL, A BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, ÉRZELMI, MENTÁLIS LÉNYEDDEL CSAK TE TUDSZ ÖSSZEKAPCSOLÓDNI. Ezzel kezded el önmagadat szabályozni és bepótolni mindazt, amit kicsiként nem tudtál megtanulni. A Benned Lakó Kisgyermek társ-szabályozója lehetsz, olyan szülője önmagadnak, amilyen szülőd neked sosem tudott lenni. Ami aztán mindenre kihat az életedben. A már meglévő és még megszületendő gyermekeid életére is kihat. Egy jól szabályozott, kiegyensúlyozott ideg- és érzelmi rendszerrel rendelkező szülő ezt fogja közvetíteni a gyermekének is. Én ezt lenyűgöző lehetőségnek és útnak találom, és örömmel osztom meg Veled is.


Az ÖnMunka képzési rendszere mostanra az emberi lény teljességét átfogja, az idegrendszeri-fiziológiai-biológiai alapoktól elkezdve az érzelmi, mentális, viselkedési és szellemi vonatkozásokig. Az emberi lény egy komplex és összefüggő rendszer, nem lehet csupán csak az elméjével vagy az érzelmeivel foglalkozni. Illetve hiába foglalkozunk az elméjével, ha nem vagyunk tisztában a fiziológiájával, agyi- és idegrendszeri felépítésével és működéseivel, a biológiai érzelmek szerepével és fontosságával, a pszichológiai fejlődésével.


2017. szeptember 12., kedd

A Te Lényed Mikor Fagyott Be? Felolvasztanád?



Az egyik zárt FB csoportomban osztottam meg ezt a rövidebb írásomat az ott érkező felvetésekre válaszként. Ez a csoport most indul neki az ÖnMunka gyakorlati online kurzusát végzi. A blogra is felkívánkozik az írás, életmentő lehet.

„Az elme okos, de a test bölcs." (Peter Levine)

Kedvesek! Teljesen természetes, hogy mindannyian különböző problémákkal, nehéz élethelyzetekkel, kapcsolati elakadásokkal, stb. érkeztetek ide. Az is természetes, hogy meg akarjátok ezeket oldani. Csakhogy, valószínűleg már próbáltátok ezeket így is, úgy is, amúgy is megoldani, és mégis ugyanott vagytok, vagy a sok próbálkozástól még rosszabb lett a helyzet.

Arra kondicionálódtunk, hogy gondolkodással, ésszel, értelemmel, fejből próbáljunk mindent megoldani az életünkben. Ez főként azért van, mert KITANULÓDTUNK A TESTÜNKBŐL. NEM ÉREZZÜK A TESTÜNKET. És még ha érezzük is, akkor sem az adott jelen helyzet valóságát érezzük, hanem a régről felhalmozódott, besült energiákat, érzeteket. Vagyis NINCS MEGBÍZHATÓ IRÁNYTŰNK AZ ÉLETÜNKBEN. Nincs semmi, amire tényleg rábízhatnánk magunkat, hogy mit tegyünk, merre menjünk, kinek higgyünk. És addig soha nem is lesz, amíg vissza nem tanulunk a testünkbe és újra rá nem tudjuk bízni magunkat. Mert A TEST TUDJA. Ösztön szinten, zsiger szinten, megérzés, sugallat szinten tudja, hogy mi van és mi a teendő, mi az irány. 

De ahhoz, hogy ezt meghalljuk, vagyis inkább ÉREZZÜK, először meg kell tanulnunk az ő nyelvét és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni kell. Visszatalálni a biológiai, fiziológiai gyökereinkhez. Amikor még éreztük, hogy valami jó-e nekünk vagy sem. Amikor még sikítottunk, ha nem, amikor még működött ez a jelzőrendszer a maga természetességében. Csak ezt nem tartotta tiszteletben a környezetünk és sokszor nem tudtunk aszerint hatékonyan cselekedni, amit a testünk diktált volna. Tehetetlenséget tanultunk. Elkezdtük magunkat nem biztonságban érezni a testünkben, és elkezdtünk kiszokni belőle. Ellenség lett. Egy olyan „hely”, ahol fájdalom van. Pedig a testünk mindig hűséges volt hozzánk, csak mostanra összezavarodott teljesen. És mivel nem éreztük magunkat biztonságban benne, ezért felköltöztünk a fejünkbe. Hátha majd ott megtaláljuk a biztonságot és a megoldást. Hát, ez sosem jött össze. És nem is jöhet, mert nem ez a természete.

A valódi „megoldás” a mélyben van, a sejtjeinkben. ÚJRA BE KELL LAKNUNK A TESTÜNKET AHHOZ, HOGY A SEJTJEINK BIZTONSÁGBAN ÉREZHESSÉK MAGUKAT. És ahhoz, hogy amikor már biztonságban érzik magukat, akkor meghallhassuk, mit jeleznek. NEM ÉLETHELYZETEKET OLDUNK MEG, hanem FELÉLESZTJÜK A BEFAGYOTT LÉNYEDET, a természetes érzékelésedet, a biológiai iránytűdet. Aminek folyományaként Te fogod érzékelni, hogy adott helyzetben, mi a megoldás, milyen irány van. Én nem tudom megmondani.

A folyamatunk PICI, FINOM BÉBI LÉPÉSEKKEL erről szól. Nem 2 hét alatt, nem is 2 hónap alatt. Türelemmel, kíváncsisággal, felfedezéssel. NEM GONDOLKODÁSSAL, AGYALÁSSAL, abból már elég volt. Végre megismerkedünk a testünk végtelen bölcsességével. És ehhez időre van szükség. Évtizedek óta nem beszéled ezt a nyelvet, hogyan is lehetne másképp?
Ha elkezdenéd megtanulni a Test Nyelvét, ha elkezdenéd felolvasztani azt a drága Befagyott Lényedet, látlak szeretettel. Az ÖnMunka új képzési rendszerét úgy alakítottam ki, hogy ha nem tudsz fizikai formában jelen lenni a tréningen, akkor is tudj csatlakozni hozzánk.

2017. augusztus 22., kedd

ÖnMunka Új Képzési Rendszer 2017 Ősztől



ÖNFELFEDEZÉS - ÖNKAPCSOLÓDÁS - ÖNFELNEVELÉS - ÖNGYÓGYÍTÁS
ÉRZELMI, TESTÉRZETI, BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, GONDOLATI SZINTEN

ÖNMUNKA ÚJ KÉPZÉSI RENDSZER 2017 ŐSZTŐL, 3 EGYMÁSRA ÉPÜLŐ SZINT:

2010 óta több száz tréningnapot és több ezer egyéni konzultációs órát tartottam. Közben folyamatosan tanultam és tanulok, magamon is átengedve, gyakorlatban is megtapasztalva mindazt, amit továbbadok. Azóta viszem ezt a blogot is, kb. 450 bejegyzéssel mostanáig. Az évek során többféle képzési konstrukcióban dolgoztam, és most jutottam el az eddigi tapasztalataim és legfrissebb tanulmányaim ötvözésével a 2017 őszétől induló új, ÖnMunka képzési rendszerhez. Célom, hogy egy átfogó öntanulási, önfeldolgozási, önfelnevelési, öngyógyítási folyamatban vehessenek részt azok, akik már tudják, hogy a lényük nem 3 napos tanfolyamok hatására változik, hanem az önmaguknak való gyengéd, fokozatos, hosszabb elköteleződés következtében. Ehhez szeretnék keretet biztosítani.

Az ÖnMunka képzési rendszere az EMBERI LÉNY EGÉSZÉT átfogja. Elméletben és GYAKORLATBAN. Fiziológiai – biológiai szintet, agyat, idegrendszert, érzelmeket és testérzeteket, mentális - gondolati szintet, az elme működését, pszichológiai- és személyiségfejlődést, szellemi – spirituális szintet. A lehetséges sérülési pontokat és traumatizálódási lehetőségeket, és különböző, sokat tesztelt és működőképesnek talált eszközöket ezek gyógyítására.

A legfőbb „eszközünk” ezen az úton a SAJÁT TESTÜNK, a legnagyobb hangsúly a testünkkel és a saját belső érzékelésünkkel való újrakapcsolódáson van. Azért „újrakapcsolódáson”, mert a sérüléseink hatására kisebb-nagyobb mértékben mindannyian elkülönülve, disszociációban élünk a testünktől, nem érezzük többé. És ha érezzük is, akkor is félünk tőle. Félünk szinte mindentől, ami a testünkben történik, érződik, kifejeződik, miközben ezek intelligens jelzések, nem hibák. Az elfojtás kultúrájában élünk hosszú generációk óta, mindent fejben szeretnénk megoldani, kényszeresen keresünk, agyonelemzünk, rohangálunk ide, rohangálunk oda, megtanulunk ilyen módszert, majd olyat, futunkfutunkfutunk. Hátha majd egyszer odaérünk. A fejünkben nem fogunk.

Amíg nem kapcsolódunk össze újra a fizikai szintű önmagunkkal, addig nem tudunk a legmélyebb szinten gyógyulni. A gyógyulás nem a fejben van, bármennyire is ezt halljuk régóta. Ha mély testérzékelési szinten gyógyulunk, azzal AUTOMATIKUSAN gyógyul az összes „fentebbi szint” is. ALULRÓL FELFELÉ. Ez olyasvalami, amiről hiába írok, mert szavakkal nem átadható maga a tapasztalati élmény. Amíg nem tanulod meg saját magadat biológiai-fiziológiai-testérzeti-érzelmi szinten érzékelni, addig mindig futni fogsz tovább. És ezt CSAK TE TUDOD MEGTENNI, CSAK TE VAGY KÉPES ÉRZÉKELNI ÉS ÉREZNI SAJÁT MAGADAT. Én szépen, szisztematikusan, kis lépésekben haladva meg tudom mutatni Neked, hogy hogyan csináld. Nem 2 nap alatt, nem is 2 hét alatt. Egy egész élet elfojtásai és disszociációja vár „visszacsinálásra”. Ezért is állítottam össze egy egyelőre 3 szintű, egymásra épülő képzési rendszert, amit a saját tempódban végezhetsz el.

A lényed mélye réges-régóta vár rád, hogy végre ÖSSZEKAPCSOLÓDJ VELE, felfedezd, felismerd a csodálatosságát, intelligenciáját, és azt, hogy valójában egész életedben téged védett és szolgált. Nem megszerelni, kijavítani kell őt, azt már régóta próbálod, és az mind önerőszak. Én a gyengédség nyelvét tudom megtanítani neked, hogy végre ezen szólhass magadhoz. És ez főként nem a szavak nyelve. 30 évig én is erőszakoltam magam, elég nagy tapasztalatom van ezen a téren is… J (Rólam több infó itt.)

Számomra ez a VALÓDI ÖNISMERET. Ami nem marad meg az ismeret szintjén, hanem a gyakorlati megközelítés miatt mély megéléssé és tapasztalássá válik. Vallom, hogy az elmélet semmit nem ér gyakorlat nélkül. A gyakorlat pedig nem sokat ér anélkül az elmélet nélkül, ami által tudjuk is, hogy mit miért csinálunk, mi miből fakad, mi mit jelent ebben az elképesztően csodálatos és intelligens TELJES EMBER rendszerben. Látlak szeretettel ezen a csodás és időnként fájdalmas, kalandos felfedezőúton. Hallgass a ZSIGERI megérzésedre, kérlek, az tudja, merre menjél.

ÖnMunka: Fiziológiai-Érzelmi-Testérzeti-Gondolati Ön-Kapcsolódás, Önfelnevelés és Ön-Gyógyítás GYAKORLATI MÓDON.

Helyetted senki nem képes érzékelni és ÉREZNI önmagadat fiziológiai, érzelmi és mély testérzeti szinten. A tested, idegrendszered, érzelmi és gondolati működésed INTELLIGENS egységet alkotnak, amit érdemes EGYSÉGESSÉGÉBEN megismerni és MEGTAPASZTALNI. Az ÖnMunka GYAKORLATI eszközeivel mély fiziológiai-biológiai-pszichológiai-érzelmi-testérzeti-gondolati önismeretre és öngyógyító készségekre tehetsz szert. Spiri, ezo sallangok nélkül.

Egy korábbi bejegyzésemet ajánlom még figyelmedbe egyfajta bevezetőként, de azóta még mélyült és integrálódott az ÖnMunka rendszere:

Valódi Önismeretről, Önfelnevelésről, Hiányról, Érett Személyiségről



ÖNMUNKA KÉPZÉSI RENDSZER ELSŐ SZINT:

ÚJ ÖNMUNKA ALAPTANFOLYAM: 1 nap tréning élő vagy audió felvétel formában + 10 emailes „lecke" + 4 testérzékeléses gyakorlat + Zárt FB csoport

Tréningnap: 2017. október 1. – 9.30 – 18.30 óráig

Jelentkezési határidő: szeptember 18. (illetve amíg van hely)

Jelentkezés emailben, telefonszámmal: andi.oravecz@gmail.com. Jelentkezéskor írd meg, hogy élő vagy audió formában szeretnél-e részt venni.

Az Alaptanfolyamot úgy is el tudod végezni, ha nem tudsz élőben jelen lenni. A tréningről audió felvételt készítek, amit már a tréning napjának estéjén megkapsz, így hamar meg tudod hallgatni. Az 1 napos tréning után összesen 14 emailes leckét és gyakorlatot fogsz kapni, ezek között lesznek írásos és audió formátumúak is. Az első leckét október 6-án kapod meg, az utolsót pedig október 19-én.

Ez egy nagyon komplex és alapvetően ÖNÁLLÓ TANULÁSI PROGRAM, amit – az élő tréningnap kivételével - mindenki a saját tempójában végez el. A kurzus része egy zárt Facebook csoport csak a résztvevőknek, ahol ott vagyok és támogatást nyújtok, amikor szükséges.

Az Alaptanfolyam témakörei:

Részvételi díj: 34.900 Ft (alanyi ÁFA-mentes) – Fizetés átutalással, amiről a jelentkezéskor kapsz részletes információt.

Jelentkezéskor küldd el a telefonszámodat is: andi.oravecz@gmail.com

Létszám: élő tréningen max. 8 fő, audió formában még max. 8 fő

Élő tréning helyszíne: Budapest, XIV. ker. Kalocsai utca

Ez a kurzus akkor való számodra, ha úgy ismered magad, hogy valóban el is sajátítod az ismereteket és elvégzed a gyakorlatokat. És csak ebben az esetben tudja azt nyújtani, amire ki van találva. Annak, hogy megvásárolod, utána nem csinálod meg, semmi értelme. Én is olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akik elvégzik azt, ami a részükről elvégezhető. Márpedig ebben a programban, és a többi programban is minden darabka olyan, amit csak magad számára tudsz megnézni, felfedezni és GYAKOROLNI. Senki nem tudja helyetted megcsinálni, és soha nem is fogja tudni. Természetesen előfordul olyan, hogy valaki elakad, megtorpan a program folyamán. Ilyenkor, ha ezt jelzed felém, akkor tudok segíteni a továbbhaladásban, és a zárt FB csoportunk ereje is nagyon sokat segít.

Az Alaptanfolyam elvégzése után lehetőséged van Egyéni konzultációs csomagra. Az egyéni konzultációnak akkor van értelme, amikor ezen az erőteljes tanulási és gyakorlási folyamaton már átmentél, mert akkor az egyéni idődet már nem az alapvetésekkel kell töltenünk.

Az Alaptanfolyam után tovább folytathatod a csoportos-önálló tanulást és gyakorlást, egyelőre 2 szinttel. Ezekről lentebb olvashatsz.

Látlak szeretettel ezen a mély önfelfedező, önkapcsolódó, önmegértő, önfelnevelő úton, amennyiben úgy érzed, hogy itt a helyed.