Új Paradigma a Függőségek Gyógyításában

Az Élő Önvizsgálatok egy folyamatosan fejlődő, egyre precízebbé váló rendszer, mely az emberi életre jellemző problémaköröket egyre konkrétabban célozza. Köszönhető mindez Scott Kiloby és csapata fáradhatatlan munkájának, ahogy a megszerzett tapasztalatokat dinamikusan át is ültetik az önvizsgálatok nyelvére. Az egyik legizgalmasabb terület a függőségek, addikciók területe, mert nincs olyan ember, akit ezek valamilyen formája ne érintene. Mondhatjuk, hogy az emberi elme egyik alap kreálmánya a függőség. Gondolati, érzelmi vagy fizikai formában.

Scott teljesen új oldalról közelíti meg a függőségek – mint közös emberi tapasztalat – gyógyítását. A következő cikke a függőségek hagyományos és új megközelítéséről szól.

A Scott Kiloby által kifejlesztett Természetes Nyugalom Jelenlét Módszer a Függőség Önvizsgálattal kombinálva paradigmaváltást kínál a függőségek gyógyításában. Ahogy már korábban írtam a blogon, az Élő Önvizsgálatok egyik fajtája az ún. Függőség Önvizsgálat (FÖ) kifejezetten ezt a működésünket célozza. Azért nem jelentkeztem ebben a témában egy ideje, mert bár mostanra levizsgáztam ebből az önvizsgálatból is, több facilitátorra is szükségem van, akik rendelkezésre tudnak állni ezen a téren. A képzésük folyamatban van, hamarosan alkalmatok lesz gyakorlati betekintést nyerni ebbe a forradalmian más megközelítésbe.

(A témában a korábbi bejegyzés itt olvasható, érdemes felfrissíteni: Függőségektől, Kényszerektől Mentesen –Természetes Megpihenés)

És akkor Scott Kiloby cikke:

Gyógyulás a Függőségekből – Egy Új Paradigma

A Függőségek Hagyományos Megközelítése

1. A szenvedélybeteg mint „beteg ember” és a betegség kultúrája

A függőségek kezelésében a múltban a hangsúly főként azon volt, hogy a szenvedélybeteget beteg emberként kezelték és azt nézték, hogyan válhat ez a beteg ember egészséges emberré, hogyan teheti a történetét jobbá, és hogyan fejleszthet ki egy olyan egót, amely kevésbé fogékony a függőségi sóvárgások és kényszerek iránt. Mégis, sok ember, aki éveket töltött függőség-gyógyító programokban, még mindig szenvedélybetegként, és ezáltal beteg emberként azonosítja magát.

Ez pedig a betegség egy olyan kultúráját teremti meg, amelyben a szenvedélybetegek másodosztályú polgárokként sorolják be magukat. Azt éreztetik az emberrel, hogy ő „beteg”, és hogy más „beteg emberek” csoportjába tartozik, akik nem olyanok, mint más „normális” emberek a világon. Ez elválasztottságot eredményez a társadalomban a szenvedélybetegek és a nem szenvedélybetegek között. Ez a felosztás egyáltalán nem előnyös a függőségek kezelésében. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a függőségre, hogy az az „ő” problémájuk, a „többieké”, a beteg embereké.

Ha azonban körülnézel, az átlag népességben a legtöbb ember küzd ilyen vagy olyan függőséggel. Egyesek olyan anyagoktól függenek, mint drogok vagy alkohol, míg mások társadalmilag elfogadottabb dolgoktól függenek, mint vásárlás, munka, szerelem, pornográfia, egészségtelen módon kifejezett szexualitás, pénz, édességek, szerencsejátékok, dicséret, hírnév vagy figyelem. A függőséget okozó anyagok és tevékenységek listája végtelen. Amikor így tekintünk a dologra, mi (az összes ember) egy csónakban evezünk. A függőségből való kigyógyulás egy olyan törekvés, ami az egész emberiséget kell, hogy érdekelje. Nem különálló szigetek vagyunk. Ami egyikünkre hatással van, az mindannyiunkra hatással van, beleértve a családunkat, a közösségünket és az egész világunkat. Tehát, még ha valaki maga nem is szenvedélybeteg, együtt élhet egy szenvedélybeteggel, vagy ismerhet egyet, vagy valamilyen módon hatással lehet rá a függőség, beleértve az emelkedő egészségügyi költségeket és a függőséggel összefüggő bűnözést.

2. Túlzott koncentrálás az adott szerre, a függőség mögött meghúzódó mechanizmus helyett

A hagyományos gyógyításban túlzottan a felosztásokra koncentrálunk. Elkülönítettük magunkat egymástól. A heroin függők erre a programra járnak. A vásárlás függők arra a másikra járnak. Az evési és szexuális kényszeresek külön csoportba sorolják magukat. Ez az elkülönítés abból ered, hogy a függőség tartalmára koncentrálunk (azaz az adott anyagra vagy cselekvésre) a függőség mögött meghúzódó mechanizmus helyett (keresés, ragaszkodás, menekülés vagy a jelenbeli kényelmetlen érzések elkerülése).

A függőség mögött meghúzódó mechanizmus valójában maga a gondolatban való hit. Érthetőbben, ez egy tárgyfüggőség. A gondolatok megteremtik az életünkben lévő elkülönült tárgyak érzetét. A legfőbb elkülönült tárgy az „én”. És amíg ez az „én” elkülönültnek látja magát, addig más elkülönült tárgyaknál keresi a beteljesedést és megelégedettséget, mindig valami más, valami több, valami tárgy után nyúlva (legyen az egy személy, hely, dolog, drog, kapcsolat, stb.). Ez az állandó kinyúlás azon helytelen érzékelésből ered, hogy kik is vagyunk valójában. Ebben az elkülönült érzésben nem tudjuk megállni, hogy valami más után nyúlkáljunk, mert maga az elkülönültség miatt érezzük magunkat hiányosnak. Pontosan ez a hiányérzet okozza az összes kifelé történő nyúlkálást. Tehát amíg nem jutunk el a gyökér problémáig, nagyon valószínű, hogy csak egyik tárgytól a másikig, egyik tartalomtól a másikig megyünk, és nem szabadulunk meg a háttér mechanizmustól, ami a függőségi ciklust fenntartja.

Amikor a tartalomra koncentrálunk, hajlamosak vagyunk a tartalmat egy másik tartalommal helyettesíteni. Egyik tárgytól a másikig megyünk. Például, ha tiszták leszünk és leszokunk a drogról, azon kaphatjuk magunkat, hogy megszállottak leszünk a kapcsolatok, a dohányzás vagy valami más terén. Tárgyat cseréltünk (azaz tartalmat). Nem kezeltük az elkülönültség háttér-érzetét. Még ha meg is szabadítjuk magunkat a különböző anyagoktól való függőségtől, a függőségünk tovább mehet más, rejtettebb függőségi formák felé. Függővé válhatunk az önfejlesztéstől, a szellemi felébredéstől, vagy magától a gyógyulástól. Igen! A függőség ennyire alattomos.

A Természetes Nyugalom Jelenlét Módszer

Ha elkezdünk magára a tárgyfüggőséget okozó háttér-mechanizmusra, az elmére koncentrálni, lehetőségünk lesz megszabadítani magunkat a függőségi ciklustól és annak minden formájától.

Ez a megközelítés arra hív bennünket, hogy pihenjünk meg a jelenlétben, ismétlődően, többször a nap folyamán. A jelenben való megpihenéssel tökéletes helyzetbe hozzuk magunkat ahhoz, hogy lássuk, mi is zajlik a belső tapasztalásunkban (azaz a gondolatok, érzelmek és érzetek birodalmában).

Miért is fontos ránézni a belső tapasztalásunkra? A tudomány és az orvostudomány fontos információkat adott nekünk arról, hogyan működik az agy és hogyan hat a függőség az agyra. Beszéltek nekünk az idegpályákról és a neurotranszmitterekről, amik belejátszanak a függőségi ciklusba. A probléma ez: egy szenvedélybeteg sosem tapasztalja közvetlenül az agyat, az idegpályákat vagy neurotranszmittereket. Menj és beszélj egy heroin függővel. Kérdezd meg tőle, mi járt a fejében a legutóbb, amikor belövésre vágyott. Nem „neurotranszmittereket és idegpályákat”.

A szenvedélybetegek hirtelen, ellenállhatatlan és azonnali sürgetést éreznek a használatra vagy cselekvésre. Ez a sürgetés a gondolatok, érzelmek és érzetek belső tapasztalásán keresztül történik. A „Heroint akarok” gondolat azonnal egy a testben kialakuló tényleges energetikai érzettel vagy vággyal, sóvárgással együtt bukkan fel. A sürgetés gyakran olyankor lép fel, amikor a szenvedélybeteg valamilyen módon érzelmileg zaklatottan vagy kényelmetlenül érzi magát.

Tehát a függőség gyógyításában a fókusz arra a képességnek a fejlesztésére irányulhat, hogy azonnal meglássuk azokat a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, amik akkor bukkannak fel, amikor a sóvárgás vagy szenvedély megjelenik. És ehhez a jelenléten át vezet az út. A jelenlét egy szó arra a tapasztalatra, hogy felismerjük a jelen pillanatban azt az alap tudatosságot, amely tudatában van annak, ami felbukkan az ember testének és elméjének belső terében, beleértve gondolatokat, érzelmeket és érzeteket. Ez a Természetes Megpihenés Módszer fókusza. A módszer holisztikus. Tehát becsüli a tudományt, az orvostudományt és a terápiát. Becsüli a testtel való törődés és a fizikai egészséggel kapcsolatos szükségleteket, beleértve az alvást és a megfelelő táplálkozást. De a gyógyulásra átfogóan tekint – nem csak fizikailag, érzelmileg, mentálisan vagy spirituálisan. Mindezek együtt, de a hangsúly a jelenlét felismerésén van, amit gyakran alulértékelnek vagy figyelmen kívül hagynak a jelenkori nyugati megközelítésekben.

A jelenben való megpihenéssel, és azzal, hogy hagyja az összes gondolatnak, érzelemnek és érzetnek, hogy önmaga legyen, a szenvedélybeteg egy újfajta szabadságot kezd megtapasztalni, hogy ne kövessen minden egyes felbukkanó gondolatot, érzelmet vagy érzetet. A jelenben való megpihenésen keresztül a tárgy vagy a jövő felé való húzóerő magától feloldódik. Ez a gyógyító megközelítés hasznosabb, mint egy jobb történet vagy egó kifejlesztése. A múltba látogatás hogyan segít egy szenvedélybetegen, aki épp azonnali, jelenbeli sürgetést érez a használatra? Egy jobb történet kifejlesztése hogyan segít egy olyan nőn, aki azonnali kielégülést keres a vásárláson keresztül? A sürgetések és sóvárgások azonnaliak. Ezek az itt és most-ba hoznak minket.

A Természetes Nyugalom módszere arra törekszik, hogy magának a függőség mechanizmusának a gyökeréhez jusson el, mivel az a jelen pillanatban történik.

Ez a megközelítés segít a szenvedélybetegnek átlátni magán az egón. Segít neki átlátni az elkülönültség érzetén. Amikor a szenvedélybeteg már nem azonosul a gondolatokkal, a gondolatok szabadon és megszakítás nélkül áramolhatnak. De feloldódik az én-érzet érdekében történő ragaszkodás a gondolatokhoz. Ebben a feloldódásban a függő személy már nem látja magát olyan tárgynak, amely el van vágva és elkülönült a többi tárgytól „ott kint”. Tehát feloldódik a hajsza azon tárgyak után.

A jelenléten keresztül a hiperaktívan gondolkodó elme ellazul. A függő személy megtapasztalja a csendes elmét. A gondolkodási függőség ellazul, és ezzel, a gondolat által teremtett tárgyak iránti függőség is ellazul. Ez feloldja az egész függőségi ciklust, függetlenül annak tartalmától vagy formájától.

Ebben az ellazult jelenlétben közvetlenebbül meg tudja látni és átélni a fájó érzelmeket, ahelyett, hogy megpróbálná elfedni azokat az érzelmeket a következő lökettel. Azzal, hogy engedi az összes érzelemnek, hogy jöjjön és menjen ebben az alapvető jelenbeli tudati térben, a függőségi ciklus leáll. Minden energia, pozitív és negatív is, önmaga lehet. A függő személy mély csendet tapasztal lényén belül, ami olyan, mint egy meleg fürdő, amely minden helyzetben körülöleli, a szabadság, béke és jóllét érzését adva. Amikor a függő személy megtapasztalja ezt a kiegyensúlyozott és állandóan jelen lévő szabadságot, békét és jóllétet, az újabb „belövésre” való igény feloldódik. A hiány és tökéletlenség érzése eltűnik. A megelégedettséget már magának a jelenlétnek a természetes aspektusaként ismeri fel. És az a szükséglet is megszűnik, hogy függő vagy „beteg személyként” azonosítsa magát.

(Scott Kiloby cikke)

Önszeretet/Önértékelés Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján: 2013. április 26-27. (péntek-szombat). Jelentkezési határidő: március 22.

Részleteket itt találsz, gördíts lejjebb az oldalon: Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok

Scott Kiloby két könyve magyarul megvásárolható, részletek itt.

Függőség 2. - A Lányom Alkohol- és Drogfüggősége

„A lényeg az, hogy semmit sem tudhatunk előre teljes bizonyossággal. Nem tehetünk mást, mint hogy szemlélői vagyunk a tényeknek. Mégpedig olyan szemlélői, akik szeretetteljes, józan cselekvésre képesek. Ha így teszünk, az élet tökéletes szépségében mutatkozik meg előttünk.” (Byron Katie)

Még egy kis emlékeztető és kedvcsináló Byron Katie, A Négy Kérdés (Szeretni, Ami Van) című könyvéből, ebben az igen fontos témában. Nem mintha nem minden téma lenne fontos, csak ez a függőséges, szenvedélybetegséges olyan sokak számára rémisztő és megfoghatatlan valamicsoda. Az is, ha mi szenvedünk benne, meg az is, ha valamely drága hozzátarozónk, barátunk, akit aztán vagy mindenképp meg akarunk valahogy menteni, vagy pedig kirakjuk az életünkből, annyira fájdalmas a tehetetlenségünk. Ezt is az alapoknál, vagyis saját magunknál érdemes kezdeni, ennek példázására választottam a mai részletet Katie könyvéből.

         Először azonban egy rövid „elméleti” ismétlés a Függőség 1. című bejegyzésből, ez mindennek az alapja: „Nagyon fontos tudni, hogy az összes függőség, szenvedélybetegség, mánia, mind-mind az elhitt gondolataink következményeként alakul ki. Mert, ugyebár, amikor elhiszel egy stresszes gondolatot, mondjuk, hogy „Nem szeretnek a munkahelyemen”, akkor rögtön görcsbe rándulsz, és mindenféle más érzéseket és testi érzeteket is megtapasztalsz. Minél erőteljesebben hiszed el a gondolatot, annál erősebb lesz az érzelmi riasztás, vagyis annál nagyobb késztetést fogsz érezni, hogy elmenekülj a rossz érzésed elől, így valamivel „tudatmódosítanod” kell magadat. Ez fizikai és gondolati függőség is lehet; nincs olyan ember, aki nem csinálja valahogy…” Folytatás itt:

http://onmunka.blogspot.com/2011/05/fuggosegek-1-bucsu-cigarettatol.html

És akkor Katie lányának, Roxann-nak a története:

A Lányom Függősége

Több száz alkoholistával dolgoztam már. Mindig úgy találtam, hogy előbb megittasulnak a gondolataiktól, mint a szesztől. Sokuktól hallottam, hogy a Munka magába foglalja a Névtelen Alkoholisták tizenkét lépését – többek között a negyedik és ötödik lépést. Miből is állnak ezek? „Félelem nélkül jellemezzük magunkat, és olyannak ismerjük el a hibáinkat, amilyenek.” Rengetegen próbálkoztak ezzel, csak épp nem tudták, hogyan is fogjanak hozzá.

         „Nem muszáj az ivással kapcsolatban elvégezniük a Munkát – mondom ilyenkor. – Térjenek vissza az azt megelőző gondolathoz, hogy szükségük támad egy pohár italra. Végezzék el ezzel a Munkát; vonatkozzék az egy másik személyre vagy egy bizonyos helyzetre. Ez a megelőző gondolat az, melyet száműzni szeretnének az ivással. A probléma az önök felülvizsgálatlan gondolkodása, nem pedig a szesz. Az alkohol egyenes és nem kertel: azt ígéri, hogy lerészegedhetnek, és be is váltja az ígéretét. Azt ígéri, hogy még rosszabbra fordul a helyzet, és lám, ez is beválik. Az alkohol mindig tartja a szavát, sokat tanulhatnak tőle a szavahihetőségről. Nem azt mondja: ’Igyál meg!’ Csak vár a palackjában, önmagához hűen, arra számítva, hogy teheti a dolgát… Végezzék el hát a Munkát megemésztetlen gondolataikkal, és járjanak el a 12-lépéses összejövetelekre. Osszák meg tapasztalataikat sorstársaikkal, s merítsenek erőt mások pokoljárásából. Közben pedig Munkálkodjanak önmagukon. A saját igazságuk az, ami felszabadítja önöket, nem pedig a miénk.”

         Amikor a lányom, Roxann tizenhat éves volt, komolyan ivott, ráadásul drogozott is. Ez még akkor kezdődött, hogy 1986-ban önmagamra ébredtem. Mindenesetre annyira lefoglalt a saját depresszióm, hogy alig vettem észre, mi történik Roxannal. Ő minden este elrobogott az új, piros Camaróján. Ha megkérdeztem, hová megy, csak dühösen rám nézett, és jól bevágta maga mögött az ajtót. Az a pillanatás volt ez, melyet tökéletesen értettem, hiszen én tanítottam meg rá: éveken keresztül használtam fegyverként.

         Az önvizsgálat elnémított. Nem csak vele, de mindenki mással kapcsolatban is lakatot tettem a számra. Azt is megtanultam, hogyan váljak figyelmes szemlélővé. Nemritkán éjfél után is fennmaradtam, hogy megvárjam a lányomat, csak hogy láthassam. Semmi másért, csupán ezért. Tudtam, hogy iszik, és azt is megértettem, hogy semmit sem tehetek érte. Közben eféle gondolatok jártak a fejemben: „Biztos ittasan vezet. Még halálos balesetet szenved, és soha többet nem látom. Az anyja vagyok, felelős vagyok érte, én vettem neki a kocsit. El kellene vennem tőle az autót (csakhogy már nem az enyém volt, hanem az övé, mivel nekiadtam). Még a végén megöl valakit az országúton, vagy nekimegy egy lámpaoszlopnak, megölve ezzel magát és az utasait.” Amint felbukkantak ezek a gondolatok, rendre vizsgálatnak vetettem alá őket. És ez azon nyomban visszavitt a valóságba. Az egészből csak egyvalami volt igaz: nő ül a székben, és szeretett lányára vár.

         Aztán egy este, amikor háromnapos hétvégéről tért haza, úgy lépett be az ajtón, hogy rettentő nyomorúságos látványt nyújtott, s közben minden védekezés eltűnt az arcáról. Meglátta, hogy ott ülök, és így szólt:

         - Anya, nem bírom ezt tovább. Segíts! Bármi is az, amit mindazoknak adsz, akik a házunkba sereglenek, nekem is szükségem van rá.

         Így tehát elvégeztük együtt a Munkát, ő pedig belépett a Névtelen Alkoholistákhoz. Akkor ivott és drogozott utoljára. Ezt követően, valahányszor gondja akadt, már nem volt szüksége pótszerekre, ahogyan rám sem. Egyszerűen csak leírta a problémáját, feltette a négy kérdést, és megfordította a kijelentéseit.

         Ahol a belső béke az úr, oda más nem teheti be a lábát. Nincs nagyobb ajándék annál, mint keresztüllátni a szenvedések illúzióján. Nagyon örülök, hogy az összes gyerekem hasznát veszi ennek az adománynak.

Ha a gyermeked vagy hozzátartozód függősége miatt emészted magad, gondold át, Te milyen függőséggel rendelkezel. Talán nem a cigaretta vagy a drog az, hanem az elismerés, a siker, esetleg, hogy úgy érezd, igazad van. Fedezd fel magadban, hogy ha magadon kívül keresed a megoldást, az óhatatlanul fájdalmat teremt.

A gyerekünket épp nekünk teremtette a sors, mivel felszínre hozza bennünk valamennyi megemésztetlen gondolatunkat, gondunkat, amíg rá nem eszmélünk a valóságra. Mindennek és mindenkinek van feladata. A gyertyának az, hogy égjen, a rózsának, hogy virágozzon, a gyerekünknek az, hogy épp drogozzon, amíg drogozik… Ha ezt megérted, a gyereked is követi majd a példádat, és ő is mélyebb megértésre jut. Ez törvényszerű, mivel a gyerekünk a saját kivetülésünk. Ha Te az igazságot választod, a gyereked szintén így tesz majd. Itt a pokol leselkedik ránk, amott a belső béke vár.

(Byron Katie, A Négy Kérdés, Édesvíz, 2008)

Érdemes felfrissíteni a Legerősebb Emberi Függőség című bejegyzést is, itt találod:

http://onmunka.blogspot.com/2011/03/legerosebb-emberi-fuggoseg.html

Ha szeretnél közelebbről megismerkedni a történeteiddel, és egy működőképes módszert megtanulni a feldolgozásukhoz, szeretettel ajánlom figyelmedbe a következő Alaptanfolyamot:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján – 2011. szeptember 10-11. Budapest. Jelentkezési határidő: aug.12. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programo​k.html

Most egy hétig megint távol leszek, jól megtréningezem azt az első csapatot, akik szeretnének szintén a rendelkezésetekre állni Munka témában. Kiváló alkalom ez a régebbi bejegyzések olvasására, felfrissítésére, illetve Katie könyveinek beszerzésére, ágyikóba, strandra vitelére. :) És pont velünk egyidőben, július 29-től kezdődik Byron Katie School-ja Németországban, ha jól tudom, legalább 2 magyar résztvevővel, és sok más nemzetbelivel. Ti is tegyétek magatokat oda a Munkának ebben az időszakban, így aztán hatványozottan tisztul az az Egy Elme.

Csodás hetet, jó Munkát Mindannyiótoknak! Szeretettel, Andrea

Függőségek 1. - Búcsú a Cigarettától

Akadt egy kis semmimásranemfelhasználható(!!!:) időm, gyorsan fordítottam egyet Byron Katie blogjáról, nehogy olvasnivaló és elgondolkodnivaló nélkül maradjatok…

Elöljáróban nagyon fontos tudni, hogy az összes függőség, szenvedélybetegség, mánia, mind-mind az elhitt gondolataink következményeként alakul ki. Mert, ugyebár, amikor elhiszel egy stresszes gondolatot, mondjuk, hogy „Nem szeretnek a munkahelyemen”, akkor rögtön görcsbe rándulsz, és mindenféle más érzéseket és testi érzeteket is megtapasztalsz. Minél erőteljesebben hiszed el a gondolatot, annál erősebb lesz az érzelmi riasztás, vagyis annál nagyobb késztetést fogsz érezni, hogy elmenekülj a rossz érzésed elől, így valamivel „tudatmódosítanod” kell magadat. Ez fizikai és gondolati függőség is lehet; nincs olyan ember, aki nem csinálja valahogy. Te mihez „nyúlsz”, ha nagy a stressz, bedühödtél, elkeseredtél, leblokkoltál? Jól bezabálsz? (bocsi, én sokáig ezt tettem). Ledöntesz néhány pohárkával? Kimész lefutni egy maratont? Inkább éjszaka is bent maradsz a munkahelyeden? Rágyújtasz egy cigire vagy egy spanglira? Elmenekülsz egy csinosan berendezett álomvilágba a fejedben? Lefekszel aludni? Elkezdesz panaszkodni fűnek-fának? Gondolatban jól megvered az illetőt, aki feldühített? Ja, és ne feledkezzünk meg a tévéről és a számítógépes játékokról sem. És a sort vég nélkül folytathatnám.

Ha rendszeresen végzed a Munkát, akkor nagyon tudatos rálátásod lesz arra, hogy Te hogyan csinálod, Te mivel vigasztalod magadat, amikor támadnak az elhitt stresszes gondolatok és a belőlük fakadó rossz érzések. Kedvcsinálónak a vizsgálódáshoz, íme egy School résztvevő személyes története:

„Egyszerűen csoda, ami a School-ban történt velem, teljesen váratlanul. Igazából, ha jobban belegondolok, milyen tudatállapotban mentem el a School-ba, egészen meglepő, hogy bármilyen csodát képes voltam felfedezni. Két alapvető gondolattal érkeztem meg: az első az volt, hogy 9 napot fogok eltölteni egy teljesen felesleges intellektuális eszköz megtanulásával, és közben mély munkának fogom hívni (ez ügyben, megjegyzem, óriásit tévedtem!!!). A második pedig az volt, hogy inkább meghalok, minthogy lebukjak, és ez által megszégyenüljek, mivel felnőtt életem egészét tüdőgyógyászként éltem le, aki titokban a vécében dohányzik. Napközben a dohányzás ellen prédikáltam, éjjel pedig fű alatt, titokban, magam is gyakoroltam a cigizést. Sok évembe tellett, hogy a megfelelően biztonságos rituálét kialakítsam a szokásom körül, a titkolózásom körül… s mindeközben olyan történetekkel szórakoztattam magam, hogy milyen megsemmisítő szégyen lenne, ha véletlenül kiderülne az én kis titkom.

Aztán, nem sokkal a School-ba indulásom előtt egy csomót fedeztem fel a nyakamban… Persze rögtön a legszörnyűségesebb filmek játszódtak le a fejemben. Szinte haldokoltam, mert senkinek nem mondhattam el a bajomat, hiszen akkor napvilágra kerülne az én kis szégyentelen titkom. Ott álltam, körbevéve a legjobb orvos barátaimmal, és egyetlen szót sem mertem kinyögni nekik, annyira szégyelltem magam. Azt gondoltam, hogy inkább meghalok, mint hogy bármelyikük is megtudja az igazat.

Így mentem el a School-ba, felkészülve a halálra, és aztán olyasvalami történt a School csodája közben, a Munka rendszeres végzése következtében, ami még most is hihetetlen számomra: a 40 éve legjobb és legtitkosabb barátom, a cigaretta egyszerűen búcsút intett nekem. Most már több fél éve nem gyújtottam rá. Csodával határos módon, minden kötődésem elmúlt a cigarettázással kapcsolatban.

Ráadásul, a sok önvizsgálat közben ráláttam arra, hogyan is támogatta a cigarettázás azt a belső történetemet, hogy el kell bújnom és el kell különülnöm a világtól. Minden egyes Munka mélyebben rávilágított arra, hogy mennyire nem vagyok hajlandó felfedni magam, részt venni a kapcsolatokban, és bensőséges viszonyban kerülni másokkal, illetve magammal. A cigarettázás vált a mentségemmé, az eszközömmé a folyamatos elkülönülésre, egyedüllétre, kívülállóságra.

Igazából nem azért osztottam meg a történetemet, mert annyira hallatni szeretném a hangomat, hanem, mert mostanra váltam késszé a megosztására. Pár hónappal ezelőtt még képtelen lettem volna ezt bárkinek is hangosan elmondani. Emlékeztek: inkább meghaltam volna, mint hogy bárkinek is szóljak róla.

Amikor hazatértem a School-ból, felhívtam egy barátomat, aki végzett rajtam pár vizsgálatot, és kiderült, hogy a csomó a nyakamban csupán egy ártalmatlan nyirokcsomó-megnagyobbodás volt.

Szinte képtelen vagyok leírni, milyen felszabadulást élek meg. Természetesen imádom, hogy megszabadultam a cigarettázás szokásától, és még ennél is fantasztikusabb, hogy kiszabadultam a szégyenből és az elkülönültségből, melyben oly sokáig éltem. És még attól a hiedelmemtől is megszabadultam, hogy a tüdőorvosok nem dohányoznak. (Igaz ez? IGEN! SZÁMOMRA MÁR IGAZ!!! NEM DOHÁNYZOM!!! MICSODA ÖRÖM!!!)

Végtelen köszönettel és hálával, Carla

A Legerősebb Emberi Függőség

Tervezek egy jó kis sorozatot a függőségekkel kapcsolatban, hiszen a Munka nagyon egyértelmű útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy mi is az oka a függőségeinknek, szenvedélybetegségeinknek, és hogyan tudunk megszabadulni tőlük. Témaindítónak figyelmetekbe ajánlok egy újabb részt Adyashanti Kegyelembe Esni című könyvéből, frissiben fordítottam.

         Mielőtt elolvasod, kicsit nézegesd meg az életedet: milyen függőségeid vannak, melyeknek tudatában vagy? Ezek lehetnek testi, érzelmi, gondolati függőségek, a skála igen széles. És azt kell, hogy mondjam, nagyon könnyen ítélünk el ilyen vagy olyan függőségben szenvedő embereket, míg másokra, és persze a magunkéra azt mondjuk, hogy hát az sokkal jobb, az még elmegy. Kérlek szépen, tudatosítsd magadban, hogy semmi lényegi különbség nincs aközött, ki milyen menekülési útvonalat választ magának gondolatai, és az általuk okozott rossz érzések poklából. Ki így csinálja, ki úgy. A lényeg, hogy mindenki csinálja valahogy, legtöbben úgy, hogy fogalmuk sincs róla. A mai Adya szöveg elolvasása után egy univerzális függőségeddel biztosan tisztában leszel. Azért univerzális, mert szinte minden ember szenved benne, ezt nevezném a „gyökérfüggőségünknek”. És az összes többi ebből ered. Kellemes, bizsergető szembesülést és ébredezést kívánok!

A Szenvedés Vége (Falling Into Grace 7. fejezet)

VAN EGY DOLOG, amivel kapcsolatban teljesen egyértelmű szeretnék lenni: Ha abba akarjuk hagyni a szenvedést, ha valóban pontot szeretnénk tenni a szenvedés végére, akkor fel kell ébrednünk. A „felébredés” azt jelenti, hogy valódi lényegünkre ébredünk, és azt is, hogy felébredünk az illúzióink tengeréből.

         Az igazság az, hogy a felébredés igen kellemetlen folyamat tud lenni. Hisz ki az, aki szívesen döbben rá, hogy minden, amit valósnak vélt, csupán egy rakás álomkép? Ki az, aki örömmel ébred arra, hogy pont azok a dolgok okozzák a szenvedését, amikbe kapaszkodik, amikhez ragaszkodik? Ki akarna szembenézni azzal, hogy mennyire szenvedélyesen függő mások elfogadásától és elismerésétől, a kontrolltól, vagy a hatalomtól, miközben ezeknek egyike sem hozza el a szenvedés végét? Pont ők okozzák a szenvedést! Vagyis, az az igazság, hogy legtöbbünk nem igazán kíván felébredni. Nem igazán akarunk véget vetni a szenvedésnek. Tudod, mit szeretnénk? Menedzselni a szenvedésünket, egy kicsivel kevesebbet kapni belőle, hogy pont úgy folytathassuk az életünket, változatlanul, ahogy mi elképzeljük, csak tán egy kicsit jobban érezzük benne magunkat.

         Van azonban itt valami igen zavaró dolog. A szenvedés befejezésének a valósághoz és az igazsághoz van köze, a valós és az elképzelt ellentétéhez. Az álomból való felébredés egész folyamat nagyon mély, és a legtöbb ember számára igazi nehézséget, kényelmetlenséget okoz, mivel azt jelenti, hogy saját magunkkal kell szembenéznünk a tükörben. És ez alatt nem a szokásos tükörbe nézésünket értem, amikor önsajnálkozással, ítélkezéssel, vádasodással nézünk abba a tükörbe bele. Én másképp értem a tükörbe nézést, oly módon, hogy végre hajlandóak legyünk meglátni, hogy saját magunk okozzuk a saját szenvedésünket, és csak mi vagyunk képesek kijönni belőle.

         A felébredés tehát igen hasonló ahhoz, amit egy alkohol- vagy drogfüggő tapasztal a szenvedélyének abbahagyásakor. A legtöbb függő csak akkor engedi el a függőségét, amikor teljes egészében rádöbben, hogy nem lehetséges egyszerre boldognak és függőnek lenni. Eddig a pontig a legtöbb szenvedélybeteg folyamatos alkudozásban van az élettel. Azt gondolják, hogy „Néha azért lehetek függő,” vagy „Képes vagyok csak kicsit, nem pedig nagyon függő lenni,” vagy „Bármikor abba tudom hagyni.” Próbálják kézben tartani a késztetésüket, mindeközben azonban még mindig a szenvedélyüknél van az irányítás, és bele is dönti őket a szenvedésbe. No, de mikor hagyja tényleg abba egy függő? Általában akkor, amikor lejut a legaljára, amikor meglátja annak a bölcsességét, hogy nincs más kivezető út, hogy semmi más nem fog működni csak a saját magával és az aktuális helyzetével való szembenézés.

         Legtöbben, amikor azt látjuk, hogy valaki vívja a saját harcát, akkor azt mondjuk, hogy „Nos, legalább én nem vagyok szenvedélybeteg, nem vagyok alkoholista, nem vagyok drogfüggő.” Pedig igazából szinte mindannyian szenvedélybetegek vagyunk, szenvedésbetegek, mélységesen szenvedésfüggők. Pont arra a drogra vagyunk rákattanva, amitől a legjobban szeretnénk megszabadulni, ez pedig a szenvedés. Nem sokan hajlandók ezt így beismerni. Nem sokan akarnak tudni arról, hogy a szenvedés szenvedélyes rabjai, és ha nagyon őszintén megnézzük a dolgot, azt találjuk, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs arról, milyen is szenvedés nélkül élni. Egyszerűen ötletünk sincs, hogyan kapcsolódnánk egymáshoz, hogyan léteznénk, és hogy mihez kezdenénk az időnkkel és az energiánkkal, ha nem szenvednénk.

         A szenvedés befejezéséhez vezető egyik legfontosabb lépcsőfok annak meglátása, hogy van bennünk valami, jó mélyen, ami szenvedni akar, ami szinte élvezkedik a szenvedésben. Vagyis, van egy darabkánk, amelyik igenis szenvedni akar, mert a szenvedés segítségével tudjuk fenntartani a magunk köré épített elkülönülés-falunkat. És amíg a szenvedés fátylát hordjuk magunkon, addig nem kell saját magunkkal szembenéznünk, és azt mondanunk, „Én vagyok az, aki álmodik. Én vagyok az, aki tele van illúziókkal. Én vagyok az, aki mindehhez ragaszkodik.” Ennél sokkal könnyebb azt látni, hogy a másik személy az illúziók áldozata. Ez a legegyszerűbb. „Ő meg ő, hát ők aztán totálisan el vannak veszve az illúzióikban. Ők nem tudják az igazságot.” Ennél sokkal nehezebb azt kimondani, hogy „Nem, nem, nem! Én vagyok illúziókba ragadva. Én nem tudom, mi a valóság, én nem tudom, mi az igaz, és egy részem tényleg szenvedni akar, mert akkor elkülönült és megkülönböztetett maradhatok.”

         Természetesen, tudatos szinten senki sem akar szenvedni, mégis tovább ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, a gondolatainkhoz és a hiedelmeinkhez, mintha az életünk tőlük függne. Bizonyos módon, az életünk igenis tőlük függ – nem az igazi életünk, hanem az egónk élete, annak az élete, akinek gondoljuk magunkat. Tőlük függ, hogy milyennek szeretnénk látni magunkat. Ez a részünk, mely különállónak akarja látni magát, nem nagyon kívánkozik visszaolvadni a forrásba, hanem inkább megfizeti az árát, kerüljön bármennyibe is, és továbbra is különálló lényként harcol, és a világra erőlteti a nézeteit.”

Ha Te már tényleg szeretnél szembenézni magaddal és abbahagyni a szenvedést, szeretettel figyelmedbe ajánlom a Munka rendszeres végzését. Pontos útmutató a Munka végzéséhez a honlapomon található:

http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html

Ajánlom a korábbi Adya fordítások felfrissítését, sorrendben:

http://onmunka.blogspot.com/2011/02/az-utos-koktel.html

http://onmunka.blogspot.com/2011/02/hogyan-lesz-minden-fekete-feher.html

http://onmunka.blogspot.com/2011/02/le-kell-csendesitenem-az-elmemet-igaz.html

http://onmunka.blogspot.com/2011/02/merj-eltunni.html