Válj Újra Élővé – Szerelmi Viszony Önmagaddal

Újra és újra elcsodálkozom azon a bölcsességen és kegyességen, mely mindent elém rak emberek, helyzetek, könyvek, mondatok, kiborulások, betegségek, elakadások formájában, ami támogat az utamon. Mert ők mind támogatnak abban, hogy rálássak azokra a pontokra, melyekkel saját magamban még nem szembesültem, észre sem vettem, és így fel sem dolgozhattam. És mennyire hálás vagyok, hogy az Önvizsgálatokkal nem kell többé őrlődnöm, hogy mit is csináljak, hogyan is közelítsek meg valamit, ami felbukkant, nem kell gondolkodnom. Csak beazonosítom, mire is szeretnék ránézni, és magamba mélyülök, valamelyik szuper facilitátor kollégám segítségével, vagy épp önállóan.

Eszembe jutnak Byron Katie szavai, melyeket elbocsátó szép üzenetként kaptunk a School utolsó napján: „A valódi Munkád még csak most kezdődik.” És ez annyira nyilvánvaló, ha közelebbről szemügyre vesszük az életünket, annak történéseit, az abban felbukkanó embereket, helyzeteket, nehézségeket. Mind ajándékok őt, melyek útjelző táblákként szolgálnak számunkra.

A „munkánkat” nem lehet elvégezni egyetlen hétvége vagy néhány tanfolyam alatt „gyorstalpalóban”. Annak a „visszacsinálására”, visszabontására, amit hosszú évtizedek alatt magunkra pakoltunk, bizony időre van szükség; hogyan is lehetne másképp?

Mindannyian élőnek, áramlónak születtünk, és bizonyos pontokon mindannyian bezáródtunk valamennyire. Bezáródott az elménk azokba a hiedelmekbe és identitásokba, melyekkel azonosultunk, bezáródott a szívünk, mert érezni sem volt szabad, és senki nem tanította meg nekünk, hogy az érzelmeink az élet létfontosságú energiái, és ha letiltjuk őket, akkor lelassul, megáll bennünk az élet természetes áramlása. Ez pedig nyilvánvaló módon hozta magával a test bezáródását. A test magába zárta a hiedelmeket és érzelmeket, bekövesedett, mozdulatlanná, szinte élettelenné vált.

És a kinyílás is minden szinten megtörténik előbb-utóbb, mindegy honnan közelítesz. Lehet, hogy a tested irányából, mert ellenállhatatlan vágyat érzel majd arra, hogy megmozdítsd, táncolj, jógázz - valamilyen módon újra élő kapcsolatba lépj vele: megérkezz beléje. Lehet, hogy az elméd szintjén kezdesz, a gondolataid felülvizsgálatával, és az is, hogy érzelmi munkába fogsz elsőként. Egyik sem jobb vagy rosszabb, egyik sem előrébb való a másiknál. Viszont a mostani rálátásommal úgy vélem, minden szinten fel kell dolgozni a beragadásainkat, bezáródásainkat, és igazából ez elkerülhetetlen, ha valóban hathatós módszerekhez fordulunk.

Nálam a test nagyon mélyen zárt be; történetemből fakadóan a testem vált az első számú közellenséggé. Teljes elhatárolódásba kerültem „vele”, „tőle”. Évtizedekig gyűlöltem, vádoltam, sanyargattam, koplaltattam-zabáltattam, agyonsportoltattam vagy épp teljes mozdulatlanságra ítéltem. Ő pedig mindezt hősiesen bírta, és a körülményekhez képest csodásan túlélte.

Nálam az elme nyílt ki először és vált befogadóvá, rugalmasabbá, elsősorban Byron Katie Munkájának segítségével. Aztán az érzelmi szint vált egyre áttetszőbbé, mely együtt jár a testbe történő megérkezéssel - immár a Scott Kiloby Élő Önvizsgálataiban történő elmélyüléssel -, a testi érzetek, energiák megélésével, mindezek „történetlenítésével”. Az ÉÖ az elmét is még mélyebb szinten tisztítja, rugalmasítja, koncepciótlanítja, mint a Munka. Mindezt pedig egy csodás masszőr áldásos tevékenysége is megtámogatta, aki inkább csak simogatta hónapokon keresztül a testecskémet, így gyógyítva őt. Ennek következtében elkezdett a test újra mozdulni, és az utóbbi időben az önvizsgálataim jó része is a test témájú. A test pedig elkezdett örömből mozdulni, élni, lélegezni, áramolni. Újra élővé válni. Ébred halott állapotából, szép fokozatosan. Nem hajcsárkodom már vele, tisztelettel, alázattal és hálával figyelem és köszönöm neki, hogy ennyire hűségesen támogat utamon.

Az Önvizsgálatok végzésekor kíváncsisággal, nem pedig megoldani, megváltoztatni akarással nézünk bele abba, ami van. Oda megyünk, ahol épp vagyunk. Nincsen elvárásunk, hogy minek-mikor-hogyan kéne történnie, épp ezért csodás meglepetésekben van részünk, mert olyasmik történnek és változnak, amire igazából már nem is számítottunk. Én, például már lemondtam arról, hogy valaha teljesen otthon legyek újra a testemben, hogy szégyenkezés nélkül tekintsek rá, hogy valódi intimitásba kerüljek vele. Csupán végeztem az önvizsgálatokat és csak ámulok-bámulok, mi minden nyílik és változik. Nem én változtatom erőből, egyszerűen történik.

Ha szenvedélyes, izgalmas szerelmi kalandra vágysz, olyanra, ami mindig megújul, friss, zamatos, elnyűhetetlen, időnként drámai, de leginkább mélységesen humoros: ezt nyújtja számodra életed legfontosabb és legintimebb kapcsolata: szerelmi viszony önmagaddal. Ess szerelembe önmagaddal, minden porcikáddal, részecskéddel, érzelmeddel, energiáddal, gondolataiddal, mintáiddal és vélt hibáiddal. Ez a legfontosabb és legcsodásabb kaland, amibe csak belefoghatsz: egyre mélyülő élet- és önszeretet lesz a jutalmad. Csodás, gyakorlatias Önvizsgálatokkal tudunk segíteni ebben, melyeket megtanulásuk után akár önállóan is alkalmazhatsz életed bármely területére, problémájára.

Szeretettel várlak Gondolati és Érzelmi Ön-Gyógyító tréningjeimre. Részletek itt találsz: Aktuális Tréningek

Gyűlölöm a Testem 1. – Byron Katie Videó

„Amikor elhiszed a testedről szóló gondolataidat, megerőszakolod a testedet azzal, hogy azt követeled tőle, legyen szebb, egészségesebb, magasabb vagy épp alacsonyabb, teltebb vagy soványabb, fiatalabb, vagy erősebb. Fogod a tökéletes testedet, és széttaposod.” (Byron Katie)

A testünkkel kapcsolatos berögződött, megingathatatlannak tűnő ítéleteink, kritikáink és elvárásaink képesek teljesen tönkretenni az életünket, teljesen meggátolni minket az életöröm megélésében. Ezért is tartom kiemelten fontosnak ezt a témát, hisz amíg nem vagyunk jóban a testünkkel, addig folyamatosan börtönben élünk.

Napjainkra bőrünk alá épült elvárás lett az, hogy találjunk valami hibát a testünkben. Szinte kötelességünknek érezzük, hogy kritizáljuk, megvessük, ostorozzuk, és mindenféle módszerekkel és eljárásokkal kínozzuk, hogy olyan legyen, mint az "ideális", a "tökéletes". (Én 20 évig éltem így. Tömény önutálatban és depresszióban.) Hogyan bánsz a testeddel, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy valami csúnya rajta? Milyen érzéssel viseltetsz ilyenkor iránta? Ha ez az érzés bármi más, mint a szeretet, akkor csakis ártani tudsz neki és magadnak. Mindezzel pedig Te is fenntartod a közös tudatban a testutálatot, amit aztán a következő generációk még korábbi életkorokban kezdenek el gyakorolni, mint ahogy azt manapság már teljesen tisztán lehet látni.

Hogyan bánsz a testeddel, ha szeretettel tekintesz rá, bármilyen is legyen éppen? Ha nem tudod elhinni, hogy ez vagy az a része, formája, állapota elfogadhatatlan, szörnyűséges vagy gusztustalan? Mikor van több energiád szeretetteljesen foglalkozni vele, vajon? Amikor megveted és ostorozod, vagy amikor elfogadod és szeretettel tekintesz rá?

A testeddel kapcsolatos ítéleteid megkérdőjelezése el tud vinni az önelfogadáshoz, amikor az önértékelésed már nem a tested kinézetétől vagy állapotától függ. Sokunknak „a testünk a hazafelé vezető utunk”, ahogy Byron Katie fogalmaz. A mai videóban Katie vezet egy kétségbeesett hölgyet a testéről szóló gyűlölködő ítéleteinek felülvizsgálatában. A videó címe „Túl kövér a testem”.

„Add meg nekünk az engedélyt, a saját példádon keresztül, hogy legyen hibánk, mert a hiba teljesen normális. Amikor elrejted a hibáidat, arra tanítasz minket, hogy mi is rejtsük el a miénket. Szeretem azt mondani, hogy mindannyian várjuk már azt az egy tanárt, csupán egyetlen egyet, aki engedélyezi számunkra, hogy azok legyünk, akik épp most vagyunk. Mind megjelenünk valamilyenként, nagyként vagy kicsiként, egyenesként vagy görbeként. Ez által akkora ajándékot tudunk adni. Akkor fájunk, amikor ezt visszatartjuk. Ki más fogja megadni számunkra az engedélyt, hogy szabadok legyünk, ha nem te? Tedd meg saját magadért, mi pedig követünk. A gondolkodásod visszatükröződése vagyunk, és ha te felszabadítod magad, akkor mi mind szabadok leszünk.” (Byron Katie)

Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen is az, amikor békében és kapcsolódásban vagy magaddal és a világgal, szeretettel várlak a következő minicsoportos ÖnMunka Alapcsomagon.