Fedezd Fel az Életet – Scott Kiloby Videó

Nemrégiben kaptam egy csudaszép felajánlást az Ezüstszem Spirituális Központtól: vállalták, hogy feliratoznak néhány Scott videót. Az első el is készült.

Ebben a videóban Scott beszél a rákjáról, a lelki és pszichés szenvedésről, pánikról, válásról, adósságról. Csupa olyasmiről, amitől egész életünkben menekülünk, és ha előadódnak az életünkben, hatalmas ellenállással és fájdalommal éljük meg őket. Mindez az ún. Tépőzár-hatásnak köszönhető: amikor szavak és képek összetapadnak, összehabarcsolódnak érzelmekkel és testi érzetekkel. Ez adja a szenvedésünk gyökerét, és rengeteg próbálkozásunk arról szól, csak ezzel ne kelljen szembenézni. Scott az Élő Önvizsgálatokkal arra hív minket, hogy közvetlenül nézzünk bele mindebbe, és saját magunk tapasztaljuk meg, milyen illuzórikus is a szenvedés, és milyen egyszerű átlátni rajta. Ez nem azt jelenti, hogy letagadunk dolgokat, csupán azt, hogy közvetlenül megnézzük és átérezzük, hogy vajon a dolgok azok-e, aminek elhittük őket.

„Az Élő Önvizsgálatok rendszeres végzésének következtében természetes módon csökken vagy tűnik el életünkből a stressz, a szorongás, a konfliktus és a függőség. A hiány-történetek, melyek egész életünkben rohangáltak az elménkben (pl. „Nem vagyok elég jó,” „Nem szeretnek”) elkezdenek elnyugodni, ez pedig sokkal könnyedebb, szeretetteljesebb, odafordulóbb, békésebb élet-élményt eredményez. Az Önvizsgálatok segítségével rájövünk, hogy a boldogság és a megelégedettség a jelenbeli megtapasztalásunk teljesen természetes velejárói. Mindeddig csupán figyelmen kívül hagyódtak, mert folyton a megtapasztalásunk megváltoztatásával voltunk elfoglalva.

A mély önvizsgálatnak köszönhetően életünk elkezd simábban áramlani. Olyan belső békét és nyugalmat fedezünk fel, melyekből új lehetőségeink fakadnak a külvilágban. Ennek a belső folyamatnak következtében mélyen együttérzővé válunk más emberek és az élet egésze iránt. Kapcsolataink automatikusan rendeződnek, harmonizálódnak. Elnyugszik az elkülönültség-érzetünk. Kreativitásunk természetes módon felszabadul és virágzik. Elkezdünk a jelen pillanatban élni; tartós belső békében, nem pedig a múltról és a jövőről szóló gondolatokba gabalyodva. Meglátjuk és megéljük, hogy a gyermekkorunk óta velünk élő hiány-történetek nem azok, akik valójában vagyunk.” (Scott Kiloby)

És akkor a videó:

További információt az Élő Önvizsgálatokról itt olvashatsz.

Az összes blogon szereplő Scott Kiloby bejegyzés és magyar feliratos videó listája itt található.

Ha megtanulnád az Élő Önvizsgálatokat, kezdd az Alapcsomagnál, online és élő változat is indul jövő év elején:

ONLINE Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag - Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás Önvizsgálat) 2014. Január 7. 14. 21. este 17 vagy 18 órától + 2 egyéni konzultáció. 3 hely maradt. Részletek itt: Online tréningek

Élő Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. február 1-2. Jelentkezési határidő: január 5. Részletek itt: Aktuális Tanfolyamok

Byron Katie Munka-Módszere Alapképzési Csomag
2014. január 25-26. Jelentkezési határidő: december 28. Részletek itt: Aktuális Tanfolyamok

Meg Akarok Halni – Igaz Ez?

„Az, akinek hittem magam, teljesen reménytelen eset volt. Reggelente, amikor felébredtem, és észrevettem, hogy még mindig lélegzem, gyűlöltem Istent, amiért életben tart. Egyfolytában az öngyilkosságon járt az eszem, de mivel volt három gyermekem, ez nem volt választási lehetőség. Klinikai depresszióban szenvedtem, dühös és agorafóbiás voltam, és annyira paranoiás, hogy pisztollyal a párnám alatt aludtam. Volt olyan, hogy napokig, néha hetekig még zuhanyozni és fogat mosni sem voltam képes. Olyan alacsony volt az önbecsülésem, hogy a padlón aludtam, mert úgy gondoltam, hogy még egy ágyra sem vagyok érdemes...” (Byron Katie)

Mostanában többekkel dolgoztam, akik erősen elhiszik azt a gondolatot, hogy meg akarnak halni. Olyan is van közöttük, aki már kísérelt meg öngyilkosságot. Ilyenkor mindenképp érdemes megkérdőjelezni velük a felszíni „Meg akarok halni” gondolatot, aztán pedig sorjában azokat a gondolatokat is, melyek a halálvágyhoz, az öngyilkossági kísérlethez vezetnek. Mert meghalni csak akkor akarunk, amikor már annyira szenvedésnek és fájdalmasnak érzékeljük az életünket, hogy az elménk elhiteti velünk, ebből már csak a halál hozhat feloldozást. Történet nélkül nincs fájdalom. Ha nincs érzelmi fájdalom, nincs halálvágy.

Érdekes volt ezeknek az önvizsgálatoknak a végzése közben felfedeztetni a halálvágyó facilitáltakkal, hogy valójában nem is meghalni akarnak, hanem leginkább szeretetet, elfogadást, figyelmet, bocsánatkérést, jóvátételt várnak. Van olyan, aki kifejezetten azt mondja, hogy az öngyilkossági kísérlettel bosszút szeretne állni azon a személyen, aki szerinte tönkretette az életét. Hátha majd akkor az a személy észbe kap, és jóváteszi mindazt, amit vele művelt. Dráma. Dráma. Dráma. Az elme imádja a drámát. Néhányan még olyan őszintén is megnyílhatnak, hogy rálátnak, hogyan próbálták bebiztosítani, hogy semmiképp ne halhassanak meg: időben rájuk találhasson valaki, még felhívják előtte azt a személyt, aki biztos átjön…

És mivel ez a gondolat nekem sem ismeretlen a múltamból, ezért felidéztem azokat az éveket, amikor nagyon sűrűn hittem azt, hogy „Meg akarok halni”. Akkor még nagyon utáltam magam, hosszú heteket töltöttem újra meg újra depresszióban fekve, annyira belefáradva az öngyűlölő gondolataimba, hogy semmi energiám nem maradt kikelni az ágyból. Megcsináltam a Munkát erre a gondolatra, az 1-2. kérdésre az instrukciókat hagytam bent. Az a helyzet, hogy nagyon nehézkes volt már beleélnem magam ebbe a gondolatba, azért próbálkoztam, és főleg a huszonéves koromra jellemző válaszokat írtam le. Ha Neked még erősen feszítő és jelenlevő ez a gondolat, kérlek, jól engedd bele magad ebbe a meditációs önvizsgálatba, és engedd meg, hogy a saját válaszaid bukkanjanak a felszínre. Akkor lesz a tiéd ez az önvizsgálat, akkor kerülsz közelebb a történetek nélküli önmagadhoz.

(Több helyen fogsz látni „Igaz ez?” kérdéseket közbeékelve. Olyankor írtam ezt be, amikor a felbukkanó válaszaim újabb hiedelmeket hoztak felszínre. Ezek az okai a halálvágyamnak, így ezeket is meg kell majd kérdőjeleznem.)

A vizsgálandó gondolat: „Meg akarok halni.”

1. Igaz az, hogy meg akarok halni? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás, hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak mélyen magamba engedem a kérdést. A Munka meditáció.

2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy meg akarok halni? Igen/Nem. (Nem tudom.)

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt, hogy meg akarok halni?

a) Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem? - Elég hülye kérdés… Igazából lehetne békességnek érezni, mert azt gondolom, hogy majd ha meghaltam, már sokkal jobb lesz nekem, mert nem kell tovább szenvednem. Haha, igaz ez? De addig is, ez a gondolat inkább rezignáltságot, csüggedtséget, fásultságot ébreszt benne, semmiképp nem békességet.

b) Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok magamhoz, ha elhiszem, hogy meg akarok halni? Miket gondolok magamról? Hogyan „ütöm” magamat, amikor elhiszem, hogy meg akarok halni? – Szidom és ócsárolom magam, hogy még egy normális életet sem vagyok képes élni, egy totális csődtömeg vagyok, akinek semmi nem sikerül. (Igaz ez?) Másoknak bezzeg sokkal jobban megy… (Igaz ez?)

c) Hogyan viszonyulok ilyenkor az élethez? Milyennek látom? Milyen képek jelennek meg a fejemben az életemről, ha elhiszem, hogy meg akarok halni? – Az életet ilyenkor szürkének, sivárnak, reménytelennek, örömtelennek, folyamatos szenvedésforrásnak látom. (Igaz ez?) Ahol csak vonszolom magam végig állandó rossz érzésekkel, nagy-nagy fásultsággal. Ilyenkor utálom az életet.

d) Milyen érzés jelenik meg bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben? – Csalódottság és düh. Az egész testemre kiterjedő zsibbadás van bennem, teljes lefáradás, semmi energiám.

e) Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hova menekülök, mivel vigasztalom magam? – Eszem egy kicsit (sokat…), legalább ennyi örömöm maradt. Lefekszem aludni, meg bekapcsolom a tévét, addig sem kell ezen feszkóznom. Meg a tévében nézegethetek boldog életeket. (Igaz ez?)

f) Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy meg akarok halni? Mire jó nekem ez gondolat? Mit kapok tőle? – Akkor szeretnem kéne az életet, amit teljesen lehetetlennek tartok. Az élet sz@r (Igaz ez?), én csak erre látok bizonyítékot, senki ne akarja elhitetni velem, hogy nem így van! Kapok ettől a gondolattól egy jó adag áldozatidentitást is, és szidhatom azokat az embereket, akik a történeteim szerint az életem szerencsétlenségét okozták, akik miatt szenvedek. Ha ők nem tették volna azt velem, amit tettek, akkor boldog lehetnék, és most nem akarnék meghalni. (Igaz ez?) Ha nem hinném el a gondolatot, akkor ebben a szörnyű testben (Igaz ez?) kéne még eltöltenem akárhány évet, ami csak egyre förtelmesebb lesz. (Igaz ez?) Akkor inkább meghalok.

g) Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem azt a gondolatot, hogy meg akarok halni? – Felkelni nem igazán. Örülni semmiképp.

4. Ki lennék a gondolat nélkül, hogy meg akarok halni? Kevésbé zsibbadt, nyugodtabb, nyitottabb, kíváncsibb, megengedőbb.

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: Meg akarok halni.

+ Nem akarok meghalni. (legalább 3 példa, hogyan igaz ez)

-          Valahol mélyen mindig is azt hittem, hogy az élet szép, és még nem halt ki belőlem minden remény, hogy ezt egyszer megtapasztalhatom. Ha valahogy mégis megszépülne ez az élet, akkor a korai halálommal egy csomó szuper dologból kimaradnék.

-          Tinikorom előtt szerettem élni, élveztem a gyerekkort, a játékot, az iskolát, mindent. Hátha ez még visszajöhet…

-         Félek a haláltól. Még mindig jobb itt, mint ott, ahol fogalmam sincs, mi van.

-         Még semmit nem tettem ennek megvalósítására.

-         Vannak olyan dolgok, amiket szeretek az életben, pl. a fagyit meg a csokit. Ha egész életemben büntetlenül ehetném ezeket, és még le is fogynék, semmi bajom nem lenne. És aludni is nagyon szeretek.

-         Vannak emberek is az életemben, akiket szeretek. És szeretnék még velük sokszor együtt lenni.

Vagyis akkor mi valójában a bajom? Az, hogy miket gondolok magamról és az életről? Hogy milyen megvizsgálatlan sebeket hordozok magamban? Ha szép sorban megvizsgálom mindazt, amit magamról, másokról és az életről gondolok, akkor nem fogok akarni meghalni? Na, ennek adhatnék egy esélyt… És ez elvezet a gondolatokra való megfordításig:

+ A gondolataimnak akarok meghalni.

Mi másnak? Hisz, ha nem hiszem el a gondolataimat, akkor többé nem tudok szenvedni és fájni. Akkor pedig miért akarnék meghalni? Olyan egyszerű ez az egész. Remélem, lesz kitartásom végigcsinálni!

És a visszacsekkolás:

+ Hajlandó vagyok újra elhinni a gondolatot, hogy „Meg akarok halni”. Hisz lehet, hogy még fel fog bukkanni, megnézem, hogyan állok vele. Megnézem, épp milyen történetben vagyok benne, amikor újra jön, és azokat megvizsgálom.

+ Alig várom már, hogy újra elhiggyem azt a gondolatot, hogy „Meg akarok halni”. Ha alig várom már, akkor nem ellenség többé, hanem barát. És ha tényleg szeretném letesztelni, elhiszem-e még, bekapaszkodik-e még az elmém, akkor fel kell, hogy bukkanjon. Én annyira, de annyira szeretem ezt a gondolatot, annyi minden ajándékot tartogat számomra.

„Az élményem elmesélésénél sokkal erőteljesebb, ha meghívom az embereket, hogy végezzék el az önvizsgálatot. Amikor persze megkérnek, hogy írjam le az élményt, ahogy te is tetted, megteszem, mert mindez nagyon értékes. És amikor hallják, ahogy mesélem a történetet, gyakran azt mondják, „Te jó ég! Értem! Értem!” De ez nem elég. Az életedet az változtatja meg, ha leírod a stresszes gondolataidat, majd felteszed a négy kérdést, majd megfordítod a gondolatot, végül valódi példákat keresel arra, hogyan is igazak a megfordítások. Tested minden sejtje ébred az önvizsgálat hatására. És többé nem leszel képes elhinni a régi gondolatokat. Minden elme megérdemli, hogy szabad legyen. És amikor az elme szabad, akkor a szenvedésnek is vége szakad.” (Byron Katie)

Az idézeteket ebből a bejegyzésből szedtem, melyből a Munka kezdeteiről olvashatsz:

http://www.onmunka.blogspot.com/2010/09/hogyan-talalt-ra-byron-katie-re-munka.html

Depresszióban: Mikor Kezdődik Már Végre El az Életem? – Byron Katie Videó

A soron következő videónkban Katie egy depressziós hölgynek segít rálátni arra, milyen megvizsgálatlan gondolatok tartják fent az állapotát. A hölgy a testét, a betegségét okolja azért, hogy még képtelen volt elkezdeni valójában élni, hogy képtelen megvalósítani az életben azokat a feladatokat, melyeket szerinte már meg kellett volna csinálnia.

A depresszióról nem is annyira zárójelben, viszont nagyon leegyszerűsítve annyit, hogy a GNM (Újmedicina) végre érthetően elmagyarázza, mi is ez, hogyan is alakul ki, és hogyan tudunk kijönni belőle. Az egész abszolút egybevág a stresszes gondolataink megkérdőjelezésével, hiszen, amikor elhiszünk bizonyos történeteket magunkról és másokról, akkor az agyunk bizonyos, meghatározott területeire csapódnak be az elszenvedett érzelmi konfliktusaink. (Pl. birtokveszteségi, bitrokbosszúsági, identitás, nemi, stb. konfliktusok). Ha pedig egy aktív konfliktusunk mellé elszenvedünk egy másik érzelmi konfliktust is, vagyis az is becsapódik az agy megfelelő zónájába, akkor ún. agyi konstelláció jön létre, ami bizonyos esetekben mély depressziót fog eredményezni. (Van olyan eset, amikor már egy konfliktustól is depresszívvé válik a személy.) Más esetekről most nem beszélnék, ehhez mindenképp az Újmedicina részletes tanulmányozását ajánlom, mely teljesen más megvilágításba helyezi testünk és „betegségeink” működési mechanizmusát, és teljes mértékben felszabadít a betegségektől való félelmünktől. (A bejegyzés végére belinkelek egy GNM-es oktatóvideót a depresszív hangulatváltozásról.)

ÖnMunka szempontból pedig úgy tudunk ide kapcsolódni, hogy a Négy kérdés és megfordításokkal megkérdőjelezhetjük az érzelmi konfliktusainkat, melyek így feloldódnak, és az általuk „okozott” testi-lelki elváltozások önmaguktól meggyógyulnak, helyreállnak. És egészen addig, amíg ezek a konfliktusok (elhitt stresszes gondolatok) élnek bennem, addig nem tudok pl. felkelni az ágyból, és nem leszek képes bemenni a munkahelyemre, mert az életenergiámat a stresszes gondolataim szívják el, felkelésre már nem marad elegendő. Ezt azoknak is érdemes tudni, akiknek a környezetében él (mániás-) depressziós személy, akit hiába nógatunk, hogy „Kelj már fel!”, leginkább még mélyebbre nyomódik ez által. Én is akkor keltem fel, amikor felkeltem, és ez akkor még nem volt tudatos konfliktus-feloldás, és évekig visszabillent a depresszióba, mostanra azonban hírmondója sem maradt a valamikor teljesen bénító állapotnak.

Biztatlak arra, hogy ha depresszióban szenvedsz, kezdd el felülvizsgálni az összes bénító, stresszes, öngyűlölő, ember- és világgyűlölő gondolatodat a Négy kérdéssel és Megfordításokkal, és amikor elérkezik az idő, fel fogsz kelni. Amíg elhiszed, amit hiszel, addig ugyanúgy érzed magad, és ugyanúgy is tudsz csak viselkedni. Nem Te csinálod, biológiai programként csinálódik Veled. Nem Te hitted el, elhívődött az elméd által, melyről már írtam, hogy egy elhívőgépezet. Nem vagy hibás, senki sem hibás, a gondolataid és az elméd sem az, mindenki csak úgy működik, ahogy működik. A belépési pontod a stresszes gondolataid észrevétele, tudatosítása, majd megkérdőjelezése.

És akkor nézzük az önvizsgálat-videót:

2 hely maradt a március 10-11. minicsoportos ÖnMunka Alaptanfolyamra. Ha már tényleg megkérdőjeleznéd, amit önmagadról, az emberekről és a világról hiszel. Jelentkezési határidő: február 27. További információ: http://kincsamivan.hu/programok.html

A depresszív hangulat (depresszió) kiváltó konfliktusai GNM videó:

http://vimeo.com/26980911

Függőség 2. - A Lányom Alkohol- és Drogfüggősége

„A lényeg az, hogy semmit sem tudhatunk előre teljes bizonyossággal. Nem tehetünk mást, mint hogy szemlélői vagyunk a tényeknek. Mégpedig olyan szemlélői, akik szeretetteljes, józan cselekvésre képesek. Ha így teszünk, az élet tökéletes szépségében mutatkozik meg előttünk.” (Byron Katie)

Még egy kis emlékeztető és kedvcsináló Byron Katie, A Négy Kérdés (Szeretni, Ami Van) című könyvéből, ebben az igen fontos témában. Nem mintha nem minden téma lenne fontos, csak ez a függőséges, szenvedélybetegséges olyan sokak számára rémisztő és megfoghatatlan valamicsoda. Az is, ha mi szenvedünk benne, meg az is, ha valamely drága hozzátarozónk, barátunk, akit aztán vagy mindenképp meg akarunk valahogy menteni, vagy pedig kirakjuk az életünkből, annyira fájdalmas a tehetetlenségünk. Ezt is az alapoknál, vagyis saját magunknál érdemes kezdeni, ennek példázására választottam a mai részletet Katie könyvéből.

         Először azonban egy rövid „elméleti” ismétlés a Függőség 1. című bejegyzésből, ez mindennek az alapja: „Nagyon fontos tudni, hogy az összes függőség, szenvedélybetegség, mánia, mind-mind az elhitt gondolataink következményeként alakul ki. Mert, ugyebár, amikor elhiszel egy stresszes gondolatot, mondjuk, hogy „Nem szeretnek a munkahelyemen”, akkor rögtön görcsbe rándulsz, és mindenféle más érzéseket és testi érzeteket is megtapasztalsz. Minél erőteljesebben hiszed el a gondolatot, annál erősebb lesz az érzelmi riasztás, vagyis annál nagyobb késztetést fogsz érezni, hogy elmenekülj a rossz érzésed elől, így valamivel „tudatmódosítanod” kell magadat. Ez fizikai és gondolati függőség is lehet; nincs olyan ember, aki nem csinálja valahogy…” Folytatás itt:

http://onmunka.blogspot.com/2011/05/fuggosegek-1-bucsu-cigarettatol.html

És akkor Katie lányának, Roxann-nak a története:

A Lányom Függősége

Több száz alkoholistával dolgoztam már. Mindig úgy találtam, hogy előbb megittasulnak a gondolataiktól, mint a szesztől. Sokuktól hallottam, hogy a Munka magába foglalja a Névtelen Alkoholisták tizenkét lépését – többek között a negyedik és ötödik lépést. Miből is állnak ezek? „Félelem nélkül jellemezzük magunkat, és olyannak ismerjük el a hibáinkat, amilyenek.” Rengetegen próbálkoztak ezzel, csak épp nem tudták, hogyan is fogjanak hozzá.

         „Nem muszáj az ivással kapcsolatban elvégezniük a Munkát – mondom ilyenkor. – Térjenek vissza az azt megelőző gondolathoz, hogy szükségük támad egy pohár italra. Végezzék el ezzel a Munkát; vonatkozzék az egy másik személyre vagy egy bizonyos helyzetre. Ez a megelőző gondolat az, melyet száműzni szeretnének az ivással. A probléma az önök felülvizsgálatlan gondolkodása, nem pedig a szesz. Az alkohol egyenes és nem kertel: azt ígéri, hogy lerészegedhetnek, és be is váltja az ígéretét. Azt ígéri, hogy még rosszabbra fordul a helyzet, és lám, ez is beválik. Az alkohol mindig tartja a szavát, sokat tanulhatnak tőle a szavahihetőségről. Nem azt mondja: ’Igyál meg!’ Csak vár a palackjában, önmagához hűen, arra számítva, hogy teheti a dolgát… Végezzék el hát a Munkát megemésztetlen gondolataikkal, és járjanak el a 12-lépéses összejövetelekre. Osszák meg tapasztalataikat sorstársaikkal, s merítsenek erőt mások pokoljárásából. Közben pedig Munkálkodjanak önmagukon. A saját igazságuk az, ami felszabadítja önöket, nem pedig a miénk.”

         Amikor a lányom, Roxann tizenhat éves volt, komolyan ivott, ráadásul drogozott is. Ez még akkor kezdődött, hogy 1986-ban önmagamra ébredtem. Mindenesetre annyira lefoglalt a saját depresszióm, hogy alig vettem észre, mi történik Roxannal. Ő minden este elrobogott az új, piros Camaróján. Ha megkérdeztem, hová megy, csak dühösen rám nézett, és jól bevágta maga mögött az ajtót. Az a pillanatás volt ez, melyet tökéletesen értettem, hiszen én tanítottam meg rá: éveken keresztül használtam fegyverként.

         Az önvizsgálat elnémított. Nem csak vele, de mindenki mással kapcsolatban is lakatot tettem a számra. Azt is megtanultam, hogyan váljak figyelmes szemlélővé. Nemritkán éjfél után is fennmaradtam, hogy megvárjam a lányomat, csak hogy láthassam. Semmi másért, csupán ezért. Tudtam, hogy iszik, és azt is megértettem, hogy semmit sem tehetek érte. Közben eféle gondolatok jártak a fejemben: „Biztos ittasan vezet. Még halálos balesetet szenved, és soha többet nem látom. Az anyja vagyok, felelős vagyok érte, én vettem neki a kocsit. El kellene vennem tőle az autót (csakhogy már nem az enyém volt, hanem az övé, mivel nekiadtam). Még a végén megöl valakit az országúton, vagy nekimegy egy lámpaoszlopnak, megölve ezzel magát és az utasait.” Amint felbukkantak ezek a gondolatok, rendre vizsgálatnak vetettem alá őket. És ez azon nyomban visszavitt a valóságba. Az egészből csak egyvalami volt igaz: nő ül a székben, és szeretett lányára vár.

         Aztán egy este, amikor háromnapos hétvégéről tért haza, úgy lépett be az ajtón, hogy rettentő nyomorúságos látványt nyújtott, s közben minden védekezés eltűnt az arcáról. Meglátta, hogy ott ülök, és így szólt:

         - Anya, nem bírom ezt tovább. Segíts! Bármi is az, amit mindazoknak adsz, akik a házunkba sereglenek, nekem is szükségem van rá.

         Így tehát elvégeztük együtt a Munkát, ő pedig belépett a Névtelen Alkoholistákhoz. Akkor ivott és drogozott utoljára. Ezt követően, valahányszor gondja akadt, már nem volt szüksége pótszerekre, ahogyan rám sem. Egyszerűen csak leírta a problémáját, feltette a négy kérdést, és megfordította a kijelentéseit.

         Ahol a belső béke az úr, oda más nem teheti be a lábát. Nincs nagyobb ajándék annál, mint keresztüllátni a szenvedések illúzióján. Nagyon örülök, hogy az összes gyerekem hasznát veszi ennek az adománynak.

Ha a gyermeked vagy hozzátartozód függősége miatt emészted magad, gondold át, Te milyen függőséggel rendelkezel. Talán nem a cigaretta vagy a drog az, hanem az elismerés, a siker, esetleg, hogy úgy érezd, igazad van. Fedezd fel magadban, hogy ha magadon kívül keresed a megoldást, az óhatatlanul fájdalmat teremt.

A gyerekünket épp nekünk teremtette a sors, mivel felszínre hozza bennünk valamennyi megemésztetlen gondolatunkat, gondunkat, amíg rá nem eszmélünk a valóságra. Mindennek és mindenkinek van feladata. A gyertyának az, hogy égjen, a rózsának, hogy virágozzon, a gyerekünknek az, hogy épp drogozzon, amíg drogozik… Ha ezt megérted, a gyereked is követi majd a példádat, és ő is mélyebb megértésre jut. Ez törvényszerű, mivel a gyerekünk a saját kivetülésünk. Ha Te az igazságot választod, a gyereked szintén így tesz majd. Itt a pokol leselkedik ránk, amott a belső béke vár.

(Byron Katie, A Négy Kérdés, Édesvíz, 2008)

Érdemes felfrissíteni a Legerősebb Emberi Függőség című bejegyzést is, itt találod:

http://onmunka.blogspot.com/2011/03/legerosebb-emberi-fuggoseg.html

Ha szeretnél közelebbről megismerkedni a történeteiddel, és egy működőképes módszert megtanulni a feldolgozásukhoz, szeretettel ajánlom figyelmedbe a következő Alaptanfolyamot:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján – 2011. szeptember 10-11. Budapest. Jelentkezési határidő: aug.12. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programo​k.html

Most egy hétig megint távol leszek, jól megtréningezem azt az első csapatot, akik szeretnének szintén a rendelkezésetekre állni Munka témában. Kiváló alkalom ez a régebbi bejegyzések olvasására, felfrissítésére, illetve Katie könyveinek beszerzésére, ágyikóba, strandra vitelére. :) És pont velünk egyidőben, július 29-től kezdődik Byron Katie School-ja Németországban, ha jól tudom, legalább 2 magyar résztvevővel, és sok más nemzetbelivel. Ti is tegyétek magatokat oda a Munkának ebben az időszakban, így aztán hatványozottan tisztul az az Egy Elme.

Csodás hetet, jó Munkát Mindannyiótoknak! Szeretettel, Andrea

Hogyan Vess Véget A Negatív Karmádnak És A Depressziódnak

„Végül még az úgynevezett igazságok is eltűnnek. Minden igazság a Valóság (az ami van) eltorzítása. Az utolsó igazság, és ezt nevezem én az utolsó ítéletnek ennyi: „Isten minden, és Isten jó.” Végső soron még csak ez sem igaz. De ameddig működőképes számodra, azt mondom, tartsd csak meg, és élj csodálatos életet.” (Byron Katie)

Karma, sors, reinkarnáció, újjászületés, negatív minták, megszabadulás a karmából – sokakat érdeklő témák ezek. Rengeteg információ áll is róluk rendelkezésünkre mindenféle spirituális hagyományok tanításai révén, melyeket vagy elhiszünk, vagy nem. Byron Katie sosem tanít kézzelfogható „tényeket”, hisz a Munka lényege pont a megkérdőjelezés. Ő azt javasolja, hogy minden tanítást kérdőjelezzünk meg, ne félelemből haladjunk pl. spirituális úton, hanem azért, mert a saját belső igazságunkra vagyunk kíváncsiak. Ugyanakkor nem azt mondja, hogy ez vagy az nem lehet így vagy úgy. Mindenki kérdezze meg saját magától, és tapasztalja meg saját válaszainak igazságát. Hiszen honnan is tudhatnám most, hogy mi fog történni a halálom pillanatában, és utána? Legfeljebb elhinni tudom, hogy ez vagy az. És ennek megfelelően esetleg félelemben élek. És teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy volt előző életem, és hogy újjá fogok születni? És még egyszer hangsúlyozom, nem azt állítjuk, hogy nem így van. Hiedelmeink életünkre gyakorolt hatását vizsgáljuk, és nagy-nagy barátságot kötünk a nem-tudással, a nem-tudom elmével. Katie minden, de minden elméleti „tudás” mély megvizsgálását javasolja a Négy kérdéssel és a megfordításokkal, nem ad kész válaszokat.

Ez a bevezető azért kívánkozott ide, mert a következő cikkben több utalás is történik karmára, reinkarnációra, a halál megélésére. Egy újabb Ram Giri írást fordítottam le, ő a Munka Facilitátorok spirituálisabb vonalához tartozik. Az a szép a Munkában, hogy jól megfér a teljesen „hétköznapi ember” életében is, és a „spirituális keresők” útjába is fantasztikusan illeszkedik. Hisz alapvetően semmi különbség ezek között az emberek között, ezt is csak jól elhittük. Mindannyian ugyanazoktól a gondolatoktól szenvedünk, esetleg kicsit másfajta köntösbe bújtatva, és a jól-tudom elme tán azt hitette el velünk, hogy mi jobbak vagyunk, vagy előrébb járunk más embereknél. Ha bármilyen ilyen történeted van magaddal kapcsolatban, ajánlom, hogy sürgősen kérdőjelezd meg.

Depresszió ügyben pedig már számos alkalommal írtam az én 20 éves ilyen jellegű tapasztalatomról. Valóban semmi más nem volt az okozója, mint az önmérgező gondolataim. És ezeknek teljességgel a végére lehet járni a Munkával. Aki nem hiszi, járjon utána! :)

És akkor olvassátok Ram Giri írását:

Hogyan Vess Véget Negatív Karmádnak És A Depressziódnak

Létezik-e az antidepresszánsok szedésénél jobb alternatíva a szenvedés abbahagyására? És létezik-e módszer a negatív sorsmintád/karmád megváltoztatására? A következő történettel azt szeretném bemutatni, hogy létezik olyan út, melynek révén nem csak átmenetileg és feltételesen érezheted jobban magad, hanem a szenvedésed legmélyebb gyökereitől szabadulhatsz meg, és így nem kell tovább ismételgetned a negatív életmintázatokat.

Anne, és ez nem a valódi neve, munkanélküli fogorvosi szakasszisztensként éldegélt. Bármennyire próbálkozott is, képtelen volt a végzettségének megfelelő állást találni. Ezért aztán topless táncolásra adta a fejét, néhány hónapig ezzel kereste a megélhetését. A topless munka igen jól fizetett, sokkal jobban, mintha fogorvosi rendelőben tevékenykedett volna. Mégis, amikor két évvel később eljött hozzám, nyomorultul érezte magát, szorongott, tele volt szégyennel és saját maga iránti undorral.

Olyan gondolatok gyötörték, melyek szerint rossz ember, aki nem bízhat meg a saját döntéseiben, és hogy valami nagyon-nagyon nincsen rendben vele, és egyáltalán nem érdemli meg a boldogságot. Mocskosnak tartotta magát, és nagyon nem érezte jól magát a bőrében. „Könnyű nőként” tekintett önmagára, prostituáltként. Klinikai depresszióban szenvedett, mely jócskán megnehezítette hétköznapi életét.

Amikor a Munka segítségével elkezdte megtisztítani az elméjét és az érzelmeit, megtanulta megkérdőjelezni a gondolatait, és felfedezte magában, mi is vezette arra, hogy topless táncosként dolgozzon. Négy kicsi gyermekről kellett gondolskodnia; a férje elhagyta és nem támogatta őket. Intenzíven utálta a táncolást, de úgy érezte, ki kell tartania. És amint talált magának másik munkát, abba is hagyta.

Meglátta saját önmaga legmélyebb igazságát, és ráébredt, hogy egyetlen okból vállalta el a táncos munkát: a gyermekei iránti mély szeretetből és elköteleződésből. Szeretetből cselekedett. Az egész folyamat olyan egyszerű volt, alig akarta elhinni, hogy ez így lehetséges. Feszültsége azon nyomban felengedett, és ez az állapot később tartósnak is bizonyult. Úgy párolgott el az önmegvetése, depressziója és öngyűlölete, mint amikor bevilágítunk egy sötét szobába.

Felismerte, hogy milyen fantasztikusan mélyen tud szeretni, és hogy emiatt választotta azt a látszólag „mérgező” megélhetési forrást. Még csak nem is kellett megbocsátania magának; a Munka végzésekor ez egy automatikus folyamat, nem is tudunk többé semmiben sem hibát találni. Öngyűlöletének helyét mély békesség töltötte be. „Végre újra tudok lélegezni,” mondta. A változás elképesztően gyors és látványos volt.

Nézzük, milyen más lehetőségek álltak volna még Anne rendelkezésére. Ha antidepresszánst szedett volna, vagy úgy próbált volna „megbocsátani” magának, hogy még mindig azt hiszi, valami rosszat tett, mi lett volna vajon az eredmény? Lehet, hogy a felszínen jobban érezte volna magát, fájdalmának és szégyenének magvai azonban még mindig a tudatlattijában maradtak volna – továbbra is mély meggyőződése lett volna, hogy hibázott, és valami csúnyaságot művelt. És nem kellett volna sok ahhoz, hogy ezek az elnyomott gondolatok újra a felszínre bukkanjanak.

Életét továbbra is tudattalan feszültség lengte volna be, nem értette volna, miért is ment el a tettvágya, és csappant meg a boldogságérzete. A legtöbben így élnek: nincsenek tisztában a mélyen fekvő okokkal, csupán az elfojtás hatásait élik egy igen boldogtalan élet formájában. Legtöbbünk igen profi szinten fojtja el szégyenéről és öngyűlöletéről szóló gondolatait. Ezek pedig valamikor mindenképp a felszínre fognak bukkanni, ha máskor nem, akkor halálunk előtt, vagy annak pillanatában.

A halál pillanatában képtelenek vagyunk továbbra is elnyomni a magunkról szóló negatív, fájdalmas gondolatainkat. Szemtől-szembe találjuk magunkat önmagunkkal, és ha nincs megfelelő eljárás a kezünkben, igen védtelenek és tehetetlenek leszünk ezzel szemben. Ez az a bizonyos „végítélet”, melyről számos vallás is beszél. Amit azonban ezek a vallások nem tanítanak meg, az az, hogy az ítélkezést nem a Jóisten végzi. A Teremtő feltétel nélküli, totális szeretet. Bármit tettünk is, minden megbocsáttatott. Az ítélet csakis a sajátunké! A pokol pedig, ami ránk várhat, csupán a saját elmeállapotunk.

Ha a fenti gondolatok újra felbukkannának Anne elméjében haldoklásának idején, akkor ugyanúgy elhinné, hogy egy mocskos, gyenge prostituált volt, aki óriási hibát követett el, és nem bízhat magában. És mindezek a gondolatok elárasztanák érzelmi szinten az önundorral, önutálattal, szégyennel és megalázottsággal. Nem túl kellemes megélése a halálnak.

És ha még egy kicsit tovább tekintünk, azt látjuk, hogy a spirituális hagyományok így bölcselkednek: a halálunkkor meglévő utolsó gondolatainknak meghatározó szerepe van újjászületésünkkor. Ezek szabják meg a következő életünkben megtapasztalandó körülményeket.

Bár Anne csupán néhány hónapig dolgozott topless táncosnőként, az ezzel kapcsolatos gondolatai óriási fájdalmat szültek benne. És ez a tisztátalan szexualitáshoz, áldozatisághoz és prostitúcióhoz kapcsolódó fájdalom előrevetítheti a következő inkarnációját. A probléma eltussolása pedig csak tovább súlyosbíthatja a helyzetet.

A Munka segítségével egyszer és mindenkorra lezárhatóak a fájdalomciklusok, és így oldódik a negatív sorsminta/karma. Ha valakiben elég vágy él a szabadság iránt, akkor ezt a folyamatot gyorsan, alaposan, és teljességében elvégezheti az önvizsgálat csodálatos eszközével. Ez pedig valódi okot ad az örömre.

Szeretettel, Ram Giri

(Ram Giri egy másik írását itt találod: http://onmunka.blogspot.com/2011/07/te-hogyan-allsz-szeretet-utjaba.html)

Mekkora a Ketreced?

„A depresszió, a fájdalom, és a félelem mind ajándékok, melyek azt üzenik, „Édesem, nézd meg, mit is gondolsz éppen. Épp egy olyan történetet hittél el, mely nem igaz számodra.” Hazugságban élni mindig stresszes. És ha a hazugságot megvizsgálod a Munka segítségével, mindig valódi önmagadhoz jutsz vissza. Nincs választási lehetőségünk, kik vagyunk. Szeretet vagyunk. Fájdalmas elhinni, hogy bármi más lennél, mint ami valójában vagy; a szeretet történeténél alább adni.” (Byron Katie)

Baromi büszke voltam sokáig az én lázadó identitásomra. Én aztán semmit nem fogok úgy csinálni, ahogy azt a társadalom és a szüleim elvárják, nem fogok beállni a sorba, nem fogok olyan átlagéletet élni, mint az emberek többsége, nem fogok úgy beleposhadni az életbe, mint a körülöttem szenvedők, nem fogok férjhez menni, nem fogok gyereket szülni, nem fogok főnök irányítása alatt dolgozni, nem fogok ezt, nem fogok azt. Nem fogom hagyni, hogy a szabadságomat bárki bármilyen módon megnyirbálja… Még jó, hogy ennyire tisztában voltam vele, mit is szeretnék!:)  

            Minden porcikámra kiterjedő ellenállásom eredményét ismerhetitek a kincsamivan személyes bemutatkozójáról: két évtizedes depresszió, bulimia, féktelen önutálat, betegségek tömkelege, krónikus életundor, mélységes önsajnálat. (Részletesebben itt: http://kincsamivan.hu/ki-vagyok-en.html) Hmm, ugye milyen jól sikerült az a „szabadság project"?

            Aztán 35 éves koromban, amikor már egy ideje nyiladoztam egy másik „világra”, kaptam egy nagyon érdekes képet. Épp egy egyhetes elvonulás csoportos bemutatkozóján voltam, 40 másik emberrel, és mindenki sorra elmondta, mi is hozta őt oda. Nem emlékszem, mit mondtam akkor, a képet a fejemben azonban máig nagyon tisztán látom: egy nagyon szűk ketrec, alig férni el benne, és ide én zártam be magamat a saját ellenállásaimmal. Megrázó volt ezt meglátni. Sokkoló volt felismerni, milyen icike-picikére szabtam magamnak az életet, mennyi óvintézkedést hoztam pillanatról-pillanatra, hogy biztonságban legyek, nehogy bármilyen módon sérüljek, nehogy ne legyen meg valami számomra fontosam, hogy minden úgy történjen az életben, ahogy az számomra elviselhető, hogy egyetlen milliméterrel se kelljen túllépnem a komfortzónámon, hogy semmilyen változtatást ne kelljen eszközölnöm. Szinte minden pillanatomat meg kellett terveznem ahhoz, hogy minden feltétel adott legyen életem még épp elviselhető elszenvedéséhez. Ha pedig valami nem úgy alakult, ahogy elterveztem, akkor totálisan szétestem. Hihetetlen mennyiségű életenergiát pazaroltam el minderre, és mondanom sem kell, egy leheletnyivel sem lettem boldogabb vagy szabadabb, sőt.

            Azonban, akkor és ott, valami elkezdődött, hajszálnyit kinyílt a ketrec ajtaja, és ez azóta is tart. Ahogy megvizsgáltam a magamról és a világról, az életről és másokról szóló hiedelmeimet, nyílt egyre szélesebbre az az ajtó. Ahogy a folyamat zajlott - és mind a mai napig zajlik -, telt meg az életem egyre több örömmel, múlt a depresszió és a betegségek, szállt el az önutálat és az önsajnálat – elfogadás és szeretet léptek a helyükre. Mindez egy végtelenül finom, fokozatos folyamatként, állandó Munkával megtámogatva. Mert nem egy nap alatt fog megváltozni, nem is egy hét alatt. Nem tudom elégszer mondani és hangsúlyozni: csináld a Munkát. Fogyaszd el reggelire, ahogy Katie mondja. Végezd a Munkát, és a Munka elvégez Téged. Vagyis elkezd benned, mélyen, szinte észrevétlenül dolgozni. Te pedig csak lesel majd, hogy „Most akkor ki is ez, és hogy lehet, hogy már nem fáj és nem szenved?”

CSAK CSINÁLD. CSAK ENNYI A DOLGOD.

Vadiúj fejezetet fordítottam Byron Katie Az Öröm Ezer Nevéből. Szívből, szeretettel, Neked, Magamnak, Nekünk. Örömből.

Öröm 67 – Légy könyörületes magaddal, és a világ összes lényét megbékíted.

Ma reggel a legkedvesebb módon reggeliztettem meg magamat. Az étel egészséges volt és egyszerű, és ha épp nem porcelánból és elegáns berendezési tárgyak – székek, asztal és gyertya – között költöttem volna el a reggelimet, akkor kiültem volna a napra és kézzel ettem volna. Nem adok kevesebbet magamnak, mint az adott pillanatban rendelkezésemre álló lehető legjobb. Szeretem, hogy én vagyok a saját gondozóm, és szeretem, hogy minden a gondozóról gondoskodik.

            A reggeli készítése Stephen és magam számára lehetővé teszi, hogy akció közben figyeljem meg a kedvességet. Nézem, ahogy odamegy a hűtőhöz, egy kéz kinyitja az ajtót, ezt a kezet a sajátoménak nevezem. Elhinni már nem tudom, hogy az enyém, és az elme dala az a háttérzene, amit nagyon szeretek. Mi után nyúlik ki a kéz legközelebb? Elővesz egy doboz tojást és szeletelt kenyeret, s közben észlelem a konyha fehér felületeiről tükröződő fényt. A kéz megfog négy tojást, a test a pulthoz sétál, a kéz két szelet kenyeret tesz a pirítóba, elővesz egy villát, feltöri a tojásokat, felveri őket, sót és borsot ad hozzá, odamegy a tűzhelyhez, egy kis vajat rak a serpenyőbe, figyeli, ahogy megolvad, beleönti a tojást. És ahogy sül a tojás, mentális képeket látok a friss levegőn és napon kapirgáló csirkékről (szabad tenyésztésből szá  zabadság project"álat. Hmm, ugye milyen jól sikerült az a "dor, iszincsamivan bemutatkozójáról: két évtizedes depresszió, bulimrmazó tojást veszek), illetve ketrecbe zsúfolt csirkéket is látok, akiket töméssel etetnek, és megkérdezem magamtól, hol is vagyok én ketrecben, majd várakozom a csendben. Felmerülnek a régi-régi idők, amikor még ketrecben voltam, és milyen végtelen, sötét időszaknak tűnt is az, amikor elhittem, hogy a fájdalmam elviselhetetlen, pedig elviseltem, abban a szurokfekete ketrecben, melynek nem volt kijárata. És aztán megláttam a kulcsot, és kinyitottam az ajtót. Ezután pedig, minden alkalommal, amikor valamilyen probléma tűnt felbukkanni ebben az új világban, az egész már gyerekjáték volt, mintha ügyes varázsló lennék, vagy boszorkány, aki egyetlen csapásra mindent eltüntet mentális varázspálcájával. Mindez a tojássütés közben zajlik le bennem. Számomra a tojás erőt jelent. Meghal azért, hogy én élhessek. Kitálalom a rántottát két ragyogóan fényes, fehér tányérra, melléteszem a pirítósokat, melyek kikukkantak a pirítóból, majd az étkezőasztalhoz megyek, ahol tea és csészék várakoznak. Milyen csodás szó is a reggeli. (Megj: angolban breakfast - a böjt megtörése.) Milyen csodás is a világ.

            Azon túl, amit az elme látni képes, minden kedvesebb – ide bekukkantani a nyitott elme privilégiuma. A kedvesség a dolgok valódi lényének természetes rezonanciája. A kedvesség a tea iszogatása, amikor még az én iszogatom a teát gondolata sincs ott. Olyan, mintha a saját cserepes növényem lennék, és érzem, ahogy locsolva vagyok, túl bármilyen gondolaton, hogy egyáltalán erre lenne szükségem. Az ablakon kopogó eső hangja az, a fülembe ajándékként érkező esőhang, az élet ajándéka, aminek kiérdemléséért semmit nem tettem. A kedvesség elkészíti a következő évszakban elém kerülő ennivalómat. Még szivárványt is rajzol az égre. Végtelen. A haj az, mely a hőségben a fejemet védelmezi, a föld, mely megtartja a padlót. Semmi nincs, mi nem kedves. A halál véghezviszi azt, amit a közönséges élet sosem volt képes - lehetővé teszi számodra, hogy megtapasztald, mi van az azonosuláson túl: a test nélküli én, a végtelenül szabad elme.

            Amikor felismered, honnan is származol, semmilyen képzelgés nem tudja már elhitetni veled, hogy elkülönült vagy. Mindenben azt látod, ami, és megérted, ahogy senkit sem fenyeget semmijének az elvesztése – az identitásának, azonosultságának kivételével. És az örökös jó hírek hallatán, minden látszólagos valódiságon túl, csupán a kedvesség marad. Ezt nem lehet megtanítani. Ez megtapasztalás; ön-örömködés. Amikor motiváció nélkül adok neked, öröm tölt el. Kedves dolgokat teszek, mert szeretem magamat, amikor így cselekszem. A kedvességet úgyis csak magamnak tudom adni. Senki mást nem foglal magába, még a látszólagos fogadó felet sem. Én vagyok az adó és a kapó is, és mindössze ez számít.

            Az egész világ az én tartozékom, mert az utolsó történetben élek, az utolsó álomban: nő ül széken csésze teával. Kinézek az ablakon, és minden, amit csak látok, az én világom. Ezen túl semmi nincsen, egyetlen gondolat sem. Ez a világ elég nekem. Bármi, amire valaha szükségem van, vagy aminek lennem kell, ebben a korlátlan térben van benne. Elegendő beteljesíteni a célomat, a célom pedig az, hogy itt üljek és a teámat kortyoljam. El tudok képzelni az éppen látotton kívüli világot is, és amint ez megtörténik, én ezt preferálom. Itt mindig gyönyörűbb, bárhol legyek is, mint bármilyen jövőbeli vagy múltbeli történet. Csak az itt és mostban tudok bármit is tenni. Én ebből élem az életemet. Semmi másra nincs szükség.

           

Kata Útja

„A valóság szerelmese vagyok, mert ismerem az ezzel járó szabadságot és erőt. Mindig azt akarom, ami éppen van. Ennyi. A dolgok megváltoztatására irányuló terveim csak ronthatnának ezen a csodán. Még az olyan egyszerű gondolatok is, mint a „Nem vagyok oké” depressziót okozhatnak, mivel szemenszedett hazugságok. Még a halálos ágyamon is oké vagyok.” (Byron Katie)

Katát 20 éve ismerem, pontosabban, úgy fogalmaznék, hogy az elmúlt egy évben, amióta velünk Munkázik, egy egészen új Katát ismertem meg. Mint ahogy mindenki, aki körülöttem rendszeresen végzi a Munkát, elképesztő átalakuláson megy át. Lenyugszik, magára talál, kinyílik, kivirágzik, elcsendesül, önálló lesz, kiáll önmagáért, megenged, áramlik az Élettel, sugárzik belőle az életöröm és a szeretet.

És ugyanezt látom a nemzetközi Munka-berkekben is, egyszerűen BOLDOG embereket „szül” a Munka. És azt hiszem, nincs olyan ember a világon, aki ne erre vágyna. Ez az egyszerű recept, vagyis a Négy kérdés és a Megfordítások mindenkinek beválik, aki komolyan gondolja. Kata komolyan gondolta. Meg is lett az eredménye. Köszönöm, Kata, hogy ilyen fontos vagy Magadnak. Szeretlek.

Drága Andi!

Szóval, ismered elég jól a történetemet, 25 év házasság, válás, új életforma... stb. Önismeret, iskolák, tanulás évek óta. A sztorim az, hogy a volt férjemmel találkoztam a napokban, mert még van anyagi jellegű „elszámolnivalónk”. Korábban jó kis történeteket gyártottam magamnak, hogy „Nem is akarja megadni, nem fontos neki, én csak utolsó vagyok”.

Sokat dolgoztunk ezen a storyn KysAndival, és a mostani a randira úgy mentem, hogy a szívemet kinyitottam, nem volt semmilyen elvárás Vele szemben. Sikerült két órán át őszintén, szeretetteljesen, egymásra figyelve beszélgetnünk és a végén úgy váltunk el, mintha még ezer dolgot szeretnénk megbeszélni. Elfogadtam azt a tényt, hogy most nincs pénze. Nem gyártok magamnak több történetet erről, nem szívatom magam miatta. Ha lesz pénze, megadja, ha nem, úgy is jó. A csattanó az egészben az, amikor ezt elmeséltem a közös gyerekünknek, ő meghatottságában sírva fakadt.

No, ennyit röviden, puszik s ölelés, Kata

(2 hónappal később)

Drága Andi!

Én is érlelgetem magamban a választ a szombati Tiszta Kommunikáció tréning óta, és most ÖnMunkás társunkat olvasva, felbátorodtam. (Szégyellem Magam… http://onmunka.blogspot.com/2011/04/szegyellem-magam-es-el-kell-tunnom-mert.html) Én dolgoztam vele a tréning másnapján, és hihetetlen élmény volt vele Munkálkodni, és végigkísérni Őt ezen felismerésig. Most beszéltem Vele és gratuláltam a bátorságáért.

Rólam pedig annyi, hogy sok töprengés után,  vasárnap küldtem egy sms-t A-nak, hogy a tiszta kommunikáció jegyében, tetszik nekem. Ezzel, hogy ezt el mertem mondani, le mertem írni, már nem is volt érdekes a válasza, hiszen észrevehetően egy másik nő tetszik neki.

Jókat kuncogok magamban, amikor észreveszem, hogy a megszokott, berögzült történeteimet pörgetem egy-egy story kapcsán. Például levelet kaptam a bécsi bérlőmtől és még fel sem bontottam a levelet, már jöttek a gondolatok - biztos fel akar mondani, biztos kéri a kauciót... és nekem nincs pénzem... da,da,da. Amikor ezt nyakon csíptem, hangosan nevettem és felbontottam a borítékot, amire csak az aláírásom kellett.

Más. ÖnMunkázom egy lánnyal a Műhelyben, aki osztálytársam volt, egy cigány származású lány, nagyon szeretem. Amikor kezdte elmondani a pasikról a történeteit, szintén nevetésben törtem ki, ugyanis rájöttem, hogy ugyanolyan elvárásokkal kezd egy kapcsolatba, amik nekem is vannak, voltak? Akár az enyémek is lehetnének.

Megint más. Kolléganőmmel még nem sikerült teljesen lerendezni azt a feszültséget, ami kettőnk között van, és most azt vizsgálgatom, mi az, ami zavar benne, miért menekül, fut maga elől, illetve én mikor menekülök magam elől? Itt még lesz meló a páros Munkára. Illetve a tiszta kommunikáció jegyében hogyan mondjam el azt, amit gondolok erről az egészről?

Őszintén, belső meggyőződésből mondom, hogy most kezd beérni nálam az a rengeteg Munka, amit elvégeztünk és kerülnek a dolgaim (autó, volt férj, pénz) a helyükre és „szinte” maguktól megoldódnak. Ugyanis, amikor elfogadom, hogy ami van, az van és nem gyártok hozzá több történetet, teljesen felszabadulok, és tisztán, nyitott szívvel fogadom az élet által felkínált újabb lehetőséget. Rengeteg korábbi hiedelmem tűnt el, - nem mondom, hogy nyomtalanul - de legalább már felismerem, hogy miben vagyok.

Puszik és ölelés, Kata

„Értékelnie Kellene a Segítségemet” – Segítésről, Megmentésről, Pénzről

Szia Andi!

Nemrég találtam rá erre az oldalra, és nagyon tetszik, amit csinálsz. Tavaly nyáron ismerkedtem meg Byron Katie első könyvével, nagy sikert aratott nálam. Bár voltak problémáim a kezdéssel. Aztán karácsony környékén vettem meg a másik könyvet, amely segítségével kezdtek kivilágosodni a homályos foltok. Aztán körülnéztem a neten, hogy dolgozik-e ezzel a módszerrel valaki Magyarországon. Így találtam Rád és a blogra. Sokat segített, hogy ki tudtam nyomtatni az Ítélkezőlapot. 

Szeretnék azért pár dologban segítséget kérni. Az életemről annyit, hogy nagyon sok területen igazán sikeresnek érzem magam - csodálatos szülők, akik mindig mellettem állnak, a párom, aki hasonló gondolkodásmóddal rendelkezik, az imádott, lassan nagykorú fiam, akinek szobája Katie módszere által már szép tiszta és rendes :), fodrászként dolgozom, amit nagyon szeretek, tüneményes vendégkörrel rendelkezem, elméletben tanítom a fodrászat rejtelmeit, és a kolléganőkkel is egy nagyon jó csapatot alkotunk. Egészséges vagyok, szeretek futni járni, sétálni.

Akkor most a megoldandó feladataim.

1. A volt férjem. Négy éve vagyunk külön. Azt hiszem, nagyjából feldolgoztam a válásunkat, és normálisan elváltunk. Ő nekem és a fiunknak adta az ő nevén lévő házat. Azonban másfél éve válságba került az élete, és az alkoholt választotta és a depressziót. Próbáltuk kirángatni, sokáig sikertelenül, de aztán erőt vett magán, és mára már szépen alakulnak a dolgai. Azonban e választása miatt anyagilag teljesen a padlóra került, és ide költözött a fiunkkal egy szobába. Nagyjából én tartottam el, ami nem is igazán bánt, inkább az zavar, hogy ezt nem értékeli, és mindig azt látja, mennyi minden hiányzik az életéből. Az Ítélkezőlapot kitöltöttem, és arra jutottam, hogy kihasznál és nem értékel. Erre végeztem el a Négy kérdést és a Megfordítást. Utána sokkal jobban éreztem magam, de tudtam, hogy nem végeztem, mert az, hogy Hajlandó vagyok... még ment, de az, hogy Alig várom…, hát ez még ellenkezést váltott ki. A probléma visszajön, kicsit halkabban és sokkal hamarabb elmúlik a mérgem. A kérdésem, mit tehetnék még, végezzem el többször ugyanarra a problémára vagy van más tanácsod?

2. A pénz. Ebben is sokat segítettél a blogon keresztül, egyre jobban elfogadom, hogy mindig pont annyi pénzem van, amire éppen akkor szükségem van. De azért szeretnék erre is dolgozni. „A több pénzre van szükségem” megfordításai közül nekem csak az jön be, hogy Nincs több pénzre szükségem. Lehetséges más megfordítás is? 

Köszönöm szépen, hogy meghallgattál, további jó munkát és szép napokat kívánok.

Üdv: Nóri

Szia Andi!

Tegnap este olvastam a leveledet és nagy örömmel töltött el, hogy ilyen gyorsan és kedvesen válaszoltál. Feldobtad az estémet, ami amúgy kicsit laposra sikeredett a megfázásom miatt. De ezután alig lehetett bírni velem, egyfolytában vigyorogtam. 

Szeretnélek megismerni Téged és más Munkásembereket. Szeretném mindezt magam miatt és persze a környékemben élő emberek segítésére is itt Kaposváron.  Rengeteg hasonló gondolkozású ember él körülöttem, de aki ennyire „ráharapott” erre a módszerre, nincs. A vendégköröm nagy része azt mondja, én vagyok a pszichológusuk. Látom, feldobódnak, de aztán szép lassan megy minden tovább a régi mederben. Én viszont tudom, hogy ezt a módszert akarom, mert ebben látom, hogy el tudom érni azt, amire vágyom. Azt hiszem sok más emberhez hasonlóan, én is már sok módszert kipróbáltam és persze tengernyi könyvet elolvastam. Katie könyvét már régebb óta láttam, de valamiért nem fogott meg. Aztán N.D. Walsch könyvét olvasva, az ő ajánlása hatására vettem meg a Négy kérdést, hála égnek! Sok embernek ajánlottam a könyvet, társat keresgélve, de igazából senki nem lelkesedett érte annyira, mint én.

Köszönöm, hogy meghallgattál, további szép napot.

Puszi: Nóri

Drága Nóri!

Köszönöm soraidat, és röviden válaszolok a kérdéseidre.

1. A volt férjeddel kapcsolatban nekem az az erős, hogy „Értékelnie kellene a segítségemet”, „Értékelnie kellene az életét”. Ha ezeket nem nézted meg, akkor tedd meg. És természetesen újra el lehet végezni ugyanazt a Munkát, de ennél érdemesebb talán az ún. alvilágot megnézni, és azokra a hiedelmekre dolgozni. Nálad, ebben az esetben a következőket ajánlom:

- Kihasznál a férjem, és ez azt jelenti, hogy...

- Nem értékeli a segítségemet, és ez azt jelenti, hogy...

Ilyenkor egy jó hosszú lista kijöhet a mélyen húzódó hiedelmekből, melyek fenntartják a „fentebb” levőket. Ha valami történik az életünkben, akkor az összes hiedelem, ami kapcsolódik a témához egyszerre „beindul”, és jól eláraszt minket az érzelmi hatásával is.

Semmi gond, ha még nem tudod százasan kimondani, és alig várni, hogy megtörténjen, idővel, és más hiedelmek feldolgozásával az esetleg látszólag nem is kapcsolódó hiedelmek is tovább tudnak oldódni. És egyszer csak azt veszed észre, hogy már ott sincsenek. Bár Te erről már biztos szereztél személyes tapasztalatot, ha már ennyi ideje, és ilyen sikeresen végzed a Munkát.

Még annyit ide, hogy figyeld meg, mennyire jellemző Rád mások megmentése/segítése, és aztán a hála elvárása. Itt is keresgélnék. Csodás dolog, amit a férjeddel tettél, de az már az ő dolga, hogy mit kezd ezzel, értékeli-e vagy sem. Végső soron saját magammal teszek mindent, hiszen az nekem jó, ha másnak is jó, idáig terjed a hatásköröm. És azt is őszintén nézd meg, hogy mennyire engeded meg az embereknek, hogy úgy éljenek, ahogy élnek, alkohollal vagy depresszióval, a nélkül, hogy beleszólnál. Ez nem azt jelenti, hogy nem ajánlom fel a segítségemet, de felajánlom, aztán annyi. Ha él vele, él vele, teszem a dolgomat. Ha nem él vele, épp akkor nincs több dolgom vele. És akkor lehet, hogy sokkal hamarabb ébred rá a saját szenvedésére, és a változtatni akarásra, mert nem a nekem való ellenállásba fog belefeszülni.

2. Javaslom, hogy a pénzzel kapcsolatban tölts ki egy teljes Ítélkezőlapot, ugyanúgy mintha egy személy lenne. A „Több pénzre lenne szükségem” még egy megfordítása: „Több önmagamra lenne szükségem”. Minden fogalomra és tárgyra saját magamat vetítem, ha hiányát érzékelem valaminek, az azt jelenti, hogy még önmagamnak vagyok hiányában. Hogyan igaz az, hogy több önmagadra lenne szükség? Hol nem állsz ki magadért? Hol nem veszed figyelembe a saját érdekeidet is? Hol nem hallgatsz a belső hangodra, hogy valójában mit szeretnél? Mint látod, ezeknek semmi köze a pénzhez. Csak épp arra a területre vetül, vetülhet az élet bármely más területére is.

3. A nyárra tervezek egy intenzívebb formájú Facilitátor képzést, többen érdeklődnek iránta, és én is azt szeretném, hogy minél többen tudják a Munkát profin csinálni, másoknak átadni. Mindennek persze alapfeltétele a rendszeres saját Munka-végzés, hiszen a saját tapasztalatomon keresztül látom meg az egésznek a mély működését. Ez a tényező nálad megvan, a többit pedig majd hozzárakjuk. :)

És addig is nyugodtan dolgozz tovább az emberekkel úgy, ahogy épp a legtermészetesebb, én annyit szoktam javasolni, hogy ne keverjünk bele mindenféle hiedelemrendszereket (hisz pont a hiedelmektől semlegesítjük magunkat, nem újakat építünk be), mert onnantól kezdve az nem Byron Katie Munkája.

Puszillak, szeretettel, jó Munkát, Andi

Kedves Andi!

Amit a volt férjemmel kapcsolatosan írtál, elvégeztem, és nagyon szépen alakulnak a dolgok. Az lenne a kérdésem, hogy még apró tüskéket érzek, viszont nincs már bennem igazán rossz érzés, tehát a 3. kérdésre elég nehezen tudok már válaszolni, sőt a Munkát is nehezen végzem ebben a témakörben. Mivel egy házban lakunk, és ő a fiunkkal alszik egy szobában, a gyermek ezt már elég nehezen viseli. Bár azt észrevettem, hogy az én nyugodtságom, azért hat rá. Ilyenkor mit tehetnék? Ez nem az én dolgom??? 

A másik a pénz témaköre. Itt is érdemes elvégezni, hogy Nincs elég pénzem, és ez azt jelenti, hogy... vagy esetleg más módon próbálkozzam? Hiszen itt tulajdonképpen azt tudom felsorolni, mit nem tudok megvenni.

Kedves Nóri!

A pénzzel kapcsolatban a „Nincs elég pénzem” alvilága nekem nagyon más, pl. ilyenek tipikusak, mint: Nincs elég pénzem, és ez azt jelenti, hogy

- nem vagyok sikeres

- nem vagyok hiteles

- nem tudok benyomást, befolyást gyakorolni az emberekre

- nem engedhetem meg magamnak az élet örömeit

- nem élvezhetem az életet úgy, ahogy szeretném

- hiányt szenvedek

- folyton küzdenem kell

- folyton azon kell görcsölnöm, hogyan lesz

- bizonytalan a jövőm

- stb. stb. FOLYTASD A SAJÁTJAIDDAL!

És ezeket a hiteket vesd alá a Munkának. Ha megnézed, megint csak nem sok közük van az eredeti témához. Úgy szoktam fogalmazni, hogy előbb hittem el, hogy az élet küzdelem, görcsölnöm kell, benyomást kell tennem, bizonytalanság van, mint hogy ezeknek az elkerüléséhez pénzre van szükségem. Ha épp nincs elég pénzem, az azért jó, mert épp ennek a helyzetnek a segítségével láthatok rá az „alvilági”, tudattalan hiedelmeimre, amik amúgy még mindig rejtve maradnának előlem, vagy pedig az élet más területén adnának hírt magukról.

Melyik kérdéssort használod? A 3. kérdésnél meg szoktad nézni az alkérdéseket is? Küldök Neked egy ún. Egyszerre egy hiedelem Munkalapot, ez nagyon szervezetten végigvisz. A fiúkkal kapcsolatban én megkérdezném tőlük, hogy ők hogyan szeretnék. És eléggé az ő dolguk. :) Dolgozd meg a fiaddal a témát, ha nyitott rá. A kisebb tüskék is kötnek, 1-10-ig skálázzuk a hiedelmek erősségét, az 1-es sem szabad még. Esetleg a maradványnál szintén alvilágot nézz meg. És javasolnám azt is megnézni, hogy „Ezt (is) nekem kell megoldanom” vagy „Nélkülem nem tudják megoldani”.

További lelkes és kitartó Munkavégzést kívánok Neked! Ölellek, Andi