A Férjem Tartozik Nekem - Byron Katie Videó

Zsuzsink nagyon beindult videó-feliratozásilag, íme egy újabb igen tanulságos Munka Byron Katie-vel. Hatalmas köszönet, Zsuzsi. <3

Katie segít Emily-nek megkérdőjelezni a férjével kapcsolatos, neheztelést okozó gondolatait.

TÁMOGATÁSOK GYŰJTÉSE BYRON KATIE VIDEÓK FELIRATOZÁSÁHOZ: Amennyiben úgy gondoljátok, hogy ezek a videók Nektek és újabb Munkával ismerkedőknek is tudnak segíteni, és bármennyi anyagi lehetőségetek van, kérünk Benneteket, támogassátok Zsuzsi videó-feliratozó tevékenységét. Ehhez annyit tegyetek, hogy az erre a célra szánt összeget utaljátok át Nagy Zsuzsanna számlájára: CIB Bank, 10701348-64652430-51100005. Köszönjük szépen.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos Munka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján.

2013. április 6-7. (jelentkezési határidő: március 8.)

Részleteket itt találsz: Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok

Megbocsátás és Jóvátétel – Byron Katie Videó

„Nincs szükséged elengedésre, megértésre, vagy megbocsátásra. A megbocsátás annyi, hogy amiről azt gondoltad, megtörtént, valójában nem történt meg. Rájössz, hogy soha semmi sem történt, amit meg kellene bocsátani, és ezt a Munka teljesen nyilvánvalóvá teszi. Az egész csak egy félreértés volt önmagadban.” (Byron Katie)

A megbocsátás is egy jól elcsépelt koncepcióvá vált az utóbbi években. „Meg kell bocsátanod neki.” Hányszor olvasod, hallod ezt az utasítást? És hányszor merült már fel benned az a gondolat, hogy „Hogyan tudnék megbocsátani annak a szemétnek, aki tönkretette az életemet? Képtelenség megbocsátani neki.” Vagy hányszor próbáltál már megbocsátani, aztán újra meg újra felfedezted, hogy a dühöd, a haragod, az elkeseredésed, a vádjaid még mindig ott vannak veled?

A megbocsátás nem egy aktus, hanem következmény. A belső felismeréseidből származó megértés automatikus következménye.

„Pont az történt, aminek épp történnie kellett, mivel megtörtént. A tény előtt még végtelen számú a lehetőség; a tény után már csak egyetlen egy. Minél tisztábban látod meg, hogy a lett volna, lehetett volna, és a kellett volna mindössze megkérdőjelezetlen gondolatok, annál jobban tudod értékelni a látszólagos hibát, és amit az eredményezett. Ennek a megértése a megbocsátás az ő teljességében. A megértés tisztaságában a megbocsátásra semmi szükség nincsen.” (Byron Katie)

A Munkával mindez egy csodás folyamat, amikor is papírra vetem, és szép sorban megkérdőjelezem mindazt, amit a gondolataim szerint a másik tett velem. Ez sokszor akár évekig is eltart, ahogy újabb és újabb rétegeimből bukkannak fel az újabb és újabb eltemetett történeteim. És ahogy haladok látszólag a másik emberrel, úgy haladok saját magammal, úgy kerülök egyre közelebb saját magamhoz. És úgy látok rá egyre jobban, hogy tényleg mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt, és engedem vissza a másik személyt és saját magamat is a szívembe. Ha ez még számodra elképzelhetetlennek tűnik, ne aggódj, ezzel mindannyian így vagyunk, amíg meg nem tapasztaljuk a Munka gyengéd és végtelenül egyszerű csodáját.

Ma egy olyan Byron Katie videót ajánlok a figyelmedbe, melyben egy hölgy elmeséli a férjével kapcsolatos megbocsátási és jóvátételi folyamatát. Jóvátétel alatt azt értjük a Munkában, hogy egyrészt el is mondjuk a másik embernek, mi mindenre láttunk rá önvizsgálataink során, másrészt pedig konkrétan cselekedetekkel jóvá is tesszük mindazt, amivel mi bántottuk meg őt. Mert amíg őt látom a gonosz elkövetőnek, addig esélyem sincs meglátni magamban, hogyan bántom én őt és magamat szóval, tettel, vagy akár gondolattal. A Munkában minderre rálátok, és megértem, hogy mindent csupán saját magammal műveltem. A jóvátételek segítségével pedig meg is élem a megbocsátásomat. Felé is és főként saját magam felé.

Elsőre nagyon kuszának és pont fordítottnak tűnhet itt minden, mégis így működünk. Kívánom, hogy minél többen éljük meg az automatikus megbocsátás csodáját. Mert a Munkával ez (is) működik.

És akkor nézzük a videót.

Egy Házasság Újjászületése

A házasságunk válságban volt, és egyre több időt töltöttünk külön, mert állandóan csak vitatkoztunk – a végén már szinte minden beszélgetésünk marakodásba torkollott. A csalódottság és a sértettség érzése mindennapossá vált bennem. Még ma is képes vagyok a fájdalomról beszélni, de erősen kell használnom az emlékezőtehetségemet, közben ugyanis rátaláltam az Önvizsgálatra. Azóta egyszer sem veszekedtünk a férjemmel. Hát nem vicces? A dolgok olyan gyors ütemben változtak meg, hogy mind a ketten teljesen ledöbbentünk. Azt hiszem, a legjobban úgy tudom elmagyarázni az egészet, ha elmesélem a történetet, és megosztom veled az elvégzett Munka néhány részletét, és azt, hogy miként változtatott meg mindent.

         Mivel a beteges szeretethiányom rengeteg szenvedést okozott nekem, először is a „Szükségem van a férjem szeretetére” vélekedést vettem górcső alá. Az egész annyira ijesztőnek tűnt, hogy nem is próbáltam megállapítani, vajon igaz-e a gondolat, hanem egyből rátértem a következményekre.

         „Szükségem van a férjem szeretetére” – hogyan reagálok, amikor elhiszem ezt a gondolatot? Nézzük csak, ha elhiszem ezt a gondolatot, és a férjem rám mosolyog, akkor semmi probléma. De amikor épp nem tudok kapcsolatot teremteni vele – mert túl ideges, vagy épp üzleti úton van -, és közben merül fel, hogy szükségem van a szeretetére, akkor üresnek érzem magam és görcsbe rándul a gyomrom. Aztán felhívom, és ha nem érem el, a gondolataim egyből elszabadulnak: „Miért nem veszi fel? Istenem, talán történt vele valami? Vajon őszinte hozzám?” A gondolatokhoz pedig ítéletek csapódnak: „Nem elég érzékeny; tudnia kellene, mikor hívjon.” Egy óra múlva pedig pánikba esem, és azt gondolom: „Rossz döntés volt hozzámenni; nem törődik velem, és sosem hív fel, amikor szükségem lenne rá.”

         Amikor végül a férjem visszahív, úgy bánok vele, akár egy ellenséges tanúval: keresztkérdésekkel bombázom. Valójában csak arra várok, hogy azt mondja: „Szeretlek”, de ezt persze nem mondom el neki. És amikor a várva várt szavak nem jönnek maguktól, közlöm vele, hogy elegem van a furcsa, nemtörődöm viselkedéséből, és hogy a dolgok nem mehetnek így tovább. Az egész vita után szomorúnak érzem magam, és dühös vagyok rá is és magamra is. Megfájdul a fejem, és nem tudom megállni, hogy rágyújtsak egy cigarettára, holott nemrég szoktam le a dohányzásról. Alvás helyett ébren hánykolódom, és újra tüzetesen végiggondolok mindent, amit mondott, hogy összehasonlítsam az állításait azzal, amit máshonnan tudok, és felfedezzem az esetleges ellentmondásokat. Reggel az első dolgom, hogy újra hívjam, és ráborítsam az egészet.

         Ha a férjem otthon van és nincs jó kedve, vagy épp nagyon el van foglalva valamivel, miközben én azt hiszem, hogy szükségem van a szeretetére, először is megpróbálok a kedvében járni és beszélgetésbe elegyedni vele, jóllehet egyértelműen közölte velem, hogy dolga van. Ha ez nem működik, akkor csalódott leszek és beolvasok neki. Számon kérem rajta, hogy még otthon is dolgozik, és közlöm vele, hogy több időt kéne szentelnie a kapcsolatunk rendbetételére. Emlékeztetem rá, hányszor megbántott az utóbbi időben.

         A helyzet idővel odáig fajult, hogy végül nem voltam hajlandó beszélni vele, és direkt elmentem otthonról, ha ő ott volt. Először csak a közös főzések és evések maradtak el, aztán már egyáltalán nem végeztem házimunkát; ne mostam ki a ruháit, és „elfelejtettem” átadni a telefonos üzeneteit. Mindeközben hihetetlen szomorúság és magány lett úrrá rajtam. „Egyedül fogom végezni, akárcsak az anyám” – gondoltam magamban. „Nem kellett volna hozzámennem. A válásunk borítékolva van. Istenem, miért nem választottam inkább azt a másik fiút, aki udvarolt nekem?” Minden apróságba belekötöttem, amit csinált. Végül olyan messze mentem a manipuláció terén, hogy megbetegedtem. Ez már gyerekkoromban is működött, úgyhogy azt gondoltam, kipróbálom a férjemen is. Hihetetlenül belefáradtam a saját igazam bizonyítgatásába, és még mindig én voltam az, aki kirobbantotta a vitákat.

         Mivel nagyon erős volt a hitem, hogy szükségem van a férjem szeretetére, és nem élhetek nélküle, a féltékenység is hatalmas problémaként volt jelen a kapcsolatunkban. Szinte soha nem mentem vele sehová, mert képtelen voltam elviselni, ha más nőkkel beszélgetett vagy nevetgélt – és ez alatt nem a flörtölést értem, csak a normális emberi beszélgetést és ismerkedést. Ha nagy ritkán mégis megkockáztattam egy-egy bulit, a vége mindig veszekedés lett. A vitáink napokig elhúzódtak, és mindkettőnket nagyon megviseltek. Olyan volt, mintha az életünkért harcolnánk.

         Az Önvizsgálat igazi mentőövként érkezett ebben a helyzetben, és teljesen megváltoztatta a házasságunkat. És még valami: nagy szerencsém volt, hogy a férjemmel együtt vágtunk bele a Munkába. Bár az elejétől fogva hittünk a módszerben, még ma sem győzünk csodálkozni azon, hogy ilyen boldoggá tette a házasságunkat. Tudjuk, hogyan történt, és mégis, néha meglepődünk, hogy valóban megtörtént.

         Elkezdtem tehát komolyan megkérdőjelezni a gondolataimat. Főleg az „Igaz ez?” kérdést használtam, amikor a féltékenységi jeleneteink elvadultak. Először is megvizsgáltam, mi történik, ha azt látom, hogy a férjem egy szép nőre mosolyog, vagy beszélget vele. Azt hittem, biztosan tudom a választ. Az önvizsgálat első meglepetése az volt, hogy beláttam: nem lehetek biztos benne, hogy a gondolataim igazak. Ezek voltak azok a gondolatok:

• „El fog hagyni.”
• „Bele fog szeretni abba a nőbe.”
• „Az a nő sokkal kedvesebb, intelligensebb, fiatalabb és szebb nálam.”
• „Nem érdeklem.”
• „Túl öreg vagyok, engem nem lehet szeretni.”
• „Az egész társaság előtt lejárat.”
• „Annyira tapintatlan, és megint hazudik nekem.”
• „Mindig is rosszul választottam férfit.”
• „A házasságom egy komédia.”
• „Hülye vagyok, hogy ezt hagyom.”
• „A szerelem csak szomorúságot szül.”

Rájöttem, hogy én kínzom saját magamat, és nem a férjem, ahogy azt előtte hittem – mégpedig ezekkel a gyötrelmes gondolatokkal. Ettől a felismeréstől leesett az állam. Annyira egyértelműnek véltem ezeket a gondolatokat! Hogy élhettem ekkora tévedésben oly sok éven át? És ő ennek ellenére még mindig mellettem volt! Hogy is lett volna ez lehetséges, ha igaz, amit róla gondolok? A kapcsolatunk egy teljesen új horizontja tárult fel előttem.

Ezek után újra elkezdtem eljárni vele otthonról. Ha felbukkant egy olyan gondolat, mint például a „Soha többé nem akarom látni, amint más nőkkel szórakozik”, egyből megfordítottam: „Alig várom, hogy lássam, amint más nőkkel szórakozik.” És a legközelebbi alkalommal, amikor ez megtörtént, azt vettem észre, hogy az érzéseim megváltoztak. Ahogy elkezdett más nőkkel beszélgetni, odamentem hozzájuk, én is bekapcsolódtam a társalgásba, és képes voltam jól érezni magamat. Azelőtt ilyen helyzetben inkább elvonultam, és magamban pufogtam, amiért egyedül kell lennem, mert ő egyedül hagyott.

Persze a változás nem egy csapásra történt, és nem is volt zökkenőmentes. De amikor a régi érzések újra előjöttek egy bulin, nem estem kétségbe. Bementem a fürdőszobába, elővettem a jegyzetfüzetemet, és azon a szent helyen fogtam magam, leírtam a gondolataimat, és sorra megvizsgáltam őket. Amint visszatértem a saját dolgomhoz – vagyis elkezdtem az én gondolataimmal foglalkozni az övéi helyett -, egyből jobban érzetem magam. A férjem egy idő után utánam jött, és ott talált a fürdőszobában röhögőgörcsben – épp azon a kérdésen dolgoztam, hogy „El fog hagyni azért a nőért, akit az előbb ismert meg – igaz ez?” Az efféle őrültségek, amik azelőtt annyi szomorúságot és idegeskedést okoztak nekem, hirtelen viccé léptek elő, és már nevetni is tudtam rajtuk.

Ugyanez történt, amikor a férjem elutazott és nem tudtam elérni telefonon. Amint éreztem, hogy megint rám tör a beteges szeretethiány, azonnal nekiláttam Munkázni. „Baleset érte, megsérült, meg fog halni. Soha többé nem fogom látni. Belehalok.” – Teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? Ennyi épp elég volt, hogy lecsillapodjak. A gondolataim szépen letisztultak, ahogy sorra feltettem magamnak a négy kérdést. Néhány hiedelem teljesen eltűnt, úgy, hogy észre sem vettem. Mindez csak akkor tudatosult bennem, amikor legközelebb olyan helyzetbe kerültem, ami azelőtt hatalmas problémát okozott volna, de többé már nem jelentkeztek a régi érzések. Más gondolatokat többször is felül kellett vizsgálnom, mert új formát öltöttek és visszatértek. Ilyenek voltak például a következők: „Nem vagyok elég jó”; „A szerelem csak fájdalmat szül”; „Az embereknek meg kellene érteniük engem”; „Az embereknek be kellene tartaniuk a szavukat”; „Így, ahogy vagyok, nem vagyok szerethető”; „Minden pillanatnyi boldogságért súlyos árat kell fizetni.” Ha most visszatekintek rájuk, egyszerűen röhejesnek tűnnek.

A férjem és én már egy éve rendszeresen végezzük az önvizsgálatot, és a házasságunk a felismerhetetlenségig átalakult. Tiszteljük és elismerjük egymást, és nyugalomban, békében élünk. Ha valami problémánk adódik a másikkal, elvonulunk, és mindketten felírjuk a gondolatainkat, aztán összeülünk, és segítünk egymásnak a négy kérdés megválaszolásában. Az egész olyan jó móka! A gondolatok, melyek korábban válságba sodorták a kapcsolatunkat és annyi gyötrelmet okoztak, hogy már a válást fontolgattuk, manapság fél óra Munka után szertefoszlanak, mint bárányfelhők a nyári égen. És a szerelmünk minden felülvizsgált félreértéssel és megkérdőjelezett hiedelemmel csak egyre erősebb és erősebb lesz. Már-már várakozással tekintünk a rossz érzések elé! Pedig, mondhatom, hogy mostanában nem sok van belőle a kapcsolatunkban. Az önvizsgálat segítségével újra és újra rájövünk, hogy ezek a kreált történetek csak arra figyelmeztetnek, hogy letértünk a szeretet és megértés útjáról.

Ma már tudom, hogy nem vagyok áldozat. „Szükségem van a férjem szeretetétre” – igaz ez? Már hogy volna az? Hiszen a saját életemért, lelki egészségemért, érzéseimért és boldogságomért egyedül én felelek. Miután a beteges szeretetéhségem és ragaszkodásom alábbhagyott, csak a szeretet maradt. Az önvizsgálat számomra többet jelent puszta eszköznél: a megértéshez és az örömhöz vezető út.

„A megbocsátás nem más, mint rájönni, hogy amit egy történéssel kapcsolatban igaznak gondoltál, nem igaz – hogy valójában sosem volt semmi, amit meg kellene bocsátanod. Ami valaha szörnyűnek tűnt, a Munka által teljesen megváltozik. Mert a valóságban nincsenek szörnyek, csupán a saját megkérdőjelezetlen gondolataid, amikkel a valóságot értelmezed. Éppen ezért, ha szenvedsz, nézz magadba, és tarts önvizsgálatot: vedd sorra a fejedben keringő gondolatokat, és szabadulj meg tőlük. Légy újra gyermek. Ne tudj semmit. Az ártatlanság elvisz téged egészen a szabadságig.” (Byron Katie)

(Byron Katie: Szükségem van a szeretetedre – vagy mégsem? – Édesvíz)

    

Ha szeretnéd minél hamarabb megtapasztalni, milyen is az, amikor rendben vannak a kapcsolataid, és pillanatok alatt tudsz segíteni önmagadon, szeretettel várlak a következő kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyamon.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam új időpont: 2012. február 11-12. Jelentkezési határidő: január 25. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Találkoztál Már Valaha A Pároddal? – Byron Katie Videó

„Kinek van szüksége a Jóistenre, ha van neked egy jó kis véleményed?”

„Nincs két ember, aki találkozott volna egymással.” (Byron Katie)

A mai frissen fordított Byron Katie videónkból villámsebesen esik le, mit is művelünk a másikkal (és magunkkal) a kapcsolatainkban. És, hogy esélyünk sincs meglátni, ki a másik ember valójában, amíg folyton diktálunk neki, és elhisszük azt, amit róla gondolunk.

A videó címe: „A férjemnek megértőbbnek kéne lennie”. Micsoda őskövület hiedelem. Aki ismeri a Munkát, már tudja, hogy mennyivel felszabadítóbb enélkül élni. És mennyivel könnyebben szerethető a párunk is, ha már nem várjuk el tőle, hogy értsen meg minket. Paradoxonnak tűnik, mégis így van. Ne csak nézzétek, hanem csináljátok is Katie-vel az önvizsgálatot.

Krízisben…

Mára többszörösen aktuális idézeteket gyűjtöttem. Az aktualitást egyrészt a vasárnapi Férfi-Nő-Párkapcsolat Tematikus Tréning adja, másrészt pedig az, hogy több Drága Barátom párkapcsolati slamasztikában van. Telefonon, lótva-futva nem tudom nekik elmondani, amit szeretnék, ezért főleg Nekik ajánlom szeretettel Katie szavait. És persze Neked is, aki épp ezt olvasod. A következő idézeteket is én fordítottam Byron Katie Az Öröm Ezer Neve című könyvéből. Előzetes figyelmeztetésként annyit, hogy ez az a radikális igazság, ami vagy nagyon mélyen elgondolkodtat, vagy akár felháboríthat. Ez a tiszta elme igazsága, amihez a Munka rendszeres végzése eljuttat. Azt ajánlom, hogy lassan, figyelmesen, meditációs jelleggel olvasd Katie gondolatait. Kellemes olvasást kívánok.

„Nem tudsz valódian kapcsolódni a partneredhez, amíg meg nem szabadulsz attól a hitedtől, miszerint szükséged lenne tőle valami olyasmire, amit ő nem ad meg neked. A párod semmi olyasmit nem tud tenni, amivel megakadályozná, hogy szeresd. Az egyetlen mód az elvesztésére az, ha elhiszed, amit róla gondolsz. Egész addig egy vagy a partnereddel, amíg el nem hiszed, hogy egy bizonyos módon kéne kinéznie, adnia kéne neked valamit, másmilyennek kéne lennie, mint amilyen. Valójában így válsz el tőle. Ilyenkor a fejedben máris véget vetettél a kapcsolatotoknak.”

„Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor jobb fizikailag távozni. Ha mondjuk a férjed ver, vizsgáld meg a gondolataidat azzal kapcsolatban, hogy miért maradsz mégis vele. Amikor megvilágosítod magadat az igazságra, rájöhetsz, hogy az egyetlen épelméjű döntés az, ha elhagyod. Nem kell félni, keserűnek vagy mérgesnek lenni ahhoz, hogy véget érjen egy házasság. Vagy, ha még nem állsz készen elhagyni, akkor maradj benne a házasságban, csak sokkal nagyobb tudatossággal arról, hogyan erőszakoskodsz magaddal, amikor megengeded neki, hogy veled erőszakoskodjon. Ez hasonlít ahhoz, amikor egy kertkapura kiírják: A KUTYA HARAP. Ha egyszer mész be a kertbe, és „megharapódsz”, akkor a kutya harapott beléd. Viszont ha másodszor is besétálsz a kertbe, és „megharapódsz”, akkor te haraptad meg saját magadat. Ha ezzel tisztába jössz, az mindent megváltoztathat. Megvizsgálod az elmédet, és rájössz, hogy végső soron senki sem árthat neked – csak te tudsz ártani saját magadnak. És meglátod, hogy 100%-ig te vagy felelős a saját boldogságodért. Ez pedig nagyon jó hír.”

„Tegyük fel, hogy a férjem szerelmi viszonyt folytat egy másik nővel, és ez nekem nem tetszik, akkor azt mondanám neki, „Kedvesem, megértem, hogy viszonyod van, és azt figyeltem meg, hogy amikor a másik nővel vagy, akkor valami bennem elkezd tőled eltávolodni. Nem tudom, mi ez, csak annyit tudok, hogy így van; ez a te tőlem való elmozdulásodat tükrözi, és szeretném, ha tudnál erről.” És aztán, ha még mindig folytatja a viszonyt, és szívesebben tölti az idejét egy másik nővel, megfigyelném magamban, ahogy eltávolodok tőle, és ha elhagynám, azt akkor sem haraggal tenném. Semmit nem tehetek azért, hogy vele maradjak, és semmit nem tehetek azért, hogy elváljak tőle. Nem én vagyok ennek a műsornak a rendezője. Vele maradhatok, vagy el is válhatok tőle a teljes szeretet állapotában, és átfuthatna a fejemen, Hát ez lenyűgöző; megígértük egymásnak, hogy mindig együtt maradunk, és most elválok tőle, és valószínűleg csak nevetnék, és örülnék, hogy megvan neki, amit akart, majd tovább lépnék, mert nincs bennem háború.

Egy másik nő ugyanakkor úgy válik el a férjétől, hogy „Nem kellett volna viszonyt kezdenie”, „Megbántott”, „Nem is érdemel meg engem”, „Megszegte az ígéreteit”, „Szívtelen”. Az elmozdulás mindkét esetben ugyanolyan; az egyetlen különbség a történet. Az utazást mindkét esetben meg fogod tenni. A kérdés csupán annyi, hogyan távozol: rugdosódva és sikítozva, vagy pedig méltósággal, békében, nagylelkűen? Ezt most nem tudod diktálni, nem tudod megjátszani, nem tudsz spirituálissá vagy szeretettel telibbé válni. Légy csak őszinte, és kérdőjelezd meg a gondolataidat. Aztán, végül, amikor az ismerőseid azt mondják, „Ajj, de szörnyű ez a válás dolog”, azt válaszolhatod, „Megértem, hogy így látjátok, de nekem nem ez a tapasztalásom róla.”

„Nem két emberre van szükség ahhoz, hogy egy házasságban véget érjen a háborúskodás; csak egyre. És ha mindketten befejezik a háborúskodást, akkor az élet még kétszer olyan széppé válhat.”

„Az életed már most is teljes, úgy, ahogy van. Még a fájdalmasnak tűnő pillanatokban sincs semmi rosszul, és semmi sem hiányzik. A valóság mindig kedves; ami történik, az a lehető legjobb dolog, ami történhet. Semmi más nem lehetséges, és ha megvizsgálod, akkor majd teljesen tisztán fogod ezt látni.

         Van egy barátom, akinek a felesége beleszeretett egy másik férfiba. Akkor már egy ideje végezte a Munkát, és ahelyett, hogy belesajnálta volna magát a szomorkodásba és a pánikba, megkérdőjelezte a gondolatait. „’Velem kéne maradnia’ – igaz ez? Nem tudhatom. Hogyan reagálok, amikor elhiszem ezt a gondolatot? Nagyon zaklatott leszek. Ki lennék e nélkül a gondolat nélkül? Egyszerűen csak szeretném őt, és a legjobbakat kívánnám neki.” Ez a férfi valóban akarta tudni az igazságot. Amikor megvizsgálta a gondolatait, valami elképesztő kincsre bukkant. „A végén”, mondta, „már képes voltam úgy nézni, hogy valójában pont ennek kell történnie, hiszen épp ez történt. Amikor a feleségem beszélt nekem a történtekről, akkor már semmit nem kellett cenzúráznia, hogy engem megóvjon a fájdalomtól. Elképesztő volt hallani, hogy milyen volt számára a helyzet, úgy, hogy semmit nem vettem belőle magamra, személyesen. Életem legfelszabadítóbb megtapasztalása volt.” A felesége összeköltözött a másik férfival, és az én barátom teljesen rendben volt ezzel a helyzettel, hiszen nem szerette volna, ha felesége úgy marad vele, hogy nem vele szeretne lenni. Néhány hónappal később válságba jutott az új partnerével, és szüksége volt valakire, akivel beszélhet. Elment a legjobb barátjához – a férjéhez. Szép nyugodtan megbeszélték a lehetőségeit. A nő úgy döntött, hogy kibérel magának egy lakást, ahol átgondolhatja a dolgait, és végezetül, sok hullámhegy és hullámvölgy után, visszament a férjéhez. És miközben mindezen történések zajlottak, amikor a barátom úgy érezte, hogy harcolni valója van a valósággal, és fájdalmat vagy félelmet élt meg, alaposan belement abba a gondolatba, melyet az adott pillanatban elhitt, és így visszatért egy nyugodt, vidám elmeállapotba. Saját maga fedezte fel és élte meg, hogy az egyetlen lehetséges problémája a megkérdőjelezetlen gondolkodása. És pont a felesége adott meg neki mindent ahhoz, hogy felfedezhesse a saját szabadságát.”

„Az egyetlen igaz szerelmi kapcsolat saját magamhoz fűz. Saját magam házastársa vagyok, és ezt vetítem rá mindenkire. Teljes szívemmel szeretlek; ebben neked részt sem kell venned, így nincs motiváció a „Szeretlek”-ben. Nem csodálatos ez így? Teljesen szerethetlek, és neked semmi közöd az egészhez. Semmit nem tehetsz, amivel megakadályozhatnád, hogy megéljem a veled való intimitást.

         Amikor azt mondom „Szeretlek”, akkor magamat szeretem. Nincs személyiség, aki beszélne, saját magamhoz szólok. A szeretet annyira önfelfaló, hogy semmi másnak nem jut hely mellette. Saját magát falja fel, mindig. Egyetlen rajta kívül lévő molekula sem létezik. A kettősség látszólagos világában úgy tűnik, mintha lennél te, és én, meg a többi ember, de valójában csak egy van. És még ez sem igaz.

         A belső hang az én házastársam. Minden más házasság ennek a házasságnak a metaforája. Amikor elkötelezem magam, akkor a saját igazságommal teszem, nincs magasabb vagy alacsonyabb rendű. „Elfogadod ezt a férfit férjedül?” „Igen. És lehet, hogy meg fogom gondolni magam.” Ennyi. Csak a Valóság hitvese vagyok. Ez az egyetlen elköteleződésem. Nem szólhat egy bizonyos személynek. És a férjem sem szeretné ezt másként.

         Amíg nem az igazságot választod hitvesedül, addig nincs valódi házasság. Vedd társul magadat, és akkor minket is társul vettél. Mi te vagyunk. Ez a kozmikus vicc.”

PárosMunka

Katie Munkájának egyik speciális változata, amikor a Munkát egy pár tagjai közösen végzik el. Ez úgy zajlik, hogy az Ítélkezőlap segítségével megítélik egymást, majd felolvassák egymásnak, amit írtak, és együtt végigmennek a benne foglalt hiedelmeken, gondolatokon a Négy kérdés és a Megfordítások segítségével. Lehet Segítővel (Facilitátorral), illetve teljesen önállóan is végezni ezt a gyakorlatot. Amire biztosan lehet számítani az az, hogy hamarosan újra fülig szerelmesek lesznek egymásba, ezért a párterápiának ezt a változatát csak azoknak ajánlom, akik vállalják ezt a kockázatot. :-) Olyan mély megismerését adja ez magamnak és a páromnak, ami az intimitás eddig elérhetetlennek tűnő szintjeire juttat el minket.

Kedvenceim azok a videók és audio felvételek, ahol Katie egy egymásra neheztelő pár tagjaival végzi el a Munkát. Fél óra alatt csodák történnek, ahogy megértik az emberek, mit is műveltek eddig magukkal és a párjukkal; milyen történeteket gyártottak, mennyire nem kommunikáltak, mennyire ellenállásban és folyamatos védekezésben voltak. Hihetetlen látni ezeket a radikálisan nyitott embereket, akik bevállalják, hogy lesz, ami lesz, ők aztán megvizsgálják, mi rejlik konfliktusaik hátterében, és őszintén, egymás szemébe nézve - életükben talán először - meghallgatják egymást.

És az egészben az a legszebb, hogy a segítő, mediátor, párterapeuta – nevezzük bárhogy is, rövid úton feleslegessé válik. A pár megtanulja a Munkát, és utána magukon dolgoznak tovább. Nincsenek kiszolgáltatva egy külső személynek, nem kell vagyonokat fizetniük egy olyan terápiáért, ami lehet, hogy sehova sem vezet. Katie mindig hangsúlyozza, hogy ne higyjünk el neki semmit, hanem próbáljuk ki magunk a Munkát. Én sokakat ismerek, akik ezt megtették. A világon lassan milliós nagyságrendben élnek olyan emberek, akik megtanulták, és alkalmazzák a Munkát. Nagy-nagy megelégedésükre. A Munka olyan egyszerű, és olyan jól ki van „találva”, hogy bárki képes rövid idő alatt megtanulni, és utána önálóan dolgozni magán. Egyedül és párban is.

Lefordítottam Katie blogjáról egy rövid levelet ebben a témában, érdemes elolvasni.

Levél Katie-nek: Férjek és Feleségek

Drága Katie,

Van egy kliensem, aki néhány hónappal ezelőtt csúnya incidensbe keveredett a férjével. Egyik este a férfi megint részegen érkezett haza a munkából, ami elég gyakran megesett vele már korábban is. Az asszony annyira felhúzta magát, amiért a gyermekei helyett a piálást választja, hogy felkapott egy kalapácsot, és azzal akarta móresre tanítani az emberét. Az ütések nem találtak be, de a nőt őrizetbe vette a rendőrség, és az éjszakát egy cellában kellett töltenie.

Ezután lett a hölgy a kliensem - kereste a nyomorúságából kivezető utat. Azt mondta, hogy a férje nem hajlandó együttműködni ebben, és eljönni vele hozzám. Ezért én megtanítottam neki a Munka Mediációs gyakorlatát (konfliktus-kezelés), amit pedig ő megmutatott a férjének, és azóta együtt végezték a gyakorlatot. Ma visszajött hozzám. Elmesélte, hogyan is zajlott kettőjük között a folyamat.

Miközben a Munkalapot olvasta fel a férjének, a férfi folyton félbeszakította a magyarázataival, önigazolásaival, támadásaival. Aztán, néhány nap elteltével úgy tűnt, hogy kezdi felfogni, miről is van szó, és ekkor már mindketten félbeszakítás nélkül felolvashatták a másiknak a Munkalapjukat. A kliensem elmondása szerint azóta a világuk megváltozott. A hölgy most már teljesen nyíltan képes kommunikálni a férjével, amire megismerkedésük óta soha nem volt képes.

Sokkal békésebbé vált, és azt mesélte, hogy az ismerősei szerint is megváltozott. „A könyv nyitva van” – így fogalmazta meg a helyzetet. Számomra szinte hihetetlen, hogyan válhatott ez a hölgy ilyen rövid idő alatt a kalapáccsal hadonászó feleségből egy ennyire békésen kommunikáló emberré. Elmondása szerint ez mind-mind a férjével elvégzett Mediációs Munkának köszönhető. Ráadásul otthon, kettesben végezték el, még csak rám sem volt szükségük, a szociális munkásra. Azzal köszönt el tőlem, hogy most egy ideig nem jönne hozzám, mert az idejét az új világának megismerésével szeretné tölteni.

Katie, nagyon köszönöm Neked, hogy vagy, és átadtad nekünk a Munkát, és a többi csodás gyakorlatot.

Hálával, és szeretettel, Diane

Férfi-Nő-Párkapcsolat Tematikus Tréning november 28-án, vasárnap. Ennek előfeltétele az ÖnMunka Alaptanfolyam.

AKCIÓS KORÁNKELŐ KEDVEZMÉNNYEL az ÖnMunka Alap Pótnap és a Férfi-Nő-Párkapcsolat Nap bruttó 19.900Ft. (november 19-i jelentkezés és előleg-átutalás esetén)

További részletek a tanfolyamokról a honlapon: http://kincsamivan.hu/programok.html

Lásd még a Nem Superman és Superwoman képző, illetve a Férfi-Nő, Egy Pár? című bejegyzéseket.