„Rád törtem, amikor
védtelen voltál és kiszolgáltatott
Amikor sebezhető
voltál és rászoruló
Mielőtt határaid
lettek volna
Mielőtt tudtad
volna, ott voltam
Megsértettem a
lelkedet
Átszúrtalak
legbelső csírádig
Azt az érzést
keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott
A bizalmatlanság, csúnyaság,
butaság, kétség, értéktelenség
kisebbrendűség,
méltatlanság érzését hoztam rád
Azt éreztettem
veled, hogy más vagy
Azt mondtam, hogy
valami baj van veled
Beszennyeztem
hasonlatosságodat az Istenhez
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A
NEVEM.”
(John Bradshaw)
Nem találkoztam még olyan
hozzám eltaláló emberrel, aki nem hitte volna azt magáról, hogy valami baj van
vele. Ki milyen szavakkal fogalmazza meg. A lényeg, hogy rengetegen szenvedünk
ettől a magunkról valamikor elhitt hamis
történettől, hamis identitástól. Minél mélyebben azonosultunk vele, annál áthatóbb, lényünket átjáró szégyenérzettel élhetünk. Sok-sok éven át éltem ebben a krónikus
szégyenben, mostanra fokozatosan gyógyulok, és ezt érzékelem azokon a drága embereken is, akik megnyílnak
fájdalmas érzelmeik és történeteik feldolgozására.
John Bradshaw mérgező szégyennek nevezi ezt a
krónikus szégyent, és megkülönbözteti az emberségünkhöz természetesen
hozzátartozó egészséges szégyentől, ami egyfajta alázat.
Az egészséges szégyen természetes emberi érzelem, melynek rendeltetése
az emberi korlátok jelzése - végességünk
jelzése. Embernek lenni azt is jelenti, hogy hibázunk, segítségre szorulunk, és tudjuk azt, hogy létezik egy
nálunk nagyobb valami, egy magasabb rendű erő. Az egészséges szégyen emberi mivoltunk egyik lényeges
alkotóeleme, hiszen a lelki egyensúlyunk fenntartásához elengedhetetlen a korlátaink és határaink ismerete.
Amikor nincsenek megfelelő korlátaink és határaink, akkor kétféle úton tudunk
működni: több, mint emberivé (szégyentelenné),
vagy kevesebb, mint emberivé (szégyenteljessé)
válunk, és ún. krónikus vagy mérgező
szégyenben kezdünk élni.
Első esetben, vagyis
amikor SZÉGYENTELENNÉ – több, mint
emberivé - válunk, úgy kell viselkednünk, mintha tökéletesek lennénk. Magunkat és a környezetünkben mindenkit
kontrollálni próbálunk, kényszeresen
hajszoljuk a hatalmat, kritizálunk, lenézünk
és erkölcsileg megítélünk másokat. Használjuk az embereket, akár átgázolunk
rajtuk. Túlzott önbizalommal nyilvánulunk meg, úgy, mintha fölötte állnánk
mindenkinek. Felsőbbrendűnek
érzékeljük magunkat, és sok esetben szuperteljesítőként élünk.
A másik esetben, vagyis
amikor SZÉGYENTELJESSÉ – kevesebb, mint
emberivé - válunk, csődtömegnek
éljük meg magunkat. Folyamatos kontrollvesztésben
élünk, valamilyen szernek vagy viselkedési függőségnek a rabjaként. Gyengének
és tehetetlennek mutatjuk magunkat, hogy
így nyerjünk erőt és hatalmat mások felett. Hülyének és butának tettetjük
magunkat, hogy mások csinálják meg helyettünk, amit mi magunk is meg tudnánk
csinálni. Állandóan önmagunkat vádoljuk
és kritizáljuk, alulteljesítünk, és alsóbbrendűként élünk. Az életünk egy
kudarcsorozattá válhat.
Ha végignézed a fent
vázolt működéseket, valószínűleg mindkét
változatot megtalálod magadban. Emiatt ne haragudj magadra, mivel ezek is univerzális működések. Ezek a
viselkedések TÜNETEK. Olyan védelmi mechanizmusok, melyeket fájdalmad elcsitítására fejlesztettél
ki, mindenféle tudatos szándék nélkül. Ezek a tünetek pont, hogy segítenek a
gyógyulásodban, utat nyitnak valódi,
természetes, emberi önmagad felé.
A krónikus, mérgező
szégyen azért alakul ki bennünk, mert gyerekkorunkban
természetes emberi működéseinket érvénytelenítették vagy szégyenítették meg
a számunkra fontos személyek. Legtöbbször azért, mert ők is ugyanettől szenvedtek, és nekik sem volt fogalmuk, hogy mást és máshogy is lehet csinálni.
Milyen működéseink kerültek - akarva, akaratlan - megszégyenítésre
gyermekkorunkban?
Megszégyenít(h)ették,
érvénytelenít(h)ették a(z):
ÉRZELMEINKET:
nem volt szabad félni, haragudni,
szomorúnak lenni, sírni. Sokunknak örülni
sem volt szabad, bármennyire abszurd is. A kíváncsiságunk és lelkesedésünk is jellemzően letörésre került.
Azért, hogy ne kelljen éreznünk a természetes érzelmeink működésének nem
helyénvalóságával kapcsolatos szégyent, megtanultuk elnémítani az érzéseinket. Amilyen mértékben némává váltunk, olyan
mértékben felejtjük el, hogy mit érzünk és kik vagyunk. Sokszor fel sem
ismerjük az érzelmeinket, nem vagyunk velük kapcsolatban, érzéketlenekké váltunk. Ha mégis érzünk, beszélni nem tudunk róla,
nem tanultuk meg szavakba önteni, mi is zajlik bennünk. És nem tanultuk meg,
hogyan tudunk természetes módon együtt lenni az érzéseinkkel, anélkül, hogy
elmenekülnénk tőlük és valamilyen szerbe, tevékenységbe fojtanánk őket. Amikor
érzéseink megszégyenülnek, már csak egyetlen
módon tudunk érezni: ha addiktívvá válunk
(szerek, szerelem, szex, munka, tevékenységek, spirituális keresés, önjavítás).
(Az érzelmekről és érzésekről egy teljes bejegyzést itt olvashatsz.)
SZÜKSÉGLETEINKET,
FEJLŐDÉSI FÜGGŐSÉGIGÉNYEINKET: fizikai szükségletek
megfelelő kielégítése, teljes elfogadás, szeretetteli érintés, érzelmi visszatükrözés,
biztonságos kötődés, támogatás, bizalom, egészséges határok szabása, autonómia,
alkalmasságtudat, játékosság és spontaneitás (a sort folytathatnánk). Általában
még felnőttként sem tudunk arról,
hogy mik is ezek a szükségletek, és fogalmunk sincs róla, hogyan hat az
életünkre a kielégületlen gyermekkori szükségletek azóta tudattalanná vált hajszolása. Emberi kapcsolatainkban azt
várjuk, hogy a másik adja meg nekünk mindazt, amit gyerekkorunkban nem tudtunk
megkapni, s ennek jellemzően nem is vagyunk tudatában. Illetve fókuszunk csak a
másik szükségleteinek kielégítésén
lesz, a sajátjainkat teljesen feladjuk.
AKARATUNKAT:
úgy tanultuk, hogy a felnőtteknek engedelmeskedni
kell, csak azért, mert felnőttek. Elhihettük, hogy az engedelmeskedés önmagában
erény, és feladtuk saját akaratunkat
a konformitás kedvéért, vagy épp ellenkezőleg, kényszeres lázadókká váltunk, aki folyamatosan harcol a szabályok
és az érzékelt tekintély ellen (ellenakarat).
GONDOLATAINKAT,
ÉSZLELÉSEINKET, VÉLEMÉNYÜNKET, VÁGYAINKAT: hülyeségnek,
gyerekesnek, nem létezőnek nyilváníthatták ezeket, így megtanultuk, hogy ne is
gondoljunk saját magunkra, ne higgyünk a saját szemünknek és fülünknek, ne
legyenek fontosak a meglátásaink, ne bízzunk magunkban. Így sokszor nem is
tudjuk, mi történik velünk.
TERMÉSZETES
ÖSZTÖNEINKET: éhség és szexuális ösztön, szexualitás
TESTÜNKET:
fizikai bántalmazás, csúfolódás és kigúnyolás, testünk és intim zónánk
tiszteletben tartása
Mindez azért nagyon
fontos, mert amennyiben bármilyen működésünket következetesen megszégyenítették
vagy érvénytelenítették, az gyermekként azt jelentette: ENGEM érvénytelenítettek. Vagyis valami baj van velem, azzal, aki
vagyok. Ekkor elkezdünk kialakítani egy hamis ént, mert ezen az áron tudunk szerethetők, elfogadhatók
maradni, ez lesz a túlélésünk záloga,
és teljesen tudattalan működés. Mindannyiunk elhitte valamilyen szinten, hogy akkor szeretnek, akkor vagyok szerethető,
ha nem vagyok önmagam.
Ha egy szülő nem tudja
visszaigazolni gyermeke érzéseit, szükségleteit és vágyait, elutasítja a gyerek igazi lényét. A
legnagyobb sérülés, ami a gyereket érhet, hiteles, valódi önmaga elvesztése.
Hamis ént kell kialakítania: úgy viselkednie, ahogy szerinte elvárják tőle,
hogy úgy hihesse, szeretik. Ez a hamis énje éveken át fejlődik és erősödik,
egyre kevésbé érzékeli hiteles lényét. Hamis
énjéről egyre inkább azt hiszi: ez ő. Elfelejti, hogy a hamis én csak egy alkalmazkodás, egy olyan forgatókönyv
alapján eljátszott szerep, amit
valaki más írt.
Ha ez Veled is megtörtént,
olyan átható érzésed lehet, hogy alapvetően hibás, rossz, nem megfelelő vagy.
Nem vagy elég jó, valami baj van veled, soha nem ütöd meg a mércét. Az EGÉSZ LÉNYEDET érzed hibásnak. Ezt az érzést
nevezzük mérgező szégyennek, ami sokkal rosszabb, mint a bűntudat. A bűntudat esetében valami rosszat TETTÜNK, de azt kijavíthatjuk, tudunk változtatni rajta. A mérgező
szégyen estében azonban VELÜNK van
valami baj, és semmit nem tudunk vele kezdeni, nem felelünk meg,
elromlottunk.
(A fenti összefoglalóhoz
John Bradshaw Vissza önmagunkhoz és A szeretet című könyveiből is vettem részleteket.
Szeretettel ajánlom a két könyvet teljes elolvasásra.)
Mindennek rengeteg
következménye van felnőtt életünkben is. A következő tünetek arra utalhatnak,
hogy krónikus szégyenben élsz:
- úgy általában nem vagy rendben önmagaddal
- úgy ismered magad, mint akinek a szégyen az alapidentitásává vált
- értéktelennek,
kevesebbnek, rosszabbnak, nem szerethetőnek, képtelennek érzékeled magad
- felsőbbrendűségi
komplexusod van, lenézed az embereket
- nem tudsz nemet
mondani, felvállalni azt, amit szeretnél
- nem tudod meghúzni a határaidat, nem mered kinyilatkoztatni a szükségleteidet, sőt tán fel sem ismered őket
- úgy ismered magad, mint aki rejtegeti a gyengeségnek vélt érzéseit, tulajdonságait
- gondod van az érzelmeid kifejezésével, átérzésével
- elítéled
a „negatív” érzelmeket vagy saját magadat,
ha „ilyened” van
- nem
érzel, közömbös, melankolikus vagy
- magányosnak,
elszigeteltnek érzed magad
- férfiassági, nőiességi önleértékelési problémád
van
- megfelelési kényszeres
vagy
- mindig a tökéletességre
törekszel
- szorongással, depresszióval küzdesz
- nem vagy képes
kielégítő párkapcsolatot kialakítani
- evési rendellenességekkel, kényszeres
evéssel küzdesz
- testkép zavarod van,
állandóan fogyózol vagy jojózol, kényszeres sportolási mániád van, vagy
épp teljesen elhanyagolod magad
- szexuális problémáid vannak
- szenvedélybeteg vagy függő vagy
(evés, édesség, szerelem, szexualitás, kapcsolati függőség, munkamánia,
stb.)
- rossz embernek, nőnek, férfinak,
anyának, apának, párnak, gyereknek hiszed magad
- valamiért nem tudsz megbocsátani magadnak, bűntudat gyötör
- félsz a jövőtől, nem mersz lépni, változtatni
- elakadtál az életben, beleragadtál egy
bizonyos élethelyzetbe
- már teljesen belefáradtál és mindent kilátástalannak érzékelsz
- intenzív spirituális keresésbe, önfejlesztésbe
menekültél az élet elől
Jó hír, hogy mostanra
olyan szégyenfeldolgozó eszköztár áll rendelkezésünkre, melynek segítségével
eredményesen gyógyulhatunk, gyógyíthatjuk meg önmagunkat.
Az ÖnMunka mindkét módszere (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai és Byron Katie Munka-módszere) alkalmasak erre. Gondolati és érzelmi szinten is hatnak. Ezek
mellett más gyógyító eszközöket és megközelítéseket is beépítek a tréningek
tematikájába. Fontos kapcsolatba kerülnünk az eltemetett fájdalmunkkal, az érzelmeinkkel, a szégyenünkkel, a
szükségleteinkkel. Fontos megtanulnunk
érezni ezeket, „átfájni” mindazt, ami eddig nem tudott megélésre kerülni
bennünk. Fontos felismernünk és megkérdőjeleznünk
azokat a hamis én-eket, hiányidentitásokat, melyeken keresztül a
mindennapjainkat éljük, időnként inkább szenvedjük. Tényleg az az értéktelen, nem megfelelő, elégtelen valaki lennél,
akinek elhitted magad?
Több úton is elindulhatsz,
jelenleg a következő kurzusok vannak terítéken:
A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenének
Gyógyítása: 8-hetes kurzus, Támogató Csoportban, 2015. április 9-től.
Részleteket itt találsz.
Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Élő Önvizsgálatok bevezető), május 16-17. Részleteket itt találsz.
KÉRDŐJELEZD MEG: Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, május 9. Részleteket itt találsz.