Ha Már Elég Volt a Drámázásból – Avagy a Te Boldogságod Kitől Függ?

„A legtöbb ember abban a hitben él, hogy csak akkor élhet szeretetben és kerülheti el a magány, ha rátalál valaki különlegesre. Ősi hiedelem ez, és nagy bátorság kell a megkérdőjelezéséhez. De ha megteszed, óriási meglepetésben lesz részed: képessé válsz érzékelni a szeretetet, akár van veled valaki, akár nincs. A vele és a nélküle egyenlővé válnak, rájössz, hogy mindkettő ugyanolyan jó.” (Byron Katie)

„És Mi a Baj Ezzel?” – Egy Fontos Feltáró Kérdés

Használok egy „csúnya” kérdést a Munka facilitálások során. Azért „csúnya”, mert nem hagyja, hogy továbbra is onnan közelítsd meg az életedben felbukkanó helyzeteket, jelenségeket, illetve más embereket és önmagadat, ahogy azt eddigi életed során megtanultad. Nem engedi, hogy tovább drámázz. Szépen, egyenként visszabontja a dráma-rétegeidet.

Mondok egy példát: Valakivel, mondjuk, azon a történetén dolgozunk, hogy „A párom elfelejtett felköszönteni a szülinapomon”. Ilyenkor érdemes mélyebbre is menni, és feltenni azt a kérdést, hogy:

”És mi a baj azzal, hogy a párod elfelejtett felköszönteni a szülinapodon?”

Már ekkor keletkezik némi döbbenet, hisz hát egészen eddig (szinte) mindenki egyetértett az „alanyunkkal” (nevezzük őt így) abban, hogy a párjának az lenne a dolga, hogy felköszöntse a szülinapján. Erre az egyetértésre valók, például, a barátnők. Hisz azt tanultuk meg, hogy a barát arra való, hogy egyetértsen velünk és velünk szenvedjen. Sőt, időnként akár még egy kolléganő is megteszi, akinek jól elpanaszolhatjuk, hogy milyen szegény, szerencsétlenek is vagyunk, mert olyan párt fogtunk ki, aki még erre az alapvető semmiségre sem képes.

Nos, egy Munka-önvizsgálat során tőlem nem fogod megkapni azt az együtt-sajnálkozást, amiből fenntarthatod a Szegény Én identitásodat, hisz én pont azért vagyok, hogy felismertessem és megkérdőjeleztessem veled, mintegy „elvegyem” tőled azokat a történeteket, melyek az összes szenvedésedet okozzák. Mindemellett, elmegyek veled „oda, ahol vagy” – így hívjuk ezt a Munkában -, azaz felidézem, amikor a számodra stresszt okozó történetek még számomra is stresszt okoztak, így teljesen meg tudom érteni, miben vagy. Csak már nem fájok veled, épp ezért tudok más utat megláttatni veled. Helyetted nem tudom megcsinálni, és az is lehet, hogy nem elsőre engedődik ez meg neked.

(Nagyon fontos megjegyzés: tudj róla, hogy amíg érzelmileg érintettnek érzed magad valaki történetében, addig a te saját megvizsgálatlan történetedről van szó, amivel neked van dolgod. Vagyis, ha téged is felháborít, hogy az a pár elfelejtette a szülinapi köszöntést, akkor neked is jó ezt megMunkáznod.)

Szóval, akkor, nézzük újra:

”És mi a baj azzal, hogy a párod elfelejtett felköszönteni a szülinapodon?”

„Hát, az, hogy ennyire nem figyel rám.” (Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz? Ezt a gondolatot később megkérdőjelezzük, most még megyünk mélyebbre.)

„És mi a baj azzal, hogy nem figyel rád?”

„Hogy nem vagyok fontos neki.” (Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz? Ez is megkérdőjelezésre vár.)

„És mi a baj azzal, hogy nem vagy fontos neki?”

Na, ennél a kérdésnél már nagy zavarodottság tud lenni…

„Hát, hogy-hogy mi? Nem az a párom dolga, hogy figyeljen rám és fontos legyek neki?”

Ilyenkor szoktam mondani, hogy legalább már kicsit ráláthat arra, miért is „tartja” a párját. Igen, ez is egy „csúnya” kifejezés, mégis ez van. És ilyenkor szoktam a csoport többi tagját is megkérni, hogy nézzenek bele, vajon ők miért is tartják a párjukat? Mit akarnak tőle? Milyen elvárásokkal élnek felé? (És életünk összes szereplőjével való kapcsolatunkat is érdemes eszerint megvizsgálnunk.)

„Szóval, az a párod dolga, hogy figyeljen rád és fontos legyél neki?” (később megkérdőjelezés) „És mi a baj azzal, ha nem figyel rád és nem vagy fontos neki?”

„Az, hogy így nem lehetek boldog. Mert nem úgy bánik velem, amitől én boldog vagyok.”

„Tehát, csak akkor lehetsz boldog, ha a párod úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?”

„Igen. Hát, nem ez a természetes?”

„Mi szólnál, ha megkérdőjeleznénk ezt a gondolatot? Feltéve, hogy szeretnél akkor is boldog lenni, ha a párod vagy bárki más nem úgy bánik veled, ahogy szeretnéd.”

„Jó. Ez szuper lenne!”

Akkor nézzük meg együtt ennek a gondolatnak a megvizsgálását. Végezd velem a Munkát! Keress egy olyan személyt az életedből, akivel kapcsolatban ez igaz rád:

Csak akkor lehetek boldog, ha a XY úgy bánik velem, ahogy szeretném.

1. Igaz az, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás, hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak engedd mélyen magadba a kérdést. Abba a nem-tudás térbe, ahol más válaszok is rejtőzhetnek a kérdéseidre, mint amit eddig hallottál. A Munka meditáció.

2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Igen/Nem. (Nem tudom.)

3. Mi zajlik benned, ha elhiszed, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?

a) Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt benned?

b) Hogyan bánsz magaddal, hogyan viszonyulsz magadhoz, ha elhiszed, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Miket gondolsz magadról?

c) Hogyan viszonyulsz ilyenkor ahhoz az emberhez, aki szerinted nem megfelelően bánik veled? Hogyan nézel rá, milyen közel engeded magadhoz, miket gondolsz róla?

d) Milyen érzés jelenik meg benned, ha elhiszed ezt a gondolatot? Hol érzed a testedben?

e) Milyen mániáid, szenvedélyeid, függőségeid jutnak eszedbe, ha elhiszed ezt a gondolatot? Hova menekülsz, mivel vigasztalod magad?

f) Mitől félsz, mi történne, ha nem hinnéd el többé, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Mire jó neked ez a gondolat, mit kapsz tőle?

g) Mire nem vagy képes, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?

h) Mi mindent nem kell megtenned, ha ezt elhiszed? Mi minden alól ad felmentést ez a gondolat?

4. Ki lennél a gondolat nélkül, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: Csak akkor lehetek boldog, ha a XY úgy bánik velem, ahogy szeretném.

+ Csak akkor lehetek boldog, ha XY nem úgy bánik velem, ahogy szeretném.

Hogyan igaz ez? Mit mond ez nekem?

Csukd be a szemedet, engedd be ezt a megfordítást, és keresd meg az igazságot benne. Most nem feltétlenül konkrét, az életedből vett megtörtént példákat keresel (azokat is lehet), hanem egy kicsit szimbolikusan nézel bele ebbe az elsőre nagyon abszurdnak tűnő megfordításba. És a „keresés” nem a megfelelő szó. Ne keress, hanem csak engedd magadba az állítást, és várj. Kérdezz és várj! Ha kérdezel és vársz, akkor előbukkan belőled a válasz. Ha keresel, akkor a szokásos jól-tudom elmédet, a szokásos gondolataidat tudod csak meglátni, megtalálni. És ne hagyd, hogy kidobjon a megfordítás, az elme hajlandó kimenekülni a példakeresésből, és egy pillanat alatt rávágni, hogy „Erre aztán nincs példa. Ez nem lehet igaz. Nem tudom.” Így nincs esélyed az öngyógyulásra. Mindenre van példa, csak türelmesen várd meg, hogy felbukkanjon, és ne csak egy, hanem legalább kettő, de még inkább három.

Olyan példákat kereshetsz itt, amikor valaki nem úgy bánt veled, ahogy szeretetted volna, és pont ez indított el benned egy olyan folyamatot, hogy függetlenítsd magad a külvilágban való keresgéléstől. Igen, ez a jól elcsépelt frázis: amíg önmagadban nem találod meg a boldogságot, addig hosszú távon senki nem fog tudni boldoggá tenni. Sőt, pont arra leszel kihegyezve, hogy megtaláld benne, ami boldogtalanná tesz. Nem is lehet másképp, hisz még „magadnak nem vagy meg”. Elkülönültél, elváltál önmagadtól, elhitted, hogy hiányaid vannak, és azóta ezeket a képzelt hiányokat kívülről próbálod pótolni. Amíg azonban nem látsz rá, hogy belül nincs semmi hiány, addig fenntartódik ez a játszma, ez a kívül keresgélés. A Négy kérdés és megfordítások minden képzelt hiányodat felfedezteti veled, és meg is kérdőjelezi. Így pedig fokozatosan visszatalálsz önmagadhoz, és már nem a külvilágot fogod zaklatni a „tegyél már boldoggá” című elvárásaiddal. Nagyon felszabadító így élni.

+ Csak akkor lehetek boldogtalan, ha a XY úgy bánik velem, ahogy szeretném.

Az előzőre nagyon hajaz. Hisz, ha valaki pont úgy bánik veled, ahogy szeretnéd, akkor semmi sem késztet arra, hogy elindulj önmagadba, a végső ön-elfogadás, önszeretet, feltétel nélküli boldogság túrájára. És így retteghetsz, hogy „Jaj, mi lesz, ha elveszítem ezt a tökéletes embert az életemből, aki pont azt adja nekem, amire szükségem van?” Már ettől a gondolattól boldogtalan vagy. És bármikor dőlsz, ha ő dől, és nem szolgálja ki tovább az igényeidet, szükségleteidet. Vagyis nem tudod megtanulni a valódi boldogságot, „csak” ennyi marad ki az életedből.

+ Csak akkor lehetek boldog, ha úgy bánok magammal, ahogy szeretném.

Bárhol, ahol azt érzékeled, hogy a másik nem bánik veled úgy, ahogy szeretnéd, ott te nem bánsz saját magaddal úgy, ahogy szeretnéd. A külső ember ennek a tökéletes visszatükröződését adja, ezért nagyon hálás vagyok neki. Nélküle mindezt nem láthatnám meg. Általa ráébredhetek minden olyan pontra, ahol magamnak nem vagyok fontos, ahol magamat nem teszem boldoggá, ahol ütöm-vágom, szőnyeg alá söpröm. Azt ajánlom, hogy írj össze mindent, amiben szerinted a másik ember nem jól bánik veled, és vesd alá a négy kérdésnek, merülj el benne, és lásd meg, hogyan bánsz saját magaddal. Ahogy haladsz ezzel a Munkával, úgy bánsz majd egyre kedvesebben saját magaddal, és tünedeznek el az eddig érzékelt hiányaid.

Jó Munkát kívánok ÖnMagadhoz!

Egy Férfi, Két Nő (illetve Három) - Esettanulmány

Mára, a két elméleti Döntéshozatali bejegyzés (Mondd, Te Mit Választanál) után egy konkrét élethelyzet, konkrét „drámával”, a saját praxisomból. Címe, stílusosan, az lehetne: Mondd, Te KIT választanál?

Röviden a történet: A Férfi nem boldog a Feleségével, de imádja a Kislányát. Beleszeret egy másik Nőbe, aki már egy ideje végzi a Munkát, és szeretné, ha a Férfi is elvégezne egy ilyen tanfolyamot, ahol megtanulna bánni a stresszes gondolataival. Ez főleg azért fontos, mert a Férfi azt állítja, hogy elhagyná a családját, hogy – saját szavaival élve - élete Szerelmével lehessen. A Szerelem nem siettetné a dolgot, ő már más megvilágításban szemléli az ilyen történéseket. Az ügy közben kitudódik, és a Feleség befenyíti a Férfit, hogy ha elmegy a tanfolyamra, akkor soha többé nem láthatja a kislányát.

A Férfi egy kedves barátom, akinek jól ismerem a gondolati világát, de nem volt alkalmam személyesen elvégezni ezt a Munkát vele, így végigvezettem neki, hogyan vizsgálja meg ezt a félelmét. (Itt inkább elméletben, átgondolnivalóként fogalmaztam meg a mondanivalót, élőben kisebb-nagyobb módosítások kellettek volna a példák megtalálására a Megfordításoknál.) Te pedig helyettesítsd be egy saját félelmedet, kritikus döntéshelyzetedet, és végezd velünk a Munkát. (Ha tudni szeretnéd, hogy a Férfi elment-e a tanfolyamra vagy sem, elhagyta-e a családját vagy sem, kérdezd meg tőlem e-mailben: oraveczandi@yahoo.com)

Amivel dolgozunk: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”

1. Igaz az, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.

2. Teljesen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.

Kérlek, itt adj magadnak időt, lélegezz mélyeket, és engedd meg magadnak, hogy mélyen beléd hatoljon ez a kérdés. Nem a fejedbe, ahonnan mindig kapod a válaszokat, hanem a valódi önmagadba. Ne a további történetet kezdd el szőni, ne a bizonyítékokat találd meg egy pillanat alatt, hanem fordulj befelé, szép lassan. Azért félünk itt a „nem” választól, mert azt hisszük, hogy ez által még nagyobb félelmeink fognak valóra válni. Sokkal jobban ragaszkodunk az identitásunkhoz – melyet a félelmünk tart fent -, mint a szabadsághoz. És itt amúgy is még „csak” válasz-szintű, elmeszabadságról van szó.

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?

- Hogyan érzem magam? - Konkrétan milyen érzelem jelenik meg bennem, hol érzem a testemben? (Máskor is így szoktad magad érezni, ez a helyzet, és gondolat csak megmutatja, ami amúgy is ott van a mélyben, most épp erre az élethelyzetre van rávetítve.)

- Hogyan viszonyulok a Kislányomhoz? - Pl. még fájdalmasabban ragaszkodom hozzá, mindent megteszek, nehogy bármiben is hiányt szenvedjen, túlóvom, esetleg pont hogy eltávolodom tőle, ne lássa, érezze, hogy szenvedek – ettől ő még érzi, teljesen tisztában van a helyzettel, csak még nem tudatosan. Most tanulja a világot, most tanulja apa és anya, a férfi és a nő működését, most tesz magáévá egész életére kiható hiteket, programokat, mint pl. „A férfi szenved.” „A férfi szenved a nők miatt.” „A férfi feláldozza magát a nőkért.” „A férfi nem élvezi az életet.” Ezeknek később a saját életére lesz kihatása természetesen, újra fogja ő is élni ugyanezeket, és ugyanúgy fog szenvedni ezektől a hitektől. Vagy egy ugyanilyen párja lesz, aki nem meri vállalni saját magát, vagy pedig pont az ellenkezője – egy olyan, aki mindenben, végletesen fogja önmaga „érdekeit” megélni, az ő „kárára”. A helyzet kulcsa, ha Te letisztítod ezt a félelmedet, így már azt tanulja meg, és ebből nem lesz problémája később. Ez a valódi odafigyelés, gondoskodás a gyermekünkről, nem pedig az, hogy szenvedünk, nehogy ő szenvedjen. Mert az utóbbi esetben mindenképp szenvedni fog…

- Miket gondolok magamról? - Máskor is pont ugyanezeket gondolom magamról, ez a legcsodásabb alkalom, hogy végre szembesüljek azzal, mit tanultam meg a jól-tudom elmémmel magamról, amiből semmi nem igaz, ezek csak a félelmeim. Amíg ezeket nem vizsgálom meg, addig hurcolom őket magammal, és újra meg újra meg fognak jelenni az életemben.

- Milyen tevékenységbe menekülök, ha elhiszem a fenti gondolatot, csak hogy ne kelljen éreznem az általa okozott kínt? - Álmodozás, munka, evés, alvás, ivás, agyongondolkodás, túlhajtott edzés, stb. – hátha megtalálom végre a megoldást. (Ezt a jól-tudom elmében nem fogod megtalálni.)

- Kinek a dolgával foglalkozom, amikor azt próbálom kitalálni, hogy van-e visszaút vagy sem? Ez a Jóisten dolga, nem a tiéd. Bármennyire hihetetlen is. Ha megengeded magadnak, hogy átadd az irányítást a sorsod felett, akkor sokkal kevesebb fájdalomban lesz részed. A te dolgod mindig csakis egyetlen egy: vizsgáld meg a stresszes gondolataidat és fordítsd meg őket. Részletesen, írásban, meditatív jelleggel.

4. Milyen életem lenne, ki lennék, ha soha többé nem tudnám elhinni azt a gondolatot, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?

Ez a kérdés az egyik legfontosabb kulcs. Csukd be a szemedet, mélyedj magadba, nagy levegők, tedd fel a kérdést újra meg újra. Képzeld el magad a kislányoddal, hogyan lennél vele, ha nem tudnád soha többet elhinni, vagy már eszedbe sem tudna jutni, hogy ha elmész, nincs visszaút? Itt a GONDOLATON van a hangsúly, nem azt jelenti, hogy elmész, nem is azt, hogy nem. Egyszerűen csak azt, hogy megéled, milyen lenne az életed, hogyan lennél vele, ha ez a gondolat nem hatna rád többet. Itt megint csak beindulhat a többi történet, az azt jelenti, hogy nem mentél be magadba, megint a fejedben vagy. Neked az a „vallásod”, hogy nem vagy jó apa, ha elmész Ez az identitásod, amit akkora erővel védelmez az egód, hogy azt sem meri megengedni, hogy elképzeld, milyen életed lenne, HA A GONDOLATOT NEM HINNÉD EL többé. Próbálj minél több időt ebben lenni, itt hatolhatsz le mélyen önmagadhoz, ahhoz, akinek születtél, ahhoz, akire nem hatnak a történetek, a félelmek.

Megfordítások – engedd bele magad ezekbe, és nézd meg melyik igazabb talán még az eredeti félelmednél is:

Az eredeti állítás: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”

+„Ha most elmegyek, van visszaút a kislányomhoz.”

Ez pont ugyanannyira igaz lehet, mint az eredeti. A jelenlegi félelmeid, a jövőbe kivetített képeid el sem tudják képzelni, hogy ha eljössz, vissza is tudsz menni. A tanfolyam segíthet abban, hogy tisztába gyere magaddal. És ha te tisztába jössz magaddal, és abbahagyod a drámázást, akkor nem a szenvedésedet fogod tovább tanítani, hanem a tisztánlátásodat. Akár a családoddal maradsz, akár nem. E nélkül azonban a szenvedésedet tanítod: a szenvedés szenvedést tanít. A bűntudat bűntudatot tanít. A zavarodottság zavarodottságot tanít. A félelem félelmet tanít. Hasonlóan pedig a tisztánlátás tisztánlátást tanít. A boldogság pedig boldogságot tanít. Nem a külső boldogság, nem egy másik nőtől megkapni vélt boldogság, hanem a te belül megtalált békéd és boldogságod. Itt van az a pont, ahol az egésznek semmi köze a Szerelmedhez. Ő nem a te belső, hanem a külső boldogságod, és mint ilyen, ez törékeny, változó. A belső boldogság azonban örökre veled marad, akárkivel vagy is. Akármennyire hihetetlen, még a Feleséged mellett is. Vagy teljesen egyedül is. Ekkor „sebezhetetlenné” válsz, és már teljesen mindegy mi történik veled, így is jó, és úgy is jó.

+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a kislányomhoz.”

Ez kemény megfordítás. Az én olvasatomban azt jelenti, hogy ha így folytatod, mindenképp elveszíted a vele való kapcsolatot. Már most is elveszítetted. Minden pillanatban elveszíted, amikor elhiszed a fájdalmas gondolataidat vele kapcsolatban. És ilyenkor saját magadat is elveszíted, a belső intelligenciádat, és ámokfutásba kezdesz a fejedben. Ő a te kitükröződésed, az elhitt gondolataidnak a csodás tükre számodra, vagyis a te gondolataidnak van a legnagyobb hatása az ő életminőségére is, ha ez – érthető módon – ennyire fontos számodra. Vagyis, ha nem teszed rendbe a gondolati világodat, akkor marad az ámokfutás, és marad a kapcsolat elveszítése. Ennek a rendbetételnek nem feltétlenül kell most történnie, nem csak a tanfolyamon történhet meg veled, viszont a te aktív részvételed nélkül, soha semmi nem fog változni. A tanfolyam ezt lehetővé teszi számodra.

+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a Szerelmemhez.” (mivel ő áll a mérleg másik serpenyőjében)

A félelmed itt az lehet, hogy ha nem mész el, akkor pedig a Szerelmedet veszíted el. Ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. Őt is csak akkor tudod elveszíteni, ha elhiszed a róla szóló félelmeidet, vagyis gondolatban úgyis újra meg újra megteszed. Azt azonban, hogy valójában mi történne, ha nem jönnél el, nem tudhatod.

+„Ha most elmegyek, van odaút a Szerelmemhez.”

Ez egy újabb kemény megfordítás. Mert az egészet igazából miatta szeretnéd, a neki történő megfelelésből, és azt gondolod, hogy ha elmész, akkor már tökéletes leszel számára, pont az, akire neki szüksége van. Erre azonban semmi garancia. Az, hogy mi lenne utána, legkorábban utána fog kiderülni, max. agyalni lehet ezen is. Ha a Szerelmed egy annyira magával tisztában levő nő, akkor nem úgy lennél megfelelő, ha elmennél, hanem máris úgy vagy megfelelő neki, ahogy vagy. És ha veled lenne, azt nem azért tenné, mert már „kiokosítottad” magad, és ha „kiokosítod” magad, akkor sem biztos, hogy veled szeretne lenni. Ez megint indítja be a további félelmeidet, az elménk így működik. Ha veled lesz, az pont azért lesz, mert épp mindkettőtöknek a másikkal kell lennie élete egy bizonyos szakaszában, hogy újabb tapasztalatokat szerezzen. És ez az egész nem azt jelenti, hogy a Szerelmed nem szeret, pont ellenkezőleg. Szeret, épp ezért tiszteletben tartja minden döntésedet a saját életedre vonatkozóan, nem kívánja, hogy érte ezt vagy azt tegyél. Csakis magadért tedd, hogy tisztán láss, ne pedig azért, hogy valami „nyereséged” származzon belőle.

+„Ha most elmegyek, nincs odaaút magamhoz.”

Ez is egy félelmed, vagyis hogy ha elmész, akkor sem fog semmi sem változni benned, feleslegesen „rúgod” fel az életedet, még akkor is, ha baromira eleged van belőle. Jobb a biztos kaki, mint a bizonytalan nemistudommi.

+„Ha most elmegyek, van odaút magamhoz.”

Ezért kell csakis elmenned, hogy ezt megtapasztald. A tanfolyamon ehhez minden feltétel adott.

+„Ha most nem megyek el, akkor is van odaút magamhoz.”

Minden út magadhoz vezet, így vagy úgy. Előbb vagy utóbb. Én saját magammal kapcsolatban az előbbinek a híve vagyok, de ezt is mindenki csak a saját hitei, gondolatai alapján tudja csinálni. Ahogy épp az adott pillanatban tudja. Lehet, hogy neked nem is ez a tanfolyam az odautad magadhoz, majd megtalálod a sajátodat.