Miért Is Nem Működik a Vonzás Törvénye?

Számos bejegyzésben foglalkoztam már a divatos „teremtéssel”, Titokkal, bevonzással, programozottságunkkal, gondolatainkkal. Rengeteg mítoszt, hiedelmet tettünk magunkévá az elmúlt évek „Teremts egy jobb életet magadnak” trendje során. Lefordítottam egy cikket, mely nagyon jól összefoglalja, hol van a bibi a gépezetben, elsőként ma ezt olvashatjátok. Legtöbben már valószínűleg hallottatok minderről, mégis úgy vélem, érdemes ilyen egyszerű megfogalmazásban is megismerni a működésünket. A cikk után pedig a Munka-féle megközelítést ajánlom figyelmetekbe, mert a Munka teljesen más vizsgálatot alkalmaz a hiedelmekkel kapcsolatban, mint az igen elterjedt: írjuk felül a negatív tudatalatti programozottságunkat pozitívokkal, és akkor majd szuperhepihawai lesz minden. Nos, a Munka ennél sokkal, de sokkal mélyebbre megy. De erről a cikk után.

„A Vonzás Törvénye a Secret című filmnek és könyvnek köszönhetően vált igazán népszerűvé néhány évvel ezelőtt. Az emberek kapzsiságára alapozva, a Titok alapjában véve azt állította, hogy bármit bevonzhatsz az életedbe – pénzt, sikert, tökéletes kapcsolatot, csodás házat, autót stb. -, mindössze azzal, hogy fenntartod magadban azt a pozitív szándékot, hogy szeretnéd az adott dolgot megkapni. Más szóval, ha kinyilvánítod a pozitív szándékodat, és pozitívan gondolkodsz, akkor bármit manifesztálhatsz, megteremthetsz az életben.

A pozitív gondolkodás valójában már évtizedek óta jelen van az önsegítő irodalomban és világban, elég, ha csak Napoleon Hill, Dale Carnegie, vagy Vincent Peale birodalmára gondolunk. Ők a New-Age gondolkodásmód előfutárai, akik a pozitív gondolkodást a személyes siker elérésére kezdték ajánlani.

Minden pozitív gondolkodáson alapuló „új” sikerrecept sikerre van ítélve, hisz, ki ne akarna könnyedén meggazdagodni? Teljesen beleillik ez a módszer a mi kapzsi, lusta világunkba.

A „vonzásos” marhavagonokba való feltülekedés közben azonban igen kevesen állnak csak meg, hogy egy kicsit eltűnődjenek azon, miért is nem éli mindenki az álmait, ha mindez ennyire könnyű? És egyáltalán, hogyan működne a világ, ha mindenki az álmait élné – ki végezné el azokat a munkákat, melyeket senki más nem lenne hajlandó elvégezni? És tényleg olyan buli lenne, ha mindenki hatalmas házban élne, és luxusautót vezetne?

Ha megnézzük a Titok utáni könyv- és tanfolyam-generációt, azt láthatjuk, hogy a kezdeti Titok-optimizmust felváltotta a kiábrándultság. Most már olyan kurzusokat hirdetnek, ahol megtanítják neked, miért is nem működik számodra a vonzás törvénye: fizess nekem, én pedig elárulom neked a hiányzó összetevőt.

Nos, ez sem fog nagy port kavarni hosszú távon.

Osho ezt az egész pozitív gondolkodásosdit marhaságnak nevezte, már jóval azelőtt, hogy a Titok megjelent. Azt mondja, hogy a pozitív gondolkodás semmin nem tud változtatni, mivel épp a tudattalan elme tartalmának megvizsgálását kerüljük ki vele, ami pedig tele van negativitással. Úgy fogalmaz, „Gondolod, hogy ha nem látod, attól majd eltűnik? Csak hülyíted magadat. Nem tudod a valóságot megváltoztatni. Az éjszaka még akkor is jelen lesz, ha azzal áltatod magadat, hogy huszonnégy órán keresztül nappal van.”

Nemrégiben pedig a kedvenc tudósom, Dr Bruce Lipton, tudományos magyarázattal állt elő azzal kapcsolatban, amit Osho annyi éven keresztül hajtogatott. Dr Lipton elmagyarázza, hogy a pozitív gondolkodás azért nem működik, mert a tudatos elmével végezzük. Az életünket azonban nem a tudatos elme irányítja.

Az életünket a tudattalan, vagy más szóval, tudatalatti elme irányítja. Dr Lipton tudományos kísérletek alapján azt állítja, hogy az életünk 95-99%-ban a tudatalatti elme vezérlése alatt áll, ami a tudatos elménél összahasonlíthatatlanul erőteljesebb információ-feldolgozó „szerkezet”. Mindez pedig azt jelenti, hogy a tudatos elménk, ahol az ún, „pozitív gondolkozásunk” is tanyázik, nem képes túl sok vizet zavarni.

Ha a tudatos vágyaink egybeesnének a tudatalatti hiedelmeinkkel, akkor nem lenne semmi probléma. Akkor a „Vonzás Törvénye” automatikusan működne – semmit nem kéne csinálni, hogy megteremtsük őket. Tudatalatti hiedelmeinknek azonban nagy része (Lipton szerint a 70%-a) negatív és destruktív, nem pedig olyan, amit tudatosan is szeretnénk! Ezek alapján eléggé nyilvánvaló, hogy a pozitív gondolkodás kudarcra van ítélve. Mintha a széllel szemben pisilnénk.

Mindez tehát azt jelenti, hogy gondolhatjuk mi azt tudatosan, hogy több pénzt szeretnénk, és álló nap vizualizálhatjuk azt a jó kövér bankszámlát, sok-sok nullával a végén, ha a tudatalattinkban olyan programok futnak, melyek azt mondják, hogy nem érdemeljük meg a gazdagságot, vagy mi sosem nyerünk semmit, hogy ez másoknak való, nem pedig nekem, akkor tudod, mi történik? Holtod napjáig vizualizálhatod azokat a milliókat, akkor sem fogod őket megkapni!

A tudatalatti elme, mondja Lipton, olyan, mint egy lemezjátszó – a gyerekkorunkban megtanult „dalokat” játssza egész életünkben. A lemezünkön a szüleinktől és más, életünkre nagy hatást gyakorolt személyektől bekódolt üzenetek rögzítődtek, a folyamat 6 éves korunkig lejátszódott; a lemez teleíródott. A legtöbb programunk olyasmi, hogy „Nem vagy elég jó”, „Nem érdemled meg”, Mások jobbak, mint te”, „Nem vagy elfogadható és szerethető úgy, ahogy vagy, jobbnak kell lenned.”

Ezek az üzenetek, programok, közvetlen vagy közvetett módon jutottak el hozzánk, és túlnyomó részük lemerült az ártatlan tudatalattinkba, ahol a saját igazságainkká váltak. A lemezjátszó pedig elkezdte újra meg újra lejátszani ugyanazokat a programokat, amikor hasonló helyzetekbe kerültünk, és mi a programok szerint cselekedtünk ismételten. Más szóval, ördögi körbe kerültünk, ahol újra meg újra bizonyítékokat szereztünk arról, hogy ezek a negatív programok igazak, s ezáltal még tovább erősítettük őket. És ez a mai napig folytatódik! Folyamatosan szabotáljuk a boldogság, a siker, a szerelem megszerzésére tett kísérleteinket, csak éppen még annak sem vagyunk tudatában, hogy mindezt saját magunk tesszük, mivel az egész tudattalan, ugyebár.”

(szerző: Anando)

Nos, a legtöbb „sikermódszer” eljut eddig a pontig, és arra a következtetésre jut, hogy akkor az a megoldás, ha a negatív tudatalatti programjainkat pozitívra írjuk át. Azt mondja, hogy ne ezt gondold, hanem gondold azt helyette. Ne azt gondold, hogy sikertelen vagy, hanem azt gondold, hogy sikeres vagy. Hmmm. Állj meg most egy pillanatra, és gondolj ebbe bele. Szerinted attól, hogy azt ismételgeted magadban, vagy hanghordozókon naphosszat hallgatod, hogy „Szép vagyok, gazdag vagyok, sok pénzem van, imádnak a nők, nagy házban élek, stb.”, ezek a dolgok tényleg meg is fognak valósulni az életedben? Ha Neked igen, akkor az emberek azon minimális táborába tartozol, akinek a tudatalatti programjai mondják ezt. A többiek pedig elkeserednek és szenvednek. És még görcsösebben „termtenek” és „vonzanak”. Ezt nevezem én az Élet erőszakolásának. Még „jobbak” lenni is a legerőszakosabb módon akarunk. Akarunk. És amíg belül erőszakot folytatunk, addig az erőszak kint is folytatódni fog, ezt lenne már jó nagyon mélyen megértenünk.

A Munka, illetve Byron Katie egész „látásmódja” megérteti és meg is életi Veled, hogy eleve semmi nem igaz abból, amit elhittél. Csak történeteket kreáltál a Valóságról, teljesen ártatlanul, hisz mindenki ezt csinálta. Közben ezek a történetek nem az igazság, nem a Valóság. Csupán gondolatok, melyeket Te értelmezel így vagy úgy. A Munka nem átírja, hanem semmissé teszi a hiedelmeidet, a programjaidat. Egy nagyon egyszerű, mégis lényed mélyébe hatoló folyamattal – A Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal – mintegy „visszacsinálod” az egész eddig elhitt életedet. Amikor megszülettél, tiszta volt a winchester, ha kitartóan végzed a Munkát, akkor újra egy tiszta winchester leszel, ennek a teljes felszabadulásával és végtelen potenciáljával. Semmit nem fogsz tudni többé elhinni, a pozitív gondolatokat sem, mert rájössz, hogy erre semmi szükség a Létezés végtelen intelligenciájával szemben. Ráhagyatkozol erre a csodás Valóságra, és szóhoz sem jutsz többet. Csak figyeled, ahogyan minden a lehető legédesebb módon történik körülötted, imádsz megmártózni benne, és minden pillanatát élvezed. Még akkor is, ha hagyományos éretlemben nem jó, sikeres, vagy gazdag. Ha nem hiszed, járj utána!

Ajánlom felfrissítésre a Valami Sokkal Intelligensebb… című bejegyzést, további, nagyon mély adalékokért. Mostanra biztosan máshogy is fogod érteni, aki pedig nem olvasta, az ne hagyja ki: http://onmunka.blogspot.com/2011/02/valami-sokkal-intelligensebb-meg-mindig.html

Ha új vagy az ÖnMunka blogon, böngéssz kedvedre; itt valóban megtalálhatod Önmagad.

Ha még nem ismered a Munkát, minden fontos útbaigazítást megtalálsz a honlapomon: http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html

Ha szeretnéd Byron Katie Munka-Módszerét minicsoportban, hatékonyan, gyorsan, segítő légkörben elsajátítani, akkor szeretettel várlak a legközelebbi budapesti Alaptanfolyamon, május 14-15-én.  

Részletek itt:  http://kincsamivan.hu/programok.html

A Munkád Gyümölcse

Nagyon jól esett olvasni kedves soraitokat, kicsit vissza is pótlódott bennem az energia. Lehet, hogy időről-időre ennyivel helyre tudjátok billenteni az egyensúlyomat, mert akkor úgy hihetem (hehehe), hogy nem tök feleslegesen nyomkodom a billentyűket hétről-hétre, hónapról-hónapra.  Szóval, mostanra már végképp megfogalmazódott bennem az a kifejezett kérés, hogy írjatok minél többet a Munkával, az Élettel kapcsolatos tapasztalataitokról, élményeitekről, esetleges elakadásaitokról, és kérdezzetek bátran. (oraveczandi@yahoo.com) És egyéni beleegyezésetekkel én ezeket a leveleket felrakom a blogra, mert ahány félék vagyunk, annyi féle csodás módon tudjuk megélni, megfogalmazni ugyanazt. Élvezzétek és osszátok meg a Munkátok Gyümölcsét!

Ma két levelet szeretnék megosztani Veletek a tegnapi termésből, még egyszer hálás köszönet a szerzőknek.

Kedves Andika!

Én már a decemberi végi "blog-ritkítási ill. szüneteltetési" írásodnál beparáztam egy pöttyet, hogy elmaradnak a szokásos esti olvasmányaim Tőled... Hál'Istennek ezt a "fenyegetésed" nem tartottad be, aminek szerintem sokakkal egyetemben nagyon örültem/tünk. Írományaid már annyira hozzátartoznak az estéinkhez, mint pl. a lefekvés előtti fogmosás vagy pisikálás. :-) Ahogy Te rákattantál a blogírásra, úgy mi is az olvasására... Mink szeressük a Te függőségedet!!!!!!!!!!!!!! Éljenek a hajcsár "főnökök"!!!!!!!!!!!!!!!

Sokszor simogatja lelkemet, amit írsz,  és csak csapkodok a homlokomra, hogy "HÁT PERSZE..." meg "HOGY NEM JÖTTEM RÁ EDDIG" meg "DE HISZ EZT ÉN IS TUDTAM" meg még millió ilyen felismerés... Hidd el, akár visszajelzünk Neked utána-akár nem (telefon, blog, sírás-rívás... stb.) amit elolvastunk Tőled/Általad az másnap, egy hét, egy hónap múlva visszaköszön az életünkben... Nemcsak "biccent" egyet felénk, hanem ránk mosolyog, odalép hozzánk oszt' letörli egy kicsit azt a szemüveget, amin keresztül az ÉLETET nézzük. Mi meg csak bámulunk ki a fejünkből, hogy milyen világos van odakint... Nem is olyan szar hely, ahol vagyunk (bár percekkel előbb még meg voltunk győződve az ellenkezőjéről...) Persze, aztán a lehető leghamarabb, amikor nem figyel senki, (még az oraveczandi meg bájronkéti sem...) gyorsan megint "beleheljük" az okkulárénkat, mert azért egy kicsit még félünk attól a marha nagy fénytől. Mert nem ismerjük még valami nagyon, bár innen, ebből szögből, elég jó helynek néz ki... Na, de inkább csúszkáljunk vissza a kis szmötyinkbe, azt legalább ismerjük! Hát persze ez csak a miénk!!!

A változás, ami az elmúlt időszak alatt bekövetkezett bennem az, hogy amíg régen gyűlöltem magam azért, hogy nem TUDOK olyan lenni, aki ott engedi magát "hagyni" azon a jó helyen, most már csak szeretettel nézem magam, a "küszködésem", ami tulajdonképpen már nem is az, csak a DOLGOM! És marha jól csinálom a DOLGOM...
Na, igazából ez csak egy köszönetnyilvánítás akarna lenni a sok segítségért, amit Tőled kapok/kapunk... meg persze benne van az az aljas hátsó szándék is, hogy nem kell nélkülöznünk Téged és gondolataidat...

Szeretettel ölel a "legrégebbi olvasód”.

U.i: Ja, különben szoktam dühöngeni is az írásaidon, de arról majd egy másik
alkalommal...

Kedves Andi!

Pár hete olvasom a blogodat, és tetszik nagyon, amit csinálsz. Három év "Secret és tudatos teremtés után" juttattam magam olyan állapotba, hogy azt láttam, minél inkább görcsölök, annál biztosabban teremtem meg a félelmeimet, és iszonyatosan, végletekig lefáradva ettől az igyekezettől jutottam el Byron Katie-ig. Először én is írott formában találkoztam a gondolataival, és már az nagyon megfogott - elkezdte fellazítani a gondolkodásom, a hiedelmeim börtönét. Aztán én is elkezdtem keresgélni Youtube-on, és ez mégnagyobb hatással volt rám. Jó látni Őt Munka közben, és azt, ahogy a kérdései hatására az emberekben őszintén csörrennek a tantuszok: "Tényleg nem a világ bánt, hanem én bántom saját magamat!"

Én ezt már nagyon régóta tudom, hogy így van, de a négy kérdés, és a Munka, most hihetetlen gyorsasággal segít fellazítani a börtönt. Amúgy is legnagyobb bajom mindig is a kétely volt (Igaz ez?:), így most rájöttem, hogy az önbántó gondolataimmal szemben is használható dolog ez a kételkedés, tehát mégiscsak volt haszna az életemben.

Olvastam a mai bejegyzésedet is, ha elfáradtál, hát pihenj. Gondoltam, írok Neked, először is, köszönetképp, mert nagyon szeretem olvasni a soraidat, sokat segítenek. Talán leginkább ezért... :) Az embert tényleg úgyis csak a saját Munkája mentheti meg, és azzal tud hasznára lenni, ha akar, másoknak is. Lehet olvasgatni évezredeken át, de a valódi változás mindenkinél akkor indul el, mikor már nem csak elmélkedik, keresgél, hanem tesz is magáért.

Rengeteg örömöt kívánok Neked:
Bea

Tudatosság 1. - A Varázslatos Hívószó

Az utóbbi néhány évben divatossá vált tudatosnak lenni, tudatosan élni, tudatosan teremteni, tudatosan figyelni, tudatosan fejlődni, tudatosan karriert építeni, tudatosan étkezni, tudatosan szeretkezni, tudatosan tudatában lenni annak, hogy mennyire tudatosak is vagyunk. Sokan zászlójukra tűzik a tudatosságot, mint célt, leginkább azt hirdetve, hogy ha majd egyszer valóban tudatos leszel, akkor minden karikacsapásra fog megvalósulni, megteremtődni az életedben. Hmmm.

Kicsit keresgéltem az interneten, milyen elképzelések, történetek dívnak „tudatosság” ügyben. Senkit nem kívánok megbántani, csupán egy kicsit rendbe tenni az ezzel a fogalommal kapcsolatos zűrzavart. És előre bocsátom, hogy én magam is megjártam ennek a „tudatosság iskolának” megannyi lépcsőfokát. Idézek néhány „találmányt”, biztosan ismerősek lesznek (és kiemeltem a tudatosság szempontjából megkérdőjelezendő részeket):

„Ezeket a mélyben ható, számodra kártékony meggyőződéseket, hitrendszereket, illetve régi mintázatú gondolati mechanizmusokat tárjuk fel és tudatosítjuk, majd ezt követően tudatos választásoddal pozitív tartalmú hitrendszerekké alakítjuk. A tanácsadás lényege, hogy ráébredj saját Teremtő Erődre, Isteni Mivoltodra, és arra, hogy tudatos figyelemmel képes vagy a benned futó gondolati mechanizmusokat felismerni és legfőképp képes vagy azokat tudatos választással átalakítani. Ugyanis azokat, amilyen szabad akaratoddal hoztad létre (ez még akkor is így van, ha azok nagy részét szüleidtől szívtad magadba szinte automatikusan), ugyanolyan szabadon le is cserélheted!”

„A döntés az Életed felett tehát kizárólag a Te kezedben van! Nálad van a választás, hogy továbbra is a kék kapszulát veszed be, és ezentúl is részt veszel a tudatlan, mély álomban zajló teremtési folyamatban, vagy ezúttal a piros bogyót választod, amely segítségével kívülről rálátást nyersz Életedre, összefüggéseire és legfőképp arra, hogy ez kizárólag a Te műved. Ezzel együtt ezentúl vállalod a felelősséget és tudatos irányítást Életed felett.”

„Rájöttem, hogy a mennyei élmények akkor érkeznek el az életembe, ha tényleg tudatos figyelemmel fókuszálok arra, amit igazán akarok. Aztán amikor kicsit kilengek és hagyom magam a régi berögzült ösztönös gondolkozásba merülni, akkor előjönnek azok a számomra nem igazán szeretem pillanatok, amiket két lábbal rugdalnék ki az életemből.”

„Ha megérted azt, hogy amikor egy gondolatot gondolsz, amelynek érzelmi energiát adsz azzal, hogy valamilyen erőteljes érzelmet érzel, akkor ezzel kiküldöd a teremtésre felszólító üzenetet az Univerzum felé, aztán előre haladsz térben és időben a megteremtett dolog felé, és elvárod, hogy a kiküldött gondolat fizikai megfelelője ott várjon rád, akkor azt mondjuk neked, hogy ebből az örömteli teremtésből – melyet kiküldtél a jövő felé – fakadnak majd azok az örömteli cselekvések, amelyeket teljesen spontán módon, inspiráció alapján, indíttatva érzel majd végrehajtani.

Amikor cselekedsz a most pillanatában, és ez a cselekvés nem az öröm érzéséből fakad, és nem az öröm érzése kíséri, akkor biztosíthatunk arról, hogy ez a cselekvés nem hoz majd örömteli eredményt az életedbe. Ez szükségszerűen nem hozhat semmi pozitívat az életedbe, mert az a törvény ellen lenne.”

Brrr. Számomra mindez egy újabb „kártékony” hiedelemcsomagnak tűnik. Azt állítja, hogy MIN-DEN-ÉRT TE VAGY A FE-LE-LŐS! Először is azért, hogy milyen gondolatokat őrizgetsz az elmédben, aztán, hogy ezek milyen erőteljes negatív rezgéseket bocsátanak ki, és majd milyen hasonlóan erőteljes negatív rezgéseket vonzanak be az életedbe. És persze ez egy törvény, amit ha megszegsz, semmi jóra ne számíts. Szerinted van olyan két lábon járó egyed, aki ennek az elolvasása után nem kezd rettegni, hogy majd milyen szerencsétlenséget von magára, ha véletlenül szomorú, ne adj isten mérges a (nem) megfelelő hosszúságú időtartamig? És van-e olyan ember, aki ne kezdene el játszadozni azzal a gondolattal, hogy ő élet és halál ura, és ezt majd jól be is bizonyítja? (Számos bejegyzésben foglalkoztam már a témának ezzel a részével, frissítsd fel őket, ha van hozzá kedved: Tegyük Rendbe Azokat a Fránya Rossz Érzéseket, Egészséges Egó vagy Valami Más, Létezik-e Titok?) Arról is írtam már, mi zajlik le egy emberben, ha elhiszi ezeket a „törvényeket”, és mondjuk „negatív” gondolatai támadnak, amiket – természetszerűleg – „rossz” érzések megjelenése követ fizikai szinten. Menekül, fél, átalakít, ellenáll, valóságot erőszakol, haragszik magára. Ez utóbbit egy idő után folyamatosan, ha épp nem tartozik a sikeres „tudatos teremtők” közé. Ördögi kör.

Ha tisztában vagy azzal az alapvetéssel, hogy a gondolat nem személyes, nem te csinálod a gondolkodást, hanem a gondolatok felmerülnek az elmédben, és a probléma nem magával a gondolattal van, hanem akkor kezdődik, amikor elhiszed a gondolatot, akkor máris egy kicsit békésebb állapotba kerülsz. Megengeded a gondolatnak, hogy legyen, és nem átalakítod pozitívvá, hanem megvizsgálod (pl. a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal), hogy igaz-e. Semmi nem igaz abból, amit valaha elhittél és most hiszel. Semmi. A gondolat egészen addig nem ereszt, amíg rá nem ébredsz, hogy már eredetileg sem volt igaz, és a helyzeten - hosszú távon - nem igazán változtat, ha mondjuk a „Szerencsétlen vagyok” című, depressziót okozó hiedelmedet kicseréled „Szerencsés vagyok”-ra, ami nagy boldogsággal tölt el, amíg el nem felejted ismételgetni. Aztán valaki jól belemegy a kocsidba, vagy elcsúszol a jégen, és eltöröd a lábadat…

A tudatosság valahol ott kezdődik, amikor pont ilyen „szerencsétlen” és „kellemetlen” történéseket is teljes elfogadással tudsz megélni. Nem okolod magad, hogy hogyan is lehettél ilyen béna, hanem teljesen rendben vagy az egésszel, hisz a Mindenségben MINDEN benne van. Nem kiválogatod, hogy neked ez vagy az kell az Univerzumtól, a többi pedig kuka, hanem megélsz minden pillanatot annak teljességében. „Tudatosságodat az mutatja meg, hogyan működsz krízis esetén.” (Eckhart Tolle). Addig nem nehéz örülni az életnek, amíg minden rózsaszín. És nem könnyű nem menekülni a „sötét” elől.

Amit sokan tudatosságnak vélnek, az inkább céltudatosság és „éntudatosság”. Az egó tudatszintjén, amivel semmi gond nincsen, ezt is érdemes kipróbálni. Ezt tán úgy nevezném, hogy „tudatos egó”. De végleges „megváltást” ettől ne várj, mert amint nem teljesülnek a céljaid, máris kompromittálva lesz az örömöd. És „ki” az, akinek szüksége van azt bizonyítani, hogy ő mennyire tudatos a céljainak a megteremtésében? „Ki” az, aki jól érzi magát, aki büszke, amikor elér valamit, amikor megvalósít? Hát nem az, aki valójában vagy. Hanem pont az, aki valójában nem vagy.

A valódi tudatosság azt jelenti, hogy ráébredsz én-tudatodon túli semmi-létedre, és meg is éled. Mert, aki valójában vagy, az a szó legkedvesebb és legalázatosabb értelmében senki. És egyben minden is. De ezt az egó tudatszintjén érteni sem lehet, még kevésbé pedig megélni. Maximum félni tőle. Vicces, ahogy egy illuzórikus, nem is létező „én”, az egó, fél semminek lenni, mikor pedig nem is valódi. Pedig mindössze ennyiről van szó. Hamarosan folytatás következik… Addig is ízlelgesd a senki létet. Semmi sincs, mi felszabadítóbb lenne.

„Hányingerem van attól, hogy nincs bátorságom abszolút senkinek lenni.” (JD Salinger)

Létezik-e (a) Titok?

Mostanra már egy kicsit lecsengett nálunk a Titok „őrület”, de nem nagyon ismerek olyan embert, aki legalábbis ne hallott volna róla. És most itt a legújabb sláger, az Erő. Nem is beszélve azon könyvek tömegeiről, melyek hasonló titkos recepteket kínálnak, azt ígérve, hogy az epedően kíváncsi és szűkölködő olvasót majd eljuttatják a hőn áhított anyagi, testi, fizikai biztonság és boldogság állapotába. (Azt hiszem, most kicsit darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, de legyen.)

Régóta tervezem, hogy körbejárom az ún. „tudatosság”, a „vonzás” és a „tudatos teremtés” témaköreit. Általánosságban annyit, hogy ezek nagyon vonzó, hangzatos címszavak, amikkel emberek tömegeit lehet megbabonázni. Nyilván vannak olyanok, akiknek ezek a technikák működnek, és nem azt mondom, hogy nem működhetnek. Csak azt látom, hogy azok, akiknek viszont nem működnek, és ők vannak többségben, még jobban tönkremennek, mint a „Titok” ismerete előtt. Mert azt a következtetést vonják le, hogy valamit rosszul csinálnak, és nem értik, hogy nekik miért nem jár ez vagy az az élettől. (Ajánlom figyelmedbe még az Egészséges Egó vagy Valami Más című bejegyzést.) Akinek pedig „működik”, az teljesen biztos lehet benne, hogy a titok nélkül nem épp ugyanúgy valósultak volna meg a sikerei az életben, mint a „magas szintű tudatossággal”? Hamarosan tényleg jövök tudatosság ügyben, mert itt a legnagyobb a katyvasz.

Most azonban idézem Byron Katie blogjának egy 2008-as bejegyzését, melynek az a címe, hogy: Mi a Különbség a Titok és a Munka között? Egy Katie-hez intézett levél volt a téma apropója, a folytatás pedig Katie és Stephen (Katie férje) válaszlevele. Kellemes olvasgatást és rámeditálást.

Drága Katie!

Abban reménykedtem, hogy A Titok őrület majd hamar elmúlik, erre ma délután az Oprah Show-ban is erről beszéltek. (megj. - Oprah Winfrey az USA legnépszerűbb talkshow-jának műsorvezetője, és az utóbbi években minden népszerű Tanítót meghívott a műsorába, többek között Eckhart Tolle-t és Byron Katie-t is.)

Nekem úgy tűnik, hogy ez az úgynevezett „titok” csak egy újabb eszköz arra, hogy az elmét beletrükközze a kontroll illúziójába, ez az üzenet pedig szöges ellentétben áll a Te invitálásoddal, hogy kössünk barátságot a valósággal, és azt szeressük, ami éppen van.

Nem értem, hogy olyanok, akik ismerik a Munkát, hogyan tudják komolyan venni ezt a filmet; és mégis, általam józan ítéletűnek tartott emberektől is azt hallom, hogy ennek a filmnek a készítői „ugyanazt mondják, amit Katie mond.” És nagyon sok ilyet ismerek.

Katie, kérlek, oszd meg velünk az ezzel kapcsolatos meglátásaidat.

Köszönettel, szeretettel, Susan

Drága Susan!

Először is álljanak itt Stephen összefoglaló jellegű gondolatai:

A Titok: „Mindent megszerezhetsz, amit csak akarsz.”

A Munka: „Mindent akarhatsz, amid csak van.”

A Titok: „Legyen meg az én akaratom.”

A Munka: „Legyen meg a Te akaratod.” Mert úgyis a Valóság akarata érvényesül. Vagyis, mindig az a legjobb számomra, ami éppen történik. Ahogy Katie fogalmaz: „A Te akaratod és Isten/a Valóság akarata ugyanaz, akár észreveszed, akár nem.”

A Titok: „Kontrollálni tudod a gondolataidat.”

A Munka: „Nem te vagy a gondoló. Lehetséges elnyomni a negatív, stresszes gondolataidat, de ha megkérdőjelezed őket, akkor ők hagynak el téged.”

A Titok: „A pozitív gondolataidat a valóságban is manifesztálhatod.”

A Munka: „A jelen valósága már önmagában is a legjobb, ami manifesztálódhat. Ha erre ráébredsz, akkor hazaérkeztél, megszabadultál.”

Most pedig, nézzük csak. A Titok? Fedezzük fel együtt, hogy vajon tényleg létezik-e egy ilyen titok!

„Létezik egy titok.” Igaz ez? – Nem tudom. Lehet, hogy létezik, és honnan tudhatnám, hogy rátaláltam? Ez nem azt jelentené (már amennyiben ez a titok tényleg annyira hatalmas erejű), hogy ha valóban megtaláltam, akkor az én életem, és minden szerettem élete is, vagyis kivétel nélkül az összes emberé ezen a bolygón tökéletes lenne? Hogy sem nekem, sem másnak nem kéne soha többet szenvednie a szükségtől, akarástól, a kellenézéstől, és mindenki izgatott és hálás lenne azért, amije már van, és figyelnénk, ahogy egyre több és több árad be, sokkal több, mint amire szükségünk van, és mindig pontosan érkezik, és csak egyszerűen szeretjük azt, ami a jelen pillanatában épp itt van előttünk? Hmmm. Rendben, menjünk tovább.

„Létezik egy titok.” Teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? Teljes bizonyossággal tudhatom, hogy van egy olyan titok, amit ha ismernék, akkor kulcsot kapnék a kezembe mindenhez, amit akarok, amire szükségem van, amim most nincs meg az életben (pl. egy BMW-hez, ahhoz a csodás ékszerhez, a fogyáshoz, egy új biciklihez)? – Nem, nem lehetek ebben teljesen biztos.

Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy igenis létezik egy titok, amit mások tudnak, én viszont nem? – Hát, ilyenkor folyton szükségben és hiányban élek, meg egy képzeletbeli jövőben, olyasmire vágyakozom, amim nincsen, és közben azt hiszem, hogy az anyagi gazdagság vagy a jobb egészség vezet el engem jól megérdemelt boldogságomhoz. Elkülönülök, boldogtalan vagyok, mindent megteszek azért, hogy megszerezzem azokat a dolgokat, amiket akarok, és gyakran vallok ebben kudarcot, amitől meg egy csődtömegnek gondolom magam. Elkezdem elhinni, hogy velem van valami probléma, csak én nem vagyok képes „megzabolázni” a titkot, és végső soron ugyanazt az életet élem, amiből kiindultam, akár sikeres vagyok anyagilag, akár nem.

Ki lennék a gondolat nélkül, hogy létezik „a titok”? – Imádnám az életet, nem a titok megfejtésével foglalkoznék, hanem a nyilvánvaló, előttem lévő valóságot élvezném.

Drága Család! (megj. – Katie így szólítja azokat az embereket, akik értik és élik, amit a Munka révén felfedeztek magukban.) Itt az idő megnézni a megfordításokat.

Eredeti hiedelem: „Létezik egy titok.”

+ „Nem létezik titok.” Van-e ez annyira igaz, mint az eredeti állítás? Kérlek Benneteket, írjátok meg a saját konkrét példáitokat ezzel kapcsolatban. (Ezt én is kérem az ÖnMunka blog olvasóitól. Megköszönöm, ha megosztjátok kommentben azokat a saját példáitokat, melyek azt mutatják, hogy nem létezik titok. Itt most olyasmi titokra gondolok, aminek a birtokába jutottál, és aztán mégsem változott az életed egy csapásra kánaánná. Meg kiterjedtebb, filozofikusabb példákat is szeretettel várok.)

(+ És még egy saját ÖnMunka kútfős megfordítás, nem túl „szabályos”, de nézzük, kinek mit mond. Nagyon szívesen olvasnám az ezzel kapcsolatos meglátásaitokat, megéléseiteket is. Ez pedig: „Én létezem, mint titok.” vagy „Én magam vagyok a titok.”. Illetve még egy eszembe jutott, ezt is csapjuk hozzá: „Minden és mindenki titok. ”)

A titok annyi, hogy ha azt akarom, amim nincsen, akkor újra és újra csak azt fogom akarni, amim nincsen, még akkor is, amikor már azom megvan, amit korábban akartam. Én nem szövök terveket a jövővel kapcsolatban, (és megtenném, ha értelmét látnám), mert ez azt jelentené, hogy nem bízom meg a világmindenségben és „magamban”. Én pedig totálisan bízom abban, hogy az élet teljességét imádom, úgy, ahogy van. Sosincs korlátozva az, amit most kell tennem, hisz mind azt tesszük, amit épp csinálunk, és mindez felhalmozódik, mert nem veszekszem a valósággal, csak követem az egyszerű utasításokat, melyek mindig kedvesek. Sosem később teszem meg, amit most kell megtennem, és ez mindenkire ugyanúgy igaz. A később most van.

A titok annyi, hogy szeretem, ami van. Szeretem, ami van, mert ami most „van”, csak az van, és mindig is csak a most lesz. Ebben a szent pillanatban, nem később, minden szükségletem ki van elégítve, és ha kinyitom a szemem ennek a meglátására, akkor csakis szeretet és hálát tudok érezni mindazért, ami tálcán hever előttem, anélkül, hogy vágytam volna rá, vagy kértem volna, terveztem volna, vagy imádkoztam volna érte.

Nem láttam azt az Oprah show-t, amiben a Titok vendégek szerepeltek, éppen utaztam. Arról azonban többen is meséltek, hogy a műsor végén két vagy három Titok meghívott bemutatta korábbi terveit és vágyait, és hogy elképzelték, elképzelték, elképzelték, az elméjükben valóságként látták, hogy bármibe kerüljön is, ők az Oprah show vendégei lesznek, és azért sikerült magukat vendégként manifesztálni, mert mindezt megtették. Lehet, hogy emberek milliói tették ugyanazt, amit ők, mert ők is szerettek volna Oprah-val személyesen találkozni. Ők is teljes szívükből akartak találkozni Oprah-val, és ez nem volt elég. Ez pedig olyan elkeseredett gondolatokhoz vezethet, mint „Rosszul csinálom, nekem ez nem működik.” És utána már mindenről elhisszük, hogy azért „vonzottuk” be az életünkbe, mert valamit rosszul csináltunk. „Ha tudnám, mivel teremtettem meg ezt a boldogtalan eseményt, akkor vissza is tudnám teremteni, és ha erre képes vagyok, akkor ez azt jelenti, hogy soha többé nem kell újra szenvednem. Tudnom kell a titkot, vagy pedig felesleges szenvedés és boldogtalanság vár rám.” „Mit tettem, amivel ezt teremtettem meg magamnak?”

A Siker Természetéről

„Az élet nem egy megoldandó probléma, hanem egy megélendő rejtély.”

(Soren Kierkegaard)

Egy másik ősrétegekbe bekövesedett hiedelmünk, hogy a boldogságunk a sikerünkön múlik. Társadalmunk a sikert szinte mindennél jobban díjazza. Mi pedig megtanultuk, hogy akkor csináljuk jól az életünket, ha (teljesíthetetlen) célokat tűzünk ki magunk elé, majd mindent megteszünk ezek eléréséért. És ha nem sikerül, akkor vesztesnek könyveljük el magunkat, önutálkozunk, és folyamatosan elégedetlenkedünk. Még az állásinterjúkon is azt a kérdést szegezik nekünk, hogy „Hol látja magát öt év múlva?” Sőt az életvezetési guruk is arra ösztökélnek, hogy „Vedd kezedbe mentális, érzelmi, fizikai és pénzügyi sorsod irányítását”. Mindezzel pedig azt sugallják, hogy a siker, a boldogság, és a kiteljesedettség külső, gyakran elérhetetlennek tűnő körülmények függvénye.

Nyilván haszna is van az ilyen jellegű megközelítésnek, amikor például irányvonalat jelölünk ki, javítani szeretnénk a teljesítményünkön, vagy épp a vállalkozásunk eredményességén, de amint az emberi életre próbáljuk ezeket az elveket ráerőszakolni, akkor az értékük erősen megcsappan. Hiszen az élet már úgy önmagától fogva is kaotikus, nem egyenes-vonalú, és legfőképpen rejtélyekkel teli. (Épp ez a szép benne…)

Sok ember hiszi azt, hogy: „Akkor leszek majd boldog, ha sikeres leszek.”

Ez a hiedelem azonban erőteljesen megkérdőjelezhető. Figyeld meg most magadban, ahogy elkezdesz tiltakozni, hogy de hát én sikeres akarok lenni az életben, különben egy fabatkát sem ér az egész. Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ha nem hiszed el többé, hogy a boldogságod a sikereden múlik, akkor nem leszel sikeres? A hiedelmeinket pont fejjel lefelé „tartjuk”, úgy véljük, hogy ők védelmeznek meg minket még mélyebb félelmeinktől. Ez azonban pont fordítva van már megint. (A Félelmekről hamarosan írok, megérnek egy-két misét.)

Most pedig meghívlak, hogy végezd el velem a Munkát a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal. Egy gyors levezetés (ajánlom, hogy helyettesítsd ide be a sikernek számodra elérendő formáját – pénzügyi, egzisztenciális, párkapcsolati, gyerek, üzleti, munkahelyi, egészségi, lefogyási, célok elérésével kapcsolatos, stb.). Tehát, a megvizsgálandó hiedelmünk: „Akkor leszek majd boldog, ha sikeres leszek.”

1) Igaz az, hogy akkor leszel boldog, ha sikeres leszel? – Igen/Nem.

2) Teljesen, 100%-ig biztos lehetsz benne, hogy akkor leszel boldog, ha sikeres leszel? – Igen/Nem.

3) Mi zajlik benned, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy akkor leszel boldog, ha sikeres leszel? (és épp azt látod, hogy nem mennek túl jól a dolgaid…)

- Hogyan érzed magad? Hogyan bánsz magaddal ilyenkor? Szereted magadat? Hogyan bánsz a többi emberrel (mondjuk, ha látszólag rajtuk múlik a sikered)? Milyen jövőbeli képek jelennek meg a fejedben? Ez a gondolat stresszt vagy békességet okoz benned? Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

4) Ki lennél, milyen életed lenne a nélkül a gondolat nélkül, hogy akkor leszel boldog, ha sikeres leszel? Kérlek, csukd be a szemedet, és meditálj el ezen egy kicsit. Nézegesd az életedet, ahogy azt éled, úgy, hogy közben nincs ott az a gondolat, hogy te majd akkor leszel boldog, ha sikeres leszel.

Megfordítások:

+ Akkor leszek sikeres, ha boldog leszek. – Keress konkrét példákat az életedből, hogyan, mikor volt ez már igaz. Amikor „csak úgy” boldog voltál, külső teljesítmény nélkül, és ez a belső megelégedettség sikerével töltött el. Ez a belső „siker” az, amit a Munka segítségével alapállapotoddá tudsz tenni.

+ Akkor sem leszek boldog, ha sikeres leszek./Akkor leszek boldogtalan, ha sikeres leszek. – Keress 3 konkrét példát, amikor elérted a vágyott célodat, mégsem tett boldoggá. Legalább is nem 2 napon túl… Vagy tán egyáltalán nem, mert mondjuk valakin át kellett gázolnod hozzá, vagy be kellett csapnod másokat, vagy épp belebetegedtél a hajtásba és a stresszbe.

+Akkor leszek boldogtalan, ha sikertelen leszek. – Ez egy nagyszerű lehetőség, hogy visszanézd, hányszor fordult elő veled az életedben, hogy azért voltál boldogtalan, mert valami nem, vagy nem úgy sikerült, ahogy azt eltervezted, elvártad magadtól. Szereted ostorozni magad? Szerinted abban a pillanatban, amikor a dolgodat tetted a célod eléréséért, tudtál volna bármit is máshogy tenni? Persze, utólag már látod, mit lehetett, kellett volna másképp csinálni, de az adott pillanatban szerinted nem a lehető legtöbbet adtad ki magadból? Nagyon fontos, hogy ezt mélyen megértsd, és megéld, ez a belső békédhez vezető út egyik lépcsőfoka.

Ha a megfordítások bármelyikét is konkrétan a „célommá” tűzném ki, akkor azt választanám, hogy: „Akkor leszek sikeres, ha boldog leszek.”

Természetesen a siker ilyen formájú meghatározása mély, belső megelégedettségre épül, mely szerintem az egyetlen elérésre érdemes sikerfajta. És ez nem azt jelenti, hogy a külsődleges sikerben hiányt fogsz szenvedni, sőt. Számos kutatás bizonyította már, hogy a boldog emberek jobban szeretnek másokat, figyelmesebbek, adakozóbbak, hatékonyabbak a munkájukban, több pénzük van, és akár még jobb egészségnek is örvendenek.

És a Munka lehetővé teszi számodra, hogy ezt a mély, belső megelégedettséged hamar elérd. Nem kell felesleges köröket futnod célkitűző-tanfolyamokon, tudatos-teremtés kurzusokon, vonzás hatalma előadásokon. (Ezekről még egy későbbi blogbejegyzésben fogok írni.) Minden ott van Benned. Ha ezt elhiszed, nyert ügyed van. És fogj hozzá a Munkához, ne halogasd tovább saját magadat.

Amit oly vadul keresünk, sem nem külső, sem nem elérhetetlen. Már itt van. Most is. Már most is ott vagyunk. Üdv a fedélzeten.

„Mindent Odaadsz…”

A címben szereplő mondat írásom keletkezése előtt egy órával hangzott el egy telefonbeszélgetésben, melyet egy Drága Barátnővel folytattam, aki szintén jó ideje végzi a Munkát. Arról beszélgettünk, miért is lehet az, hogy nagyon kevesen jelentkeznek az (Ön)Munka tanfolyamokra.

Az egyik ok az lehet, amit én úgy hívok, hogy „tele van a padlás”. Ezo-spiri-önismereti-személyiségfejlesztő iparban élünk, dömping van könyvekből, tanfolyamokból, módszerekből, melyek mind egy jobb életet ígérnek. Mi pedig megvesszük őket, próbálkozunk, próbáljuk alkalmazni a tanultakat az életünkre, majd megyünk a következő tanfolyamra, hátha majd végre az megadja a választ minden kérdésünkre, és megvált minket a szenvedéstől. Aztán lassan belefáradunk, mert olyan nagyon semmi nem változott. Kiürült a zsebünk, elfogyott a hitünk és a lelkesedésünk. És akkor minek is menjünk el egy újabb tanfolyamra? Biztos úgysem történik semmi más ott sem.

Emellett, egy másik lehetséges ok, amit már néhányszor megállapítottunk az az, hogy ez a módszer a Bevállalósoké. Természetesen ez is csak egy hiedelem, mint minden más, és vannak példák erre is, meg az ellenkezőjére is. Tapasztalatom szerint Bevállalósnak olyan értelemben kell lenni, hogy hajlandó legyél megnyitni az elmédet, vagyis MINDENT megkérdőjelezni, amit eddig tudtál, mindent, amit eddig magadról, másokról, és a világról gondoltál. Erre sokan nem állnak még készen. Azt hiszed, elveszítesz valamit, és majd nem tudsz mibe kapaszkodni. Mert úgy gondoljuk, hogy nem tudunk kapaszkodók nélkül élni. Hogy mindig tudnunk kell, kontrollálnunk kell, megelőznünk kell, stratégiát gyártanunk kell. És ez teljesen érthető, hisz egészen addig, amíg elhisszük, hogy azok vagyunk, akinek gondoljuk magunkat, nincs igazán választási lehetőségünk.

         Akinek gondolod magadat, másokat, és a világodat, az biztos pont számodra, legyen az bármennyire fájdalmas is. Megszoktad. El sem tudod képzelni, hogy Te nem az az áldozat vagy, akin mások áttipornak. El sem tudod képzelni, hogy a párod nem az az okostojás, akinek Te látod. El sem tudod képzelni, hogy a világ nem olyan kegyetlen hely, amilyennek megismerted. Mert ki lennél Te akkor, ha kiderülne, hogy mindez nem igaz??? Ez az, amit nem nagy eséllyel tapasztalhatsz meg, amíg ragaszkodsz ezekhez a történetekhez.

         A következő ok a Barátnő szerint - és ez indított ennek a bejegyzésnek a megírására -, az hogy „Mindent odaadsz.” Mármint én: itt a blogon és a honlapomon. Szerinte emiatt nincs szüksége az embereknek már a tanfolyamra. Elmondtam neki, hogy pont ez a célom ezzel a bloggal. Hogy MINDENT megkapj, amire szükséged van ahhoz, hogy akár egyedül is eljuss oda, ahova vágysz. Egy olyan egyszerű módszerrel, mint a Munka. Ha alaposan átolvasod a blogot és a honlapot, rengeteg háttérinfót, példát, esettanulmányt, és persze a szükséges feladatlapokat is megtalálod. Nincs más dolgod, mint nekiállni. Én is teljesen egyedül tanultam meg a Munkát. Aztán mentem el Byron Katie School-jába. Ahol azért rengeteget tanultam még a módszerről, és elköteleződtem a Munka továbbadása mellett. Ennek fő formája az információ átadása, az angol nyelvű anyagok magyarra fordítása, és megosztása. Azt szeretném, ha mások is megélhetnék, milyen egyszerű is a magunkhoz vezető út, és ha megtanulták a Munkát, akkor máris tudják a barátaikkal, családtagjaikkal csinálni, és így terjed ez szépen. És akkor valami megváltozik…

Ha pedig Te úgy döntesz, hogy szeretnéd támogató környezetben, profi segítővel megtanulni a Munkát, vagy épp egyedül nem mersz nekiállni, akkor gyere el egy ÖnMunka Alaptanfolyamra. Én a teljes nyitottság, az őszinte információközlés, és a megosztás elkötelezettje vagyok. Nem kívánok manipulálni, csavaros marketing-trükköket bevetni, zengzetes ígéreteket tenni, hogy elcsábítsalak egy tanfolyamra. Pedig az elmúlt években sok ügyességet tanultam erről, mert érdekelt, hogyan vagyunk manipulálva.  Bevethetném a hipnotikus reklámszöveg-írásról tanult fortélyokat. Választhatnám azt az utat, hogy vonzó tanfolyamcímekkel elhúzom előtted a mézesmadzagot, és azt mondom, hogy 1-2 nap alatt megfordul Veled a világ: gazdag, sikeres, örökké fiatal, karcsú, önbizalomtól duzzadó, ellenállhatatlan, és mindentudó leszel.

Nemrégiben olvastam egy olyan tanfolyami reklámot, mely azt állította, hogy ha részt veszel az 1 napos (kb összesen 6 órás) tanfolyamon, persze jó sok pénzért, akkor, idézem: „Csak a személyid marad a régi!” Nem azt állítom, hogy egy ilyen tanfolyamnak nem lehet elképesztő hatása, minden bizonnyal megéri azt a pénzt. Lehet, hogy pont azért, mert úgy érzed, hogy ennyi pénzért már komolyan veszed, és van 2 olyan dolog, ami „betalál” nálad, és repülőrajtot veszel. Többen javasolták, hogy adjam drágábban a tréningeket. Nem szeretném. Én minél több ember számára kívánom elérhetővé tenni a Munkát, szeretettel és odafigyeléssel átadni Neked. Ha nincs pénzed, akkor is. Kérlek, hogy ha érdekel a Munka, de épp még ennyit sem tudsz kifizetni, jelentkezz nálam, biztos találunk megoldást.

Van itt még egy potenciálisan gátló tényező, mely sokakat elriaszt: az, hogy csoportban kell dolgozni. Szeretnélek megnyugtatni, hogy ha Te nem kívánod magadat „kiadni”, félsz mások előtt beszélni, akkor senki nem fog erre kényszeríteni. A tréningeken csoportban és párban is dolgozunk, a csoportos munka során szabadon megválaszthatod, hogy nyilatkozol-e vagy sem. Az ÖnMunka tréningek amúgy nem arról szólnak, hogy tocsogunk a történeteinkben; pont ellenkezőleg: megszabadulunk tőlük. Mégpedig a Munka 4 kérdése és a Megfordítások segítségével. Összesen ezekre a kérdésekre kell válaszolnod, majd megfordítani a vizsgált állításodat, és példákat keresni a hétköznapi életedből. A válaszadást végső esetben fejben is elvégezheted, és bólintasz, amikor megkaptad a válaszodat magadtól. A párod (Facilitátor-Segítő) feladata összesen annyi, hogy kérdéseket tegyen fel neked, és rád figyeljen. Aztán pedig szerepet cseréltek, és Te leszel a kérdésfeltevő. Ilyen egyszerű az egész. Addig mész el, annyira nyílsz meg, amennyire megengeded magadnak; más úgysem történhetne.

Végezetül, egy rövid összefoglaló arról, hogy Mi az (Ön)Munka, illetve Mi NEM Az (Ön)Munka:

Mi IGEN az (Ön)Munka? Egy teljesen újszerű, egyedülálló eszköz. Életed minőségében RADIKÁLIS változásokat hozó, a világon már százezrek által művelt és megélt gyakorlatias Önvizsgálati módszer. A Munka félelmeid gyengéd, fokozatos érvénytelenítése, hiedelemrendszered, szűrőid VÉGLEGES visszabontása, a nyitott elme módszere.

Kiknél tud gyorsan működni a Munka? A Munka a türelmeseké, a megengedőké, a befogadóké, a kíváncsi bevállalósoké, a valódi változást akaróké, az áldozati szerepet abbahagyni akaróké.

Mi NEM az (Ön)Munka? Az (Ön)Munka NEM a pozitív gondolkodásról, NEM a ma olyannyira divatos "tudatos teremtésről", és NEM gondolataid "elengedéséről" és manipulálásáról szól. NEM egy újabb ezoterikus hitrendszer. Sőt, nagyon mélyen megérteti Veled, hogy miért is nem működnek ezek, miért is nem lehet a gondolataidat csak úgy elengedni, vagy máshogy gondolni.

Byron Katie MunkaMódszere NEM a "mindentudók", a kételkedők, és a türelmetlenek útja, és Nem egy újabb mézesmadzag. NEM a változtatni nem akaróké, és NEM az áldozati szerepet fenntartani kívánóké. (Viszont az ilyen embereken is tud segíteni, mert elég könnyen rést üt a védelmi pajzson.)

„A Munka mindig kevesebb történetet hagy meg neked. Ki lennél a történeted nélkül? Sosem tudhatod, amíg nem végzed el az Önvizsgálatot. Nincs olyan történet, mely Te lennél, és nincs olyan, mely hozzád vezetne el. Minden történet elvezet saját magadtól – elszigetel attól, aki valójában vagy. Fordítsd meg; csináld vissza. Ha egyszer elhitted, képes vagy újra nem elhinni is. Te az vagy, aki a történetek előtt létezik. Te az vagy, aki akkor marad, ha a történet megértésre talál.”(Byron Katie)

Ennek a blogbejegyzésnek a kapcsán most péntekig, azaz november 5-ig szeretném meghosszabbítani a november 13. és 14. ÖnMunka Alaptanfolyam és Pénz, Munka,Üzlet (PMÜ) Tréning koránkelő kedvezményét. Az Alaptanfolyam természetesen önállóan is elvégezhető, a PMÜ előfeltétele az Alaptanfolyam. Ha legkésőbb pénteken átutalod a tanfolyami előleget, akkor az Alaptanfolyamot bruttó 11.500 forintért, a PMÜ Tréninget szintén bruttó 11.500 forintért végezheted el. Ha mindkét napra eljössz, akkor ez összesen bruttó 19.900 forintodba kerül.

Ha az Alaptanfolyamra 3 embert hozol magaddal, Te ingyen vehetsz részt. Ez a kedvezmény a PMÜ napra nem érvényes. És kérlek, ha pénzügyi problémáid vannak, akkor is keress bizalommal, megbeszéljük, miként lehetséges a részvételed.

További részletek: http://kincsamivan.hu/programok.html