A Férjem Tartozik Nekem - Byron Katie Videó

Zsuzsink nagyon beindult videó-feliratozásilag, íme egy újabb igen tanulságos Munka Byron Katie-vel. Hatalmas köszönet, Zsuzsi. <3

Katie segít Emily-nek megkérdőjelezni a férjével kapcsolatos, neheztelést okozó gondolatait.

TÁMOGATÁSOK GYŰJTÉSE BYRON KATIE VIDEÓK FELIRATOZÁSÁHOZ: Amennyiben úgy gondoljátok, hogy ezek a videók Nektek és újabb Munkával ismerkedőknek is tudnak segíteni, és bármennyi anyagi lehetőségetek van, kérünk Benneteket, támogassátok Zsuzsi videó-feliratozó tevékenységét. Ehhez annyit tegyetek, hogy az erre a célra szánt összeget utaljátok át Nagy Zsuzsanna számlájára: CIB Bank, 10701348-64652430-51100005. Köszönjük szépen.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos Munka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján.

2013. április 6-7. (jelentkezési határidő: március 8.)

Részleteket itt találsz: Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok

ÖnMunka Férfi Csoport és Női Csoport

Szeretettel figyelmetekbe ajánlom az április elején induló Női és Férfi csoportokat, melyek keretében nyolc héten keresztül dolgozhattok a női és férfi témákon, támogató, intim légkörben. A Férfi csoportot Pákolicz Misi vezeti, a Női csoportot Bogdán Ildi és én.

Olvasd végig a tájékoztatókat, és ha úgy gondolod, érdemes részt venned ebben a folyamatban, várunk szeretettel.

ÖnMunka Férfi Csoport

Kedves Férfitársaim!

A legnagyobb bátorság gyengeségeink felvállalása. Igaz, hogy a bátorság és a gyengeség is történetek, de amíg ezt nem, vagy csak intellektuális szinten tudjuk, addig nem vagyunk (velük) rendben. A mélyebb megtapasztalás, az utazás önmagunkban, önmagunk felé visz. Ezen az utazáson megláthatjuk, hogy mennyi történet fedi az ítéletektől mentes önvalónkat. Én ezt az utat választottam, vagy inkább az út választott engem, és én nem álltam (annyira) ellen.

Szeretettel hívlak önmagad felé! (Pákolicz Misi)

Régóta foglalkoztat, hogy miért találkozok relatíve kevés férfival az önismeret terén. Ennyire tisztában vagyunk magunkkal, vagy ennyire nem foglalkozunk önmagunkkal? Keménykedünk, takargatunk, vakok vagyunk, nem vállaljuk fel a nehézségeinket?

Még a történetem szerinti bátrabbak is, akik mélyebben foglalkoznak magukkal, sem túl aktívak. Legalább is láthatóan. Fejben rendezik a dolgokat vagy mélyebben? Vagy csak nem foglalkoznak a nehézségekkel? Vagy a férfi identitás, az ennek való megfelelési vágy az, ami nem enged megkérdőjelezni, megvizsgálni dolgokat? Hiúság, büszkeség, önteltség, a látszat fenntartása akadályoz minket ebben?

Ahogy elkezdtem magamba nézni, találtam válaszokat. És megkedveltem a nehézségeket, illetve egyre kevésbé hiszem el nehézségnek azt, amit előtte annak véltem. 

Ha úgy érzed, van még mit megtudnod magadról, ha szembenéznél a legfélelmetesebb hiedelmeiddel, ha kíváncsi vagy, ki vagy mi is ez a férfi benned, jelentkezz a következő kurzusra:

Az ÖnMunka módszereiben kezdőknek és haladóknak indítom ezt az intenzív, 8 hetes folyamatot. A tanfolyamon elsajátítható és elmélyíthető Byron Katie - A Munka és Scott Kiloby - Élő Önvizsgálatok módszerei. Ez a két önvizsgálati technika kiválóan alkalmas arra, hogy ránézzünk a FÉRFI, FÉRJ (PARTNER) ÉS APA identitásainkra!

Az a tapasztalatom, hogy a férfi témában több, mély hiedelem is rányomja a bélyegét az életünkre. Ezek meglátásával az elmúlt két évben sokat könnyült az önmagammal és másokkal való kapcsolatom.

Ebben a férfi csoportban a férfi identitáson keresztül az alapoktól dolgozunk együtt az alábbi témákban:

- férfi, férj, partner, apa, gyerek (felnőttként a szülővel való kapcsolatban) szerepeink

- külső és belső elvárások a férfi, férj, apa szerepekben

- az ideális férfi, férj, apa

- férfiasság, szexualitás

- hiány-ének és koncepciók keresése a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal (MÖ)

További részleteket a Férfi Csoportról itt találsz: ÖnMunka Férfi Csoport

ÖnMunka Női Csoport

Várunk szeretettel az ÖnMunka NŐI csoportba - Byron Katie Munka és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok módszerei alapján (8X3óra), április 3-tól

Lányaink, asszonyaink, szeretettel ajánljuk figyelmetekbe ezt a nagyon intim elmélyülési lehetőséget, csak női körben.
Trénerek: Oravecz Andi és Bogdán Ildi

A 8 alkalom tematikája:

1-2: Nőiség
Női szerepek és legendák: Milyen szerető, anya, gyerek, barátnő, női munkaerő vagyok?
Melyik szerephez ragaszkodom? Melyiket tolom el magamtól?

Kitagadott részeink:- testi, - női, - szerepszemélyiségek.
Családi modellek, sztereotípiák. Mintakövetés és/vagy kompenzálás.

3-4: Párkapcsolat
Mitől NŐ a nő? Mitől FÉRFI a férfi? És minden, amit ezekről elhittünk...
Hogyan kellene kapcsolódnom? Együtt vagy külön? Elvárások.
Szex, mint kapcsolódási forma. Mi mindenre használom?

4-8: Test és Szex
Élő kapcsolat a testemmel. Érzések és érzetek megélése, testben levés.
- Én a nemi szerveim tükrében: Mi a bajom vele?
- Orgazmus. Van? Nincs? ( Milyennek) Kellene lennie?
- Gátlások, elfojtások.
- Perverz vagy normális? Szexuális orientáció, parafiliák.
- Másság, mint tabu.

Ránézünk minden Nőiséggel kapcsolatos gondolatra, történetre.
A vizsgálódást ÖnMunkával fogjuk végezni, mely magába foglalja Byron Katie Munka-módszerét és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait.

A képzésen való részvétel előfeltétele a Munka és Megtalálhatatlan Önvizsgálat Alaptanfolyamok elvégzése! (Akinek ez utóbbi még hiányos, de érdekelné a Női kurzus, SOS jelezze felém.)

A tanfolyam fontos része a heti alkalmak közti önálló és közös gyakorlás, tapasztalás és az egyéni konzultáció a trénerekkel, a Munka és Élő Önvizsgálatok módszerekkel.

További részletek a Női csoportról itt: ÖnMunka Női Csoport

Nem a Képernyőn Felbukkanó Radarjel Vagy

"A keresés, és a mások szavaiban és ígéreteiben való bizalom azért ennyire elterjedt, mert nem nézünk bele a saját megtapasztalásunkba, hogy meglássuk, mi is történik valójában." (Scott Kiloby)

Úgy egy hónappal ezelőtt jött be egy tanfolyamon a következő analógia annak érzékeltetésére, hogy kinek is hisszük magunkat. Épp a Scott-féle Megtalálhatatlan Önvizsgálat alapjait fektettük le, melyben alapvetően a jelenbeli megtapasztalásunkban felbukkanó képekre, szavakra, és érzelmekre, testi érzetekre nézünk rá, lecsupaszítva ezeket az egész életünkben hozzájuk csatolt jelentésektől, értelmezésektől, címkéktől. A képek, szavak (gondolatok), érzelmek, érzetek ún. jelenségek, és emberi megtapasztalásunkban ezek alkotják az életünket, így vagyunk „kitalálva”. Azonban nem ezek a jelenségek vagyunk: nem a felbukkanó kép, szó, érzelem, érzet az, akik vagyunk. A jelenségek mintegy radarjelként felbukkannak a „képernyőn”, akkor és úgy, ahogy épp felbukkannak, mi pedig nem vagyunk tudatában annak, hogy ezek csupán illékony, nem állandó, és alapvetően jelentés nélküli „valamik”. Nem vagyunk tudatában annak, hogy (nagyon leegyszerűsítve) mi az vagyunk, aki észlelni képes ezeket a jelenségeket, látja a képet és szót, hallja a hangot, érzi az érzést, érzetet, nem pedig azok a képek, szavak, hangok és érzések vagyunk.

Mivel egész életünket abban a „hitben” töltjük, hogy „én” ezek a képek, szavak (emlékek, történetek), érzelmek, érzetek vagyok, mélyen azonosulva vagyunk ezekkel a jelenségekkel. Ezért azt hisszük, hogy jól „tudjuk”, hogy kik is vagyunk, ki is a másik ember, mi is az élet mindenféle aspektusa. És amíg ezek a meggyőződött hiedelmeink önmagunkról és minden másról is a helyükön vannak, addig csak „régi szemmel” tudunk az életre, a másik emberekre és önmagunkra tekinteni; esélyünk sincs a másmilyen észlelésre, érzékelésre.

Az ÖnMunka mindkét önvizsgálati „módszere” ezekre az azonosulásainkra nézet rá minket, fellazítva mindazt, akinek elhittük magunkat (és másokat). És szép fokozatosan egy fajta „kiazonosulás” történik az eddig önmagunknak hitt jelenségekből, és egyre nagyobb megtapasztalásunk lesz arról, hogy van itt valami/valaki (mindegy), ami/aki folyton itt van, mintegy a képernyője a felbukkanó radarjeleknek, melyek csupán jönnek és mennek. És mély megtapasztalásunk lesz arról, hogy mennyire „otthon” vagyunk ebben a „kiazonosult” állapotban, és már nem lesz vágyunk szebb, jobb, tetszetősebb radarjelekkel próbálni azonosítani önmagunkat, mert megláttuk, hogy mennyi felesleges energiát fektettünk mindebbe. Nincs többé vágyunk illúziót építeni. Megállunk és megpihenünk.

A témában egy Scott cikk fordítását is a figyelmetekbe ajánlom:

Az Emberi Valóság

Egészen mostanáig az emberiség beérte egy olyan „valósággal”, amelyben minden, amit teszünk vagy kifejezésre juttatunk, valahogy hatással van az önbecsülésünkre (munka, gyereknevelés, kapcsolatok, egészség, stb.). Állandóan másokhoz hasonlítgatjuk magunkat azon hiábavaló céllal, hogy valami szilárd és állandó dolgot hozzunk ki az élet áramlásából, ami valójában illékony, illuzórikus és állandótlan. Ködös, semmiben táncoló képekből próbálunk valamilyen szilárd valóságot gyártani.

Az a hiedelem uralja a játékot az emberi életben, hogy „Elkülönült vagyok és valami nincs rendben velem”. Egyesek nem is látják ezt a játékot. Mások látják, de úgy tesznek, mintha nem is létezne. Néhányan látják, de nem tudják, mit kezdjenek vele, vagy hogyan lássanak át rajta. Így azon kapják magukat, hogy pusztán ráhagyatkoznak valamilyen spirituális tanító szavaira, aki a hétvégén a városba érkezik, vagy önfejlesztő tanfolyamokon keresnek reményt valami jövőbeli jobbra… mindig a jövőben. És mindez a keresés, és a mások szavaiban és ígéreteiben való bizalom azért ennyire elterjedt, mert nem nézünk bele a saját megtapasztalásunkba, hogy meglássuk, mi is történik valójában. Félelem, önvád és kétség, cinizmus, bizalmatlanság mások iránt, alkalmatlanság érzés, a jövő hajszolása és a múlt újrahasznosítása a legtöbb ember állandósult állapota. Még a legsikeresebb, leggazdagabb, legspirituálisabb vagy legvonzóbb emberek is (kívülről nézve), akikkel egyéni üléseimen találkoztam, hordoznak olyan képet önmagukról, hogy ők nem elég jók. Beérjük ennyivel, mert nem ismerünk más utat.

A jó hír az, hogy ennek nem kell így lennie!

Lehetséges ebben a világban úgy élni és kifejezni magunkat, hogy annak nem kell, hogy köze legyen az önbecsüléshez, úgy, hogy nem tapasztalunk semmilyen eredendő ént abban, amit teszünk vagy nem teszünk, sem abban, amit kifejezünk vagy nem fejezünk ki. Ezt még a legnehezebb időkben is megláthatjuk és felismerhetjük, amikor pénzügyileg rosszul állunk, kapcsolataink érnek véget, vagy betegség dönt le a lábunkról. Semmilyen különleges túlvilági állapotra nincs szükség. Semmilyen bárányfelhős spirituális élmény nem kell. Csak egy egyszerű szemléletváltás magunkkal és a valóságunkkal kapcsolatban.

Az Élő Önvizsgálatokkal való munkám során már számtalanszor láthattam ezt a szemléletváltást. Igazából minden nap látom. Teljesen megszokottá vált, hogy egy ülés elején valaki elmondja nekem, hogy az élet nehéz, vagy hogy ő egy csődtömeg, senkinek nem kell, vagy nem elég jó, csak hogy az ülés végén meglássa, hogy ezek a dolgok üresek és megtalálhatatlanok, és hogy MAGA az én is megtalálhatatlan. Az Önvizsgálatok többi facilitátora is ugyanezekről számol be. Minden nap osztozunk ezekben a csodákban.

Ez az új látásmód feltárja, hogy nincs sehol semmilyen eredendő elválasztottság, míg az emberi kifejeződés továbbra is élénken és töretlenül érvényesül. Ebből a valóságból kapunk gyerekkorunkban egy kis ízelítőt, amikor az álmaink még nagyok és a szívünk nyitott (mielőtt még teljesen bekajáljuk az elkülönülés és hiány/elégtelenség alapérzését). Csak azzal, hogy pillanatról-pillanatra új szemmel nézünk a megtapasztalásra, ez a gyerekkori ízelítő mindennapi felnőttkori tapasztalattá válik.

Azt látjuk, hogy semmi nem tartós, minden állandóan mozog és változik, minden egyes gondolat és érzelem magunkról és másokról csupán egy illékony radarjel a képernyőn, a tükrök játéka, semmi olyasmi, amit meg kellene ragadni és semmi, ami elől el kellene rejtőzni, minden egyes jelenséget ugyanúgy elfogadunk, a legnagyobb sikertől a legmélyebb kudarcig. Ebben az áramló folyóban egyetlen mozdulat sem formál soha semmilyen eredendő ént (nem számít, milyen jónak vagy rossznak tűnik az a mozdulat).

Az által, hogy attól a gondolattól, hogy mi valóságosak és kézzelfoghatóak vagyunk ÁTmozdulunk ahhoz, hogy megnézzük, hogy minden, amit gondolunk, érzünk és érzékelünk, csupán egy radarjel egy képernyőn, átalakulás történik. Dobjuk ki a régi módot, ahol minden eseményt valahogy az „én” érzetével kapcsolunk össze, és ide az új módot, ami egy természetesebb út:

• … ahol az, hogy kik vagyunk minden pillanatban, könnyedén és mentegetőzés nélkül élődik meg, mindegy, hogyan is jelenik meg, mindegy, mennyire rosszul vagy csodálatosan érezzük magunkat bármely adott ponton, minden olyan késztetés nélkül, hogy ennek az egésznek bármi köze lenne az önbecsülésünkhöz.
• … ahol az öröm, a béke és a szeretet nem csak elvont fogalmak, amiket hajszolunk, hanem a mindennapi tapasztalásunk veleje.
• … ahol mások sikere nem fenyegető többé.
• … ahol a párbeszéd többé már nem hatalmi harc arról, hogy kinek van igaza, hanem csupán szabadon megosztott és elfogadott információk cseréje, ahol minden szempontnak megvan a maga helye az asztalon.
• … ahol a félelem, düh, szomorúság, bűntudat és szégyen nem olyan dolgok, amik köré gigantikus történeteket szövünk, hanem csak illékony érzések, amik jönnek és mennek anélkül, hogy fennakadnának valamiféle mentális monológban.
• … ahol a féltékenység és irigység a múlt dolgaivá válnak, amiket hátrahagyunk azzal a hiedelemmel együtt, hogy „Nem vagyok elég jó”, amiből elsődlegesen származtak.
• … ahol a függőséget egy egyszerű téves érzékelésnek látjuk, amikor egy bizonyos érzelem vagy érzet azt jelenti, hogy „Ennem kell” vagy „Innom kell”.
• … ahol a boldogságot már nemcsak hogy nem magunkon kívül találjuk meg, de hál’ istennek, ez lehetetlenné is válik.
• … ahol még a legsötétebb fájdalom is szívesen látott vendég, lévén jó lehetőség arra, hogy ránézzünk az alatta meghúzódó én-hiedelemre.

Az, hogy ez a szemléletváltás hirtelen vagy fokozatos, csak akkor érdekes, ha elkezdünk erről az egészről filozofálgatni, visszanézve a múltra, mintha eredendően az lennénk, vagy még mindig egy csalóka csúcspontot hajszolunk a jövőben. Az igazság pillanata akkor jön el, amikor alaposan megnézzük a jelenben, hogy mit is nevezünk „én”-nek és „mások”-nak. Ennek során azt látjuk, hogy megtörténik az átalakulás, pedig mi egy centit sem mozdultunk. Innen ide jutottunk. Az egyetlen változás maga az érzékelés.

Túl jól hangzik, hogy igaz legyen? Mindig így hangzik, amíg magad meg nem nézed.

(Forrás: Scott Kiloby)

Ha szeretnéd mindezt a gyakorlatban is megtanulni, hogy mindennapi megtapasztalásoddá válhasson, szeretettel várunk az ÖnMunka Tanfolyamokon és Egyéni Konzultációkon.

Homoszexualitás: Ki is Homofób? - Byron Katie Videó

Nagy örömmel ajánlom figyelmetekbe az egyik kedvenc Byron Katie videómat, melyet újra Nagy Zsuzsi feliratozott, hatalmas lelkesedéssel és szívvel. Zsuzsi, nagyon köszönöm Neked a mindannyiunkért végzett tevékenységedet. :)

Zsuzsi ajánlója a videóhoz: „Amikor tisztán látsz, az igazat mondod, és ez mindent gyökeresen megváltoztat. Szóval, ez az egész nem a szexualitásunkról szól, igaz? Az igazság erejéről szól, ami minden ember számára adott.” (Katie)

Személyes kedvencem – nem csak nekem. Egy nagyon bátor, nyitott, bevállalós emberkéről, és az önelfogadásról. (Zsuzsi)

TÁMOGATÁSOK GYŰJTÉSE BYRON KATIE VIDEÓK FELIRATOZÁSÁHOZ: Amennyiben úgy gondoljátok, hogy ezek a videók Nektek és újabb Munkával ismerkedőknek is tudnak segíteni, és bármennyi anyagi lehetőségetek van, kérünk Benneteket, támogassátok Zsuzsi videó-feliratozó tevékenységét. Ehhez annyit tegyetek, hogy az erre a célra szánt összeget utaljátok át Nagy Zsuzsanna számlájára: CIB Bank, 10701348-64652430-51100005. Köszönjük szépen.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos Munka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján.

2013. március 22-23. (jelentkezési határidő: február 25.)

Részleteket itt találsz: Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok

Szerinted Melyik Módszer az Eredményesebb és Átütőbb?

Kedves Andi!

Azt szeretném kérdezni, hogy: Melyik módszert látod eredményesebbnek? Melyikkel lehet átütőbb és jelentős változásokat rövid időn belül elérni? Sok dologba belenéztem - és ici - pici változások voltak, vannak, de igazán mélyen egyik sem "segített".

Időnként megnéztem videókat és a bejegyzéseket itt a blogon, ami láttán csökkent a "bátorságom" nehéznek találom az ellentét állítást, illetve a milyen lennék állításokat megtalálni, pontosan megfogalmazni egyedül...

Viszont nagyon vágyom a pozitív változást, hogy tudjam végre jól érezni magam a bőrömben.

Köszönettel,

Kedves!

Köszönöm a kérdésedet. Névtelenül megosztottam a zárt csoportunkban, kíváncsi voltam, kiből milyen válasz kívánkozik ki leveled olvastán. Először röviden összerakom a saját meglátásaimat, utána pedig a többiek megosztásait olvashatod.

Szóval, hadd legyek kicsit drámai az elején: soha semmilyen célban és soha semmilyen eredményben nem fogod megtalálni azt, amit keresel. Soha semmilyen cél elérésében és eredmény megvalósításában nem fogsz tartós „jól-érzem-magamat-a-bőrömben” állapotot találni. Mégpedig azért nem, mert mindaz, amit célnak, eredménynek érzékelsz, az elméd meséje, az elméd által a jövőről vetített képek és szavak sora, amikről elhitted, hogy „oda” kell eljutnod. És amíg „oda” el nem jutsz – meséli az elme a történetét -, addig még nem lehetsz jól. Mert így, ahogy vagy, még nem lehetsz jól. Először meg kell változnod.

Mi az pontosan, ami miatt nem érzed jól magad a bőrödben? Fedezd fel, hogy semmi más, mint amit az elme mesél arról, ami szerinte van, és arról, ahogy szerinte lennie kéne, ahhoz, hogy te és a dolgok „jól” legyenek. Amíg az elmének ez a történet-mesélő mechanizmusa működésben van, amíg ezek a gondolatok megvizsgálatlanul elhívődnek, addig mindig lesz valamivel „bajod”.

Az ÖnMunka mindkét módszere az elmét „tanítja ki” a megtanult, bekondicionálódott működéseiből. Ez egy folyamat. Gondolj csak bele, hány éve használódik az elméd ugyanazon a módon, hány éve nézegeti ugyanazokat a képeket, történeteket, értelmezéseket, azokat híve az igazságnak, a valóságnak, az életnek, a szépnek és jónak, illetve a rossznak és csúnyának. Az elme be van gyepesedve, be van dugulva, el van akadva a megszokott működéseiben. És amíg ezek a működések nem lazulnak fel, amíg az elme nem rugalmasodik, addig ugyanabból a merev struktúrából tudunk csak lenni, csak ennek a merev struktúrának a viszonylataiból látni.

Türelem, kitartás, önmagadra figyelés, kíváncsiság, elszántság, nyitottság. Ezek ennek a folyamatnak a segítő minőségei, és ezeket nem tudod „csinálni”. És ha működésben vannak, nem tudod nem csinálni. J Tapasztalatom szerint vagy működnek benned, vagy nem. Vagy elindulsz ezen az úton, vagy nem. Vagy beleszerelmesedsz ebbe az egész önvizsgálatba, vagy nem. Vagy kinyílik az elméd, vagy nem. És egyik sem a te érdemed, és nem a te hibád.

És még annyit, hogy ha egyedül nem mennek azok a megfordítások, és nem megy a negyedik kérdés, kérj segítséget. Lehet, hogy épp annyi hiányzik a fejesugrásodhoz, hogy egyetlen egyszer megtapasztald a saját bőrödön, hogy „Ki vagy a történeteid nélkül”. Ki vagy, ha semmit nem tudsz arról, hova kéne tartanod, mit kéne elérned, miben kéne változnod? Mert ez az, aki valójában vagy, és már most is ez vagy. Sehova sem kell menned „érte”. Csak meg kell állni, le kell lassulni, és észrevenni mindazt, ami eltakarja előled saját magadat. Ezek az önvizsgálatok erre valók. Lecsendesülésre, jelenbeli ránézésre, jelenbeli ön-megtapasztalásra. Nem pedig a kondicionált elme által vetített képek megvalósítására. Hisz azok mindig is csak képek maradnak. És amíg valaki képeket szeretne hajkurászni, szíve joga. Ha ebbe belefáradt, akkor kitárt karokkal várják az önvizsgálatok.

Szeretettel ölellek, Andi

Drága Kérdező, egy zsákutcába futsz, ha bármelyik módszert azért végzed el, hogy jobban érezd magad. A valódi kiindulási pont ezekhez az olthatatlan, fékezhetetlen kíváncsiság, hogy végre meglásd a saját igazságodat, önmagadat, a valóságot és azt, hogy mennyi gondolattal automatikusan azonosultál, amik eddig irányították az életedet, választásaidat. Ezekre most alkalmad van rátekinteni. A Munka és az UI ez a rátekintés. Semmit nem akarunk csinálni a gondolatainkkal. Nem akarjuk megváltoztatni őket. Üdvözöljük és megvizsgáljuk őket, és az eredmény az lesz, hogy átláthatóbbá válnak ezek a gondolatok és működések. A megfordítások is ezt szolgálják, hogy meglásd, akár gondolhatnád az ellenkezőjét is, az is igaz lenne sokféle módon.
Biztatlak, hogy kezdj hozzá, ne halogasd tovább!
Ahogy a gondolatok és az igazságok más szemszögből is láthatóak lesznek számodra, ahogy felismered, hogy nem elhinni kell őket, hanem megvizsgálni, mintegy mellékhatásként egyre jobban átéled, micsoda fantasztikus lény vagy, önmagadban egy csoda, akinek minden oka megvan arra, hogy imádja az életét és minden pillanatot, amit a bőrében tölthet! Szeretettel gondolok rád! (M.)

Nekem mindkét módszer erőteljes változásokat hozott, nem venném egyiket a másik elé, mert teljesen jól kiegészítik egymást. És talán az is jó, ha az ember nem sürgeti magát, hanem a saját magad tempójában hagyod, hogy a magaddal történt munkákat az idegrendszered is feldolgozza. Andinak már tökéletes segítői vannak - Facilitátorok - mindenképpen fogadd meg ajánlását/segítségét. És amikor valamit kiválasztasz a magad számára, akkor vesd bele magad és ne csak felületesen alkalmazd. Onnantól kezdve erősödik az önbizalmad és az önbecsülésed is. (A.)

Kedves…!
Az egyik eredményesebb, mint a másik! A kérdés csak ez: Mi az, hogy eredményes?
Amióta az önvizsgálatokat végzem erre jutottam: az eredményesség, mint minden más fogalom, csak értelmezés és viszonyítás. Az önvizsgálat ezeket az értelmezéseket és viszonyításokat lazítja fel. Ez okozza a békességet, és ezt a békességet éljük meg pozitívnak. (M.)

Drága kíváncsiság! Újabban nekem a hiedelmek olyanok, mint egy jól becsomagolt ajándék, szép nagy piros masnival átkötve. Jön egy gondolat, hiedelem én már előre örülök, hogy jajj de jó ismét kaptam valamit. És szép lassan kérdésekkel, elsősorban a munkával és még az Anditól és a többiektől ellesett kérdésekkel bontogatom ki szépen az én kis csomagomat, amit úgy képzelek el mint sok egyre kisebb és kisebb dobozba tett legkisebb, amibe ott rejlik számomra a meglepetés. Na és ezt a icike-picike csomagot meg szépen jól UI-val meg nézegetem.
És képzeld, mit találok SEMMIT, ez egy olyan dobozka, amit ha kinyitsz nincs benne semmi, csak egyetlen dolog a SZERETET.

Ja, és ne azért csinálj bármit is, hogy jobb legyen azután, mert egyszer eljön az az idő, amikor már olyan mélyre jutsz önmagadba, hogy lehet, hogy nem fog az olyan kellemes élményeket okozni, ott akkor hirtelenjében, hisz több évtized érzelmeinek is felszínre kell törni. Lehet, hogy hetekig nem tudod magadról még azt sem, hogy fiú vagy e vagy lány, lehet, hogy szerződést kötsz az energia szolgáltatóval, mert akkora feszültség lesz benned, de akkor is csináld, mert a legvégén a kis dobozkádba neked is ott lesz a SZERETET. Hajtson a kíváncsiság és semmi más. Nagy-nagy szeretettel. (E.)

Azt, hogy kinek melyik módszer fér bele jobban a rendszerébe, melyiket tudja inkább alkalmazni, szerintem nem lehet előre megmondani.
Úgy tartom, ez a két önvizsgálati módszer nem arra van, hogy elérjünk velük bármit, amúgy erre a többi se alkalmas). Azt meg főleg nem lehet megjósolni, hogy valami mikor, vagy mennyi idő alatt történik meg az életünkben (ha egyáltalán úgy alakul).
Az a tapasztalatom, a változásokat sehogy se lehet elérni (legfeljebb látszólag), azok csak történnek velünk, miközben megéljük, ahogy telik az élet. Azért érezzük magunkat rosszul a bőrünkben, mert elhittük, hogy az adott helyzet számunkra "kizárólag" rossz lehet. Vagy azt, hogy valami piszkosul hiányzik. És ha majd eleget módszerezünk, meg bigyózunk, szorgalmasan, türelmesen, mindent beleadva, akkor egyszer csak végre "jó"-ra fordulnak a dolgok, sőt, elmúlik a hiány is.
Az ÖnMunkával megkereshetjük, hogy mit hittünk el valamiről idáig, és mit nem vettünk észre, ami a vizsgált történetnél még szóba jöhet. Megmutatja, hogy az élet milyensége - beleértve mindent - számunkra attól függ, honnan nézzük. Ha ezt akár csak egy pillanatra képesek vagyunk megélni, és levenni a címkét/hiedelmet a vizsgált helyzetről, alatta/mögötte megtalálhatjuk a valóságot, értelmezés nélkül. Ott, ahol nincs értelmezés, mindennek a lehetősége fennáll, mert az elvárás is elmúlik, hogy minek miként kéne lennie, hiszen mindenhogyan rendben van.
A Megtalálhatatlan Önvizsgálat pedig a hiány-énjeinkkel foglalkozik. Mivel elhittük, hogy vannak, azt gondoljuk, hogy a bennünk "meglévő" hiányt csak valaki más tudja megszüntetni, ha úgy viselkedik, ahogy nekünk tetszik, ahogy várjuk tőle. Ebbe aztán jól beleéljük magunkat, utána meg csodálkozunk, hogy ez az elképzelés rángat minket ide-oda, és sehogy se tudunk kikeveredni belőle. Ilyenkor érdemes az UI-hoz fordulni. (M.)

Szerintem az lesz atutobb amelyiket megcsinalja  Vagy nem. Gyorsan, sok eredmenyt....egy pillanat muve mindig az egesz ugyhogy attol fugg, mennyire van "átütô" es "jelentôs eredményeket hozó" hangulataban.  En ugy tapasztaltam, hogy amikor nagy szarban vagyok es nincs vesztenivalom, hihetetlenul bator leszek, haha. Szoval, szerintem annyit kap akarmilyen modszertol, amennyit beletesz. Jo kostolgatast neki a bufeben.

Ja es en neha meg mindig neheznek talalom a Munkazast, mint o, es nekem is elmegy neha a batorsagom igy evek meg tobb szaz itelolap utan is. Ugyhogy szivesen ajanlom neki a facilitatori szolgaltatasomat, jo kezekben lesz. J

Es eszrevettem hogy sok dologba "belenezett", nem derul ki mennyit probalt is ki. En is nagy "belenezo" vagyok neha es azzal en sem szoktam sokra jutni. (B.)

Ha szeretnél GYAKORLATBAN megismerkedni az ÖnMunka két módszerével, várlak szeretettel a következő tanfolyamokon:

Önszeretet/Önértékelés Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján: 2013. március 1-2. (péntek-szombat). Jelentkezési határidő: február 11.

2-NAPOS MUNKA-ALAPTANFOLYAM, BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: 2013. március 22-23. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: február 25.

Vidéki tanfolyamok is indulnak, minden információt itt találsz.

A Nagy és Fontos Elmélet Helyett: Gyakorlati ÖnVizsgálat

„A Munka jóval több egy közönséges módszernél: Lényed legmélyét kelti életre.” (Byron Katie)

Az ÖnMunka mindkét módszere teljes egészében gyakorlaton alapul. Nem elméleteket olvasol és hallgatsz arról, hogy milyennek kéne már lenned, mit kéne csinálnod. Senki nem mondja meg neked a „ nagy, okos válaszokat”, önmagadban fedezed fel a saját válaszaidat az önvizsgálatok során. Ráébredsz, hogy valóban minden válasz benned van, és ezt újra meg újra felfedezed, ahogy újabb önvizsgálatokat végzel el. Így egyre inkább mersz a saját belső bölcsességedre támaszkodni, és egyre kevésbé van szükséged külső okosságokra, melyek majd tán egyszer jól megmentenek a szenvedéstől. Megtanulsz „ép-elméjűen” élni, tisztán látni minden élethelyzetben. Hazatalálsz önmagadhoz, ahogy Katie mondja.

Ma egy Munka Alaptanfolyam résztvevőjének beszámolóját olvashatod. Ha kedvet kapsz a gyakorlati önvizsgálódáshoz, szeretettel várlak az ÖnMunka Tanfolyamokon.

Ha egyénileg szeretnél dolgozni, teljes támogatással ajánlom ehhez két facilitátor társamat, akik szintén nagy gyakorlattal rendelkeznek mára, és mindkét ÖnMunka módszerben profik. Keresd bizalommal őket: Bogdán Ildikó és Pákolicz Misi

És akkor az élménybeszámoló:

Nagyjából egy éve hallottam a barátnőmtől Byron Katie-ről és a Munka módszeréről, akkor megnéztem több videót is, de a kincsamivan oldalon nem nagyon molyoltam.

Kezdetben nagyon izgalmasnak tűnt ez az egész és gyakran dolgoztunk fel párban Ítélkezőlapot, a barátnőm ügyesen tudott kérdezni és így sokat segített nekem abban, hogy igazán belülről halljam a válaszokat. Később már egyedül is leültem „ítélkezni”.

Aztán jött egy csendesebb időszak, majd újra a Munkához fordultam, ha nagyon macerásnak tűnt a helyzet. És ősszel már tudtam, szeretném ezt még közelebbről látni, így jelentkeztem a tanfolyamra.

Mivel már nem volt teljesen ismeretlen az egész, tudtam, hogy itt a sallangok elmaradnak és bizony, a lényeget látom a maga(m) valójában. Mégis meglepett az, ahogy Andi a kezdő meditációban megmutatta nekem, hogy a gondolataim irányításában semmilyen, úgy értem SEMMILYEN szerepem nincs. Egy magasabb intelligencia lehet az, amelyik engem lélegeztet, gondolkodtat, cselekedtet. (Ezt még semmilyen tanfolyamon nem hallottam így, pedig a hátam mögött van a szellemgyógyászat, aura-soma, lélekgyógyász+angyaltanfolyam, számmisztika, csakratisztító kurzusok és a reiki. Ez utóbbi az, amit napi szinten gyakorlok és a leginkább be tudtam építeni a mindennapjaimba).

Aztán jöttek az állításaink, amelyek kezdetben minden résztvevő esetében szinte megkérdőjelezhetetlennek tűntek. Ám a kérdések és a megfordítások segítségével szép lassan kiderült, a megfordított állítások legalább olyan igazak, mint az eredeti.

Tetszett nekem az, hogy Andi a Nagy és Fontos Elmélet (már, ha van ilyen) ismertetése helyett egy-egy konkrét eset kapcsán mondott néhány egyszerű, ám igen tanulságos mondatot. Meglepett, ahogy szinte mindenki történetében magamra ismertem. Én is éltem már meg olyat, hogy egy hozzám közel álló ember folyton csak panaszkodik és nem értettem, miért nem csinál már valamit inkább. Vagy amikor 15 év házasság után elköltöztem gyerekestül a férjemtől és ő az ügyvéd előtt alázott meg azzal, hogy semmibe nem egyezett bele abból, amit előzőleg megbeszéltünk, én is úgy éreztem, hogy tehet ilyet VELEM!!! Nekem is volt az elmúlt években olyan érzésem, hogy a nagyobb gyerekem semmibe veszi azt, amit kérek tőle, és hogy valójában nem is tisztel. Azt meg már vagy ezerszer éreztem, hogy kérek valamit a kisebbtől és a füle botját se mozdítja.J Mindez egyszerre volt valami felszabadító, megnyugtató érzés, hogy normális vagyok és ugyanazok az ősfélelmeim, mint annyi más társamnak.

Szombaton este azért zúgott picit a fejem a sok-sok infótól, sírtam is néhányszor, annyira megérintődtem és valószínű annyira magamra ismertem a helyzetekben. Tetszett az is, ahogy Andi nem picsogott velünk, ma már értem, hogy ha ő is megmerítkezik a Bánatban, akkor segíteni se tud igazából.

Az állításom kapcsán (Szerelmem csalódást okoz nekem, mert nem akar változtatni az életén) a legdöbbenetesebb tapasztalásom nem az volt, amikor (persze) kiderült, hogy valójában ÉN nem akarok változtatni az életemen, hanem az, amikor azzal szembesültem, hogy a szeretett férfiben annyira rosszalt szenvedély (jelesül a pia) nálam is megjelenik, hisz nekem is megvan a magam kábulata, mégpedig PONT a Szerelmem. Vele kábítom magam, hisz ha megjelenik és beleszagolok az arcába, elfelejtem, hogy amúgy változtatnia kéne az életén.J

A második nagy döbbenet pedig a Mi az, ami még félelmetesebb, mint az eredeti gondolat? című kérdés. Ugyanis, ha Szerelmem változtat az életén és egy nap ott áll az ajtóban megváltozva, ahogy kértem, szín józanul és közös életünkre készen, akkor nekem megszűnik a jól bejáratott MAGAM élete! Most legalább lehet arra hivatkoznom, hogy ugyan, drágám, hát látod, hogy veled nem lehet napi létet tervezgetni.L

Ez volt a nagy tanulsága a Munka Alaptanfolyamnak számomra. Ráébrednem, hogy BELŐLEM hiányzik az a bizalom, amit tőle várok, hogy ÉN fáradok el menet közben és ÉN adom fel, nem ő.

A Jóvátevő levél írása még csak ment, de a felolvasása bizony, nehezen. Konkrétan zokogtam.

Epilógus: Hálás vagyok, amiért megtalált engem a Munka és amikor hazajöttem, néhány napig egész békésen szemléltem mindent. Aztán jött az ónos esős hétvége, amikor még a TV is bemondta, hogy mindenki maradjon veszteg, cudar időjárás jön. Az én kisebb gyerekem meg Szegedre készült a röpicsapattal úgy, hogy szombat este fél hatkor kezdtek játszani és valamikor 9 után készültek hazajönni. Na, én teljes ellenállásba kezdtem: felhívtam az edzőt, kértem, ha mindenképp menni kell, aludjanak meg ott és másnap, világosban jöjjenek haza. Mondta, hogy ez nem így van, nyugodjak meg, 15 éve járják az országot, minden rendben lesz. Azt mondtam ugyan, hogy jó, megnyugszom, de tovább kattogott az agyam az egészen, nem értettem, hogy lehetnek ilyen felelőtlenek felnőtt emberek más emberek gyerekeivel, sírtam a kétségbeeséstől!

És akkor szombat reggel felébredtem és feltettem a kérdést: Kinek a dolgával foglalkozol? Mi a valóság? És reikiztem kicsit, kérve az univerzum segítségét, majd összecsomagoltam a szendvicseket és szerencsés utat kívántam a lányomnak. Vesztettek ugyan, de épségben megjárták az utat, hazafelé végig énekeltek és 0.40-re már itthon is voltak. Jó érzéssel töltött el, hogy a gyerekem részt vehetett ebben és sikerült a saját félelmeimet megkérdőjeleznem. Ezt köszönhetem a decemberi Munka Alaptanfolyamnak. J

Szeretettel és köszönettel, Gy.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. március 4-5. (1 hely maradt)

Március 22-23. (Jelentkezési határidő: február 25.)

Részleteket itt találsz: Tanfolyamok

ÖNSZERETET/ÖNÉRTÉKELÉS Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján: 2013. március 1-2. (Jelentkezési határidő: február 11.)