2012. november 27., kedd

Az Intimitás Valódi Természete




„Te nem egy gondolat, érzés, megtapasztalás, reakció, identitás, szerep, ego, vagy folyamat vagy. Te az a sugárzó misztérium vagy, melyben mindezen dolgok felbukkannak. Ezt a misztériumot az én-központ története és az elkülönültség illúziója homályosítja el. Meghívlak, hogy ébredj rá a pillanatra, engedd meg, hogy az álom-én szertefoszoljék, és fedezd fel valódi természetedet, a feltétel nélküli szeretetet.” (Scott Kiloby)

Régebben valami olyasmit hittem, hogy az intimitás két ember között jön létre. Hogy két test közelsége szükséges hozzá. Mostanra értem, miért is hittem ezt így. Mert a közelében sem jártam az intimitás valódi forrásának, természetének. Nem hogy a közelében sem jártam; fogalmam sem volt róla, hogy ilyesmi létezik. Pedig annyira egyszerű és kézenfekvő az egész.

Az intimitás a latin „intima” szóból származik, jelentése: legbelső. És megpróbálom valahogy szavakba gyömöszkölni az ezzel kapcsolatos legfrissebb élményeimet.

Az utóbbi hónapok UI (Megtalálhatatlan Önvizsgálat) facilitátor képzése során vált még érzékelhetőbbé számomra ez az egész belső folyamat. Mindenféle csodásabbnál csodásabb emberekkel hozott össze cybertér kedvessége, a világ különböző tájairól, akikkel együtt veszünk részt ebben a tréningben. Az egésznek az a lényege, hogy gyakoroljuk az önvizsgálatokat, segítve egymást a főként magunkról elhitt hiány-történetek szétbontásában, kéz a kézben vezetve egymást egy olyan térben és tapasztalásban, melyben egyre mélyebbre merészkedünk. A Megtalálhatatlan Önvizsgálat valahogy úgy működik, hogy minden egyes elvégzett vizsgálódás után egyre nyitottabbá válunk a még őszintébb, még bátrabb szembenézésre, az addig fájdalmasnak tűnő érzelmek, érzések megélésére, ami pedig lendít tovább a még mélyebb rétegekbe. Ami még az egyik nap túl soknak tűnt, túl nagy fájdalmat feltételezett, az másnapra megengedődik. És így fokról-fokra bontódnak szét az identitásaink, nem hagyva mást maguk után, mint nyitott, megengedő, mindent magába ölelő történet-mentességet. És hihetetlen intimitást, közelséget, legbelső megtapasztalást.

Az önvizsgálat arról szól, hogy a fejünkből, az elméből a jelenbéli megtapasztalásba, megélésbe mozdulunk át: nem gondolkodunk, nem elemzünk, nem értünk, nem jelentést faragunk, hanem „csupán” kíváncsian nézünk. És szép fokozatosan rádöbbenünk, hogy milyen mértékben a fejünkben éltünk, és milyen mértékben az elme által gyártott értelmezéseket véltük életnek, magunknak és másoknak. És ezek az értelmezések azok, melyek lehetetlenné teszik az intimitást.

Az önvizsgálat gyakorlati megélést ad, gyengéden vezet ön-magamba, az elmém nem tud többé azonosulni a felbukkanó képekkel, szavakkal, érzelmekkel, érzésekkel. Ha végzem az önvizsgálatot, akkor nem szavakat olvasok minderről többé, hanem élő felismeréssé válik bennem – rajtam keresztül – a korábban olvasott, hallott szó. De a szó önmagában nem az.

Ahogy pedig a társaimmal dolgozom, ugyanazt éljük meg: felfedődik és lebontódik minden, ami nem vagyunk, előbukkan az, akik vagyunk. A képeken, szavakon, értelmezett érzelmi energiákon túl. Intimitás sok szinten: értem és élem, min mész át, mert ugyanazon megyek át én is. Értem és élem, ki vagy, amikor átlátsz mindazon, aminek eddig mindketten hittük magunkat. Ahogy egyre több a saját tapasztalásom, megélésem, nem pedig megvizsgálatlan elméletem és értelmezésem, úgy válok mindenkivé, és úgy válik mindenki önmagammá. Mindannyian Egy-gyé.

És a történeteken, identitásokon átlátás következményeként az élet többé nem a fejemben zajlik. Nem mentális címkéken keresztül érzékelek, hanem „vanságon” keresztül. Nem áll „közém” és az élet közé a címke, az értelmezés. Csak zajlik a megtapasztalás az ő megszakítatlan folytonosságában. Átfolyik „rajtam” az élet, nem tudom máshogy megfogalmazni. Nem értelmeződik szavakkal, csak átjár. Totális intimitás az élettel, mely minden ízében más, mint korábban. Totális intimitás önmagammal: képekkel, szavakkal, érzésekkel, és nélkülük is. Nincs elvárás, nincs preferencia, csak minden van.

A Megtalálhatatlan Önvizsgálat végzése során az értelmezések, a történetek, a jól-tudomság teljes kizárásra kerülnek a folyamatból. A facilitátor dolga az, hogy az önvizsgálót megtartsa a nem-tudó, nem-értelmező ránézés és megtapasztalás terében, és közben ugyanez zajlik benne is. Ha bennem facilitátorként zúgnak a sztorik, címkék, értelmezések, akkor nem tudok jelen lenni a másik ember számára. Ha önmagamban nem születik meg a történetek nélküli jelenlét, akkor a másikat sem tudom „elvinni” ide. És ennek az egésznek az abszurditása az, hogy ez nem egy csinálás; jelenlétet csinálni nem tudok. Egyszerűen csak megengedődik, ha már nem kapkod az elme a történetei után, mert azok megvizsgálásra kerültek. Kiazonosult belőlük. Így válik a pillanat egyre intimebbé. Önmagammal, a másik emberrel, az élet, a létezés egészével.

És akkor teljes jelenléttel, teljes intimitásban vagyok azzal a zokogó férfitestben levő emberrel, akivel 5 perce még nem is ismertük egymást. Mindenhol jártam már, ahol ő, és most rajtam a sor, hogy vele legyek a fájdalma megélésében és szétbontásában. És nem is vele vagyok. Én ő vagyok. Az intimitás teljes csodája. A testek találkozása nélkül.

A képzésnek hamarosan vége. Utána szeretettel állok rendelkezésetekre.

”Az élet csodája az értelmezés-mentes jelenlétben érkezik el hozzád. Ha gondolatban épp valahol máshol jársz, elmulasztod a valódi életet.” (Byron Katie)

2012. november 20., kedd

A Nem-Tudás Tere: Két Egyszerű Tudat-Gyakorlat




„A gondolatok egyszerűen felbukkannak. A Semmiből jönnek, és a Semmibe térnek vissza, pont úgy, ahogy a felhők úsznak az üres égbolton keresztül. Azért jönnek, hogy továbbmenjenek, nem azért, hogy maradjanak. És semmit nem jelentenek, amíg beléjük nem kapaszkodunk, és igaznak nem nyilvánítjuk őket.” (Byron Katie)

Mind Byron Katie Munkáját, mind pedig Scott Kiloby Megtalálhatatlan Önvizsgálatát az ún. „nem-tudás teréből” végezzük. Nem érdemes mindezt túlmisztifikálni, ugyanakkor nagyon érdemes kapcsolatba lépni ezzel a „térrel”. Ez az Ön-Felismerés nélkülözhetetlen kulcsa. Ahhoz, hogy az Önvizsgálatokat minél hatékonyabban tudd végezni, nagyon fontos, hogy megtapasztald: nem vagy azonos az önvizsgálat során felbukkanó gondolatokkal (képekkel, szavakkal) és érzésekkel, érzetekkel. Fontos minél mélyebben tudatosítani magadban azt a teret, melyben mindezen jelenségek felbukkannak, mely látja a gondolatokat felbukkanni, majd távozni. Így egyre mélyülő megélésed lesz arról, hogy mindennek csupán az elme ad nevet, jelentést, értelmet. Te pedig nem ezekkel a nevekkel, jelentésekkel, értelmekkel vagy azonos. Ezt gondolkozással nem tudod „felfogni”. Ne gondolkozz erről, ne elemezd, hanem tapasztald meg, pl. a következő két gyakorlattal.

Ezt a két gyakorlatot Scott Kiloby: Élő Felismerés című könyvéből vettem ki. Több ilyen is található még benne, valamint rengeteg útmutatás arra vonatkozóan, hogyan mélyítsd valódi Ön-Magad felismerését. A könyv immár megvásárolható magyarul, egy csomagban Scott másik könyvével, az Élő Kapcsolat cíművel. (Ennek részleteiről itt olvashatsz. Ha gondot okoz az internetes fizetés, keress meg email-ben: oraveczandi@yahoo.com)

1. A szoba közepe

Ülj egy szoba közepére egy forgatható székre. Először csak az egyik falra nézz. Vedd észre az összes megjelenő tárgyat, amint a falra nézel. A külső tárgyak, mint színek, anyagok, vonalak, lámpák, ajtók, képek, stb., úgy fognak tűnni, hogy ott vannak, de vedd észre, hogy igazából nincsenek külső elkülönült tárgyak, amíg a gondolat fel nem merül. Semmilyen tárgy nem nyilvánítja ki magát elkülönült dologként. A gondolat végzi ezt a kinyilvánítást.
Ahhoz, hogy egy lámpa, mint elkülönült dolog jelenjen meg, a „lámpa” szó vagy más mentális leírás vagy kép kell, hogy megjelenjen abban, ami tudomással bír, azaz a tudati térben. A dolgok legelsősorban gondolatok. Vedd észre, hogy a gondolat egy úgynevezett belső tárgy. Úgy tűnik, a gondolatok az elmében történnek. A belül felbukkanó gondolatok nélkül nincsenek kívül felbukkanó független dolgok; nincs semmi „ott kinn” a szobában. Csak a tapasztalás megszakítatlan folyamata van, különálló formák nélkül. A gondolat kreálja azt az elképzelést, hogy függetlenül létező dolgok vannak ott kinn. Lásd, hogy minden jelenség, akár külső, akár belső, a tudat terében jelenik meg. A jelenségek egész nap állandóan változnak és jönnek-mennek. A tudat viszont nem mozog és nem változik. Nem jön-megy. Mindig jelen van és éber minden jövés-menésre.
Ellenőrizd ezt le azzal, hogy a széket a következő fal felé fordítod, aztán az utána következő, majd az azutáni felé. Amint minden egyes fallal szembe fordulsz, teljesen új jelenségek bukkannak fel. Új gondolatok vagy mentális képek jelennek meg, amik új tárgyakat neveznek meg ott kint, mint pl. „szék”, „kép” és „ajtó”. Ahogy faltól-falig haladsz, a tapasztalat egyetlen változatlan aspektusa a tudomással bíró tér, amiben ezek a jelenségek jönnek-mennek. Ez a tér a tudat, és ez az egyetlen állandó az életedben. Most próbáld ki ugyanezt a kísérletet a szabadban. Természetesen ez az alapvető, tudatos tér akkor is jelen van, amikor kint vagy a szabadban. Bár a jelenségek mások - talán egy út, néhány fa, néhány új gondolat, érzet vagy érzelem -, a tudat még mindig ott van, változatlanul. Mindig jelen van, mindegy, hol vagy, vagy mit csinálsz.
Amikor világos számodra, hogy minden dolog, akár külső, akár belső, ugyanazon tudati térben jelenik meg, látod, hogy „külső” és „belső” szintén csak gondolat, ami felbukkan és eltűnik a tudaton belül.

2. Két tárgy

Keress két különböző tárgyat a szobában, ahol ülsz, legalább egy méterre egymástól. Bármit használhatsz - egy lámpát, íróasztalt, számítógépet, vagy ami csak a közelben van. Hívjuk őket A és B tárgynak. Figyeld meg, hogy a szem egyszerre csak egy tárgyra tud fókuszálni. Oda-vissza tudsz mozogni A és B között, de egyszerre nem tudod mindkettőre irányítani a figyelmedet. Csak ingadozni tudsz oda-vissza a két tárgy között. Először A, aztán B, aztán vissza A-ra, majd vissza B-re.
Most hagyd abba, hogy egyszerre egy tárgyra fókuszálsz. Ehelyett, úgymond húzódj vissza, és ismerd fel magad a tudatként, amely egyszerre tudatában van az egész szobának. Csak ülj és légy, anélkül, hogy megragadnál bármilyen elképzelést a szobáról, magadról, bármilyen tárgyról a szobában vagy bármi másról. Csak légy a gondolatmentes tér, amiben a pillanat történik. Figyeld meg, hogy a jelen pillanat elválaszthatatlan attól a tudati tértől, amelyik megtapasztalja a jelen pillanatot. Ez nem két különböző dolog. Figyeld meg, hogy amikor így pihensz tudati térként, a szoba a színek, fény, árnyék és formák egyetlen folytonosságának érződik. Gondolat nélkül nincsenek elkülönült tárgyak, mint „szék” vagy „padló”.
Most engedd meg egy gondolatnak, hogy megjelenjen egy tárggyal, talán egy a szobában lévő székkel kapcsolatban. Mondjuk a szék barna és kerek. Amint a „szék” gondolat megjelenik, a szem a székre fókuszál. A szék, mint tárgy akkor jelenik meg, amikor a „szék” gondolat jelenik meg. Ez felfedi azt, hogy az elme gyártja a tárgyakat a gondolkodáson keresztül. Nem tapasztalunk meg elkülönült tárgyakat, amíg az elme színre nem lép.
Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor a gondolataid száguldanak, egyik a másik után. Emiatt azt hiszed, hogy a világ elkülönült dolgokból áll, amik csak ott hevernek mindenütt, akár gondolsz rájuk, akár nem. Sok ember érzi úgy, hogy a gondolat csak tükrözi vagy képviseli azt, ami már „ott van kint” a világban. De gondolat nélkül nincsenek elkülönült dolgok ott kint. Lásd, hogy az összes tárgy, amit úgy hiszel, hogy látsz, mindenekelőtt fogalom. Még az alap dolgok is, mint színek, fény, árnyék és formák a szobában, mind fogalom vagy mentális benyomás. Például, ahhoz, hogy tudjuk, hogy valami kék, a kék emlékének meg kell jelennie gondolatként. A „kék” egy fogalom. Minden, amit látsz, fogalomként jelenik meg. Másképp fogalmazva, a különálló dolgok (leíró tulajdonságaikkal együtt) csak gondolatok jelenlétében bukkannak fel.
Az ismételt gondolatmentes tudati térként való megpihenésen keresztül az elme kezd elcsendesedni. Könnyebben észrevesszük a gondolatok felbukkanását, és könnyebben megpihenünk tudati térként, amint a gondolat távozik. Amikor nincs gondolat, a tapasztalásod nem fogalmi szintű. Nem igazán lehet mit mondani erről a nem fogalmi szintről. Ez a teljes ismeretlen. Csak egyszerű létezés van, gondolat nélkül. Még a „tudat” és a „létezés” szavak sincsenek. A gondolatmentes tudati térben minden fogalom elnyugszik. Pihenj meg ebben a csendes nem-tudásban, amilyen gyakran csak tudsz.

(Scott Kiloby: Élő Felismerés)

2012. november 15., csütörtök

A Kognitív Terápia Összevetése Byron Katie Munka-Módszerével


Ma egy tudományos megközelítésű cikket ajánlok figyelmetekbe, melynek szerzője összeveti Byron Katie Munka-módszerét a pszichológiában használt Kognitív Terápia / Átkeretezés módszerével. Azok, akik nem, vagy csak felületesen ismerik a Munkát, alapvetően a Kognitív Terápiához szokták hasonlítani, és el is vetik a további belemélyülést azzal, hogy "hát, ezt már ismerem". Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ismered? :)

A cikket Fülöp Kati fordította, aki - többek között - pszichológus végzettségű is, és megtartotta a cikkben is a szakmai nyelvben használt idegen szavakat. Azok kedvéért, akik nem beszélnek angolul és nem értenek "pszichológiául", néhány szó magyar változata: szelf - én, identifikáció - azonosulás, dezidentifikáció - kiazonosulás, diszkurzív - következtető, decentrál - központból kihoz.

És akkor a cikk maga:

Byron Katie Munka-módszere és a Kognitív Átkeretezés

Az igazság megismeréséhez nem csak értelem, szív is szükséges. (Blaise Pascal)

Byron Katie Munka-módszere a negatív hiedelmek okozta szenvedés enyhítésének egy új megközelítése.[1] A módszer a hiedelmeket kérdőjelezi meg, a szókratészi kérdésekhez hasonlóan, melyeket a kognitív átkeretezés is használ. Ugyanakkor ez a módszer  meditatív vagy éber figyelmen alapuló kérdésfeltevések sorozata – egy olyan vizsgálódási metódus, amely fontos alapvetéseiben tér el a hagyományos intellektuális-diszkurzív érveléstől. Ebben a módszerben megvan a kognitív átstrukturálás minden pozitívuma, és ugyanakkor néhány hatalmas előny is a számlájára írható.
Ahhoz, hogy helyesen értsük Byron Katie Munka-módszerét, két alapvetően különböző mentális folyamat között kell különbséget tennünk.

1. Irányított gondolkodás. Irányított gondolkodásról akkor beszélünk, amikor az ember tudatosan és szándékosan gondolkodik valamin. Az irányított gondolkodás esetében az ember saját magát a gondolkodás „csinálójaként” éli meg.

2. Az éberség megfigyelése (befogadó figyelem). Az éberség megfigyelése akkor lehetséges, ha az ember pillanatról pillanatra megfigyeli, hogy az éber állapotban mi bukkan fel az elméjében anélkül, hogy azt kontrollálná, vagy intellektuálisan gondolkodna azon, hogy mi az, amit megfigyel. Az éberség megfigyelésekor az ember tudatában van a gondolatoknak, ahogy azok maguktól felbukkannak a tudatosság terében, s eközben tudatában van annak is, hogy ő a gondolatok tanúja csupán. Az ember ilyenkor nem tudatosan gondolkodik, mint az irányított gondolkodás esetében. Továbbá, az automatikus gondolkodással ellentétben, a Byron Katie-féle önvizsgálat során az ember tökéletesen tudatában van annak, hogy ő csupán megfigyelője a felbukkanó gondolatoknak. Az éberség megfigyelésének elsajátítása az Éberségen Alapuló Kognitív terápiának és az Éberségen Alapuló Stressz-csökkentésnek (MBSR) is alapösszetevője.

A Négy kérdés és a megfordítások

Byron Katie Munka-módszerének központi elemei a Négy kérdés és a „megfordítások”. Mindegyik kérdést felteheti facilitátor, de akár saját magának is felteheti az önvizsgálatot végző személy. Miután facilitátorként felteszünk egy kérdést, arra kérjük a munkában részt vevő személyt, hogy elcsendesülve éber, befogadó figyelemmel figyeljen befele, és várjon, hogy a kérdésre belülről bukkanjon fel válasz.
Ebben a módszerben a négy kérdés azt a célt szolgálja, hogy a szenvedést okozó gondolatok igazságtartalmát vizsgálják meg és megmutassák, hogy milyen hatása van egy-egy hűen dédelgetett gondolatnak. A négy kérdés a következő:

1.      Igaz ez?
2.      Teljesen biztos lehetsz abban, hogy ez igaz?
3.      Hogyan reagálsz, mit érzel, mi történik benned, amikor elhiszed ezt a gondolatot?
4.      Ki vagy mi lennél e nélkül a gondolat nélkül?

A megfordítások azt hivatottak vizsgálni, hogy egy-egy gondolatnak vagy hiedelemnek az ellentéte nem ugyanolyan igaz, vagy akár igazabb-e, mint az eredeti gondolat.[2]
Ha csak a felszínt nézzük, akkor a Kognitív Terápiában képzett szem azt láthatja, hogy ez pusztán a kognitív átkeretezés egy módozata. Pedig valójában alapvető különbségek vannak a két módszer között, és ezeknek messzemenő hatásuk mutatkozik.

Fő különbségek

1. A kognitív átkeretezés a személyt arra kéri, hogy irányított gondolkodást használjon kérdések megválaszolására, míg Byron Katie arra invitálja az önvizsgálatban részt vevőt, hogy az irányított gondolkodást a kérdések feltevésére használja, majd támaszkodjon a befogadó, éber figyelemre, hogy a természetes módon belülről felbukkanó választ meghallja.
A „receptív, befogadó várakozás a belülről felbukkanó válaszra” belső működésmód minőségében nagyban eltérő belső megtapasztalás az irányított, „bal agyféltekés” gondolkodás megéléséhez képest.
  • Az egyik fő különbség, hogy az éberség, az éber figyelem az egész testben oszlik el, nem pedig elsődlegesen a fejben lokalizálódik.
  • Egy másik fő különbség, hogy az önvizsgálat folyamatában részt vevő személy saját magát az éberség előterében felbukkanó gondolatok és érzések megfigyelőjeként érzékeli, ellentétben azzal, hogy magát a felbukkanó érzésekkel és gondolatokkal azonosítsa, identifikálja.
  • Byron Katie kérdései a belülről felbukkanó felismerések révén érzet-váltást (felt shift) is előidéznek. A testben megjelenő érzet-váltás pedig erős terápiás hatással bír.[3]

A valós gyakorlatban az emberek többségének Byron Katie Munka-módszere a megfigyelő gondolkodás és az irányított gondolkodás egyfajta keverékeként működik.
Ez a jelenség, avagy működésmód, miszerint belülről halljuk meg a felbukkanó választ egy kérdésre, mind a nyugati mind a keleti filozófiai hagyományban rendelkezik gyökerekkel. A nyugati filozófiában Martin Heidegger tesz különbséget aközött, amit ő „kalkulatív gondolkodásnak” és „meditatív gondolkodásnak” hív. A „kalkulatív” gondolkodás alatt a standard logikai számításokat és következtetéseket érti, melyeken a nyugati filozófia alapszik, és a „meditatív” gondolkodás pedig egyfajta kilazítás afelé, ami a tudatosság holisztikus terében bukkan fel.[4]  A Zen meditációt tanító Tony Packer szintén különbséget tesz a standard filozófiai diskurzus intellektuális kérdésmegválaszolása és a meditatív megközelítésű kérdésmegválaszolások között. Packer szerint:

A kérdésfeltevés általában azt jelenti … hogy intellektuális kérdéseket teszünk fel, amelyekre intellektuális választ keresünk … De van a kérdésfeltevésnek egy másik jelentéstartama is. Ez úgy néz ki, hogy egy kérdéssel indítunk, és aztán megpihenünk, hogy csak közvetlenül befele nézzünk és hallgassunk, nem a valamiről való tudással elárasztva, hanem csendben elmélkedve, anélkül, hogy tudnánk a választ.[5]

Mind Heidegger és Packer a kérdésmegválaszolásoknak olyan módjáról beszél, amely egyértelműen különbözik az intellektuális elemzéstől és okfejtéstől, amin pedig a nyugati filozófia diskurzusa és a hagyományos kognitív terápia alapul.

2. A kognitív terápia a gondolatok megváltoztatására törekszik; Byron Katie Munka-módszere pedig a gondolatok megismerésére és az azokhoz kapcsolódó tudatosságra épít, nem törekszik manipulálni vagy megváltoztatni azokat.
A kognitív terápia központi módszere, hogy stratégiai szinten segítsen a kliensnek gondolkodásának, gondolatainak megváltoztatásában. A jól alátámasztott és kellően megmagyarázott irányított gondolkodás eszközét használva válik meg a kliens értelmetlen és stresszes gondolataitól, és épít be pontosabb és hasznosabb, jobban működő alternatív gondolatokat – innen jön a „kognitív átkeretezés” kifejezés.
A Byron Katie-féle önvizsgálat invitálás az éberségre. A módszer a kérdéseket arra használja, hogy velük az önvizsgálatot végző felfedezze, hogy számára mi a hitelesen igaz, és így ok-okozati tudatosságra tegyen szert a gondolatok, érzések és viselkedések rendszerében. Míg a kognitív átstrukturálás akár spontán módon is megjelenhet, ha a negatív gondolatokat pozitívra cseréljük le, a Munka-módszer pusztán az igazság megértésére törekszik ahelyett, hogy manipulálni akarná a gondolatokat. Az, hogy a kérdésekre felbukkanó válaszokat belülről várjuk, úgy tűnhet, hogy pusztán arra tett törekvés, hogy megpróbáljuk megváltoztatni az elménket. Ugyanakkor az, hogy befele tekintve azt figyeljük, hogy milyen belső válasz bukkan fel egy-egy kérdésre, nem igényel semmilyen manipulatív törekvést egy hiedelem megváltoztatására vonatkozóan. Sőt, valójában Byron Katie Munka-módszerének gyakorlati alkalmazásakor a személyeket kifejezetten arra kérjük, hogy ne próbáljanak megszabadulni vagy megváltoztatni negatív gondolataikat. A gondolatokhoz való ilyen hozzáállás nagyon hasonlít ahhoz, amit az Éber Figyelmen Alapuló Stressz-csökkentésben (MBSR) és az Éber Figyelmen Alapuló Kognitív Terápiában látunk: a személy befogadó, nem pedig manipulatív módon tekint rá a pszichéjében felbukkanó gondolatokra. A változás így természetes módon következik be azáltal, hogy a személy rálátást nyer gondolkodásának hatásaira.

3. Byron Katie Munka-módszere révén a szelf nem azonosul, nem azonosítja magát a gyötrő gondolatokkal és érzésekkel. Így közvetlenül a metakognitív megismerést és valóságismeretet erősíti.
Ha valaki befogadó módon figyel egy belülről felbukkanó válaszra, akkor ez a szelfet identifikálódás-mentesen hagyja a homloktérben megjelenő gondolatokkal. Ha a gondolatok ebben az uralgó pontban bukkannak fel, az egyén kevéssé hajlamos saját magát ezekkel a gondolatokkal azonosítani, mint ahogy azt az irányított gondolkodás esetén tenné. Továbbá a kérdés, „Ki lennél e nélkül a gondolat nélkül?” közvetlenül erősíti tovább az egy adott gondolattal való dezidentifikációt, s idővel az egyén a gondolataival általános szinten sem azonosul.

A felismerés mélysége, mint az átalakulás központi eleme

Évekkel ezelőtt egy méhész azt mesélte nekem, hogy ha nem félek a méhektől, akkor azok nem fognak megcsípni. Úgy tűnik, hogy a méhek érzékelik a félelmi választ, és megijednek tőle. A legtöbb ember elég erősen szocializálódott arra, hogy ha egy méhecske a testén landol, akkor félelmet érezzen. Ha intellektuális módon megtanuljuk, hogy kellő lelazulás mellett nem fog a méh megcsípni bennünket, nos, ez el fog tartani egy darabig (ha egyáltalán sikerül), hogy valóban bízzunk abban, hogy a méh nem fog megcsípni, és tényleg ne érezzünk félelmet, ha egy méh ránk száll. Nagy különbség van aközött, ha valamit intellektuálisan tudunk, és aközött, hogy ha ezt a megértést olyan mélyre engedjük magunkban, amely mélységben igazán elhisszük azt.  Különbség van a „Nem fog megcsípni” intellektuálisan elhitt gondolat és aközött, amikor annyira mély a tudásunk erről, hogy a tévesen érzékelt fenyegetés által már nem aktiválódik testi szinten a fiziológiás félelmi válasz.
Voltak idők, amikor későn este az erdőben sétálva úgy éreztem, hogy valaki van mögöttem, és „el akar kapni”. Ekkor, felnőttként, intellektuális szinten természetesen teljes mértékben tudatában voltam annak, hogy senki sincs ott. De hiába tudtam mindezt az értelem által, a legtöbb esetben mégsem tudtam intellektuális módon elérni azt, hogy ne féljek a sötétben.
Azok a hiedelmek, melyek a szorongást, dühöt és depressziót táplálják az emberi pszichében mélyebben gyökereznek, mint az érvelő intellektus. Azok a mélyen gyökerező hiedelmek, amelyekben a személy saját magát fenyegetettnek, gyámoltalannak, a saját gondolait védelmezni kényszerülőnek éli meg, rendszerint nem múlnak el a hibátlan érvelés hatására, még a tökéletes és hibátlan intellektuális bizonyítás nyomására sem.
Ebből viszont magától értetődően következik a kérdés: milyen folyamat akkor az, amelynek hatására a mélyen gyökerező hiedelmek jó eséllyel feloldhatók?
Ez az, ahol úgy vélem, Byron Katie Munka-módszere előrébb jár a kognitív átstrukturálásnál. Úgy vélem, hogy az önvizsgálat ezen folyamata nagyobb eséllyel jut el abba a pszichés térbe, ahol a hiedelmek valójában laknak – és a mélyreható és éles felismerés révén nagyobb eséllyel tudnak ezek a hiedelmek elengedődni.
Az emberi psziché a hiedelmeket az emlékekkel, emlékképekkel és érzésekkel szorosan összefonódva tárolja. A méhcsípés emléke, a méhcsípéshez kapcsolódó fájdalom egy összetett asszociációs folyamatot takar a méh, a csípés okozta fájdalom, a különböző érzet benyomások és a diszkurzív kogníció relációjában. A kognitív terápia a logika és az irányított gondolkodás kánonán alapszik. Ugyanakkor a szelf érzete, a világról alkotott kép, és a kapcsolati relációkban megjelenő szelf  egy érzelmekbe és érzet benyomások kötésébe ágyazott bonyolult emlékháló.
Byron Katie Munka-módszerében a kérdéseket az elme teszi föl, és aztán elcsendesülve vár egy belül felbukkanó válaszra. Az, hogy a válasz felbukkanását belülről várja, arról árulkodik, hogy a válasz felbukkanását egy az irányított gondolkodást működtető diszkurzív elmétől eltérő helyről várja. Byron Katie Munka-módszere közvetlenül a psziché mélyebb rétegébe invitál egy-egy kérdés megválaszolásában.
A Dialektikus Viselkedésterápiában Marsha Linehan a psziché ezen mélyebb rétegébe való belépést a „bölcs elme” fogalmával írja le. Linehan szerint „’A bölcs elme’ a tudás összes módjának teljes együttműködésén alapszik: a megfigyelés, logikai elemzés, kinetikus és szenzoros érzékelés, viselkedéses tanulás és intuíció egyszerre.”Azt is mondja „…a bölcs elmébe való belépés ahhoz hasonlít, mint amikor nagyon mélyre jutunk egy földbe ásott kútban”. Az énhez kapcsolódó olyan hiedelmekkel kapcsolatban, mint „Nem vagyok szerethető” vagy „Nem tudok nélküle élni”, Linehan arra kéri pácienseit, hogy lépjenek a bölcs elme terébe a következő javasolt kérdéslogikát követve: „Nem érdekel, hogyan érzed magad, nem érdekel, hogy mit hiszel vagy gondolsz. Az érdekel, hogy mi az, amiről tudod, hogy igaz (a ’bölcs elmében’)[6]
Vessünk egy pillantást arra a hiedelemre, hogy „Intim kapcsolatban nagyon meg fogok sérülni”. Tételezzük fel, hogy a hiedelem állandó félelmet és bezárkózást táplál. Amikor feltesszük a kérdést „Igaz ez?”, megpróbálhatjuk a választ irányított gondolkodás által megtalálni, ami az intellektuális okfejtés és érvelés felségterülete. Ez az egyén fókuszát a fejben, más szóval az intellektusban tartja. Ugyanakkor, ha az „Igaz ez?” kérdés kapcsán valamilyen mélyebb, belsőbb dolog felbukkanására figyelünk, ami a psziché tudatos szintjén még nem öltött formát, akkor egy igazabb felismerés érkezhet, hogy „Nem, nem tudom, hogy egy intim kapcsolatban megsérülök-e, lehet, hogy ez ebben az esetben nem igaz.” Ennek a belső felismerésnek egész más lesz az érzése. Nagy eséllyel egy belső elengedés és megnyugvás is kapcsolódik hozzá.
Ha egy kérdés feltevése után befogadó módon egy belülről magától felbukkanó válaszra várunk, az a megvizsgált gondolatokhoz kapcsolódó intellektuális válaszkeresést gátolja meg, és elősegíti, hogy a psziché azon rétegeivel kerüljünk közvetlen kapcsoltba, ahol az egyén szelf-érzete és a külvilágról alkotott képe, valamint a szelf külvilághoz való kapcsolatának aktuális formálódása történik.  

Illeszkedés az éber figyelmen alapuló módszerekhez, az életviteli tanácsadáshoz és a pszichoterápiához

Byron Katie Munka-módszere abban is hasonlít az éber meditációhoz, hogy nem próbálja megváltoztatni a gondolkodást. Hanem a valóságismeretről szól. A valóság ismeretének pedig lehet az a hatása, hogy a gondolkodás is megváltozik.
Ez egy nagyon fontos különbségtétel, főleg, ha az éberségen alapuló megközelítéseket terápiás céllal vagy életviteli tanácsadásban használjuk. Az éber figyelmen alapuló megközelítések alapfeltevése, hogy nem próbálja elnyomni, megszabadulni vagy megváltoztatni a felmerülő gondolatokat, beleértve a negatív gondolatokat is. Ha megpróbáljuk ötvözni a kognitív átkeretezést a valódi éber figyelmen alapuló folyamattal, akkor implicit ellentmondást látunk annak kapcsán, hogy a negatív gondolatokkal melyik hogyan bánik. A kognitív átkeretezés a gondolatok, a gondolkodás megváltoztatásának szükségességét hangsúlyozza. Az éber figyelmen alapuló folyamat egyik alapvető jellemzője, hogy nem próbálja manipulálni vagy megváltoztatni a gondolatokat. Az éber figyelmen alapuló folyamatban az egyén gondolkodásához való kapcsolatát decentrálni törekszünk. Az éber figyelmen alapuló folyamat segíthet az embereknek, hogy gondolataikat anélkül figyeljék meg, hogy elhinnék a történetüket. Byron Katie Munkamódszere jól kiegészíti az éber figyelmen alapuló megközelítéseket, mivel szintén nem törekszik az emberek hiedelmeinek megváltoztatására vagy manipulálására. Szintúgy a valóság ismeretének elmélyítésről szól.

Zárógondolat
Byron Katie Munka-módszere sok előnyt rejt a kognitív átkeretezéshez képest. Hasznos eszköz lehet azoknak, akik az elfogadást és az éber figyelmen alapuló megközelítést használva elutasítják a hagyományos kognitív terápia „gondolatok és érzések kontrollja” forgatókönyvét. Ám figyelembe  véve azt a tényt, hogy a kognitív terápia jelenleg felsőbbrendű a mentálhigiénében és az egészségügyben, ezen kijelentés további vizsgálódás tárgya lehet.
Ken Farber; MA
(510) 868-1629

Fordította: Fülöp Katalin



[1] Byron Katie és Stephen Mitchell: Négy kérdés. Édesvíz Kiadó. 2008
[2] A Byron Katie Munka-módszer teljes folyamatának megfordításai azt láttatják meg, hogy a körülöttünk levő világba kivetített hiedelmeink hogyan világítanak rá saját magunk lényeges aspektusaira.  Ez részletesen a Négy kérdés c. könyvben található, itt pusztán egy alap rövidített verziót mutattunk be.
[3] Gendlin, E., Fókuszolás. Edge 2000 Kft. 2009.
[4] Heidegger, M.; Discourse on Thinking. New York, Harpur and Row. 1966.
[5] Packer, T., Seeing Without Knowing: And What is Meditative Inquiry. Rochester: SPringwater Center, 1995.
[6] Linehan Marsha, M. A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája. Medicina Könyvkiadó. 2010.

2012. november 12., hétfő

A Külső és Belső Megfelelési Kényszerről – Byron Katie Videó



Szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy frissen feliratozott Byron Katie videót. Hatalmas köszönet Nagy Zsuzsinak a belefektetett idejéért, energiájáért.

Ebben a videóban egy fiatalember kérdőjelezi meg Katie segítségével azt a mindannyiunkban futó „alap-programot”, hogy meg kell felelnünk a saját és a külső elvárásoknak. Hogy mindig „többnek” és „jobbnak” kell lennünk, mint amilyenek éppen vagyunk, mert különben semmit sem érünk. Vedd észre ennek a programnak a mindenhol jelenlevőségét az életünkben. Vedd észre, hogy még a (spirituális) keresésedet is ez irányítja, az önfejlesztésről nem is beszélve. És csak egy pici pillanatra engedd meg magadnak, hogy felbukkanjon mélyen belülről a válasz erre a kérdésekre:

Ki vagyok akkor, ha eszembe sem tud olyasmi jutni, hogy valami baj van velem, hogy nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok?

Ki vagyok akkor, ha nem tudok olyasmit hinni, hogy meg kell felelnem a külső és belső elvárásoknak???

Ki vagyok akkor, ha soha többé nem tudom magam másokhoz és a fejemben levő képekhez hasonlítani???


Üldögélj ezekben a kérdésekben kicsit. Ha válaszként félelem bukkan fel, az csak azt bizonyítja, milyen mértékben vagyunk ezekre a gondolatokra kondicionálva. Azt hittük el, hogy ezek nélkül a gondolatok nélkül csak üldögélnénk a kakikupac tetején, az életünk romokban heverne, és soha többé nem változna már semmi; minden csak még rosszabbá válna. És elhittük, hogy a változást a fenti gondolatokhoz való egy életen keresztüli ragaszkodással fogjuk majd elérni… Nézz már körül egy kicsit a világban és az életedben. Mire mentünk, mire megyünk az efféle ön- és világerőszakolással?

A mai videónk segítséget nyújthat mindennek a megértéséhez. Felhívom a figyelmedet, hogy a többi Byron Katie videóhoz hasonlóan ez is megvágott anyag, vagyis egy eredetileg jóval hosszabb beszélgetés fontosabb részleteit láthatod 20 percbe sűrítve.

Ha kedvet kapsz a Munka kipróbálásához, szeretettel ajánlom figyelmedbe a honlapomon fellelhető információkat és letölthető anyagokat, itt és itt találod őket. Ha új vagy a Munkában, az egész honlapot érdemes átolvasnod.

És akkor nézzük a videót, a magyar felirathoz lehet, hogy rá kell kattintanod a kis piros ablakocskára a videó alján.



2012. november 8., csütörtök

„Csődtömeg vagyok” – A Fejedben Levő Képekről Hiszed, Hogy Te Vagy




„Nem a másik embert kell rávennem arra, hogy ne bántson engem. Én vagyok az, aki képes felhagyni saját magam bántásával. Csak én tudom megtenni magammal.”

„Ha nem tudnád senkivel sem összehasonlítani magad, tudnál csődtömeg lenni?”
(Byron Katie)

Byron Katie: Elhiszed azt a gondolatot, hogy „Csődtömeg vagyok”, és máris elárasztják az elmédet a múltról és jövőről szóló képek. És vedd észre, hogy minden egyes képen valakihez hasonlítod magad, vagyis rögtön kevesebbnek érzékeled magad, amikor egy sikeres ember képét látod. A magadról látott kép egy csődtömeget mutat a sikeres embert ábrázoló képpel összehasonlítva. Viszonyítás, összehasonlítás történik. Pedig csupán csak képeket látsz a fejedben. Nézd már meg azokat a képeket jól – ők a valóság, valósak? A képeken látott emberek a valóság?

Férfi: Időnként igen.

Katie: És hol is vannak ezek a képek?

Férfi: A fejemben.

Katie: Tehát akkor valósak? Valódi emberek vannak rajtuk, vagy az egész csak a képzelet szüleménye?

Férfi: Nos, lehet, hogy olyasvalakihez hasonlítom magam, aki tényleg létezik a világban.

Katie: És az egy ’valaki’, vagy csupán képzelet?

Férfi: Az én elképzelésem arról a személyről, tehát az egész csak a fejemben létezik.

Katie: Milyen személyről? Képzeld csak el, hogy otthon üldögélsz, és egyszer csak jön az a gondolat, hogy „Csődtömeg vagyok”, és vele azonnal felbukkannak a múltról és jövőről szóló képek is. Máris összehasonlítasz.  Ezek a felbukkanó képek a valóság? Vagyis te valós vagy, és a fejedben szereplő ember elképzelt? Így gondolod?

Férfi: Igen.

Katie: Szeretném, ha megértenéd a valóság és a képzelet közötti különbséget. Nem trükközni próbálok veled. Biztos hallottad már azt, hogy az élet egy álom. Nos, megjelennek a képek a fejedben, és ők a bizonyítékod arra, hogy csődtömeg vagy. Ez az álom! Ez a képzelet…

És az a rólad szóló kép a fejedben, az te vagy? Vagy te EZ vagy? [a férfira mutat] Melyik a valóságos?

Férfi: Ez itt.

Katie: Tehát akkor, az a kép a fejedben valóságos?

Férfi: Nem.

Katie: Csak azért, mert a kép a fejedben bukkan fel, elhiszed. Előbukkan az a gondolat, hogy „Csődtömeg vagyok”, jönnek vele a képek, kezdődik a viszonyítás, az összehasonlítás. És ezek a képek tartják össze a „Csődtömeg vagyok” történetedet. Nos, hát, ha nem tudnád senkivel sem összehasonlítani magad, akkor tudnál csődtömeg lenni? Ez egy nagyon egyszerű kérdés. Ha nem viszonyítanád magad másokhoz…?

Férfi: Akkor nem.

Katie: És mindvégig ezek a képek, ez a történet irányította az életedet. A SEMMI irányította eddig az életedet. Mindez nem valóságos. És azt hallom tőled, hogy összehasonlítás nélkül képtelenség csődtömegnek hinned magad…

(Részlet egy Byron Katie Munkából)

Mind Byron Katie Munka-módszere, mind pedig Scott Kiloby Megtalálhatatlan Önvizsgálata alkalmas arra, hogy a fejedben hallott hangot és az ott látott képeket, szavakat megkérdőjelezd, s ez által „kiazonosulj” belőlük. És egyre nagyobb megélésed lehessen arról, ki is vagy, ha nem a hangok, képek és szavak.

„Az önmagunknak mesélt történetek csak addig tűnnek igaznak, amíg közvetlenül rájuk nem nézünk, és meg nem látjuk, hogy mindössze tovatűnő gondolatok. Ez az önvizsgálat ennek a felfedését szolgálja. Ugyanakkor ezt már itt és most is észreveheted, még mielőtt magát az önvizsgálatot egyáltalán elvégeznéd. Vedd észre, hogy a tudat látja a gondolatokat jönni és menni. Ha képes vagy a gondolatot látni, akkor vajon te vagy az a gondolat? Mi néz rá a gondolatra? A tudat az, ami mélyebb értelemben az, aki vagy. A Megtalálhatatlan Önvizsgálat egyenként választja le a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, melyek, amíg összeforrottnak látszanak, hihetetlen erővel azt éreztetik, hogy a történeted igaz.” (Scott Kiloby)

Scott Kiloby két könyve már megvásárolható magyarul, bővebb információt itt találsz erről: http://onmunka.blogspot.hu/2012/10/olvasd-el-scott-kiloby-ket-konyvet-elo.html

2012. november 6., kedd

Nyitott Elme – Nyitott Szív: Friss ÖnMunka Tapasztalatok




„Amikor azt hiszik, hogy tudják a választ, nehéz az embereket útba igazítani. Amikor tudják, hogy nem tudják, megtalálják a saját válaszaikat.” (Lao-ce: Tao)

Szeretettel osztok meg ma Veletek néhány friss ÖnMunkás visszajelzést, tapasztalatot, megélést. Az ÖnMunka legnagyobb ereje annak a „nem-tudásnak” a felfedezésében rejlik, melyet évtizedek során jól elrejtettünk magunk elől, vastag rétegekkel burkoltunk be: ezek a rétegek azokból a történetekből állnak, melyekről mindannyian ártatlanul elhittük, hogy igazak, és a világ, az élet, az emberek és én igenis úgy működöm, és olyan vagyok, amilyennek azt ÉN HISZEM. J Amíg megkérdőjelezetlenül hiszed, amit hiszel, nincs esélyed a valódi boldogságra. Ha hajlandó vagy felülvizsgálni a történeteidet, hatalmas meglepetésekben lehet részed. Kívánok Neked nyitottságot ehhez.

Az önvizsgálat révén az összezavarodott elme megtanulja „visszacsinálni” zavart okozó gondolatait. Nem csak azt lesz képes felismerni, hogy egy bizonyos gondolat nem igaz, hanem azt is, hogy milyen hatása van a gondolathoz való ragaszkodásnak. Megtanulja, milyen árat fizet düh, szomorúság vagy neheztelés formájában, amikor elhiszi azt a gondolatot, illetve megízleli a szabadságot, mely a gondolat „elhívése” nélkül válik hozzáférhetővé. Emellett pedig rájön, hogy a gondolat ellentétei is épp oly igazak lehetnek. Végül pedig eljut odáig, hogy felismeri, a valóság mind elme, és hogy a világ a szerint változik, ahogy az érzékelés változik. Félelemmentes, nyitott elmével találkozni a Mesterrel egyet jelent annak a világnak az elveszítésével, amilyennek eddig azt vélted. Visszacsinálsz, kitörölsz magadból egy kegyetlen, pusztító világot, ahol a szív vágyait sosem lehet elérni.” (Byron Katie)

És akkor a személyes megosztások. Hárman Alaptanfolyam utánról:

AZ ACÉLERŐS EGOM ROMOKBAN HEVERT:
Kedves Andi! Kértél visszajelzést, hát, íme:
Az ÉN acélerős egom, amit videával sem lehet széttörni, ma romokban hevert, alig találtam meg a lábam, kezem, élni sem volt kedvem. ÉN, aki eddig tudtam a tutit, azt, hogy hova tartozom, tudtam, hogy mit akarok és hogyan, csak éppen nem alakult úgy :)), azért mentem el a tanfolyamra, hogy úgy alakuljon. Aztán, most itt ülök a romjaimban, vagy már felettük, és keresem, már nem keresem………., gondolkodom, már nem gondolkodom………, csak várok és vagyok, és kezdem megérteni, hogy nekem nem kell jobbnak, szebbnek, tisztábbnak, okosabbnak lennem, mint amilyen pont most vagyok, esetleg másoktól különböző (jobb vagy rosszabb), és közben elkezdek mosolyogni, vigyorogni. Jó így, folyok, mint a víz az élettel együtt. Eddig ellenében haladtam, illetve álltam, csak nem értettem, hogy miért is. Most kezd megvilágosodni az egész, pedig több száz, akár ezer ember keményen dolgozott 50 éven keresztül, hogy én ilyen legyek és mindenki csupán „jót akart”, de tényleg őszintén. De a hétvégén elrontottuk a munkájukat. :)), Hál’Istennek, vagy a „nem –tudom” kinek.
Azt tudom, hogy még nagyon sok dolgom van magammal, kell, még önmunkázzak eleget, kezdek hálásan gondolni mindazokra, akik bántottak, mérgezték az életem, és egyre inkább kezdem érezni a Munka szelének kedvező hatásait.
Egyre jobban kezdek hálás lenni magamnak, hogy rátaláltam erre a módszerre, Katie-nek, hogy közzétette, neked, hogy behoztad ebbe az országba. Köszönöm. (N.)


HALADOK A SZERETET FELÉ:
Kedves Andrea! Nagyon nagy felismeréseim születtek  a két nap alatt. Valami felé haladok, amit én szeretetnek hívok magamban. Erő és bátorság kell ahhoz, hogy az ember megkérdőjelezze mindazt, amit eddig az identitásának hitt és az életről gondolt. Én elég maximalista vagyok és szeretnék minél előbb belemélyedni a Munkába, de előbb szeretném elolvasni a könyveket is. Nagyon illik abba, ahol most tartok az utamon, úgy érzem. Viszont most belekezdtem Sarkadi Krisztával egy egyéves kurzusba. A Course in Miracles-t csináljuk csoportban. A múlt évben már egyedül majdnem végigcsináltam, és most még nagyobb hatással van rám, mint először. A Munka szellemisége, azt hiszem, a Course in Miracles szellemiségét tökéletesen lefedi. Még nem tudom, hogyan sikerül most beépítenem az életembe a Munkát. Igyekszem a rajtam múló dolgokat megtenni ezért. Nagyon köszönök mindent, tényleg nagyon sokat beletettél értünk azért a hétvégén, hogy mindannyian megtapasztalhassuk ennek a csodáját. Hatalmas nyugalom van most bennem azzal kapcsolatban, hogy ami van, az van.
Szeretettel, É.


NYILADOZOM, MINT EGY KIS VIRÁG
Nagyon jó visszagondolni az együtt töltött 2 napra és örülök, hogy megszólalunk. I-m, elképzeltelek, ahogy beszélgettek, hadakoztok és a végén egyességre jutottatok. Csodálatos. Á., nekem is van fizikailag változásom. Az emésztőrendszeremmel voltak problémák, ami most nagyon szépen javul, magától.

Élmény összegezve: Amikor megkaptam Anditól a KITÁRULKOZÁS szót, akkor tudtam, igen ezt kerestem. És láthatóan nyiladozom, mint egy kis virág. A férjem ettől zavarban van, mégis tetszik neki. Rengeteget meséltem neki a két napról, arról, amik utána jutottak eszembe, amiket megértettem. (A jóvátevő levelemet majdnem megkönnyezte, látnotok kellett volna). Szegény végre információkhoz jutott rólam, a gondolataimról és nem kellett írnia a saját történeteit. Ítélkezőlapot készítettem a munkatársamról, amiben még a segítségét is kikértem a megfordításoknál. Szinte egymás szavába vágva egész mondatokat alkottunk. Én nem is tudtam, hogy ilyen jól megértjük egymást.!!!!????!!!

Tegnap viszont eljött nálam a félelem. Elkezdtem aggódni, meddig tart majd ez az állapotom, félteni kezdtem ezt a könnyed, jó érzést. Hát persze megfeszült minden izmom, belefájdult a fejem és őrült főzésbe fogtam. A kisebbik gyermekem odajött hozzám látva, hogy nem mosolygok, segíteni. Kis idő múlva valami buta apróság miatt rákiáltottam. Eltelt pár perc és Ő továbbra is kedvesen segített, én pedig nem a szokásos nem mondom el mi bajom taktikámmal folytattam, hanem elmondtam, ne haragudjon, magammal van bajom, úgy érzem, szétrobbanok és nagyon csúnyán viselkedtem, amikor rákiáltottam. Megölelt, és azt mondta, már nem is emlékszik rá. Ahogy kimondtam, már nem voltam magányos, kezdtem felengedni és a vacsorára már jókat nevettünk, persze elszállt a félelmem is. Jó így lenni.

Még a munkatársammal kapcsolatosan, az ítélkezőlap után, ami visszavitt egy gyerekkori emlékhez, írtam neki egy jóvátevő levelet. Nagyon megkönnyebbültem, amikor felolvastam neki, ő is megkönnyebbült, megölelt, és azt mondta, mondjam el máskor nyugodtan, ha valami gondot érzek köztünk. Hát, ennyi, drága önmunkás társaim. (A.)


És többen, változó idejű Munka és Megtalálhatatlan Önvizsgálat (UI) megtapasztalással a tarsolyukban:

„VAN-OSABB” LETT AZ ÉLETEM
Nekem a legnagyobb változás a Munka óta a kapcsolataimban van. Régebben rengeteg emberrel tartottam folyamatosan a kapcsolatot, programból-programba ugrottam. Bárki bármikor hívhatott, és én rendelkezésére álltam. Ez talán azért volt, mert akkor tartottam magam valakinek vagy fontosnak, ha segíthetek másoknak, tanácsokat osztogathatok. Mindig csinálnom kellett valamit, hogy érezhessem, hogy hasznos vagyok. Most kevesebb ember vesz körül, és szeretek egyedül lenni, magammal foglalkozni. Tudok nemet mondani, méghozzá természetesen, nem magyarázkodva.

A párkapcsolat volt mindig számomra a legnagyobb kihívás. Elég jó vagyok-e? Elég nőies? Szexi? Ugyanakkor meg voltam róla győződve, hogy a férfiakban nem lehet megbízni, árgus szemmel figyeltem a következő „csapást”, ami velem fog történni, mert hogy engem úgysem lehet szeretni... Színházat játszottam, hogy megfeleljek, mosolyogtam sírás helyett, nyeltem a mérgeimet. És tele voltam elvárással a párom és magam iránt is. Folyamatosan munkáztam és munkáztam. Közben kezdtem magamnak megengedni az érzelmeimet, és ki is fejezni őket. Nem tetszett valami? Elmondtam neki, és közben magamra is fordítottam, elmeséltem, miket fedeztem fel magamban ő általa. Aztán ő is kedvet kapott az Önmunkára. Ezután szuperszonikus sebességgel haladtunk, haladunk együtt. Felolvasva egymásnak az Ítélkezőlapot egymásról, és jókat és rengeteget beszélgetve, most már mi sem természetesebb. Ami a legnagyobb felismerésem, az az, hogy amitől a leginkább féltem, hogy na, ez a téma nagyon durva, és tuti elhagy, vagy kiábrándul belőlem, na, pont azok a beszélgetések mélyítik még inkább a kapcsolatunkat. Társfüggő voltam, és most már tudom, mit jelent az, amikor a párom a hab a tortán. Persze most is akadnak zökkenők, és már alig várjuk.:) Ha bármelyikünk „bekattan”, a másik tudja, hogy épp elhitt valami, és hagyjuk a folyamataiban, vagy rámunkázunk.

Az a szuper, hogy valahogy ragadós ez az Önmunka, ugyanis anyu és hugi is lelkes híve lett. A családban már szlogen az „Igaz ez? és a Ki lennél e nélkül a történet nélkül?”

A testemmel való kapcsolatom is folyamatosan tisztul, mindig a túlsúlyommal voltak problémáim. Ebben az igazi áttörést a kövér énem megkeresése hozta, a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal. Ez még egyelőre egy csomó friss élményt hoz nekem, de annyit elmondhatok, hogy sokkal könnyebb vagyok, és jó a testemben lenni.
Nincs megvonás, koplalás, szigor, bűntudat. Csak hagyom őt, és együttműködünk.

Mindezek mellett a munkámban is változások következtek be, pedig erre nem igazán munkáztam. Előléptettek, fizetésemelést kaptam, és egy sokkal szebb, kellemesebb helyen dolgozom.

Rengeteget tudnék még írni a változásaimról, mert annyi mindennel lett szebb, tisztább „Van”-osabb az életem. Nekem az a történetem, hogy imádok élni, és szuper az Önmunka és az UI (Megtalálhatatlan Önvizsgálat)! Valahogy az élet annyira elém rak mindent, és én csak hagyom, annyira élvezem. (I.)


MINDENBEN MEGLÁTOM A LEHETŐSÉGET:
Én meglepő módon nem kiabálok:) ez még nekem is fura, mert egyszerűen már nehezemre esne kiabálni. Megkerestem magamban a kiabáló ént... és nem találtam meg. :)). A másik fura… Megmunkáztam és UI-val is megcsináltam, „a lehetőségek, amiket nem veszek észre”... Érdekes módon ez is hirtelen a semmiből megváltozott. Mindenben meglátom lehetőséget és élek is vele. Csodálatosan működik!!! (K.)


ELKEZDTEM RÉSZT VENNI A SAJÁT ÉLETEMBEN:
Én körülbelül egy fél évet Munkáztam papíron és itt a kis szentendrei csoportban, míg végre megérkezett az akarat, a lehetőség és a pénz kézen fogva, és júliusban elvégeztem az Alaptanfolyamot Nálad, Andrea. Ez volt számomra az igazi áttörés. Felgyorsultak az események, vagy inkább lelassultak? Nem is tudom. Elkezdtem részt venni a saját életemben. Majd erős belső tiltakozásom ellenére egyszer csak azon kaptam magam, hogy már fel is jelentkeztem az UI tanfolyamra.

Az egyik kedvenc történetem a múlt hónapban zajlott. A születésnapomra nagyon szerettem volna egy tortát, de én sosem kapok, mindig csak én sütök mindenkinek. :):)Legnagyobb meglepetésemre, este kaptam egyet anyósomtól, és ráadásul a legcukibb az volt benne, hogy apósom szőlőszemekkel kirakta a 36-os számot. Annyira örültem, hogy elfelejtettem csalódott lenni, amiatt, hogy az eszterházy torta a kedvencem :):). Hát, ha hiszitek, ha nem, 2 nappal később az osztálytalálkozón az osztálytársaim megköszöntöttek egy eszterházy tortával, amin még tűzijáték is volt!

Kézzel fogható volt a változás. Olyan mintha mindent megkaptam volna nap, mint nap, amire szükségem volt. Mintha tombolán nyertem volna egy palackot, amiből a szellem teljesítette a kívánságomat. (I.)


ZAJLIK AZ ÉLET RENDESEN, ÉN PEDIG ÉLVEZEM:
Hát, a múlt héten, szálloda átadás előtt 2 héttel az asztalosunknak szerelés közben sikerült eltalálnia a vízcsövet... Mit mondjak, úszott a lakosztály és az alatta levő 4 emelet. Most nem úgy álltam hozzá, hogy ez miért is VELEM történik, hanem nyugodtan intézkedtem és még mindig intézkedem, hogy a novemberi nyitás megvalósuljon. Lehet, hogy emiatt még van munkahelyem… Rájöttek, hogy kellek..:). A jóvátevő levelemet még nem írtam meg. Ezen kívül zajlik az élet rendesen... Nemsokára itt a Karácsony, élvezem az időmet lányommal, szeretteimmel és barátaimmal. Voltam egy két baromi jó buliban... life is good as it is. :) (E.)


AZ ÉLETEM EGY HATALMAS, IZGALMAS, ÉS CSODÁLATOS AJÁNDÉK:
Mit hozott a munka az életembe? Csodákat, csodákat és megint csak csodákat. Az életem egy hatalmas, izgalmas, és csodálatos ajándék. És amióta rám talált az ÖnMunka, azóta ezt tudom, és megélek minden pillanatot. Örülök az eső szépségének, a szennyes ruhák zavarosságának a fürdőszoba padlóján, a mosogatásnak, amit megengedek, hogy rajtam keresztül elvégződjön. Az életem azóta VAN, vagy így is mondhatnám, azóta VAN ÉLETEM.

És még egy fantasztikus dolog, sok-sok szerető barátot kaptam, titeket, akiket nem is ismerlek, de mindig, ha itt vagyok köztetek, azt érzem, hogy hozzátok hazajövök. Csodálatos emberek vagytok mindannyian, köszönet és hála nektek.

Sokkal éberebb vagyok, gyakrabban fülön csípem az önbecsapásaimat, és egyre jobban nem ágálok az ellen, ha valami kellemetlent kell megmunkázni, mert tudom, hogy a végén rengeteget kapok tőle.

A Munka és a csoport teszi meg együtt a hatását. Érzem, ahogy egyre inkább elfogadom magam, s ezt az Élet is mutatja. A segítség több helyről jön, s újabb alkalmakat kínál, hogy ránézzek az álarcaimra, felismerjem gondolataim hamisságát, rejtett hiedelmeimet, melyek előbújnak rejtekükről. Külön köszönet a Tiszta Kommunikációs tematikus napért, ami még közelebb hozta a játszmák feltárásának lehetőségét. De mindenféle témájú ÖnMunka közelebb visz ahhoz, hogy megértsem magam, hogy ránézzek, miben hittem, hiszek. Sokat jelentett, hogy megértettem, hogy ez idáig, hogyan működött. Amikor rádöbbentem, hogy a fejemben lévő kép nem egyelő a Valósággal, az egy ütős felismerés volt… (M.)


„Amikor felfedezed – magadon belül, minden gondolatod mögött – a csodás nem-tudom elmét, akkor hazaértél a szabadságba. A nem-tudom elme az elmének az a része, ami teljesen nyitott bármire, amit az élet eléd hoz. Amikor rálelsz, akkor találtad meg a saját utadat.” (Byron Katie)

Idén még 2 tanfolyamon tanulhatod meg Byron Katie Munka-módszerét, melynek segítségével felismerheted a nem-tudom elmét és a belőle fakadó saját válaszaidat. Ennek következtében a Szív-ed is elkezd megnyílni, ami csodás folyamat. Ha úgy érzed, elérkezett a Te időd, várlak szeretettel:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján. Idén még 2 alkalommal:
Hétvégi tanfolyam: December 8-9. (jelentkezési határidő: november 12.)
Hétköznapi tanfolyam: December 17-18. (jelentkezési határidő: november 19.)
Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html