2018. július 9., hétfő

Trauma Örvény és Gyógyító Örvény, a Trauma Újratárgyalása





Az utóbbi másfél évben alkalmam nyílt a Peter Levine-féle Somatic Experiencing (SE) alapjainak megtanulására és gyakorlására. (Mindezt az ÖnMunka 15 hetes online kurzusába is beépítettem.) Tavaly az Ursus Librisnél Peter Levine egyik alapműve, A Tigris Felébresztése is megjelent, ami óriási hiányt pótol. Meglátásom szerint ezt a könyvet minden emberekkel foglalkozó szakembernek, segítőnek, terapeutának, oktatónak, trénernek fontos lenne elolvasnia, mert olyan megértéseket ad a trauma természetéről, melyek egyrészt nagyban segítik a munkánkat, másrészt könnyebbé teszik annak a felismerését, mi is zajlik pontosan a kliensünkben, és hogyan is érdemes ezt megközelíteni. Ezek nélkül az ismeretek nélkül nagy az esélye annak, hogy - a legjobb szándékunk mellett is – a kliensünk nem gyógyulni fog, hanem újratraumatizálódni.


A TRAUMA STRUKTÚRÁJA

A Somatic Experiencing egyik alaptézise, hogy a trauma nem magában az eseményben, hanem az idegrendszerben van. Fenyegetettség következtében minden élő organizmus túlélő üzemmódba kapcsol, és amikor az ezzel együtt járó védelmi reakciók nem tudnak végigfutni az esemény hirtelensége vagy elárasztó jellege miatt, akkor ezek az energiák tünetek formájában ragadnak bent a testben. A túlélő üzemmód egy erős izgalmi állapot, ami arra van kitalálva, hogy rövid távon elérhetővé tegye az üss, fuss vagy fagyj le védelmi válaszait. Ezek nagyon erőteljes energiák, amik ilyenkor mozgósításra kerülnek. Ha pedig a válasz nem tud végigfutni, akkor a testből nem tudnak kiürülni, s ott fognak tüneteket okozni.

(Trauma és idegrendszer témakörében 2 korábbi bejegyzést ajánlok figyelmedbe, érdemes ezeket elolvasni ennek a bejegyzésnek a továbbolvasása előtt: Ami Felmegy, Annak Le Is Kéne Jönnie és A Trauma Típusai)

Néhány szemelvényt megosztok A Tigris felébresztése című könyvből, melyek segítségével betekintést nyerhetünk a trauma feldolgozásának elméletébe és menetébe.



TRAUMA, ÁTALAKULÁS, MENNY ÉS POKOL

A traumatizált emberek számára az életteli, spontán élethez való utazás többet jelent pusztán a tünetek csillapításánál – számukra az átalakulást jelenti. Miután sikeresen újratárgyaljuk magunkban a traumát, alapvető váltás következik be a lényünkben.

Az átalakítás az a folyamat, melynek során valamit annak poláris ellentétével összefüggésben változtatunk meg. A traumatikus és békés állapot közti átalakulási folyamatban alapvető változások jönnek létre az idegrendszerünkben, az érzéseinkben és az átélt érzeten keresztül tapasztalt érzékelésünkben. Az idegrendszer a mozdulatlanság és az áramlás között váltakozik, az érzelmek a félelem és a bátorság között hullámoznak, míg az érzékelés a beszűkültség és a befogadó nyitottság között ingadozik.
Az átalakuláson keresztül az idegrendszer visszanyeri önszabályozó képességét. Az érzelmeink egyre inkább felemelnek bennünket ahelyett, hogy letörnének. A hajtóerejük segítségével képesek vagyunk felröppenni és szárnyalni, s ily módon teljesebb képet alkotni a természetben elfoglalt helyünkről. Az érzékelésünk kiszélesedik, hogy felölelhesse az ítélkezéstől mentes befogadását annak, ami van. Képesek vagyunk tanulni az élettapasztalatainkból. Anélkül, hogy próbálnánk megbocsátani, megértjük, hogy nincs miért vádolni bárkit is. Gyakran magabiztosabb énérzetre teszünk szert, miközben reziliensebbé és spontánabbá válunk. Ez az új magabiztosság lehetővé teszi számunkra, hogy ellazuljunk, illetve élvezzük és teljesebben éljük az életünket. Jobban ráhangolódunk az élet szenvedélyes és eksztatikus dimenzióira.

Ez a mélyreható átalakulás lényünk legalapvetőbb szintjeire hat. Már nem félelemmel telve tekintünk a világunkra. Noha a bolygónk veszélyes hely lehet, már nem gyötör minket állandó félelem, amely hipervigilanciához, azaz annak az érzéséhez vezet, hogy mindig veszély leselkedik ránk. Egyre inkább bátorsággal és bizalommal nézünk szembe az élettel. A világ olyan hellyé válik, ahol történhetnek ugyan rossz dolgok, de ezek legyőzhetők. Szorongás helyett bizalom alkotja azt a mezőt, amelyben tapasztalataink összessége lejátszódik. Az átalakulás hullámai életünk minden sarkába eljutnak, ahogy egykor a trauma romboló hatásai. Az író és kalandor Tim Cahill így fogalmaz: „Kockára teszem az életem, hogy megmentsem a lelkem.” A traumával már kockára tettük az életünket, ám a megváltás jutalma még hátravan.

Minden trauma lehetőséget kínál a valódi átalakulásra, mivel felerősíti és előidézi a lélek, a test és a szellem tágulását és összehúzódását. Fiziológiai értelemben a kitágulás a mennyet, az összehúzódás a poklot jelenti. A menny és a pokol szélsőséges ellentétei közti hánykódás megteremti a trauma átalakulásához elengedhetetlen ritmust. A Somatic Experiencing módszer lehetővé teszi a „menny” és a „pokol” közt tátongó szakadék fokozatos áthidalását, miközben egyesíti a két polaritást. Ezek fokozatos egyesítése lehetőséget kínál a trauma szelíd feldolgozására. A kitágulás és az összehúzódás lelki-szellemi ellentétpárjának integrálásakor az átélt érzet támogat bennünket az átalakulás csodájának megvalósítása közben.

TRAUMA ÖRVÉNY ÉS GYÓGYÍTÓ ÖRVÉNY, ÚJRATÁRGYALÁS

Az életünk olyan, akár egy folyam. A tapasztalataink hullámai a nyugalom, a zavar és az integráció ciklikus ismétlődéseivel áramolnak keresztül az időn. A testünk, akár a folyó két partja, magába foglalja és mederben tartja az életenergiánkat, miközben lehetővé teszi a két part közti szabad áramlását. A part védőgátjának köszönhetően biztonságosan tapasztalhatjuk a bensőnkben történő mozgás és változás érzetét. A folyó analógiáját használva a sokktraumát úgy lehet elképzelni, mintha egy külső erő áttörné a tapasztalatunk védőtartályát (a part védőgátját). A hasadás hatására erőteljes örvénylés keletkezik. A törés helyén robbanásszerűen kiáramló életenergia létrehozza a traumaörvényt. Ez az örvény a megszokott élettapasztalatunk folyójának partján kívülre esik. (lásd a Trauma örvény és gyógyító örvény képet, ha rákattintasz, nagyobb méretben feljön). 




Gyakori, hogy a traumatizált emberek vagy berántódnak a traumaörvénybe, vagy teljes mértékben kerülik a törést azáltal, hogy távol maradnak attól a régiótól, ahol a törés megtörtént.

Amikor belesodródunk a trauma örvényébe, újraéljük a traumánkat, s ezzel megnyitjuk a lehetőséget az érzelmi elárasztás és az újratraumatizálódás előtt. Ha elkerüljük a trauma örvényét, akkor összehúzódunk és fóbiássá válunk. Nem engedjük meg magunknak, hogy a maga teljességében megtapasztaljuk a belső vagy a külső világunkat. A lehasadt örvény rengeteg életenergiánkat elszívja azáltal, hogy csökkenti a főáramlat erejét.

Hála az égnek, a természet válaszul azonnal egy gyógyító ellenörvényt hoz létre a traumaörvény erejének kiegyensúlyozására. Ez a kiegyenlítő erő azon nyomban a traumaörvény mozgásával ellentétes irányba kezd forogni. Az új örvény a főáramhoz tartozó tapasztalat partjain belül helyezkedik el. (lásd újra a trauma és gyógyító örvény képet fentebb).

E gyógyító örvény létrejöttének köszönhetően a választási lehetőségeink többé nem korlátozódnak pusztán a traumánk újraélésére vagy elkerülésére. Immár van egy harmadik választásunk is, amelynek én az újratárgyalás nevet adtam. A trauma újratárgyalása során elkezdjük helyreállítani az átszakadt partot úgy, hogy mind a gyógyulás, mind a trauma örvényének szélei mentén körözve fokozatosan haladunk a középpontjuk felé. Első lépésként meglovagoljuk e két ellentétes erő teremtette bizonytalan, oszcilláló vízmozgást, és megtapasztaljuk a köztük lévő turbulens áramlást. Ezután lassan és ritmikusan mozgunk ide-oda, egyiktől a másikig nyolcas alakzatban. Mivel a gyógyító örvénnyel kezdünk, szert teszünk a traumaörvénnyel való sikeres kapcsolatfelvételhez szükséges támaszra és erőforrásokra. Azáltal, hogy a két örvény közt mozgunk, felszabadítjuk a középpontjukban szorosan megkötött energiákat, mintha letekercselnénk a spirálokat. A középpontjuk felé haladunk, és az energiák felszabadulnak és levezetődnek; az örvények szertefoszlanak, feloldódnak és újra beépülnek a főáramlatba. Így fest az újratárgyalás folyamata. (lásd az újratárgyalás képet)



ÚJRAÉLÉS KONTRA ÚJRATÁRGYALÁS

A trauma átalakítása nem gépies rituálé, melynek elvégzése után a traumatizált személy kényelmesen hátradőlhet és önelégülten várhatja az eredményeket. Nem létezik varázspirula. Az átalakulás megköveteli tőlünk a hajlandóságot arra, hogy megkérdőjelezzük az önmagunkkal kapcsolatos alapvető hiedelmeinket. Kell, hogy legyen hitünk ahhoz, hogy képesek legyünk megbízni olyan reakciókban és érzetekben, amelyeket nem egészen értünk, valamint hajlandóságunk arra, hogy megtapasztaljuk önmagunkat összhangban áramolni azokkal a természeti törvényekkel, melyek átveszik az irányítást és egyensúlyba hozzák a nyilvánvalóan eltorzult érzékelésünket. A traumatizált embereknek sokféle hiedelmet és elképzelést kell elengedniük ahhoz, hogy megvalósíthassák az egészséghez visszavezető utazást. Ne feledjük, hogy az elengedés sosem történik meg egy csapásra.

A következő diagram (hullámvasút ábra, lásd lentebb) olyasvalakit ábrázol, aki éppen belép egy traumatikus eseménybe – felül egy hurkolt pályás hullámvasútra. Az ÚJRAÉLÉS során az történik, hogy amint felérünk a hurok fordított szakaszára, ahol fejjel lefelé haladunk, az egész testünket megmerítve és megfeszítve kétségbeesetten kapaszkodunk. Nem tudjuk, hogy a centrifugális erő fizikai törvénye megakadályozza, hogy lezuhanjunk, és meghaljunk vagy megsérüljünk. AMIKOR ÚJRAÉLJÜK AZ ESEMÉNYT, rettegést és/vagy a túlélésből fakadó lelkesültséget tapasztalhatunk. Akár rabjává is válhatunk a megkönnyebbülésnek és felvillanyozottságnak, ami a legmélyebb félelmeinkkel való szembenézésből ered. Ám soha nem fogjuk megismerni a valódi irányítás és önátadás képességét, amelyet a traumánk átalakításakor tapasztalunk.



Az ÚJRATÁRGYALÁS folyamata során fokozatosan megértjük ezeket a törvényeket és erőket, s ily módon megtanulunk bízni bennük és átadni nekik magunkat. RETTEGÉS ÉS FESZÜLTSÉG NÉLKÜL élhetjük át az izgalmat. Az irányítás képességének valódi érzetére tehetünk szert.

A Somatic Experiencing megközelítésében az újratárgyalás lényege az, hogy megtanuljuk tapasztalni a szervezet természetes helyreállító mechanizmusait. Megtapasztaljuk az érzeteket, miközben keresztülhaladunk a traumaörvény és a gyógyító örvény képezte hurkon. Miután megadjuk magunkat a természet törvényeinek, az irányítás képességére teszünk szert. Megtanuljuk uralni a centrifugális erőket, melyek akkor keletkeznek, amikor a traumaörvény és a gyógyító örvény között mozgunk. Azáltal, hogy áthaladunk a két örvény közötti erőtéren és belépünk a gyógyító örvénybe, majd ritmikusan oda-vissza mozgunk a kettő között, fokozatosan megbizonyosodunk arról, hogy nem fogunk eltűnni egy fekete lyukban és hamuvá égni, vagy kilökődni a világűrbe.

(Részlet Peter A. Levine, A tigris felébresztése című könyvéből)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése