AMI FELMEGY, ANNAK LE IS
KÉNE JÖNNIE, AVAGY A TRAUMÁS STRESSZVÁLASZBA RAGADT IDEGRENDSZER A MAI EMBER
ÁLTALÁNOS ÁLLAPOTA
A TRAUMA és az
IDEGRENDSZER világának megismerése révén az elmúlt évben olyan
belátásokat kaptam, amik abszolút hiányzó láncszemek az emberi lény
működésének megértése, sebeinek begyógyítása, testi és lelki egészségének
helyreállítása területén. Ennek a folyamatnak része a napi szintű
finom, a legmélyebb testtudatosságot, idegrendszeri tudatosságot és
szabályozást fejlesztő gyakorlatok végzése. Hihetetlen élmény, ahogy az egész létezésemet, testben levésemet egyre erőteljesebben áthatja és minden nap újabb és
újabb felismerésekkel ajándékoz meg mind a saját életemet, mind pedig a
klienseim állapotát illetően.
Mindennek
erős előfutára volt az eddigi többéves testérzetes munka, de ez valami még
alapvetőbb. A legfinomabb szintű ráhangolódás az „emberállati”,
fiziológiai, zsigeri, ösztönös működésekre.
Ahhoz, hogy
az emberi lény testi és lelki szinten egészséges legyen, a LEGALAPVETŐBB
BIOLÓGIA SZINTJÉN EGYENSÚLYNAK kell lennie. Ez a legalapvetőbb
biológiai szintünk az IDEGRENDSZER, melynek az ún. AUTONÓM/VEGETATÍV része
érdekel most minket. Ennek a részünknek semmi köze a tudatos
gondolkodáshoz, semmi. Ez a részünk nagyrészt állati – hüllő
és emlős örökség – és úgy is működik. Anyatermészet. Totálisan
ösztönös. És 100%-ig a túlélésünket szolgálja. Amikor egészségesen,
egyensúlyban működik, akkor nagyon leegyszerűsítve felmegy, aztán lemegy.
Aktivizálódik, majd megnyugszik. Veszély, fenyegetés, támadás, kihívás
észlelésekor fel, hogy meg tudjunk küzdeni vagy el tudjunk menekülni,
utána, ha elmúlik a veszély, akkor lemegy: visszaáll az alap egyensúlyi
állapot. Az ábrán a normál tartományban szabályosan fel-le hullámzó sima szürke vonal mutatja a szimpatikus
és a paraszimpatikus idegrendszer egyensúlyi működését. (Ha rákattintasz a képre, nagyobb méretben feljön.) Stresszhormonok fel,
stresszhormonok le. Nem ragad be semmi az energetikai rendszerbe, az izmokba,
szövetekbe, testbe. A vadon élő állatokban ez szépen így is folyik, a
háziasított és állatkerti állatokban, illetve az emberben már nem.
És van még
egy mechanizmus, a lefagyás, amit akkor vet be a természet, ha úgy
ítéli meg, sem elmenekülni, sem megküzdeni nem tudunk. Ez egy totál lekapcsolás,
az utolsó esély a túlélésre, ha halottnak tettetjük magunkat. Ez a
stresszválasz életmentő ugyan, de nagyon rövid időre van kitalálva.
Nem arra, hogy az egész életünket ebben töltsük. Pedig sajnos úgy tűnik, hogy
sok ember ebben a lefagyási válaszban benne ragad valamikor az élete
során; FUNKCIONÁLIS LEFAGYÁSNAK nevezik ezt az állapotot.
Számunkra az nagyon izgalmas, hogy az érzelmi traumáinkat gyerekként a
legtöbben ezzel a válasszal éltük meg, és ki mennyire ragadt benne már akkor és
azóta is.
Ez a hosszú
idejű lefagyás azért lehetséges, hogy az emberben zavart szenved ennek a
rendszernek az eredeti, természetes működése, amit az agyunk legmagasabban
fejlett része, a neocortex, azaz új agykéreg okoz. Ide tartoznak
az értelmezési és jelentésadási funkcióink, melyek felül tudják írni a
paraszimpatikus szakasz ösztönös lezajlását. Vagyis: a stresszhormon
szintünk felmegy, de nem jön le. Vagy beragad az üss-vagy-fussba, vagy
beragad a lefagyásba, vagy a kettő kombinációjába. Ez is látható a fenti ábrán.
A piros vonal jelzi az egyensúlytalan működést és a fenti avagy lenti
beragadást, míg a szürke vonal továbbra is az ideális egyensúlyi működést. És
olvashatók azok a FIZIKAI ÉS LELKI TÜNETEK, amiket a hosszú távon
stresszválaszba ragadt idegrendszer okoz, mivel ilyenkor a test NEM TUD
REGENERÁLÓDNI:
ÜSS-VAGY-FUSSBA
RAGADVA: Szorongás, pánik, hiperaktivitás,
túlzott ijedtség, nyugtalanság, képtelenség az ellazulásra, hiperéberség,
emésztési problémák, érzelmi elárasztottság, krónikus fájdalom, álmatlanság,
ellenségesség, dührohamok.
LEFAGYÁSBA
RAGADVA: Depresszió, tompultság, letargia,
élettelenség, kimerültség, krónikus fáradtság, tájékozódási zavarok,
elválasztottság érzete, disszociáció a testből, komplex betegség-szindrómák,
fájdalom, alacsony vérnyomás, rossz emésztés.
És a kettő
kombinációja is gyakori, ide-oda kapcsolgathat, akár egy napon, órán belül
is. Elképzelhető, milyen kuszáltságban élünk emiatt. Plusz itt jön be az, hogy
miért is tudnak bizonyos módszerek akár még nagyobb kárt okozni, mint jót és
gyógyulást. Mert ún. újratraumatizációt okoznak, illetve nem szép
fokozatosan, értőn közelítenek a rendszerhez és a tünetekhez, hanem bumm bele
módjára, hátha sikerál majd belőle valami. Hát, sokszor még mélyebb beragadás
sikerál. Nekem pl. teljes mellékvese kimerülés, krónikus fáradtság, hormonális
felborulás, emésztőrendszeri káosz, durva ekcéma, kismedencei gyulladás és több
hónapos letargikus állapot sikerált 2015 végén egy erős légzéses jógamódszerrel, igazán fincsi volt. Még mostanra sem épültem fel teljesen, de a legjobb úton haladok. És igazából ennek köszönhetem, hogy eljutottam a neuropszichológiához,
agykutatáshoz, az autonóm idegrendszer szerepéhez, a trauma mélyebb
megértéséhez. Peter Levine, Stephen Porges és a csodás Irene Lyon munkásságához. És ahhoz, hogy miért is kell ALULRÓL FELFELÉ, vagyis
a test felől is haladni a testi-lelki gyógyulásunkban.
Most több
tudományosságot nem írok, nem is vagyok tudós és nem is leszek, csak egyszerűen
lenyűgöz ez az egész. A saját egyszerű megértésemben tudok erről írni és
beszélni, és így is építem bele a munkámba.
A LÉNYEG AZ,
HOGY AZ ÉRZELMI, HANGULATI, HORMONÁLIS, IMMUNRENDSZERI ÉS FIZIKAI-SZERVI SZINTŰ
EGYENSÚLYUNKHOZ AZ IDEGRENDSZERÜNKNEK KELL EGYENSÚLYBAN ÉS RUGALMASAN TERHELHETŐ
ÁLLAPOTBAN LENNIE. ENNEK KULCSA PEDIG A TERMÉSZETES IDEGRENDSZERI VÁLASZAINK
FOKOZATOS VISSZAHANGOLÁSA. A JÓ HÍR AZ, HOGY EZ MEGVALÓSÍTHATÓ.
Nem 2 nap
alatt, nem is 2 hét alatt. Nem is feltétlenül teljes egészségi
helyreállítással, hiszen, ha a rendszerünk már több évtizede elhangolódott,
akkor mostanra nagy károsodást szenvedhetett a fizikai testünk. De a test
regenerációs képessége csodálatos. És ha akár 2 évet erre szánunk az életünkből
nagy türelemmel és egyre nagyobb fiziológiai tudatossággal, az már önmagában
egy csodás folyamat. Ami a pszichénkre és a teljes lényünkre, illetve az önmagunkkal és a másokkal való kapcsolódásunkra is mélyen hat. Én erre megyek. Örülök és megtisztel, ha velem tartasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése