2010. október 29., péntek

Hogyan Csípjem Nyakon?


Támpontok a Jól-Tudom Elmével/Egóval való azonosulások felismeréséhez, avagy a Tisztulás Útja

Ma egy részletes listát olvashatsz arról, honnan ismerheted fel, hogy éppen a Jól-tudom Elméd kezében van a gyeplő. Igazából, a legegyszerűbben onnan, hogy valami feszültség mocorog benned, vagy még a kellemes pillanatokban is ott ólálkodik valami sötét árnyék (esetleges félelem a boldogság elveszítésétől). Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a Jól-tudom elme nem az ellenséged. Amíg harcolsz ellene, semmit nem fogsz elérni, ő a világon a legfifikásabb trükköző-művész. Ha barátságba kerülsz vele, és feldolgozod a „tartalmát”, akkor pont ő tud elvezetni abba a békességbe, ahová mindig is vágytál. (Erről már részletesen olvashattál a Jól-tudom Elme… című bejegyzésben.)
         Szóval, azt javaslom, a következő listát kezeld úgy, mint egy használati utasítást saját magad „jóltudomságának” felismeréséhez. Figyeld magad, és ha felfedezed, hogy valamelyik ismertető jegyet éppen produkálod, akkor, kérlek, ne haragudj magadra. Pont ellenkezőleg, köszönd meg magadnak, és legyél hálás azért, hogy nyakon csíptél egy megnyilvánulást. Például, ha észreveszed, hogy haragszol valakire, megsértődtél, vagy épp vehemensen panaszkodsz, akkor állj meg egy pillanatra, és üdvözöld a Jól-tudom elmének ezen hírnökét. És ha úgy döntesz, jobb lenne a végére járni ennek az ügynek, akkor papír, toll, szék, asztal: írd le, hogy éppen milyen történet zajlik benned. Pl. azért haragszom rá, mert nem hívott vissza; azért sértődtem meg, mert elfelejtkezett a szülinapomról; azért panaszkodom, mert bunkó volt az eladó a boltban.
         A Munkát a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal ugyebár konkrét hiedelmeken tudod elvégezni; vagyis a következő lépés az, hogy kibogozod a történetedből a hiedelmeket. A fenti példák esetében ilyesmi lehet, hogy: „Vissza kellett volna hívnia.” „Eszébe kellett volna jutnia, hogy szülinapom van.” „Az eladónak kedvesnek kellett volna lennie.” Ha megnézed, szinte minden mondatban felbukkan a kellene/nem kellene szócska: ez az a szó, amivel minden pillanatban ellene megyünk a valóságnak, és máris rosszul érezzük magunkat; nem jó nekünk úgy, ahogy éppen van, ez viszont fáj. (Erről részletesen az Ami Éppen Van… bejegyzésben.)
Itt persze megint mehetünk mélyebbre is, az „alvilágodba”, ahol az rejtőzik, hogy miért is van neked azzal problémád, hogy valaki nem hívott fel a szülinapodon. Ezzel részletesen az ÖnMunka Alaptanfolyamon foglalkozunk.
         És persze azt is pillanatok alatt nyugtázhatod, hogy Kinek a dolgával foglalkozol éppen. Ehhez olvasd el újra a Három Dolog… című bejegyzést.

És akkor a lista. Ne feledd: Örülj, ha nyakon csíped! Ne harcolj ellene! Fogadd barátként, írd le, és vizsgáld meg! És hamarosan szabad ember leszel, ezt veheted ígéretnek.

·          Véleményezés, címkézés, ítélkezés, kritizálás

·          Szenvedéseim, drámáim, múltam felhánytorgatása: „Én és a történetem”, „Én, szerencsétlen”, „Ezt hallgassátok meg”, „Az a szemét, mit tett velem”

·          Panaszkodás, önsajnálat

·          Sértődés, megbántódás, hibáztatás, bármilyen ellenállás

·          Aggodalmak, félelmek, rettegés, hogy mi lesz, mi fog történni

·          Akarás, többre vágyás, „majd akkor boldog és kiteljesedett leszek, ha…”

·          Összehasonlítás: „jobb, mint/nem olyan jó, mint”

·          Pletykálás

·          Vágy az elismerésre, dicséretre, csodálatra, észrevételre: „Hú, de király vagyok”,,Mondja már valaki, hogy mennyire jól csinálom”

·          Többnek vagy kevesebbnek érzem magam, mint mások; magamat jónak látom, másokat rossznak

·          Konfliktusigény, ellenségigény, mások szidalmazása, sértegetése

·          Én tudom jobban, nekem van igazam, enyém az utolsó szó

·          Testem kinézetével való azonosulás, testem minősítése

·          Betegséggel való azonosulás: „én szívbeteg vagyok”

·          Érzelmekkel való azonosulás: „dühös, szomorú, csalódott vagyok”

·          Vallással/nemzetiséggel/foglalkozással/fajjal/társadalmi osztállyal/politikai nézetekkel/birtoktárgyakkal történő azonosulás

A Jól-tudom Elme legfőbb ösztönző-ereje: kitűnni, különlegesnek lenni, elkülönülni, ezáltal eltüntetni a senkinek levéstől való félelmet. Ez az ember legalapvetőbb és legősibb egzisztenciális félelme. Ez valójában a halálfélelem. Erről majd később.

2010. október 28., csütörtök

A Jól-Tudom Elme és a Nem-Tudom Elme


Most egy nagyon szimbolikus modellt mutatok be Neked, megint csak nem tudományos alapossággal, hogy képet kapjál elméd működésének néhány aspektusáról. (Holnap ugyanerről a témáról gyakorlati megközelítésben.)
  
Képzeld el, hogy a világ összes végtelen tudása és bölcsessége az elméd egyik oldala, melynek igaz természete a tiszta szeretet. Csak a kedvességet, a tiszta igazságot ismeri. Rendben? Mindannyian ilyen tiszta elmeként születünk. Ennek az elmének Katie a Nem-tudom Elme nevet adta (később megérted, miért), ugyanakkor Mindentudó Végtelen Elmeként is utal rá.

Most pedig képzeld el, hogy elméd másik oldala, a rémült elme, az ő elhitt gondolataival, aki szembeszegül, vitatkozik, harcban áll a másik oldal bölcsességével és tisztaságával. Ezt hívjuk Jól-Tudom Elmének, mely a születésed óta elhitt gondolatokból, hitekből meggyőződésekből áll. Természete a rettegés és a folyamatos harc. Rémületében és tudatlanságában, a „Jól-tudom” összezavarodott állapotában mindent felülír; bármit megtesz és bármit elhisz azért, hogy igaza legyen. Győznie kell ahhoz, hogy létezzen, a tiszta szeretet ereje ellen azonban sosem győzhet. Ha csak egyetlen őszinte pillanatra képes lenne leállni, és meghallani a bölcs oldalnak az „Igaz ez” kérdésre adott válaszát, abban a pillanatban a bölcs oldal venné át az irányítást. Hagyományosan egó-nak is nevezik a Jól-tudom elmét, és számos irányzat ellenségként tekint rá, melytől meg kell szabadulni, ki kell irtani. Vagyis, pont úgy próbálnak ellene küzdeni, ahogy ő küzd: harccal, félelemmel, pusztítással. Persze ettől a Jól-tudom elme csak még erősebbé válik, csak már másfajta, még nehezebben felismerhető álarcokba bújik. A Munka azonban teljesen máshogy fogadja: barátként közelít hozzá. Katie úgy is szokott utalni a Jól-tudom elme hiedelmeire, mint kitagadott gyermekeinkre, akiknek semmi másra nincs szükségük, mint szeretetteli elfogadásra.

A Munka a négy kérdést és a megfordításokat helyezi a el a középpontban, az elme két oldala közé. Mintegy hidat képez kettejük között, a tényleges középpontot. Ebben a középpontban semmilyen vélemény nincsen, még csak olyasmi sem, hogy a Jól-tudom elmének le kéne lassulnia, lecsendesednie, vagy odafigyelni a bölcs oldalra (vagyis saját maga másik oldalára). A középpont, mely otthont ad a kérdéseknek, még csak azt sem gondolja, hogy az ő kérdéseit bárkinek is meg kéne hallania, vagy megválaszolnia. Ő egyszerűen egy nem-elhívő, és a Jól-tudom elme hajlandóságára bízza, hogy az használja-e a kérdéseit, vagy sem. Barátként létezik, kéne, nem kéne, akarom és szükségem van rá nélkül. Benne nincsenek „mert”-ek és „de”-k. Mindig ott van, mindig rendelkezésre áll, csak úgy van, és vagy használják, vagy nem. És ha a Jól-tudom elme hajlandó használni a négy kérdést a másik oldal eléréséért, aztán elegendő időt hagy arra, hogy a bölcs oldal válaszoljon, akkor ebben a szünetnyi időben a bölcs oldal tiszta szeretete és bölcsessége beléje fog hatolni, és örökre megváltoztatja. Végül pedig a Jól-tudom elme átlényegül bölcs elmévé, ahol már minden tudott, így többé semmit nem kell tudni. Ekkor érkezik el a harc vége, a saját magával, az elmével és az egész világgal folytatott harcé.
Amikor a Munkát végzed, akkor lehetőséget adsz a tudatlan, rémült, elképzelt énnek, hogy ráébredjen saját szerethetőségére. Amikor hagyod, hogy a kérdésekre érkező válaszok behatoljanak, akkor oktatod az elmét, és megvilágosítod, felszabadítod nem valós félelmeitől, bármennyire valósnak tűnjenek is. Felébred, és felszabadul a hamis, félelmekkel teli, elképzelt énjéből, megszabadul a saját téves identitásaitól.

A Munka csak akkor működik, ha az összezavarodott elme igazából és őszintén meghívja és meghallgatja az ő legkedvesebb „barátját”, és így megadja magát magának. És ebben a megadásban, tanúja lesz a legnagyobb erőnek, az egyetlen erőnek, a mindentudónak, a vágyottnak, a Valóságnak.
Katie a következőt írja a tudásról és nem-tudásról a magyarul még nem megjelent Az Öröm Ezer Neve című könyvében (fordítás tőlem):

„Amikor azt hiszed, hogy tudsz valamit, akkor egy múltbeli történetet hiszel el. Ez pedig őrültség. Minden alkalommal, amikor úgy gondolod, hogy tudsz valamit, az fáj, mert valójában nincs semmi, amit tudnod kéne. Kapaszkodsz valamibe, ami nem is létezik. Nincs semmi megtudnivaló, és nincs senki, aki tudni szeretné.
Annyival könnyebb azt tudni, hogy nem tudod. És egyben kellemesebb is. A nem-tudom elme igazán szeretetreméltó. Amikor tudod, hogy nem tudod, akkor természetes nyitottság van benned a valóságra, és hagyhatod, hogy oda vigyen, ahova csak akar. Eldobhatod az identitásodat, és egyszerűen csak az lehetsz, aki valójában vagy: a határtalan, a megnevezetlen.  Az emberek Katie-nek szólítanak, de én ezt sosem hiszem el.”



Jól-Tudom Elme
A Munka
4
Kérdés
+
Megfordítások


Nem-Tudom Elme/
Mindentudás

2010. október 27., szerda

Ki Lennél a Történeted, a Drámád Nélkül?


„Az életben három dolgot tudunk csinálni: ülni, állni, vagy feküdni. Az összes többi történet.” (Byron Katie)

A Munka negyedik kérdése, illetve az egész Önvizsgálat egyik legerőteljesebb mottója az, hogy „Ki lennél a történeted nélkül?”

Kérlek, vegyél elő egy papírlapot, majd csukd be egy kicsit a szemedet. Gyűjtögesd össze, milyen drámákat, történeteket hordozol magadban. Javaslom a következő kategóriákat:

A) Magamról szóló történeim, drámáim, pl.: nem foglalkozott velem eleget az anyukám, elhagyott az apukám, szerencsétlen lúzer vagyok, folyton betegeskedem, depressziós vagyok, pánikbeteg vagyok, nekem sosem sikerül semmi, nem figyelnek rám, rossz anya/apa/partner/gyerek vagyok, nem találom a helyemet, túl kövér/sovány/öreg/unalmas vagyok, semmi értelme az életemnek, stb.

B) Másokról szóló történeteim, drámáim, pl.: a tesómon nem lehet segíteni, a legjobb barátnőm megalázó kapcsolatban él, a munkahelyemen leépítés van, a párom egész éjjel számítógépezik, anyukám nem akarja abbahagyni a dohányzást, apukám tönkreteszi magát az állandó aggodalmaskodással, a politikusok lopnak, a bolti eladók bunkók, stb.

C) A Világról szóló történeteim, drámáim, pl.: félelmetes ez a klímaváltozás, gyűlölöm a szemetelést, egy titkos erő irányítja a világot, tönkre akarnak minket tenni, szörnyűségek zajlanak a világban, nem szabadna háborúknak lennie a Földön, szörnyű kórságok fenyegetnek minket, 2012-ben vége lesz a világnak, stb.

Természetesen, ezeknek a gondolataidnak akkor tudsz a „végére járni”, ha mindegyiket részletes vizsgálatnak veted alá a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal; akkor „eleresztenek”. Amíg ezek az identitásaid, addig szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy ezek a „stigmák” csak úgy el tudnak tűnni, hisz ez az akinek megtanultad magadat. Igen, a drámázás válik az identitásunkká, megszokjuk, sokan annyira ragaszkodnak hozzá, hogy semmi áron meg nem válnának tőle. És legtöbbünknek még senki nem mondta, hogy ezeket a gondolatokat meg lehet kérdőjelezni. A Munka pont erre való. Sakk-mattot ad a történetednek, ahogy Katie mondja.
Ma nem vezetem végig a Munkát az összes lépésével, ezt már számos előző blogbejegyzésben megtettem (pl. Minden segítség…, Mondd, Te Mit Választanál…), mindössze annyi a célom, hogy megízlelhesd, ki vagy a történeted, a drámád nélkül. Kérlek, válassz ki az összegyűjtöttek közül egy nem túl fájdalmas történetedet. (Bár az, hogy kinek mi a fájdalmas, az nagyon különböző.) Azért egy enyhét javaslok, mert a többi lépés nélkül nem fog hagyni a Jól-tudom elméd belemenni. Mondjuk, legyen a „Nem találom a helyemet.”
         Kérlek, csukd be a szemedet, vegyél néhány mély lélegzetet, és kezdd el szemlélni az életedet, ahogy reggel felkelsz, ahogy csinálod a napi teendőidet, bevásárolsz, utazol, beszélgetsz, dolgozol, bármit csinálj is, és úgy szemléld ezt az egészet, hogy közben nincs ott az a gondolat, hogy nem találod a helyedet. Ki lennél, milyen életed lenne, ha soha többé nem jutna eszedbe, vagy soha többé nem tudnád elhinni, hogy te nem találod a helyedet? Hogyan élnél, hogyan éreznéd magad, hogyan viselkednél másokkal, hogyan tekintenél az életre, hogyan kelnél fel reggel? Nem elhajtjuk a gondolatot, hanem megengedjük magunknak, hogy akár csak egy pillanatra is nélküle lássuk az életünket, és megérezhessük, milyen nélküle. Nagyon biztatlak, hogy játssz el ezzel a „feladattal”, megéri! El sem tudod képzelni, milyen felszabadulást élhetsz meg! És, ha csak rálegyintenél, hogy ez hülyeség, ez nem lehet ilyen egyszerű, akkor még jobban biztatlak, hogy vágj bele! Mert ilyen egyszerű! A Munka a legegyszerűbb, legfelszabadítóbb önvizsgálati módszer, készre „gyártva” Neked. Kulcs a szabadságodhoz, viszont senki más nem tudja végigcsinálni helyetted.

A Munka a leggyakorlatiasabb módszer, amit ismerek. Saját magaddal, saját magadon dolgozol, és nem egy újabb, külső hitrendszert tanulsz meg, hogy mit is kéne hinned a világról, és milyennek is kéne lenned, mit kéne máshogy csinálnod, hogyan is lehetnél végre boldogabb. Ez mind-mind elmélet, amivel csak az ún. jól-tudom elmédet töltöd fel újabb információkkal, és azt gondolod, te már mindent tudsz. Byron Katie Munka-Módszere ezzel szemben a színtiszta gyakorlat és megtapasztalás - sallangok, kommentárok, történetek nélkül. Te ki lennél a történeteid nélkül? Milyen életed lenne, ha soha többé nem tudnád elhinni mindazt, amit születésed óta elhittél? Ha felszámolnád az életedet tudat alatt megmérgező ellenállásokat?
Fantasztikus, hogy egyre több embert látok magam körül, akik a Munka segítségével tényleg magukra találnak, mindezt saját maguknak köszönhetően. Csodás változások ezek, és ez MINDENKI számára elérhetők, megvalósíthatók. Egyetlen dologra van hozzá szükség: nyitott, kíváncsi elmére, mely hajlandó megkérdőjelezni a saját hiedelmeit. A többi magától történik. TE MIKOR LESZEL KÍVÁNCSI SAJÁT MAGADRA?

Ha megtanulnád a Munkát profin és gyorsan, szeretettel várlak.
Aktuális tanfolyami időpontok itt.


2010. október 26., kedd

Egy Férfi, Két Nő (illetve Három) - Esettanulmány


Mára, a két elméleti Döntéshozatali bejegyzés (Mondd, Te Mit Választanál) után egy konkrét élethelyzet, konkrét „drámával”, a saját praxisomból. Címe, stílusosan, az lehetne: Mondd, Te KIT választanál?

Röviden a történet: A Férfi nem boldog a Feleségével, de imádja a Kislányát. Beleszeret egy másik Nőbe, aki már egy ideje végzi a Munkát, és szeretné, ha a Férfi is elvégezne egy ilyen tanfolyamot, ahol megtanulna bánni a stresszes gondolataival. Ez főleg azért fontos, mert a Férfi azt állítja, hogy elhagyná a családját, hogy – saját szavaival élve - élete Szerelmével lehessen. A Szerelem nem siettetné a dolgot, ő már más megvilágításban szemléli az ilyen történéseket. Az ügy közben kitudódik, és a Feleség befenyíti a Férfit, hogy ha elmegy a tanfolyamra, akkor soha többé nem láthatja a kislányát.
A Férfi egy kedves barátom, akinek jól ismerem a gondolati világát, de nem volt alkalmam személyesen elvégezni ezt a Munkát vele, így végigvezettem neki, hogyan vizsgálja meg ezt a félelmét. (Itt inkább elméletben, átgondolnivalóként fogalmaztam meg a mondanivalót, élőben kisebb-nagyobb módosítások kellettek volna a példák megtalálására a Megfordításoknál.) Te pedig helyettesítsd be egy saját félelmedet, kritikus döntéshelyzetedet, és végezd velünk a Munkát. (Ha tudni szeretnéd, hogy a Férfi elment-e a tanfolyamra vagy sem, elhagyta-e a családját vagy sem, kérdezd meg tőlem e-mailben: oraveczandi@yahoo.com)

Amivel dolgozunk: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”

1. Igaz az, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.

2. Teljesen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.
Kérlek, itt adj magadnak időt, lélegezz mélyeket, és engedd meg magadnak, hogy mélyen beléd hatoljon ez a kérdés. Nem a fejedbe, ahonnan mindig kapod a válaszokat, hanem a valódi önmagadba. Ne a további történetet kezdd el szőni, ne a bizonyítékokat találd meg egy pillanat alatt, hanem fordulj befelé, szép lassan. Azért félünk itt a „nem” választól, mert azt hisszük, hogy ez által még nagyobb félelmeink fognak valóra válni. Sokkal jobban ragaszkodunk az identitásunkhoz – melyet a félelmünk tart fent -, mint a szabadsághoz. És itt amúgy is még „csak” válasz-szintű, elmeszabadságról van szó.

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?
- Hogyan érzem magam? - Konkrétan milyen érzelem jelenik meg bennem, hol érzem a testemben? (Máskor is így szoktad magad érezni, ez a helyzet, és gondolat csak megmutatja, ami amúgy is ott van a mélyben, most épp erre az élethelyzetre van rávetítve.)
- Hogyan viszonyulok a Kislányomhoz? - Pl. még fájdalmasabban ragaszkodom hozzá, mindent megteszek, nehogy bármiben is hiányt szenvedjen, túlóvom, esetleg pont hogy eltávolodom tőle, ne lássa, érezze, hogy szenvedek – ettől ő még érzi, teljesen tisztában van a helyzettel, csak még nem tudatosan. Most tanulja a világot, most tanulja apa és anya, a férfi és a nő működését, most tesz magáévá egész életére kiható hiteket, programokat, mint pl. „A férfi szenved.” „A férfi szenved a nők miatt.” „A férfi feláldozza magát a nőkért.” „A férfi nem élvezi az életet.” Ezeknek később a saját életére lesz kihatása természetesen, újra fogja ő is élni ugyanezeket, és ugyanúgy fog szenvedni ezektől a hitektől. Vagy egy ugyanilyen párja lesz, aki nem meri vállalni saját magát, vagy pedig pont az ellenkezője – egy olyan, aki mindenben, végletesen fogja önmaga „érdekeit” megélni, az ő „kárára”. A helyzet kulcsa, ha Te letisztítod ezt a félelmedet, így már azt tanulja meg, és ebből nem lesz problémája később. Ez a valódi odafigyelés, gondoskodás a gyermekünkről, nem pedig az, hogy szenvedünk, nehogy ő szenvedjen. Mert az utóbbi esetben mindenképp szenvedni fog…
- Miket gondolok magamról? - Máskor is pont ugyanezeket gondolom magamról, ez a legcsodásabb alkalom, hogy végre szembesüljek azzal, mit tanultam meg a jól-tudom elmémmel magamról, amiből semmi nem igaz, ezek csak a félelmeim. Amíg ezeket nem vizsgálom meg, addig hurcolom őket magammal, és újra meg újra meg fognak jelenni az életemben.
- Milyen tevékenységbe menekülök, ha elhiszem a fenti gondolatot, csak hogy ne kelljen éreznem az általa okozott kínt? - Álmodozás, munka, evés, alvás, ivás, agyongondolkodás, túlhajtott edzés, stb. – hátha megtalálom végre a megoldást. (Ezt a jól-tudom elmében nem fogod megtalálni.)
- Kinek a dolgával foglalkozom, amikor azt próbálom kitalálni, hogy van-e visszaút vagy sem? Ez a Jóisten dolga, nem a tiéd. Bármennyire hihetetlen is. Ha megengeded magadnak, hogy átadd az irányítást a sorsod felett, akkor sokkal kevesebb fájdalomban lesz részed. A te dolgod mindig csakis egyetlen egy: vizsgáld meg a stresszes gondolataidat és fordítsd meg őket. Részletesen, írásban, meditatív jelleggel.

4. Milyen életem lenne, ki lennék, ha soha többé nem tudnám elhinni azt a gondolatot, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?
Ez a kérdés az egyik legfontosabb kulcs. Csukd be a szemedet, mélyedj magadba, nagy levegők, tedd fel a kérdést újra meg újra. Képzeld el magad a kislányoddal, hogyan lennél vele, ha nem tudnád soha többet elhinni, vagy már eszedbe sem tudna jutni, hogy ha elmész, nincs visszaút? Itt a GONDOLATON van a hangsúly, nem azt jelenti, hogy elmész, nem is azt, hogy nem. Egyszerűen csak azt, hogy megéled, milyen lenne az életed, hogyan lennél vele, ha ez a gondolat nem hatna rád többet. Itt megint csak beindulhat a többi történet, az azt jelenti, hogy nem mentél be magadba, megint a fejedben vagy. Neked az a „vallásod”, hogy nem vagy jó apa, ha elmész Ez az identitásod, amit akkora erővel védelmez az egód, hogy azt sem meri megengedni, hogy elképzeld, milyen életed lenne, HA A GONDOLATOT NEM HINNÉD EL többé. Próbálj minél több időt ebben lenni, itt hatolhatsz le mélyen önmagadhoz, ahhoz, akinek születtél, ahhoz, akire nem hatnak a történetek, a félelmek.

Megfordítások – engedd bele magad ezekbe, és nézd meg melyik igazabb talán még az eredeti félelmednél is:
Az eredeti állítás: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”

+„Ha most elmegyek, van visszaút a kislányomhoz.”
Ez pont ugyanannyira igaz lehet, mint az eredeti. A jelenlegi félelmeid, a jövőbe kivetített képeid el sem tudják képzelni, hogy ha eljössz, vissza is tudsz menni. A tanfolyam segíthet abban, hogy tisztába gyere magaddal. És ha te tisztába jössz magaddal, és abbahagyod a drámázást, akkor nem a szenvedésedet fogod tovább tanítani, hanem a tisztánlátásodat. Akár a családoddal maradsz, akár nem. E nélkül azonban a szenvedésedet tanítod: a szenvedés szenvedést tanít. A bűntudat bűntudatot tanít. A zavarodottság zavarodottságot tanít. A félelem félelmet tanít. Hasonlóan pedig a tisztánlátás tisztánlátást tanít. A boldogság pedig boldogságot tanít. Nem a külső boldogság, nem egy másik nőtől megkapni vélt boldogság, hanem a te belül megtalált békéd és boldogságod. Itt van az a pont, ahol az egésznek semmi köze a Szerelmedhez. Ő nem a te belső, hanem a külső boldogságod, és mint ilyen, ez törékeny, változó. A belső boldogság azonban örökre veled marad, akárkivel vagy is. Akármennyire hihetetlen, még a Feleséged mellett is. Vagy teljesen egyedül is. Ekkor „sebezhetetlenné” válsz, és már teljesen mindegy mi történik veled, így is jó, és úgy is jó.

+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a kislányomhoz.”
Ez kemény megfordítás. Az én olvasatomban azt jelenti, hogy ha így folytatod, mindenképp elveszíted a vele való kapcsolatot. Már most is elveszítetted. Minden pillanatban elveszíted, amikor elhiszed a fájdalmas gondolataidat vele kapcsolatban. És ilyenkor saját magadat is elveszíted, a belső intelligenciádat, és ámokfutásba kezdesz a fejedben. Ő a te kitükröződésed, az elhitt gondolataidnak a csodás tükre számodra, vagyis a te gondolataidnak van a legnagyobb hatása az ő életminőségére is, ha ez – érthető módon – ennyire fontos számodra. Vagyis, ha nem teszed rendbe a gondolati világodat, akkor marad az ámokfutás, és marad a kapcsolat elveszítése. Ennek a rendbetételnek nem feltétlenül kell most történnie, nem csak a tanfolyamon történhet meg veled, viszont a te aktív részvételed nélkül, soha semmi nem fog változni. A tanfolyam ezt lehetővé teszi számodra.

+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a Szerelmemhez.” (mivel ő áll a mérleg másik serpenyőjében)
A félelmed itt az lehet, hogy ha nem mész el, akkor pedig a Szerelmedet veszíted el. Ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. Őt is csak akkor tudod elveszíteni, ha elhiszed a róla szóló félelmeidet, vagyis gondolatban úgyis újra meg újra megteszed. Azt azonban, hogy valójában mi történne, ha nem jönnél el, nem tudhatod.

+„Ha most elmegyek, van odaút a Szerelmemhez.”
Ez egy újabb kemény megfordítás. Mert az egészet igazából miatta szeretnéd, a neki történő megfelelésből, és azt gondolod, hogy ha elmész, akkor már tökéletes leszel számára, pont az, akire neki szüksége van. Erre azonban semmi garancia. Az, hogy mi lenne utána, legkorábban utána fog kiderülni, max. agyalni lehet ezen is. Ha a Szerelmed egy annyira magával tisztában levő nő, akkor nem úgy lennél megfelelő, ha elmennél, hanem máris úgy vagy megfelelő neki, ahogy vagy. És ha veled lenne, azt nem azért tenné, mert már „kiokosítottad” magad, és ha „kiokosítod” magad, akkor sem biztos, hogy veled szeretne lenni. Ez megint indítja be a további félelmeidet, az elménk így működik. Ha veled lesz, az pont azért lesz, mert épp mindkettőtöknek a másikkal kell lennie élete egy bizonyos szakaszában, hogy újabb tapasztalatokat szerezzen. És ez az egész nem azt jelenti, hogy a Szerelmed nem szeret, pont ellenkezőleg. Szeret, épp ezért tiszteletben tartja minden döntésedet a saját életedre vonatkozóan, nem kívánja, hogy érte ezt vagy azt tegyél. Csakis magadért tedd, hogy tisztán láss, ne pedig azért, hogy valami „nyereséged” származzon belőle.

+„Ha most elmegyek, nincs odaaút magamhoz.”
Ez is egy félelmed, vagyis hogy ha elmész, akkor sem fog semmi sem változni benned, feleslegesen „rúgod” fel az életedet, még akkor is, ha baromira eleged van belőle. Jobb a biztos kaki, mint a bizonytalan nemistudommi.

+„Ha most elmegyek, van odaút magamhoz.”
Ezért kell csakis elmenned, hogy ezt megtapasztald. A tanfolyamon ehhez minden feltétel adott.

+„Ha most nem megyek el, akkor is van odaút magamhoz.”
Minden út magadhoz vezet, így vagy úgy. Előbb vagy utóbb. Én saját magammal kapcsolatban az előbbinek a híve vagyok, de ezt is mindenki csak a saját hitei, gondolatai alapján tudja csinálni. Ahogy épp az adott pillanatban tudja. Lehet, hogy neked nem is ez a tanfolyam az odautad magadhoz, majd megtalálod a sajátodat.

2010. október 25., hétfő

Mondd, Te Mit Választanál? - A Döntéshozatalról 2.


„Az Önvizsgálat másik oldalán hihetetlen Élet vár Rád.” (Byron Katie)

Ha alaposan megvizsgáltad az első részben a saját döntéshozataloddal kapcsolatosan elhitt hiedelmeidet, akkor a következőképpen folytasd a folyamatot: Egy papírra írd fel a konkrét döntési helyzetedet, pl. Elegem van a munkahelyemből, váltanom kéne. Ezután azt javaslom, hogy tölts ki a munkahelyeddel kapcsolatosan egy Ítéld meg az Embertársadat című munkalapot.
Most értelemszerűen nem egy másik embert, hanem a munkahelyedet ítéled meg, persze vedd bele az ott dolgozó kollágákat, főnököket is, ha problémád van velük. Kérlek, alaposan olvasd el az Ítélkezőlap utasításait és példáit, és szánd rá az időt a kitöltésére. Ez egyfajta meditatív gyakorlat, amikor esélyt adsz magadnak, hogy minden kijöjjön belőled, amivel problémád van. Ha nem tudsz róla, nem is tudsz változtatni rajta! FONTOS!!! Írd le a gondolataidat, ne fejben csináld!!!
Segítek az első ponttal, hogy lásd, miként érdemes csinálni:

1. Elegem van a munkahelyemből, mert… nem becsülnek meg, állandóan túlórázásra kényszerítenek, kihasználnak, nem akarnak előléptetni, nem szeretnek a kollégáim, a kollégáim barátságtalanok, a főnököm nem jól kommunikál, stb.

A 2-3-4. pont mind arról szólnak, hogy-mit szeretnél másképp látni. Értelemszerűen töltsd ki.

Az 5. pont egy felsorolás-szerű jellemzés.
A 6. pontban pedig azt fogalmazd meg, hogy mit nem szeretnél soha többet megélni a munkahelyeden.

Most pedig válaszd ki az összegyűjtött „nyersanyagból” azokat az állításokat, melyeknek a legnagyobb érzelmi töltetük van, és egyenként vesd őket alá a Négy Kérdésnek és a Megfordításoknak. (Ehhez rengeteg segítséget találsz a honlapomon, a Hogyan végezd Egyedül menüpontban: http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html)

A Munkát mindig egyszerre egy hiedelmen, állításon tudod csak elvégezni, vagyis egy ilyen Ítélkezőlapon akár 20-25 megvizsgálandó gondolat is van. Az 1. pont-beli felsorolásomból például megvizsgálandó:
„Nem becsülnek meg.” „Kihasználnak.” „Nem szeretnek a kollégáim.” „Nem akarnak előléptetni.” „A kollégáim barátságtalanok.” „Állandóan túlórázásra kényszerítenek.” „A főnököm nem jól kommunikál.”
És így tovább a többi pontban összegyűjtött hitekkel. Ez nyilván egy hosszabb folyamat, csak rajtad múlik, mennyi idő alatt viszed végig a vizsgálatokat. Ha jobban megnézed ezt a listát, némelyik gondolatnak semmi köze a munkahelyedhez, csak most épp erre van vetítve. Pl. ha azt élem meg, hogy nem becsülnek meg, vagy nem szeretnek, akkor ez nem most fordul elő velem először, ezt „hurcolom” magammal a hátizsákomban mióta az eszemet tudom. Csak most végre teljesen tudatos szintre jött az ún. „alvilágomból”, a tudatalattimból.

Ha végigvizsgáltad az Ítélkezőlap állításait, akkor már hatalmas felszabadulást élhetsz meg. Ráadásul, nem csak a munkahelyeddel kapcsolatosan fogod teljesen másképp látni a dolgokat, hanem az életed összes többi területén is. Ha, mondjuk alaposan megvizsgáltad azt a hiedelmedet, hogy nem becsülnek meg, akkor soha többet nem fogod tudni elhinni senkiről, hogy nem becsül téged meg. Ez az egész folyamat annyira izgalmas, és olyan gyorsan van eredménye, ha valóban őszintén és mélyen csinálod, hogy csak azt tudom Neked kívánni, vágj bele!!!

Van egy jó hírem, itt még nem végeztél, ha alapos Munkát szeretnél végezni. Kérlek, még listázd össze a megmaradt félelmeidet a következő módon (bár eddigre már sokkal kevesebben lesznek):

A) Ha itt maradok a munkahelyemen, akkor… (sosem fognak megbecsülni, sosem fognak előléptetni, a helyzet egyre rosszabb lesz, fizetésemelést sem fogok kapni, teljesen be fogok szűkülni, stb.)

B) Ha elmegyek erről a munkahelyről, akkor… (lehet, hogy még rosszabb lesz, nem fogok másik állást találni, nem fogok tudni miből megélni, újra bizonyítanom kell majd, még többet kell majd dolgoznom, stb.)

Szóval, semmi más dolgod nincsen, mint végigvizsgálni ezeket a félelmeket és hiteket is a Munka segítségével. Ez persze nem kicsi feladat, de maximum 1 hét alatt, szép módszeresen, az összes állításodat megvizsgálhatod. Csinálhatod persze gyorsabban is, ha sietsz, akár egy hétvége alatt feldolgozhatod az összes hiedelmedet. (Ha még alaposabb szeretnél lenni, akkor még mélyebbre merülhetsz az alvilágodban, ennek módszerét az Önmunka Alaptanfolyamon tanulhatod meg.)
         Hogy mi is lesz az eredménye ennek az önvizsgálatnak? Az, hogy meglátod, semmi nem igaz abból, amit gondoltál. Megtapasztalod, hogyan generálod te saját magadnak az érzékelésedet a történésekről. Megéled a Megfordításokban, hogy a gondolataid ellentétei is ugyanolyan igazak, vagy akár még igazabbak, mint az eredeti félelmeid. Ennek következtében pedig tisztán fogod látni, mit is tegyél, sőt, lehetőségek nyílnak meg előtted. Más szemmel fogod nézni a kollégáidat, akár mész, akár maradsz. Becsülni fogod a munkádat, akármeddig maradsz még ott. És nem utolsó sorban, sokkal jobban fogod magadat is becsülni és szeretni, és sokkal nagyobb békében leszel. Ezen a munkahelyen vagy egy másikon.

ÖnMunka Alaptanfolyam: november 13. szombat, Budapest
Pénz, Munka, Üzlet Tematikus Tréning: november 14. vasárnap

AKCIÓ: HA AZ ALAPTANFOLYAMOT ÉS A PÉNZ, MUNKA, ÜZLET NAPOT EGYBEN VÉGZED EL, AKKOR A 2 NAP MOST 25.000Ft HELYETT ÖSSZESEN 19.900FT (Október 28-i jelentkezés és előlegfizetés esetén)
Ha az Alaptanfolyamra 3 embert hozol magaddal, Te INGYEN vehetsz részt!


2010. október 22., péntek

Mondd, Te Mit Választanál? - A Döntéshozatalról 1.


„Képtelen vagyok döntést hozni.” „Fogalmam sincs, mit tegyek.” „Mindig rossz döntést hozok.” „Ha most így döntök, az örökre meghatározza az életemet.” „Ez életem legeslegfontosabb döntése.” „Vannak jó döntések és rossz döntések.” Előfordult-e már veled, hogy a felsorolt gondolatok valamelyike, netalántán mindegyike felmerült benned? Velem a Munka előtt sűrűn. Ráadásul, Mérleg szülöttként elkönyveltem magamat határozatlannak, sőt egyenesen döntésképtelennek. Aztán szép lassan, ahogy haladtam az ÖnMunkámmal, és az élet hozta elém az újabb meg újabb döntéshelyzeteket, szép lassan mindegyik hiedelmemet megvizsgáltam.
         Megint hangsúlyoznám, hogy nem az ellenkezőjüket kezdtem el szuggerálni magamnak pozitív megerősítések formájában (erről bővebben a Miért borul meg a pozitív... bejegyzésben), a Munka nem erről szól. Amíg elhiszem, hogy határozatlan, rossz döntéshozó vagyok, addig hiába erősítgetem magamban, hogy „Gyorsan hozok szuper döntéseket”, mivel kritikus helyzetben úgyis az ’alvilágom’ kerekedik felül. És már megint utálhatom magam, hogy milyen szerencsétlen, béna vagyok én, hogy még egy nyavalyás döntést sem tudok meghozni. A Munka elvégzése azt eredményezi, hogy a gondolat fog otthagyni téged, soha többet nem fogod tudni elhinni például azt, hogy te határozatlan vagy. Egyre többen számolnak be nekem arról, olyanok, akik rendszeresen végzik a Munkát, hogy visszanézve a hónapokkal korábbi Munkalapjaikat, már nem is értik, mi volt olyan nagy szám azokon a gondolatokon; már nincs rajtuk fogása ezeknek a valamikor véresen komolynak tűnő hiteknek.
         Ha szeretnél a döntéshozatal mesterévé válni, akkor nagyon egyszerű dolgod van: először is kérdőjelezd meg a saját döntéshozatali képességeidről szóló hiedelmeidet a Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal. Segítségül gyorsan levezetem neked az egyik régi saját hitemet (hátha Te is hiszed ezt magadról véletlenül…). Legyen, mondjuk a „Képtelen vagyok döntést hozni.”

1. Igaz az, hogy képtelen vagy döntést hozni? – A válasz igen, nem, esetleg nem tudom lehet. Nincs magyarázkodás, mentegetőzés, sztorizás. Igen vagy nem?

2. Teljesen, 100%-ig biztos lehetsz benne, hogy képtelen vagy döntést hozni? – Szem becsuk, nagy, mély levegők, várom a választ odabentről. Nem az ún. jól-tudom elmémből, aki egy szempillantás alatt vágja rá a választ, sőt néha még a kérdést sem várja meg, hanem onnan, ahonnan a valódi válaszaim jönnek, az ún. nem-tudom elméből. (Ezekről hamarosan.) A válasz igen, nem, vagy nem tudom. Fontos, hogy nem „helyes” választ kell adnod a kérdésekre, semmit nem kell bizonyítanod; egyszerűen felveszed a kapcsolatot azzal a „részeddel”, akivel már nagyon régen nem kommunikáltál, pedig ő mindig ott van. Ha igen válasz jön, teljesen rendben. Esetleg figyeld meg, milyen erővel ragaszkodsz a történetedhez. Sokunknak időbe telhet, mire megengedjük magunknak, hogy más válaszok érkezzenek az olyannyira megszokott „jóltudomságok” helyett.

3. Mi zajlik benned, hogyan reagálsz, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy képtelen vagy döntést hozni? - Te csináld a sajátodat becsukott szemmel, utazgass az elmédben, nézd az életedet, milyen hatással van rád ez a gondolat. Nagyon fontos, hogy nem bűntudatot keltünk magunkban, nem ostorozzuk magunkat, hanem „szemtanúja” vagyunk a saját működésünknek. Én most mesélem a saját verziómat: Ha elhiszem ezt a gondolatot, gyenge szarnak (bocs) tartom magam, nyomás keletkezik a gyomromban, a hasamban. Teljesen elenergiátlanodok, letargikus leszek, semmihez sincs kedvem. Irigylem azokat, akik olyan határozottnak tűnnek. Félek, hogy mi lesz, ha még holnap sem tudok dönteni, vagy esetleg rosszul döntök, és kimaradok valamiből, vagy majd később fizetem meg a döntésem árát. Sajnálom magam, menekülök a döntéshelyzetek elől, nehogy már megint kiderüljön rólam, milyen béna vagyok. Inkább nem is csinálok semmit. Ja, és persze senkivel nem közlöm a döntésemet időben (pedig igazából már megvan), inkább húzom még egy kicsit, mint a rétestésztát, mert mi lesz, ha mégis meggondolom magam… Mit fognak akkor rólam gondolni? (Amúgy maximum azt, amit már én így is gondolok magamról.)
Hát, ez teljesen olyan, mintha azért tartanám ezt a hitet, hogy ne is kelljen döntéseket hoznom. És ez pont így van. Minden hitünket azért „tartjuk”, hogy „megvédjük” magunkat valami még nagyobbnak vélt illuzórikus fenyegetéstől. Ez elég csavaros, de így működünk. A Munka segítségével ezekre a csavarokra is szuperül rá tudunk világítani.

4. Ki lennél a gondolat nélkül, hogy képtelen vagy döntést hozni? – Szem továbbra is becsukva marad, és nézd az életedet, legjobb, ha egy konkrét döntéshelyzetet: hogyan lennél benne, ki lennél, hogyan viselkednél, ha nem lenne ott az a gondolat, hogy képtelen vagy dönteni? – Én, részemről nagyon nyugodt lennék. Elmondanám, hogy épp mi zajlik bennem, nem félnék, ki mit gondol rólam, és sokkal világosabb lenne az egész helyzet. Felvállalnám magam, és ezért sokkal jobban szeretném is magam, és ezt mások is teljesen jól fogadnák. Ha még esetleg épp nem tudok dönteni, akkor nem döntök, ezt közlöm, és ennyi. Aztán elég hamar megszületne a döntésem. No stressz, no para.

Nézzük a Megfordításokat:

Eredeti állítás: „Képtelen vagyok döntést hozni.”

+ „Képes vagyok döntést hozni.”
Szem becsuk, és három konkrét példát keresek, amikor igenis képes voltam döntést hozni. Mivel az elme még mindig be lehet ragadva a képtelenség oldalára, időre van szüksége, gyengéd odafigyelésre, türelemre. Ne siettesd! Ismételgesd magadban, hogy Képes vagyok döntést hozni, majd várd a felbukkanó példákat! Légy szemtanúja a saját életednek, annak, amit eddig sosem vettél észre! Az elme nem tudja észrevenni azt, amit nem hisz, pedig az ugyanúgy ott van az életedben. Vagyis, ha azt hiszed, hogy képtelen vagy valamire, sosem fog tudatosodni benned, amikor épp képes vagy valamire, mivel ez nem szerepel a „valóságodban”. (Erről bővebben a Miért érzékelem a világomat olyannak… bejegyzésben.) Itt van az alkalom, nem kell nagy dolgokra gondolni. Például én tök jól képes vagyok eldönteni, hogy mit ebédeljek, milyen ruhát vegyek fel, milyen témában írjam a legközelebbi blogbejegyzésemet. Képes voltam eldönteni egyetlen pillanat alatt, hogy sok pénzért elmenjek-e Katie School-jába, nulla határozatlanság volt bennem. Képes vagyok eldönteni, mikor mit írjak páromnak a bevásárlólistára. :-) Sőt, még azt is képes vagyok eldönteni, hogy ezt a bejegyzést két részbe szedem, és csak holnap folytatom, mert most itt az ideje lefeküdni, meg amúgy is túl hosszú lesz. Hogy milyen egyszerű is az élet!!! De még van egy megfordítás, azt nagyon gyorsan:

+ „Képtelen vagyok nem döntést hozni.”
Igazából nincs olyan, hogy nem hozol döntést. Amikor döntened kell, és épp nem döntesz, az már önmagában is egy döntés. Hoztál egy olyan döntést, hogy nem döntesz (még). Kérlek, ízlelgesd ezt egy kicsit, és vedd számba azokat a helyzeteket az életedben, amikor úgy gondoltad, hogy nem hoztál döntést, aztán később kiderült, hogy a „nemdöntéseddel” igenis hoztál. Erről részletesen a következő bejegyzésben fogok írni, addig is gyakorold a saját hiteiden a Munkát.

2010. október 21., csütörtök

Szükségem Van a Szeretetedre…


A Négy Kérdés (eredeti címén: Szeretni, ami van) című könyv mellett még egy Katie könyvet lehet elolvasni magyarul: Szükségem van a szeretetedre, vagy mégsem? Miként vessünk véget a szeretet és elismerés hajszolásának?
Nálam ez a könyv annak idején mindent vitt. Most, hogy újra belelapozgattam a blogbejegyzés készítésekor, megint elkezdtem olvasni, immár tán negyedszer. Az, hogy ez a könyv mindent vitt, azt is jelentette, hogy az évek alatt felhalmozott több polcnyi ezo és önsegítő (self-help) irodalom gondolkodás nélkül távozott el az életemből. Egyszerűen értelmüket vesztették, és rengeteg pontban kezdtem megkérdőjelezni a mondanivalójukat, a hasznosságukat. Erről Michael Katz, Katie könyvének irodalmi ügynöke így ír a Szükségem van a szeretetedre bevezetőjében: „Irodalmi ügynökként folyamatosan figyelemmel kísérem az önsegítő könyvek újabb és újabb divathullámait. Miután megismerkedtem az önvizsgálat módszerével, a Munkával, és kipróbáltam a saját életemben, nem tudtam nem észrevenni, hogy a legjobb út sokszor pontosan az ellenkezője annak, amit ezek a könyvek ajánlanak… Őszintén remélem, hogy Te is úgy teszel majd, ahogyan én. Pattanj fel a bringára, és menj egy próbakört! Tedd fel magadnak Katie kérdéseit! Meglátod, valóban leírhatatlan, ami történni fog, ha belevágsz.

A könyv hátulján a következő ajánló olvasható:

"Abban mindenki egyetért, hogy a szeretet csodálatos - kivéve, amikor borzalmas. Egész életünket ennek az érzésnek a bűvöletében töltjük: keressük, igyekszünk megtartani, vagy próbáljuk túltenni magunkat az elvesztésén. Ha viselkedésünk mögé nézünk, nem kell nagyon mélyre ásnunk, és két alapvető mozgatórugót találunk: az elfogadást és az elismerést. A legtöbb ember kisgyermekkorától kezdve arra fordítja energiái nagy részét, hogy fáradhatatlanul hajszolja ezeket. Egyre újabb és újabb módszerekkel próbálja elérni, hogy a többiek észrevegyék; hogy tetsszen nekik, lenyűgözze őket, és megszerezze a szeretetüket. Mintha csak erről szólna az élet. Idővel a keresés olyan állandóvá és megszokottá válhat, hogy meg sem kérdőjelezzük többé.
Ez a könyv közelebbről szemügyre veszi a szeretetért és az elfogadásért folytatott emberi vesszőfutást, hogy megmutassa, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Segít, hogy boldogabb légy a szerelemben, és eredményesebb mindenféle emberi kapcsolatodban. Amit most megtanulsz, elégedettséghez vezet, legyen szó nagy szerelemről, futó kalandról, házasságról, munkáról vagy barátságról.
Újabb átütő jelentőségű könyvében Byron Katie ismét segít, hogy megkérdőjelezhessünk mindent, amit életünk során a szeretetről és az elfogadásról tanultunk. A húsba vágó kérdések által villámgyorsan átláthatjuk, mennyire hamisak a közkézen forgó nézetek, beleértve a mítoszt is, amely a szeretetet szükségletként állítja be. A könyvben vázolt módszer segítségével a szerző megmutatja, hogy ha meglazítjuk és kibogozzuk a csomókat, amelyek a mindannyiunkat gúzsba kötő, szeretetért, elfogadásért és elismerésért folytatott küzdelem hálóját tartják, eljuthatunk az igazi szeretethez, és kezünkbe vehetjük saját boldogságunkat!

Katie legnagyszerűbb felfedezése az, hogy ha az ember megkérdőjelezi a saját gondolatait, rájöhet, hogy a világ voltaképpen sokkal barátságosabb hely, mint képzelte. Nincs semmi szükség rá, hogy nap, mint nap félelemben, szomorúságban, haragban hajtsuk álomra a fejünket, és rettegve, szorongva ébredjünk. Nézz körül, vedd észre, hogy a világ tele van szeretettel, és mindenkinek – Neked is – jut belőle bőven! Ez az, ahova a Munka eljuttathat Téged, ha komolyan, nyitottan és őszintén felülvizsgálod mindazt, ami magadról, másokról és a világról elhittél. Ez a legélvezetesebb kaland, amibe csak belevághatsz, ráadásul önállóan is elérheted mindezt. Ha úgy gondolod, hogy szívesebben tanulnád meg szakértő segítséggel, akkor szeretettel várlak a Byron Katie Munka-módszer Alapcsomagon. Részleteket itt találsz:

Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok

2010. október 20., szerda

Miért Fontos, Hogy Leírd a Gondolataidat?


Ha kezdő vagy a Munkában, nagyon fontos, hogy papíron végezd el az önvizsgálatot. Hogy miért is, arról Katie a következőket mondja:

„Mert az elme egy nagy trükköző-művész. Ha nem írod le a stresszes gondolatodat, az elme kicsusszan belőle, és csak körülötte örvénylik. Az elme nagyon-nagyon okos. Elkezdi védelmezni a szent hiedelmeit. Minősít, igazol, magyaráz, és hamarosan már nem tudsz egyszerű válaszokat adni a kérdésekre. Az elme túljár az eszeden, mindezt azért, hogy épen megtarthassa az összes hiedelmét.
De ha pontosan beazonosítod a stresszes gondolatot, és leírod, akkor ott van, feketén-fehéren. Megállítódik. Az elme papírra kerül. És a félelemmel teli elméd még sosem volt ez előtt megállítva. Kihozod így a világra, és stabilizálod a világban – papíron. Tehát, azzal, hogy papírra veted az elmédet, már fel tudod tenni rá a négy kérdést, és pontosan meg tudod találni a megfordításokat.
Amikor a Munkát tanulod, el kell sajátítanod azt a készséged, hogy észrevedd, mikor kezdesz el igazolni, védekezni, történetbe csúszni. Amikor magyarázkodsz vagy védekezel, a Munka megszűnik működni, mert abban a pillanatban már nem a kérdésekre válaszolsz. Ugyanazt teszed, amit az emberiség tett, mióta világ a világ. Én csak annyit kérek az emberektől, hogy ezt ilyenkor vegyék észre, és térjenek vissza a Munkához, és egyszerűen csak válaszoljanak a kérdésekre. Csendesülj el, és minden kérdésre szánd rá az időt. Az életed múlik rajta. Az egész örömteli életed múlik ezen.”

Ha szeretnéd egyedül végezni a Munkát, figyelmedbe ajánlom a Minden segítség adott... című blogbejegyzést, melyben minden lépést megtalálsz.

2010. október 19., kedd

Mire Jó Két Perc az Életedből és egy Drusza?


 „Mindennek és mindenkinek van feladata. A saját életfeladatod saját magad vagy.”

„Ha nem ártod magad mások dolgába, csodás lehetőségek nyílnak meg előtted.”

A születésnap tán egy kicsit összegzés is: milyen is volt ez az elmúlt év. Röviden: varázslatos. Nem (csak) a külső, hanem (főleg) a belső „történések” miatt. Ahogy egyre nagyobb a barátság magammal, úgy varázsolódnak egyre fantasztikusabbá a körülöttem levő emberek – drága szüleim, kicsi húgom és családja, a Kedvesem és az ő családja, az összes barátom, angoltanítványom, szomszédom, ismerősöm és ’ismeretlenem’ az utcán, a boltban, a metrón, mindenhol. Ez már kézzelfogható bizonyítéka az, ahogy kint úgy bent-nek. Hogy valóban nem a vetített képet kell tisztítgatni, hanem a vetítőt – saját magamat, illetve az elmémet az elhitt stresszes történeteitől.
Hálás vagyok, hogy eljuthattam ide, hogy a druszám lenyomott a számítógép elé – pedig rendesen ellenkeztem, hogy hagyjon máááá’ -, és benyomta nekem azt a videót, ahol Katie végezte a Munkát egy elkeseredett nővel. 2 perc volt körülbelül. 2 perc alatt beleszerettem, megéreztem, hogy milyen kincs ez a módszer. Már egy ideje vártam rá, titkon reménykedtem, hogy valami majd megtalál, amivel sokkal hatékonyabban lehet művelni ezt az „önfeldolgozást”. És amit másoknak is gyorsan át lehet adni, ha van nyitottság és kíváncsiság a fogadására. Hálás vagyok, hogy a School-ba is eljuthattam, életem egyik legmeghatározóbb élménye volt az a 9 nap. Remélem, hogy egyre több magyar is eljut majd Katie Iskolájába. Akik pedig nem, azok olvassák, nézzék őt Munkában, és kezdjék el a saját Munkájukat. Ezen az oldalon minden segítséget megtalálnak hozzá, jobb oldal fent, az Oldalaknál. És tanfolyamokkal is várjuk őket szeretettel.

Ajándékba Kedves Blog Olvasóimnak egy csokorra való idézet Byron Katie-től:

Sztori és ellenség híján a tettek spontának, célratörők és végtelenül szelídek.

Semmiféle külső dolog nem tudja megadni azt, amit keresel.

Jelenben élni: mindig igenelni azt, ami éppen van.

Őszintének lenni pofonegyszerű, ha nem félsz attól, hogy ez által elveszítesz valamit. Az őszinteség a lehető legnagyobb elégedettséget adja; általa beleszeretsz abba, ami van.

A megbocsátás nem más, mint rájönni, hogy amit egy történéssel kapcsolatban gondoltál, nem igaz – hogy valójában sosem volt semmi, amit meg kellene bocsátanod. Mert a valóságban nincsenek szörnyek, csak a saját megkérdőjelezetlen gondolataid, melyekkel a valóságot értelmezed. Ezért, ha szenvedsz, tarts önvizsgálatot. Légy újra gyermek. Ne tudj semmit. Az ártatlanság elvisz téged egészen a szabadságig.

Nem az a lényeg, hogy mások megértsenek bennünket, hanem, hogy mi megértsük önmagunkat. Ez a lehető legnagyobb boldogság kulcsa.

Én rájöttem, hogy a dolgok nélkülem is megtörténnek, és így van ez az emberek elismerésével. Az egésznek semmi köze hozzám. Nem kell mást tennem, mint hogy élem az életem, olyan rendesen és intelligensen, ahogy csak tudom. Ha te ezt nem veszed észre és nem vagy érte hálás, megértem. Nekem csak magammal kell foglalkoznom, és ez bőven elég egy életre.

Alázat: újra és újra rájövök, milyen fontosnak gondoltam magam, holott egyáltalán nem vagyok fontos.