2013. szeptember 23., hétfő

Mi az Önvizsgálat? – Ön-Gyógyítás a Szívnek és az Elmének



Az önvizsgálat egy tudatos, kíváncsi, belső vizsgálódás, mély ön-felfedezés. A külvilágról befelé fordítod a figyelmedet, elcsendesülsz, és ebben a csendben bizonyos kérdéseket engedsz magadba, majd hagyod, hogy ebből a belső csendességből bukkanjanak fel a saját válaszaid. Olyan válaszok, melyeket eddig sosem volt alkalmad meghallani az elméd zakatolása és mindenre kész válaszai miatt. Ahogy Byron Katie mondja, kapcsolatba lépsz a szíveddel, azzal a „nem-tudással”, melynek nincsenek kész válaszai, ítéletei, elvárásai, és amely mindig is ott volt Benned, csak épp elfelejtetted, hogy van. Így pedig saját valódiságodtól vágtad el magad teljesen ártatlanul. Mindannyiunkkal ez történt, és mindannyiunk számára nyitva áll az út, hogy újra hazataláljunk önmagunkhoz. Hogy meggyógyítsuk az elménket és a szívünket. Az önvizsgálat ezen az úton vezet végig minket, ötvözve:

1. a tudatos jelenlétet (mindfulness)
2. egy konkrét probléma, téma fókuszált vizsgálatát, egy ún. megkérdőjelezést vagy keresést megfelelő kérdések segítségével.

Röviden a mind­ful­ness meditációról: leg­in­kább a tuda­tos jelen­lét­ként szokták fordítani, buddhista tradíciókból ered. Ez egy jelenre fóku­száló álla­pot, amely nem érté­kel, nem minő­sít. Egy olyas­féle éber­ség, amely nem ismer pozi­tív és nega­tív minő­sé­get, de pél­dás gyó­gyító ereje van. Általa füg­get­len, elfo­gu­lat­lan meg­fi­gyelő­jévé vál­ha­tunk saját men­tá­lis akti­vi­tá­sunk­nak, így a gya­kor­lás alatt a men­tá­lis tevé­keny­ség olyan szintre csök­ken, hogy a tuda­tunk nyi­tottá, befo­ga­dóvá és transz­cen­den­tá­lissá válik, ennek köszön­hetően pedig lét­re­jön a gyó­gyító erejű belső nyu­ga­lom. Jon Kabat-Zinn a 70-es években került kapcsolatba a buddhizmussal és tanulta meg a meditációt. Célja utána az lett, hogy a buddhizmus tudását a szenvedésről és ennek kezeléséről minél szélesebb körben terjessze, filozófiai és vallási tartalmaktól mentes formában. Kabat-Zinn sze­rint ez a fajta éber­ség nem más, mint a figye­lem gya­kor­lása, oly módon, hogy az adott pil­la­natra figye­lünk: íté­let­men­te­sen. A „tuda­tos figye­lem” – mind­ful­ness – tulaj­don­kép­pen a tuda­tos élet művészete.

Az önvizsgálat nem gondolkodás: nem elemzünk, nem értelmezünk, nem jelentést adunk, nem következtetéseket vonunk le, nem programozunk. Pont ezekre az elme-működésekre leszünk tudatosak; felismerjük és tudatosan lelassítjuk az elme gondolat-folyamát. Szó szerint ránézünk arra, ami a pillanatban bukkan fel bennünk, mind gondolati, mind pedig érzelmi-testi szinten. Közben folyamatosan a testünk belső terében is tartjuk a figyelmünket - ez egy mély energetikai megélés és megpihenés -, illetve folyamatosan a mentális térnek is tudatában vagyunk. És ebben az állapotban tesszük fel az önvizsgálati kérdéseket, melyek így teljesen „máshova” érnek el, és rájuk teljesen másfajta válaszok bukkanhatnak el belőlünk.

Az önvizsgálat folyamata egy tudati, elmebeli és testi-érzelmi szintű tudatosulás és „visszacsinálódás”. Nem a hagyományos gondolati szinten próbálunk egy másfajta megértést elérni – ennek nem sok hatása lenne az idegrendszerbe és a testbe évtizedekkel ezelőtt mélyre bekondicionálódott, és azóta főként tudattalan automatizmusok szintjén működő minták-programok esetén.

Az önvizsgálat mély kapcsolatfelvétel önmagaddal. A rendszeres belső megpihenés már önmagában erőteljes ön-gyógyító erővel bír, mind gondolati, mind pedig érzelmi szinten. Ha semmi mást nem csinálsz, mint néhány percet naponta a belső teredben való megpihenéssel és nyugodt ön-megfigyeléssel töltesz, akkor is rengeteget teszel önmagadért.

Ha pedig ezt az energetikai–gondolati megpihenést még az ÖnMunka valamelyik önvizsgálatával is kiegészíted, akkor fokozatosan tudatosodhatsz a fájdalmat, szenvedést, stresszt okozó történeteidre, hiedelmeidre, identitásaidra. Ezeket a megfelelő kérdezési módszeren végigengedve pedig „visszacsinálhatod”, érvénytelenítheted őket.

„Amikor néhány évvel ezelőtt elkezdtem az önvizsgálatokat használni az emberekkel való munkámban, hirtelen mindennapossá váltak a valódi áttörések, melyek során az emberek átláttak azon, akinek addig hitték magukat, és megtapasztalták az elme börtönétől történő, szavakkal kifejezhetetlen megszabadulást.” (Scott Kiloby)

Az ÖnMunka két módszerből áll, Byron Katie Munkájából (Négy kérdés és Megfordítások) és Scott Kiloby Élő Önvizsgálataiból. Az Élő Önvizsgálatok megtanulásához mindenképp javaslok egyéni konzultációt vagy tanfolyamot, egyszerűen átadhatatlan írásban és még videón is, hogyan is zajlik egy ilyen önvizsgálat. Érdemes profin megtapasztalni néhányszor, utána sokkal ügyesebben és hatékonyabban működhet önállóan végezve is. (Aktuális Tanfolyamokról itt találsz információt.)

„Az Élő Önvizsgálatok egy folyamatos felfedezés, nem pedig egy merev módszer. Gyengéden elvonja a figyelmedet az elmédről és a gondolataidról, és finoman bevisz azokba az érzésekbe és érzetekbe, melyeket sosem akartál tudatosan megélni. Facilitátorral végezni az önvizsgálatot lenyűgözően hatékony. Megnyílunk az együtt nézésre, szeretetteljesen ránézünk arra, ami a pillanatban bukkan fel, anélkül, hogy előre meghatározott válaszokat kéne adnunk, vagy bármilyen megítélés alá esnénk. Minden pillanat egy újabb meglepetést és számtalan lehetőséget tartogat. A történeteid, a nézőpontjaid és koncepcióid, a boldogságod és a szomorúságod, a vicces és nem annyira vicces szokásaid; mindez a gazdagság felbukkan és felfedezésre kerül a pillanatban. Elképesztő látni a címkék, képek és érzetek szétesését, amint meglátod hol is tapadtak össze. Facilitátorral dolgozni értékes ajándék, mind a facilitátor, mind pedig a facilitált számára. Az egész olyan, mintha hazatérnél – önmagadhoz és a világhoz. Imádtam.” (A.)

A Munka, mivel egy adott feladatlappal és kérdéssorral dolgozik, és egy sokkal „érthetőbb” folyamat, könnyebben végezhető egyedül. (Az összes segítő anyagot megtalálod itt: Hogyan végezd egyedül.) Mindazonáltal, tapasztalatom azt mutatja, hogy nem feltétlenül végzik az emberek hatékonyan, sokakkal találkozom a tanfolyamokon, akik egyáltalán nem értik, mit is kell csinálni, még a videók, könyvek, stb. megnézése, elolvasása után is. És nagyon könnyű „elagyalni” a Munkát, és így felszínesen végezni, illetve akkor nem is a Munkát végezni. Ez esetben is érdemes lehet egyéni konzultáción vagy egy igen erőteljes Munka Alapcsomagon mélyen megismerkedni a módszerrel, sokkal hatékonyabban lehet utána önállóan önvizsgálódni.

Az önvizsgálatok az élet bármely területén, bármilyen élethelyzetben felmerülő problémák esetén alkalmazhatók. Erről itt olvashatsz nagyon részletesen: Mire használhatók, miben segítenek az önvizsgálatok?


Ha szeretnéd hatékonyan, profin, képzett segítőkkel megtámogatva megtanulni az Önvizsgálatokat, várunk szeretettel a következő Alapcsomagokon:


Byron Katie Munka-Módszere Alapképzési Csomagoktóber 26. Jelentkezési határidő: szeptember 30.
A csomag tartalmaz:
  • 1-napos kiscsoportos képzés (12 fő) - 2013. október 26.
  • 2 egyéni konzultáció akkreditált facilitátorral (elsősorban skype-on - fontos, hogy legyen jól működő internet-kapcsolatod)
  • 1 online utánkövető összejövetel

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat9, november 2-3. Jelentkezési határidő: október 11.
A csomag tartalmaz:
  • 2-napos kiscsoportos képzés (12 fő) (október 5-6.)
  • 2 egyéni konzultáció akkreditált facilitátorral (elsősorban skype-on - fontos, hogy legyen jól működő internet-kapcsolatod)
  • 1 online utánkövető összejövetel

2013. szeptember 16., hétfő

Önvizsgálatok Fizikai Fájdalom Esetén



„A „fájdalom” egy fogalom, elképzelés, emlék. Minden fogalom emlék, amit a múltban tanultunk és a jelenbe hozunk, hogy megpróbáljuk megérteni a jelen tapasztalás hatalmasságát és újszerűségét. A „fájdalom” koncepciója az összes olyan dologból épül fel, amit „TUDSZ” a fájdalomról, amit mondtak neked a fájdalomról, amit a múltban tapasztaltál a fájdalomról, amit láttál mások fájdalmából (sok teher van itt!). Beletartozik az összes ítéleted a fájdalomról és az összes félelmed a fájdalomtól”. (Jeff Foster)

Számos izgalmas önvizsgálatot vezettem olyanoknál, akiknek valamilyen testi fájdalma volt. Ezek vagy krónikus, régebben meglévő fájdalmak voltak, vagy pedig épp az ülés időpontjában felbukkanó pl. fejfájás, vállfájás. Az ilyen esetekben a leghatásosabb a Szorongás Önvizsgálat és a Megtalálhatatlan Önvizsgálat összeszövéses változata. Egyórás ülések végeztével a facilitált fájdalom-érzete jelentősen csökkent, több esetben teljesen meg is szűnt.

Fontos, hogy az önvizsgálatokat nem azért végezzük, hogy a fájdalmat megszüntessük (vagy bármitől megszabaduljunk). A fő fókuszunk a fájdalomhoz tapadt rengeteg sztori, címke, félelem, testi és mentális kép lebontása magáról, az éppen folyó megtapasztalásról. És nincsenek elvárásaink azzal kapcsolatosan, hogy minek „kell” történnie az ülés végére. Nyitottan, kíváncsian, elvárás-mentesen merülünk bele a folyamatba

Több pszichológiai kísérletről is olvastam már, melyek arról szóltak, hogy amikor a fájdalomról a pszichológiai komponenseket lefejtették, a kísérletben résztvevők fájdalom-érzete nagy mértékben csökkent. A konklúzió az volt minden esetben, hogy a fájdalom nagyobbik része a pszichológiai réteg. Az önvizsgálatok gyakorlatias és hatékony módját adják az erre történő ránézésnek.

Nem tagadjuk és bagatellizáljuk a fájdalmat, nem azt mondjuk, hogy ne kerüljön enyhítésre, mindössze olyan irányból közelítünk, mely mindenki számára adott lehetőség: a saját elméjében és testében zajló folyamatokba nézünk bele teljesen újszerű módon. Imádom, ahogy Scott összerakta ezeket az önvizsgálatokat, és ahogy az utóbbi évben még tovább finomodott mindez. Olyan eszközök vannak így a kezünkben, melyekkel a hétköznapi életünk eddig szinte megközelíthetetlennek és megoldhatatlannak tűnő problémáit vagyunk képesek hathatósan kezelni.

Ha megtanulnád a Szorongás+Megtalálhatatlan Önvizsgálatot, olvass itt az Élő Önvizsgálatok Alapcsomagról (nov. 2-3.)

A témában ma még egy Jeff Foster írást ajánlok figyelmedbe, érdemes elmélyülni benne.

A fájdalom a fájdalom emléke

A „fájdalom” egy címke, amit a gondolat ad olyasminek, amit a test jólléte ellen irányuló fenyegetésként érzékel, és így az „én” elleni fenyegetésként (mivel annyira azonosulunk a testtel). Szedd le az érzetről a „fájdalom” címkét: mi marad így a pillanatban? Intenzív érzet, szúró, égető, éles, forró, vibráló, táncoló, mozgó. A „fájdalom” szó miatt tűnt úgy, mintha egy szilárd göröngy lenne, időben és térben rögzülve, tőled elkülönülve, változatlanul, mozdulatlanul és halottan, de jobban megnézve, szeretetteli és alapos figyelemmel, élő táncnak érezzük, amely pillanatról pillanatra változik, sosem ugyanaz. De figyelmet kell szentelned neki, és nem sietve feltételezésekbe bocsátkozni. A pillanat él. A „fájdalom” szó még csak meg sem érinti ezt a misztériumot. Ráadásul a „fájdalom” szónak van ellentéte, míg ezeknek az intenzív, eleven érzeteknek nincs ellentétük a pillanatban, mivel magának az életnek nincs ellentéte. Ezek az érzetek nem az élet ellen vannak, ők az élet, bármily furcsán is hangozhat ez.

A „fájdalom” egy fogalom, elképzelés, emlék. Minden fogalom emlék, amit a múltban tanultunk és a jelenbe hoztunk, hogy megpróbáljuk megérteni a jelen tapasztalás hatalmasságát és újszerűségét. A „fájdalom” koncepciója az összes olyan dologból épül fel, amit „TUDSZ” a fájdalomról, amit mondtak neked a fájdalomról, amit a múltban tapasztaltál a fájdalomról, amit láttál mások fájdalmából (sok teher van itt!). Beletartozik az összes ítéleted a fájdalomról és az összes félelmed a fájdalomtól. Nehéz a karma súlyától, hogy úgy mondjam. A „fájdalom” szóval (vagy bármely más szóval, amit arra használunk, hogy negatívnak vagy nemkívánatosnak ítéljük a jelen tapasztalást) a múltat a friss és élő jelenbe hozzuk. És így az IDŐT hozzuk be a képbe. Pedig ezek az intenzív érzetek nem az időben léteznek. Nincs történelmük. Nincs jövőjük. Ők csak MOST vannak. A közvetlen tapasztalásban csak jelen érzetet találsz, frissen szüretelve.

De a „fájdalom” szó beront és magával hozza a fájdalom emlékét. A fájdalom történetét. Fájdalmat az időben. A tegnap fájdalmát. A tavalyi év fájdalmát. Az elmúlt évek fájdalmát. Most már ez a pillanat csak egy pillanat a fájdalmas pillanatok hosszú sorában. Már megint! Most már egy történetmesélésben vagyunk. Mikor lesz vége? Most már a fájdalom kísértetével élünk együtt. A tegnap, vagy akár a múlt hónap fájdalma kísért minket. Kísérthet akár a tegnap fájdalmának hiánya, a tegnapi boldogság, és sorolhatnám. Elképzeljük, ahogy egész jövőnk porrá omlik. A fájdalom lerombolta álmaimat, gondoljuk. Elkülönültnek érezzük magunkat az élettől, a testünktől, a pillanattól. És most a holnap, a jövő év, vagy akár a jövő pillanat fájdalmára várva élünk. Elveszítjük a kapcsolatot a terveinken túli itt és mosttal, igazi otthonunkkal. A bizonyosságunk teherré válik.

Épp most kerültünk egy fájdalom-történetbe – az „én és az én fájdalmam”, az „én és az én múlt vagy jövőbeni fájdalmam” történetébe. Eltávolodtunk a jelen pillanattól - ami a létezés teljessége -, bele egy „Az én fájdalmas életem” című hollywood-i filmbe. Elfelejtettük, hogy az, ami ebben a pillanatban történik, maga a teljes létezés. Nincs ’fájdalmas élet’ ezen a pillanaton kívül. Mindig a mosttal kell foglakoznunk. Azzal, ami éppen történik. Mindössze ennek kell jelen lennünk. Mindannak, amit közvetlenül, emlékek nélkül ismerhetünk.

Félre ne érts, az érzetek a pillanatban nagyon intenzívek és kényelmetlenek lehetnek, és természetesen megteszünk mindent, amit tudunk, hogy enyhítsük a fájdalmat – nincs értelme a szükségesnél többet szenvedni. Ez egyértelmű. De a jelen pillanat intenzív érzetével való pszichológiai törődés végtelenül könnyebb, mint a „fájdalmam az időben”, a fájdalmad történetével, az áldozat mivoltoddal, sötét jövőddel, átkoddal, kegyetlen univerzumoddal, rossz szerencséddel, a dolgok helytelen mivoltával való foglalkozás. Mihelyt belemész a történetbe, teljesen erőtlennek és tehetetlennek érzed magad, mivel elveszted a kapcsolatot igazi erőforrásoddal, az itt és mosttal.

Ezért mondom azt, hogy a fájdalom a fájdalom emléke. Mihelyt „fájdalom”-nak nevezzük, a memória aktiválódik, és egy szükségtelen réteget rakunk rá a nyers jelenbeli tapasztalásra. És aztán elkerülhetetlenül elkezdjük keresni a következő „fájdalom-mentes” pillanatot, vagy akár egy „örömmel” teli pillanatot. Ami nem baj, ez teljesen természetes, ne érts félre. De ez a jövőbeni fájdalommentes szabadság utáni vágy olyan könnyen alakul át a jelen pillanat megtagadásává, háborúvá azzal, ami van, egy önmagad elleni megosztottsággá, a test elleni harccá, az univerzummal való teljes disszonanciává, az életre adott nagy NEM-mé. Elfelejtettük, hogy a gyógyulásnak nem kell háborúból erednie, hogy egy IGEN a pillanatra lehetséges, bármi is történik, egy IGEN még a jelenbeli érzetre is, egy IGEN még az elme „nem”-jére is, és az élettel való teljes összhang ezen helyéről. Arról a helyről, ahol többé nem alkalmazunk erőszakot a pillanattal szemben, megkíméljük a testet az „én”-től, és lehetővé tesszük, hogy hatalmas és érthetetlen intelligenciája akadálytalanul áramolhasson.  Egy IGEN a pillanatra, egy IGEN az intenzív érzetre, egy IGEN a körös-körül lebegő összes gondolatra és képre, egy IGEN a te hatalmas tered egész tartalmára felszabadítja ezt az intelligenciát. A fájdalom nagy spirituális tanító lehet – teljes önátadást és az idő elengedését kívánja. Nem kell, hogy ellenség legyen. Nem kell, hogy ’ellened’ legyen.

Ezért mondom azt, hogy a fájdalom a fájdalom emléke. A szomorúság a szomorúság emléke. A félelem a félelem emléke. A duális címkék nélkül, amik emlékek, tudnánk egyáltalán, hogy mivel állunk háborúban?

Értsd meg ezt, és mindent megértesz.

(Jeff Foster írása)

Olvasd még el:



2013. szeptember 10., kedd

A Legértékesebb Vezetői Erőforrás a Félelemmentes Elme



„A legértékesebb vezetői erőforrás a nyitott, félelemmentes elme.” (Byron Katie)

Ha saját vállalkozásod van vagy épp indítani szeretnél egyet, ha döntéshozói pozícióban vagy egy cégnél, és még ha „csupán” egy család életét menedzseled is, rengeteg ún. megvizsgálatlan, megkérdőjelezetlen hiedelem, gondolat munkál benned, nagy részük teljesen tudattalan szinten. Amikor valamilyen kihívást okozó helyzetbe kerülsz, akkor ezek a hiedelem-csomagocskák egy szempillantás alatt beindulnak, amit onnan fogsz tudni, hogy szorongani vagy félni kezdesz, akár rögtön nyúlcipőt veszel, és soha vissza sem nézel. J Lehet, hogy elmegy a kedved, a lelkesedésed, az önbizalmad. Az is előfordulhat, hogy másokra haragszol meg, másokban keresed a hibát, vagy épp a magyar/világgazdaság helyzetét okolod. És könnyen megeshet, hogy túl vakmerővé válsz és a bizonyítási vágytól hajtva átgondolatlan lépéseket teszel.

Azt az elmét, mely a tudattalan, megkérdőjelezetlen hiedelmei alapján működik, a Munkában zárt, összezavarodott elmének hívjuk. Ez nem ítélet, ez egy kivétel nélkül mindannyiunk elméjére jellemző állapot.

Ha szeretnéd kinyitni az elmédet, vagyis felismerni és vizsgálat alá venni mindazt a téveszmét, hiedelmet, gondolatot, történetet, melyek évtizedek, sőt generációk óta bezárva és összezavarodva tartják, Byron Katie Munka-módszere fantasztikus segítőd tud ebben lenni. Ez egy olyan eszköz, melyet – elsajátítása után – önállóan is tudsz alkalmazni, és fokozatosan „kitisztítani” az elmédet. A tiszta elme mindig megtalálja az alternatívákat, örömteli, szeretettel teli életet ajándékoz neked.

Figyelmedbe ajánlom Byron Katie egy cikkének fordítását a témában.


A jövő üzleti vezetése most

A leghatékonyabb vezetés a versengés nélküli vezetés. A versengés félelmen alapul. De ha tényleg szereted, amit csinálsz, nem hasonlítgatod magad másokhoz. Csak teszed a tőled telhető legtöbbet. Éled a szenvedélyedet.

Magad vagy a munkád másokhoz való hasonlítgatása nem hatékony. De ha egyszerűen észreveszed más emberek munkáját és tanulsz belőle, akkor folyamatos személyes növekedést tapasztalsz. És mások vonzódni fognak hozzád, ha szereted, amit csinálsz; a hitelesség fogja vonzani őket. Ekkor az üzletedben lévő minden ember és dolog minőségének szintje elkezd emelkedni. Egymást emeljük.

Szolgálat

Bármiféle versengésre való irányultság nélkül is lehetsz nagyszerű vezető. Ez olyan, mint amit nagy sportolók éreznek: azt akarják, hogy az ellenfeleik legjobb tudásuk szerint játsszanak. Így válnak maguk is jobbá. Mindent a játék szellemében teljesítenek. Ez kihívás, kiváltság és öröm. Semmi stressz nincs benne. A Tao Te King ezt a „nem-versengés erényének” nevezi.

Ha elégedett vagy a saját képességeiddel és szereted azt, aki vagy, akkor nem kell másokhoz hasonlítgatnod magad. Amit csinálsz, ahogy élsz, mind a szívedből jön. Ez az igazi vezető: aki szereti, amit csinál, aki nem néz se jobbra, se balra, csak egyenesen előre. Mindannyiunk számára ez a követésre méltó vezető.

Az életünk valamiképpen mindig a szolgálatról szól. „Miben segíthetek?” Számomra ez olyan természetes, mint a légzés. És egy szervezetben ez azt jelenti, hogy mindenki szabad. Teljes mértékben részt vesznek a vállalat sikerében. Mindenki a sajátjának érzi a vállalatot, és így is van! Az egész az emberek szolgálatáról szól. Ez az egyetlen munkánk. A pénzkeresés másodlagos; a munka soha nem arról szól.

Az olyan emberek, akik szeretik, amit csinálnak, mindenkit támogatnak maguk körül, állandóan. Ez nem feltétlenül szándékos. Természetes módon jön a munkájuk iránti szenvedélyükből. Erről szól a vezetés. Természetes és félelemmentes cselekvés más emberi lények támogatására. Figyeld meg, milyen érzés, amikor visszafogod magad. Összehúzó. Nem jó érzés. A félelemmentes élet – születési jogunk. Félelemmel az elmédben nem gondolkodsz világosan. Minél jobban megszabadítod magad a félelmeidtől, minél kevesebb stresszt érzel, annál produktívabb vagy. Nem önvédelembe fekteted az energiádat. Így sokkal több energia áll rendelkezésedre. És azért alszol jól éjszaka, mert jól dolgoztál, nem azért, mert kimerültél a stressztől.

Ha az emberek eléggé megkérdőjelezik stresszes gondolataikat ahhoz, hogy meglássák a különbséget a valós és nem valós között, hatalmas nyugalomban kezdenek el élni. Mi lehet vonzóbb egy olyan embernél, aki félelem nélkül hoz döntéseket, akinek már a jelenléte a bizalom kinyilatkoztatása? Az emberek tudják, honnan jössz. A bizalom bizalmat szül.


A legértékesebb erőforrás

A legértékesebb vezetői erőforrás a nyitott, félelemmentes elme. Hogyan nyitod meg az elmédet? Azon gondolatok állandó vizsgálatával, amik stresszt okoznak neked, mint például „Nem vagyok elég jó”, „Nem kellett volna ezt tennie”, „XY nem ért meg”, „Vállalniuk kell a felelősséget”, „Nem fog sikerülni ez a projekt”, „Be kellene ismernie a hibáját.” Mihelyt beazonosítod a stresszes gondolatokat, vizsgáld meg őket a Munka négy kérdésével:

1.     Igaz ez?
2.     Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz?
3.     Hogyan reagálsz, mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot?
4.     Ki lennél/Ki vagy a gondolat nélkül?

És aztán fordítsd meg a gondolatot az ellenkezőjére, a másikra és önmagadra, és keress példákat arra, hogyan igaz vagy még igazabb az adott megfordítás, mint az eredeti állítás.

Az önvizsgálat meditáció; csendet igényel. Kérdezel és vársz. Aztán a mindig benned lévő bölcsesség megvilágosíthatja az elmédet. Elkezdesz olyan választási lehetőségeket észrevenni, amik nem voltak ott, mielőtt megkérdőjelezted a gondolatot. Az elme megnyílik, a szív megnyílik, és a stressz kezd távozni tőled. És kedvesebb, gondoskodóbb, intelligensebb emberi lény lesz belőled. A nyitott elmével nyitott szív jár. Így működik. Ha egy olyan pillanatra gondolsz az életedben, amikor zárva volt a szíved, és megnézed, mit hittél abban a pillanatban, felismered, hogy az elméd zárva volt. Tehát a szívedhez az elme a kulcs. A hiedelmeid megkérdőjelezésével megnyithatod az elmét. Az önvizsgálat lehetővé teszi, hogy belépj egy mélyebb intelligenciába, és minden megváltozik. És más emberek is nyernek ebből, mert ami jó neked, az jó mindenkinek.

Miután egy ideje már végzed az önvizsgálatot, bármilyen kritikát védekezés vagy ítélkezés nélkül meg tudsz hallgatni, nyitottan, örömmel. Ez véget vet annak a próbálkozásnak, hogy kontrolláljuk azt, amit soha nem lehet kontrollálni: más emberek gondolatait. Az elme pihen, az élet kedvesebb lesz, és aztán teljesen kedves, még a nyilvánvaló zűrzavar kellős közepén is. Amikor tudatában vagy annak, hogy tanuló vagy, a világon mindenki a tanároddá válik. Ez is része a vezetésnek: tudni, hogyan kövessük a valóságot, nem pedig örökké próbálni kontrollálni a világot az elképzeléseiddel arról, hogy milyennek kellene lennie. Védekezés hiányában csak a hála marad.

(Byron Katie cikkének fordítása)

Ha egyedül szeretnél nekiállni a gondolataid megkérdőjelezésének a Munkával, itt találsz minden fontos kelléket és információt: Hogyan végezd egyedül?

Ha profin, gyorsan, támogató légkörben szeretnéd megtanulni a Munkát, hogy utána hatékonyan végezhesd egyedül, szeretettel várunk a következő Munka Alapcsomagon, október 19-én. A Csomag része 2 egyéni konzultáció is. Részleteket itt találsz: Aktuális Tanfolyamok

2013. szeptember 2., hétfő

A Szorongást Nem Gyógyítani Kell, Hanem Találkozni Vele



„A befelé vezető út a kifelé vezető út.” (Byron Katie)

Napjainkra a szorongás valamilyen formája szinte általános emberi megtapasztalásunkká vált. Stresszelünk, feszülünk, izgulunk, aggódunk, félünk, pánikolunk, rettegünk. Ezért aztán folyamatosan küzdünk és menekülünk, próbálván elkerülni azokat a helyzeteket, melyek mindezt kiváltják. Valójában nem maguk az élethelyzetek váltják ki mindezt, hanem az, ami gondolati szinten ezekre a helyzetekre értelmezésként vetül, ahogy az elménk rávetíti az évtizedek óta hurcolt, felülvizsgálatlan feltételezéseit, hiedelmeit, történeteit minden egyes pillanatunkra. A „filmvetítés” következménye pedig a testi szinten beinduló, kellemetlennek megtanult, elhitt érzetek lesznek, amik a menekülés újabb körét indítják be. Menekülés, menekülés, menekülés. Megjavítani akarás, jobbá tenni akarás, megváltoztatni akarás. Ez pedig örökre így fog tartani, amíg nem tudunk másképp tekinteni erre az egész, ártatlan, önvédelmi mechanizmusra. Gondolkodással és még több gondolkodással sosem fogsz tudni szembenézni a szorongásoddal és félelmeiddel, csak még több elkerülést és feszültséget fogsz tudattalanul gyártani.

Az Élő Önvizsgálatok egyik alap önvizsgálata, a Szorongás/Pánik/Félelem Önvizsgálat (SZÖ), ennek a tudattalan mechanizmusnak a szívébe hatol bele. Olvass róla részletesen itt: Szorongás Önvizsgálat

Ha megtanulnád ezt az önvizsgálatot is, szeretettel várunk Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai Alapcsomagon. Részleteket itt találsz, gördíts lejjebb a feljövő oldalon: Aktuális Önvizsgálati Tréningek

Szépséges megfogalmazásban pedig mindezt Jeff Foster tollából ajánlom beengedésre.

Végtelen tágasság a szorongás szívében

Beszélgettem egy fiatalemberrel, aki súlyos szorongással küzdött. Semmilyen „szorongás elleni gyógymód” nem használt neki. Megkértem, hogy csak egy pillanatra hagyja abba a szorongás megszerelésére tett próbálkozásait. Meghívtam arra, hogy hagyja abba a szorongással teli vagy épp szorongástól mentes jövő elképzelését, és megkértem, hogy nézzen szembe azzal, ami ténylegesen itt és most van. Meghívtam arra, hogy dobja el a „szorongás” címkét, engedje el ezt a szót, jöjjön ki a múlt- és jövőbeli történetéből és friss szemmel nézzen rá jelenbeli megtapasztalására. Milyen gondolatok és érzetek jelennek meg a mostban?

Rengeteg gondolat zsong össze-vissza, mondta. Erős mentális aktivitás. Mit érez a testében? Meghívtam arra, hogy vegye fel a közvetlen kapcsolatot a testével. Erős izgatottság a gyomorban és mellkasban. Megkérdeztem, hogy csak egy pillanatra lehetővé tudná-e tenni ennek az egész aktivitásnak – gondolatoknak és érzeteknek -, hogy csak úgy legyen, ahogy van: ez az, amit sosem próbált azelőtt, mert túlzottan lekötötte a „szorongásával” való harc, ami természetesen csak fokozta a szorongását. Ahelyett, hogy harcolna a gyomrában lévő érzetekkel, el tudna-e dobni minden címkét, ítélkezést, leírást, és fel tudná-e ismerni önmagát akként a hatalmas nyitott térként, amiben ezek az érzetek szabadon jöhetnek és mehetnek? Tudna-e barátságos lenni ezekkel az érzetekkel, akár csak egyetlen pillanatig?

Kezdett egy kis teret érezni az általa korábban „szorongásnak” nevezett valami körül. Tudatában volt a szorongásnak, tudomással bírt róla, így nem az határozta meg, ki is ő. Már nem vergődött az érzések csapdájában. Ő nagyobb volt, mint a szorongás. Be tudta fogadni, körbevenni, magához ölelni. És a gondolatokat is; ő nagyobb volt, mint azok. Nem temették maguk alá – ő volt számukra a tér, melyben megjelennek.

Képes lett a szorongás felé fordulni és guruként használta azt, hogy emlékeztesse magát valódi végtelenségére. Felfedezte, hogy igazából nincs „szorongó személy”, csak a jelenlét terében felbukkanó gondolatok és érzetek, amiket „szorongásnak” címkézett és emiatt elutasított. Ő nem a szorongás áldozata – hanem annak szerető szülője, aki képes a karjában tartani, amint az megszületik és elhal. A szorongását nem „gyógyítani” – találkozni kellett vele.


A szorongás belsejében lévő végtelen tágasság – az utolsó hely, ahol valaha is eszedbe jutna önmagadat keresni. (Jeff Foster)