Örömmel
osztok meg itt néhány friss visszajelzést tanfolyami és egyéni konzultációs
résztvevőktől, Csodás Emberektől. Köszönöm a nyitottságotokat, bizalmatokat,
őszinteségeteket, sebezhetőségeteket, önmagatokra figyeléseteket. Hálás vagyok
minden Találkozásért.
SZERETETTELJES ODAFORDULÁS ÖNMAGAMHOZ
Szia, Kedves
Andi!
Szeretném
Veled megosztani, hogy mit is jelent számomra az, amit kaptam Tőled a
tréningeken és az egyéni konzultációkon.
Hosszú évek
óta keresem a módját annak, hogy hogyan is lehetne jobbá tenni életünket. Mire
Hozzád eljutottam, volt már a tarsolyomban stressz-oldó és átalakító, okokat
feltáró technika, egy egész könyvtáram az elengedés, az önszeretet, önismeret
fontosságáról és módjáról, de...
...ez a fajta
szívemet-lelkemet átjáró nyugalom
csak Neked köszönhetően ért el hozzám!
Amit eddigi
nagy igyekezetemben kihagytam az életemből: egy szeretetteljes odafordulás, belemerülés, kapcsolódás azzal a
részemmel, amiről mostanáig úgy gondolkodtam, hogy szégyellnivaló,
eltüntetnivaló, hibás megnyilvánulás.
Milyen furcsa
is: elméletben tudni véljük a dolgokat,
a gyakorlati részénél pedig megtorpanunk! Adjuk és kapjuk a tanácsokat:
„Lépj túl rajta!” „El kéne már engedni a múltat!” „Jobban kéne szeretned
magad!” „El kéne fogadnod magad!” „Pozitívan kellene gondolkodni!”
Mindeközben a lényegről megfeledkezünk. Tudhatjuk,
hogy mi az oka, honnan ered, hova tart, hogyan kellene lennie. Amit nem
tudunk, az az, hogy MI IS AZ valójában.
Az élő és
online tréningjeiden, illetve az egyéni konzultációkon esélyem sem volt fenntartani tovább az ellenállást, melyet a negatívnak
titulált érzelmeim felé gyakoroltam eddig.
Neked
köszönhetően végre bekukkantottam
magamhoz, és megkérdeztem ott bent: „Hello! Mizujs?” Azóta is kukucskálok, vizsgálódom, megélem és megengedem,
megismerem, szeretem, elfogadom, ismerősként üdvözlöm.
Varázslatos
érzés.
Szeretetteljes
és megnyugtató!
Ez az az
érzés, amire mindig is vártam!
Köszönöm
Neked! Puszi, G.
NEM TUD NEM SZÉP LENNI
Szia Andi!
Hogy milyen
volt?
...mint
amikor felülsz a hullámvasútra,és nem tudod eldönteni, hogy az emelkedő vagy a
lejtő a félelmetesebb, de élvezed, és
néha sikítasz.
...mint amikor
az elvarázsolt kastélyban vagy, és nem tudhatod ,hogy melyik teremből éppen
miféle szörnyek akarnak rád ugrani, egyszerre félelmetes és izgalmas.
...mint
amikor kinyitod tavasszal az ablakot, és lágy szellő lengedezteti a függönyt, és
élvezed, ahogy arcodra süt a nap.
...mint
amikor szerelmes vagy, és minden csodás,és
lebegsz.
..mint amikor
teljes erővel becsapódsz a földbe, és érzed a határaidat és korlátaidat, és nyalogatod a sebeidet.
...mint
amikor repülni tanul egy madárfióka, de még bizonytalan, de csinálja.
...mint
amikor remegve várod, hogy végre valaki
megmentsen.
Aztán
rájössz, hogy nincs kit-mit megmenteni...
Felülsz a hullámvasútra, és észreveszed, hogy a lejtő milyen izgalmas… hogy azt szereted benne, ami éppen van... hogy
élvezed, ha süt a nap, és azt is, ha esik az eső... hogy minden változik, és Te
magad vagy a változás... és csak megpihensz,
mert már éppen eleget küzdöttél és harcoltál, és közben elfelejtettél élni, és
élvezni az életet...
Hát most élvezem azt, ami van... Szeretem, ha
folyik a könnyem, szeretem, ha nevetek, szeretek 30 év után odabújni a páromhoz,
jó éjt puszit adni, reggeli kávét ágyba vinni. Szeretek dühöngeni, káromkodni,
csúnyán beszélni. Szeretek simogatni, ölelni.
És ha éppen
nem szeretek, akkor csak leülök, megpihenek, vizsgálódok. Mondok egy „hello”-t
az ősöknek, és csak belebújok, megsimogatom...
Mert olyan szép... Nem tud nem szép
lenni.
HÁT ILYEN
VOLT J
U: Talán az
írói vénám is előbukkant az elvarázsolt kastély valamelyik terméből. J
Pusszantás.
(J.)
MENEKÜLÉS HELYETT A
JÖVŐBEN, A JELENBEN
Nagyon KÖSZÖNÖM a tegnapi egyéni
boncolást... Huhuuh ez volt eddig a legkeményebb, és nagyon-nagyon hálás vagyok,
hogy végigvittél az úgy tűnik egyik
legnagyobb belső akadályomon, és most már szembenézve és kicsit
megbarátkozva vele másképp alakítom a dolgaimat. A menekülés helyett a jövőben, jelenben! (R.)
ÜRES KÉZZEL, ZÁRT SZÍVVEL
MÉG SOSEM JÖTTEM EL ANDITÓL
Határaink márpedig vannak, akár meghúzzuk
azokat a vonalakat, akár nem. És mindig lesz olyan a környezetünkben, aki
útlevél nélkül közlekedne. J Ha valakinek esetleg problémát jelentene a saját határainak
felismerése, meghúzása, betartása, bátran ajánlom Oravecz Andi bármely
tanfolyamát. Üres kézzel, zárt szívvel
még sosem jöttem el Tőle. (Sz.)
NAGYON HASZNOS SZÁMOMRA
Drága, Andi! Köszönöm a mai írást,
nagyon jó. Az értékelésem szeretném kifejezni a munkádért, ha csak így szóban
is. Látom, finomítasz, csiszolsz a
blogon. Tetszik! Nem felejtem el, amit értem tettél, és ami által „több”
lehettem. Bár nem mélyülök olyan szinten, mint esetleg lehetne, de nagyon hasznos számomra a négy kérdés gyakorlása
és a testi érzeteim figyelése. Köszönöm. Puszillak.
KÖSZÖNÖM, ÉS
SZERETLEK
Röviden: sokat gondolok Rád, a
csoportra és nincs rá elég jó kifejezés, amivel leírható az a dolog, amit az
általad közvetített Munka és egyéb más technikák által felszabadítódik, könnyűvé téve ezt az életet... A legtöbb, amit
írhatok: KÖSZÖNÖM! És SZERETLEK a
szó legnemesebb értelmében.
HA FIGYELEK,
AKKOR JÖHET A VÁLTOZÁS
Szia Andi! Először is köszönöm a kérést.
Még mielőtt írtál megfogalmazódott bennem, hogy leírok neked néhány
megfigyelést, de megjelent ezzel kapcsolatban a bizonytalanság is hogy vajon jó
döntés-e ezeket elküldeni Neked, nincs-e terhedre, stb. Aztán félretettem a
dolgot és utána írtál. Kezdem a döntésekkel. Úgy látszik, hogy egyre nagyobb
szerepet kap a felelősség a testem iránt.
Az hogy hónapok óta végre könnyedén felvettem a telefont és felhívtam a
háziorvost amiatt, hogy szeretném tudni, hogy mi is van a testemmel mostanság
úgy orvosi szemmel az számomra egy fontos lépés volt. Egy másik tapasztalás
tegnap volt, amikor a párommal végigbicikliztünk a klinika területén, ahol
tavaly Anyukám feküdt. Természetesen eszembe jutott az élmény, de olyan józan maradtam. A párkapcsolatban
azt veszem észre, hogy a párom egyre inkább ki meri mutatni az érzéseit, többet szeretget. Nagy téma még nálam
az evés. Van, hogy észreveszem a
szellemképet, felteszem a kérdést, és jön az oldódás. A hétvége óta éppen
visszaesést tapasztalok: nassoltam, túlettem magam. Ott van azonban annak a
tudása, hogy ha figyelek, akkor jöhet a
változás. Mindent nagyon köszönök! Ragyogó napokat! (R.)
Szeretettel
várlak a közeljövő ÖnMunka tréningjein, az érzelmi
és gondolati öngyógyítás és önfelnevelés témájában.