A Szorongást Nem Gyógyítani Kell, Hanem Találkozni Vele

„A befelé vezető út a kifelé vezető út.” (Byron Katie)

Napjainkra a szorongás valamilyen formája szinte általános emberi megtapasztalásunkká vált. Stresszelünk, feszülünk, izgulunk, aggódunk, félünk, pánikolunk, rettegünk. Ezért aztán folyamatosan küzdünk és menekülünk, próbálván elkerülni azokat a helyzeteket, melyek mindezt kiváltják. Valójában nem maguk az élethelyzetek váltják ki mindezt, hanem az, ami gondolati szinten ezekre a helyzetekre értelmezésként vetül, ahogy az elménk rávetíti az évtizedek óta hurcolt, felülvizsgálatlan feltételezéseit, hiedelmeit, történeteit minden egyes pillanatunkra. A „filmvetítés” következménye pedig a testi szinten beinduló, kellemetlennek megtanult, elhitt érzetek lesznek, amik a menekülés újabb körét indítják be. Menekülés, menekülés, menekülés. Megjavítani akarás, jobbá tenni akarás, megváltoztatni akarás. Ez pedig örökre így fog tartani, amíg nem tudunk másképp tekinteni erre az egész, ártatlan, önvédelmi mechanizmusra. Gondolkodással és még több gondolkodással sosem fogsz tudni szembenézni a szorongásoddal és félelmeiddel, csak még több elkerülést és feszültséget fogsz tudattalanul gyártani.

Az Élő Önvizsgálatok egyik alap önvizsgálata, a Szorongás/Pánik/Félelem Önvizsgálat (SZÖ), ennek a tudattalan mechanizmusnak a szívébe hatol bele. Olvass róla részletesen itt: Szorongás Önvizsgálat

Ha megtanulnád ezt az önvizsgálatot is, szeretettel várunk Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai Alapcsomagon. Részleteket itt találsz, gördíts lejjebb a feljövő oldalon: Aktuális Önvizsgálati Tréningek

Szépséges megfogalmazásban pedig mindezt Jeff Foster tollából ajánlom beengedésre.

Végtelen tágasság a szorongás szívében

Beszélgettem egy fiatalemberrel, aki súlyos szorongással küzdött. Semmilyen „szorongás elleni gyógymód” nem használt neki. Megkértem, hogy csak egy pillanatra hagyja abba a szorongás megszerelésére tett próbálkozásait. Meghívtam arra, hogy hagyja abba a szorongással teli vagy épp szorongástól mentes jövő elképzelését, és megkértem, hogy nézzen szembe azzal, ami ténylegesen itt és most van. Meghívtam arra, hogy dobja el a „szorongás” címkét, engedje el ezt a szót, jöjjön ki a múlt- és jövőbeli történetéből és friss szemmel nézzen rá jelenbeli megtapasztalására. Milyen gondolatok és érzetek jelennek meg a mostban?

Rengeteg gondolat zsong össze-vissza, mondta. Erős mentális aktivitás. Mit érez a testében? Meghívtam arra, hogy vegye fel a közvetlen kapcsolatot a testével. Erős izgatottság a gyomorban és mellkasban. Megkérdeztem, hogy csak egy pillanatra lehetővé tudná-e tenni ennek az egész aktivitásnak – gondolatoknak és érzeteknek -, hogy csak úgy legyen, ahogy van: ez az, amit sosem próbált azelőtt, mert túlzottan lekötötte a „szorongásával” való harc, ami természetesen csak fokozta a szorongását. Ahelyett, hogy harcolna a gyomrában lévő érzetekkel, el tudna-e dobni minden címkét, ítélkezést, leírást, és fel tudná-e ismerni önmagát akként a hatalmas nyitott térként, amiben ezek az érzetek szabadon jöhetnek és mehetnek? Tudna-e barátságos lenni ezekkel az érzetekkel, akár csak egyetlen pillanatig?

Kezdett egy kis teret érezni az általa korábban „szorongásnak” nevezett valami körül. Tudatában volt a szorongásnak, tudomással bírt róla, így nem az határozta meg, ki is ő. Már nem vergődött az érzések csapdájában. Ő nagyobb volt, mint a szorongás. Be tudta fogadni, körbevenni, magához ölelni. És a gondolatokat is; ő nagyobb volt, mint azok. Nem temették maguk alá – ő volt számukra a tér, melyben megjelennek.

Képes lett a szorongás felé fordulni és guruként használta azt, hogy emlékeztesse magát valódi végtelenségére. Felfedezte, hogy igazából nincs „szorongó személy”, csak a jelenlét terében felbukkanó gondolatok és érzetek, amiket „szorongásnak” címkézett és emiatt elutasított. Ő nem a szorongás áldozata – hanem annak szerető szülője, aki képes a karjában tartani, amint az megszületik és elhal. A szorongását nem „gyógyítani” – találkozni kellett vele.

A szorongás belsejében lévő végtelen tágasság – az utolsó hely, ahol valaha is eszedbe jutna önmagadat keresni. (Jeff Foster)

Szorongás/Pánik/Félelem Önvizsgálat (SZÖ)

Mi emberek – más fajokhoz hasonlóan – fiziológiás reakciót mutatunk a fenyegetésre, támadásra vagy veszélyre: ütünk, futunk vagy lefagyunk. Ez a mechanizmus, mivel a túlélésünket hivatott szolgálni, mélyen belénk épült. Amikor valami beindítja ezt a mechanizmust, az idegrendszerünk azonnal akcióba lendül, hogy megbirkózzon a fenyegetéssel: gyorsabban ver a szívünk, a légzésünk felszínesebbé válik, az izmaink megfeszülnek. Amikor valóban életveszélyes helyzetbe kerülünk, ez a válaszreakció teljességgel szükséges. És ebben a felfokozott állapotban elképesztő bátorság bukkanhat elő belőlünk, illetve reménytelennek tűnő helyzeteket is sikeresen túlélünk.

Sokunk számára azonban ez a belénk táplált üss, fuss vagy fagyjál le mechanizmus kilépett az eredeti medréből. Olyan helyzetekben is szorongunk, félünk, pánikolunk vagy akár rettegünk, melyek egyáltalán nem veszélyeztetik az életünket. Sokunk a nem valós fenyegetésekre is ütéssel, futással vagy lefagyással reagál. Hamar dühbe gurulunk, s közben nem vagyunk tudatában a mélyen húzódó félelemnek. Helyzetek egész sorában – a vizsgázástól és nyilvános beszédtől kezdve, a repülésen vagy egy egyszerű hídon való átkelésen át, egészen bizonyos ételek fogyasztásáig vagy a napozásig – szorongunk vagy félünk. És rengeteg „tárgytól” is félhetünk: pókoktól, kígyóktól, egyszerű fogantyúktól vagy akár a sötéttől. Bármi legyen is szorongásunk, dühünk vagy félelmünk tárgya, mindig erős elkülönültségről van szó: úgy érzékeljük, hogy van valami ott kint (a tárgy), ami fenyegeti, veszélyezteti vagy támadja az ént (az alany) itt bent.

A Szorongás Önvizsgálat (SZÖ) során egyszerre keressük a látszólag külső fenyegetést, veszélyt vagy támadást és a belül érzékelt ént, aki fenyegetve, veszélyben vagy támadva van. A tárgy és az alany együtt bukkannak fel. Ha nincs odakint fenyegető tárgy, akkor képtelenség idebent fenyegetve érezni magunkat. Ha nincs idebent egy veszélyérzetet érzékelő valaki, akkor képtelenség odakint veszélyt tapasztalni.

A Szorongás Önvizsgálat a tudattalan mechanizmus gyökerébe hatol le. Közelről vizsgáljuk meg a feltételezett fenyegetést, veszélyt vagy támadást, és úgymond átlátunk rajta, vagyis meglátjuk, hogy nem valós. Ezzel együtt azt is megtapasztaljuk, hogy nincs „idebent” egy fenyegetett, veszélyeztetett, megtámadott alany/személy. Az önvizsgálati folyamat nem gondolkozásról, hanem ránézésről szól, mely során közvetlenül ránézünk mindenre, ami tudatos vagy tudattalan szinten hozzájárul a szorongásunkhoz vagy félelmünkhöz. Elkezdenek felbukkanni a gyerekkorunk óta magunkban hordozott minták. A bénító szorongás és félelem alatt gyakran rejlik a védettségünkkel kapcsolatos történet akkorról, amikor még kicsik és sebezhetők voltunk: sokunk gyerekkorától kezdve próbálja megvédeni magát az akkor nagynak és fenyegetőnek érzékelt dolgoktól vagy emberektől. A szorongásban szenvedők szinte állandó hiper-éberséget és bevédettséget tapasztalnak, ami igencsak megnehezíti az ellazulást. Amikor azonban megtapasztaljuk, hogy nincs mitől védeni magunkat, és ezért nincs szükség a hiper-éberségre sem, végre a testünk is megpihenhet. Többé már nem kell minden egyes külső ingerre úgy válaszolnunk, mintha az potenciális fenyegetés vagy támadás lenne.

Az SZÖ-t Scott Kiloby, Colette Kelso és Fiona Robertson fejlesztették ki, és a következő témákban használják a kliensekkel:

• Általános szorongás
• Pánikbetegség
• Harag és düh
• Teljesítmény-szorongás (előadás, vizsga, állásinterjú, stb. előtt)
• Szociális fóbia
• PTSD – Poszt-traumás stressz
• Egészséggel, betegséggel kapcsolatos félelmek, szorongás
• Fóbiák (lift, utazás, repülés, pókok, kígyók, stb.)

Az SZÖ konzultációk során szétbomlik és kioldódik az üss-fuss-fagyj le mechanizmus, és a kliens képessé válik az ellazulásra. Az emberek tartós változásról számolnak be, és erősen csökken a szorongásuk, félelmük vagy dühük közéépontjában álló dolgokkal és tevékenységekkel kapcsolatos reaktivitásuk.

Az, hogy valaki mennyire nyugodtnak tűnik, nem jelenti azt, hogy nem tapasztal szorongást, pánikot vagy akár rettegést. Ezeket mind jól megtanultuk elrejteni, amennyire csak lehetséges. Pánikrohamjait sok ember titkolja, emiatt pedig már a lakásából sem mer kilépni. Sokan rettegnek repülőre, buszra, autóba szállni, vagy éppen tömegiszonyuk van. Szinte mindannyiunk fél a testi betegségektől. Mindezek folyamatosan rontják életminőségünket, a világot és az életet egy ijesztő, félelmetes helyként tüntetve fel, ahol mindig valami „rossz” vár ránk, mindig résen kell lenni, folyton fel kell készülni a legrosszabbra. Nagyon fárasztó így élni.

Ha szeretnél tartós, működő, gyakorlatias és radikálisan egyszerű megoldást a félelmeidre, szorongásodra, szeretettel állunk rendelkezésedre a Szorongás Önvizsgálattal (és teljes önvizsgálati tárházunkkal).

Akkreditált Élő Önvizsgálatok Facilitátorainak listáját itt találod.

Felelősségi Nyilatkozat: A Radikális Önvizsgálati Módszerek egy oktatási program, mely semmiképpen nem helyettesíthetik a képesített orvosi, pszichológiai tanácsadást, diagnózist vagy kezelést, vagy terápiát egy képesített személytől. Ha úgy gondolja, hogy valamilyen orvosi vagy pszichológiai problémában szenved, azonnal forduljon orvoshoz vagy más megfelelően képesített személyhez/ szolgálathoz. (A Nyilatkozat egészében itt olvasható)

Ha megtanulnád a Radikális Önvizsgálati Módszereket, szeretettel várlak a júniusi tréningeken:

KI VAGY A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos Munka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján

2013. június 21-22. (péntek-szombat: szeptemberig az utolsó 2-napos Munka Alaptanfolyam, jelentkezési határidő: június 3.)

Önszeretet/Önértékelés Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján:

2013. június 29-30. (jelentkezési határidő: június 7. - utolsó 2-napos szeptemberig)

Részleteket itt találsz mindkét tanfolyamról és az összes aktuális tréningről: Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok