Byron Katie Ébresztő Idézetek 4.

Szép tavaszi csokorra való ébresztő-elgondolkodtató Byron Katie idézetünk gyűlt össze, itt az ideje, hogy átadjam Nektek így egyben. Katie szavai dőlt betűvel, idézőjelben olvashatók, és némelyik után az én tippjeim, kommentjeim, melyeket a Facebook zárt csoportunkban szoktam napi útravalónak adni. Kellemes csokor-illatolgatást, kapcsolódás-visszaállítást önmagaddal, másokkal és a Valósággal.

„Amikor azt hiszed, hogy figyelnünk kéne rád, mi pedig nem tesszük, máris te szakítod meg a kapcsolódást; mi köze van ennek hozzánk?”

A szeretet csak az én oldalamról szakadhat meg, csak én vagyok képes kettőnk közé állni - ha elhiszem a gondolataimat rólad és arról, hogy szerintem épp mi történik.

„Az egyetlen dolog, ami valaha élt, az egy hitrendszer. Az egyetlen dolog, ami valaha meg fog halni, az egy hitrendszer.”

„A világ csak annyira gyógyul, amennyire az elméd.”

„Amikor nem próbálunk mások kedvében járni, másoknak megfelelni, elkezdjük felismerni, mi is a számunkra jó.”

„Ha a legnagyobb ajándékot szeretnéd adni valakinek, engedd meg, hogy neki legyen igaza.”

„’Hülye Picsa’. A szavak semmit sem jelentenek. Azt jelentik, amilyen jelentést én adok nekik.”

„Vannak, akik úgy gondolják, hogy az együttérzés azt jelenti, érzem a másik ember fájdalmát. Nem tudod a másik ember fájdalmát érezni, csak a saját fájdalmad kivetülését.”

Vagyis, amikor valakinek a története hallatán érzelmi fájdalmat érzel, akkor a saját történeted nincsen még megkérdőjelezve. A történeteid felszámolása után pedig nem érzéketlenség marad, ahogy attól félni szoktatok, hanem szeretet.

„Ellenség nem létezik. Csak barátok vannak, akik az igazságot mondják el nekünk.”

„Amikor ezren vannak a teremben, ezer különböző Katie ül a fotelemben.”

„Amint az emberek megkérdőjelezik, amit hisznek, korábban elképzelhetetlen félelemmentességben kezdenek élni.”

„Bárki kiszedheti magát a pokolból, ha az elméje nyitott a kérdésekre.”

„Az elme mindig pontosan történik.”

A gondolat pont akkor bukkan fel benned, amikor felbukkan. Semmi befolyásod nincsen rá – észrevetted már? Ha pedig zavaró gondolat, épp azért bukkant fel akkor, amikor, hogy végre ráébredhess, mit is hiszel, majd megkérdőjelezhesd. Így szűnik a kötődésed a gondolathoz.

„Csak addig szenvedünk, amíg rá nem ébredünk arra, hogy valójában semmit sem tudhatunk.”

„Nem a sötétségtől félünk, hanem attól, amit beleképzelünk a sötétségbe.”

„Amint megtisztítod a múltadat, csak boldog, szeretettel teli jövőt leszel képes kivetíteni. Ekkor érted meg, mit is jelent az, hogy az univerzum barátságos.”

„Minden gonoszt én teremtek. A gonosz csak akkor létezik, ha elhiszem, amit rólad vagy magamról gondolok.”

„A világ az én érzékelésemben létezik. Csak a történeteim szűrőjén keresztül látok és hallok.”

„A tiszta elme képtelen boldogtalan életet élni.”

Ha az elme nyitott, tiszta és stresszes történetektől mentes, a szív is nyitva van. A boldogság és az öröm ebből fakad. Összetörhetetlenül.

„A trauma nem több, mint hogy beleragadtál abba, amit hiszel.”

„Amit másokban kritizálsz, az mindig rossz érzéssel fog eltölteni, amikor te csinálod.”

Hiszen, amit másban kritizálsz, azt még magadban nem fogadtad el, azt gondolod, hogy magadat kéne megjavítanod, és végre megszabadulnod az adott tulajdonságodtól vagy viselkedésedtől. És jól haragszol magadra. Amíg menekülsz tőle, amíg el akarod tüntetni, nem szereted aktuális önmagad, mondván „Hát, ez aztán szerethetetlen.” Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Ki lennél a gondolat nélkül?

„Akkor vagy jelen a pillanatban, amikor azt akarod, ami éppen van.”

„Amíg önmagadhoz nem vagy hű, nem tudsz hű lenni egy másik emberhez sem.”

És ezt mindenféle kapcsolatokra értsük, ne csak a párkapcsolatra, ahol a hűség fogalmát értelmezni szoktuk. Te hol nem vagy még hű magadhoz? És hogyan néz ki, amikor hű vagy egy másik emberhez? Biztos úgy, ahogy azt eddig képzelted? A mai nap során figyeld, mikor nem vagy hű magadhoz, mikor csalod meg, vered át, vezeted meg saját magadat. Például azzal, hogy nem azt mondod vagy teszed, amit szeretnél. És nézd meg, milyen gondolatok tartanak vissza attól ilyenkor, hogy hű légy önmagadhoz.

„Ha egy szent sétálna be a terembe, te akkor is ráaggatnád a hiedelmeidet. És az első adandó alkalommal, amikor nem adja meg neked, amit akarsz, vagy bármilyen módon fenyegeti a hiedelemrendszeredet, rátámadsz. Amikor valakire rátámadsz, a támadás visszakanyarodik, és te válsz a célpontjává: saját magadat támadod meg. Amikor egyvalakit támadsz, mindenkit támadsz.”

„Nem a másik embert kell rávennem arra, hogy ne bántson engem. Én vagyok az, aki képes felhagyni saját magam bántásával. Csak én tudom megtenni magammal.”

„Lehetsz gazdag 200 forinttal a zsebedben, és szegény milliárdosként. Csupán a pénzről szóló történeteid töltik el rettegéssel a szívedet.”

„Egyetlen hiedelem visszacsinálásával/érvénytelenítésével több évezrednyi időt csinálsz vissza.”

„Ha szeretnéd a haragot kivenni az életedből: menj vissza abba a helyzetbe, ahol haragudtál… érezd át teljesen a haragodat… és írd le a gondolataidat.”

„A kegyelmi állapotba való belépéshez csupán azt a feltételezést kell megkérdőjelezned, melyet épp most védelmezel. Meg most, most, most…”

Ha szeretnéd profin, alaposan, szeretetteljes légkörben megtanulni, hogyan tudod megkérdőjelezni bármilyen témájú stresszes gondolataidat, várlak szeretettel a májusi Alaptanfolyamokon:

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. május 5-6.

Hétköznapi tanfolyam: május 14-15.

Jelentkezési határidő: április 10. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Azt Halld, Amit Mondanak

A tegnapi téma folytatásaként, egy rövid Katie blog az ún. „szó szerinti hallásról”, hallgatásról. Kérlek, idézd fel magadban a legutóbbi néhány esetet, amikor félreértetted valakinek a szavait. Valami teljesen mást hallottál bele, mint ami az valójában volt, és ettől jól megsértődtél, vagy akár dühös is lettél.

Nagyon kényes téma a tiszta kommunikáció, és sajnos nagyon nem tanuljuk ezt meg. Pont az ellenkezőjéről szól általában az emberi kommunikáció, amit persze alapvetően az magyaráz, hogy mindannyian történetek, félelmek, prekoncepciók  millióival a fejünkben próbálunk boldogulni ezen a területen is. Veszett fejsze. Hamarosan egy ÖnMunka Tematikus Tréninget fogok meghirdetni a Tiszta Kommunikációról, melyben olyan témaköröket fogunk gyakorlati szempontból átnézni, mint a nemet mondás művészete, a kérés művészete, a valódi odafigyelés, a kritika fogadása, a véleményem őszinte közlése, és még sok fincsiség. De most egyelőre álljanak itt Katie segítő szavai:

„Gyakorold mások meghallgatását a legszószerintibb módon: azt hidd el, amit a szavaik mondanak, ne köss hozzá jövőt vagy múltat, tégy meg mindent azért, hogy ne ess a veled megosztott információk saját elméd szerinti értelmezésének csapdájába.

Például, amikor valakitől bókot kapunk, akkor sokszor előfordul, hogy e mögött valamilyen hátsó szándékot gyanítunk. Gyakori, hogy a hallottak saját szűrőink szerinti értelmezése sokkal fájdalmasabb vagy ijesztőbb, mint, amit az illető valójában mondott. Így saját magunkat bántjuk meg a félreértelmezéseinkkel és a mások helyett való gondolkodással, történetszövéssel.

Próbálj megbízni abban, hogy az emberek azt mondják, amit mondani akarnak: sem többet, sem kevesebbet. Figyelj oda rájuk, hallgasd végig őket.

Csípd nyakon magadat, amikor épp befejezed valakinek a mondatát, akár hangosan, akár csak a fejedben.

Figyelj. Hallgass csendben. Elképesztő dolgokat hallhatsz meg, amikor megengeded az embereknek, hogy befejezzék a mondanivalójukat, a te félbeszakításod nélkül. Amikor azzal foglalkozunk, hogy hát úgyis tudjuk, mit akar mondani a másik, akkor gyakran épp a valódi mondandójáról maradunk le.

Érdemes lehet a következőket alaposan átgondolni:

- Milyen fenyegetés van abban, ha szó szerint hallom meg az embereket?

- Azért szakítom-e őket félbe, mert igazából nem érdekel, amit mondani szeretnének?

- Azért szakítom-e őket félbe, hogy meggyőzzem őket, többet tudok, mint ők?

- Próbálok-e magamról magabiztos és fegyelmezett imázst kialakítani?

- Ki lennék, ha nem lenne szükségem ezeknek a tulajdonságoknak a birtoklására?

- Félek-e attól, hogy nem tűnök elég intelligensnek?

- Otthagynának-e, ha szó szerint hallgatnám és hallanám őket, és többé nem vennék részt manipulatív játszmákban?”

A Háború Nem Intelligens

Sok ember életében a Karácsony nem a szeretetről, hanem a sértődésről, a háborúskodásról szól. Mint már a tegnapi bejegyzésben említettem: ilyenkor minden előbújik belőlünk, hiszen olyan helyzetekkel vagyunk kénytelenek szembesülni, melyek elkerülhetetlenek. És mivel ezeknek a helyzeteknek köszönhetően felszínre bukkannak az egész évben gondosan szőnyeg alá söpört hiedelmeink, előfordul, hogy nem éppen kellemesként éljük meg ezt az időszakot. Gondoljunk csak a családi perpatvarokra, a ki csinál mit-re, a bezzeg én-re, magunk agyonhajtására, a pénzzel kapcsolatos problémáinkra, a magányosságra, az étellel való visszaélésünkre, vagy az ételekkel kapcsolatos félelmeinkre, vagy a tegnap boncolgatott szeretetmegvásárlásra.

         Épp emiatt, ugyanakkor, ez tökéletes alkalom arra, hogy az amúgy szunnyadó, rejtegetett hiedelmeinket végre észrevegyük, és vizsgálat alá vegyük a Munkával. Mert akkor ezentúl egész máshogyan élhetjük meg ezt az ünnepi időszakot. No, meg az év összes többi napját is.

         Ma is Byron Katie tapasztalatát és bölcsességét adom át Neked, Kedves Olvasó. Katie Az Öröm Ezer Neve című könyvének ebben a fejezetében a kritika fogadásáról a sértődésről, a háborúskodásról ír nagyon gyakorlatias formában. Kívánom, hogy szavai az ünnepek alatt minél többször eszedbe jussanak.

„Megláttam, hogy olyasmi, mint kritika, nem létezik, csak megfigyelések léteznek. És nincs olyan megfigyelés, mely ne gazdagítana engem, ha az elmém nyitva áll. Mit is mondhatna nekem bárki, amivel nem érthetnék egyet? Ha valaki azt mondja, hogy borzasztó ember vagyok, akkor magamba nézek, és két másodperc alatt megtalálom azt, amikor életemben borzasztó ember voltam; nem kell sokáig keresgélni. És ha valaki azt mondja, hogy milyen csodás vagyok, ezt is könnyűszerrel megtalálom. Ez az egész az önmagunkra ismerésről szól, nem pedig a helyesről és a helytelenről. A szabadság a tét.

         Tegyük fel, valaki azt mondja, hazudtam. Ilyenkor én magamba megyek, és megvizsgálom, igaza van-e. Lehet, hogy az illető által említett helyzetre nem találom igaznak, de könnyedén megtalálom egy másik helyzet kapcsán, ami akár évtizedekkel ez előtt történt. Ezt nem mondom ki hangosan. De bennem megtörténik az összekapcsolódás. És akkor már kijelenthetem, „Igen, hazug vagyok. Látom, hol van igazad velem kapcsolatban.” Egyetértünk. Az illető felismeri, ki voltam én azelőtt, pont azt, amit én húsz éve kezdtem el felismerni. Beleszerelmesedek azokba, akik haragszanak rám. Pont olyanok ők, mint a halálos ágyukon fekvők: nem rugdossuk őket, és nem noszogatjuk őket, hogy keljenek már föl. Ugyanez a helyzet, amikor valaki haragszik rád, vagy rád támad. Ő egy összezavarodott emberi lény. Ha pedig az én fejem tiszta, nincs olyan hely, ahol ne találkozhatnék vele. Olyankor vagyunk a legboldogabbak, amikor feltétel nélkül adjuk oda magunkat.

         Nem kevés gyakorlatot szereztem már ebben. Paul, a volt férjem, rengeteget ordítozott velem, főként miután 1986-ban egy kis tisztánlátást kaptam. Egyáltalán nem tetszett neki az én változásom. Visszhangzott tőle a ház, amikor azt kiabálta, „Ki a jó élet vagy te? Hol van a nő, akit elvettem? Mit tettél vele? Nem szeretsz. Ha szeretnél, itthon maradnál, és nem utazgatnál. Mindenki mást annyira szeretsz, mint engem.” És, persze, a saját nézőpontjából vizsgálva, igaza volt. Egyenlete így nézett ki: ha szeretem, akkor azt teszem, amit ő akar, és a története mindig felülírta a valóságot. Amikor pedig ordítozott velem, a mellkasa és az arca kitágult, felfúvódott, mint egy lufi, bevörösödött, hangoskodott, és csapkodott a karjaival. Én pedig mindebből annyit értettem, hogy itt van egy drága ember, aki attól fél, hogy elveszít, és megtesz minden tőle telhetőt. Saját magával üvöltözött, s közben azt hitte, velem teszi. Én pedig csak szerettem, értékeltem, hallgattam panaszainak dallamát, ahogy a fantáziája megszült egy olyan feleséget, akit már nem érdekelt, és így egyre csak távolodott a valóságtól, olyan messze került, hogy a szakadék áthidalhatatlannak látszott. Végül pedig, sértve és dühösen, elfordult tőlem, mintha nem is léteznék. És nem is léteztem.

         Amennyiben bármilyen kritikát bántónak érzel, tudd, hogy védekezel ellene. A tested tisztán jelzi, hogy mikor vagy megsértődve, vagy mikor kezdesz el védekezni. Ha nem figyelsz oda, az érzés egyre erősödik, majd dühvé és támadássá alakul, a védekezés vagy önigazolás álarcába bújva. Ez sem nem helyes, sem nem helytelen; épp csak nem intelligens. A háború nem intelligens. Nem működik. Ha tényleg érdekel a saját lelki békéd, akkor egyre tisztábban veszed majd észre azt a késztetésedet, hogy megvédd magad a kritikától. És végül elképedve fedezed fel saját magad hiányzó darabkáit, melyekre a kritikusaid oly segítőkészen mutatnak rá, és arra fogod kérni őket, hogy mutassanak még többet, hogy még jobban megvilágosodj saját magadra.

         A kritika óriási ajándék azok számára, akiket érdekel az önfelismerés. Akiket pedig nem, azoknak üdv a pokolban, üdv a háborúskodásban a partnerekkel, szomszédokkal, gyerekekkel, főnökökkel. Amikor kitárod a karodat a kritika előtt, te vagy a saját közvetlen utat a szabadság felé, hiszen te nem tudsz minket megváltoztatni, mint ahogy azt sem, hogy mit gondolunk rólad. Te vagy magad számára az egyetlen út, hogy barátként állj a barátod előtt, még akkor is, amikor ő épp ellenségként érzékel téged. Amíg nem tudsz teljes mélységeddel velünk lenni, bármilyen csúnyaságokat is gondolunk rólad, a Munkád nincs elvégezve.

         Miután már egy ideje végzed a Munkát, védekezés és magyarázkodás nélkül tudsz bármilyen kritikát meghallgatni, teljes nyitottsággal és örömmel. Véget ér az a próbálkozásod, hogy kontrollálni akard azt, amit nem lehet kontrollálni: a másik ember érzékelését. Az elme elcsendesül, az élet kedvesebbé válik, aztán pedig teljességgel kedvessé, még a látszólagos felfordulás közepette is. Amikor tudatában vagy tanuló létednek, a világon mindenki a tanítóddá válik. A védekezés hiányában pedig csak a hála marad.”

Te Mit Csinálsz, Ha Valaki Jól Megmondja?

Hogyan Viszonyuljunk a Kritikához?

Sokáig azt a nézetet vallottam, hogy ha valaki mond nekem valamit, az mindig róla szól. Ezt tanultam erről, elhittem, és fölényesen lesajnáltam a másikat, hogy milyen arrogáns, szerencsétlen, türelmetlen, tapintatlan, értetlen (ha épp ezeket állította rólam) – tetszés szerint egészítsd ki a te listáddal. Hiszen csak azt tudja észrevenni bennem, amit saját maga vetít ki rám, erről szól ugyebár a tükör törvénye. Mindez így is van, csak hogy én azzal egy tapodtad sem jutok előre, ha mindent a másik nyakába varrok, én pedig kiművelt „szuperségem” tudatában a homokba dugom a fejem. Nem is tudtam sokáig dugdosni. Mármint a fejemet a homokba. :-) Mert valami nem volt rendben odabent. Szúrt, fájt, nyomott, égetett, szétmarcangolt. (Az érzésekről hamarosan bővebben.) Titokban persze nem voltam rendben ezekkel a kritikákkal, fájtak. És sebeket ejtettek rajtam, amiket gondosan rejtegettem magam és mások elől is, mondván, hogy ilyet én már nem érezhetek, én már nem sértődhetek meg semmin, blablabla. Aztán megfogadtam Byron Katie tanácsát a kritikával kapcsolatban: 

„Ha valóban szabad akarsz lenni, a másoktól kapott kritika számodra ajándék. Ha egy bírálat hallatán megsértődsz, vagy a legkisebb ösztönzést érzed, hogy védekezni kezdj, az azt jelzi, hogy valamit még nem fogadsz el, vagy nem szeretsz önmagaddal kapcsolatban. Ez az a részed, amit el akarsz rejteni. Szeretnéd, ha mások megértenének, elfogadnának, de nem ebben. A titkolózás következménye pedig az, hogy elszigetelődsz önmagadtól és másoktól is. A legrosszabb dolog, ami történhet, hogy megmondják neked az igazat. Bármit is mondjanak, ha ideges leszel tőle, te szenvedsz az adott pillanatban, ez pedig mindig azt jelzi, hogy ideje felülvizsgálnod a gondolataidat.

A védekezés a háború első lépése. Ha azt mondod nekem, hogy irigy, rosszindulatú, kemény és elutasító vagyok, akkor megköszönöm neked, és azt mondom: „Igen, én is látom, hogy mindez megvan bennem, úgyhogy igazad van. Mondj el nyugodtan, amit velem kapcsolatban látsz, és segíts, hogy jobban megértsem magam. Nélküled hogyan is vehetném észre azokat a kellemetlen tulajdonságokat, amik láthatatlanok számomra? Szeretném, ha nem fognád vissza magad! Nézz a szemembe és mondj el mindent!” Ez az igazi barátság. És ezt hívják önazonosságnak. Tudom, hogy mindenféle van bennem, és ha te valamilyennek látsz, az nekem egy lehetőség, hogy magamba nézzek, és felfedezzem, hogy mi történik az életemben. Ha valóban olyan voltam, mint mondod, rájövök, megkérdezek másokat is, hogy megerősítsenek. Hogy is nevezhetne bárki olyasvalaminek, ami soha életemben nem voltam? Amikor olyat mondasz nekem, ami védekezésre késztet, egy gyöngyszemet mutatsz nekem, amely bennem van, és arra vár, hogy felfedezzem.”

Szóval, nyitottság és őszinteség. És konkrét példák a saját életemből, múltamból vagy jelenemből! Kemény diónak tűnik elsőre, mert nem ezt szoktuk meg. Egyszerűbb a másikat lehülyézni, mint magamba nézni. Ez viszont nem visz előrébb, ráadásul örökítem a mintámat tovább. Vizsgáld meg, mennyi ellenállás van benned azzal kapcsolatban, hogy konkrét példákat keress arra, mikor voltál olyan, amit a számodra nem tetsző kritikák jeleznek. A kép kikerekítéseként még annyi, hogy ezzel a módszerrel szép lassan rájössz, és saját példáidon keresztül rálátásod is lesz arra, hogy minden te vagy. És mindennek az ellentéte is. Épp úgy, mint mindenki más is. Ha ezt tudod, és így tekintesz az életre, sokkal simulékonyabbá válik a Valóság és az emberek. Bíztatlak: nézz őszintén magadba! Csak nyerhetsz vele. A Munka ebben is segít.

Az pedig, hogy a másik ember, a kritika nekem címzője tud-e arról, hogy saját magáról is beszél, az legyen az ő dolga. Azzal én nem jutok előrébb, ha győzködöm, hogy „Csak saját magadról beszélsz, tudod-e?” Az én dolgom az én dolgom. A Te dolgod pedig a Te dolgod. (Erről bővebben A Három Dolog – Kinek a Dolgával Foglalkozol Éppen? című blogbejegyzésben olvashatsz.)