Ha Már Elég Volt a Drámázásból – Avagy a Te Boldogságod Kitől Függ?

„A legtöbb ember abban a hitben él, hogy csak akkor élhet szeretetben és kerülheti el a magány, ha rátalál valaki különlegesre. Ősi hiedelem ez, és nagy bátorság kell a megkérdőjelezéséhez. De ha megteszed, óriási meglepetésben lesz részed: képessé válsz érzékelni a szeretetet, akár van veled valaki, akár nincs. A vele és a nélküle egyenlővé válnak, rájössz, hogy mindkettő ugyanolyan jó.” (Byron Katie)

„És Mi a Baj Ezzel?” – Egy Fontos Feltáró Kérdés

Használok egy „csúnya” kérdést a Munka facilitálások során. Azért „csúnya”, mert nem hagyja, hogy továbbra is onnan közelítsd meg az életedben felbukkanó helyzeteket, jelenségeket, illetve más embereket és önmagadat, ahogy azt eddigi életed során megtanultad. Nem engedi, hogy tovább drámázz. Szépen, egyenként visszabontja a dráma-rétegeidet.

Mondok egy példát: Valakivel, mondjuk, azon a történetén dolgozunk, hogy „A párom elfelejtett felköszönteni a szülinapomon”. Ilyenkor érdemes mélyebbre is menni, és feltenni azt a kérdést, hogy:

”És mi a baj azzal, hogy a párod elfelejtett felköszönteni a szülinapodon?”

Már ekkor keletkezik némi döbbenet, hisz hát egészen eddig (szinte) mindenki egyetértett az „alanyunkkal” (nevezzük őt így) abban, hogy a párjának az lenne a dolga, hogy felköszöntse a szülinapján. Erre az egyetértésre valók, például, a barátnők. Hisz azt tanultuk meg, hogy a barát arra való, hogy egyetértsen velünk és velünk szenvedjen. Sőt, időnként akár még egy kolléganő is megteszi, akinek jól elpanaszolhatjuk, hogy milyen szegény, szerencsétlenek is vagyunk, mert olyan párt fogtunk ki, aki még erre az alapvető semmiségre sem képes.

Nos, egy Munka-önvizsgálat során tőlem nem fogod megkapni azt az együtt-sajnálkozást, amiből fenntarthatod a Szegény Én identitásodat, hisz én pont azért vagyok, hogy felismertessem és megkérdőjeleztessem veled, mintegy „elvegyem” tőled azokat a történeteket, melyek az összes szenvedésedet okozzák. Mindemellett, elmegyek veled „oda, ahol vagy” – így hívjuk ezt a Munkában -, azaz felidézem, amikor a számodra stresszt okozó történetek még számomra is stresszt okoztak, így teljesen meg tudom érteni, miben vagy. Csak már nem fájok veled, épp ezért tudok más utat megláttatni veled. Helyetted nem tudom megcsinálni, és az is lehet, hogy nem elsőre engedődik ez meg neked.

(Nagyon fontos megjegyzés: tudj róla, hogy amíg érzelmileg érintettnek érzed magad valaki történetében, addig a te saját megvizsgálatlan történetedről van szó, amivel neked van dolgod. Vagyis, ha téged is felháborít, hogy az a pár elfelejtette a szülinapi köszöntést, akkor neked is jó ezt megMunkáznod.)

Szóval, akkor, nézzük újra:

”És mi a baj azzal, hogy a párod elfelejtett felköszönteni a szülinapodon?”

„Hát, az, hogy ennyire nem figyel rám.” (Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz? Ezt a gondolatot később megkérdőjelezzük, most még megyünk mélyebbre.)

„És mi a baj azzal, hogy nem figyel rád?”

„Hogy nem vagyok fontos neki.” (Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz? Ez is megkérdőjelezésre vár.)

„És mi a baj azzal, hogy nem vagy fontos neki?”

Na, ennél a kérdésnél már nagy zavarodottság tud lenni…

„Hát, hogy-hogy mi? Nem az a párom dolga, hogy figyeljen rám és fontos legyek neki?”

Ilyenkor szoktam mondani, hogy legalább már kicsit ráláthat arra, miért is „tartja” a párját. Igen, ez is egy „csúnya” kifejezés, mégis ez van. És ilyenkor szoktam a csoport többi tagját is megkérni, hogy nézzenek bele, vajon ők miért is tartják a párjukat? Mit akarnak tőle? Milyen elvárásokkal élnek felé? (És életünk összes szereplőjével való kapcsolatunkat is érdemes eszerint megvizsgálnunk.)

„Szóval, az a párod dolga, hogy figyeljen rád és fontos legyél neki?” (később megkérdőjelezés) „És mi a baj azzal, ha nem figyel rád és nem vagy fontos neki?”

„Az, hogy így nem lehetek boldog. Mert nem úgy bánik velem, amitől én boldog vagyok.”

„Tehát, csak akkor lehetsz boldog, ha a párod úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?”

„Igen. Hát, nem ez a természetes?”

„Mi szólnál, ha megkérdőjeleznénk ezt a gondolatot? Feltéve, hogy szeretnél akkor is boldog lenni, ha a párod vagy bárki más nem úgy bánik veled, ahogy szeretnéd.”

„Jó. Ez szuper lenne!”

Akkor nézzük meg együtt ennek a gondolatnak a megvizsgálását. Végezd velem a Munkát! Keress egy olyan személyt az életedből, akivel kapcsolatban ez igaz rád:

Csak akkor lehetek boldog, ha a XY úgy bánik velem, ahogy szeretném.

1. Igaz az, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás, hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak engedd mélyen magadba a kérdést. Abba a nem-tudás térbe, ahol más válaszok is rejtőzhetnek a kérdéseidre, mint amit eddig hallottál. A Munka meditáció.

2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Igen/Nem. (Nem tudom.)

3. Mi zajlik benned, ha elhiszed, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?

a) Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt benned?

b) Hogyan bánsz magaddal, hogyan viszonyulsz magadhoz, ha elhiszed, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Miket gondolsz magadról?

c) Hogyan viszonyulsz ilyenkor ahhoz az emberhez, aki szerinted nem megfelelően bánik veled? Hogyan nézel rá, milyen közel engeded magadhoz, miket gondolsz róla?

d) Milyen érzés jelenik meg benned, ha elhiszed ezt a gondolatot? Hol érzed a testedben?

e) Milyen mániáid, szenvedélyeid, függőségeid jutnak eszedbe, ha elhiszed ezt a gondolatot? Hova menekülsz, mivel vigasztalod magad?

f) Mitől félsz, mi történne, ha nem hinnéd el többé, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd? Mire jó neked ez a gondolat, mit kapsz tőle?

g) Mire nem vagy képes, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?

h) Mi mindent nem kell megtenned, ha ezt elhiszed? Mi minden alól ad felmentést ez a gondolat?

4. Ki lennél a gondolat nélkül, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha XY úgy bánik veled, ahogy szeretnéd?

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: Csak akkor lehetek boldog, ha a XY úgy bánik velem, ahogy szeretném.

+ Csak akkor lehetek boldog, ha XY nem úgy bánik velem, ahogy szeretném.

Hogyan igaz ez? Mit mond ez nekem?

Csukd be a szemedet, engedd be ezt a megfordítást, és keresd meg az igazságot benne. Most nem feltétlenül konkrét, az életedből vett megtörtént példákat keresel (azokat is lehet), hanem egy kicsit szimbolikusan nézel bele ebbe az elsőre nagyon abszurdnak tűnő megfordításba. És a „keresés” nem a megfelelő szó. Ne keress, hanem csak engedd magadba az állítást, és várj. Kérdezz és várj! Ha kérdezel és vársz, akkor előbukkan belőled a válasz. Ha keresel, akkor a szokásos jól-tudom elmédet, a szokásos gondolataidat tudod csak meglátni, megtalálni. És ne hagyd, hogy kidobjon a megfordítás, az elme hajlandó kimenekülni a példakeresésből, és egy pillanat alatt rávágni, hogy „Erre aztán nincs példa. Ez nem lehet igaz. Nem tudom.” Így nincs esélyed az öngyógyulásra. Mindenre van példa, csak türelmesen várd meg, hogy felbukkanjon, és ne csak egy, hanem legalább kettő, de még inkább három.

Olyan példákat kereshetsz itt, amikor valaki nem úgy bánt veled, ahogy szeretetted volna, és pont ez indított el benned egy olyan folyamatot, hogy függetlenítsd magad a külvilágban való keresgéléstől. Igen, ez a jól elcsépelt frázis: amíg önmagadban nem találod meg a boldogságot, addig hosszú távon senki nem fog tudni boldoggá tenni. Sőt, pont arra leszel kihegyezve, hogy megtaláld benne, ami boldogtalanná tesz. Nem is lehet másképp, hisz még „magadnak nem vagy meg”. Elkülönültél, elváltál önmagadtól, elhitted, hogy hiányaid vannak, és azóta ezeket a képzelt hiányokat kívülről próbálod pótolni. Amíg azonban nem látsz rá, hogy belül nincs semmi hiány, addig fenntartódik ez a játszma, ez a kívül keresgélés. A Négy kérdés és megfordítások minden képzelt hiányodat felfedezteti veled, és meg is kérdőjelezi. Így pedig fokozatosan visszatalálsz önmagadhoz, és már nem a külvilágot fogod zaklatni a „tegyél már boldoggá” című elvárásaiddal. Nagyon felszabadító így élni.

+ Csak akkor lehetek boldogtalan, ha a XY úgy bánik velem, ahogy szeretném.

Az előzőre nagyon hajaz. Hisz, ha valaki pont úgy bánik veled, ahogy szeretnéd, akkor semmi sem késztet arra, hogy elindulj önmagadba, a végső ön-elfogadás, önszeretet, feltétel nélküli boldogság túrájára. És így retteghetsz, hogy „Jaj, mi lesz, ha elveszítem ezt a tökéletes embert az életemből, aki pont azt adja nekem, amire szükségem van?” Már ettől a gondolattól boldogtalan vagy. És bármikor dőlsz, ha ő dől, és nem szolgálja ki tovább az igényeidet, szükségleteidet. Vagyis nem tudod megtanulni a valódi boldogságot, „csak” ennyi marad ki az életedből.

+ Csak akkor lehetek boldog, ha úgy bánok magammal, ahogy szeretném.

Bárhol, ahol azt érzékeled, hogy a másik nem bánik veled úgy, ahogy szeretnéd, ott te nem bánsz saját magaddal úgy, ahogy szeretnéd. A külső ember ennek a tökéletes visszatükröződését adja, ezért nagyon hálás vagyok neki. Nélküle mindezt nem láthatnám meg. Általa ráébredhetek minden olyan pontra, ahol magamnak nem vagyok fontos, ahol magamat nem teszem boldoggá, ahol ütöm-vágom, szőnyeg alá söpröm. Azt ajánlom, hogy írj össze mindent, amiben szerinted a másik ember nem jól bánik veled, és vesd alá a négy kérdésnek, merülj el benne, és lásd meg, hogyan bánsz saját magaddal. Ahogy haladsz ezzel a Munkával, úgy bánsz majd egyre kedvesebben saját magaddal, és tünedeznek el az eddig érzékelt hiányaid.

Jó Munkát kívánok ÖnMagadhoz!

Hogyan Bánhat Így Velem? – Megsebezve…

Hétfőn kaptam ezt a levelet, és jó alaposan megválaszoltam. Biztatlak Benneteket is, hogy kérdezzetek itt a blogon, én alkalomadtán válaszolok. Nagyon sokat tudunk egymás konkrét élethelyzeteiből, példáiból tanulni, ezért szoktam kérni, hogy kommenteljetek is bátran. Sosem lehet tudni, kit melyik történet, mondat vagy szó érint meg. Adjunk ennek minél nagyobb esélyt! És megköszönöm, ha legalább egy álnevet biggyesztetek a kommentetek alá, így könnyebb beazonosítani, kinek is válaszolunk éppen.

Szia Andi!

Előkerült L, megláttam egy másik lánnyal sétálgatni. Én nem értem ezt az egészet. És most nem a Munka által megvizsgálandó dolgokra gondolok. Hogyan lehet az, hogy valaki, akin láttam, oda vissza van értem, s még ráadásul mondta is, hogy a lelkem, lényem tetszik neki és testem meg pont olyan, amilyet szeret. Folyton fogtuk egymás kezét, és mikor eszébe jutott, hogy ott vagyok, mindig adott egy puszit. Nem értem Istent, hogy megmutat egy csodát, már ami kettőnk között van, aztán meg elveszi. Ráadásul, neki pottyant egy másik lányt. Azt sem értem, hogy ha valaki ennyire odavan, hogy lehet már közben mással. És ráadásul írtam L-nek levelet, hogy beszéljük meg, hisz a kapcsolatunk alapja az őszinteség volt (?). Semmire nem reagált, és nem vette fel nekem a telefont. Aztán írtam, ha ő már továbblépett, segítsen nekem is, csak írja vagy mondja meg, búcsúzzunk el szépen. És még azt írtam, hogy van egy buta megérzésem, hogy ő szeret engem, s addig, amíg nem írja meg az ellenkezőjét, ezt fogom hinni. Miért nem volt, és mai napig sem képes legalább egy sms-t írni, hogy csá vagy köszi, ennyi volt? Bennem megingott minden, a hitem az életben, az önismeretben… 7 éve csinálom, és egy olyan fiút vonzok be, aki így bánik velem. S ráadásul olyan „kerek” volt vele minden, hogy nem tudom, fogok e valaha ilyet érezni valakivel. Valamilyen szinten nagyon együtt voltunk…

Mi a véleményed? Z.

Drága Z,

Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. A következő támpontokat tudom adni. Nem véleményt, hanem átgondolni valókat.

1. Amit leírtál, az a szenvedés receptje. A nélkülözésé, a hiányé, a szomorúságé. Recept arra, hogyan is tudnád magad minél szörnyűségesebben érezni. Először is úgy, hogy elhiszed, bármi olyasmi történt, és úgy történt, ami és ahogy nem történhetett volna. A fő megvizsgálandó hiedelmed a történetből: „Nem szabadott volna elhagynia.”

Amíg én akarom kitalálni, diktálni, hogyan nézzen ki a valóság, addig folyamatosan szenvedek.

2. Nagyon fontos pont, hogy Te ezt az egészet érteni akarod. (És ezzel a hagyományos módon gondolkodó emberek mind így vannak.) Addig nem nyugszol, amíg meg nem mondja az igazat, addig folyamatos feszültségben tartod magad. És azt hiszed, hogy ő felelős a te bánatodért, közben pedig az a hiedelem, hogy „Meg kéne magyaráznia, miért csinálta.”

Amíg érteni akarom, miért is történt valami, addig folyamatosan szenvedek.

3. Minden gondolatodban az ő dolgával foglalkozol. Tudod, van a három dolog: az én dolgom, a másik dolga, és a Valóság/Jóisten dolga. Az, hogy ő mit csinál, kivel, szeret-e, túllépett-e rajtad, válaszol-e az sms-edre, valaha is megmagyarázza, miért tette, ez mind nem a Te dolgod. A Te dolgod annyi, és pont ezzel a helyzettel kapsz lehetőséget erre, hogy megvizsgáld a történtekkel kapcsolatos gondolataidat. Amíg a másik dolgával foglalkozol, addig mindig szenvedsz, mert semmi, de semmi ráhatásod nincsen arra, hogy ő mit csinál, vagy mit nem csinál. Gondolhatod azt, hogy tudod, mi a legjobb a számára és a számodra, a valóság azonban most nagyon máshogy gondolja.

Amíg a másik ember vagy a Jóisten dolgával foglalkozom, addig folyamatosan szenvedek.

4. Bevonzás és Önismeret. Úgy értelmezem, hogy összefüggést vonsz a között, hogy mennyire ismered önmagadat (bármit jelentsen is ez számodra), és hogy milyen embereket kellene „bevonzanod”. (Ismersz már, ez az egyik kedvenc témaköröm.) És ez úgy hangzik, mintha azért csinálnád ezt az egészet, hogy egyre „jobb” legyél, és így egyre „jobb” embereket „vonzzál be”. Mindig az jön be az életedbe, aki épp bejön, és az megy ki belőle, aki épp kimegy. Te pedig történetet gyártasz róla, hogy ő milyen. Pont olyan, mint amilyenre neked épp szükséged van, hogy szembesülj magaddal, azzal, amit még nem tudsz magadról. Ahogy Katie mondja: „Minden és mindenki csak a dolgát végzi, hogy Te végre felébredhess az álomból.” És nézd meg az ellentmondást a saját szavaidban: ő egyrészt egy csoda, másrészt viszont egy szemét, aki képes volt így bánni veled. Most akkor milyen embert is „vonzottál be”?

Az önismeret nem egy verseny, aminek a végén majd megkapjuk a nekünk járó jutalmat a nekünk legjobban tetsző formában. (Biztos olvastad a Honnan Tudhatom, hogy Rendben Vagyok című bejegyzést, azt már Neked is szántam válaszként. Illetve a Létezik-e a Titok is ide illik. Meg nagyjából az összes nyolcvanvalahány.)

Amíg azért tanulok önismeretet bármilyen formában, vagy amíg azért végzem a Munkát, hogy ez által „csodás” embereket és eseményeket „vonzzak be” az életembe, addig folyamatosan szenvedek. (A Valóság ennél jóval kifinomultabb és segítőkészebb, hisz honnan vennénk észre, hogy még mindig csak ámítjuk magunkat képzelt belső békénkkel, ha kívül minden királyosan sirály lenne?)

5. Hibáztatás és áldozatiság. Magadat is és őt is hibáztatod a történtekért. Azt gondolod, valamit rosszul tettél, elrontottál, ő pedig csúnyán bánik Veled. „Nem szabadna így bánnia velem.” Aranyos, Te hányszor bántál magaddal az életben ugyanígy? Hányszor kérted magadat, hogy bánjál jobban magaddal, aztán mégis tovább szenvedtetted magad? Mint most is. Mikor fogod végre tisztelni önmagadat, és abbahagyni a szenvedést? Mikor fogod másokról levenni azt a terhet, hogy úgy kell cselekedniük, ahogy Te akarod, különben boldogtalan leszel? Meddig fogod még másoktól függővé tenni a boldogságodat?

Amíg bárkit is hibáztatok bármiért, magamat is beleértve, addig folyamatosan szenvedek.

6. Milyen hosszú egy szerelem, vagy egy kapcsolat? Egy kapcsolat mindig olyan hosszú, amilyen hosszú. Egy élet is mindig addig tart, ameddig tart. Egyetlen pillanattal sem többet vagy kevesebbet. Mi, emberek, azonban azt hisszük, hogy „Tovább kellett volna tartania.” Sőt, mi több: „Örökké kellett volna tartania.” Ezek újabb megvizsgálandók. Mondd, ha az elején kerek-perec közlik Veled bármilyen „forrásból”, hogy ez a szerelem eddig fog tartani, és az általad csodálatosnak nyilvánított élményeket, érzéseket, rezdüléseket, érintéseket fogja tartalmazni, és tegyük fel, lett volna döntési lehetőséged, akkor vajon nemet mondtál volna? „Nem, köszönöm, ezt így inkább nem kérem.” Nem mintha lenne választásunk. Mondd, hogyan tekintenél erre a szerelemre, ha nem tudnád elhinni azt a gondolatot, hogy egyetlen pillanattal is tovább kellett volna tartania, és bármennyivel is többet kellett volna kapnod belőle, mint amit kaptál?

Amíg azt gondolom, hogy valami vagy valaki nem kerek egész úgy, ahogy van, addig folyamatosan szenvedek.

7. Boldogság. Kicsit ismerem a Történetedet. Attól félsz, hogy soha nem fogod megtalálni azt az embert, akivel boldog lehetsz, egyre fogy az időd, és így esetleg nem lesz majd gyereked. Univerzális női félelem-történet. És mennyi nő hiszi úgy, hogy ha nem ragaszkodik ezekhez az elképzelésekhez foggal-körömmel, akkor majd biztos nem is fognak megtörténni ezek a dolgok az életében. És persze az egész boldogságunk ettől függ, gondoljuk. A boldogságod nem ott kint van. A boldogságodat nem egy szerelem, nem egy csodás férfi, nem egy gyerek, nem egy bármi fogja elhozni Neked. Ők a hab a tortán (és csodálatos, ha vannak). A tortát viszont nekünk saját magunknak kell biztonságos alapokra helyeznünk. Egész életünkben hajszoljuk azt a boldogságnak nevezett valamit, csak senki nem nagyon mondta, hogy nem ott kéne keresnünk, ahol keressük. Amíg attól vagyok boldog, hogy megszereztem, megkaptam valamit, titokban mindig rettegek is, mert bármikor elveszíthetem. Katie ezt úgy fogalmazza meg, hogy: „Minden öröm fájdalom.” Ez lenne vajon akkor az a hőn áhított boldogság? Boldogság ügyben most csak egyetlen ismérv: onnan tudod, hogy valóban „megérkeztél” a boldogságba, hogy semmilyen okot nem tudsz mondani arra, miért is vagy boldog. Ezt hívják ok nélküli boldogságnak.

Amíg egy embertől, tárgytól, történéstől, vagy bármi mástól várom a boldogságomat, addig folyamatosan szenvedek.

Még tovább tudnám folytatni, de azt hiszem egyelőre bőven elég ennyi. Még egy kis megvizsgálandó hiedelem lista:

- Félek, hogy soha többé senkivel nem fogok ilyet érezni.
- Ez nem fair az élettől és Istentől.
- Isten egy szadista. (Nagyon általános emberi hiedelem.)
-Van egy megérzésem.
-Tudom, hogy mi zajlik a másik emberben. (Szeret engem.)

Drága Z. Kérlek, mélyen engedd be magadba a szavaimat, és alaposan vizsgáld meg a kiemelt hiedelmeidet a Négy kérdéssel és a megfordításokkal. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen felismerésekre jutsz saját magadtól, én csak a saját tapasztalataimat tudtam leírni Neked. Keresd meg a saját igazságodat, és szabadítsd fel magadat a félelmeid szorításából. És tudd, ezt nem csupán magadért teszed. Hanem az összes többi nőért, férfiért, és gyermekért. Ha benned tiszta elme és békesség lesz, akkor másoknak sokkal könnyebb dolga lesz. Köszönöm, ha komolyan veszed a boldogságodat.

Szeretettel, Andrea