Valódi Bőséges Új Évet Kívánok

Már több bejegyzésben foglalkoztam a Pénz témakörével (Lásd: Pénz és az Alvilág). Ma, évindítónak, újra ehhez a témához nyúlok, hiszen életünk központi témája, hogy Bőségben szeretnénk élni. De amíg a bőséget a pénzzel azonosítjuk, addig nem túl sok nyugodt, békés, örömteli pillanatban lesz részünk. És, ha már egy ideje olvasod a blogot, akkor tudod, hogy egyáltalán nem a „legyünk spirituálisak és szegények” filozófiát követem. Byron Katie-ben az a jó, hogy nincs semmilyen filozófia. Hisz minden filozófia behatárol, köt, keretekbe zár – egy újabb hiedelemrendszer. És ennek a vége megint csak elkülönülés; nekem pedig az az álmom, hogy egyre többen kapcsolódjunk. Úgy valódian. Saját magunkhoz is elsőként, és utána természetszerűleg egymáshoz is.

         Ha visszabontod a hiedelemrendszeredet a Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal, akkor egyre több pillanatodat fogod valódi kapcsolódásban és bőségben - szeretetben élni. Amint ennek az ízét megízleled, rá fogsz jönni, hogy ezzel semmi nem vetekedhet. Kívánom Neked az új évre, hogy minél erősebb kapcsolódást alakíts ki Valódi Bőséges Önmagaddal, és csak figyeld, mi történik ennek folyományaként az Életedben. Ma újra Az Öröm Ezer Neve egyik teljes fejezetét olvashatod. Ha néha meghökkent, úgy jó. Ízlelgesd, kérdőjelezd meg, teszteld le! Katie gyakran hangsúlyozza, hogy egy szavát se hidd el, mert akkor ez is hiedelemrendszerré válik. Mindent tesztelj le önmagadnak. Mert csak így lehet a sajátod. Kellemes utazást 2011-re!

Öröm 77 – A mester kész folyamatosan adni, mert az ő gazdagságának sosincs vége.

„Mi, emberek úgy hisszük, hogy mivel Jézus és Buddha is egy szál köntösbe öltöztek, és semmijük nem volt, akkor a szabadságnak így kell kinéznie. De lehet-e egyszerre „normális” életet is élni és szabadnak lenni? Képes vagy-e ezt itt és most megtenni? Én ezt szeretném megéletni veled. Mindkettőnknek ugyanaz a vágya: a te szabadságod. És nekem kedvemre van, hogy ragaszkodsz az anyagi világ tárgyaihoz, akár megvannak neked, akár nem, mivel ez is csak azt a célt szolgálja, hogy rájöjjél, minden szenvedés az elméből fakad, nem pedig a világból.

         A tárgyak a gondolataidat szimbolizálják. A vágy metafórái ők, az olyan gondolatoké, mint „Akarom”, „Szükségem van”. Nem kell feladnunk a tárgyainkat. Ők csak jönnek és mennek; semmi irányításunk nincs efelett; bár lehet, hogy azt hisszük, van, de valójában nincsen. Bárki is kezdte el tanítani azt, hogy meg kell szabadulnunk a tárgyainktól, vagy el kell ajándékoznunk őket, az egy kicsit össze volt zavarodva. Néha persze észrevesszük, hogy amikor elveszítünk mindenünket, akkor sokkal szabadabbak vagyunk, és azt a következtetést vonhatjuk le, hogy könnyebb vagyontárgyak nélkül élni. Aztán pedig azt vesszük észre, hogy már megint nem vagyunk szabadok. De amikor a hiteinkkel dolgozunk, akkor a nagy vagyon birtoklása teljesen egyenértékű lesz azzal, ha semmink sincsen. A szabadságot csak a valóságot szerető elme tudja elhozni.

         A bőségnek semmi köze a pénzhez. A gazdagság és a szegénység belülről fakad. Bármikor, amikor úgy gondolod, hogy tudsz valamit, és ettől stresszes vagy, szegénységet tapasztalsz meg. És bármikor, amikor azt éled meg, hogy elegendőd van, sőt több mint elegendőd, akkor gazdagságban élsz.

         Azon emberek számára, akik elkezdenek belső önvizsgálatot végezni, a munkájuk másodlagossá válik. Mert a munkád nem a pénzcsinálásról szól, nem is arról, hogy emberekkel dolgozol, vagy lenyűgözöd az ismerőseidet, vagy tiszteletet kapsz, vagy biztonságot nyújt. A munkád csak egy lehetőség, ahol ítélhetsz, önvizsgálatot tarthatsz, és ez által megismerheted magad. Minden – minden férfi, nő és gyerek, minden fa és kő és szélvihar, minden háború is – a te szabadságodról szól. Az állások jönnek és mennek, a cégek és a nemzetek felemelkednek, majd letűnnek, és te nem ezektől függsz. A szabadság az, amire mindannyian vágyunk, és a szabadság az, ami már most is vagyunk. És ha egyszer ezt megérted, akkor olyan kiváló és kreatív lehetsz a munkádban, amennyire csak akarsz, beleadhatod az összes energiádat akár, mert többé nem létezik számodra a kudarc lehetősége. Rájöttél, hogy a legrosszabb dolog, ami történhet veled, az egy gondolat.

         A pénz nem a te dolgod; az igazság a te dolgod. A „Több pénzre van szükségem” című történet az, ami megfoszt gazdagságod felismerésétől. Bármikor, amikor azt gondolod, hogy a szükségleteid nincsenek kielégítve, egy jövőbeli történetet mesélsz éppen. A jelen pillanatban éppen annyi pénzednek kell lennie, amennyi éppen van. Ez nem csak egy elmélet; ez a valóság. Mennyi pénzed van? Na, most pont ennyire van szükséged. Ha nem hiszed, nézd meg a bankszámlakivonatodat. Honnan tudod akkor, hogy mikor kell több pénzednek lennie? Amikor több van. És honnan tudod, hogy kevesebbnek kell lennie? Hogy kevesebb van. Ha erre rájössz, ez jelenti az igazi bőséget. Mert ez azt eredményezi, hogy semmivel nincs gondod a világban, akár munkát keresel, bemész a munkahelyedre, elmész sétálni, vagy épp észreveszed, hogy üres a hűtő.

         A szív képes dalra fakadni! És igazából pont ezért szeretnél több pénzt. Nos, akár ki is hagyhatod a pénz részét az ügynek, és dalra fakadhatsz. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz meg a pénzed is hozzá.

         Én szeretem, amikor van pénzem, és azt is szeretem, amikor nincsen. Számomra a pénz elköltése nem több mint valami olyasminek a továbbadása, ami nem is az enyém. Semmit nem tehetek, hogy távol tartsam, ha éppen továbbadásra van szüksége. Ha viszont nem kell továbbadódnia, akkor nincs szükség arra sem, hogy hozzám jöjjön. Szeretem, amikor bejön, és azt is, amikor elmegy tőlem.

         Amikor pénzt kapok, izgatottan megborzongok, mert tudom, hogy nem az enyém. Mindössze csatorna vagyok, még csak nem is gondozó. Éppen én vagyok annak a megfigyelője, hogy mire is szánódik az a pénz. Abban a pillanatban, ahogy valahonnan megkapom, előbukkan valami, amire szánva van. Szeretek pénzt adni. Sosem szoktam pénzt kölcsönözni; odaadom valakinek a pénzt, ő pedig kölcsönnek hívja. Ha pedig visszafizeti, akkor tudom meg, hogy kölcsön volt.”

Lábtörlő Lét - Még Egyszer a Bizalomról

Úgy tűnik, folytatást kíván a tegnapi bejegyzés a Bizalomról. Idézek egy frissen beérkezett kérdést ezzel kapcsolatban: „Pont most olvastam a bizalommal kapcsolatos bejegyzést. Mi van akkor, ha újra megbíztam az illetőben és szó nélkül többször megint átcseszett? De tényleg, és amikor rákérdeztem és kiderült, hogy tényleg hazudott, közölte, hogy én egy sérült vagyok... Ezzel nem tudtam mit kezdeni. Többé már nincs kedvem hinni egy ilyen emberben. Mennyi esélyt kell adni valakinek?”

Ez az olvasó nem olvasta el alaposan a tegnapi bejegyzést. (Ajánlom a felfrissítését: A Bizalomról) Kihangsúlyoztam, hogy hülyének és lábtörlőnek nem kell lenni, és Katie példája a többszörösen későn érkező barátról is erről szólt. Katie úgy fogalmazta meg ezt, hogy egy idő után egy bizonyos viselkedés már „nem hatékony”. De nézzünk akkor további gyakorlati eseteket, amikor érdemes elgondolkozni azon, hogy meddig játsszuk még tovább a játékot. Mert a „hiba” a mi készülékünkben van: valamilyen tudattalan félelmünk, hiedelmünk tart vissza minket attól, hogy tisztázzuk a helyzetet, vagy kilépjünk egy olyan kapcsolatból, ahol lábtörlőnek használnak minket. Pontosabban, senki nem tud lábtörlőnek használni: te teszed magadat lábtörlővé, amikor hagyod, hogy újra meg újra lejátszódjon ugyanaz az eseménysor. Lehet, hogy ez így nem tetszik neked; az életed azonban nem attól fog új irányt venni, ha benne maradsz a szmötyidben, hanem akkor, ha szembenézel az áldozatiságoddal. Áldozatnak lenni sokszor könnyebb, mint őszintének lenni magammal és másokkal, és felülvizsgálni a félelmeimet. És amíg a neheztelés legkisebb csíráját is érzed valaki iránt, a Munkád nincs elvégezve.

Fontos azt is tudnod, hogy ez egy folyamat, mely türelmet, kitartást és finom bánásmódot kíván meg tőled saját magad iránt. Sokan úgy gondolják, hogy beszélgetnek velem egyszer, vagy eljönnek egy egynapos tanfolyamra, ahol én csodát teszek velük, és másnaptól minden csupa királyság lesz az életükben. Hát nem. A Munka munkás. Viszont azon kevés módszerek közé tartozik, melyet egyedül is tudsz végezni, nagyon élvezetes, és ha rendszeressé teszed, akkor hamar van látványos eredménye. Az eredmény pedig az, hogy rá sem fogsz ismerni az élethez való hozzáállásodra, saját magadra, és a körülötted levő emberekre. No, de vissza a bizalom-megingós példákhoz.

1. Megbeszélem egy barátommal, hogy találkozunk x órakor. Elkésik. Egyszer rendben, fel sem hozom. Aztán másodszor is, majd újra és újra. Dühöngök, méltatlankodok, vádolom, hogy nem tart tiszteletben, nem vagyok fontos számára, stb. Először is ezeket a gondolataimat mind megvizsgálom a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal. És dönthetek úgy, természetesen, hogy annyira szeretem ezt az embert, hogy bevállalom, továbbra is ilyen késősen találkozzunk, de tudjak arról, hogy rajta semmit nem kérhetek számon. Ha ő ilyen késős, az az ő dolga. Ha ez nekem probléma, akkor nem találkozom vele többet, vagy kitalálok valami alternatív megoldást a randijainkra. Ha nincs begőzölve az agyam a dühtől, akkor pillanatok alatt találok ilyen megoldást.

2. Tegyük fel, hogy felveszek egy alkalmazottat, akinek ilyen meg olyan feladatai vannak. Mondjuk, elég sűrűn előfordul, hogy az alkalmazott nem kap részletes útbaigazítást arról, mit és hogyan várnak el tőle – általános az a tünet, hogy feltételezzük a másikról, biztos úgyis tudja. Ő meg persze nem meri megkérdezni, nehogy hülyének tűnjön, és rossz benyomás alakuljon ki róla. TISZTA KOMMUNIKÁCIÓ! Tessék elmondani neki, megbeszélni vele, tájékoztatni, írásba foglalni. Lehet, hogy belekerül egy órámba, de utána sokkal könnyebb dolgom lesz a teljesítmény értékelésekor. Ha azt tapasztalom, hogy nem végzi rendesen a munkáját, akkor leülök vele beszélgetni, megkérdezem, tisztában van-e minden feladatával, képes-e a kívánt szinten megcsinálni őket. Ha azt mondja igen, kap még egy esélyt. Ha ezután is folytatódik a nem megfelelő munkavégzés, akkor azonban már nem hatékony megtartanom ezt az alkalmazottat. Érdemes megkérdezni tőle ilyen esetben, hogy ő elégedett-e a saját munkájával, és ő alkalmazná-e saját magát? Általában ő is teljesen tisztában van a helyzettel és a teljesítményével. Nincs háborgás, harag – tények vannak. Ha én még x-edszer is belemegyek a játékba, akkor csakis én vagyok a felelős érte. Ha nekem fontos a cégem hatékonysága, sikeres üzletmenete, akkor az ehhez megfelelő emberekkel kell dolgoznom, amúgy pedig ne csodálkozzam, és ne a nem erre a feladatra való személyt okoljam. És nézzem meg, hogy mi az, amiért még mindig ott tartom a cégnél.

3. Pénzt adok kölcsön valakinek, elfelejti időben visszaadni. Vagy egyáltalán nem adja vissza. Megfogadom, hogy soha többet, aztán, amikor megint jön, újra nyúlok a zsebembe. Aztán szenvedek, hogy már megint nekem kell kajtatnom a pénzem után, meg milyen szemét, hogy nem képes visszaadni, és újra fogadkozom. És ez így megy. Megállítani csak én tudom. A döntő pont ebben a helyzetben ott van, amikor jön és kéri a pénzt. Miket gondolok akkor? Miért adok? Miért nem mondom azt, hogy nem? Sokan ilyenkor attól félnek, hogy nélkülük az illető akár meghalna, reménytelenné válna az élete. Vagy, hogy elveszítenék ezt az embert, és még mindig jobb így, mintha nem lenne. Vagy rossz barátnak, szülőnek tarják magukat, ha nem adnak. Nos, ezek azok a hiedelmek, melyek „odaadatják” veled a pénzt. Amíg ezeket elhiszed, nincs nagyon választási lehetőséged. És addig mindig lesz olyan helyzet, amikor kihasználva érzed magadat. A gondolataidat csak te tudod meghallani, utána megvizsgálni a Munkával.

Ebbe a pakliba tartozik még a partnerünk iránti bizalom elveszítése, főként az ún. megcsalás által. Ez egy nagyon komoly, összetett téma, amivel majd külön szeretnék foglalkozni.

Mindenből, ami történik, épülhetsz, tanulhatsz. A dolgok érted történnek, esélyt adnak arra, hogy tudatos szintre juthasson benned mindaz az eltemetett hiedelemrendszer, amit születésed óta magadévá tettél. Ha az élet nem zajlana, akkor sosem ébredhetnél magadra. Szóval, fogadd nagy-nagy nyitottsággal, bármit hozzon is eléd – ez vezet el valódi önmagadhoz. Mert minden és mindenki csupán a dolgát teszi, hogy ez megtörténhessen veled. Katie megfogalmazásában:

„Megbízik a megbízhatatlanokban, épp úgy, mint a megbízhatókban. Mindannyiukban megbízik, teljesen, hogy azt teszik, amit tesznek. És mivel mind pontosan ezt teszik, sosem csalódik. Az emberek azt tesznek, amit tesznek – ebben teljesen megbízhat. Milyen jó, hogy ez itt megmondta az igazat; nézd csak meg mindazt az ajándékot, mely ebből fakadt. Milyen jó, hogy a másik pedig hazudott; nézd meg abból mi minden ajándék származott. (Byron Katie)