Mi is az a Szeretet? – Scott Kiloby Videó

Érdekes ügy ez a szeretet. Abszurd módon tán a legtöbb szenvedést okozó koncepciónk. Azért mondom, hogy koncepciónk, mert a szeretet nem egy „valami” és nem „valamilyen”. Csakhogy mindannyian egy bizonyos valaminek és valamilyennek hittük el. Bizonyos viselkedések, cselekvések, megnyilvánulások, nézések, arckifejezések, hanghordozások, szavak, mondatok, érzelmek, testi érzetek összességének, melyben mind valahová máshová tettük a hangsúlyokat. Vagyis, ki miből érzékeli, hogy szeretik, illetve ki miből érzékeli önmagát szeretettelinek, annak, aki szeret. És ily módon egy csomó minden nem tartozik bele a „szeretetbe”, amiből egy kizáró valamit farigcsálunk az életünk során. Ráadásul azt hisszük, hogy a szeretetet a másik ember „tartalmazza”, majd tőle fogjuk megkapni, ő fogja odaadni nekünk. És persze akkor, ha mindezt kiérdemeljük, olyanok leszünk, amilyennek szerintünk ehhez lennünk kell, úgy viselkedünk és élünk, hogy „szerethetőnek” látszódjunk. Örökös hajsza és keresés, állandó félelem, folyamatos hiányérzet fakad mindebből.

A tanfolyamokon rendszeresen megkérem a résztvevőket, hogy gyűjtsék össze, miből gondolják, hogy valaki szereti őket. Jó részletesen. És miből gondolják, hogy valaki nem szereti őket? Honnan tudhatom, hogy valaki szeret-e vagy sem??? És mit várok magamtól ahhoz, hogy szeretettelinek érzékeljem magam? Te is ülj le egy papírral és tollal, és jó alaposan nézegess bele önmagadba. Mi mindent hittél el a szeretetről, hogyan is néz az ki?

Azért fontos mindez, mert megláthatod, hogy a szeretet eddig a fejedben létező valami, koncepció volt. Valami elméletinek az előállítására törekedtél egész életedben. Szavakról és képekről hitted el azt, hogy ezek a szeretet, és ezeket hajszolod nap mint nap. Mindeközben folyamatos szeretethiányban szenvedsz. Gondolkodni tanultunk meg a szeretetről, s abszurd, hogy pont a gondolatok takarják el előlünk… Annyival egyszerűbben is lehet.

Például megkeresheted a „szeretetet” a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal (MÖ) ez még intenzívebb és mélyrehatóbb, mint csupán papírra vetni az erről szóló gondolataidat, de kezdetnek az is szuper. Az MÖ-vel egy önvizsgálatban végignézed mindazt, amit a szeretetről elhittél. És a testedbe ragadt érzelmeket is gyengéden átérezheted, megélheted. Megismerheted azt a csomagocskát, amit minden emberi kapcsolódásodba magaddal cipelsz. És át is láthatsz rajta. Az önvizsgálatokban úgy mondjuk, hogy egy bizonyos koncepción vagy identitáson „átlátunk”, vagyis meglátjuk, hogy „üres”. Nem az, aminek eddig hittük és éreztük, de nem is valami más. Egyszerűen elnyugszanak, feloldódnak a címkék, képek, szavak, melyekkel eddig próbáltunk valamit, valakit, vagy valamit meghatározni. Izgalmas, felszabadító, szépséges folyamat. Aminek eredményeképpen elcsendesül az elme zakatolása, az összehasonlítás, a hiány, a keresés. És érdekes mód egyre több „szeretetet” érzékelünk. Mindenben és mindenkiben. Csak ez már teljesen más, mint amilyen eddig volt. Szavakkal leírhatatlan, átadhatatlan, elméletekkel, gondolatokkal megfoghatatlan, csak tapasztalati úton megismerhető.

Más, életünket és szenvedésünket alapvetően meghatározó koncepciókat is érdemes elindulni „keresni” és „szétszedni” a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal. Felsorolok egy párat. Mind olyasmi, amit objektív „valaminek” hiszünk, de sosem vizsgáltunk meg közelebbről, persze jól működő eszközünk sem volt hozzá. Mert az olyan intellektuális szintű kinyilatkoztatások, mint „mindenki úgy tökéletes, ahogy van”, „csak a szeretet létezik”, „a pénz nem boldogít”, „a múlt és a jövő nem létezik”, stb. semmivel nem visznek közelebb önmagunkhoz, sőt. Az MÖ-vel saját magad számára tárhatod fel és nézheted meg mindezt. Tehát akkor néhány meghatározó koncepció: tökéletesség, boldogság, probléma, idő, jelen-múlt-jövő, egészség-betegség, bizalom, biztonság, konfliktus, élet-halál, rend, szenvedés, fájdalom, stb. Érdemes felfedezned, milyen alapkoncepciókra építetted fel az életedet, majd elindulni ezeket „keresni”.

Figyelmedbe ajánlom Scott szeretetről szóló videóját. Érdemes néhány percet rászánnod.

Tapasztalatom és sok más ember megélése szerint, az Élő Önvizsgálatokat szinte lehetetlen leírások és videók alapján megtanulni, úgy, hogy aztán hatékonyan tudd végezni. Gyere, tanuld meg velünk. Két csoportos nap és utána három egyéni konzultáció a csomagban, hogy minél személyesebb megtapasztalást szerezhess. Várunk szeretettel képzett, okleveles ÉÖ facilitátorcsapatunkkal. Olvasd el a részleteket az alábbi linkre kattintva:

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. október 18-19. (Jelentkezési határidő: szeptember 26.)

Olvasd El Scott Kiloby Két Könyvét: Élő Felismerés és Élő Kapcsolat

Elkészültünk Scott Kiloby két legfontosabb könyvének fordításával és lektorálásával. Abban állapodtam meg Scott-tal, hogy a két könyvet EGYBEN tudjátok tőle megvásárolni:

Élő Felismerés és Élő Kapcsolat együtt: 25 USA dollár

Megköszönöm, ha Scott szellemi termékét, illetve az én ebbe fektetett pénzemet, energiámat és időmet megtisztelitek azzal, hogy megvásároljátok a könyveket, és nem terjesztitek ingyenesen, főleg nem töltitek fel őket sehova az internetre.

Egyelőre Pdf-es formában elérhetők a könyvek, és a következő módon tudtok hozzájuk jutni:

Scott honlapján a Donation (Adomány) fülre kattintva átutaljátok neki a 25 dollárt. (PayPal vagy bankkártyás fizetés lehetséges. Az egész tranzakcióról részletesen a bejegyzés utolsó részében találsz infót.)
Aki tud angolul, rögtön kattintson a következő linkre, az angolul nem tudók lejjebb találnak részletes magyar nyelvű infót: http://kiloby.com/books.php

Ezután küldjétek el nekem a kifizetést visszaigazoló emailt (andi.oravecz@gmail.com), és én küldöm el nektek a könyveket Pdf csatolmányként. (Ehhez érdemes nem citromail jellegű email-fiókkal rendelkezni.) A nekem szóló emailben szerepeljen, hogy kinek a számlájáról ment az utalás, illetve, ha több személy utalása ment egy számláról (25 dollár x személyek száma), akkor az összes személy e-mail címe, amelyekre egyenként küldöm majd el mindenkinek a saját példányát. (Lehet, hogy csak néhány óra elteltével, vagy másnap tudom küldeni a könyveidet, nem vagyok folyton internet közelben.)

„Az Élő Felismerés és Élő Kapcsolat szövege szerzői joggal védett anyag. Kérem, ne terjessze, ne másolja, ne rakja fel az internetre. Ön csak egy személyes használatra szóló végfelhasználói engedélyt vásárolt. 2011. A Kiloby Csoport. Minden jog fenntartva.”

„Talán önutálattól, kétségektől, depressziótól, aggodalomtól, függőségtől, túlzott gondolkodástól, vagy valamiféle érzelmi vagy lelki dologtól szenvedünk. Lehet, hogy mindig is rosszul éreztük magunkat a bőrünkben. Lehet, hogy konfliktusba keveredünk másokkal, vagy fájó megbánást és bűntudatot élünk meg kapcsolatainkban. Magunkat valamilyen módon hiányosnak, fogyatékosnak vagy elégtelennek éljük meg.

Némelyikünk számára az élet egészen jól alakul. Semmi komoly törés. Semmi igazi nehézség. Talán átéltünk bizonyos fokú elégedettséget vagy még az igazi szabadság pillanatait is. De még azok is, akik egész jó életet éltek idáig, hordoznak magukban egy finom, állandó és emésztő érzést, hogy az élet kirakós játékából egy fontos darab egyszerűen elérhetetlennek tűnik.

A megelégedettség utáni keresésünk során belebotolhattunk vallásokba, filozófiákba, önfejlesztő programokba vagy spirituális tanításokba, amelyek levettek minket a lábunkról, vagy a szép nyelvezetükkel, vagy azzal az ígérettel, hogy az út végén, sok év kemény munkája után, rábukkanhatunk a megelégedettségre, amit kerestünk. Szorgalmasan és komolyan beleástuk magunkat e programokba, mesés világi javak vagy túlvilági spirituális síkok ígéretei által elcsábítva.

… A tanítások, vallások, tanfolyamok, módszerek, utak és gyakorlatok csupán eszközök. Meghívások ők, hogy belenézzünk a közvetlen tapasztalásainkba. Ha egy tanítás nem arról szól, hogy visszairányítson minket a saját tapasztalásunkhoz, akkor az csak elterelés. Nem arról van szó, hogy évekig egy módszerre vagy gyakorlatra fókuszálunk a későbbi jutalom reményében. Nem is ékes spirituális szavak memorizálásáról. Inkább arról, hogy ez a módszer állandóan a jelen megtapasztalásunkra irányít minket. Annak a felfedezéséről szól, hogy a megszabadulás kincse már benne rejlik abban, amik vagyunk.”

(Scott Kiloby: Élő Felismerés)

A két könyv elolvasása mind az Élő Önvizsgálatok (Living Inquiries) „elméletében”, mind pedig gyakorlatában nagy elmélyülést tesz lehetővé. Az Élő Felismerés inkább „elméleti”, az Élő Kapcsolat pedig gyakorlati oldalról közelít, sok önvizsgálati mintával. Valakinek ez elegendő ahhoz, hogy egyedül is végezni kezdje az Önvizsgálatokat, mindazonáltal érdemes legalább egyszer facilitátorral (segítővel) megtapasztalni, hogyan is zajlik ez valójában. Ebben hamarosan „hivatalosan” is rendelkezésetekre tudok majd állni, amikor levizsgázom Scott-nál. Személyes tapasztalatomban nagyon sokat segítettek a facilitátorral végzett önvizsgálatok.

Az egyik fordítás-segítőm ezt írta tegnap:

„Andikám, köszönöm Neked, hogy ezt a könyvet elolvashattam most, csodás és már az olvasás közben egyfajta szabadságot éltem át. Köszönöm a fáradságos munkádat, ahogy ezeket terjeszted és elérhetővé teszed. Ha kész a könyv, ajándékozgatni fogom. :) Ölellek: Zs.”

Bátorítalak Benneteket, hogy 400Ft-ért nyissatok Paypal számlát, amivel bármikor ingyen utalhattok pénzt bármilyen más Paypal számlára. Plusz sokkal biztonságosabban lehet fizetni az interneten vele, mert nem kell megadnod a bankszámlaszámodat, kártyaadataidat, stb. a tranzakciókor. Paypal számlát meglévő bankszámlához lehet rendelni. (Azon a ponton, hogy bank küldi ki a Paypal kódot, én rögtön akkor felhívtam a telebankot, és személyesen kértem az ügyintézőt, aki megmondta, így nem kellett napokat várni. Lehet h internet bank esetén ez rögtön meg is jelenik a bankszámládnál.) Nagyon részletes leírást a PayPal számla nyitásáról itt találtok:
http://www.penzesmunka.hu/paypal_szamla.html

És akkor a vásárlási tranzakció menete, azok kedvéért magyarázatokkal, akik nem beszélnek angolul (és a legegyszerűbb, ha kérsz egy angolostól 2 perc segítséget. :)

Itt kezdd: http://kiloby.com/books.php

1.      Katt a DONATE szóra

2.      Amount USD oszlopba: 25.00 (ponttal, nem tizedesvesszővel, ahány példányt veszel, annyiszor 25 USD)

3.   Katt ide: Checkout (ha van PayPal számlád, válaszd azt a fizetési opciót: Checkout with PayPal)

4.   Ha van PayPal-od: üsd be az email címedet és jelszavadat, és a PayPal felületén intézheted tovább az utalást

5.  Ha nincs PayPalod: Klikkelj oda, hogy ’Don’t have a PayPal account?’ – itt tudsz Mastercard-dal vagy Visa-val fizetni

7.      Ki kell töltened a következő mezőket:

Country: Hungary (gördítsd le)

Card number: Kártyaszám

Payment Types: jelöld meg a kártya típusát

Expiration date: Lejárati dátum: előre hónap, utána év

CSC: az aláírásmezőben szereplő utolsó 3 számjegy (Visa és Mastercard esetén)

First name: Keresztnév

Last name: Vezetéknév

Address line 1: házszám, utca

City/State: Budapest vagy az adott település neve

ZIP code: Irányítószám

Phone type: Home (otthoni), Mobile, Work (munkahelyi) azt írják, hogy ez az esetleges problémák felmerülése esetére szükséges

Phone number: 0036 és szám

Email: email címed

8.      Klikk a ’Review and Continue’ gombra – idáig tudtam nézni, mert nem engedett tovább a rendszer adatok híján. Gondolom, már csak olyasmi jöhet, hogy Send (money) – (Küld) vagy Approve (jóváhagy)

A Hang a Fejedben Nem Te Vagy - Scott Kiloby: Megtalálhatatlan Én – Megtalálhatatlan Önvizsgálat

Ma egy Minta-Önvizsgálatot olvashatsz, az önvizsgálat végzését megkönnyítő hasznos tippekkel együtt. Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy tapasztalatom szerint, szinte lehetetlen ennyi alapján hatékonyan végezni egyedül a Megtalálhatatlan Önvizsgálatot. És arra is kérlek, hogy ne vonj le messzemenő következtetéseket abból, amit itt olvasni fogsz. Amikor először találkoztam a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal (MÖ), „érdekesnek” találtam, majd néhány alkalom után kezdtem el tapasztalni hihetetlen erejét. Ez egy fokozatos elmélyülés Ön-Magadba, bizonyos ideig kitartó vizsgálódásra van szükség, hogy feltárulhasson az a mélyre leülepedett „ős-történeted”, amit magadról elhittél már nagyon kicsi korodtól kezdve.

         Az MÖ igen erőteljes, gyakorlati megtapasztalást ad arról, hogy tényleg nem az vagy, aminek, akinek elhitted magad. Valóban meglátod és megéled, hogy képekben, szavakban és energiákban hittél eddig, összetévesztve mindezt saját magaddal. Ennek egy rövid példáját olvashatod a mai bejegyzésben, és jövő hétfőtől megvásárolható lesz Scott Kiloby MINDKÉT könyve: Az Élő Felismerés és Az Élő Kapcsolat is. A két könyv egy „csomagban” lesz elérhető, ami biztosítja azt, hogy a lehető legtöbb „muníciód” meglegyen az én-feldolgozáshoz. Erről hétfőn többet, most pedig térjünk a megtalálhatatlan tárgyra. J

A Megtalálhatatlan Önvizsgálat – A Megtalálhatatlan Én

Ebben a fejezetben, Caleb azt az áldozat-én-t próbálja megtalálni az önvizsgálattal, akinek önmagát hiszi. Emberek és identitások sokaságával végeztem már el ezt az önvizsgálatot, az apától kezdve, a vezérigazgatón át, egészen az értéktelen én-ig. Azt az alapvető hiedelmet is vizsgálat alá vettük, miszerint elkülönült én-ek (azaz egók) vagyunk, úgy hogy semmilyen más kiegészítő címkét nem adtunk hozzá, mint pl. „értéktelen én”. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy az önvizsgálat sokkal erőteljesebb, ha egy bizonyos címkéjű identitást keresel vele. Önmagában az „én” szó semmi különösre nem mutat. Mindannyiunknak vannak olyan meghatározó én-történeteink, amiknek magunkat hisszük. Nagy segítség, ha a történetet egy konkrét címkére szűkítjük le. A „levél” szó, például, semmilyen konkrét levélre nem mutat az erdőben. De amikor elnevezed juharlevélnek, akkor már pontosan tudod, mit is keresel. Hasonló módon, ha az én-t megcímkézed (pl. értéktelen én vagy áldozat én), akkor már pontosan tudod, mit is keresel – ez az az identitás, akinek önmagadat hiszed. Úgy gondolom, hogy a könyv további fejezetei mindezt teljesen világossá fogják tenni.

         Elsőre viccesnek hangozhat, hogy nem tudod megtalálni magad, ha tényleg elkezded keresni, mégis adj esélyt ennek az önvizsgálatnak. Nagy meglepetésben lehet részed. Furcsának hathat valami olyasmit keresni, ami ennyire egyértelműen létezőnek tűnik, épp ebben rejlik az önvizsgálat ereje. Amint elolvastad ezt a fejezetet, próbáld is ki. Az önvizsgálat természetesen egy trükk. Az én, akit próbálsz megtalálni, üresnek bizonyul. Az üres azt jelenti, megtalálhatatlan.

         Az önmagunknak mesélt történetek csak addig tűnnek igaznak, amíg közvetlenül rájuk nem nézünk, és meg nem látjuk, hogy mindössze tovatűnő gondolatok. Ez az önvizsgálat ennek a felfedését szolgálja. Ugyanakkor ezt már itt és most is észreveheted, még mielőtt magát az önvizsgálatot egyáltalán elvégeznéd. Vedd észre, hogy a tudat látja a gondolatokat jönni és menni. Ha képes vagy a gondolatot látni, akkor vajon te vagy az a gondolat? Mi néz rá a gondolatra? A tudat(osság) az, ami mélyebb értelemben az, aki vagy. A Megtalálhatatlan Önvizsgálat egyenként választja le a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, melyek, amíg összeforrottnak látszanak, hihetetlen erővel azt éreztetik, hogy a történeted igaz.

         Az MÖ-t több módon tudod elvégezni. Előnyös lehet, ha valaki más teszi fel neked a kérdéseket (egy facilitátor). Egyedül is végezheted, papír és toll segítségével. Szép nyugodt tempóban haladj a kérdések megválaszolásával. Ahogy gyakorlottabb leszel az MÖ-ben és a többi önvizsgálatban, akkor még könnyebb lesz egyedül végezned őket, egyszerűen csak ránézve a tudatban felbukkanó gondolatokra, érzelmekre és érzetekre. Nem lesz már szükséged facilitátorra, és nem is kell majd semmit leírnod többé.

Hogyan működik a Megtalálhatatlan Önvizsgálat?

1. Nevezd meg. Nevezd meg a személyt (pl. szerethetetlen én, áldozat én, nem megfelelő én). A keresendő én a saját történeted tartalmából kerül meghatározásra.
2. Találd meg. Próbáld megtalálni a keresett én-t. Menj végig az összes fő gondolaton, érzelmen és érzeten (egyenként) melyek a személyt alkotják. Minden jelenség esetén tedd fel a kérdést, „Ez én vagyok?” (Ez a gondolat én vagyok? Ez az érzelem én vagyok? Ez az érzet én vagyok?) Természetesen, ha valaki mást viszel végig az önvizsgálaton, akkor az „Ez én vagyok?” kérdés helyett azt kérdezd, „Ez te vagy?”

Megtalálhatatlan Önvizsgálat: Önvizsgálati minta

Facilitátor: Nevezd meg a személyt, akit szeretnél megtalálni.

Caleb: Szeretném megtalálni önmagamat.

Facilitátor: Rendben, elvégezhetjük az önvizsgálatot az általános én-érzet megkeresésére. De érdemes megnézni, ki az benned konkrétan, aki a szenvedésedet okozza.

Caleb: Mindig is áldozatként gondoltam magamra. Az élet igazságtalanul bánik velem. Legtöbbször nyomorultul érzem magam. A tegnapi nap egy jó példa erre. Egész nap csak ültem és egyedül éreztem magam.

Facilitátor: Jó, akkor keressük meg Calebet, az áldozatot. Lazulj el és helyezkedj el kényelmesen. Csukd be a szemedet, és nézz rá a fejedben a „Caleb” szóra. Nem kell sietned. Az a szó, hogy Caleb, az áldozat te?

Caleb: Nem, ez csak egy név, egy szó.

Facilitátor: És mi van azokkal a szavakkal, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem”? Ez te vagy, az áldozat?

Caleb: Hogy ez én vagyok-e? Nem, ez is csak egy gondolat.

Facilitátor: Légy óvatos, hogy ne intellektuális választ adjál. Közvetlenül a tudatos észleléssel nézz bele. És ne felejts el odafigyelni a testedre. Reagál-e bármi módon a tested, amikor meglátod a szavakat, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem”?

Caleb: Igen, szomorúság bukkan fel.

Facilitátor: Nézz rá közvetlenül a „szomorúság” szóra. Ez a szó te vagy, az áldozat?

Caleb: Nem. De visszatért az a gondolat, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem.”

Facilitátor: Tedd ki a szavakat, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem” egy képkeretbe a fejedben. Ez segíthet meglátni, hogy csupán csak szavak. Most pedig nézz rá a szavakra a keretben. Ezek a szavak az áldozat te?

Caleb: Nem, ezek csak szavak.

Facilitátor: Tedd bele egy képkeretbe a fejedben azokat a szavakat, hogy „Legtöbbször nyomorultul érzem magam”. Ezek a szavak te vagy, az áldozat-te?

Caleb: Igen, ez nagyon úgy érződik, hogy én vagyok! A szomorúság visszatért, összeszorulás is van hozzá.

Facilitátor: Amikor egy gondolatot a keresett tárgyként érzékelünk, akkor mindig felbukkan a gondolattal együtt egy érzelem vagy érzet. Az érzelmek és az érzetek olyanok, mint valami vészcsengők, melyek arra próbálják felhívni a figyelmedet, hogy légy a testedben, és közvetlenül érezd az érzést. Akkor most lazíts el minden szót és mentális képet, és pihenj meg tudati térként. Majd fordítsd a figyelmedet a mellkasodban lévő névtelen, címkétlen energiára. Szánj erre annyi időt, amennyi csak szükséges. Lazulj el, és engedd, hogy az energia csak legyen… Ez az energia te vagy, az áldozat?

Caleb: Úgy érzem, ez az energia én vagyok.

Facilitátor: OK. Amikor egy érzelem, érzés vagy érzet énnek tűnik, az azt jelenti, hogy valamilyen gondolat is felbukkan még vele egy időben. Milyen gondolat bukkant fel?

Caleb: Az a gondolat, hogy „Ez én vagyok.”

Facilitátor: Keretezd be a szavakat. Azok a szavak, hogy „Ez én vagyok” te vagy, az áldozat?

Caleb: Nem, most tisztán látom, hogy csak szavak. És el is távoztak.

Facilitátor: Hozd vissza a figyelmedet a testedben lévő energiára, képek és szavak nélkül érezd. Ez az energia az áldozat-te?

Caleb: Nem, csupán csak energia. Már nincs rajta semmilyen történet. A szomorúság és az összehúzódás is eltűnőben vannak.

Facilitátor: Most pedig nézd meg azt a mentális emlékképet, ahogy tegnap egyedül üldögéltél és egyedül érezted magad. Ez a kép az áldozat-te vagy?

Caleb: Látom, hogy csak egy kép, mégis úgy érzem, hogy ez az áldozat-én. A szomorúság és az összeszorulás megint itt vannak.

Facilitátor: Az a két szó, hogy „szomorúság és összeszorulás” az áldozat-te?

Caleb: Nem, ezek csak szavak.

Facilitátor: Légy tudatásban a szomorúságnak és az összehúzódásnak elnevezés, címkézés nélkül. Ez az energia te vagy?

Caleb: Nem, nem én vagyok, de ez az energia be van ragadva.

Facilitátor: Amikor az energia beragadtnak érződik a testben, akkor még mindig van gondolati szintű azonosulás is. Előfordul, hogy a gondolatok mentális képek formájában jelentkeznek, nem pedig szavakként. És ezeket a mentális képeket az elme rávetíti az érzelemre, érzésre, érzetre. Csukd be a szemed és nézd meg, látsz-e bármilyen mentális képet?

Caleb: Igen, az energia egy csomót alkot. A csomó képét látom.

Facilitátor: Akkor csak a csomó képét nézd. Csak figyeld a képet, ne írd le, mit látsz, csak nézd. Be is keretezheted. Ez a kép te vagy, az áldozat?

Caleb: Nem. Látom, hogy ez csupán egy kép, és most meg is lazult. Most pedig a szomorúság tör fel.

Facilitátor: Lazítsd el az összes szót és mentális képet, és csak tapasztald meg az energiát, semmit ne csinálj vele, csak hagyd, hogy legyen, ahogy van. Van időd, csak nyugodtan. Ez az energia az áldozat-te vagy?

Caleb: Hú, most az egész elment. Most már látom, hogy amikor az érzésre nem pakolódnak rá szavak és képek, akkor nem áldozat. Nem érzem áldozatnak magam.

Facilitátor: Akkor most egyszerűen csak pihenj meg tudati térként, és engedd, hogy minden szabadon felbukkanjon, és természetes módon távozzon. Megtalálod az áldozat-ént valahol?

Caleb: Látok itt-ott egy-egy gondolatot, de amikor felteszem a kérdést, hogy „Ez én vagyok?”, akkor máris látom, hogy csupán csak egy gondolat, és el is tűnik hamarosan. Van érzelem is, de amikor belepihenek, akkor az is eltűnik. Nem találom az áldozatot. Nem találom az én-t. Ez annyira egyszerű és hatásos! Szó szerint olyasmit hittem magamról eddig, amit nem lehet megtalálni, ha tényleg elkezdem keresni.

Hasznos tippek az Önvizsgálathoz

Menjünk át még egyszer a fenti önvizsgálaton, és egészítsük ki néhány hasznos tippel, melyek segítségedre lesznek, ha egyedül szeretnéd végezni ezt a munkát. Képzeld magadat Caleb helyébe.

A gondolatokat egyszerűsítsd le szavakra vagy képekre

Ha megvizsgálod, akkor megláthatod, hogy a gondolatok kétféle módon bukkannak fel: szavakként vagy képekként. Szavak alatt szó szerint azt értjük, hogy „Caleb” vagy „áldozat vagyok”. A képek pedig mentális képek, mint pl. az az emlékkép, hogy tegnap egyedül üldögéltem és egyedül éreztem magam, vagy pedig egy testrész vagy egy csomó képe. Érdemes felfedezni a szavak és képek közötti különbséget. Pontosan azonosítsd be, hogy melyikük bukkan fel, ami az elkülönült én érzetét adja neked.

         Segíthet, ha bekeretezed a felbukkant szavakat vagy képeket. Pl. lásd azokat a szavakat, hogy „Általában nyomorultul érzem magam” egy képkeretben a fejedben. Nézz közvetlenül rá a keret tartalmára. Addig nézd a szavakat, míg elkezdenek elhalványulni, és tedd fel a kérdést, „Ezek a szavak én vagyok, az áldozat?”

Ne intellektuálisan válaszold meg az „Ez én vagyok?” kérdést

Emlékszel, hogy arra kértem Calebet, hogy ne intellektusból válaszoljon? Ne gondolkozz a válaszon. Ne elemezd a kérdést. Ne kalandozz a történeted más részeibe a válasz megtalálásához. Csak ezt az egyetlen gondolatot vizsgáld egyszerre. Úgy nézz rá a gondolatra, mintha egy színt néznél, anélkül, hogy megneveznéd – csupasz, közvetlen figyelemmel. És ebből a közvetlen megfigyelésből kérdezd meg, hogy „Ez az?/Ez az áldozat én?”

         Intellektuálisan hamar megláthatod, hogy ez csupán egy gondolat, nem pedig egy személy (pl. áldozat-én). De mindig figyelj oda a tested jelzéseire az önvizsgálat során. Vedd észre, amikor a test bármilyen érzelemmel, érzettel reagál. A test ilyen módon tudatja veled, hogy valamilyen szinten azt hiszed, hogy ez a gondolat vagy. Caleb is intellektualizált, amikor megkérdeztem tőle, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem” gondolat a keresett én-e. Miután megemlítette, hogy szomorúságot és összehúzódást érez a gondolattal együtt, arra biztattam, hogy figyeljen jobban befelé a testébe.

Egyszerű igennel vagy nemmel válaszolj az „Ez én vagyok?” kérdésre

Ne bocsátkozz részletes elemzésbe a válaszadáskor. Ha az áldozat valóban itt van, az elmédként és testedként, akkor nem okozhat gondot a megtalálása. Ha te valóban egy áldozat vagy, akkor a jelen megtapasztalásodban képesnek kell lenned őt megtalálni valahol a testedben vagy az elmédben, hosszas magyarázkodás nélkül. Képzeld el, hogy egy pár cipőt keresel a gardróbban. Ha épp egy ing kerül a kezedbe, akkor felesleges öt okot felsorakoztatnod, miért is nem cipő az az ing. Egyszerűen tudod, hogy az ing nem cipő. És keresed tovább a cipőt. Ugyanígy végezd ezt az önvizsgálatot is. Keresd a szóban forgó én-t, és egyszerű igennel vagy nemmel válaszolj.

Ne feledd, a személyt keresed, nem a bizonyítékot rá, nem rámutató gondolatokat, vagy a személy részeit

Az önvizsgálat során úgy tűnhet, mintha minden átmeneti gondolat, érzelem és érzet, amivel találkozol, „része” vagy bizonyítéka a személynek, vagy arra mutat. Ne elégedj meg ezzel a fajta gondolkodással. Menj mélyebbre. Keresd magát a személyt. Ha mindez az összes átmeneti dolog felé mutat, hol vagy TE - az igazi, állandó, elkülönült, tényleges áldozat? Ha az összes szó csak leírja azt, hol vagy TE? Ha ezek a jelenségek csupán részei, hol vagy TE? A TE - a tényleges áldozat - az, amit keresel. Ez bizonyul megtalálhatatlannak, amikor közvetlenül őt keresed, ahelyett, hogy gondolkoznál róla.

Például, ha az áldozatot keresed, akinek tartod magad, úgy tűnhet, hogy az „Az élet igazságtalanul bánik velem” gondolat része az áldozatnak. Felejtsd el a részek keresését. Magát az áldozatot keresd. „Az élet igazságtalanul bánik velem” gondolat te vagy - a tényleges áldozat? Ez a megfelelő kérdés. Gyakran feltételezzük, hogy ezek a gondolatok egy tényleges, eredendő áldozatot írnak le, vagy arra mutatnak rá, aki tényleg ott van a gondolatok alatt. Hogy bebizonyítsd, hogy az áldozat nincs ott a gondolatok alatt, eressz el minden olyan gondolatot, ami úgy tűnik, hogy leírja az áldozatot, vagy őrá mutat. Vedd észre, hogy amikor eldobod ezeket a gondolatokat, és közvetlen tudatos nézéssel keresed, akkor nem találod az áldozatot. De akkor sem találod, amikor a gondolatok ott vannak. Csak gondolatokat találsz, egyiket a másik után - tényleges áldozatot nem.

Ha egy gondolatot (szó vagy kép formájában) nézel éppen, és a gondolat a keresett személynek látszik, az mindig azt jelenti, hogy a gondolattal együtt valamilyen érzet vagy érzelem is felbukkant.

Ha a test valahogyan reagál az „Ez a gondolat én vagyok?” kérdésre, akkor válaszolj egy egyszerű igennel. Ilyenkor azonnal fordítsd a csupasz figyelmedet a testbe, és tapasztald meg az érzelmet, érzetet közvetlenül, engedve, hogy pont olyan legyen, amilyen, anélkül, hogy szeretnéd megváltoztatni vagy megszabadulni tőle. Ha azt tapasztalod, hogy az elméd szavakkal elnevezi, címkéket aggat az érzelemre, érzetre, pl. „szomorúság” vagy „összehúzódás”, kérdezd meg magadtól, „Az a szó, hogy ’szomorúság’ én vagyok?” „Az a szó, hogy ’összehúzódás’ én vagyok?” Ha nem, akkor lazíts el minden gondolatot és címkét egy pár pillanatra, és tapasztald meg az érzelem vagy érzet energiáját, történetek, címkék nélkül, a maga valójában.

         Egyszerűen csak ülj a nyers érzetben, miközben a gondolat-nélküli tudatossági térben pihensz. És aztán kérdezd meg, „Ez az energia az áldozat-én/én vagyok” Ha azt látod, hogy az energia nem az én, akkor csak engedd, hogy legyen, anélkül, hogy megpróbálnád megváltoztatni vagy megszabadulni tőle. Ez felszabadítja az energiát, ami így megmozdul, és magától változik, sokszor feloldódik. De az a legfontosabb, hogy semmitől ne próbálj megszabadulni, mert ez további keresést szül. A lényeg az, hogy meglásd, az energia nem a keresett személy/én. Amint megtapasztalod, hogy semmilyen gondolat, érzelem vagy érzet nem azonos az én-nel, onnantól kezdve már nincs jelentősége, hogy ezek a dolgok felbukkannak-e. Bármilyen jelenség felbukkanhat, az (áldozat) én-t mégsem lehet megtalálni. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a történet vagy érzelem természetes módon elcsendesüljön, erőfeszítés nélkül. A szenvedés, a keresés és a konfliktus akkor bukkannak fel, ha tudat alatt azt hisszük, hogy ezek a jelenségek (szavak, képek, érzelmek, érzetek) egy különálló én-t, elkülönült személyt alkotnak.

Ha egy testben megjelenő érzelem vagy érzet a keresett én-nek tűnik, az mindig azt jelenti, hogy az érzelemmel vagy érzettel együtt felbukkan egy gondolat is

Ha ez történik, akkor figyeld meg, hogy milyen szavak vagy képek bukkannak fel a gondolatfolyamban az érzelemmel vagy érzettel együtt. Aztán nézz rá az adott szóra vagy képre, és kérdezd meg, „Ez én vagyok?” Egy érzelem vagy érzet csak akkor tűnik énnek/személynek, amikor valamilyen azonosító gondolat bukkan fel vele együtt, mint pl. „Ez én vagyok”.

         Különösen figyelj oda a finoman felbukkanó mentális képekre, mint pl. testrészek képeire, vagy más formákra és alakokra a testben, melyekről úgy tűnik, hogy ők tartalmazzák az érzelmet vagy érzetet. Ha az érzelem vagy érzet megtapasztalásakor ilyen képek bukkannak fel, kérdezd meg, hogy az adott kép a keresett én-e. Például: „Ennek a csomónak a képe az áldozat?” Elképzelhetsz a kép köré egy keretet, ez segíthet meglátni, hogy ez csupán egy mentális kép, nem pedig egy valódi csomó. Addig figyeld a képet, míg el nem kezd megától változni, vagy elhalványulni és eltűnni.

Fedezd fel, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek nincsenek összetapadva, összenőve

Amikor azt gondolod, hogy elkülönült személy/én vagy, megfigyelheted, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek összetapadottnak tűnnek. Például, amikor felbukkan az a gondolat, hogy „Áldozat vagyok”, olyan, mintha a szomorúság érzelme hozzátapadt volna a gondolathoz, és a testi összehúzódás összetapadt volna a gondolattal és a szomorúság érzelmével. Mindhárom egyszerre bukkan fel, mintha tépőzár tartaná őket össze.

         Annyi a dolgod, hogy egyenként leválasztod a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, mindig feltéve a kérdést, hogy „Ez én vagyok?” Egyszerre egy gondolattal, érzelemmel, érzettel. Ez pedig nagyon hatásos módja annak, hogy szétbontsa, kibogozza azt az érzetet, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek össze vannak tapadva. Amikor meglátod, hogy semelyik gondolat, érzelem vagy érzet nem a keresett személy/én önmagában, akkor a keresett én ürességét tapasztalod meg (bármilyen identitást keressél is). A különálló én/személy megtalálhatatlan.

         Emlékezz vissza, hogy Caleb az alap én-érzetre szerette volna elvégezni az MÖ-t. Ennek a különálló én-nek a megkeresésére is használhatod az önvizsgálatot, anélkül, hogy pontosan meghatároznád, milyen én-t is keresel, pl. az áldozatot. A kérdés ebben az esetben is ugyanaz: „Ez én vagyok?” Ebben az esetben nem azt nézed meg, hogy egy bizonyos gondolat az áldozat-e, hanem azt, hogy a gondolat egyáltalán egy személy-e. Ez nagyon erőteljes módja lehet annak, hogy meglásd, semmilyen gondolat nem azonos azzal, aki valójában vagy. Mindazonáltal, sok esetben előnyösebb az általam Calebnek javasolt módon elvégezni az önvizsgálatot, felfedezve, hogy a történeted mely tartalma okozza számodra a legtöbb problémát. Nevezd meg azt az én-t, aztán pedig próbáld megtalálni.

(Scott Kiloby – Élő Kapcsolat – Living Relationship)

Mit Is Tükröznek Pontosan a Kapcsolati Küzdelmeink?

„Éveket tölthetünk önmagunk elemzésével vagy problémák átdolgozásával, egyiket a másik után, ahogy felbukkannak a kapcsolatainkban. Ez fárasztó lehet, még ha valamilyen szinten hasznos is. Ebben a módszerben mi mélyebbre hívunk, a kapcsolatokat arra használva, hogy megvilágítsák a központi elégtelenségi történetet.” (Scott Kiloby)

Elképesztő ereje van a központi hiány-történeteink felismerésének és megkérdőjelezésének. Egészen addig, amíg tévesen azonosítom magam egy hiánnyal, elégtelenséggel, nem rendben levőséggel, nincs más mód, mint hogy ez belőlem kitükröződik a külvilágba, az emberi kapcsolataimba. Ezt fogom visszatükröződve érzékelni másoktól, sokszor még akkor is, ha a lehető legkedvesebb, legszeretőbb módon fordulnak felém. Az én adóvevőm a speciális nem megfelelőségem jeleit fogja érzékelni, és azt fogom hinni, hogy azok a bizonyos „mások” bánnak velem ilyen meg olyan csúnya módon. Ennek következtében, a megoldás is csak nálam lehet: átláthatok ezeken az eredendően téves hiány történeteimen. Scott Kiloby Megtalálhatatlan Önvizsgálata gyengéden, mégis sebészi pontossággal szedi szét ezeket az azonosulásokat. Hihetetlen eszköz, mely valóban a gyökerénél néz rá az összes szenvedésünket okozó „történeteinkre”.

Folytatva a Kiloby-sorozatot, ma egy újabb fejezetet ajánlok figyelmetekbe a készülő magyar változatból.

A központi hiány-elégtelenség és a kapcsolatok

A központi hiány-elégtelenség az én-központ fő története. A legtöbb ember hordoz egy olyan elégtelenségi történetet, ami az énkép legközepébe mér csapást. Az elkülönülés érzése magában hordoz egy olyan érzelmi sebet, ami azzal a mentális történettel együtt jelenik meg, hogy valamilyen módon elégtelenek vagyunk. Ez a központi elégtelenség gyakran belobban a kapcsolatokban.

A kapcsolatoknak van egy beépített tükröző hatása. Úgy növünk fel, hogy valamilyen módon elégtelennek hisszük magunkat. Ahogy haladunk az életben, az emberek és más tárgyak, úgy tűnik, hogy visszatükrözik ránk ezt a központi hiány-ént.

Ez a tükörhatás mindenütt ott van, ha figyelsz. Például az az elképzelés, hogy mások sikeresek, gyakran tükröz vissza egy elégtelen, „sikertelen én”-t. Amikor egy szeretted nem úgy reagál rád, ahogy vártad, vagy amikor véget ér egy szerelmi kapcsolat, ez gyakran egy „nem-szerethető én”-t tükröz vissza. A vonzó emberek egy „visszataszító én”-t tükröznek vissza. A világ szemében fontos emberek egy „jelentéktelen én”-t vagy „értéktelen én”-t tükröznek vissza. Amikor valaki megítél vagy kritizál téged, ez egy nem elég jó én-t tükrözhet vissza. Amikor olyan valaki zaklat téged, aki arrogánsnak vagy parancsolónak tűnik, ez egy gyenge, erőtlen, bizonytalan vagy kicsi én-t tükröz vissza. Még az olyan jövőbeli tárgyak, mint a megvilágosodás, felgyógyulás és önfejlesztés is olyan én-t tükröznek vagy mutatnak vissza rá, amely jelenleg kevés vagy hiányos.

Ahhoz, hogy képet kapj arról, hogy az elégtelenségi történet mennyire befolyásolja azt, ahogyan a világban és a kapcsolatokban mozogsz és cselekszel, próbáld ki a következőt. Képzeld el magad - a hiány-én-t - egy szoba közepén ülve, és körben körülötted az összes ember és más tárgyak az életedből. Menj végig a teljes körön, ránézve minden egyes tárgyra és személyre. Amint ránézel minden egyes személyre vagy tárgyra, figyeld meg, hogyan tükrözik vissza rád, hogy valamilyen módon elégtelen vagy. Ez a panoráma kép az emberekről és tárgyakról az életedből, segíteni fog meglátnod és megnevezned a konkrét hiány-én-t, akinek tartod magad.

A hiány-történet arra hajlamosít, hogy magunkon kívül, tárgyakban és emberekben keressük azt, amit szerintünk belül nélkülözünk. A szeretetet, figyelmet, megerősítést és jóváhagyást keressük. A történet olyan hajlamot is kreál, hogy megítéljünk és kritizáljunk másokat, azért, hogy megkíséreljük kiegyenlíteni az egyensúlyhiányt és ellentétet, amit időnként a kapcsolatokban tapasztalunk. Emiatt akarjuk azt, hogy mindenáron igazunk legyen, mert az a kilátás, hogy tévedünk, felszínre hozza az elégtelenség érzését. Féltékenyek vagy irigyek lehetünk másokra, akik jobbnak, szerethetőbbnek, fontosabbnak, tökéletesebbnek, erősebbnek, vonzóbbnak, értelmesebbnek vagy spirituálisabbnak tűnnek, mint amilyennek magunkat hisszük.

Az ellenkezője is igaz. Amikor tévesen azt hisszük, hogy nagyon is fontosak, hatalmasak vagy másoknál hitelesebbek vagy értékesebbek vagyunk, akkor másoknál keressük ennek a hamis identitásnak a megerősítését és visszatükrözését. Amikor teljesen őszinték vagyunk magunkkal, meglátjuk, hogy csak azért hisszük magunkat jobbnak másoknál, mert mélyen legbelül elégtelennek érezzük magunkat. Az elménk túlkompenzációjával rejtjük el az elégtelenséget, azzal, hogy egy hamis én-t kreálunk, hogy elrejtsük ezt az elégtelenséget magunk és mások elől. Mindez az eredendő elkülönülésbe vetett hiedelemből származik. És az elégtelenségi hiány-történet rejlik e hiedelem magjában.

Amikor nem vagyunk tudatában annak, hogy az elégtelenségi történet hogyan tükröződik vissza ránk minden nap a kapcsolatainkban, akkor folyamatos szenvedést, keresést és konfliktust tapasztalunk. A jó hír az, hogy meg tudjuk változtatni a hozzáállásunkat ezzel a tükörhatással kapcsolatban és eszközként használhatjuk ahhoz, hogy átlássunk az elkülönült hiány-én hiedelmén.

Amikor csak beaktiválódik ez a hiány-én egy kapcsolatban, a következőt csináld: kérdezd meg magadtól, hogy mit tükröz vissza rád ez a személy vagy tárgy a hiány-én-ről. Aztán adj a hiány-én-nek egy konkrét nevet (pl. nem-szerethető én, beteljesületlen én, hiányt szenvedő én, nem teljes én, megtört én, sikertelen én vagy képtelen én, stb.). Mihelyt megnevezed ezt a hiány-én-t, próbáld megtalálni a Megtalálhatatlan Önvizsgálat (MÖ) segítségével.

Éveket tölthetünk önmagunk elemzésével vagy problémák átdolgozásával, egyiket a másik után, ahogy felbukkannak a kapcsolatainkban. Ez fárasztó lehet, még ha valamilyen szinten hasznos is. Ebben a módszerben mi mélyebbre hívunk, a kapcsolatokat arra használva, hogy megvilágítsák a központi elégtelenségi történetet. Nem kell belesüllyedned annak elemzésébe, hogy mennyire vagy elégtelen és hogy lehetsz jobb ember. Ehelyett csak figyelj a testedre. Amikor már a gondolatmentes tudat terében pihensz, a nap folyamán, tökéletes helyzetben vagy ahhoz, hogy egyszerűen észrevedd, milyen érzelmi energiák jelennek meg bizonyos történetekkel kapcsolatban, amiket magadnak mesélsz, vagy bizonyos kapcsolatoknál, amiknek részese vagy. Az elégtelenségi történet főleg a testben mutatkozik meg, mint mély fájdalom, összehúzódás, düh, szomorúság vagy félelem.

Még csak nem is kell használnod a Megtalálhatatlan Önvizsgálatot, ha nyitott vagy arra, hogy egyszerűen néhány másodpercre lelazítod az elégtelenségi történetet és hagyod az érzelmi energiát szabadon felbukkanni és eltűnni. Ülj együtt az elégtelenségi történettel kapcsolatos legfájdalmasabb érzelmekkel, de anélkül, hogy megpróbálnád elemezni, semlegesíteni, megváltoztatni őket vagy megszabadulni tőlük. Ha erre képtelen vagy, a MÖ segíthet meglátnod a hiány-én ürességét.

Amint megtapasztalod a hiány-én hamis érzésétől való szabadságot, természetes módon könnyebbé válik önzetlenebbül és magabiztosabban mozogni, cselekedni és reagálni a kapcsolatokban, tiszta elmével és nyitott, félelem nélküli szívvel. Ekkor a szeretet automatikusan megmutatkozik. Még csak ápolnod sem kell (a szeretetet), vagy felöltened egy szerető vagy spirituális ember hamis álarcát. A szeretet az emberi tapasztalás természete, amikor átlátunk az elkülönülés hiedelmén.

(Scott Kiloby: Élő Felismerés – Living Realization)

Az Én-Központtal Való Azonosulás – Az Én-Központ Háromszöge 1.

Örömmel tudósítalak Benneteket, hogy Scott Kiloby két könyvének is elkezdődött a magyarra fordítása. „Véletlenül” felbukkant egy olyan ember az életemben, akinek tehetsége és ideje is van a könyveket lefordítani viszonylag tempósan. Ha arra várok, hogy ezt én tegyem meg, nos, az kb. sosem fog elérkezni, így könnyen meghozódott a döntés, hogy kiadtam a kezemből ezt a dolgot. Tegnap egyeztettem Scott-tal a könyvek magyar nyelven való terjesztésének lehetőségeiről, majd ez is alakul.

         Addig is szeretnék további részleteket megosztani mindkét könyvből itt a blogon. Ma a Living Realization (Élő Felismerés/Megvalósulás – még véglegesítés alatt) címűből ajánlok figyelmetekbe egy fejezet-darabkát, a folytatásával jövő hét elején jövök.

Újra fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Scott Unfindable Inquiry – Megtalálhatatlan Önvizsgálat módszere két irányból közelít. Egyrészt rendelkezésünkre áll egy végtelenül gyengéd és hatékony önvizsgálati „technika”, melynek alkalmazása során minden tapasztalati szinten élődik meg bennünk, nem valakinek a szavait kell megérteni koncepcionális szinten. Ez az önvizsgálat arra szolgál, hogy a szavakból, képekből, és a látszólag őket összetartó érzelmekből és testi érzetekből „összenőtt” identitásainkat, koncepcióinkat szétbogozhassuk; mintegy átláthassunk rajtuk. Tehát nem csak azt szajkózzuk, hogy „Nem vagyok azonos a gondolataimmal és az érzéseimmel”, hanem ezt gyakorlatban meg is tapasztaljuk. Ennek a rendszeres megtapasztalásnak következtében pedig egyre kevésbé azonosítódunk a gondolatainkkal és érzelmeinkkel, ami elvezet a másik összetevőhöz: az értelmezések, címkék, tudni akarás nélküli megpihenésekhez. Valahogy így:

A tudat terében történő megpihenés jelen idejű megtapasztalás. Mindig most történik. Kérlek, most egy pillanatra pihenj meg az itt-és-mostban a történeteid nélkül. Nem kell túlbonyolítani, egyszerűen csak lazíts el mindent, amit valaha magadról, másokról, a világról, és a tudatosságról tanultál. Ahogy az itt-és-mostban pihensz, ha felbukkan egy gondolat, egyszerűen csak hagyd, hogy tovatűnjön. Engedd, hogy távozzon vagy feloldódjon.

Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg ebben a tágas térben, ahol nincs mit tudni, nincs kinek lenni, nincs hova eljutni, minden csupán csak van. Használhatod azt a kérdést, hogy: Ki vagyok a történeteim nélkül? Lazítsd el, akár csak egy pár pillanatra az összes értelmezésedet, magyarázatodat, ítéletedet arról, hogy mi van, és csak legyél. PIHENJ MEG.

És akkor a részlet a Living Realization könyvből:

(Jelenség: Bármi, ami átmenetileg jön és megy a tudat terében. A gondolatok jelenségek. A hiedelmek, elképzelések, emlékek, értelmezések, fogalmak, mentális képek, vélemények, ítéletek, történetek, spirituális koncepciók, identitások, szerepek és titulusok mind gondolatok.)

Az én-központ

Ebben a módszerben az elkülönült én érzetét „én-központ”-nak nevezzük. Erre utalnak általában „ego”-ként. Azért nevezzük én-központnak, hogy meg tudjuk nézni az elkülönült ént, hogy mi is az. Ez egy olyan személy története, aki önmagát főszereplőként az élet középpontjába helyezi. Ez én-központúságot és azt a belső kényszert eredményezi, hogy irányítsuk, megváltoztassuk, átformáljuk, manipuláljuk, semlegesítsük, vágyjuk a különböző tárgyakat az életben, vagy szabaduljunk meg tőlük, beleértve az ént és másokat is.

Az én-központ több, mint egyszerűen az „én”-gondolat. Több, mint csak gondolat és érzelem. Valójában ez egy teljes fizikai és érzelmi komplexum, ami egy időbeli, gondolat alapú történetet tart fenn. Az én története olyan, mint egy film, kezdéssel, közepével és befejezéssel - egy múlt, jelen és jövő. Az, hogy hiszünk a történetben, fenntartja azon hiedelmünket, hogy létezik egy lény, aki időben és térben el van különülve másoktól és az élet többi részétől. Ezt az én-központot tényleg igazi identitásunknak érezzük, amíg el nem kezdjük közelebbről megnézni. Ekkor elkezdünk átlátni a bennünk rejlő, állandó, elkülönült én-központ hiedelmén.

Az én-központ magjában az „én”-gondolat van. Egy gyors vizsgálat az „én”-gondolat gyökerének megtalálására feltárja, hogy nincs ott semmilyen elkülönült „én”. Az „én”-gondolat csak önmagára utal. Igazából gyökér sincs. Semmilyen tárgy nem található ott.

Miközben keressük az elkülönült tárgyat, amiről azt hisszük, hogy ténylegesen ott van az „én”-gondolat alatt, mindössze a tudat terét találjuk, amiben a jelenségek jönnek-mennek. Ezek a jelenségek magukba foglalják az „én”-gondolatot és minden más gondolatot, valamint érzelmeket, érzeteket, állapotokat és tapasztalatokat. Ahogy az 1. fejezetben mondtuk, a tudat nem egy dolog; nem valamiféle lény, aki az én-központ felszíne alatt vagy mögött rejlik. Inkább olyan, mint egy jelenlévő képesség arra, hogy megtapasztaljunk gondolatokat és más jelenségeket. Talán hasznosabb lehet igeként gondolni rá (pl. a jelent tapasztalni), mint főnévként.

Azonban az a legjobb, ha túllépsz a tudatról való gondolkodáson, és a saját tényleges tapasztalásodba pillantasz. Állj meg a nap folyamán, amilyen gyakran csak tudsz, hogy elengedd az összes hiedelmedet, helyzetedet, panaszodat és történetedet magadról, másokról és a világról.  Csak ismételten pihenj meg tudati térként, néhány másodpercre alkalmanként. Miközben a tudati térben pihensz, figyeld meg, hogy az összes gondolat és más jelenségek egy megszakítatlan áramlásban jönnek-mennek. Nincs semmi megváltoztatni való ebben az áramlásban. Elég annyi, hogy hagyod az áramlásnak, hogy az legyen, ami, és felismered a tudat terét, ami jelen van minden egyes jelenségnél.

Az Én-központ Háromszöge

Az „én-központ háromszöge”-ként írunk le minden olyan fogalmi dolgot, ami úgy tünteti fel, mintha te egy időbeli történet lennél. Bár az „én”-gondolat van a gyökerénél, az én-központ több ennél. A „háromszög” szó a három gondolatkötegre utal a történeten belül: a múlt kötege, jövő kötege, és a jelennek való ellenállás kötege. Az én-központot az alkotja és tartja fenn, hogy ismétlődően e három köteg gondolataival azonosulunk, ahelyett, hogy a tudat terét ismernénk fel valódi identitásunkként. Te az vagy, amiben a gondolatok felmerülnek és eltűnnek. Nem maga a gondolat vagy.

Állj meg most egy pillanatra és csak légy tudatában a hangnak a fejedben. Tégy így a nap folyamán többször, tudatként megpihenve mindig, amikor észreveszed a hangot. Mit mond neked arról, hogy ki vagy, mi történt veled és mi fog vagy nem fog veled történni a jövőben? Bármit is mond, az a történeted, a te én-központod. Bármi legyen a tartalma, végtére is nem igaz, és az nem te vagy. Az csak emlék vagy kondicionálás, ami akaratlanul és szokásszerűen ismétli önmagát.

Pihenj meg a tudat tereként, amilyen gyakran csak tudsz, és hagyd az összes gondolatot annak lenni, ami. Az, hogy megengedjük a gondolatoknak, hogy azok legyenek, amik, azt jelenti, hogy hagyjuk őket felbukkanni és eltűnni, anélkül, hogy megkísérelnénk elemezni, megváltoztatni, semlegesíteni őket vagy megszabadulni tőlük. A késztetésnek, hogy megváltoztassuk vagy elemezzük őket, gyakran van egy olyan nem kívánt hatása, hogy még több réteget adunk hozzá a történethez. Lazíts és csak légy szelíden éber a történeted tartalmára. Az egyszerű lazításnak és elengedésnek ez a gyakorlata rendkívül hatásos abban, hogy felébresszen abból az érzésből, hogy az én-központ vagy. Bár a gondolatok tartalmának átrendezése - terápiában vagy hasonló körülmények között - jótékony lehet a történetre nézve, az elkülönült én érzésén túli mélyebb átalakulás azon keresztül történik meg, hogy elengedjük a magával a történettel való azonosulás hiedelmét.

(Scott Kiloby: Living Realization – Élő Felismerés/Megvalósulás)

Hamarosan folytatom a három köteg – múlt, jövő, és jelennek való ellenállás - leírásával.

A Képzelt Fal, Melyen Most Átláthatsz

Folytatom a megkezdett Scott Kiloby sorozatot, egy újabb fejezetet fordítottam le Élő Kapcsolat című könyvéből, melyből érthetővé válhat számodra, miért forgunk sokan még mindig ugyanazokban a történetekben hosszas „ön-keresés” után is. Megint csak figyelmedbe ajánlom az előző bejegyzéseket a hiány-én témájában (az ezt megelőző 3 bejegyzés szól erről). Nyakig benne vagyok a Kiloby-féle Élő Felismerés – Megtalálhatatlan Önvizsgálat facilitátor-képzésében, de közben rendszeresen igyekszem itt is jelentkezni.

A Másokkal Végzett Munkám

Néhány évvel ezelőtt, igen mély megtapasztalást kaphattam arról, hogy ez a „Scott” identitás, és az a hiedelmem, hogy elkülönült személyként létezem, csupán az elme illúziója. Mostanában erre felébredésként vagy non-duális/nem-kettős megtapasztalásként szoktak utalni. Megláthattam, hogy az elkülönültség nem valós, és hogy nem az vagyok, akinek addig hittem magam. Ez a felismerés a szenvedés és a keresés végét jelentette. Innentől kezdve semmi olyan irányú elmozdulás nem volt bennem, hogy megváltoztassam magamat, másokat, vagy a jelen pillanatbeli megtapasztalásomat azért, hogy megszerezzek valami olyasmit, amit magamból hiányzónak érzékeltem. Az arra irányuló vágy, hogy a dolgok máshogy legyenek, mint ahogy éppen vannak, az elkülönültségről szóló hiedelmünk közvetlen következménye, és nagyrészt a gondolkozáson keresztül történik. Ez a vágy az éppen zajló pillanatnak való ellenállásból vagy annak megítélésből, illetve a saját magunkról és a másokról szóló történeteinkből fakad.

         Az Élő Felismerés: A Jelen Megtapasztalása, Ahogy Az Van című könyvem arról szól, hogyan is láthatunk át az elkülönültségről szóló történeteinken, melyek szenvedést, keresést és konfliktust okoznak az életünkben. Hasznos lehet ezzel a könyvvel együtt azt is elolvasnod. Az „élő felismerés” az elkülönültségbe vetett hitünkön való átlátás közvetlen megtapasztalása, melynek következtében mélyen felismerjük minden dolog elkülönületlen természetét.

         Kezdetben nagyon szeretettem volna, hogy mások is eljussanak erre a felismerésre, hiszen ez teljes megelégedettséget és jól-létet hoz az ember életébe. Egyénileg és csoportban is dolgoztam emberekkel, és az évek során egyre többen ébredtek fel. A szenvedés oly mértékben erősödött fel az életekben, hogy egyre többekben keltődött fel a vágy az elkülönültségtől való megszabadulásra.

         De ekkor valami más is elkezdődött. Azt tapasztaltam, hogy valamilyen falba ütközöm. Megláttam, hogy a kezdeti ébredés nem mindig fordította ki tövestül az alap hiány(osság) identitást. Teljesen evidens volt, hogy sokan még mindig hittek az elkülönültségben. Meséltek a kapcsolataikban és az élethelyzeteikben megélt küzdelmeikről – a szenvedésről, a keresésről, a konfliktusról. Dolgoztam olyanokkal, akik már bizonyos szintű felébredésen átestek, mégis élték a „Hiányos/nem vagyok elég jó” alaptörténet valamely változatát. És az évek folyamán arra a meglátásra jutottam, hogy szinte mindegy, ki mennyire felébredettnek értékelte magát. A központi hiány-én története még mindig aktívan működött, leggyakrabban teljesen tudattalan szinten.

         Némely konzultációm igen intenzíven zajlott. Az emberek gyakran zokogva meséltek elveszített szerelmükről, gyermekkori traumáikról, tönkrement kapcsolatokról, szexuális abúzusról, függőségről, szorongásról, keresésről, áldozatiságról, a barátaiktól és a családjuktól történt elidegenedésről, megfélemlítettségről, és sok egyébről. Mások alapvetően boldogok voltak, nem tapasztaltak intenzív szenvedést, mégis arról számoltak be, hogy valami hiányzik az emberekkel és a világgal való kapcsolatukból. Szinte minden esetben az emberi kapcsolatokról szóló történeteket hallhattam.

         Emellett számos olyan spirituális tanítóval is folytathattam baráti jellegű beszélgetést, akiket az általános „mérce” szerint felébredettnek tekinthetünk. És az őszinteség csendes pillanataiban azt is megbeszéltük, hogy ez a központi hiányosság hogyan folytatódott az életünkben, különböző mértékben, még a felébredés után is. És kemény történeteket hallottam olyan tanítványoktól, akiknek a tanítói nem voltak hajlandóak szembenézni ezekkel a problémáikkal. Igen szemfelnyitó történeteket meséltek, és megértettem, miért is oly hosszú a szexszel, pénzzel, hatalommal, kontrollal, féltékenységgel, versengéssel, és más témakörökkel kapcsolatos botrányokba keveredett spirituális tanítók sora. Véleményem szerint, mindez a központi hiány-történet továbbműködéséből fakad.

         Ez a könyv abból a vágyból született, hogy a kapcsolatok témáját belevihessem az emberekkel folytatott egyéni és csoportos munkámba. A könyvben található önvizsgálatokat saját magam számára fejlesztettem ki azért, hogy a saját hiány-történetemen áthatolhassak. És amikor megtapasztaltam, hogy mennyire sokat segítettek nekem, elkezdtem másokkal is használni őket. Az ülések pedig kezdtek drámai módon megváltozni. Az emberek sorra számoltak be a kapcsolataikban megélt friss, mély szabadságról és szeretetről. Most pedig izgatottan osztom meg veletek is ezeket az önvizsgálatokat, melyek segítségével elő lehet bányászni a legmélyebben dédelgetett elkülönülés és hiányosság/nem megfelelőség történeteinket, és át is lehet rajtuk hatolni. Ha te most ezeket a sorokat olvasod, akkor készen állsz arra, hogy átláss ezeken a hiedelmeken, szembenézz a benned lévő érzelmi sebbel, és mély, átható szeretetet, békét, szabadságot és bölcsességet élhess meg. Készen állsz az összes kapcsolatod harmonizálására.

(Scott Kiloby: Living Relationship – Élő Kapcsolat)