2013. május 28., kedd

Szorongás/Pánik/Félelem Önvizsgálat (SZÖ)



Mi emberek – más fajokhoz hasonlóan – fiziológiás reakciót mutatunk a fenyegetésre, támadásra vagy veszélyre: ütünk, futunk vagy lefagyunk. Ez a mechanizmus, mivel a túlélésünket hivatott szolgálni, mélyen belénk épült. Amikor valami beindítja ezt a mechanizmust, az idegrendszerünk azonnal akcióba lendül, hogy megbirkózzon a fenyegetéssel: gyorsabban ver a szívünk, a légzésünk felszínesebbé válik, az izmaink megfeszülnek. Amikor valóban életveszélyes helyzetbe kerülünk, ez a válaszreakció teljességgel szükséges. És ebben a felfokozott állapotban elképesztő bátorság bukkanhat elő belőlünk, illetve reménytelennek tűnő helyzeteket is sikeresen túlélünk.

Sokunk számára azonban ez a belénk táplált üss, fuss vagy fagyjál le mechanizmus kilépett az eredeti medréből. Olyan helyzetekben is szorongunk, félünk, pánikolunk vagy akár rettegünk, melyek egyáltalán nem veszélyeztetik az életünket. Sokunk a nem valós fenyegetésekre is ütéssel, futással vagy lefagyással reagál. Hamar dühbe gurulunk, s közben nem vagyunk tudatában a mélyen húzódó félelemnek. Helyzetek egész sorában – a vizsgázástól és nyilvános beszédtől kezdve, a repülésen vagy egy egyszerű hídon való átkelésen át, egészen bizonyos ételek fogyasztásáig vagy a napozásig – szorongunk vagy félünk. És rengeteg „tárgytól” is félhetünk: pókoktól, kígyóktól, egyszerű fogantyúktól vagy akár a sötéttől. Bármi legyen is szorongásunk, dühünk vagy félelmünk tárgya, mindig erős elkülönültségről van szó: úgy érzékeljük, hogy van valami ott kint (a tárgy), ami fenyegeti, veszélyezteti vagy támadja az ént (az alany) itt bent.

A Szorongás Önvizsgálat (SZÖ) során egyszerre keressük a látszólag külső fenyegetést, veszélyt vagy támadást és a belül érzékelt ént, aki fenyegetve, veszélyben vagy támadva van. A tárgy és az alany együtt bukkannak fel. Ha nincs odakint fenyegető tárgy, akkor képtelenség idebent fenyegetve érezni magunkat. Ha nincs idebent egy veszélyérzetet érzékelő valaki, akkor képtelenség odakint veszélyt tapasztalni.

A Szorongás Önvizsgálat a tudattalan mechanizmus gyökerébe hatol le. Közelről vizsgáljuk meg a feltételezett fenyegetést, veszélyt vagy támadást, és úgymond átlátunk rajta, vagyis meglátjuk, hogy nem valós. Ezzel együtt azt is megtapasztaljuk, hogy nincs „idebent” egy fenyegetett, veszélyeztetett, megtámadott alany/személy. Az önvizsgálati folyamat nem gondolkozásról, hanem ránézésről szól, mely során közvetlenül ránézünk mindenre, ami tudatos vagy tudattalan szinten hozzájárul a szorongásunkhoz vagy félelmünkhöz. Elkezdenek felbukkanni a gyerekkorunk óta magunkban hordozott minták. A bénító szorongás és félelem alatt gyakran rejlik a védettségünkkel kapcsolatos történet akkorról, amikor még kicsik és sebezhetők voltunk: sokunk gyerekkorától kezdve próbálja megvédeni magát az akkor nagynak és fenyegetőnek érzékelt dolgoktól vagy emberektől. A szorongásban szenvedők szinte állandó hiper-éberséget és bevédettséget tapasztalnak, ami igencsak megnehezíti az ellazulást. Amikor azonban megtapasztaljuk, hogy nincs mitől védeni magunkat, és ezért nincs szükség a hiper-éberségre sem, végre a testünk is megpihenhet. Többé már nem kell minden egyes külső ingerre úgy válaszolnunk, mintha az potenciális fenyegetés vagy támadás lenne.

Az SZÖ-t Scott Kiloby, Colette Kelso és Fiona Robertson fejlesztették ki, és a következő témákban használják a kliensekkel:

  • Általános szorongás
  • Pánikbetegség
  • Harag és düh
  • Teljesítmény-szorongás (előadás, vizsga, állásinterjú, stb. előtt)
  • Szociális fóbia
  • PTSD – Poszt-traumás stressz
  • Egészséggel, betegséggel kapcsolatos félelmek, szorongás
  • Fóbiák (lift, utazás, repülés, pókok, kígyók, stb.)
Az SZÖ konzultációk során szétbomlik és kioldódik az üss-fuss-fagyj le mechanizmus, és a kliens képessé válik az ellazulásra. Az emberek tartós változásról számolnak be, és erősen csökken a szorongásuk, félelmük vagy dühük közéépontjában álló dolgokkal és tevékenységekkel kapcsolatos reaktivitásuk.

Az, hogy valaki mennyire nyugodtnak tűnik, nem jelenti azt, hogy nem tapasztal szorongást, pánikot vagy akár rettegést. Ezeket mind jól megtanultuk elrejteni, amennyire csak lehetséges. Pánikrohamjait sok ember titkolja, emiatt pedig már a lakásából sem mer kilépni. Sokan rettegnek repülőre, buszra, autóba szállni, vagy éppen tömegiszonyuk van. Szinte mindannyiunk fél a testi betegségektől. Mindezek folyamatosan rontják életminőségünket, a világot és az életet egy ijesztő, félelmetes helyként tüntetve fel, ahol mindig valami „rossz” vár ránk, mindig résen kell lenni, folyton fel kell készülni a legrosszabbra. Nagyon fárasztó így élni.

Ha szeretnél tartós, működő, gyakorlatias és radikálisan egyszerű megoldást a félelmeidre, szorongásodra, szeretettel állunk rendelkezésedre a Szorongás Önvizsgálattal (és teljes önvizsgálati tárházunkkal).




Felelősségi Nyilatkozat: A Radikális Önvizsgálati Módszerek egy oktatási program, mely semmiképpen nem helyettesíthetik a képesített orvosi, pszichológiai tanácsadást, diagnózist vagy kezelést, vagy terápiát egy képesített személytől. Ha úgy gondolja, hogy valamilyen orvosi vagy pszichológiai problémában szenved, azonnal forduljon orvoshoz vagy más megfelelően képesített személyhez/ szolgálathoz. (A Nyilatkozat egészében itt olvasható)

Ha megtanulnád a Radikális Önvizsgálati Módszereket, szeretettel várlak a júniusi tréningeken:

KI VAGY A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos Munka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján
2013. június 21-22. (péntek-szombat: szeptemberig az utolsó 2-napos Munka Alaptanfolyam, jelentkezési határidő: június 3.)


Önszeretet/Önértékelés Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján:
2013. június 29-30. (jelentkezési határidő: június 7. - utolsó 2-napos szeptemberig)

Részleteket itt találsz mindkét tanfolyamról és az összes aktuális tréningről: Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok

2013. május 24., péntek

Az Unalom Szerepe a Függőségekben



Amikor a következő cikket először elolvastam angolul, még nem érintett meg erősen. Aztán jól elmélyültem a saját gondolati, tevékenységi és szer-függőségeim feltárásában és vizsgálatában, és szembetalálkoztam az unalommal. És hozzá kapcsolódóan valami elképesztő nyughatatlansággal, mindig-csinálni-kell-valamiséggel. Felbukkantak a gyerekkori képek, amikor unatkozni kezdtem, amikor megtanultam, hogy mindig csinálni kell valamit, hogy az unalomtól, a „semmitől” menekülni kell, minden pillanatot ki kell tölteni valamivel. Hol volt mindez azelőtt, hogy az „unalom” felbukkant?

Nézz csak vissza a saját gyerekkorodba és körülötted élő pici gyerekek életébe, mikor, hol, hogyan bukkan fel az unalom? Mit tanultál meg róla? Hogyan tanítottad ki magadat, hogyan tanítod ki a gyerekedet az egyszerű levésből? Hogyan minősül az egyszerű levés lustasággá, hogyan kapcsolódik hozzá ítélet és így bűntudat, hogyan értékelődik fel az állandó elfoglaltság?

Hogyan nem bírunk egyszerűen csak lenni, érzékelni, ami épp van, felfedezni ebben újra a csodát, a mindent. És hogyan kapcsolódik mindez össze kényszeres, függőségi tevékenységekkel, rögeszmés szokásokkal, szerek használatával.

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Scott cikkét a témában. Fontos kiegészítés lehet a Függőségi tréning résztvevőinek is, saját önvizsgálataikhoz.

Unalom és Függőség

Sokak számára az unalom szorosan kapcsolódik a függőséghez. Már nagyon korai életkorban elkezdődik. Ha megfigyelsz egy gyerekcsapatot, akik épp unalmas pillanatba kerülnek, melyben nincs mit csinálni, gyakran lázasan kezdik el keresni a következő csinálnivalót, csak hogy betölthessék a jelen pillanat üresség-érzetét. Mindannyian ezzel az örökös üresség-betöltő késztetéssel növünk fel. Sokak számára az élet egy hosszú cselekvéssor, melyet azért végeznek, hogy elkerülhessék a csinálás nélküli létet vagy a csendességet. És ez lehet az emberi fejlődés hajtóereje is sok területen, például a technológia és ipari fejlesztések területét. De a függőségeink mögött is ugyanez a hajtóerő húzódik meg.

Az unalom megjelenésekor mindig valamilyen mentális kép vagy szavak bukkannak fel, vagy az üresnek érződő jelen pillanatról, vagy pedig egy közvetlen jövőbeni pillanatról, mely majd üres lesz. Akár úgy is érződhet, mintha a halál várna ránk, amennyiben ez az üresség nem kerül betöltésre. Drámai ereje lehet. Úgy tűnhet, mintha az én halála várakozna a küszöbön, ami nagyon ijesztő tud lenni. Ezért ennek az ürességnek a megtapasztalása szorongással, nyugtalansággal, feszültséggel járhat együtt. Ezért aztán mindenáron próbáljuk valamivel kitölteni ezt az űrt, legyen az ital, cigaretta, étel, számítógépezés, takarítás, rendezgetés, beszélgetés, gondolkodás, vagy bármi jövőbeni több-jobb keresése.

A függőségekkel kapcsolatos munkámnak lényeges pontja az unalom témaköre, megvizsgálása és megtapasztalása. A következő gyakorlat segítségével te is belenézhetsz ebbe.

Amikor unatkozáson kapod magad, vedd észre, hogy valamilyen kép jelent meg a jelen vagy a közvetlenül eljövendő pillanatról, melyben üresség érzékelhető, ami mintha betöltésre szorulna. Tudatosítsd ezt a képet, hozd magad elé az elmédben, és nézz rá közvetlenül, anélkül, hogy a jelentésén gondolkoznál. Tedd fel magadnak a kérdést: „Ez a kép a halál?” Vagy azt is megkérdezheted: „Ez a kép én vagyok?” Amint meglátod, hogy az csupán egy kép, nem pedig te magad vagy a halálod, nézd addig a képet szavak és címkék hozzáadása nélkül, elemzés nélkül, csak a puszta képet, amíg az elhalványul és feloldódik a térben. Pihenj meg néhány pillanatig gondolatok nélkül, és hozd a figyelmedet a testedbe. Vedd észre, ha a testben bármilyen érzés, érzet, energia van jelen, és csak érezd, anélkül, hogy gondolkodnál róla, címkék és történetek nélkül. Érzed a puszta energiát, anélkül, hogy bármit is kezdeni szeretnél vele, pont olyannak, amilyen. Észreveheted, ahogy az érzés, energia átalakul, elhalványul, akár el is tűnik. Amint ez megtörténik, vedd észre, hogy a jelen pillanatból semmi nem hiányzik. Semmilyen módon nem hiányos. Az az érzet, hogy bármi is hiányozna, illetve hogy az adott pillanat unalmas lenne, csak azért bukkanhatott fel, mert megjelent az a bizonyos kép és vele együtt a testi érzetek is, melyeknek nem voltál tudatában. Ha megfigyeled a képet és érzed az energiát gondolatok nélkül, akkor amint eltűnnek, az unalom is velük együtt tűnik el. Bízz bennem. Próbáld ki! Nagyon valószínű, hogy csökkenni fognak a függőségi késztetéseid, amint megtapasztalod, hogy az unalom csupán illúzió. És azt is megtapasztalod majd, hogy az üresség nem jár együtt a halállal, ha az az üres tér nem kerül betöltésre. Ez mind az elme által keltett illúzió. Nincs olyan „én”, melynek létét fenyegetné egy semmit nem tévő pillanat.

(Scott Kiloby cikke)


Kétféle „semmi” létezik. Az elme mondhatja, hogy „semmi”, de ez a „semmi” egy pszichológiai állapot. Matematikai, steril, mozdulatlan, sivár. A valódi „semmi” az üresség, pszichológiai tartalomtól mentes. Szabadság, teljesség, csend, béke és szeretet – ezek ragyognak ott. Amikor azt mondom, hogy „semmi”, hagyd a „semmi” szót eltűnni és csak legyél itt.
(Mooji)


(Ajánlom felfrissítésre ezt a korábbi bejegyzést is: Ahova folyton vágyunk és ahonnan folyton elmenekülünk)

ÖNSZERETET/ÖNÉRTÉKELÉS TRÉNING SCOTT KILOBY ÉLŐ ÖNVIZSGÁLATAI ALAPJÁN. BUDAPEST, JÚNIUS 29-30.

RÉSZLETEKET ITT TALÁLSZ: AKTUÁLIS TRÉNINGEK (gördíts lejjebb a feljövő oldalon)

2013. május 14., kedd

Ébresztő Idézetek 7. - Byron Katie és Scott Kiloby




Régen osztottam meg itt a blogon utoljára a Facebook-on rendszeresen posztolt idézeteket. Íme, most egy üres kosárra való belőlük. J Csodás napot Nektek!

(Az idézet-gyűjtemény korábbi darabjai itt: Első, Második, Harmadik, Negyedik, Ötödik, Hatodik)


„Ha fognád az összes gondolatodat és betennéd őket egy kosárba, majd belenéznél a kosárba, mit találnál benne? Semmit.

„Bármikor, amikor olyasmit akarsz, amid nincsen, nem veszed észre azt, amid van.”

„Ha tudnád, hogy milyen gyönyörűséges is vagy valójában, térdre borulnál saját magad előtt.”

„Minden koncepció, minden gondolat, ami valaha is létezett, benned van. És egyik sem személyes. Évezredek óta ugyanazok a gondolatok várják mindannyiunkban, hogy végre egy kis kedvességgel és megértéssel forduljunk feléjük, ahelyett, hogy gyógyszerekkel, alkohollal, édességgel, szexszel, és mindig valami más keresésével elmeneküljünk és elbújjunk előlük, mert nem tudjuk, mi máshoz is kezdhetnénk velük.”

„Egyszerűen csak öleld át magad és tedd fel a kérdést: „Óóó, Édesem, amit épp gondolsz és hiszel, igaz, teljes bizonyossággal tudhatod, hogy igaz?

„A szenvedés bajnokai vagyunk. ’Ha eleget szenvedek, akkor majd jobb emberré válok.’– Van ennek értelme? Tapasztalatom szerint a szeretet az út. Amikor az elméd nyitva van, a szíved is kinyílik, és akkor felismered az utat. Nincs olyan ember, aki nem ismerné az utat.”

„Megkérdőjelezted mostanában mindazt, amit „tény”-nek gondolsz? Mielőtt feltételezel, próbálj ki egy igen őrült módszert, a kérdezést!”

„Nem növünk fel. A test felnő, de mi nem. Csupán kifinomultabbá válnak az elhitt gondolatokra adott reakcióink.”

„Amíg az elme nem nyílik ki, a szív is zárva marad. A nyitott szív kulcsa a nyitott elme.”

„Te nem tudsz háborút kezdeni kettőnk között. Csak én tudom ezt megtenni. A védekezés a háború első lépése.”
Te mondasz valamit, de én nem azt hallom, amit mondani szeretnél, hanem azt feltételezem, hogy bántani, fenyegetni, támadni akarsz. Mert bekapcsolódnak a részben tudattalan történeteim, melyek aztán védekezésre késztetnek. Pl. azt mondod: „Több hibát is találtam a munkádban.” Én pedig azt hallom: „Nem vagyok elég jó. Megint elszúrtam. Ki fog rúgni. Nem kedvel. Milyen szemét.” Vagy azt mondod: „Ma este mégsem tudok átjönni.” Én pedig azt hallom: „Már nem szeret. Biztos átver. Persze velem ezt meg lehet tenni. Mert értéktelen vagyok. És sosem tartja be az ígéreteit. Utálom.” És máris védekezésbe, veszekedésbe, háborúba kezdek, mert azt hiszem, te tettél velem valamit. Fárasztó?
Figyeld, mi indul be benned, amikor valaki mond vagy ír neked valamit. Fedezd fel a történeteidet, hiedelmeidet, melyek ilyenkor felbukkannak. És kérdőjelezd meg őket. Az ÖnMunka mindkét módszere erre való. Hogy tisztán hallj, ne pedig a szűrőiden keresztül.

„Amíg nem szereted, ha jól megkritizálnak, a Munkád nincs elvégezve. A kritika óriási ajándék azok számára, akiket érdekel az ön-felismerés. Akiket pedig ez nem érdekel, nos, üdv a pokolban, üdv a szülőddel, szomszédoddal, gyerekeiddel, főnököddel vívott háborúban. Amikor kitárod a karodat a kritika fogadására, te válsz a saját közvetlen utaddá a szabadság felé, hiszen sosem leszel képes megváltoztatni minket, sem pedig azt, mit is gondolunk rólad. Amíg nem szeretsz minket, bármennyire csúnyákat gondoljunk is rólad, a Munkád nincs elvégezve.”

„Ha képes vagy megérteni a saját szenvedésed okát, az képessé tesz arra, hogy a mi szenvedésünket is megértsd. Csak akkor értesz meg minket, ha magadat már felismerted.”

„Kedveseim! A tavasz (már majdnem) itt van, sokatok mégis az elme állandó telében él. Elhiszitek, amit az elme mond és vetít, megkérdőjelezetlenül, így pedig továbbra is a régi valóságban kell élnetek. Ez az egész addig tart, míg meg nem tanuljátok beazonosítani, felismerni és megkérdőjelezni a téves gondolataitokat, feltételezéseiteket, történeteiteket. Én (Byron Katie) azt a célt szolgálom a Munka önvizsgálatával, hogy lehetőséget kapjatok a saját magatok és mások ellen irányuló erőszak és agresszió abbahagyására, melyet kizárólag a magatokról és a másokról elhitt gondolataitok okoznak. Amíg újra és újra játsszátok a félelmet okozó gondolataitokat, sosem ébredhettek fel a valóság kitavaszodására. Ez pedig hosszú, zord telet jósol. De ha már Te is kitavaszodnál és kivirágoznál, bármikor elkezdheted, akár most is. A kérdések és megfordítások mindig a rendelkezésedre állnak.”

„Félelmetesnek tűnhet mélyen elmerülni a Munkában, mert azt gondolhatod, hogy valami értékeset fogsz elveszíteni. Csak a történeteidet veszítheted el. És tapasztalatom szerint a történeteink nélkül az élet mindig gazdagabbá válik.”

„Amíg nem kérdőjelezzük meg a zakatoló, stresszes, fájdalmat okozó gondolatainkat, a fejünkben lévő képek áldozatai maradunk.”

„Hagyja, hogy a dolgok jöjjenek, hisz úgyis jönnek; nem mintha lenne választása. Hagyja, hogy a dolgok távozzanak, hisz úgyis távoznak, akár beleegyezik ebbe, akár nem. Semmi olyan nem jön, amire ne lenne szüksége, és minden csak akkor távozik, amikor már nincs szüksége rá.”

„A legtöbb ember folyton a negatívtól akar megszabadulni, a kellemetlen gondolatokat és rossz érzéseket akarja megsemmisíteni. Ez pedig az élethosszig tartó ön-javítás hátsó ajtaján való ismételt belépésre kényszeríti őket. Hajlandó vagy-e észrevenni és elfogadni, hogy az élet rossz és jó érzésekből, rossz és jó megtapasztalásokból áll? Ha folyton a jót üldözöd, akkor az elérhetetlen mézesmadzag kergetésével töltöd az életedet.”

„Rossz ember vagyok” vagy „Jó ember vagyok”, ezek mind csupán a múltról szóló szavak és képek. Semmi közük ahhoz, aki most vagy. Nézz új szemmel, a mozid nélkül.”

„Ha ellenséget látok, akkor meg kell állnom egy pillanatra és közelebbről megvizsgálni a dolgot… mert az az illető valójában a barátom, nem pedig az ellenségem. Az ellenségek ráismertetnek önmagamra. Ettől lesznek a barátaim. A személyiségek világában azokat nevezzük barátnak, akik egyetértenek velünk. Ha azt mondod: ’Nézzétek, milyen szörnyű ember ez’, a barátaid pedig egyetértenek, hogy ’Igen, ez egy szörnyű ember’… akkor van egy csapatod, akik úgy hiszik, ahogy TE hiszed. Egy olyan szekta ez, akik azt prédikálják, hogy Az Univerzum Szemét és Barátságtalan. És ha az egyikük meg meri kérdőjelezni az álláspontotokat, mondván, hogy ’Teljesen biztosak lehettek benne, hogy ez egy szörnyű ember?’, ez a szektára nézve fenyegető, vagyis ki kell őt rúgnod a Velem-egyetértők-Szektájából, mivel volt mersze megkérdőjelezni azt, amit az univerzum természetéről hiszel. És ennek sosem lesz így vége. Tehát, tekints barátként az ellenségre, ismerd fel önmagadban, mit mutat neked. És tekints a barátra is barátként. Így csak barátaid lesznek.”


KI VAGY A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL? - 2-NAPOS, KISCSOPORTOS, EGYÉNI MUNKÁS TRÉNING BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN.
2013. MÁJUS 31-JÚNIUS 1. BUDAPEST
RÉSZLETEKET ITT TALÁLSZ: AKTUÁLIS TRÉNINGEK

2013. május 8., szerda

A Főnököm Kirúgott az Állásomból – Byron Katie Videó




„Én vagyok az oka a szenvedésemnek, de csupán az összesnek.” (Byron Katie)

Újabb Byron Katie videóval bővült a palettánk, újra NagyZsuzsi odaadásának köszönhetően. Az összes eddig magyarított Katie videót megtalálod itt.

Ebben a mai Munkában, Katie segít Jill-nek megkérdőjelezni az elbocsátásával kapcsolatos értelmezéseit. Mert sosem az a baj, ami történik, hanem attól fájunk és szenvedünk, ahogy az elme értelmezi a történéseket. Hogy vádolunk, ítélünk, kifelé mutogatunk – és mindez nekünk fáj. Ha mélyen magunkba nézünk és rálátunk, hogyan járultunk mi hozzá a történtekhez teljesen tudattalanul, akkor esélyünk van egy teljesen új kezdésre, teljesen más hozzáállásra, így többet nem okozunk fájdalmat saját magunknak.

A videóban még szó esik a jóvátételről, hajléktalanságról, munkanélküliségről, és ami a legfontosabb, az őszinteségről. Saját magunkkal és másokkal szemben. Nem mintha őszintének „kéne” lennünk, csak egyszerűen megvilágosul számunkra, hogy kinek is fáj az, ha nem vagyunk azok. Saját magunknak.

A videót ide klikkelve nézheted meg: A főnököm kirúgott az állásomból



KI VAGY A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL – 2 NAPOS, KISCSOPORTOS, SZEMÉLYES MUNKÁS, GYAKORLATI TRÉNING BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN. BUDAPEST, 2013. MÁJUS 31-JÚNIUS 1.
RÉSZLETEKET ITT TALÁLSZ: AKTUÁLIS TRÉNINGEK







2013. május 3., péntek

Megadod Magadnak az Engedélyt?




"Inkább vágyjuk a tönkremenést, mint a változást,
Inkább rettegve halunk meg,
Mint hogy a pillanat keresztjére felmászva
Engedjük, hogy az illúzióink haljanak meg."
(W.H Auden)

A hang a fejedben te vagy?

Óriási pillanat, amikor először döbbensz rá, hogy a fejedben szüntelenül folyó kommentálás hangja hallható.

Abban a pillanatban választás előtt állsz. Egyszerűen elhiheted, amit ez a hang naphosszat mond neked. Vagy megfigyelheted ezt a hangot, és bármikor, amikor észreveszed, tarthatsz egy rövid – pár másodperces – szünetet, amiben elnyugszik ez a hang. Ezekben a pillanatokban megérezheted egy békés, csendes tudatállapot hangulatát. Ha csak egy ilyen tapasztalatot is szerzel, az emberi megtapasztalások egy érdekes aspektusa tárul fel előtted. 

Ez a hang az életünkben többnyire csak megjelenik és eltűnik, folyamatosan kommentálva az éppen zajló eseményeket, jelenségeket – az ént, másokat, a munkát, a családot, a világot. Ennek a hangnak minden szavát elhisszük, mert abban az alapvető (tév)hitben élünk, hogy ez a hang önmagában a mi igazi lényünk, énünk.

Tehát, te ez a hang vagy vajon? Ha igen, ha tényleg hiszed, hogy te a hang vagy, akkor ennek a hangnak a hatalmában vagy, bármit is mond. Ha a hang éppen azt közli, micsoda pocsék nap van, akkor minden valószínűség szerint pocsék napra számíthatsz. Ha a hang arról beszél, milyen dühös vagy a főnöködre akkor jó eséllyel igen kellemetlen érzéseket tapasztalsz a főnököddel kapcsolatban, amikor összefutsz vele.

Ha a hang tudomásodra hozza, hogy valami nincs rendben veled, például valahogyan hiányos,  elégtelen vagy nem megfelelő vagy, minden valószínűség szerint ezzel a hiedelemmel fogsz mozogni a világban. És ezután, amikor kapcsolatba kerülsz másokkal az életedben, ez a hang, ami azt állítja rólad, hogy hiányos vagy, folyamatosan duruzsol tovább, bírál téged, és gyártja a feszültséget közted és mások között. Ha a hang azt állítja, hogy a múltad máshogyan történt, mint kellett volna, akkor valószínű, hogy tökéletlennek vagy egyenesen fájdalmasnak látod a múltadat. Ha a hang azt mondja neked, hogy a boldogságod valahol a jövőben található, nyilván azt fogod hinni, hogy valami hibádzik, valami hiányzik a jelen pillanatban. Így aztán bármi történik is éppen most, azzal szemben valamilyen fokú ellenállást tapasztalsz meg! A jelen pillanattal való szembenállás pedig arra biztat, hogy kitartóan keress a jövőben és folyamatosan abban a hitben élj, hogy a boldogság nincs itt, ebben a pillanatban. 

De mi van, ha a boldogság épp itt van, ebben a pillanatban is? Megadod magadnak az engedélyt arra, hogy ezt ma felfedezd?

Amikor először találkozol ezzel a fejbéli hanggal, választhatsz egy másik lehetőséget is. Megteheted, hogy észleled a hangot anélkül, hogy más gondolatokat adnál hozzá. Állj csak meg és vedd észre, hogy gondolkodsz.

Nézz rá közvetlenül az éppen most jelenlévő gondolatra és nézd addig, amíg magától elnyugszik. Ahogy elnyugszik, te csak pihenj meg ott, abban a gondolat nélküli tágasságban.  Pár pillanatra legyél éber és légy jelen ebben a történet nélküli pillanatban.

Új lehetőséghez nyílik így út számodra.  Nem kell elhinned, hogy te ez a hang vagy. Lehetővé válik, hogy egyszerűen annak észleld, ami: egy hang, egy betanult gondolati körökből álló hurokrendszer, ami egész életedben működött, és azt mondta neked, legyen pocsék napod, légy mérges a főnöködre és folyton állj ellen annak, ami éppen történik. Ha nyitott vagy erre az új lehetőségre, akkor egyszerűen csak kezdd el észrevenni, ha egy nézőpontot elkezdesz hangsúlyozni. Pihenj meg nézőpontok nélkül egy rövid pillanatra. Maradj éber és légy a jelen pillanat tudatában a történeted nélkül. Tedd ezt meg napjában többször, amikor csak lehet. Ahogy ezt egyre többször megtapasztalod, a pillanat magától egyre hosszabb és hosszabb lesz. Megszereted majd ezt a csendes elmében való pihenést. A csendben olyan nagy békesség van. Olyan békesség, amilyet semmilyen gondolat nem adhat, főként hogy a felbukkanó gondolatok sokszor épp azt emelik ki, hogy a dolgok mennyire nem úgy vannak, ahogyan lenniük kéne. A szenvedést az okozza, ha hiszel a folyamatos kommentálásnak. Többé nem kell ennek kiszolgáltatnod magad.

Ahogy nap közben röviden megpihensz a jelen pillanatban, vedd észre, mi történik a testedben. Hozd a figyelmedet a testedben lévő eleven tágasságba. Ott pihenjen meg a figyelmed. Ha a történetedből kihangsúlyozol gondolatokat, érzelmi hullámokat keltesz a mellkasodban és a gyomrodban. Felbukkanhat szorongás, feszültség, stressz, szomorúság, harag és más érzések. Amikor történet nélkül pihensz meg pár pillanatra, ezeket az érzéseket közvetlenül érzékeled, anélkül, hogy elemeznéd vagy értelmeznéd őket. Még azt az értelmezést se add hozzájuk, hogy „félelem” vagy „harag”. Hagyd, hogy az energia név nélkül jelenjen meg és csillapodjon el a maga természetes módján, történet nélkül. Ezzel lehetővé válik ezeknek az érzelmeknek, hogy jöjjenek és menjenek, anélkül, hogy a fejedben lévő történetek megakasztanák őket.

Gyerekként nem tanítottak meg minket arra, hogyan kell érezni az érzéseket. Csak gondolkodni tanítottak, arra, hogyan kell átgondolni mindent, és újra meg újra csak gondolkodni.  Vedd észre, hogy a folytonos gondolkodás nem eredményez megengedést és megértést. Nem segít téged mély megértéshez és gyógyuláshoz. Csak ahhoz vezet, amihez eddig is vezetett: még több gondolkodáshoz. Ez a gondolkodás csak egy sor emlék. Hát nem furcsa, hogy mindig csak ez a jelen pillanat létezik, a hangot pedig csak a múltban vájkálás és a jövőben kutatás érdekli? Ez a hang vagy te? Egy sor gondolat vagy csupán?

Tartsd meg a gondolkodást a gyakorlati kérdések számára, mint például arra, hogyan végezd a munkád, írd össze a bevásárló listát, tanulj valami újat, olvass el egy könyvet és beszélgess a barátoddal.

Ha a fejbéli hang újra elkezd kritizálni, bírálni, hibáztatni, panaszkodni, megint kiteszi a boldogságot a jövőbe és feltépi a múlt sebeit, csak vedd észre és lépj vissza a nyugalom állapotába, tarts pihenőt. Ezek a gondolatok meg fognak jelenni. Ne vedd különösebben magadra őket, amikor jönnek. Hagyd őket olyannak lenni, amilyenek. Ne akard megváltoztatni őket, ne adj szavakat hozzájuk, ne próbáld elemezni őket. Te csak térj vissza a nap folyamán újra meg újra a rövid pillanatnyi pihenők adta nyugalomhoz és örömhöz.

Amikor így, a nap során igen gyakran megpihensz a történetek nélkül (annyiszor, ahányszor csak eszedbe jut), és közvetlenül érzékeled az érzeteket, könnyebb lesz egyszerűen létezni. Könnyebb lesz élvezetesnek érezni a csendet és élvezetesnek érezni a jelen pillanatot, úgy, ahogy éppen van.

Engedd magadhoz ezt a gyógyulást. Ez valódi átalakulás. Olyan seben gyógyulnak be ettől, amik éveken át újra meg újra felszakadtak, olyan történetek, amiket újra meg újra, ismételten lejátszottál a fejedben.

Az élet elkezd egyre erőfeszítés-mentesebbnek tűnni. Ha ilyen módon pihensz bele a jelen pillanatba, minden képzeletet felülmúló mélységű szabadságra találsz. Valóban belelazulsz abba, ami van, bármibe, ami éppen történik. Ez a valódi elfogadás. Az emberileg lehetséges legmélyebb meghajlás a valóság előtt. A fejedben lévő hang, ha észreveszed, nem igazán híve a meghajlásnak és elfogadásnak. A panaszkodásnak, hibáztatásnak, kritizálásnak, önvádnak a híve és annak, hogy mindig neki legyen igaza. Add meg magadnak a pihenőt a mai napon, amilyen gyakran csak lehet. Vedd észre a történetet, lazíts pár pillanatig és érezd az érzéseket közvetlen módon. Csak legyél, élvezd az életedet ebben a pillanatban, úgy, ahogyan van.

(Scott Kiloby cikke nyomán)


Ha szeretnéd megtanulni, hogyan is tudsz átlátni azokon a történeteken, melyeket a hang ismételget a fejedben, szeretettel várlak a Radikális Önvizsgálati Módszerek két Alaptanfolyamán:

KI VAGY A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL – 2 NAPOS, KISCSOPORTOS, SZEMÉLYES MUNKÁS, GYAKORLATI TRÉNING BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN. BUDAPEST, 2013. MÁJUS 31-JÚNIUS 1.

ÖNSZERETET/ÖNÉRTÉKELÉS TRÉNING SCOTT KILOBY ÉLŐ ÖNVIZSGÁLATAI ALAPJÁN. BUDAPEST, JÚNIUS 7-8.
RÉSZLETEKET ITT TALÁLSZ:AKTUÁLIS TRÉNINGEK (gördíts lejjebb a feljövő oldalon)