„Be Kell Vonzanom a Boldog Családi Életet" – Igaz Ez?

A mai bejegyzést a legfrissebb Byron Katie hírlevélből fordítottam. Egy kétségbeesett nő segítségkérő levele, és Katie spirituális maszlagot eloszlató válasza. Szeretem a spirituális maszlag eloszlatást. Te hol dagonyázol még benne?

Drága Katie,

Nagyon szeretem a Munkát, és nagyon szeretlek Téged. Sok témában végeztem már el sikeresen az önvizsgálatot, most viszont elakadtam, és nem tudom, merre tovább. Egyedülálló, hamarosan 43 éves nő vagyok. Szeretnék családot. Szeretnék saját gyereket és párt. Az aggaszt a legjobban, hogy a korom miatt már lecsúszom a gyerekvállalásról. Próbálom megMunkázni ezt a témát, mégsem megy. Kérlek, segíts!

Például, amikor azt a gondolatot vizsgálom, hogy „Gyereket akarok”, a „Nem akarok gyereket” című megfordítás nem hoz semmilyen megkönnyebbülést.

Alaposan megkérdőjelezted ezt a gondolatot, Kedvesem? Például, belemerültél-e jó mélyen a második kérdésbe, hogy megláthasd, tényleg biztosan tudhatod-e azt, hogy te gyereket akarsz? És a harmadik kérdésre kapott válaszaidat mind megkerested? Amikor azt hiszed, hogy gyereket akarsz, miközben nincs gyereked, az óriási feszültséget eredményez. Legyél alapos. Kövesd végig az okokat és a következményeiket. Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, amikor azt hiszed, hogy gyereket akarsz, s közben nincs gyereked? A negyedik kérdésre is fordíts elég időt, és engedd bele magad. Ki lennél, ha soha többé nem tudnád ezt a gondolatot gondolni? Találtál 3 valódi, konkrét példát az életedből, miként igaz az a megfordítás, hogy „Nem akarok gyereket”? Teljesen nyilvánvaló, hogy nem akarsz, hiszen nincs gyereked. Keress erre példákat! Nekem van egy. Nyilvánvaló, hogy nem akarsz gyereket, mert még nem fogadtál örökbe. Találsz még három példát?

Aggódom, hogy ha most ezt nem tudom rendesen megcsinálni, akkor emiatt nem lesz gyerekem.

„Nem jól csinálom ezt” – egy újabb fincsi megkérdőjelezendő gondolat. Meg az is, hogy „Végül nem lesz majd gyerekem.” Ennek az egésznek nem az a lényege, hogy lesz-e gyereked vagy sem; a lényeg a te szabadságod. Utána pedig már boldog leszel, akár gyerekkel, akár nélküle. Hát nem emiatt akarnak az emberek gyereket? Ahogy gyakran mondogatom: hagyd ki a közbünső lépést, légy boldog már mostantól.

Vagy az ezzel kapcsolatos stressz miatt nem lesz majd végül gyerekem.

Ez egy újabb megvizsgálandó. Rengeteg megkérdőjelezetlen hiedelem repdes a történetedben, és az egésznek semmi köze a gyerekekhez.

Mi van, hogy ha az igaz lelkem szándéka szerint akarok gyereket, de elrontom a dolgot, mert túl aggodalmaskodó vagy negatív vagyok?

Honnan tudhatod, Aranyos, hogy az „igaz lelked” egyáltalán létezik? Ez igen stresszes gondolat, amikor fogalmad sincs, mi is az és hol is van az az „igaz lélek”. Érdemes lenne megkérdőjelezned azt, hogy „Az igaz lelkem akar gyereket”, és azt, hogy „Van igaz lelkem”. Munkázz Akkreditált Facilitátorral, ha úgy gondolod, segítségedre lehet. És még egy megkérdőjelezendő gondolat: „Elronthatom a dolgot.”

Vagy azért rontom el, mert nem kérdőjelezem meg rendesen a gondolataimat?

Az „elrontás” központi témának látszik nálad. Szinte mindenkinek érdemes megkérdőjeleznie azt az alaphiedelmet, hogy „Lehetséges hibázni.” Vizsgáld meg te is, merülj jó mélyen bele, egyedül vagy képzett facilitátorral.

Ha használom a vizualizációs technikát, lehet, hogy könnyebben megy majd, mert már korábban is sikerrel vizualizáltam, és úgy hiszem, működik.

Tapasztalatom szerint a vizualizáció nem segít. A pozitív megerősítésekhez hasonlóan a vizualizáció is csupán ragtapasz. Nem foglalkozik az eredetileg elhitt stresszes gondolataiddal, az alvilággal, ami nem veszít az erejéből, bármennyire napsütésesek is a vizualizációid.

De vajon eleget és megfelelően vizualizálok-e ahhoz, hogy olyan szintre emeljem a rezgésszintemet, amivel bevonzhatom magamnak a gyereket és a párt?

Honnan tudhatod, hogy létezik egyáltalán olyanod, hogy „rezgésszint”? Ez a fajta mágikus gondolkodás – „A Titok” – színtiszta egó, és fényévekre van az önvizsgálattól. A Titok arról szól, hogy megpróbálod megszerezni, amit akarsz. A Munka pedig arról, hogy azt akarod, amid már van, azt szereted, ami van.

És ha felhagyok a gyerek akarásával, akkor végül lehet, hogy nem lesz családom.

Az akarással nem tudsz felhagyni. Lehetetlen nem akarni addig, amíg elhiszed a gondolataidat.

És lehet, hogy már túl késő a gyerekvállaláshoz? Ez nagyon fontos kérdés.

Nem, a fontos kérdés a szabadságod. „Nem lehetek boldog gyerek nélkül” – kérdőjelezd meg ezt, kérlek. És azt is, hogy „Ha lesz gyerekem, boldog leszek.”

Elronthatom azzal, ha nem végzem a Munkát, nem vizualizálok, vagy nem választok eléggé pozitív töltésű szavakat? Egyszer azt mondta nekem egy médium, hogy „nagyon erősen tudsz vizualizálni, és ez jó, de ha nem cseréled le a negatív gondolataidat, akkor bolgotalanabb életed lesz.” Lehet boldogtalanabb egy élet a negatív gondolatok miatt?

Ne foglalkozz a vizualizációval és a negatív gondolatokkal. Ha megkérdőjelezed a gondolataidat, a negativitás automatikusan eltűnik; semmit nem kell csinálnod vele.

Már megMunkáztam ezeket a gondolatokat, de semmilyen megkönnyebbülésre nem leltem.

Akkreditált Facilitátorral dolgoztál? Ha ezt nem engedheted meg magadnak, fordulj az ingyenes Segélyvonalunkhoz, amit megtalálsz a honlapon.

Lehet rosszul csinálni a dolgokat? Mert ha igen, akkor folyton azon kell aggodalmaskodnom, hogy jól kell csinálnom, hisz lehet, hogy emiatt nem lesz gyerekem. Nem tudom.

A következőképpen nézd végig ezt a gondolatot:

„Jól kell csinálnom” – igaz ez? - Nem tudom.

„Jól kell csinálnom” – teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? - Nem.

Mi zajlik bennem, ha elhiszem a gondolatot? – Szörnyen szorongok. Teljesen összezavarodok, mivel nem tudom, hogy jól csinálom-e vagy sem. Boldogtalan jövőt képzelek el magamnak, mivel elrontottam valamit. Lehangoltnak és tehetetlennek érzem magam. Haragszom magamra, mert azt hiszem, hogy tudnom kéne, mi a helyes út, és jól kéne csinálnom a dolgaimat. Ostorozom magam, és egy szerencsétlen lúzerként tekintek magamra.

Ki lennék a gondolat nélkül, hogy „Jól kell csinálnom”? - Boldogabb, könnyedebb. Kíváncsi lennék, hogy mit hoz az élet. Több lehetőséget vennék észre az életemben. Nem lennék rögeszmés. Nem próbálnám meg folyton előre kitalálni a dolgokat. Csak figyelnék és tanulnék.

Megfordítás: „Nem kell jól csinálnom.” Példák: 1. Nos, nyilvánvaló, hogy nem kell jól csinálnom, hisz követtem el már néhány „hibát” az életben, és még mindig itt vagyok. Van egy jó kis életem, elég ennivalóm, van hol laknom, van levegőm is, amit belélegezhetek. 2. Senki nem jegyzi a pontjaimat (csak én magam, időnként). 3. Volt olyan, hogy elrontottam (szerintem), és mégis jó dolgok születtek abból a „hibából”. Keress 3 saját példát az utóbbira.

„Rosszul kell csinálnom.” Mit mond neked ez a megfordítás? Csukd be a szemed, nézd meg az életedet, keress 3 konkrét példát, amikor az volt igaz, hogy rosszul kell csinálnod.

El van-e valahol döntve, hogy lesz-e gyerekem vagy sem?

Ezt is érdemes megvizsgálni.

Vagy elengedhetem az egészet és hagyhatom, hogy a lelkem gondoskodjon minderről?

Addig nem tudsz elengedni sem, amíg elhiszed a stresszes gondolataidat.

Mert már minden, ami valaha történni fog velem, el van döntve? Így van? Nagyon remélem, mert ha igen, akkor elengedhetem az egészet és nem kell aggódnom miatta. De mivel nem tudom biztosan, nem vagyok nyugodt, és akkor jól kell csinálnom, és ez rengeteg stresszt okoz bennem. Ha viszont tudok tenni ennek érdekében, és szabadon választhatom meg a saját valóságomat, akkor ez lehetővé teszi számomra, hogy boldog családi életet és saját gyrekeket vonzzak be magamnak. Egy csodálatos forrásból, Abraham-Hicks-től például olyan információk jönnek, hogy „te választod meg a saját valóságodat”. Egyszerűen csak válassz pozitív gondolatokat, hidd el őket, így megemelkedik a rezgésszinted, és ha jól csinálod, akkor bevonzod, amit szeretnél. Ez egy univerzális törvény – a vonzás törvénye. Ami azt jelenti, hogy be tudom vonzani, viszont, ha negatívan gondolkodom, akkor nem fogom bevonzani.

Ezek a spirituális koncepciók egyszerűen nem működnek, tapasztalatom szerint, csak egy jó adag extra feszültséget hoznak az életünkbe – ahogy ez drága szavaidból is kitűnik. Honnan tudhatnád, hogy „te választod meg a valóságodat” vagy sem? Csak azért, mert valamelyik spirituális író ezt állítja, akkor már biztos így van? Ő honnan tudja? És elsőként is, honnan tudod egyáltalán, hogy ezt az Abraham nevű spirituális „entitást” csatornázzák?

A Munka a lényeggel foglalkozik, túl minden spirituális vagy más elképzelésen. És a Munka működik, már amennyiben az elméd nyitott rá.

Az idő rohan, egyre öregebb leszek, és aggaszt, hogy a boldogságom rajtam múlik.

Természetesen a boldogságod rajtad múlik – ki máson is múlhatna? De nem úgy, ahogy azt elképzeled. Nem kell ügyeskedned, és nem kell próbálkoznod. Nem kell kontrollálnod a negativitást. Mindössze annyit kell tenned, hogy megkérdőjelezed azokat a gondolataidat, melyekbe beleőrülsz. Dolgozz tapasztalt Facilitátorral, menj el Munka-tanfolyamra, gyere el a 9-napos School-ba. Mélyülj el annyira a Munkában, amennyire csak tudsz, és minden ki fog tisztulni.

Össze vagyok zavarodva, és nagyon-nagyon szomorú vagyok. Kérlek, segíts! Köszönöm!

Szeretettel, K.

Remélem, hogy tudtam segíteni, Édesem. Az elhitt gondolataink okozta összezavarodottság a szenvedés egyetlen lehetséges módja. Szeretlek.

Szeretettel, bk

A témában ajánlom felfrissítésre a Létezik-e a Titok című bejegyzést:

http://onmunka.blogspot.com/2011/01/letezik-e-titok.html

A ragtapaszolásról pedig ez jutott eszembe:

http://onmunka.blogspot.com/2010/11/egy-osi-sportrol-ragtapaszolasrol.html

Ha Elveszíted a Szűrőidet…

„Nem én engedem el az elképzeléseimet – elfogadással megvizsgálom őket, aztán ők hagynak el engem.” (Byron Katie)

Minden, amit valaha elhittél - a hiedelemrendszered, a történeteid, a mítoszaid, a meggyőződéseid alkotják az úgynevezett szűrőidet, melyeken keresztül érzékeled és értelmezed az élet történéseit. Amit a szűrőiden keresztül érzékelsz, az pedig nem a Valóság. Amíg a szűrőid a helyükön vannak, nem tudod a Valóságot annak valóságosságában látni, mert az elméd minden pillanatban a történeteidet vetíti ki a legapróbb eseményre is.

         A Munka fokozatos és egyre mélyülő önfelismeréshez vezet. Szép sorban haladva megkérdőjelezed az eddig megvizsgálatlan hiedelmeidet, meggyőződéseidet. Rájössz, hogy minden csupán történet; nincs olyan gondolat, mely ne történet lenne. Vagyis nincs olyan gondolat, mely valóság lenne. Amíg elhiszel egy fájó történetet, addig nem tudod a Valóságot kedvesnek látni, mert a fájó történeted a szűrőd: valahova kivetíted. Ha visszacsinálod az eddigi életed során elhitt fájó, stresszes történeteidet – ez az, amit a Munka Négy kérdésével és Megfordításaival csinálsz -, vagyis elveszíted a szűrőidet, nem fogsz tudni fájdalmat, szenvedést, hibát, „rossz”-at kivetíteni. És, hogy mi marad ezután? Byron Katie szavaiból némi fogalmat meríthetsz erről. Pont úgy fogod érteni őket, ahogy a még meglévő szűrőiden keresztül értheted. Egy rövid fejezet Az Öröm Ezer Nevéből, annak érzékeltetésére, hogy mi is van a szűrőkön túl.

Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy nem tudod siettetni a „szűrőtlenítési” folyamatot. Azért, mert tudsz róla, hogy vannak szűrőid, azok még nem fognak maguktól eltűnni. Nem tudod másképp gondolni, amíg meg nem kérdőjelezed a hiedelmeidet. A hiedelmeid megkérdőjelezése után pedig már nem lesz szükséged másképp gondolni: nem fogod sehogy sem gondolni. Nem fogod értelmezni, csűrni-csavarni, erőszakoskodni vele, hogy pozitív legyen, vagy olyan, amilyennek te szeretnéd. Nem fogod akarni, hogy más megmondja neked, nem lesz szükséged „pozitív”, „megerősítő”, „támogató” hiedelmekre cserélni a neked nem tetszőket.

Egy támpont, hogy meg tudd állapítani, szűrővel van-e dolgod: Ha még nem vagy teljes elfogadásban, szeretetben azzal, ami épp van, addig van egy alapszűrőd, ami miatt nem tudod szeretni a Valóságot olyannak, amilyennek az épp megmutatkozik. Vagyis amíg olyan gondolatok fogalmazódnak meg benned, hogy „Jobb lenne így…”, „Arra lenne szükségem, hogy…”, „Nem kellene…”, „Azt akarom, hogy…”, addig pont ezek a gondolatok a szűrőid. Vizsgáld meg őket, és tapasztald meg, mi is van ezeken a szűrőkön túl. És ne hidd el senkinek, mi is van ott, hisz az egy újabb hiedelem. Csak TE tudsz elmenni oda. Szépen lassan, türelmesen, megengedőn. Kívánom, hogy legyen kitartásod ehhez a hihetetlenül felemelő folyamathoz.

32 – Ha az erős nők és férfiak mind a középpontban tudnának maradni, minden harmóniában lenne.

Amint elveszíted azt a szűrőt, amit én történetnek nevezek, elkezded olyannak látni a valóságot, amilyen: egyszerű, intelligens, és sokkal, de sokkal kedvesebb, mint amilyennek bármikor képzelni bírtad volna. Létezik egy rezgés, mely soha nem hagyja el a középpontot. Te pedig tisztelni kezded, hiszen már rájöttél, hogy rajta kívül nincs valódi életed.

            Bárhol állsz is, mindig az univerzum középpontjában vagy. Nincs se nagy, se kicsi. A galaxisok és az elektronok is csak a te érzékelésedben léteznek. Minden körülötted kering. Minden belőled indul ki, és hozzád tér vissza.

            Ez tűnhet akár önzőségnek is. Valójában azonban pont az önzőség ellentéte: totális nagylelkűség. Szeretet mindenki és minden iránt, akivel csak találkozol, mert már megvilágosodtál magadra. Nincs kedvesebb annál, amikor már tudod, hogy te vagy Az. Saját magad ismerése – az egyetlené, aki valaha létezett vagy létezni fog – automatikusan a középpontba visz téged. A saját szerelmi történeteddé válsz. Eltölt saját magad csodálata és öröme. Teljesen egyedül vagy, örökre. Hát nem imádnivaló? Nézd csak meg a te gyönyörűséges önmagadat!

            Azelőtt úgy hittem, hogy van egy én, és van egy te. Aztán felfedeztem, hogy nincs te, hogy valójában te én vagyok. Nincs kettő, akiről gondoskodni kéne, vagy három, vagy négy, vagy egymilliárd. Csak egyetlen egy van. Micsoda megkönnyebbülés! Óriási! ”Úgy érted, nincs mit tenni? Hogy ha én rendben vagyok, minden rendben van? ”Igen, ez pontosan így van. Ez az önmagadra való ráismerés. Minden finoman, erőfeszítéstől mentesen hullik bele az öledbe.

            És nem csupán a középpont vagy, hanem a kör kerülete is. Te vagy az egész kör, és te vagy minden a körvonalon kívül is. Semmi sem tud korlátozni a szabadságodban. Te vagy minden. Te vagy mindaz, amit csak el bírsz képzelni, bent, kint, fent és lent. Semmi nem létezik, ami nem belőled indul ki. Érted ezt? Ha nem belőled jön, akkor nem is létezhet. Mit jelenítesz meg? Csillagokat? Univerzumokat? Egy fát, vagy madarat? Vagy egy követ? Ki a gondoló? Vizsgáld csak meg: Létezett bármi is azelőtt, hogy te arra a bizonyos valamire gondoltál volna? Amikor alszol, és épp nem álmodsz, hol van akkor a világ?

            Amikor először döbbentem rá, hogy csak én létezem, elkezdtem nevetni, és a nevetésem nagyon mélyre hatolt. A valóságot választottam a tagadás helyett. És ez véget vetett a szomorúságnak.

(Byron Katie: Az Öröm Ezer Neve)

Létezik-e (a) Titok?

Mostanra már egy kicsit lecsengett nálunk a Titok „őrület”, de nem nagyon ismerek olyan embert, aki legalábbis ne hallott volna róla. És most itt a legújabb sláger, az Erő. Nem is beszélve azon könyvek tömegeiről, melyek hasonló titkos recepteket kínálnak, azt ígérve, hogy az epedően kíváncsi és szűkölködő olvasót majd eljuttatják a hőn áhított anyagi, testi, fizikai biztonság és boldogság állapotába. (Azt hiszem, most kicsit darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, de legyen.)

Régóta tervezem, hogy körbejárom az ún. „tudatosság”, a „vonzás” és a „tudatos teremtés” témaköreit. Általánosságban annyit, hogy ezek nagyon vonzó, hangzatos címszavak, amikkel emberek tömegeit lehet megbabonázni. Nyilván vannak olyanok, akiknek ezek a technikák működnek, és nem azt mondom, hogy nem működhetnek. Csak azt látom, hogy azok, akiknek viszont nem működnek, és ők vannak többségben, még jobban tönkremennek, mint a „Titok” ismerete előtt. Mert azt a következtetést vonják le, hogy valamit rosszul csinálnak, és nem értik, hogy nekik miért nem jár ez vagy az az élettől. (Ajánlom figyelmedbe még az Egészséges Egó vagy Valami Más című bejegyzést.) Akinek pedig „működik”, az teljesen biztos lehet benne, hogy a titok nélkül nem épp ugyanúgy valósultak volna meg a sikerei az életben, mint a „magas szintű tudatossággal”? Hamarosan tényleg jövök tudatosság ügyben, mert itt a legnagyobb a katyvasz.

Most azonban idézem Byron Katie blogjának egy 2008-as bejegyzését, melynek az a címe, hogy: Mi a Különbség a Titok és a Munka között? Egy Katie-hez intézett levél volt a téma apropója, a folytatás pedig Katie és Stephen (Katie férje) válaszlevele. Kellemes olvasgatást és rámeditálást.

Drága Katie!

Abban reménykedtem, hogy A Titok őrület majd hamar elmúlik, erre ma délután az Oprah Show-ban is erről beszéltek. (megj. - Oprah Winfrey az USA legnépszerűbb talkshow-jának műsorvezetője, és az utóbbi években minden népszerű Tanítót meghívott a műsorába, többek között Eckhart Tolle-t és Byron Katie-t is.)

Nekem úgy tűnik, hogy ez az úgynevezett „titok” csak egy újabb eszköz arra, hogy az elmét beletrükközze a kontroll illúziójába, ez az üzenet pedig szöges ellentétben áll a Te invitálásoddal, hogy kössünk barátságot a valósággal, és azt szeressük, ami éppen van.

Nem értem, hogy olyanok, akik ismerik a Munkát, hogyan tudják komolyan venni ezt a filmet; és mégis, általam józan ítéletűnek tartott emberektől is azt hallom, hogy ennek a filmnek a készítői „ugyanazt mondják, amit Katie mond.” És nagyon sok ilyet ismerek.

Katie, kérlek, oszd meg velünk az ezzel kapcsolatos meglátásaidat.

Köszönettel, szeretettel, Susan

Drága Susan!

Először is álljanak itt Stephen összefoglaló jellegű gondolatai:

A Titok: „Mindent megszerezhetsz, amit csak akarsz.”

A Munka: „Mindent akarhatsz, amid csak van.”

A Titok: „Legyen meg az én akaratom.”

A Munka: „Legyen meg a Te akaratod.” Mert úgyis a Valóság akarata érvényesül. Vagyis, mindig az a legjobb számomra, ami éppen történik. Ahogy Katie fogalmaz: „A Te akaratod és Isten/a Valóság akarata ugyanaz, akár észreveszed, akár nem.”

A Titok: „Kontrollálni tudod a gondolataidat.”

A Munka: „Nem te vagy a gondoló. Lehetséges elnyomni a negatív, stresszes gondolataidat, de ha megkérdőjelezed őket, akkor ők hagynak el téged.”

A Titok: „A pozitív gondolataidat a valóságban is manifesztálhatod.”

A Munka: „A jelen valósága már önmagában is a legjobb, ami manifesztálódhat. Ha erre ráébredsz, akkor hazaérkeztél, megszabadultál.”

Most pedig, nézzük csak. A Titok? Fedezzük fel együtt, hogy vajon tényleg létezik-e egy ilyen titok!

„Létezik egy titok.” Igaz ez? – Nem tudom. Lehet, hogy létezik, és honnan tudhatnám, hogy rátaláltam? Ez nem azt jelentené (már amennyiben ez a titok tényleg annyira hatalmas erejű), hogy ha valóban megtaláltam, akkor az én életem, és minden szerettem élete is, vagyis kivétel nélkül az összes emberé ezen a bolygón tökéletes lenne? Hogy sem nekem, sem másnak nem kéne soha többet szenvednie a szükségtől, akarástól, a kellenézéstől, és mindenki izgatott és hálás lenne azért, amije már van, és figyelnénk, ahogy egyre több és több árad be, sokkal több, mint amire szükségünk van, és mindig pontosan érkezik, és csak egyszerűen szeretjük azt, ami a jelen pillanatában épp itt van előttünk? Hmmm. Rendben, menjünk tovább.

„Létezik egy titok.” Teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? Teljes bizonyossággal tudhatom, hogy van egy olyan titok, amit ha ismernék, akkor kulcsot kapnék a kezembe mindenhez, amit akarok, amire szükségem van, amim most nincs meg az életben (pl. egy BMW-hez, ahhoz a csodás ékszerhez, a fogyáshoz, egy új biciklihez)? – Nem, nem lehetek ebben teljesen biztos.

Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy igenis létezik egy titok, amit mások tudnak, én viszont nem? – Hát, ilyenkor folyton szükségben és hiányban élek, meg egy képzeletbeli jövőben, olyasmire vágyakozom, amim nincsen, és közben azt hiszem, hogy az anyagi gazdagság vagy a jobb egészség vezet el engem jól megérdemelt boldogságomhoz. Elkülönülök, boldogtalan vagyok, mindent megteszek azért, hogy megszerezzem azokat a dolgokat, amiket akarok, és gyakran vallok ebben kudarcot, amitől meg egy csődtömegnek gondolom magam. Elkezdem elhinni, hogy velem van valami probléma, csak én nem vagyok képes „megzabolázni” a titkot, és végső soron ugyanazt az életet élem, amiből kiindultam, akár sikeres vagyok anyagilag, akár nem.

Ki lennék a gondolat nélkül, hogy létezik „a titok”? – Imádnám az életet, nem a titok megfejtésével foglalkoznék, hanem a nyilvánvaló, előttem lévő valóságot élvezném.

Drága Család! (megj. – Katie így szólítja azokat az embereket, akik értik és élik, amit a Munka révén felfedeztek magukban.) Itt az idő megnézni a megfordításokat.

Eredeti hiedelem: „Létezik egy titok.”

+ „Nem létezik titok.” Van-e ez annyira igaz, mint az eredeti állítás? Kérlek Benneteket, írjátok meg a saját konkrét példáitokat ezzel kapcsolatban. (Ezt én is kérem az ÖnMunka blog olvasóitól. Megköszönöm, ha megosztjátok kommentben azokat a saját példáitokat, melyek azt mutatják, hogy nem létezik titok. Itt most olyasmi titokra gondolok, aminek a birtokába jutottál, és aztán mégsem változott az életed egy csapásra kánaánná. Meg kiterjedtebb, filozofikusabb példákat is szeretettel várok.)

(+ És még egy saját ÖnMunka kútfős megfordítás, nem túl „szabályos”, de nézzük, kinek mit mond. Nagyon szívesen olvasnám az ezzel kapcsolatos meglátásaitokat, megéléseiteket is. Ez pedig: „Én létezem, mint titok.” vagy „Én magam vagyok a titok.”. Illetve még egy eszembe jutott, ezt is csapjuk hozzá: „Minden és mindenki titok. ”)

A titok annyi, hogy ha azt akarom, amim nincsen, akkor újra és újra csak azt fogom akarni, amim nincsen, még akkor is, amikor már azom megvan, amit korábban akartam. Én nem szövök terveket a jövővel kapcsolatban, (és megtenném, ha értelmét látnám), mert ez azt jelentené, hogy nem bízom meg a világmindenségben és „magamban”. Én pedig totálisan bízom abban, hogy az élet teljességét imádom, úgy, ahogy van. Sosincs korlátozva az, amit most kell tennem, hisz mind azt tesszük, amit épp csinálunk, és mindez felhalmozódik, mert nem veszekszem a valósággal, csak követem az egyszerű utasításokat, melyek mindig kedvesek. Sosem később teszem meg, amit most kell megtennem, és ez mindenkire ugyanúgy igaz. A később most van.

A titok annyi, hogy szeretem, ami van. Szeretem, ami van, mert ami most „van”, csak az van, és mindig is csak a most lesz. Ebben a szent pillanatban, nem később, minden szükségletem ki van elégítve, és ha kinyitom a szemem ennek a meglátására, akkor csakis szeretet és hálát tudok érezni mindazért, ami tálcán hever előttem, anélkül, hogy vágytam volna rá, vagy kértem volna, terveztem volna, vagy imádkoztam volna érte.

Nem láttam azt az Oprah show-t, amiben a Titok vendégek szerepeltek, éppen utaztam. Arról azonban többen is meséltek, hogy a műsor végén két vagy három Titok meghívott bemutatta korábbi terveit és vágyait, és hogy elképzelték, elképzelték, elképzelték, az elméjükben valóságként látták, hogy bármibe kerüljön is, ők az Oprah show vendégei lesznek, és azért sikerült magukat vendégként manifesztálni, mert mindezt megtették. Lehet, hogy emberek milliói tették ugyanazt, amit ők, mert ők is szerettek volna Oprah-val személyesen találkozni. Ők is teljes szívükből akartak találkozni Oprah-val, és ez nem volt elég. Ez pedig olyan elkeseredett gondolatokhoz vezethet, mint „Rosszul csinálom, nekem ez nem működik.” És utána már mindenről elhisszük, hogy azért „vonzottuk” be az életünkbe, mert valamit rosszul csináltunk. „Ha tudnám, mivel teremtettem meg ezt a boldogtalan eseményt, akkor vissza is tudnám teremteni, és ha erre képes vagyok, akkor ez azt jelenti, hogy soha többé nem kell újra szenvednem. Tudnom kell a titkot, vagy pedig felesleges szenvedés és boldogtalanság vár rám.” „Mit tettem, amivel ezt teremtettem meg magamnak?”

A Gondolat-Rasszizmusról

A gondolatoknak, főleg az ún. negatív gondolatoknak, nincs túl jó hírneve. Rengeteg hiedelemrendszert megtanulhatunk arról, hogyan is űzzük ki őket a fejünkből, mondván pl. hogy a negatív gondolatnak negatív a rezgése, ezáltal majd negatív történéseket fogunk "bevonzani" az életünkbe. Ezért aztán ezerrel próbálkozunk "pozitív" gondolatokat gondolni, mert akkor majd pozitív történések vonzódnak be az életünkbe. Ez neveztem én el a gondolattal való trükközésnek, Kedves Barátnőm pedig gondolat-rasszizmusnak. Küzdünk, küzdünk, bírkózunk, bírkózunk azokkal a fránya gondolatokkal, hátha egyszer majd csak pozitív gondolatok lesznek a fejünkben.

Hát, ez az elképzelés igencsak a felszínt kaparássza. Ráadásul ellenséget gyárt a világ legtermészetesebb jelenségéből, a gondolatból. Sőt, saját magamat is utálom, ha még mindig negatív gondolatokat találok a fejemben, mintha én tenném őket oda. És akkor még erősebben próbálkozom, hogy kitelepítsem őket onnan. Ez iszonyú fárasztó, teljességgel félreértett "technika", ráadásul félelem-alapú. Átmenetileg tud eredényeket hozni, de amíg ott a mélyben a tudatalattinkban felhalmozott hiedelemrendszer, amiről fogalmunk sincs, addig nagyrészt hiábavaló. Erre szoktam azt mondani, hogy tejszínhabot fújunk a kakikupac tetejére (elnézést). Ismerek olyan embereket, akik annyira utálják a hétköznapi életüket, és az abban szereplő gondolatokat, hogy egy tetszetős illúzióvilágot építettek a fejükben, és oda szöknek el a "szörnyű valóság" elől. Én is évekig haragudtam magamra a negatív gondolataim miatt, amikor is már annyira belefáradtam a velük való küzdésbe, hogy rám talált Byron Katie Munka-Módszere. Nézzük, mit mond Katie a gondolatokról. (És a legközelebbi blogbejegyzés a pozitív megerősítésekről fog szólni, kicsit bővebben.)

Hogyan tekints megértéssel a gondolataidra? 

A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést. A gondolathoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy ezt megvizsgáltuk volna. A hiedelem egy olyan gondolatot jelent, amelyhez régóta ragaszkodunk, fenntartás nélkül elhisszük, sőt legtöbbször nem is vagyunk tudatában.

A legtöbben azonosulunk azzal a valakivel, akiről a gondolataink azt állítják, hogy „ez vagyok én”. Figyeld csak meg, hogyan is működik a lélegzésed! Észreveheted, hogy nem is te lélegzel – lélegeztetve vagy. A gondolkodással, a gondolatokkal ugyanez a helyzet. A gondolatok csak úgy megjelennek. Kilépnek a semmiből és visszamennek a semmibe, mint ahogy a felhők mozognak az üres égbolton. Azért jönnek, hogy áthaladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. Nincs bennük semmi „káros”, míg igaznak nem hisszük őket, és nem kezdünk el hozzájuk ragaszkodni.

Soha még senki nem volt képes arra, hogy kontrollálja a gondolatait, még akkor sem, ha vannak emberek, akik történeteket mesélnek róla, hogyan sikerült ez nekik. Ha nem megszabadulni próbálsz a gondolataidtól, hanem megértéssel és kíváncsisággal fordulsz feléjük, akkor ők hagynak el téged.

A gondolatok olyanok, mint a szellő, mint a levelek a fákon, mint az esőcseppek hullása. Feltűnnek, megjelennek – és ha megvizsgáljuk őket, megbarátkozhatunk velük. Veszekednél egy esőcseppel? Egy esőcseppben nincs semmi személyes, és ugyanígy, nincs semmi személyes a gondolatokban sem. Ha újra felbukkan egy egykor fájdalmas elképzelés a fejedben, melyet már megértéssel megvizsgáltál, akkor már legfeljebb érdekesnek fogod találni. Ami korábban rémálom volt, most már csak érdekes. A legközelebbi alkalommal, ha felbukkan, lehet, hogy már inkább mulatságosnak találod. Végül tán észre sem fogod venni. Ez az ereje annak, ha szereted, ami van.