Keresem, keresem, de hol is van? Létezik-e
egyáltalán? Egyik nap olyan, mintha igen, a másik nap pedig biztos vagyok
benne, hogy nem. Egyik nap nagyon lelkes vagyok, a következő nap elkeseredem. Mit keresek valójában? Mit kapnék a
szerelemtől? Mit kapnék TŐLE, attól
a Férfitól vagy Nőtől, ha végre bizonyosan megtalálnám? Honnan fogom tudni, hogy bizonyosan megtaláltam, mit fogok akkor
élni, érezni, gondolni? Mit szeretnék valójában megtapasztalni: azt, hogy
tartozom valakihez; hogy összeolvadhatok, eggyé válhatok valakivel; hogy teljes
és egész vagyok, amikor vele vagyok; hogy van, aki figyel rám és meghallgat;
hogy nem kell többé egyedül lennem és a magányosságot éreznem; hogy itt van ez
a bizonyos, izgalmas-kellemes érzetcsomag a testemben, amitől olyan, mintha
igazán élő lennék; hogy annyira egy hullámhosszon vagyunk, ugyanazt gondoljuk
és mondjuk; hogy imád és a tenyerén hordoz, minden kívánságomat lesi; hogy szép
szavakat suttog a fülembe, amitől különlegesnek, értékesnek, egyedinek
érezhetem magam; hogy megáll az idő és a világ, mintha csak mi ketten lennénk;
hogy közös terveket szövögetünk, gyereket, családot tervezgetünk; hogy végre
értelme van az életemnek; hogy van kiről gondoskodnom; hogy csodásan működik a
szex; hogy izzik közöttünk még a levegő is; hogy végre igazán Férfinak vagy
Nőnek érzem magam mellette; hogy el sem tudom képzelni többé az életemet
nélküle, hogy végre abbahagyhatom a keresést, mert azt hiszem, megérkeztem?
Egyáltalán, hiszem-e, hogy létezik
szerelem? És egyáltalán, mi az? Mit hiszek magáról a szerelemről? Nem tudatos
szinten, hanem ott mélyen. Ahova tán még sosem hallgattam be. Milyen félelmeim, fájdalmaim, vágyaim
tapadtak hozzá ahhoz, amit
szerelemnek tanultam meg? Mennyire engedem meg magamnak? Mennyire
hajszolom? Mennyire függök tőle? Mennyire tudok létezni nélküle? Mennyire félek
tőle? Milyen helye, fontossága van az életemben? Bármit föláldoznék érte? De
pontosan miért is áldoznék fel mindent? Vagy úri huncutságnak, hóbortnak
tartom, ezért inkább nem is érdekel? Vagy már elveszítettem a benne való
hitemet, cinikus és elkeseredett lettem, mert nekem ez úgysem jár? Vagy ha jön
is, akkor is csupán szenvedést fog szülni, röpke boldogság után?
Egyáltalán, hiszem-e, hogy létezik olyan
Férfi vagy Nő, akivel működhet? Nagyon őszintén magamba nézve, milyen válasz
bukkan fel erre a kérdésre?
Mi
mindent hittem el magamról, amiért ez nekem nem jár, nem való, nem érdemlem meg?
Mitől félek, mi történne, ha lenne nekem egy „olyanom”? Hol szabotálom tudattalanul, hogy legyen, lehessen? Milyen
szorongásaim, eltemetett érzelmi sebeim kapcsolódnak ide, melyek teljesen tudattalanul
megakadályozzák, hogy akár csak észre vehessek olyan embert, akivel lehet
„olyat”? Miért csak azokat veszem észre, akik nem akarnak engem, akik nem
viszonozzák, amit érzek?
És mi van, ha egyszer csak ott van a
szerelem, amire vágytam? Mi van, ha egyszer
csak ott van Ő, akire mindig is vártam? Akkor mi minden aktivizálódik
bennem azon a „robotpilóta szinten”, ahol minden döntésem meg fog születni,
anélkül, hogy tudnék róla, mit miért mondok, teszek, lépek? Csak figyelem
magam, ahogy belelovallom magam az egészbe, ahogy csak magamnak akarom, hogy
örökké itt maradjon, hogy „ez” örökké tartson. Ahogy kétségbeesve keresni kezdem most már az állapot véglegesítését,
állandósítását. Mert ha már egyszer megvan, akkor nehogy már nélküle
kelljen akár egy pillanatot is tovább élnem. Ahogy finomabban vagy
erőszakosabban nyomást kezdek gyakorolni rá, hogy így meg úgy tegyen. Vagy pont
az ellenkezője: próbálok semmilyen nyomást nem gyakorolni, nehogy erőszakosnak
tűnjek. Inkább úgy csinálok, mintha nekem aztán semmilyen elvárásom nem lenne,
akarni pedig egyáltalán nem akarnék semmit. Nekem mindig pont úgy van jól,
ahogy van. Vagy valamilyen megmagyarázhatatlan okból, egyszer csak nem is kell már, már nem is annyira szép, vonzó, okos,
tökéletes: elkezdem keresgélni az indokokat, miért is nem jó ez az egész
valójában, hol hibádzik az, ami tegnap még oly mesésnek tűnt?
És mi van akkor, ha már egy ideje együtt
vagyunk, és kezd megfakulni a varázs? Hol
rontottuk el? Mit nem vettünk észre? Van-e kedvünk és erőnk ránézni még a
kapcsolatunkra és rendbe hozni azt? Önmagunkban keressük a hibát vagy a
párunkban? Vagy épp van-e erőnk meghozni
azt a döntést, hogy nem együtt folytatjuk tovább? Mi tarthat vissza ettől?
Miért is választjuk mégis inkább a „megszokott rosszat”? Ami persze ilyenkor
már nem is tűnik olyan rossznak. Mert úgy könnyebb elviselni, hogy mégis csak
maradunk. A következő krízisig…
Ki
mondja meg, hogyan kell csinálni? Hogyan kell „jól” csinálni? Van-e ennek az
egésznek értelme? Nem egyszerűbb-e egyáltalán nem foglalkozni a szerelemmel és
párkapcsolattal? Nem egyszerűbb-e teljesen kizárni az életemből? Ki fogja
egyszer és mindenkorra megválaszolni számomra ezeket a kérdéseket??? És mit
kapnék attól, ha ezek a kérdések egytől-egyig megválaszolásra kerülnének?
Ha szeretnéd a saját válaszaidat felfedezni, szeretettel várlak 2 intenzív napra. Abszolút gyakorlatias
szinten nézünk bele a történeteinkbe, nem csupán az önvizsgálatokkal, hanem
energetikailag is, a „térbe” felállítva bizonyos szereplőket, koncepciókat. Erős
feltárását kaphatod ezek alapján annak, merre is indulj tovább ebben a sokszor
útvesztőnek tűnő önfeltárási folyamatban. Hol vannak a legfontosabb hiányaid,
mik az ebből fakadó félelmeid, szorongásaid, tudattalan motivációid,
kényszereid, függőségeid.
Különböző típusú gyakorlatokkal készülök,
melyek mind segítenek tudatosítani, feltárni, átélni, feldolgozni. Csinálunk
több csoportos önvizsgálatot is a két nap alatt, csinálunk teljes
csoportos feltáró állítást, lesznek
páros és kiscsoportos gyakorlatok is. Két intenzív nap ÖnMagadért.
Kinek
ajánlott?
Kicsiknek és nagyoknak, egyedülállóknak és párosoknak. Lelkeseknek és
megfáradtaknak. Ha még sosem volt, ha épp nincs, ha mindig van, ha van, de nem
jó. Ha van, de annyira jó, hogy félted. Ha menekülsz tőle és kerülöd. Ha mindig
befullad, ha épp befulladt, ha félsz, hogy megint ez lesz. Ha egyszerűen sehol
nincs, ha függsz tőle, ha enélkül értelmetlen az élet. Ha egyszerűen érdekel a
téma. Ha ismerős az önszabotálás és nem tudod, mihez kezdj vele.
Tréning időpontja: február 22-23.
Részvétel előfeltétele: Élő Önvizsgálatok Alapcsomag elvégzése
(február 1-2. Alapcsomag időközben betelt). Ha szeretnél részt venni ezen a
tematikus tréningen, de még nem voltál ÉÖ Alapon, keress meg emailben.
Részvételi díj a 2 napra: 16 ezer Ft
Jelentkezési határidő: február 3.
Helyszín: VI. ker. Benczúr u. 20.
Helyszín: VI. ker. Benczúr u. 20.
Várlak szeretettel.