Tanulj Meg ÉREZNI – 4-napos Intenzív Önvizsgálati Tréning, augusztus 24-27.

Tanulj Meg ÉREZNI – 4-napos Intenzív Önvizsgálati Tréning, augusztus 24-27. - Ha már tényleg elkezdenél ÉLNI (1 hely maradt)

Düh, szomorúság, félelem, bűntudat, tehetetlenség, szégyen… Mi zajlik benned, ha meghallod vagy olvasod ezeket a szavakat? Figyelj be a testedbe, ahogy egyenként ránézel a fenti érzelmek szavaira, és érezd meg, mi történik odabent. Érezd meg, hogy egyszerű betűsorok milyen hatással vannak rád.

Kérlek, idézd fel és tudatosítsd magadban, mit is tanultál meg gyerekként ezekről az érzelmekről. Mit mondtak neked róluk? Mihez kell velük kezdeni? Szabad-e egyáltalán őket érezni? Hogyan néz ki az, ha valaki dühös, fél, tehetetlen? Milyennek ítélték az ilyen embereket? Milyennek ítélted magadat, ha felbukkantak benned ezek az érzelmi energiák?

És hogyan viszonyulsz az érzelmeidhez most, felnőtt fejjel? Mennyire vagy barátságban a félelmeddel, dühöddel, bánatoddal, tehetetlenségeddel? Mennyire vagy képes megélni őket? És egyáltalán, mi az, hogy megélni az érzelmeket? Szinte semelyikünknek nem volt lehetősége arra, hogy megtanulja szabadon MEGÉLNI, nem pedig KIÉLNI az érzelmek energiáját. Mert minden érzelem energiaként, bizonyos érzetekként jelenik meg a testben. Ezeket az érzeteket pedig kellemetlennek, fájónak, rossznak tanultuk meg, ezért automatikus reakcióként elmenekülünk tőlük. Pedig „ők” mindössze energiamozgások a testben. Amik sosem kaptak esélyt arra, hogy szabadon áthaladhassanak, megélődhessenek. A megélés, vagyis az érzelmi energia fizikai szintű érzése, megtapasztalása nem egyenlő a „kiélésével”. Amikor pl. felbukkan a „düh”-nek elnevezett energia a testben, fogalmunk sincsen, hogyan legyünk vele, hogyan tegyük lehetővé az áthaladását. A rápakolódott ítéletek és címkék miatt sokan automatikusan és tudattalanul azonnal elfojtjuk az energiát, így bezárva azt az energiarendszerünkbe, s ez által betegségeket, depressziót, szorongást idézve elő. (A szenvedélybetegségekről és függőségekről már nem is beszélve, melyeknek fő oka szintén az érzelmeinktől való megszabadulni akarás.) A másik variáció, hogy „kiéljük”, vagyis pl. ordítunk, ütünk, toporzékolunk, törünk-zúzunk. És mindenközben nem vagyunk tudatában annak – hisz sosem mondta nekünk senki -, hogy egyszerűen az energiára fordítva a figyelmünket, képesek vagyunk azt energiaként megélni a testben. És akkor az energia megmozdul, átalakul és önmagától fogva, természetes módon távozik.

Az érzelmi energiák negatív megítélése, a tőlük való folyamatos menekülés, az elkerülésükre tett állandó, tudattalan manővereink rengeteg élet-energiát szívnak el tőlünk. Mikor pedig ezek az energiák is intelligens ÉLET-ENERGIÁK - hisz mi másért is teremtődtek volna? Az utóbbi években elterjedt „kontrolláld és szabadulj meg a negatív érzelmeidtől” című hitrendszer pedig még mélyebbre tunkolja bennünk a beragadást, és még véresebbé teszi a küzdelmet. Egyre jobban félünk a „negatív” érzelmektől, mert most már azt is elhittük róluk, hogy miattuk történnek velünk „negatív” események (lásd „bevonzás”). Ez pedig a végső őrület, a végső ön-erőszak, a végső csapás önmagunk ellen. Mindezt a „jobbítás” és „változtatás” és „pozitivizmus” jegyében. (Erről már írtam Az érzelmek totális félreértése című bejegyzésben.)

Saját megtapasztalásom - és szinte minden hozzám eltaláló emberen is azt látom -, hogy az egész spirituális keresést, önfejlesztést, „tudatos teremtést” az a félelem vezérli, hogy NEHOGY ÉREZNI KELLJEN. Mindenféle módszereket próbálunk azért bevetni, hogy valahogy megússzuk az élet testi szinten megjelenő áramlásának megélését. Mindenre képesek vagyunk a menekülés jegyében, persze nem tudunk róla, hogy ezért tesszük. Pedig mindannyian arra vágyunk, hogy a „szívünk” meggyógyuljon, hogy újra teljesnek és élőnek érezzük magunkat. Még amikor pl. az érzelmi intelligenciánkat fejlesztjük is, akkor is általában beszélni tanulunk meg az érzelmeinkről és érzéseinkről, fejben marad az egész, nem lesz energetikai szintű megtapasztalás. Pedig ez az, ami valóban felszabadít! És ez az, ami az egész lényedet MEGGYÓGYÍTJA. Ez valódi Ön-Gyógyítás, mely csak belülről érkezhet el.

Azért is szeretem az ÖnMunka két önvizsgálati módszerét (Byron Katie Munka-módszere és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai), mert önjáróvá válsz tőlük. Meglátod, hogy MINDEN megtapasztalásod univerzális, nem vagy egyedül a félelmeidben és menekülésedben, mert MINDANNYIAN ezt csináljuk. Meglátod, hogy ebben semmi szégyellni- vagy rejtegetni való nincsen. Megtanulod, hogyan nézz rá mindarra, amit az érzelmekről, érzésekről elhittél, és HOGYAN ÉREZD ŐKET TELJES VALÓJUKBAN. Meglátod, mennyire egyszerű is ez az egész, ha pont fordítva közelítesz hozzá, mint eddigi életedben. Megtapasztalod, milyen felszabadító is megérkezni a testedbe és érezni. Megtapasztalod, hogy erre bármikor képes vagy és nem szorulsz évekig vagy életed végéig gyógyszerek és terapeuták segítségére. MEGTANULSZ ÉLNI. És ÖRÜLNI az életnek, a testednek, önmagadnak, az emberi kapcsolataidnak. Csak úgy.

A 4 nap alatt nem csak az érzelmi energiákat tanuljuk meg megtapasztalni, hanem körbejárjuk a félelmet, dühöt, tehetetlenséget, bűntudatot, szégyent okozó TÖRTÉNETEIDET. Mert az érzelmek már mind következmények, melyek az elhitt történeteinkhez, értelmezéseinkhez, nézőpontjainkhoz „tapadtak hozzá”. Megismerkedünk a két önvizsgálati módszerünk alapjaival, hogy önállóan is tudd őket alkalmazni. Dolgozom majd minden résztvevővel egyénileg (a csoport előtt), és lesznek páros és teljes csoportos feladatok is. Négy nap teljes szellemi-lelki-testi energetikai átélés, elmélyülés és nézőpont-váltás. Egy 2-napos tréning résztvevőjének beszámolóját örömmel osztom meg Veletek:

Szia Andi!

Szóval a 7vége, húúúúú. Már régóta szemeztem a tanfolyammal, a blogodat meg folyamatosan olvasom, de valahogy most jött el az ideje. Kicsit féltem, hogy mit találhatok - amit mondtam is, hogy ha egyszer megengedem magamnak, hogy érezzek, akkor majd aztán apokalipszis meg minden...

De nagyon KÖSZÖNÖM, hogy elhoztad ezt a módszert, mert nekem eddig ez az Önismeret Szent Grálja. Fantasztikus, hogy megláthattam, hogy nem kell félni az érzésektől, érzetektől. Egész életemben mást sem csináltam. Most megjelent előttem egy kép, hogy egy kis süniként összegömbölyödve létezem, és a testem is egyből befeszült. És a csodálatos az, hogy már nem az van, hogy most akkor jól lejjebb passzírozom ezt az érzést, hanem mintha valami jótündér szólna hozzá a kedves kis hangján, hogy „szia, hát te meg ki vagy? ne szaladj el, maradj csak itt velem”. Az érzet meg: „oké, ne aggódj, nem foglak bántani”. Micsoda megkönnyebbülés!!!! A kis közönykirálynőnek bennem ez tűzijáték és örömtánc. Komolyan, még a „rossz”, „bénító” érzések is. Mert itt vannak, mert élek.

És képzeld, mi történt. Ugye említettem, hogy Apával már nem beszéltünk egy ideje. Hétfőn felhívott. Én meg nem vettem fel. És valahogy ez a dolog odáig fajult, hogy tegnap nyolc A4-es lapot teleírtam, és elküldtem neki postán. Arról írtam benne, hogy bennem hogyan élődött meg az elmúlt 24 és fél év. És én ilyenről még az életben nem beszéltem neki (kb. egyszer, de egyből le is lettem oltva, hogy STOP, én meg jókislány módjára ugye...akkor aztán befogom, mert nem bánthatjuk meg a Nagy Apát). És megkértem, hogy most ne hívogasson. Hogy ha kommunikálni szeretne, írjon. És a fantasztikus ebben az egészben, hogy a levél nem fájdalomból vagy vádaskodásból íródott. Hanem egyszerűen egy olyan sürgető belső késztetésből, amit már sokszor éreztem, de nem engedtem neki szabad utat. Úgy tudnám leírni talán, hogy az őszinte lány szólalt meg a levélben, aki felismerte, hogy semmit nem kell „elviselnie”, mert van szava, elmondhatja, hogy hogyan érez, és neki mi az ami működik és nem. Akinek van kontrollja, de ez egy rossz szó (az én szótáramban legalábbis), mert nem az a szorító, egyeduralkodó, mindent földbedöngölő kontroll, hanem egy olyan megengedő fajta (: Egy olyan jó kontroll  És sírtam is miközben írtam egy kicsit, mert jöttek fel a képek, és a végére csak úgy voltam. Kifacsarva, de elvárások nélkül. És rájöttem, hogy ez nem róla szól ez a levél, hanem rólam. Hogy nekem ezt ki kellett mondanom/írnom magamból. És talán az sem számítana, ha nem olvasná el soha, bár nyilván örülnék neki ha végre megtudná, hogy mi ment itt végig a felszín alatt. De egyszerűen csak az önmagamból kiírás miatt volt jó ez az egész. És köszönöm. Köszönöm Neked is, és a Többieknek is akik ott voltak hétvégén, mert ez valami csoda...az érzések...Szóval egy hatalmas Lájk az Érzéseknek! (K.D.)

A tanfolyam során SEMMI NEM KÖTELEZŐ. Mindenki annyira nyílik meg, addig megy el, amennyire neki kényelmes. Én mindannyiótok személyes igényeihez, stílusához, készségszintjéhez igyekszem alkalmazkodni. Mostanra 3,5 évnyi és ezernyi órányi önvizsgálati-tapasztalat áll a hátam mögött.

Rengeteg információt, feliratos videót, segítő anyagot találsz az ÖnMunka blogon, böngéssz kedvedre.

Jelentkezési határidő: július 25. (1 hely maradt) (Köszönöm, ha kifejezetten csak komoly szándék esetén jelentkezel.)

Időpont: augusztus 24-27. (szombat-kedd)

Helyszín: Köz-Pont, Benczúr u. 20. (kellemes, csendes, hűvös)

Részvételi díj: 38.000 Ft (alanyi áfa mentes) A tanfolyami díj fizetése 2 részletben történik, előleg befizetésével a csoport betelésekor, majd a helyszínen. A tanfolyami díjról Tanfolyami oktatás címén kerül számla kiállításra.

Páros kedvezmény: Ha Pároddal, Családtagoddal együtt jössz: 32 ezer Ft/fő

Baráti kedvezmény: Ha barátoddal, barátnőddel jössz: 36 ezer Ft/fő

Létszám korlátozva: max. 12 fő

Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran: oraveczandi@yahoo.com, 30-343-7453

Várlak szeretettel, ha elérkezett az időd.

Lehet, hogy Károdra Van a Vonzás Törvénye, az Önfejlesztés és a Spiritualitás?

Elképzelhető, hogy nem fog tetszeni Neked ez az írás, mert ellentmondani látszik annak, amit az utóbbi években ELHITTÉL, és azóta is MEGKÉRDŐJELEZETLENÜL, MEGVIZSGÁLATLANUL HISZEL. Ismerősek a következő szavak és mondatok - hiedelmek?

„Fejlődnöm kell, ki kell lépnem a komfortzónámból, meg kell tanulnom a tudatos teremtést, célokat kell kitűznöm és elérnem, folyton jobbítanom kell magam, meg kell valósítanom önmagam, emelnem kell a rezgésszintemet (jajjj), meg kell tanulnom elengedni, minél többet kell a vortexben tartózkodnom (jujjj), csak pozitív gondolataim és érzelmeim lehetnek, jelen kell lennem, el kell jutnom a feltétel nélküli szeretethez, fel kell ébrednem/meg kell világosodnom, ki kell kerülnöm a karma körforgásából (persze).”

„Én teremtem a valóságomat; A negatív érzelmeimmel vonzottam be a betegségemet/ ezt az eseményt; Amit adok, azt kapom; Ahogy rezgek (én rezgek ám!), olyan dolgokat fogok bevonzani az életembe; A pozitív pozitívat vonz, a negatív pedig negatívat; Minden a Vonzás Törvénye alapján működik.”

Senkit nem szeretnék bántani, hisz mindenki pont azt hiszi, amit hisz. Pont azt tudja hinni, amit hisz, az elme általában nem kérdezi meg, hogy „Elhiggyük-e ezt a valamit itt, Kedves Gazdám?” Csak rácuppan és elhiszi, mivel ez a dolga, és egész életünkben erre kondicionáltuk. Addig, amíg fel nem merül bennünk az igény, a nyitottság arra, hogy kérdéseket tegyünk fel. Amíg ezerrel hiszem, amit hiszek, nem engedődik meg, hogy kinyíljon az elmém. És igen, az önfejlesztéssel, vonzással, teremtéssel, önkereséssel, spiritualitással kapcsolatos hiedelmek is hiedelmek. Sokszor a LEGMAKACSABB fajtából. Az elme olyan mértékben képes azonosulni ezekkel a hiedelem-rendszerekkel a változás, fejlődés, spiritualitás, jobbítás nevében, hogy nagyon nehéz még csak észrevenni is, mennyire beléjük záródtunk. Mutogatunk kifelé másokra, akik nem járnak azon az úton, mint mi, látszólag nem akarnak változni, célt kitűzni, megvilágosodni, akik nem veszik észre, milyen negatívak és begyepesedettek. És nem vesszük észre, hogy mi is pont annyira bezártak és begyepesedettek vagyunk, mint amilyennek őket LÁTJUK ÉS ÉRZÉKELJÜK a saját hiedelmeink kivetüléseként.

Elsősorban arra hívlak most, hogy vizsgáld meg a fenti készpénznek vett hiedelmeket. Bármelyiket és mindegyiket, amelyiket eddig eszedbe sem jutott hiedelemként látni, hisz hát „persze, hogy így van”. Pl. „Folyton fejlődnöm kell.” Vagy: „Meg kell világosodnom.” Vagy „A negatív érzelmeimmel vonzottam be ezt a…” Vagy: „Minden a Vonzás Törvénye alapján működik.” EGYENKÉNT vedd vizsgálat alá ezeket a hiedelmeket, szépen elmélyülve önmagadban és a kérdésekben. Lehetővé téve, hogy kapcsolatba kerülj egy olyan dimenzióval, a NEM-TUDÁSSAL, ami mindig itt van, békés és nyugodt, nincsenek elvárásai és diktátumai, csak legtöbbünk teljesen elvesztette „vele” a kapcsolatot, mert egy pillanatra sem állt meg, hogy megnézze, TELJESEN BIZTOSAN TUDHATJA-E, hogy amit hisz, az úgy van. Csukott szemmel ajánlom végezni. Engedd bele magad a kérdésekbe és VÁRJ, HOGY FELBUKKANJON A VÁLASZ. Ne ugorj rá az eddig készpénznek vett válaszokra, engedd meg, hogy most kicsit másképp legyen. A Munka nem gondolkodás, hanem elmerülés, meditáció, ahol egy egész másfajta valóság tárul fel számodra, mint amit eddig láttál.

• Ki mondja, hogy úgy van?
• Mikor hitted el, hogy úgy van?
• Honnan vetted, hol hallottad, hol olvastad?
• Teljesen, száz százalékos bizonyossággal tudhatod, hogy úgy van?
• Tudhatsz-e bármit is teljes bizonyossággal?
• Az adott hiedelem békét vagy feszültséget kelt benned?
• Mi zajlik benned, ha elhiszed az adott gondolatod s közben azt látod, hogy még nem úgy van az életed?
• Hogyan éled a mostani életedet, ha elhiszed az adott gondolatot. Mennyire vagy képes itt lenni, most, megélni azt, ami most van, úgy ahogy az van?
• Hogyan bánsz önmagaddal, ha elhiszed, hogy…?
• Mitől akarod megóvni magad ezzel a hiedelemmel?
• Mi elől menekülsz ennek a hiedelemnek a segítségével?
• Mi mindent nem vagy képes megtenni, ha ezt hiszed?
• Mennyi energiád megy el az életben arra, hogy ezzel foglalkozol?
• Mit remélsz kapni, ha majd „oda” jutsz?

• Üldögélj kicsit, és nézd meg, ki vagy a gondolat nélkül. Csak nézegesd az életedet, a felbukkanó élet-képeket, ahogy felkelsz reggel, teszed a dolgod, és soha többé nem merül fel benned az a gondolat, hogy…

Végül pedig fordítsd meg az állítást és keress példát arra, hogyan igaz így is. Írok ide pár példát:

Eredeti: „Ki kell lépnem a komfortzónámból”

Megfordítás: „Be kell lépnem a komfortzónámba.” – Fedezd fel, mi mindent hittél el magáról a komfortzónáról, ismerkedj meg vele, barátkozz össze vele. Fedezd fel, mi mindentől védett meg idáig, vedd észre, hogy mekkora szolgálatot tesz neked, mert megvéd a képzeletbeli félelmeidtől. Segítségedre van abban, hogy felfedezd, mitől is félsz, és aztán rá tudj nézni ezekre a félelmekre. Lépj bele, merülj bele, és vedd észre, hogy semmi más, mint képek és szavak sorozata, melyeket a valóságnak hiszel.

Eredeti: „Folyamatosan fejlődnöm kell.”

Megfordítás: „Folyamatosan visszafejlődnöm kell.” – Nézd meg, milyen nézőpontból igaz, hogy a folyamatos fejlődni akarással inkább visszafejlődsz. Pl. valójában visszafejlődsz a saját magaddal való kapcsolatban, mert nem hogy jobban szeretnéd magad, hanem még kevésbé, ha nem látod a „fejlődés” jeleit. Visszafejlődhetsz az elme nyitottságában, ha csökönyösen ragaszkodsz ahhoz, hogy fejlődnöd kell, az életed élvezetéről már nem is beszélve. És igen, valójában mindannyiunknak „visszafejlődnünk” lenne érdemes abból a sok minden mentális, ragacs-történetből, melyeket teljesen tudattalanul cipelünk. És amik folyamatos menekülésben, küzdésben, rettegésben, keresésben tartanak minket.

Eredeti: „Én teremtem a valóságomat.”

Megfordítás: „Nem én teremtem a valóságomat.”

Résztvevő: Én teremtem a valóságot.

Byron Katie: A valóság már meg van teremtve, te csupán történetet mesélsz arról, ami megteremtetett.

Az alapvető ön- és valóság-erőszakoló félreértésünk az, hogy van itt egy „én”, akinek hatalmában áll a „valóságot” megteremteni. Hogy van itt egy „én”, akinek irányítása van afelett, ami történik. A „tudatos teremtés” azt a hamis illúziót adja, hogy „te” vagy a dolgok irányítója és a valóság majd neked engedelmeskedik. Belegondoltál már abba, mekkora arrogancia ezt hinni? És igen, szeretjük a dajkameséket. Te meddig hiszed még el őket? És igen, megszoktuk, hogy fejjel lefelé látunk, csak ennek nem is vagyunk tudatában. Ki vagy a történeted nélkül?

Te teremted a szelet, az esőt, a napsütést, a meleget, a hideget? Az utcádba behajtó autót? A kerteden átsétáló macskát, a fenyőfán csiripelő madarat? A téged nem kedvelő főnöködet, a dacos gyerekedet, a kelést a bőrödön, az orrod előtt elhúzó trolit, a forgalmi dugót, a kedvesed csókját, édesanyád elutasítását? Te teremtetted azt, hogy apukád fiatalon meghalt? Hogy a szüleid elváltak? Hogy nem érkezik meg a Nagy Ő az életedbe? Hogy ellopják a pénztárcádat? Folytassam?

Folytasd nyugodtan magadnak. És üldögélj a saját példáidban: hogyan lehet az igaz, hogy semmi közöm nincs ahhoz, ami történik? Lehet, hogy a világ csak úgy történik? Lehet, hogy csak szeretném elhitetni magammal, hogy irányításom van felette? Lehet, hogy csak kétségbeesve próbálok minden elképzelést megragadni, mely illuzórikus, jövőbeni biztonságot látszik nyújtani, csak azért, hogy ne kelljen megtapasztalnom a jelenben felbukkanó, nem kívánatosnak, rossznak megtanult érzelmeimet és érzéseimet? Lehet, hogy az egész életem egy félreértés ily módon? Lehet, hogy nincs egy olyan pont, ahova majd egyszer eljutok, és ott végre megnyugodhatom? Lehet, hogy bármit megtennék azért, csak NE KELLJEN EZT AZ EMBERI ÉLETET AZ Ő TELJESSÉGÉBEN MEGTAPASZTALNOM? Lehet, hogy érdemes lenne ezt az egészet valahogy teljesen megfordítva vizsgálnom? Lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy a jelenben felbukkanó megtapasztalásaimmal foglalkozzam, hogy észrevegyek mindent, ami elvon innen, ahol épp vagyok, ahol az élet zajlik? Lehet, hogy az élet sokkal egyszerűbb, mint elhittem, lehet, hogy az élet pont az és pont úgy, ahogy most van és most történik?

Megengedem-e magamnak, hogy megálljak egy pillanatra és magamba eresszem mindezt? Megengedem-e magamnak, hogy ne nekem legyen igazam? Megengedem-e magamnak, hogy belemerüljek az életbe, a testembe, a menekülésre kényszerítő érzéseimbe, és kíváncsian megtapasztaljam, MI IS TÖRTÉNIK, HA VÉGRE MEGÉRKEZEM IDE ÉS MEGÉLEM AZ ÉLETET, AZ ÉRZÉSEKET címkék, történetek és értelmezések nélkül?

Egyszerűen csak vedd észre, hogy menekülsz. Vedd észre, ha mentális biztonságot, egy képekben kivetített jövőt és az általuk előidézett, kellemesnek megtanult testi érzeteket hajszolod. Vedd észre, mennyire nem bízol abban, ami van. Hogy mennyire hibásnak véled a valóság útját, és mennyiféle módon próbálsz valami „jobbat” kihozni belőle. Hogy mennyire félelmetesnek tűnik egyszerűen csak NEM TUDNI, egyszerűen csak LENNI. Mert az elme mindig hajtani fog. El innen. Ezt pedig csak úgy tudja elérni, ha mindig talál valami kivetnivalót azzal, ami épp van, mindig valamilyen módon hiányosnak láttatja és érzékelteti, így mindig elkerülésre, elmenekülésre késztet. Zsigereinkbe ivódott a fájdalom elkerülése és az öröm keresése. Csak épp az, amit fájdalomnak hiszünk, nem az, hanem az élet aktuális megjelenésének az ÉRTELMEZÉSE. És amit örömnek hiszünk, az sem az, hanem egy másik értelmezés. Tudom, nem ezt hallottad és tanultad eddig. Tudom, hogy nehéz lehet egyáltalán csak beengedi is mindezt. Mégis biztatlak rá. Mert az ÉLETET egyetlen „helyen” fogod megtalálni: itt és most. És csakis akkor fogsz végleg megnyugodni, ha minden értelmezésedet és ellenállásodat felszámolod az élet éppen felbukkanó megjelenéséről. Mert az mindig csak van. Mondhatni semleges. Csak évezrednyi megvizsgálatlan ős-történetünk vetül rá. (Erről részletesebben írtam egy régi bejegyzésben: Miért érzékelem ilyennek a világomat?)

Byron Katie: Egyet értesz azzal, hogy azért akarod a sikert, mert azt hiszed, hogy akkor békére lelsz?

Férfi: Igen, pontosan.

Byron Katie: Nos, ahogy itt ülsz ebben a székben és megtapasztalod a téged körülölelő támogatást, vedd el, amiért jöttél, anélkül, hogy a testednek hatalmas utat kéne megtennie azért, amid MÁR MOST is megvan. Ha a békességet keresed, azt ÖNMAGADBAN találod meg. Itt és most keresd meg a békességet, odabent, ne odakint a világban. Aztán pedig élvezd a külvilágot, ahogy az megélődik rajtad keresztül.

„Mindannyian arra kondicionálódtunk, hogy a mindenkori megtapasztalásainkat megmérjük egy kozmikus hőmérőn, mely megmutatja, milyen messze jutottunk az úton és milyen messze vagyunk még a céljainktól. Amikor épp fájdalmat, félelmet, kételyt vagy szomorúságot tapasztalunk, azt az ítéletet hozzuk meg, hogy biztos rosszul csinálunk valamit, rossz úton haladunk. „Rossz vagyok” – jelentjük ki. „Nem megfelelő megtapasztalás!” Amikor pedig boldogságot és örömöt tapasztalunk, azt a következtetést vonjuk le, hogy jól haladunk és közeledünk a tökéletes jövőbeni cél-ponthoz. „Jó vagyok” – szól az ítélet. „Ez a megfelelő megtapasztalás!” De a MÉRŐMŰSZER HAZUGSÁG. Mert a valóságban nincsenek mérőműszerek, nincsen senki, aki előírná, mi is a helyes megtapasztalás. Nincs egy rögzített pont a jövőben, mely felé haladunk, NINCS VÉGSŐ MEGPIHENÉSI HELY. A jelenbeli megtapasztalásunk sosem jelent semmit és sosem valami másnak a jele, és nem is egy lépcsőfok a valami felé vezető úton. Sosem a siker vagy kudarc barométere, és egyáltalán nem figyelmeztet arra, hogy milyen közel vagy távol vagyunk az otthontól. A jelen megtapasztalás maga az Otthon. És ha bárki is valaha máshogy beszélt neked erről, csupán azért tette, mert a saját mérőműszer-ketrecébe zárva érezte magát. Hagyd abba a méricskélést, az összehasonlítást és élj át minden pillanatot úgy, ahogy van. Történetek nélkül. Itt nincs ketrec. Így máris és mindig haza érkezel.” (Jeff Foster)

Várlak szeretettel 4 intenzív nap megtapasztalásra, méricskélés, viszonyítás, hazugságok nélkül. Egy találkozásra a történetek nélküli önmagaddal. Csak nyitott elmére van hozzá szükséged. És tán egy kicsit arra, hogy eleged legyen a jövőbeni keresgélésből, az állandó méricskélésből és az önmagaddal és az élettel vívott harcból. Ha már tényleg megnyugodnál – VÉGLEG -, várlak szeretettel:

4-napos Byron Katie Munka-Önvizsgálat Intenzív, augusztus 10-13.

Részleteket itt találsz: 4-napos Munka Intenzív

4-napos Munka-Önvizsgálat Intenzív, augusztus 10-13.

4-napos Munka-Elmerülés Önmagadban – Byron Katie Munka-módszere alapján

Merülj el 4 intenzív, Munkás nap során mindabban, amit önmagadról, más emberekről, az életről, a párkapcsolatról, munkáról, pénzről, betegségről, spiritualitásról (és rengeteg koncepcióról) hiszel. Fedezd fel, milyen értelmezéseket vetít az elméd minden pillanatban arra, ami történik, és hogyan gyárt az életből fájdalommal és szenvedéssel teli megtapasztalást. Fedezd fel, hogyan késztet folyamatos küzdelemre a fejedben hurcolt, megkérdőjelezetlen dráma-történetek sora. Tapasztald meg, micsoda elvárásokat támasztasz az élet és más emberek felé, hogy végre megadják neked, amire szerinted szükséged van, hogy végre boldoggá tegyenek. Döbbenj rá, mennyire fárasztó így élni. És add meg magadnak a lehetőséget, hogy kinyisd az elmédet a szenvedésedet okozó gondolatok megvizsgálására, megkérdőjelezésére. Tanuld meg Byron Katie csodás, gyakorlati, egyszerű, bármikor alkalmazható önvizsgálati Munka-módszerét, melynek segítségével „kitaníthatod” az elmédet mindabból, amivel születésed óta azonosult.

Fontos tudnod, hogy ezt helyetted senki nem tudja megtenni neked. Helyetted senki nem tudja felfedezni, hogy milyen fájdalmas értelmezésekhez, gondolatokhoz tanult meg ragaszkodni az elméd, és senki nem képes helyetted mindezt megkérdőjelezni. Azt is fontos tudnod, hogy semmit nem írunk át „pozitívra”, ez nem egy pozitív gondolkodás módszer. Nem „teremtünk”, nem „csiribirizünk”, nem ezo-spirizünk, hanem őszintén, radikálisan belenézünk abba, amit oly valóságosnak hiszünk. Fontos tudnod, hogy ez valójában nem egy újabb „módszer”, hanem a legalapvetőbb, legegyszerűbb út önmagadhoz. Ön-felfedező meditáció, nem agyalás és még több gondolkodás. Egy kézzel fogható, hatékonyan működő kérdéscsomag és hihetetlen erejű megfordítások. A Munka során abból az ún. „nem-tudásból” dolgozunk, melynek létezéséről teljesen elfeledkeztünk, és melynek semmilyen értelmezése nincs arról, ami van. Tanulj meg elmerülni ebben a „nem-tudásban”, tapasztald meg, mekkora ereje és felszabadító hatása van annak, ha nem ragaszkodsz többé az automatikusan beinduló elképzeléseidhez, nézőpontjaidhoz, koncepcióidhoz. Szerezz gyakorlati megtapasztalást arról, hogy semmi nem az és nem olyan, aminek eddig hitted és láttad. Fedezd fel az élet, a másik ember és önmagad kedvességét, csodáját, szeretetteliségét. Ébredj rá, mennyire egyszerű is a szabadság, a nyugalom és a békesség, és hogy sehová nem kell többé elmenned érte. Itt van, már most is, és csak arra vár, hogy végre felfedezd önmagadban. A gondolataiddal való azonosuláson túl.

„Az én tapasztalatom az, hogy szabad vagyok. Így élek belül. Megkérdőjeleztem a gondolataimat, és felfedeztem, hogy semmit nem jelentenek. Azóta ennek a megértésnek az örömében ragyogok. Ismerem a szenvedést, és ismerem az örömöt is, és tudom, hogy jóság vagyok. Mindannyian jóság vagyunk.” (Byron Katie)

A négy nap alatt azokkal a témákkal foglalkozhatsz, melyek éppen akkor számodra fontosak. Minden résztvevővel fogok egyénileg is dolgozni (a csoport előtt), illetve párban és csoportban is fogunk önvizsgálni. Mindannyiunk történetei mindannyiunkról is szólnak, így minden elvégzett Munkával Te is könnyebbedni fogsz. A négy nap alatt elegendő technikai készséget szerzel a Munka „trükkjeiről” ahhoz, hogy hatékonyan tudd folytatni a stresszes gondolataid megkérdőjelezését önállóan is. És a tanfolyam után egy zárt fórum részese lehetsz, ahol minden támogatást megkapsz a további ön-feldolgozáshoz.

A tanfolyam során SEMMI NEM KÖTELEZŐ. Mindenki annyira nyílik meg, addig megy el, amennyire neki kényelmes. Én mindannyiótok személyes igényeihez, stílusához, készségszintjéhez igyekszem alkalmazkodni. Mostanra 3 és fél évnyi és ezer órányi Munka-tapasztalat áll a hátam mögött.

Rengeteg információt, feliratos videót, segítő anyagot találsz itt az ÖnMunka blogon, böngéssz kedvedre.

Jelentkezési határidő: július 10. (Köszönöm, ha kifejezetten csak komoly szándék esetén jelentkezel.)

Jelentkezés emailben, telefonszámmal: oraveczandi@yahoo.com

Időpont: augusztus 10-13. (szombat-kedd)

Helyszín: Köz-Pont, Benczúr u. 20. (kellemes, csendes, hűvös)

Részvételi díj: 38.000 Ft (alanyi áfa mentes) A tanfolyami díj fizetése 2 részletben történik, előleg befizetésével a csoport betelésekor, majd a helyszínen. A tanfolyami díjról Tanfolyami oktatás címén kerül számla kiállításra.

Páros kedvezmény: Ha Pároddal, Családtagoddal együtt jössz: 32 ezer Ft/fő

Baráti kedvezmény: Ha barátoddal, barátnőddel jössz: 36 ezer Ft/fő

Létszám korlátozva: max. 12 fő

Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran: oraveczandi@yahoo.com, 30-343-7453

Rólam itt olvashatsz: Oravecz Andrea

Várlak szeretettel, ha elérkezett az időd.