Mi emberek – más fajokhoz hasonlóan – fiziológiás reakciót mutatunk a fenyegetésre, támadásra vagy veszélyre: ütünk, futunk vagy lefagyunk. Ez a mechanizmus, mivel a túlélésünket hivatott szolgálni, mélyen belénk épült. Amikor valami beindítja ezt a mechanizmust, az idegrendszerünk azonnal akcióba lendül, hogy megbirkózzon a fenyegetéssel: gyorsabban ver a szívünk, a légzésünk felszínesebbé válik, az izmaink megfeszülnek. Amikor valóban életveszélyes helyzetbe kerülünk, ez a válaszreakció teljességgel szükséges. És ebben a felfokozott állapotban elképesztő bátorság bukkanhat elő belőlünk, illetve reménytelennek tűnő helyzeteket is sikeresen túlélünk.
Sokunk számára azonban ez a belénk táplált üss, fuss vagy fagyjál le mechanizmus kilépett az eredeti medréből. Olyan helyzetekben is szorongunk, félünk, pánikolunk vagy akár rettegünk, melyek egyáltalán nem veszélyeztetik az életünket. Sokunk a nem valós fenyegetésekre is ütéssel, futással vagy lefagyással reagál. Hamar dühbe gurulunk, s közben nem vagyunk tudatában a mélyen húzódó félelemnek. Helyzetek egész sorában – a vizsgázástól és nyilvános beszédtől kezdve, a repülésen vagy egy egyszerű hídon való átkelésen át, egészen bizonyos ételek fogyasztásáig vagy a napozásig – szorongunk vagy félünk. És rengeteg „tárgytól” is félhetünk: pókoktól, kígyóktól, egyszerű fogantyúktól vagy akár a sötéttől. Bármi legyen is szorongásunk, dühünk vagy félelmünk tárgya, mindig erős elkülönültségről van szó: úgy érzékeljük, hogy van valami ott kint (a tárgy), ami fenyegeti,veszélyezteti vagy támadja az ént (az alany) itt bent.
A Szorongás Önvizsgálat (SZÖ) során egyszerre keressük a látszólag külső fenyegetést, veszélyt vagy támadást és a belül érzékelt ént, aki fenyegetve, veszélyben vagy támadva van. A tárgy és az alany együtt bukkannak fel. Ha nincs odakint fenyegető tárgy, akkor képtelenség idebent fenyegetve érezni magunkat. Ha nincs idebent egy veszélyérzetet érzékelő valaki, akkor képtelenség odakint veszélyt tapasztalni.
A Szorongás Önvizsgálat a tudattalan mechanizmus gyökerébe hatol le. Közelről vizsgáljuk meg a feltételezett fenyegetést, veszélyt vagy támadást, és úgymond átlátunk rajta, vagyis meglátjuk, hogy nem valós. Ezzel együtt azt is megtapasztaljuk, hogy nincs „idebent” egy fenyegetett, veszélyeztetett, megtámadott alany/személy. Az önvizsgálati folyamat nem gondolkozásról, hanem ránézésről szól, mely során közvetlenül ránézünk mindenre, ami tudatos vagy tudattalan szinten hozzájárul a szorongásunkhoz vagy félelmünkhöz. Elkezdenek felbukkanni a gyerekkorunk óta magunkban hordozott minták. A bénító szorongás és félelem alatt gyakran rejlik a védettségünkkel kapcsolatos történet akkorról, amikor még kicsik és sebezhetők voltunk: sokunk gyerekkorától kezdve próbálja megvédeni magát az akkor nagynak és fenyegetőnek érzékelt dolgoktól vagy emberektől. A szorongásban szenvedők szinte állandó hiper-éberséget és bevédettséget tapasztalnak, ami igencsak megnehezíti az ellazulást. Amikor azonban megtapasztaljuk, hogy nincs mitől védeni magunkat, és ezért nincs szükség a hiper-éberségre sem, végre a testünk is megpihenhet. Többé már nem kell minden egyes külső ingerre úgy válaszolnunk, mintha az potenciális fenyegetés vagy támadás lenne.
Az SZÖ-t Scott Kiloby, Colette Kelso és Fiona Robertson fejlesztették ki, és a következő témákban használják a kliensekkel:
- Általános szorongás
- Pánikbetegség
- Harag és düh
- Teljesítmény-szorongás (előadás, vizsga, állásinterjú, stb. előtt)
- Szociális fóbia
- PTSD – Poszt-traumás stressz
- Egészséggel, betegséggel kapcsolatos félelmek, szorongás
- Fóbiák (lift, utazás, repülés, pókok, kígyók, stb.)
Az SZÖ konzultációk során szétbomlik és kioldódik az üss-fuss-fagyj le mechanizmus, és a kliens képessé válik az ellazulásra. Az emberek tartós változásról számolnak be, és erősen csökken a szorongásuk, félelmük vagy dühük középpontjában álló dolgokkal és tevékenységekkel kapcsolatos reaktivitásuk.
Az, hogy valaki mennyire nyugodtnak tűnik, nem jelenti azt, hogy nem tapasztal szorongást, pánikot vagy akár rettegést. Ezeket mind jól megtanultuk elrejteni, amennyire csak lehetséges. Pánikrohamjait sok ember titkolja, emiatt pedig már a lakásából sem mer kilépni. Sokan rettegnek repülőre, buszra, autóba szállni, vagy éppen tömegiszonyuk van. Szinte mindannyiunk fél a testi betegségektől. Mindezek folyamatosan rontják életminőségünket, a világot és az életet egy ijesztő, félelmetes helyként tüntetve fel, ahol mindig valami „rossz” vár ránk, mindig résen kell lenni, folyton fel kell készülni a legrosszabbra. Nagyon fárasztó így élni.
Ha szeretnél tartós, működő, gyakorlatias és radikálisan egyszerű megoldást a félelmeidre, szorongásodra, szeretettel állunk rendelkezésedre a Szorongás Önvizsgálattal (és teljes önvizsgálati tárházunkkal).
Aktuális Élő Önvizsgálatok Alapcsomagról itt.
Aktuális Élő Önvizsgálatok Alapcsomagról itt.
Okleveles Élő Önvizsgálatok Facilitátorainak listáját itt találod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése