Lehet, hogy Károdra Van a Vonzás Törvénye, az Önfejlesztés és a Spiritualitás?

Elképzelhető, hogy nem fog tetszeni Neked ez az írás, mert ellentmondani látszik annak, amit az utóbbi években ELHITTÉL, és azóta is MEGKÉRDŐJELEZETLENÜL, MEGVIZSGÁLATLANUL HISZEL. Ismerősek a következő szavak és mondatok - hiedelmek?

„Fejlődnöm kell, ki kell lépnem a komfortzónámból, meg kell tanulnom a tudatos teremtést, célokat kell kitűznöm és elérnem, folyton jobbítanom kell magam, meg kell valósítanom önmagam, emelnem kell a rezgésszintemet (jajjj), meg kell tanulnom elengedni, minél többet kell a vortexben tartózkodnom (jujjj), csak pozitív gondolataim és érzelmeim lehetnek, jelen kell lennem, el kell jutnom a feltétel nélküli szeretethez, fel kell ébrednem/meg kell világosodnom, ki kell kerülnöm a karma körforgásából (persze).”

„Én teremtem a valóságomat; A negatív érzelmeimmel vonzottam be a betegségemet/ ezt az eseményt; Amit adok, azt kapom; Ahogy rezgek (én rezgek ám!), olyan dolgokat fogok bevonzani az életembe; A pozitív pozitívat vonz, a negatív pedig negatívat; Minden a Vonzás Törvénye alapján működik.”

Senkit nem szeretnék bántani, hisz mindenki pont azt hiszi, amit hisz. Pont azt tudja hinni, amit hisz, az elme általában nem kérdezi meg, hogy „Elhiggyük-e ezt a valamit itt, Kedves Gazdám?” Csak rácuppan és elhiszi, mivel ez a dolga, és egész életünkben erre kondicionáltuk. Addig, amíg fel nem merül bennünk az igény, a nyitottság arra, hogy kérdéseket tegyünk fel. Amíg ezerrel hiszem, amit hiszek, nem engedődik meg, hogy kinyíljon az elmém. És igen, az önfejlesztéssel, vonzással, teremtéssel, önkereséssel, spiritualitással kapcsolatos hiedelmek is hiedelmek. Sokszor a LEGMAKACSABB fajtából. Az elme olyan mértékben képes azonosulni ezekkel a hiedelem-rendszerekkel a változás, fejlődés, spiritualitás, jobbítás nevében, hogy nagyon nehéz még csak észrevenni is, mennyire beléjük záródtunk. Mutogatunk kifelé másokra, akik nem járnak azon az úton, mint mi, látszólag nem akarnak változni, célt kitűzni, megvilágosodni, akik nem veszik észre, milyen negatívak és begyepesedettek. És nem vesszük észre, hogy mi is pont annyira bezártak és begyepesedettek vagyunk, mint amilyennek őket LÁTJUK ÉS ÉRZÉKELJÜK a saját hiedelmeink kivetüléseként.

Elsősorban arra hívlak most, hogy vizsgáld meg a fenti készpénznek vett hiedelmeket. Bármelyiket és mindegyiket, amelyiket eddig eszedbe sem jutott hiedelemként látni, hisz hát „persze, hogy így van”. Pl. „Folyton fejlődnöm kell.” Vagy: „Meg kell világosodnom.” Vagy „A negatív érzelmeimmel vonzottam be ezt a…” Vagy: „Minden a Vonzás Törvénye alapján működik.” EGYENKÉNT vedd vizsgálat alá ezeket a hiedelmeket, szépen elmélyülve önmagadban és a kérdésekben. Lehetővé téve, hogy kapcsolatba kerülj egy olyan dimenzióval, a NEM-TUDÁSSAL, ami mindig itt van, békés és nyugodt, nincsenek elvárásai és diktátumai, csak legtöbbünk teljesen elvesztette „vele” a kapcsolatot, mert egy pillanatra sem állt meg, hogy megnézze, TELJESEN BIZTOSAN TUDHATJA-E, hogy amit hisz, az úgy van. Csukott szemmel ajánlom végezni. Engedd bele magad a kérdésekbe és VÁRJ, HOGY FELBUKKANJON A VÁLASZ. Ne ugorj rá az eddig készpénznek vett válaszokra, engedd meg, hogy most kicsit másképp legyen. A Munka nem gondolkodás, hanem elmerülés, meditáció, ahol egy egész másfajta valóság tárul fel számodra, mint amit eddig láttál.

• Ki mondja, hogy úgy van?
• Mikor hitted el, hogy úgy van?
• Honnan vetted, hol hallottad, hol olvastad?
• Teljesen, száz százalékos bizonyossággal tudhatod, hogy úgy van?
• Tudhatsz-e bármit is teljes bizonyossággal?
• Az adott hiedelem békét vagy feszültséget kelt benned?
• Mi zajlik benned, ha elhiszed az adott gondolatod s közben azt látod, hogy még nem úgy van az életed?
• Hogyan éled a mostani életedet, ha elhiszed az adott gondolatot. Mennyire vagy képes itt lenni, most, megélni azt, ami most van, úgy ahogy az van?
• Hogyan bánsz önmagaddal, ha elhiszed, hogy…?
• Mitől akarod megóvni magad ezzel a hiedelemmel?
• Mi elől menekülsz ennek a hiedelemnek a segítségével?
• Mi mindent nem vagy képes megtenni, ha ezt hiszed?
• Mennyi energiád megy el az életben arra, hogy ezzel foglalkozol?
• Mit remélsz kapni, ha majd „oda” jutsz?

• Üldögélj kicsit, és nézd meg, ki vagy a gondolat nélkül. Csak nézegesd az életedet, a felbukkanó élet-képeket, ahogy felkelsz reggel, teszed a dolgod, és soha többé nem merül fel benned az a gondolat, hogy…

Végül pedig fordítsd meg az állítást és keress példát arra, hogyan igaz így is. Írok ide pár példát:

Eredeti: „Ki kell lépnem a komfortzónámból”

Megfordítás: „Be kell lépnem a komfortzónámba.” – Fedezd fel, mi mindent hittél el magáról a komfortzónáról, ismerkedj meg vele, barátkozz össze vele. Fedezd fel, mi mindentől védett meg idáig, vedd észre, hogy mekkora szolgálatot tesz neked, mert megvéd a képzeletbeli félelmeidtől. Segítségedre van abban, hogy felfedezd, mitől is félsz, és aztán rá tudj nézni ezekre a félelmekre. Lépj bele, merülj bele, és vedd észre, hogy semmi más, mint képek és szavak sorozata, melyeket a valóságnak hiszel.

Eredeti: „Folyamatosan fejlődnöm kell.”

Megfordítás: „Folyamatosan visszafejlődnöm kell.” – Nézd meg, milyen nézőpontból igaz, hogy a folyamatos fejlődni akarással inkább visszafejlődsz. Pl. valójában visszafejlődsz a saját magaddal való kapcsolatban, mert nem hogy jobban szeretnéd magad, hanem még kevésbé, ha nem látod a „fejlődés” jeleit. Visszafejlődhetsz az elme nyitottságában, ha csökönyösen ragaszkodsz ahhoz, hogy fejlődnöd kell, az életed élvezetéről már nem is beszélve. És igen, valójában mindannyiunknak „visszafejlődnünk” lenne érdemes abból a sok minden mentális, ragacs-történetből, melyeket teljesen tudattalanul cipelünk. És amik folyamatos menekülésben, küzdésben, rettegésben, keresésben tartanak minket.

Eredeti: „Én teremtem a valóságomat.”

Megfordítás: „Nem én teremtem a valóságomat.”

Résztvevő: Én teremtem a valóságot.

Byron Katie: A valóság már meg van teremtve, te csupán történetet mesélsz arról, ami megteremtetett.

Az alapvető ön- és valóság-erőszakoló félreértésünk az, hogy van itt egy „én”, akinek hatalmában áll a „valóságot” megteremteni. Hogy van itt egy „én”, akinek irányítása van afelett, ami történik. A „tudatos teremtés” azt a hamis illúziót adja, hogy „te” vagy a dolgok irányítója és a valóság majd neked engedelmeskedik. Belegondoltál már abba, mekkora arrogancia ezt hinni? És igen, szeretjük a dajkameséket. Te meddig hiszed még el őket? És igen, megszoktuk, hogy fejjel lefelé látunk, csak ennek nem is vagyunk tudatában. Ki vagy a történeted nélkül?

Te teremted a szelet, az esőt, a napsütést, a meleget, a hideget? Az utcádba behajtó autót? A kerteden átsétáló macskát, a fenyőfán csiripelő madarat? A téged nem kedvelő főnöködet, a dacos gyerekedet, a kelést a bőrödön, az orrod előtt elhúzó trolit, a forgalmi dugót, a kedvesed csókját, édesanyád elutasítását? Te teremtetted azt, hogy apukád fiatalon meghalt? Hogy a szüleid elváltak? Hogy nem érkezik meg a Nagy Ő az életedbe? Hogy ellopják a pénztárcádat? Folytassam?

Folytasd nyugodtan magadnak. És üldögélj a saját példáidban: hogyan lehet az igaz, hogy semmi közöm nincs ahhoz, ami történik? Lehet, hogy a világ csak úgy történik? Lehet, hogy csak szeretném elhitetni magammal, hogy irányításom van felette? Lehet, hogy csak kétségbeesve próbálok minden elképzelést megragadni, mely illuzórikus, jövőbeni biztonságot látszik nyújtani, csak azért, hogy ne kelljen megtapasztalnom a jelenben felbukkanó, nem kívánatosnak, rossznak megtanult érzelmeimet és érzéseimet? Lehet, hogy az egész életem egy félreértés ily módon? Lehet, hogy nincs egy olyan pont, ahova majd egyszer eljutok, és ott végre megnyugodhatom? Lehet, hogy bármit megtennék azért, csak NE KELLJEN EZT AZ EMBERI ÉLETET AZ Ő TELJESSÉGÉBEN MEGTAPASZTALNOM? Lehet, hogy érdemes lenne ezt az egészet valahogy teljesen megfordítva vizsgálnom? Lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy a jelenben felbukkanó megtapasztalásaimmal foglalkozzam, hogy észrevegyek mindent, ami elvon innen, ahol épp vagyok, ahol az élet zajlik? Lehet, hogy az élet sokkal egyszerűbb, mint elhittem, lehet, hogy az élet pont az és pont úgy, ahogy most van és most történik?

Megengedem-e magamnak, hogy megálljak egy pillanatra és magamba eresszem mindezt? Megengedem-e magamnak, hogy ne nekem legyen igazam? Megengedem-e magamnak, hogy belemerüljek az életbe, a testembe, a menekülésre kényszerítő érzéseimbe, és kíváncsian megtapasztaljam, MI IS TÖRTÉNIK, HA VÉGRE MEGÉRKEZEM IDE ÉS MEGÉLEM AZ ÉLETET, AZ ÉRZÉSEKET címkék, történetek és értelmezések nélkül?

Egyszerűen csak vedd észre, hogy menekülsz. Vedd észre, ha mentális biztonságot, egy képekben kivetített jövőt és az általuk előidézett, kellemesnek megtanult testi érzeteket hajszolod. Vedd észre, mennyire nem bízol abban, ami van. Hogy mennyire hibásnak véled a valóság útját, és mennyiféle módon próbálsz valami „jobbat” kihozni belőle. Hogy mennyire félelmetesnek tűnik egyszerűen csak NEM TUDNI, egyszerűen csak LENNI. Mert az elme mindig hajtani fog. El innen. Ezt pedig csak úgy tudja elérni, ha mindig talál valami kivetnivalót azzal, ami épp van, mindig valamilyen módon hiányosnak láttatja és érzékelteti, így mindig elkerülésre, elmenekülésre késztet. Zsigereinkbe ivódott a fájdalom elkerülése és az öröm keresése. Csak épp az, amit fájdalomnak hiszünk, nem az, hanem az élet aktuális megjelenésének az ÉRTELMEZÉSE. És amit örömnek hiszünk, az sem az, hanem egy másik értelmezés. Tudom, nem ezt hallottad és tanultad eddig. Tudom, hogy nehéz lehet egyáltalán csak beengedi is mindezt. Mégis biztatlak rá. Mert az ÉLETET egyetlen „helyen” fogod megtalálni: itt és most. És csakis akkor fogsz végleg megnyugodni, ha minden értelmezésedet és ellenállásodat felszámolod az élet éppen felbukkanó megjelenéséről. Mert az mindig csak van. Mondhatni semleges. Csak évezrednyi megvizsgálatlan ős-történetünk vetül rá. (Erről részletesebben írtam egy régi bejegyzésben: Miért érzékelem ilyennek a világomat?)

Byron Katie: Egyet értesz azzal, hogy azért akarod a sikert, mert azt hiszed, hogy akkor békére lelsz?

Férfi: Igen, pontosan.

Byron Katie: Nos, ahogy itt ülsz ebben a székben és megtapasztalod a téged körülölelő támogatást, vedd el, amiért jöttél, anélkül, hogy a testednek hatalmas utat kéne megtennie azért, amid MÁR MOST is megvan. Ha a békességet keresed, azt ÖNMAGADBAN találod meg. Itt és most keresd meg a békességet, odabent, ne odakint a világban. Aztán pedig élvezd a külvilágot, ahogy az megélődik rajtad keresztül.

„Mindannyian arra kondicionálódtunk, hogy a mindenkori megtapasztalásainkat megmérjük egy kozmikus hőmérőn, mely megmutatja, milyen messze jutottunk az úton és milyen messze vagyunk még a céljainktól. Amikor épp fájdalmat, félelmet, kételyt vagy szomorúságot tapasztalunk, azt az ítéletet hozzuk meg, hogy biztos rosszul csinálunk valamit, rossz úton haladunk. „Rossz vagyok” – jelentjük ki. „Nem megfelelő megtapasztalás!” Amikor pedig boldogságot és örömöt tapasztalunk, azt a következtetést vonjuk le, hogy jól haladunk és közeledünk a tökéletes jövőbeni cél-ponthoz. „Jó vagyok” – szól az ítélet. „Ez a megfelelő megtapasztalás!” De a MÉRŐMŰSZER HAZUGSÁG. Mert a valóságban nincsenek mérőműszerek, nincsen senki, aki előírná, mi is a helyes megtapasztalás. Nincs egy rögzített pont a jövőben, mely felé haladunk, NINCS VÉGSŐ MEGPIHENÉSI HELY. A jelenbeli megtapasztalásunk sosem jelent semmit és sosem valami másnak a jele, és nem is egy lépcsőfok a valami felé vezető úton. Sosem a siker vagy kudarc barométere, és egyáltalán nem figyelmeztet arra, hogy milyen közel vagy távol vagyunk az otthontól. A jelen megtapasztalás maga az Otthon. És ha bárki is valaha máshogy beszélt neked erről, csupán azért tette, mert a saját mérőműszer-ketrecébe zárva érezte magát. Hagyd abba a méricskélést, az összehasonlítást és élj át minden pillanatot úgy, ahogy van. Történetek nélkül. Itt nincs ketrec. Így máris és mindig haza érkezel.” (Jeff Foster)

Várlak szeretettel 4 intenzív nap megtapasztalásra, méricskélés, viszonyítás, hazugságok nélkül. Egy találkozásra a történetek nélküli önmagaddal. Csak nyitott elmére van hozzá szükséged. És tán egy kicsit arra, hogy eleged legyen a jövőbeni keresgélésből, az állandó méricskélésből és az önmagaddal és az élettel vívott harcból. Ha már tényleg megnyugodnál – VÉGLEG -, várlak szeretettel:

4-napos Byron Katie Munka-Önvizsgálat Intenzív, augusztus 10-13.

Részleteket itt találsz: 4-napos Munka Intenzív

„Be Kell Vonzanom a Boldog Családi Életet" – Igaz Ez?

A mai bejegyzést a legfrissebb Byron Katie hírlevélből fordítottam. Egy kétségbeesett nő segítségkérő levele, és Katie spirituális maszlagot eloszlató válasza. Szeretem a spirituális maszlag eloszlatást. Te hol dagonyázol még benne?

Drága Katie,

Nagyon szeretem a Munkát, és nagyon szeretlek Téged. Sok témában végeztem már el sikeresen az önvizsgálatot, most viszont elakadtam, és nem tudom, merre tovább. Egyedülálló, hamarosan 43 éves nő vagyok. Szeretnék családot. Szeretnék saját gyereket és párt. Az aggaszt a legjobban, hogy a korom miatt már lecsúszom a gyerekvállalásról. Próbálom megMunkázni ezt a témát, mégsem megy. Kérlek, segíts!

Például, amikor azt a gondolatot vizsgálom, hogy „Gyereket akarok”, a „Nem akarok gyereket” című megfordítás nem hoz semmilyen megkönnyebbülést.

Alaposan megkérdőjelezted ezt a gondolatot, Kedvesem? Például, belemerültél-e jó mélyen a második kérdésbe, hogy megláthasd, tényleg biztosan tudhatod-e azt, hogy te gyereket akarsz? És a harmadik kérdésre kapott válaszaidat mind megkerested? Amikor azt hiszed, hogy gyereket akarsz, miközben nincs gyereked, az óriási feszültséget eredményez. Legyél alapos. Kövesd végig az okokat és a következményeiket. Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, amikor azt hiszed, hogy gyereket akarsz, s közben nincs gyereked? A negyedik kérdésre is fordíts elég időt, és engedd bele magad. Ki lennél, ha soha többé nem tudnád ezt a gondolatot gondolni? Találtál 3 valódi, konkrét példát az életedből, miként igaz az a megfordítás, hogy „Nem akarok gyereket”? Teljesen nyilvánvaló, hogy nem akarsz, hiszen nincs gyereked. Keress erre példákat! Nekem van egy. Nyilvánvaló, hogy nem akarsz gyereket, mert még nem fogadtál örökbe. Találsz még három példát?

Aggódom, hogy ha most ezt nem tudom rendesen megcsinálni, akkor emiatt nem lesz gyerekem.

„Nem jól csinálom ezt” – egy újabb fincsi megkérdőjelezendő gondolat. Meg az is, hogy „Végül nem lesz majd gyerekem.” Ennek az egésznek nem az a lényege, hogy lesz-e gyereked vagy sem; a lényeg a te szabadságod. Utána pedig már boldog leszel, akár gyerekkel, akár nélküle. Hát nem emiatt akarnak az emberek gyereket? Ahogy gyakran mondogatom: hagyd ki a közbünső lépést, légy boldog már mostantól.

Vagy az ezzel kapcsolatos stressz miatt nem lesz majd végül gyerekem.

Ez egy újabb megvizsgálandó. Rengeteg megkérdőjelezetlen hiedelem repdes a történetedben, és az egésznek semmi köze a gyerekekhez.

Mi van, hogy ha az igaz lelkem szándéka szerint akarok gyereket, de elrontom a dolgot, mert túl aggodalmaskodó vagy negatív vagyok?

Honnan tudhatod, Aranyos, hogy az „igaz lelked” egyáltalán létezik? Ez igen stresszes gondolat, amikor fogalmad sincs, mi is az és hol is van az az „igaz lélek”. Érdemes lenne megkérdőjelezned azt, hogy „Az igaz lelkem akar gyereket”, és azt, hogy „Van igaz lelkem”. Munkázz Akkreditált Facilitátorral, ha úgy gondolod, segítségedre lehet. És még egy megkérdőjelezendő gondolat: „Elronthatom a dolgot.”

Vagy azért rontom el, mert nem kérdőjelezem meg rendesen a gondolataimat?

Az „elrontás” központi témának látszik nálad. Szinte mindenkinek érdemes megkérdőjeleznie azt az alaphiedelmet, hogy „Lehetséges hibázni.” Vizsgáld meg te is, merülj jó mélyen bele, egyedül vagy képzett facilitátorral.

Ha használom a vizualizációs technikát, lehet, hogy könnyebben megy majd, mert már korábban is sikerrel vizualizáltam, és úgy hiszem, működik.

Tapasztalatom szerint a vizualizáció nem segít. A pozitív megerősítésekhez hasonlóan a vizualizáció is csupán ragtapasz. Nem foglalkozik az eredetileg elhitt stresszes gondolataiddal, az alvilággal, ami nem veszít az erejéből, bármennyire napsütésesek is a vizualizációid.

De vajon eleget és megfelelően vizualizálok-e ahhoz, hogy olyan szintre emeljem a rezgésszintemet, amivel bevonzhatom magamnak a gyereket és a párt?

Honnan tudhatod, hogy létezik egyáltalán olyanod, hogy „rezgésszint”? Ez a fajta mágikus gondolkodás – „A Titok” – színtiszta egó, és fényévekre van az önvizsgálattól. A Titok arról szól, hogy megpróbálod megszerezni, amit akarsz. A Munka pedig arról, hogy azt akarod, amid már van, azt szereted, ami van.

És ha felhagyok a gyerek akarásával, akkor végül lehet, hogy nem lesz családom.

Az akarással nem tudsz felhagyni. Lehetetlen nem akarni addig, amíg elhiszed a gondolataidat.

És lehet, hogy már túl késő a gyerekvállaláshoz? Ez nagyon fontos kérdés.

Nem, a fontos kérdés a szabadságod. „Nem lehetek boldog gyerek nélkül” – kérdőjelezd meg ezt, kérlek. És azt is, hogy „Ha lesz gyerekem, boldog leszek.”

Elronthatom azzal, ha nem végzem a Munkát, nem vizualizálok, vagy nem választok eléggé pozitív töltésű szavakat? Egyszer azt mondta nekem egy médium, hogy „nagyon erősen tudsz vizualizálni, és ez jó, de ha nem cseréled le a negatív gondolataidat, akkor bolgotalanabb életed lesz.” Lehet boldogtalanabb egy élet a negatív gondolatok miatt?

Ne foglalkozz a vizualizációval és a negatív gondolatokkal. Ha megkérdőjelezed a gondolataidat, a negativitás automatikusan eltűnik; semmit nem kell csinálnod vele.

Már megMunkáztam ezeket a gondolatokat, de semmilyen megkönnyebbülésre nem leltem.

Akkreditált Facilitátorral dolgoztál? Ha ezt nem engedheted meg magadnak, fordulj az ingyenes Segélyvonalunkhoz, amit megtalálsz a honlapon.

Lehet rosszul csinálni a dolgokat? Mert ha igen, akkor folyton azon kell aggodalmaskodnom, hogy jól kell csinálnom, hisz lehet, hogy emiatt nem lesz gyerekem. Nem tudom.

A következőképpen nézd végig ezt a gondolatot:

„Jól kell csinálnom” – igaz ez? - Nem tudom.

„Jól kell csinálnom” – teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? - Nem.

Mi zajlik bennem, ha elhiszem a gondolatot? – Szörnyen szorongok. Teljesen összezavarodok, mivel nem tudom, hogy jól csinálom-e vagy sem. Boldogtalan jövőt képzelek el magamnak, mivel elrontottam valamit. Lehangoltnak és tehetetlennek érzem magam. Haragszom magamra, mert azt hiszem, hogy tudnom kéne, mi a helyes út, és jól kéne csinálnom a dolgaimat. Ostorozom magam, és egy szerencsétlen lúzerként tekintek magamra.

Ki lennék a gondolat nélkül, hogy „Jól kell csinálnom”? - Boldogabb, könnyedebb. Kíváncsi lennék, hogy mit hoz az élet. Több lehetőséget vennék észre az életemben. Nem lennék rögeszmés. Nem próbálnám meg folyton előre kitalálni a dolgokat. Csak figyelnék és tanulnék.

Megfordítás: „Nem kell jól csinálnom.” Példák: 1. Nos, nyilvánvaló, hogy nem kell jól csinálnom, hisz követtem el már néhány „hibát” az életben, és még mindig itt vagyok. Van egy jó kis életem, elég ennivalóm, van hol laknom, van levegőm is, amit belélegezhetek. 2. Senki nem jegyzi a pontjaimat (csak én magam, időnként). 3. Volt olyan, hogy elrontottam (szerintem), és mégis jó dolgok születtek abból a „hibából”. Keress 3 saját példát az utóbbira.

„Rosszul kell csinálnom.” Mit mond neked ez a megfordítás? Csukd be a szemed, nézd meg az életedet, keress 3 konkrét példát, amikor az volt igaz, hogy rosszul kell csinálnod.

El van-e valahol döntve, hogy lesz-e gyerekem vagy sem?

Ezt is érdemes megvizsgálni.

Vagy elengedhetem az egészet és hagyhatom, hogy a lelkem gondoskodjon minderről?

Addig nem tudsz elengedni sem, amíg elhiszed a stresszes gondolataidat.

Mert már minden, ami valaha történni fog velem, el van döntve? Így van? Nagyon remélem, mert ha igen, akkor elengedhetem az egészet és nem kell aggódnom miatta. De mivel nem tudom biztosan, nem vagyok nyugodt, és akkor jól kell csinálnom, és ez rengeteg stresszt okoz bennem. Ha viszont tudok tenni ennek érdekében, és szabadon választhatom meg a saját valóságomat, akkor ez lehetővé teszi számomra, hogy boldog családi életet és saját gyrekeket vonzzak be magamnak. Egy csodálatos forrásból, Abraham-Hicks-től például olyan információk jönnek, hogy „te választod meg a saját valóságodat”. Egyszerűen csak válassz pozitív gondolatokat, hidd el őket, így megemelkedik a rezgésszinted, és ha jól csinálod, akkor bevonzod, amit szeretnél. Ez egy univerzális törvény – a vonzás törvénye. Ami azt jelenti, hogy be tudom vonzani, viszont, ha negatívan gondolkodom, akkor nem fogom bevonzani.

Ezek a spirituális koncepciók egyszerűen nem működnek, tapasztalatom szerint, csak egy jó adag extra feszültséget hoznak az életünkbe – ahogy ez drága szavaidból is kitűnik. Honnan tudhatnád, hogy „te választod meg a valóságodat” vagy sem? Csak azért, mert valamelyik spirituális író ezt állítja, akkor már biztos így van? Ő honnan tudja? És elsőként is, honnan tudod egyáltalán, hogy ezt az Abraham nevű spirituális „entitást” csatornázzák?

A Munka a lényeggel foglalkozik, túl minden spirituális vagy más elképzelésen. És a Munka működik, már amennyiben az elméd nyitott rá.

Az idő rohan, egyre öregebb leszek, és aggaszt, hogy a boldogságom rajtam múlik.

Természetesen a boldogságod rajtad múlik – ki máson is múlhatna? De nem úgy, ahogy azt elképzeled. Nem kell ügyeskedned, és nem kell próbálkoznod. Nem kell kontrollálnod a negativitást. Mindössze annyit kell tenned, hogy megkérdőjelezed azokat a gondolataidat, melyekbe beleőrülsz. Dolgozz tapasztalt Facilitátorral, menj el Munka-tanfolyamra, gyere el a 9-napos School-ba. Mélyülj el annyira a Munkában, amennyire csak tudsz, és minden ki fog tisztulni.

Össze vagyok zavarodva, és nagyon-nagyon szomorú vagyok. Kérlek, segíts! Köszönöm!

Szeretettel, K.

Remélem, hogy tudtam segíteni, Édesem. Az elhitt gondolataink okozta összezavarodottság a szenvedés egyetlen lehetséges módja. Szeretlek.

Szeretettel, bk

A témában ajánlom felfrissítésre a Létezik-e a Titok című bejegyzést:

http://onmunka.blogspot.com/2011/01/letezik-e-titok.html

A ragtapaszolásról pedig ez jutott eszembe:

http://onmunka.blogspot.com/2010/11/egy-osi-sportrol-ragtapaszolasrol.html