TAPASZTALATOK, VISSZAJELZÉSEK
"Andi az egyik legsokoldalúbb, legkitartóbb, legalaposabb, és LEGEMBERIBB segítő, akivel eddigi utam során találkoztam. Szünet nélkül képzi és fedezi fel önmagát. Könnyedségét megtartva elképesztő mélységekben is stabilan tartja a hozzá fordulókat, tréningjein létfontosságú ismereteket ad át és mindent megtesz, hogy azok egyéni tapasztalássá szilárduljanak. Odaadással és finomsággal fordul az emberekhez. Példaértékű. Bennem Andi pörgette fel az önfelfedezés és -megismerés mechanizmusát. Biztos kezű, szerteágazó tudású, éleslátású, rutinos segítő." (Frei Kitti)
LEGFRISSEBB TAPASZTALATOK, 2018. JANUÁR ITT.
FRISS TAPASZTALATOK, 2017. NOVEMBER ITT.
KORÁBBI TAPASZTALATOKÉRT (2015) KATT IDE.
MÉG KORÁBBI TAPASZTALATOK:
KIDERÜLT, HOGY AZ ÖSSZES AJTÓMAT NYITJA
"A
kulcs, amit az Alaptanfolyamodon kaptam magamhoz illetve a
belső nyavalyáimhoz, kiderült, hogy az összes eddig bezárt, felcserélt, sérült
témámat - nevezzük képletesen "ajtóknak" őket - nyitja. És lassan
nyitogatom őket, néha már egyedül is megy. Nem tűnnek már olyan félelmetesnek,
sőt még azok a félelmek sem, amiket immár lassan 30 éve elrejtettem magam elől.
Amik idáig belső lelki akadálynak tűntek és behúzott kéziféknek, mostanra
eltűnt az előjel előlük, csak vannak és várják, hogy valódi magukban
felfedezzem őket.
Halkabb a zakatolás a fejemben, le tudom állítani, illetve könnyebben felismerem, mikor egymástól nagyon eltérő szituációkban ugyanaz a korábbi negatív "mozi" elindul bennem, és most már másképp reagálok, pl. nem menekülök. Örök hála érte!!! Segít másképp (meg)ÉLNI a mindennapokat, nőként, feleségként, anyaként, barátként... és mindenhogy az összes egyesített, és korábban kirekesztett, nem szeretett ÉNemként. Igyekszem integrálni őket, és így kibékülve magammal fantasztikus lenni.
Nagyon-nagyon köszönöm Neked!!! Szeretettel, R."
Halkabb a zakatolás a fejemben, le tudom állítani, illetve könnyebben felismerem, mikor egymástól nagyon eltérő szituációkban ugyanaz a korábbi negatív "mozi" elindul bennem, és most már másképp reagálok, pl. nem menekülök. Örök hála érte!!! Segít másképp (meg)ÉLNI a mindennapokat, nőként, feleségként, anyaként, barátként... és mindenhogy az összes egyesített, és korábban kirekesztett, nem szeretett ÉNemként. Igyekszem integrálni őket, és így kibékülve magammal fantasztikus lenni.
Nagyon-nagyon köszönöm Neked!!! Szeretettel, R."
IGAZI SZORONGÁSOLDÓ VAGY
"Szia Andi! Ahogy ma mondtam az egyéni konzultáción, életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy részt vettem a tanfolyamodon, mindenkinek csak ajánlani tudom... Én ennyi mindent 3 nap alatt még soha nem tudtam meg magamról, pedig túl vagyok már jópár tanfolyamon.Hálás vagyok magamnak is, hogy meg mertem tenni, neked pedig, Andi, őszinte köszönet az átadott tudásért és hogy igazi szorongásoldó vagy! Ölelés:Magda"
ÜTŐS GYAKORLATI ELEMEKKEL TŰZDELT, ÚJSZERŰ KIRÁNDULÁS
"Nem gondoltam, hogy ennyit ad még nekem egy tanfolyam, hogy ilyen mélyre visz és ilyen tisztán rálátok pár működésemre, amik eddig rejtve voltak előttem. Szinte hihetetlen és ezzel együtt jó, amiket megláttam és tapasztaltam ezen a 3 napon. Nagyon összerakta Andi a tematikát. Egyszerű és ütős gyakorlati elemekkel tűzdelt, újszerű kirándulás volt ez nekem az ÖnMunkás utamon. Lényegre törő és szépen egymásra épülő cucc lett. Jó csapat jött össze! Köszönöm Nektek!" (P. Misi)
MÉG SZERENCSE, HOGY TALÁLKOZTAM ANDIVAL...
"Kicsi koromban világmegváltó terveim voltak. Számtalanszor elképzeltem magam felnőttként és bölcsként, aki mindent megold. Még véletlenségből sem jutott eszembe, hogy valójában félek igazán élvezni az életet, pedig sokáig pont ebbe az irányba haladtam... Még szerencse, hogy találkoztam Andival, és milyen jó az is, hogy ilyen szenzációsan kidolgozta az Élő Önvizsgálatok, a Munka és a sebzett Belső Gyermek gyógyításának együttes tematikáját!" (T. Gabi)
VÉGRE HASZNÁLHATÓ ESZKÖZT KAPTAM MAGAMHOZ
Fantasztikus volt a két nap lelki élve
boncolás... és nagyon jót tett. 15 év mindenféle tanfolyam, könyvhegyek,
spirituális mindenféle után kiderült, az önmegismerést nem lehet kihagyni, ...
és végre használható eszközt kaptam... magamhoz. (R.)
HA NEM TALÁLKOZOM EZZEL A MÓDSZERREL, MÁR VALÓSZÍNŰLEG NEM
ÉLNÉK…
A mindig meglévő, saját
értéktelenségemről szóló gondolataim jó része elhagyott, az önutálatom
jelentősen gyengült, és ezáltal másoknak, a saját sorsom miatt történő hibáztatása is megszűnt. Jobban megértem magamat, a
környezetemet, nyitottabban és rugalmasabban állok a világ dolgaihoz. A
korábban szinte folyamatosan velem lévő, és elviselhetetlennek bélyegezett
szenvedésem a hétköznapokban szinte teljesen elmúlt, a krízishelyzetekben sem
gyűr már le, és már nem az öngyilkosság tűnik az egyetlen menekülésnek az
élet szenvedéséből. Véleményem szerint, ha nem találkozom ezzel a
módszerrel, már valószínűleg nem élnék. (Egy Gyakorló Önvizsgáló)
ADSZ BENNÜNKET EGYMÁSNAK
"Drága Andikám! Muszáj még azt megírnom, mennyire értékesnek tartom, amit csinálsz, az elejétől fogva mérhetetlenül hálás vagyok Neked, hogy adtál nekünk egy Byron Katie-t, egy Scott Kilobyt és a többieket, adtál bennünket egymásnak és adtad, folyamatosan adod nekünk ragyogó magadat, remek meglátásaidat. Minden tanfolyam, amin részt vettem, a mai napig élénken él bennem. Az az érzésem, hogy mi, Önmukik, valahogy másképp tartozunk össze, mint a többi csoportosulás ... és ez olyan nagyon jó .... és ez Neked köszönhető! Nagy ajándék vagy a Sorstól! Köszönöm, köszönjük szépen!" (Tünde)
ADSZ BENNÜNKET EGYMÁSNAK
"Drága Andikám! Muszáj még azt megírnom, mennyire értékesnek tartom, amit csinálsz, az elejétől fogva mérhetetlenül hálás vagyok Neked, hogy adtál nekünk egy Byron Katie-t, egy Scott Kilobyt és a többieket, adtál bennünket egymásnak és adtad, folyamatosan adod nekünk ragyogó magadat, remek meglátásaidat. Minden tanfolyam, amin részt vettem, a mai napig élénken él bennem. Az az érzésem, hogy mi, Önmukik, valahogy másképp tartozunk össze, mint a többi csoportosulás ... és ez olyan nagyon jó .... és ez Neked köszönhető! Nagy ajándék vagy a Sorstól! Köszönöm, köszönjük szépen!" (Tünde)
NEM VAGYOK EGYEDÜL A PROBLÉMÁIMMAL ÉS VAN KIÚT
"Nagyon hálás vagyok Andi, hogy elindítottad ezt a kurzust. Nekem pont jó időben érkezett. Igaz, 3 évvel ezelőtt találkoztunk először a Work tanfolyamon, majd az ÉÖ-n, de az állapotom még akkor elvonta a figyelmemet, hogy magamon dolgozzam. (10 éve ritka autoimmun betegséggel élek, ami gyógyíthatatlan és idáig folyamatosan romlott az állapotom). Most végre a fájdalmak és lemondások, izoláltság helyett sikerült belemélyednem önmagamba és elengedni nem oda való, régóta nyomó dolgokat. Kifejezetten tetszett, hogy a csoportos Skype előadások után az adott témában egyéni konzultációk voltak és a felmerülő kérdéseket négyszemközt kivesézhettük, megvizsgálhattuk. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal és van kiút. Nagyon tetszett a tematika ami köré a csoportos megbeszéléseket felépítetted és bárki megoszthatta a véleményét, tapasztalásait. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy már az első alkalom után, milyen jól tudtam a gyakorlatban is használni a tanultakat, főleg az ellazulás részt és hogy a gondolat hogyan jelenik meg érzelem formájában a testben. Döbbenet milyen egyszerűen meg tudom szüntetni az aggodalmaimat azóta. Ezt akkor ki is próbáltam amikor gyomortükrözésre mentem. Az első alkalommal a tanfolyam előtt nem sikerült, másodjára annyira ellazultam, a negatív gondolatokat ellazítottam és megnyugodtam, hogy minden fájdalommentesen és simán ment. Nagyon meglepő volt. Azóta is folyamatosan használom. Nagyon köszönöm, hogy a részese lehettem ennek a csapatnak és ezt a csodás módszert elsajátíthattam. Várom a folytatást!" (G. B.)
"Nagyon hálás vagyok Andi, hogy elindítottad ezt a kurzust. Nekem pont jó időben érkezett. Igaz, 3 évvel ezelőtt találkoztunk először a Work tanfolyamon, majd az ÉÖ-n, de az állapotom még akkor elvonta a figyelmemet, hogy magamon dolgozzam. (10 éve ritka autoimmun betegséggel élek, ami gyógyíthatatlan és idáig folyamatosan romlott az állapotom). Most végre a fájdalmak és lemondások, izoláltság helyett sikerült belemélyednem önmagamba és elengedni nem oda való, régóta nyomó dolgokat. Kifejezetten tetszett, hogy a csoportos Skype előadások után az adott témában egyéni konzultációk voltak és a felmerülő kérdéseket négyszemközt kivesézhettük, megvizsgálhattuk. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal és van kiút. Nagyon tetszett a tematika ami köré a csoportos megbeszéléseket felépítetted és bárki megoszthatta a véleményét, tapasztalásait. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy már az első alkalom után, milyen jól tudtam a gyakorlatban is használni a tanultakat, főleg az ellazulás részt és hogy a gondolat hogyan jelenik meg érzelem formájában a testben. Döbbenet milyen egyszerűen meg tudom szüntetni az aggodalmaimat azóta. Ezt akkor ki is próbáltam amikor gyomortükrözésre mentem. Az első alkalommal a tanfolyam előtt nem sikerült, másodjára annyira ellazultam, a negatív gondolatokat ellazítottam és megnyugodtam, hogy minden fájdalommentesen és simán ment. Nagyon meglepő volt. Azóta is folyamatosan használom. Nagyon köszönöm, hogy a részese lehettem ennek a csapatnak és ezt a csodás módszert elsajátíthattam. Várom a folytatást!" (G. B.)
ÖRÜLÖK, HOGY A LÁNYOM NEM HALLGATOTT A FÉLELMEIMRE
Kedves aggódó, elégedetlen Önmunkás Anyukák!
Egy-két évvel ezelőtt - talán többen emlékeztek rá -
elégedetlen, megbántott anyukának éreztem magam, akit a kamasz nagylánya
semmibe vesz, nem fogad szót, sokat bulizik, sokat iszik és sokat pasizik (és
még milyenekkel!), nem tanul és nem hallgat az anyai szóra, sőt csúnyán beszól.
Szóval hoztuk az összes anya-lánya problémát. Erről az időszakról rengeteg
ítélkezőlapom van.
És ez a lány 20 éves és most érettségizik. Amit az elmúlt jó félévben tapasztaltam vele
kapcsolatban, az csoda. Jött egy fiú, aki mellett lehiggadt a
lányom. Kitalálta, hogy mi szeretne lenni és mindent megtett érte. Sokat tanult
és még különtanárhoz is járt, mert kell a több pont az egyetemhez. És
megláttam, hogy a gyerek nem az én álmaimat valósítja meg (jól kell
érettségizni), hanem sokkal-sokkal többet, és nem miattam, hanem magáért.
Rengeteget tanulok tőle és általa. Már nem zavar, ha beszól, hanem figyelek,
hogy mit mond (volt rá példa, hogy jegyzeteltem). Mostanában nagyon jó a
kapcsolatunk és örülök, hogy nem vett komolyan és nem nagyon hallgatott rám, a
félelmeimre, hanem élte az életét, úgy, ahogy jött és ezzel nekem is
megmutatta, hogy így is lehet.
És most egy kicsit azon sajnálkozom,
hogy ez a csodalény is nemsokára kirepül a családi fészekből és közben hálás
vagyok, hogy eddig velem volt és hálás vagyok magamnak is, hogy - a többetekkel
végzett Munkának és Élő Önvizsgálatoknak köszönhetően - oda tudtam fordulni és
magamba is tudtam nézni. Jelenlegi állapotom hálás és büszke.
A SAJÁT BŐRÖMÖN MEGTAPASZTALVA EZ VALAMI CSODA!
Andi, drága!
Nem tudom elmondani, micsoda hatással volt rám az
anyaelnyomengem- beszélgetésünk, Munkánk. Nem is
annyira a beszélgetés, mint az, ami azóta történik. És az az érdekes, hogy nem
is anyával, hanem mindenki mással történik. Hogy tegnap 30 perces kiabálásban
álltam ki magamért ahelyett, hogy jókislány lettem volna.
Andi, meg vagyok döbbenve magamon. És nem tudom elmondani, mennyire felszabadultan
érzem magam. Döbbenetes. Eddig is láttam, éreztem, hogy valami nagyon jó kis hétköznapi varázslat az, amivel foglalkoztok, de így, a saját
bőrömön megtapasztalva, ez valami csoda! Akár dühítő icipici apróságok, és
nem is látjuk, mekkora korlátok... (ja, és megnéztem az Apa rám erőszakolja az
akaratát videót is, annyira jó látni, hogy minden nyomasztó gondolat humorba
torkollik! :)
Mindenesetre tudd, micsoda hálás szívvel gondolok rád,
hogy megmutattad testközelből, milyen ereje is van a gondolataink
megkérdőjelezésének.
Köszönöm, köszönöm! (Egy lelkes, nyitott Kezdő)
KÖZELSÉGBEN, BÉKÉBEN MAGAMMAL
Kedves Andi!
Hálás vagyok azért, hogy a szél összehozott veled és ez
által a Négy kérdéssel is. Mindig vannak olyan lépcsőfokok az életünk során,
melyek egy kicsit világosabbá teszik a dolgokat, egy kicsit magasabb
szemszögből tudunk rálátni a dolgokra. Sok ilyen forradalmunk - vagy inkább
nevezzük kis evolúciós ugrásoknak, természetesen a tudat fejlődését tekintve -
van. Ez a Munka is ilyen, mégis azt mondanám, hogy több. Több az által, amit
ad. A 3 nap alatt és általa - amit egyébként nagyon tudatosan teljes erőmmel és
lelkesedéssel végeztem - olyan közelségbe kerültem magammal, békében, amit
eddig semmilyen önvizsgálattal nem tudtam elérni. Az ok talán abban rejlik,
hogy a munka során nem bírálunk sem mást, sem magunkat. Csak figyelünk és
mozizunk, miközben személyes érzések, benyomások, gondolatok áramolnak rajtunk
keresztül. Nem fájnak a képek, mert
olyanok amilyenek, persze ettől még az akkor rögzült érzések (hitek,
gondolatok) most is áthatnak, de már nem kötnek, nem vágnak a húsunkba.
Minden tanfolyamnak szeretjük tudni a hasznát, legfőképpen
azt, hogy nem volt tévedés. Ezt önbecsapó módon mindig azzal igazoljuk, hogy
utána rettentő jól érezzük magunkat. Aztán eltelik egy kis idő és ismét
szembetalálkozunk a korábbi problémákkal. (Ezt az állítást nem lehet minden
tanfolyamra ráhúzni, hiszen valamilyen haszna mindegyiknek van. Ez inkább egy
nagyon durva általánosítás.) A Munka szerencsére nem eltörli a korábbi
problémákat, hanem hozzásegít ahhoz, hogy más legyen a viszonyulásod hozzájuk
ez által valami elképesztő intelligens módon a korábban problémának vélt dolgok
egyszerűen, finoman és olyan lágyan, mint egy camembert átalakulnak. Olyan
érzésem van, mintha egyszerűen belesimulnánk a történésekbe, mintha magába
fogadna, magába ölelne. Nem vagyok kívülálló, hanem bennem történnek. Furamód
kezd feloldódni a kívül és a bent, mintha magamban játszanám a történéseket.
A munkahelyi dolgot is sikerült rendeznem magamban. A
kisfiamhoz és a feleségemhez is másként viszonyulok már, és a munkára sem kell
rákényszerítenie semminek, amióta pénteken elhangzott az a kérdés: kell, hogy
rákényszerítsen valaki, hogy dolgozzam? Maga a kérdés felért bennem egy
felismeréssel és csak özönlöttek előttem a múlt ilyen irányú képei. Kivesézése
még nem történt meg, de már hozzáírtam a listámhoz.
Nem akarok jobb lenni, mint vagyok, nem akarok megváltozni,
egyszerűen azért csinálom a Munkát, hogy rálássak hiedelmeimre, cselekedeteim,
gondolataim mozgató rugóira. Eddig is olyan voltam, amilyen, és ezután is olyan
leszek, hogy ezt meg is éljem, hogy érezzem, ragyogok, mint a nap és
lényem igaz, tiszta természetét nyújtsam a világmindenség felé, azt rábízom a
Munkára.
Most ezt gondolom, holnap lehet, hogy mást.
Köszönettel a figyelmedért, András
Az én válaszom Andrásnak:
András Kedves!
Köszönöm. Ez csodás. Hálás vagyok, amiért ennyire komolyan
veszed magadat, az életedet, a boldogságodat. Remélem, élményeid sokakat fognak
hasonlóan tudatos önfoglalkozásra ösztönözni.
Szeretettel, Andi
AZ ÖNISMERET SZENT GRÁLJA
Szia Andi!
Szóval a 7vége, húúúúú. Már régóta szemeztem az Élő
Önvizsgálatok tanfolyammal, a blogodat meg folyamatosan olvasom, de valahogy
most jött el az ideje. Kicsit féltem, hogy mit találhatok - amit mondtam is,
hogy ha egyszer megengedem magamnak, hogy érezzek, akkor majd aztán
apokalipszis meg minden...
De nagyon KÖSZÖNÖM, hogy elhoztad ezt a módszert, mert
nekem eddig ez az Önismeret Szent Grálja. Fantasztikus, hogy
megláthattam, hogy nem kell
félni az érzésektől, érzetektől. Egész
életemben mást sem csináltam. Most megjelent előttem egy kép, hogy egy kis
süniként összegömbölyödve létezem, és a testem is egyből befeszült. És a
csodálatos az, hogy már nem az van, hogy most akkor jól lejjebb passzírozom ezt
az érzést, hanem mintha valami jótündér szólna hozzá a kedves kis hangján, hogy
„Szia, hát te meg ki vagy? Ne szaladj el, maradj csak itt velem”. Az érzet meg:
„Oké, ne aggódj, nem foglak bántani”. Micsoda
megkönnyebbülés!!! A kis
közönykirálynőnek bennem ez tűzijáték és örömtánc. Komolyan, még a „rossz”,
„bénító” érzések is. Mert itt vannak, mert élek.
És képzeld, mi történt. Ugye említettem, hogy Apával már
nem beszéltünk egy ideje. Hétfőn felhívott. Én meg nem vettem fel. És valahogy
ez a dolog odáig fajult, hogy tegnap nyolc A4-es lapot teleírtam, és elküldtem
neki postán. Arról írtam
benne, hogy bennem hogyan élődött meg az elmúlt 24 és fél év. És én ilyenről még az életben nem
beszéltem neki (kb. egyszer, de egyből le is lettem oltva, hogy STOP, én meg
jókislány módjára ugye...akkor aztán befogom, mert nem bánthatjuk meg a Nagy
Apát). És megkértem, hogy most ne hívogasson. Hogy ha kommunikálni szeretne,
írjon. És a fantasztikus ebben az egészben, hogy a levél nem fájdalomból vagy
vádaskodásból íródott. Hanem
egyszerűen egy olyan sürgető belső késztetésből, amit már sokszor éreztem, de
nem engedtem neki szabad utat. Úgy tudnám leírni talán, hogy az őszinte lány szólalt meg a
levélben, aki felismerte, hogy semmit nem kell „elviselnie”, mert van
szava,elmondhatja, hogy hogyan érez, és neki mi az, ami működik és nem.
Akinek van kontrollja, de ez egy rossz szó (az én szótáramban legalábbis), mert
nem az a szorító, egyeduralkodó, mindent földbedöngölő kontroll, hanem egy
olyan megengedő fajta. J Egy olyan jó kontroll. És sírtam is miközben írtam egy
kicsit, mert jöttek fel a képek, és a végére csak úgy voltam. Kifacsarva, de
elvárások nélkül. És rájöttem, hogy ez
nem róla szól ez a levél, hanem rólam. Hogy nekem ezt ki kellett
mondanom/írnom magamból. És talán az sem számítana, ha nem olvasná el soha,
bár nyilván örülnék neki ha végre megtudná, hogy mi ment itt végig a felszín
alatt. De egyszerűen csak az önmagamból kiírás miatt volt jó ez az egész. És
köszönöm. Köszönöm Neked is, és a Többieknek is akik ott voltak hétvégén, mert ez valami csoda...az érzések...Szóval
egy hatalmas Lájk az Érzéseknek! (K.D.)
FOLYAMATOS FELFEDEZÉS
Az Élő Önvizsgálatok egy folyamatos felfedezés, nem
pedig egy merev módszer. Gyengéden elvonja a figyelmedet az elmédről és a
gondolataidról, és finoman bevisz azokba az érzésekbe és érzetekbe, melyeket
sosem akartál tudatosan megélni. Facilitátorral végezni az önvizsgálatot
lenyűgözően hatékony. Megnyílunk az együtt nézésre, szeretetteljesen ránézünk
arra, ami a pillanatban bukkan fel, anélkül, hogy előre meghatározott
válaszokat kéne adnunk, vagy bármilyen megítélés alá esnénk. Minden pillanat
egy újabb meglepetést és számtalan lehetőséget tartogat. A történeteid, a
nézőpontjaid és koncepcióid, a boldogságod és a szomorúságod, a vicces és nem
annyira vicces szokásaid; mindez a gazdagság felbukkan és felfedezésre kerül a
pillanatban. Elképesztő látni a
címkék, képek és érzetek szétesést, amint meglátod hol is tapadtak össze.
Facilitátorral dolgozni értékes ajándék, mind a facilitátor, mind pedig a
facilitált számára. Az egész olyan, mintha hazatérnél – önmagadhoz és a
világhoz. Imádtam. (A.)
GYÖKERESEN MEGVÁLTOZOTT A VISZONYULÁSOM AZ ÉLETEMHEZ
Kedves Andi! Szeretném megköszönni Neked mindazt, amit megmutattál nekem. Nem tudom, hogy mit csinálok "jól" vagy "rosszul", de február óta gyökeresen megváltozott a viszonyulásom az életemhez. Örülök a napoknak, a perceknek, nagyon sok mindennek, ami körülöttem van és zajlik. Sokkal kevesebb a szomorkás, bús vagy mérges, frusztrált nap az életemben. Így minden könnyebb és vidám. Ha találkozom valami olyannal, ami mégis zavar, Ítélkezőlapra kerül és dolgozom vele. Tudatosan észreveszem a gondolataimat, mikor mi jön és ez az egész sokat segít nekem. A külvilágtól is nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. Szeretek az Alapcsomagot végzettek FB csoportjának is a tagja lenni. Bár nem vagyok aktívan jelen, de imádok ott olvasgatni. Mindig új és új információt, tapasztalatot, inspirációt stb. kapok. Remélem, hogy még mindig kicsattansz az életenergiától! Puszillak, N.
MÉLYRE MENT
Nagyon köszönöm a meghívást a szombati programra! Azóta is hatása alatt vagyok és rengeteget gondolkodtam, variáltam már tegnap, hogy a folytatás mi legyen. Nagyon megérintettek és mélyre mentek a beszélgetések. Részben a téma érintett meg és ismét nyilvánvalóvá vált, hogy mindannyian hasonló dolgokkal vívódunk, csupán más -más színezettel. Továbbá maga a módszer, vagyis a kérdések egymásutániságának a hatása nekem nagyon megtetszett.
Ha úgy hallgattam
volna először, hogy semmilyen önismeretem és tanulmányom nincs ezzel
kapcsolatban, akkor a védekezési mechanizmus szerintem már az elején
beindította volna a bezárást. Így csupán elfáradtam a figyelésben, a
folyamattal párhuzamosan saját folyamatomba helyettesítésben, és a
jegyzetelésben.
Andi ritka nagy érték, amilyen hitelesen és kongruensen vezeted a folyamatokat és vagy ebben az egész miliőben. Jó rád nézni. :) (Gabi)
Andi ritka nagy érték, amilyen hitelesen és kongruensen vezeted a folyamatokat és vagy ebben az egész miliőben. Jó rád nézni. :) (Gabi)
HÁLA NEKTEK
A Megtalálhatatlan Önvizsgálatban az a
csodálatos többek között, hogy a gyakorlat végzése során, olyan mély
traumatikus tartalmak is feljöhetnek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül vagy
logikusan az aktuális szorongást keltő gondolathoz, képhez. S így nem csak az
aktuális gondolataim és érzéseim 'összetapadványától' válhatok függetlené, a
tudat terében megpihenve, hanem az alap
hiedelmeimre épülő történetem is folyamatosan kikönnyül.
Köszönöm neked Andi, hogy ezt a technikát behoztad nekünk használni, és azt is, hogy folyamatosan rajta tartod a figyelmünket. Köszönöm Bogdán Ildi neked a korábbi munkáinkat, Misinek az Elvonulást és a Mélyítőt, és Gémes Gabi neked a mostaniakat, nagyon sokat segítetek nekem az életem minőségi javításában. Hála nektek!(B.L.)
A RÉS, AMIN BEJUT A FÉNY
Mostanában azt figyelem, hogyan rendezi az Élet önmagát. Szeretem nézni. Mintha hátrébb léptem volna egy lépést. Annyira békés tud lenni. És ez abszolút nem érződik passzív állapotnak, inkább megengedőnek. És régen ezt annyira nem tudtam volna elképzelni, megengedni magamnak, hogy így nézzem. Akkor folyamatosan háborúban álltam mindennel, és azzal voltam elfoglalva, hogy pl. miért nem tetszem ennek a lánynak, vagy annak a lánynak, miért nincs már új munkahelyem, miért vagyok ennyire alkalmatlan és béna, stb. és örökké a külvilágra mutogattam, és sajnáltam magam, és imádtam ebben az állapotban dagonyázni. Mindent kontrollálni akartam, de leginkább magamat, elkerülni, megkerülni, megelőzni mindent, csak nehogy szégyenbe kerüljek.
Most annyira más, még úgy is, hogy a fenti dolgok is jelen tudnak lenni, de valahogy már nem bánom. És tudom, hogy bármikor be tudnak húzni, mint a vákuum. És engedem. És megfigyelem. Van egy rés a vákuum és köztem, ahol figyelek. Tudom, hogy hasznomra vannak. Mindig ez az idézet jut róla eszembe Leonard Cohen-tól: „Mindenben van egy apró repedés. Ott jut be a fény”. Valahogyan minden apró, tévedésnek gondolt „hibánk, sebünk” a gyógyulás, a fény irányába hajt minket. És talán ez minden dolognál így van a világon. (...)
Mostanában azt figyelem, hogyan rendezi az Élet önmagát. Szeretem nézni. Mintha hátrébb léptem volna egy lépést. Annyira békés tud lenni. És ez abszolút nem érződik passzív állapotnak, inkább megengedőnek. És régen ezt annyira nem tudtam volna elképzelni, megengedni magamnak, hogy így nézzem. Akkor folyamatosan háborúban álltam mindennel, és azzal voltam elfoglalva, hogy pl. miért nem tetszem ennek a lánynak, vagy annak a lánynak, miért nincs már új munkahelyem, miért vagyok ennyire alkalmatlan és béna, stb. és örökké a külvilágra mutogattam, és sajnáltam magam, és imádtam ebben az állapotban dagonyázni. Mindent kontrollálni akartam, de leginkább magamat, elkerülni, megkerülni, megelőzni mindent, csak nehogy szégyenbe kerüljek.
Most annyira más, még úgy is, hogy a fenti dolgok is jelen tudnak lenni, de valahogy már nem bánom. És tudom, hogy bármikor be tudnak húzni, mint a vákuum. És engedem. És megfigyelem. Van egy rés a vákuum és köztem, ahol figyelek. Tudom, hogy hasznomra vannak. Mindig ez az idézet jut róla eszembe Leonard Cohen-tól: „Mindenben van egy apró repedés. Ott jut be a fény”. Valahogyan minden apró, tévedésnek gondolt „hibánk, sebünk” a gyógyulás, a fény irányába hajt minket. És talán ez minden dolognál így van a világon. (...)
AZ ŐSZINTE, TISZTA KOMMUNIKÁCIÓRÓL
Egy friss tapasztalatomat szeretném megosztani.
Az egyik Összejövetelen, ahol a tiszta kommunikációval
foglalkoztunk, említettem egy barátnőmet, akivel kb. 10 éve nem tudok zöld ágra
vergődni. Materiális beállítottságú, spirituális beütésekkel. Vagyis elkezdett
már nyitni, de nem felém sajnos. Mivel szerettem volna megmenteni ezt a
barátságot, ezért a sok sikertelen találkozásunk után is újabb és újabb
próbálkozásokkal leptem meg magam. Utólag nem nagy örömömre szolgált egyik sem,
mivel a lecsengése mindegyiknek lehangoló volt.
Együttléteinknek mindig kétféle kimenetele volt. Úgy
vágytam egy harmadik variációra is: én úgy képzeltem, hogy majd mondom a bölcs
tanításaimat, ő meg csendben hallgat, ez lett volna, de lett helyette
váratlanul egy negyedik kimenetel alakult, de ez majd kiderül a következőkből.
Beszélgetéseink kétféle kimenetele:
1. Panaszkodott: én pedig kezdtem volna rávilágítani a
mögöttes tartalmakra, a nagy igazságokra, amit ÉN tudok, de Ő nem J. Erre Ő, számomra érthetetlen okokból (persze), egyből
védekezésbe ment át és nem nagyon jutottam el a harmadik mondatomig sem.
(Mögöttes infó: az anyukája mindig megmondta mit kellene csinálnia és ez a mai
napig sem változott, emiatt alapból állandóan egy védekezési mechanizmusban
van.) Úgy érezte, és ezt jelezte is, hogy azt érzi, lenyomom. Szóval az lett a
vége, hogy mérges lettem, hogy én itt csak „segíteni” szeretnék és tessék ez a
köszönet. :)
2.
Panaszkodott: én pedig csak illedelmesen hallgattam, befogtam a számat. Ez
által állandóan belém volt szorulva a mondandóm, majd felrobbantam a vágytól,
hogy azt a sok okosságot, amit látok elmondhassam, hisz én TUDOM a megoldást a
problémáira. :)
Említettem az összejövetelen, hogy nem látom a harmadik
alternatívát.
Andi javasolta, hogy játsszam el valakivel, hogy beszélek
hozzá, de nem tanácsot adok, hanem elmondom, hogy mi zajlik bennem.
Meglepődtem, mert azt hittem, majd valami jó kis technikát kapok, hogyan is
vigyem át az információimat hatékonyan, ehelyett nekem kellene megnyílnom? De
hát nem engem kell megjavítani, hanem Őt! :) Meg különben is, minek is adnám ki
magam, hisz akkor sebezhetővé válok? Miután túljutottam a fejemben cikázó
kérdéseken, eljátszottunk egy találkozást és nagyon érdekes megéléseim voltak a
gyakorlat közben, egy olyan új helyzetbe csöppentem, amire nem számítottam.
Gombóccal a torkomban elmondtam a kis mondandómat és Andi a végén kérdezte,
hogy mi lenne a kérésem felé? Még a kérdést sem értettem. Hát mit szeretnél
tőle kapni? Jaaa!?! Azt is kell?
Hát például, jó lenne, ha meghallgatna és meghallana.
Tegnap találkoztunk és a jól ismert beszélgetésünk kezdett
kibontakozni, amitől kezdtem egyre idegesebb lenni. Említette egy gyerekkori
közös barátnőnket, akivel már szinte nincsenek beszélő viszonyban, és csak a
barátnője gyerekei miatt találkoznak. Javasoltam, érdemes lenne rendbe tenni
ezt a kapcsolatot, hisz a gyerekek miatt úgyis találkozniuk kell. (Milyen jó kis tanácsokat tudok adni
másoknak magam helyett, de itt már kezdett kinyílni a szemem.)
Kérdeztem, hogy mi a fő probléma, és mondta, hogy a lány
csak akkor hívja fel, ha szükség van rá, vagy ha kérni akar valamit.
Mellőzöttnek érzi magát és kihasználtnak és ilyen barátságra nincs szüksége.
Kérdeztem, hogy leültek-e megbeszélni ezt valaha? Azt mondta dühösen, hogy
nincs értelme, mert depressziós és úgyse hallja meg. Mondtam, ha depressziós,
akkor lehet, pont most lehetne a legnagyobb segítségére, de ha nem
kommunikálják le, akkor ennek a barátságnak annyi, pedig ez egy 30 éves
barátság. Erre megint védekezni kezdett, hogy miért mindenki a másik lányt védi
meg, neki miért nem ad igazat senki...... Éreztem, megint oda jutottunk ahova
mindig, tanácsolok valamit, aztán védekezni kezd, és mindenki szarul érzi
magát. Aztán egyszer csak jött az ihlet, hogy amit javaslok, tán
megfogadhatnám, hogy akkor beszéljük meg mi is a baj a mi 35 éves
barátságunkkal. És kezdtem megnyitni magam és kiléptem a terapeuta szerepéből
és átléptem az őszinte, magát felvállaló barát szerepébe. Elmeséltem, mennyire
fáj, hogy soha nem hallgat meg, hogy soha nem hív fel telefonon, hogy mennyire
mellőzöttnek érzem magam, mert csak akkor keres, ha szüksége van valamire, hogy
mit élek meg a beszélgetéseink alatt, hogy mennyire tehetetlennek érzem magam,
amikor úgy érzem, hogy itt feszül bennem ez a hatalmas tudás és nem oszthatom
meg vele. Elmeséltem, mi miatt van bennem ez az erős vágy, hogy segítsek, hogy
úgy éltem meg, nem tudtam apukámnak segíteni, és azóta is ezt próbálom tudat
alatt jóvátenni, és majd én jól megmentek mindenkit. Hogy megértem, hogy ez őt
idegesíti, mert látom, hogy ugyanazt éli meg, mint amit anyukája csinál vele és
elmondtam, én sem szeretem, ha kéretlenül osztogatnak tanácsokat nekem.
Elmondtam, hogy számíthat rám és szívesen segítek, de legközelebb megvárom, míg
megkér rá. Megosztottam saját eddigi tapasztalataimat, mit láttam meg, mi miért
történik az életemben, és hogy mik a „problémáim”.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy már legalább 20-30
perce beszélek és csendben hallgat. Ilyen még szinte sosem fordult elő, alig
jutottam általában el az ötödik mondatomig. (Viszont most csak magamról
beszéltem és nem arról, hogy ő mit miért csinál és hogyan kellene értelmeznie a
világot. Rájöttem, ez az egyik titka, hogy mások meghallgassanak minket.) A
monológom végén váratlanul megszólalt, hogy ne haragudjak, ő ezt nem gondolta,
nem így szerette volna, stb. Valami nagy könnyebbséget éreztem, mintha megtört
volna egy ezer éves átok, varázslat, aminek azt hittem, sosem lesz vége. Amint
megnyíltam és emberi arcomat mutattam, azonnal megjött az emberi válasz.
Hatalmas szeretetet éreztem iránta, és önmagam iránt is az őszinteségemért.
Azóta sok minden eszembe jutott, hogy mennyire nem
vállalom fel az életben sem a sebezhetőségemet, mennyire nem mutatom meg magam
és ez mennyire bezárttá tesz. Aztán csodálkozom, hogy valahogy mindenhonnan
kilógok, kakukktojásnak érzem magam. :) Megakadályoz a munkámban, mert ha nem mutatom meg magam,
akkor hogy szeretnék emberekkel foglalkozni? Intuitíve majd rám találnak? : Amennyire bekorlátozom a lehetőségeimet, annyira jönnek a
korlátozások kívül is, amitől aztán szenvedek.
Egyrészt azért is osztottam ezt most meg, mert eddig csak
kívülről kuksiztam, hogy a csoportban mi történik, és ez egy nagy lépés, hogy
felvállalom és megmutatom, hogy ki vagyok. Másrészt biztatni szeretnék
mindenkit arra, hogy ha úgy érzi, valakivel elakadt, akkor tegye meg azt a
lépést, hogy őszintén elmondja, mi zajlik benne és akkor csodák fognak
történni.” (X.Y.)
Visszajelzések korábbi bejegyzésekből:
Kedves Andi!
VálaszTörlésRégóta olvasom a blogbejegyzéseid sok örömem találom bennük,alig várom az újabbakat. Készülök egy alaptanfolyamra még nem született meg a döntés de nagyon érik bennem. Kérdezném ,hogy a függőséggel való munkának feltétel-e az alap tanfolyam a férjem érdeklődik iránta. Minden gyakorlatot kipróbálok amit megosztasz és tényleg hatásosnak bizonyul a rengeteg spirituális keresés után ezt érzem a legőszintébbnek ha így fogalmazhatok,és a legmegrázóbbnak is:)-mert rá kell ébrednem ,hogy jobbá nem tehetem az életem körülményeit csak a hozzáállásom változtathatom meg, az élet áramlik és én hogyan fogadom és élem meg ,na azon van mit dolgoznom de az események befolyásolásán nincs hatalmunk,vagy nagyon félre értem?- eddig azt hittem és ezt kerestem mindenütt, mit kell tudni ,hogy az életünk szebb és jobb legyen ,mert rajtunk múlik hirdetik. Ezzel szemben itt úgy érzem csak a belsőnkön tudunk javítani,minek hatására a külvilágunkban van-e változás ez érdekelne,vagy az már nem számít?- ezen gondolkodok hiszen mindig van vissza hatás a körülöttünk zajló események kapcsán és megoldásra vár vagy elfogadásra, amit feltárt múlttal,fájdalmakkal vagy azzal együtt de megoldottunk eddig is...vagy lehet másképp is?
Egy nagyon kíváncsi ,kutató elme kérdezi?:)
Sok sikert kívánok a munkádhoz,szeretettel!Melinda
Kedves Melinda, örülök, hogy írtál. Teljesen új tanfolyami felépítéssel megyünk szeptembertől, ha végigolvasod, megtalálod, minek mi a feltétele, ezen az alodalon érdemes keresgélni ez ügyben:
VálaszTörléshttp://onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html
Ahogy Katie mondja, az elmével, azaz a kivetítővel dolgozunk. Ha a kivetítő megtisztul, akkor változik a kivetített kép is. Amíg hiányokat érzékelünk "odabent", addig azt kell észrevennünk "odakint", más nem lehetséges. Az önvizsgálatok ezeken a hiány és szenvedés sztorikon való átlátást segítik elő, és nem azért hogy x vagy y történjen, változzon, jobb vagy szebb legyen az életünkben. Mert ezek a motivációk rombolják és erőszakolják az önvizsgálatokat, és igen, mindenhol erre kondicionálódtunk, h az a dolgunk h akarjunk, változtassunk, vegyük a kezünkbe, irányítsuk. stb. Ez merő erőszak, ugyanakkor félelmen és hiányon alapuló működés, ami önmagát újra kell h teremtse. Amíg bármilyen módon hiányosnak hiszem magam, ez fel fog bukkanni az életemben, és nem úgy h ez vagy az történik, hanem úgy h ami történik, azt fogom úgy megélni, mint bármikor eddig. Nincs más mód. Nem az helyzetek és a körülmények változnak, hanem a megélésük. Szép fokozatosan minden a barátom lesz az életben, minden gondolat és érzés, minden lehetséges történés, mindenben meglátom az intelligenciát, a bölcsességet és az ajándékot, így egyre több pillanat képes csak úgy önmaga lenni, anélkül h az elme ráragasztaná a szokásos ellenállásását és koncepcionális szűrőit. És mivel a megkérdőjelezett elme és test sokkal nyitottabb, rugalmasabb, befogadóbb, így egész mást fog tudni észrevenni még a külvilágból is, itt jön be az h valójában a körülmények is változhatnak. Ha változnak, szuper, ha nem, akkor az is. És ez egyáltalán nem azt jelenti h üldögélek a fenekemen és semmit nem csinálok. Saját és sok önmunkás megtapasztalása szerint sokkal kreatívabb, kíváncsibb, élőbb, érzőbb, emberibb leszek.
Ilyesmik jöttek, nem tudom, megválaszoltam-e a kérdéseidet.
szép hétvégét, andi
Kedves Andrea,köszönöm,hogy ilyen gyorsan válaszoltál.Értem és világos ,szeretném megtapasztalni,ha bár már vannak esetek mikor nem a szokásos módon reagálok és nem megjátszásból de azt hiszem van mit tisztítani a kivetítőn. Jelentkezek ha készen állok.
VálaszTörlésszép estét,melinda