„Félelemmentesen
élni nem azt jelenti, hogy elkerüljük a félelmet, vagy úgy teszünk, mintha nem
félnénk, hisz ez csupán megjátszás
lenne. És a félelemnek sosem vetne véget. Félelemmentesen élni azt jelenti, hogy
minden félelemmel elme és test szinten
szembenézünk, és sehol nem találjuk meg benne a fenyegetést. Számomra ez
bizonyult az egyetlen, közvetlen útnak a
szabadság felé, minden más elkerülés, elmenekülés vagy megjátszás.” (Scott Kiloby)
Tekeredik a gyomor, összeszorul a mellkas és a torok,
elakad a lélegzet, gyorsabban ver a szív, megfeszülnek az izmok, lever a víz,
majd teljesen elenergiátlanodik az egész test. Kinek hogyan és hol jelentkezik
a testében a félelemnek megtanult energia.
És abszurd módon, egész
életünkben ETTŐL MENEKÜLÜNK, mert mindezt ellenségnek, rossznak tanultuk
meg. Mindenféle gondolati stratégiákkal próbálkozunk, azt hívén, hogy valahogy
majd „kigondolkodhatjuk magunkat” a félelemből. Vagy módosítjuk a tudatunkat
mindenféle szerekkel és tevékenységekkel, csak AZT ne kelljen érezni. El tudod képzelni, hogy LÉTEZIK SOKKAL EGYSZERŰBB út? Annyira egyszerű, hogy az már szinte
nevetséges: MEGTANULNI ÉREZNI.
Mit is tanultunk meg
a félelemről gyerekkorunk óta?
„Nem szabad félni!” (jó, akkor nem beszélek róla, hogy
félek) „Ne félj!” „Nézz szembe a félelmeddel és győzd le!” (HOGYAN???) „A félelem nem valós, csak illúzió!” (jaja, értem én)
„Merj!” „A félelem negatív rezgés, meg kell változtatnod!” (ühüm, próbálkozom
ám ezerrel) „Ha félsz, fél-elem vagy!” (ezt már amúgy is sejtettem…) „Nem
mutathatod ki, hogy félsz!” „A félelem ciki!” (tudom, nagyon gáz, hogy én még
félek)
Mindeközben zajlik a hétköznapi élet: tartunk, szorongunk, félünk vagy akár rettegünk az élet mindenféle
velejárójától, történésétől (keresd meg a saját stressz-szorongás-félelem
pontjaidat, az enyém egy hevenyészett „átlag”):
Mit fog szólni anyu
vagy apu, ha ezt megtudja? Hogyan fog sikerülni a dolgozatom? Meg kell felelnem
az elvárásoknak. Szekálni fog a tanár, meg azok a hülye osztálytársak. Pályát
kell választanom. Vizsgaidőszak, inkább meghalnék. Le kell fogyni. Izmosabbnak
kell lenni. Hogy fogom ezt kibírni? Tetszenem kell a pasiknak/nőknek. Meg kell
találnom az igazit. Kifutok az időből. Családot kell alapítani, gyereket kell
szülni. Te jó ég, hogyan fogom tudni felnevelni a gyerekeket? Biztos
megélhetést kell teremtenem. Gondoskodnom kell a pénzemről. Már megint egy
állásinterjú, és megint nem fognak felvenni. De utálom ezt a melót. A főnököm
parancsolgat, a kollégák semmit nem csinálnak. A gyereknek a legjobb
óvodát-iskolát kell biztosítanom. Szuper szülőnek kell lennem. Eltávolodott
tőlem a párom. Biztos megcsal. Nem vagyok elég jó. Meg kell találnom az élet
értelmét. Fáradt vagyok. Titokban szabad csak innom, dohányoznom. Nehogy
megtudja valaki. Azt kell mutatnom, hogy minden rendben van. Mosolyogni kell.
Kedvesnek kell lenni. Ki akarok szállni!!! Öregszik a testem. Már nem vagyok
vonzó. Itt is fáj, ott is fáj, és ez csak egyre rosszabb lesz. Lépést kell
tartani a fiatalokkal. Tanulni kell, mindig fel kell mutatnom valami újat. Meg
kell világosodnom. Műtét. Baromira félek, mi fog történni? Meg kell hálálnom a
dokinak. Jó orvost választottam? Fel fogok ébredni? Mi lesz a gyerekekkel, az
unokákkal nélkülem? Nem akarok még meghalni. A halál szörnyű. Hogyan tudnám
megúszni? (stb. stb.)
Alapvetően a „kell”,
a „kéne”, a „nem szabad”, a „nem illik”,
a „mi lesz”, az „irányítanom kell valahogy”, a „mit
fognak szólni mások” típusú gondolatokból fakad a hétköznapi stresszeink
nagy része. Ezek a gondolatok testi szinten feszültséget, szorongást, félelmet,
akár rettegést okoznak: ezekkel az energiákkal „tépőzárazódtak össze”. És ki
hogyan tanult meg megbirkózni ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel. Valaki belebetegszik, valaki depressziós, neurózisos vagy kényszeres
lesz, sokunk valamilyen függőséggel
menekül el tőlük: eszik, iszik, munkamániás, társfüggő, szex-függő,
megvilágosodás-kereső, tanfolyam-függő, stb. CSAK ÉREZNI NE KELLJEN.
Scott Kiloby egy rövid írása ide illik:
Félelemmentesen élni
Félelemmentesen élni nem azt jelenti, hogy félelem nélkül
élünk, hanem hogy hagyjuk, hogy a
félelem szabadon felbukkanjon, és meglátjuk, hogy semmi fenyegető, félelmetes nincs benne, akárhogyan is nézegetjük.
A legtöbb félelem pszichológiai
természetű. Vagyis nem valamilyen konkrét, fizikai fenyegetésből fakadnak,
hanem kizárólag pszichológiai jellegűből. És ezek a félelmek nem keverendők
össze az ösztönös félelemmel, melyet akkor érzünk, amikor pl. üldöznek minket,
vagy majdnem elgázol egy autó.
Az emberi életet ez
a nem valós pszichológiai félelem irányítja. Mindezt pedig szavak, képek, érzések, érzetek formájában
teszi. Ahogy egyenként ránézünk a felbukkanó szavakra, képekre, érzésekre,
érzetekre, meglátjuk és meg is éljük, hogy egyikük
sem valós, konkrét fenyegetés. Valódi, konkrét fenyegetést, veszélyt sehol
nem lehet találni. Az önvizsgálati folyamat pedig lehetővé teszi, hogy a
félelemnek nevezett energia szabadon
megélődhessen és önmagától áthaladjon, akadály nélkül.
Ahogy megengedődik, hogy a félelem szabadon felbukkanjon,
mert sehol nem található rávetülő fenyegetés, az elme nem akarja már annyira
„birtokba venni” a félelemnek megtanult energiát. És az energia sem akarja
birtokba venni az elmét; nincs milyen történethez, értelmezéshez, címkéhez
hozzátapadnia. És fokozatosan, egyre
kevésbé is bukkan fel, előfordul, hogy teljesen eltűnik a megtapasztalásainkból.
Félelemmentesen élni nem azt jelenti, hogy elkerüljük a
félelmet, vagy úgy teszünk, mintha nem félnénk, hisz ez csupán megjátszás lenne. És a félelemnek sosem
vetne véget. Félelemmentesen élni azt jelenti, hogy minden félelemmel elme és test szinten szembenézünk, és sehol nem
találjuk meg benne a fenyegetést. Számomra ez bizonyult az egyetlen, közvetlen útnak a szabadság felé, minden más elkerülés,
elmenekülés vagy megjátszás. Élj velem félelemmentesen. Engedd meg, hogy a
szeretet természetes módon átvegye a félelem helyét.
És tudd, hogy MINDEN
megtapasztalásod univerzális, nem vagy egyedül a félelmeidben és
menekülésedben, mert MINDANNYIAN
ezt csináljuk. Lásd meg, hogy ebben semmi szégyellni- vagy rejtegetni való
nincsen. Tanuld meg, hogyan nézz rá mindarra, amit az érzelmekről, érzésekről
elhittél, és HOGYAN ÉREZD ŐKET
TELJES VALÓJUKBAN. Tapasztald meg, mennyire egyszerű is ez az egész, ha
pont fordítva közelítesz hozzá, mint eddigi életedben. Éld meg, milyen
felszabadító is megérkezni a
testedbe és érezni.
Tapasztald meg, hogy erre bármikor
képes vagy és nem szorulsz
évekig vagy életed végéig gyógyszerek és terapeuták segítségére. TANULJ MEG ÉLNI. És ÖRÜLNI az életnek, a testednek, önmagadnak,
az emberi kapcsolataidnak. Csak úgy.