Az Önerőszakolást tanultuk meg: Neked mikor esik meg a szíved saját magadon?

„Ha bárki olyan rútul bánna veled, ahogy te bánsz saját magaddal, már rég kiraktad volna az életedből.” (Cheri Hubert)

Jellemzően sokat tanultunk és tudunk arról, hogyan is illene másokhoz viszonyulnunk, velük bánnunk. Valamelyik nap ez a néhány soros szösszenet jött velem szembe a témában:

Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál...
Szeretném, ha véleményt mondanál, de nem adnál tanácsot...
Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél...
Szeretném, ha segítenél, de nem akarnál dönteni helyettem...
Szeretném, ha vigyáznál rám, de nem nyomnál el...
Szeretném, ha néznél, de nem vetítenéd ki rám önmagadat...
Szeretném, ha ölelnél, de nem fojtanál...
Szeretném, ha biztatnál, de nem taszigálnál...
Szeretném, ha támogatnál, de nem hurcolnál...
Szeretném, ha óvnál, de hazugságok nélkül...
Szeretném, ha közelednél, de nem rontanál rám...
Szeretném, ha megismernéd belőlem azokat a dolgokat is, amik a legkevésbé tetszenek neked...
Szeretném, ha elfogadnád, és nem iparkodnál megváltoztatni ezeket...
Szeretném, ha tudnád, hogy MA számíthatsz rám…
Feltétel nélkül.
(Jorge Bucay)

Szép, bölcs, nemes és követendő. Legtöbbünk egyet is ért minden szavával és örül, ha valaki így bánik vele, illetve ha neki sikerül így bánni másokkal. Ami (nem) meglepő, hogy képesek vagyunk ezt is kapásból úgy olvasni, hogy MIT NEM TUDUNK mi ebből megvalósítani, és ezt máris beleillesztjük abba a dobozba, hogy akkor még mindig nem vagyunk elég jók, megfelelők, szerethetők, stb. Azért nem meglepő, mert arról nem sokat tanultunk, hogyan is viszonyuljunk szeretettel, megértéssel, elfogadással, együttérzéssel saját magunk felé. Azt tanultuk meg, hogyan is ítéljük, bántsuk, utáljuk, erőszakoljuk magunkat a bennünk megnyilvánuló érzések, gondolatok, viselkedések, cselekvések, működések miatt. Az ön-erőszakolás kultúrájában nőttünk fel, legtöbben mesterekké váltunk ebben, és még csak nem is tudunk róla. Sokakkal találkozom, akik akkor döbbennek rá mélyen, hogyan is bánnak önmagukkal, amikor valódi, mély önismereti munkába fognak. És a legtöbben még akkor sem. Mert nem tudnak erről, vagy nem tudják, hogyan is lehetne másképp csinálni. Vagy félnek tőle, mert azt hitték el, hogy önmagukkal együtt érzőnek lenni gyengeség. Ezért aztán az önismereti útjukat és a megtanult módszereket, eszközöket is további önerőszakolásra használják.

Olvasd el Jorge Bucay sorait úgy, mintha magadnak szólna magadtól, miközben a kezedet a szíved felett nyugtatod. Fogadd mélyen magadba az olvasottakat és érezd is át, szép lassan. Mennyire vagy képes magadhoz így viszonyulni? Eszedbe jutott-e egyáltalán valaha, hogy így is lehetne?

Mi lenne, ha végre nem megszerelni és erőszakkal megváltoztatni akarnád azt, amit rossznak, nem megfelelőnek, nem szerethetőnek, akár kiirtani valónak érzékelsz önmagadban? Mi lenne, ha végre abba tudnád hagyni az önutálatot és az önerőszakolást? Ez nem egyszerű, mert mindannyian az ellenállásból és erőből fakadó problémamegoldásra kondicionálódtunk.

A kulcs számomra a szeretetteli TALÁLKOZÁS ÉS KAPCSOLÓDÁS ÖNMAGAMMAL. Az érzéseimmel, fájdalmaimmal, gondolataimmal, nemszeretem tulajdonságaimmal, vélt és valós hibáimmal, működéseimmel.  Legtöbbünk már gyerekkorában belekeményedett a sebezhetőség elleni védekezésbe, pedig a lelki épség és a fejlődés feltétele az érző szív. Ha képes vagy újra sebezhetővé válni és szeretettel átérezni a saját érzelmeidet, akkor a szíved újra megnyílik. Önmagadra, másokra és a világra. Megengeded-e végre magadnak, hogy megessen a szíved saját magadon? 

Gondold át a következőket: Hogyan viszonyulok saját magamhoz? Az érzéseimhez, gondolataimhoz, történeteimhez, "rossz" tulajdonságaimhoz, "nem előnyös" vonásaimhoz, testemhez, hibáimhoz?. Tudok-e szeretettel kapcsolódni hozzájuk? Meg tudom-e nyitni a szívemet saját magam felé?

Milyen érzelmi környezetben tud egy kisgyermek a legelőnyösebben fejlődni és felnőve saját magában kiteljesedni? Képes vagy önmagadat ilyen érzelmi környezetbe megérkeztetni újra meg újra? Képes vagy a benned lakó Gyermeket az érzelmi biztonság, elfogadás, megértés, szeretetet és együttérzés minőségeivel átölelni és táplálni?

Várlak szeretettel, ha az önismereti munkádat az önszeretés-önegyüttérzés minőségéből szeretnéd végezni. 

ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS