2011. december 5., hétfő

A Tükör Szimbolikája – „De, hát én nem vagyok olyan!!!”


Byron Katie Munka-módszerét, a Négy kérdés és Megfordításokat a „végső tükör-módszer”-nek hívom. A megfordítások során mindig rálátunk arra, hogyan is indul ki a saját elménkből az összes történet, hogyan is igaz, hogy mi vagyunk a forrása mindennek, amit magunk körül érzékelünk.
A tükröződés törvénye mára már széles körben ismert, mégis sokakkal találkozom, akik nem értik pontosan, hogyan is vonatkozik rájuk, hogyan keressék meg magukban a kívül érzékelt jelenségek, viselkedések forrását. Sűrűn hallom azt, hogy „De, hát én nem vagyok ilyen!” Igen, ezerrel küzdök azért, nehogy olyan legyek, mint az általam elítélt viselkedésű ember, hisz valamikor saját magamban ítéltem el az adott tulajdonságot, viselkedésformát, amit azóta is művelek, csak már nem veszem észre.
Sokszor pedig egy sajátságos szimbolikára is szükség van a tükröződés pontos felismeréséhez. Erről a sajátságos szimbolikáról az interneten sok helyen leírt Tükör Törvényei bemutatása és kiegészítése után írok.

A TÜKÖR TÖRVÉNYEI

1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, „én jobban csinálnám”, megváltoztatnám, stb., AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - bennem van.

Kiegészítésként annyit, hogy ha fáj, akkor magamról hittem el ugyanazt, amit a másikban ki nem állhatok, és magamra haragszom emiatt, ÖNMAGAMBAN NEM FOGADTAM EL, ezért jól lezártam magam rá, hogy észre se vegyem, mert akkor majd megint fájdalmat fog nekem okozni. A Valóság azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, hiszen belőlem folyamatosan sugárzódik kifelé az én rejtegetni próbált, immár tudattalan szintre süllyedt, valamikor leválasztott „rossz tulajdonságom”, és láss csodát: visszatükröződik a körülöttem élő, felbukkanó emberekben.
A legjobb kapaszkodó, hogy megtudjam, valóban dolgom van-e vele, az tehát a hozzá társuló érzelmi fájdalom, rossz érzés: düh, szomorúság, elkeseredettség, tehetetlenség, félelem, lenézés, felsőbbrendűség, sajnálat, szánalom, csüggedés, leközömbösültség, stb. Egyszerűbben: valahol energetikai feszültség keletkezik a testemben. Ennek az érzésnek a beazonosításához van szükségem az ÖNMAGAMRA FIGYELÉSRE, a befelé nézésre. Első lépésként tehát el kell csendesülnöm, majd megkeresem az érzést magamban, és megnézem, mi zajlik bennem gondolati szinten, milyen történetben vagyok éppen benne, mit mond az elmém, a másik emberről. Mindent leírok, amit találtam, majd a „vádjaimat” egyenként megkérdőjelezem és megfordítom. Többek között magamra is, hisz én vagyok a vetítő. És megkeresem a példákat.

2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb., AZ NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM.

Vagyis, ha valaki mond vagy tesz valamit, ami belém tőrként hasít – megint csak az érzelmi fájdalom a kulcsom -, akkor ezzel a saját magamról elhitt, meg nem kérdőjelezett hiedelmeimre mutat rá. Legyek ezért nagyon hálás, köszönjem meg neki, mert nélküle nem vehetném észre, hisz erre ugyan úgy „megvakítottam” magam. Ő meg erre beszól. :) Az eljárás ugyanaz, mint a fentebb vázolt: magamba nézek, észlelem, hol fáj, szorít, mar az érzés, majd megkeresem, mi is az pontosan, ami felháborított a másik hozzám szóló szavaiban, „ellenem” irányuló viselkedésében. Leírom, majd a Négy kérdés és megfordításokkal megvizsgálom.

3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.

Annyit szeretnék hozzátenni, hogy ha rólam, nekem mondja, akkor legalábbis az életemben korábban én is éltem ilyet, csak mondjuk már feldolgoztam. Azt szoktam mondani, hogy „Minden vagyok”. Senki nem tud olyat mondani, ami ne lennék, ne lettem volna, legfeljebb én már felismertem és feldolgoztam magamban mindezt. És ilyen esetben semmiképp nem az a dolgom, hogy a másik arcába vágjam: „Ez a te dolgod! Nézd meg magadban, ez rólad szól!” Ez egy igen arrogáns hozzáállás, és igazából a háborúskodás kezdete, hisz miért is lenne ő nyitott az én másfajta szemléletmódomra, ha az első adandó alkalommal elkezdem vádolni őt.
         Ilyenkor a következőt mondhatom neki: „Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem, igen, igazad van, látom magamban mindezt. Ha még bármit észlelsz bennem, amiről szerinted tudnom kell, kérlek, mondd el, hogy azt is felismerhessem.”

(Egy régebbi bejegyzés, kifejezetten a kritika témájában itt, érdemes felfrissíteni:

4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

És természetesen, mindez a „jó” tulajdonságokra is igaz: csak akkor tudom észrevenni a másikban azt a csodálandó tulajdonságot - amiről én sokszor azt gondolom, hogy soha nem leszek képes olyan lenni -, ha az belőlem indul ki, bennem van meg. Érdekes tapasztalatom, hogy amikor kifejezetten ilyen gyakorlatot végzünk a tréningeken, a résztvevők még nehezebben találják meg magukban ezeket a kedves tulajdonságokat, az ezeket igazoló példákat, mint a „kellemetleneket”.


És most akkor néhány szó azokról a trükkökről, fogásokról, melyek segítségével felismerhetjük a tükör szimbolikáját. Vegyünk egy konkrét példát: A főnököm kiabál velem. Én pedig inkább egy visszahúzódó, csendes valaki vagyok, életemben egy hangos szó sem hagyta el a számat, na, akkor hol vagyok én olyan, mint ő?
         Egy nagyon fontos pont, amiről sokan elfelejtkeznek az, hogy ha már gondolatban, fejben csinálom az adott dolgot, akkor is csinálom. Vagyis gondolatban kiabálok a főnökömmel, már akkor, amikor azt hiszem, hogy nem kéne kiabálnia. Vagy szóban is „kiabálok” róla, amikor újra meg újra elpanaszolom a barátaimnak, családtagjaimnak, hogy milyen elviselhetetlen is ez az ember, amikor kiabál. És arról se felejtkezzünk el, hogy saját magammal hányszor kiabálok a fejemben minősíthetetlen hangnemben, szó szerint „leordítom a saját fejemet”, amikor valamit nem úgy sikerül megcsinálnom, ahogy terveztem, amikor „hibázom”, amikor nem felelek meg a saját elvárásaimnak. Kérlek, mindegyik megfordításra keresd meg a konkrét példáidat, mert mindig a konkrét példákból tudatosulunk rá a saját működésünkre.
         Vagyis, ha ezt visszafordítjuk, akkor én saját magammal vagyok elégedetlen, saját magammal kiabálok, saját magamnak nem felelek meg, erre pedig „kapok” egy főnököt, aki kiabál velem, amikor valamivel elégedetlen, én meg persze felháborodom, hogyan is lehet ilyen bunkó. Amíg engem zavar az ő kiabálása, addig még saját magammal kiabálok, és ha az jut eszembe az ő kiabálásáról, hogy pl. nem elégedett velem, akkor szimbolikusan ez azoknak a pontoknak a felismerésére és feldolgozására hívja fel a figyelmemet, ahol én nem vagyok elégedett saját magammal (meg másokkal…). Ha felismerem és feldolgozom magamban mindezt, akkor már nem fogok magammal kiabálni, ezért nem fog zavarni, ha ő kiabál velem, hanem nyitottan tudok lenni a helyzetben, nem fogom menekülőre a dolgot. Aztán még az is lehet, hogy valami fontosat meg is hallok a főnököm szájából, ami eddig nem jutott el az agyamig, mivel rögtön ellenállásba mentem át, amint kiabálni kezdett. (És akkor arról a generációs szimbolikáról még nem is beszéltünk, hogy vajon egy nő vagy férfi szájából jön mindez… Mert ez még egy kicsit tovább bonyolítja a képet.)

És még egy fontos szimbolika: Mondjuk, nagyon zavar, hogy a párom dohányzik. Nem a füst miatt, hanem a szokás miatt. Illetve pont itt van a „belépési pontom” az egész történetbe – mit jelent számomra az, hogy ő dohányzik, hogyan értelmezem, miért is zavar az engem pontosan, hogy ő dohányzik? Mert függ tőle és nem képes abbahagyni? Mert a cigizéshez menekül a feszült pillanatokban? Mert nincs tekintettel másokra? Mert nem vigyáz magára, az egészségére? Mert gyengének tartom emiatt a függősége miatt?
         Ahogy én értelmezem az ő dohányzását, azzal van nekem is dolgom magamban. Ha függőségként, akkor keressem meg magamban, én mitől vagyok függő, és nincs olyan, hogy semmitől, csak még nem láttam erre rá eddig. Ha feszültségoldónak gondolom, akkor nézzem meg, én hova menekülök a feszültségeim elől, én milyen „cigire” gyújtok rá. Ha a történetem az, hogy ő nincs tekintettel másokra, keressem meg, én hol nem vagyok tekintettel másokra, rá és önmagamra. Ha attól félek, hogy nem vigyáz magára, tudatosíthatom, én hol nem vigyázok magamra. Ha pedig ez a szokás a gyengeségéről árulkodik nekem, megkeresem, hol tartom én gyengének magamat, és megkérdőjelezem a „gyengeségeimet” a négy kérdéssel. A saját gyengeségem elítélését vetítem ki rá, ezért haragszom rá, vagyis igazából önmagamra haragszom.

Elképzelhető, hogy kicsit bonyolultnak tűnik ez az egész, főleg, ha még nem vagy gyakorló önismerkedő. Azért is írtam ezt a bejegyzést, hogy ennek segítségével még mélyebben láthass magadra, még könnyebben felismerhesd a saját működésedet a körülötted élő emberek tükrében. Szívesen veszem, ha hozzászólásban megosztjátok a saját tükör-felismeréseiteket, hogy mindannyian tanulhassunk belőlük. És ha valahol még így is homályos marad az a tükör, kérdezzetek bátran.

21 megjegyzés:

  1. Oh Andi,
    ez egy csodálatos bejegyzés, nagyon köszönöm, hogy megírtad. Olyan mint egy használati útmutató az élethez. Ki is fogom nyomtatni, hogy mindig kéznél legyen.
    Pár napja a 2.pontban leírtak történtek meg velem. Egy barátnőm azt mondta, hogy szerinte egyátalán nem nőtt az önbizalmam, pedig több önbizalomra lenne szükségem, és inkább pszichológushoz kéne mennem, mert ez a byronkaties izé ez nem használ.
    Az első gondolatom (természetesen nem mondtam ki): Elmész te a.. hülye picsa, foglalkozz inkább a magad dolgával! El is kezdtem megvédeni magam, aztán észrevettem, hogy mit csinálok, és leálltam a védekezéssel. A végére még egy „köszönöm, hogy szóltál”-t is kinyögtem, bár ez minden volt, csak őszinte nem. Sokáig gondolkodtam azon, hogy mi is történt valójában, miért sértődtem meg ennyire. Régebben én is azt gondoltam, hogy ez a munka dolog szart sem ér, önámítás az egész, de azt hittem, hogy már túl vagyok rajta. Meg gondolom azért is érintett érzékenyen, mert még mindig azt gondolom, hogy „fejlődnöm kéne, de nem fejlődök”, erre ő pont ezt vágja a fejemhez.
    Azt hiszem egyébként, hogy mostanában ez a barátnő a „kedvenc tükröm",kizárólag idegesítő dolgokat tesz meg mond, és egyátalán nem úgy viselkedik, ahogy kéne:-) Sok dologra jöttem rá a „segítségével”, de ezeket már hosszú lenne leírni.

    Sok puszi
    Judit

    VálaszTörlés
  2. Drága Judit! Igen, használati útmutatónak is szántam. :) És örülök, hogy megosztottad velünk a saját történetedet, és nagyon szeretjük az ilyen barátnőket, hisz annyi minden takargatnivalónkra rámutatnak. Ha van kedved majd később több esetet is publikálni, én kíváncsian várom.
    Ölellek, andi

    VálaszTörlés
  3. Szia Andi!

    Először is puszillak a bejegyzésért (is :)! Másodszor: a Facebookon nemrég közzétett Fényadó Imája adott esetleg az elkészítéséhez ihletet? Mivel igencsak kapcsolódik ehhez a mondanivalója. Köszönet a tükreinkért a tükreinknek. :)

    Gábor

    VálaszTörlés
  4. Drága Andi,
    valójában égek a vágytól, hogy megosszak egy másik történetet, főleg, mert ott még nem minden tiszta.
    A barátnőmnek problémái vannak a párjával. Az utóbbi napokban nagyon sokat beszélgettünk ezekről a problémákról, és én egyre jobban belelovaltam magam az egészbe. Órákig boncolgattuk a dolgokat, én meg közben mindenáron jobb belátásra akartam téríteni a barátnőmet. Lássa már be, hogy itt nem csak a párja a hibás, vegye már észre, hogy hogyan viselkedik, hát nem igaz, hogy nem látja, hogy mit csinál. Azon kaptam magam, hogy egyre inkább a párját veszem védelembe, pedig megismerkedésünktől kezdve ki nem álhattam (ez egy másik tükör- történet, tényleg sokáig elviselni sem tudtam a pasit). Szombat reggel felvetődött bennem a kérdés, hogy mi is zajlik pontosan, miért kezdek távolodni a barátnőmtől, hisz nem inkább őt illene védenem egy ilyen helyzetben? Aztán hirtelen rámzuhant a felismerés, hogy itt sosem az ő kapcsolatukról volt szó, hanem az enyémről! Itt azt hiszem annyi tükör van, hogy nem is látom az összeset. Azt akartam a barátnőmtől, hogy lássa be, hogy hibázott, hogy legyen hálás a pasijának, mert az mennyit segített neki (legfájóbb pont, pedig még a pasi saját bevallása szerint is mindig ő maga ajánlotta fel a segítséget), és ne feszegesse tovább a húrt, azzal, hogy még mindig többet akar. Azt gondolom róla, hogy egy önző dög, aki kihasználja mások segítségét, most siránkozik, pedig tisztában volt a körülményekkel, amikor belement a helyzetbe, most akkor viselje a következményeket. Először az jutott eszembe, hogy én az (ex)pasimtól várom ugyanezt. Leginkább azt, hogy legyen hálás, és ismerje el, hogy mennyit segítettem neki. Szóval a barátnőm kapcsolata tükre az enyémnek. De gondolom a barátnőm meg az én tükröm, ahogy a párja is, sőt még az én (ex)pasim is. A párja a szerencsétlen balfasz, akit kihasználtak. Ezzel nagyon tudok azonosulni. A barátnőmről pedig ugye ezeket gondolom: „Azt gondolom róla, hogy egy önző dög, aki kihasználja mások segítségét, most siránkozik, pedig tisztában volt a körülményekkel, amikor belement a helyzetbe, most akkor viselje a következményeket.” Uuuh, most, hogy ezt leírtam már kezd derengeni valami..
    A segítés-hála téma az nekem meg az egyik legnagyobb mumus. Most akkor én ezt a tanácsot magamnak adtam: „legyen hálás a pasijának, mert az mennyit segített neki, és ne feszegesse tovább a húrt, azzal, hogy még mindig többet akar”?
    Ha még látsz itt valamit, amit én nem látok, vagy rosszul látok, akkor örülnék, ha megosztanád velem.
    És köszi, hogy leírhattam, már ez is sokat segített.

    Judit

    VálaszTörlés
  5. Drága Andi!

    Én is köszönöm és kinyomtattam, hogy minden nap bele merjek nézni. Velem is előfordult nemrég (pedig már nem vagyok kezdő), hogy az egyik barátnőm bírálni mert és elmondta, hogy szerinte hogyan kellene viselkednem, én pedig a képébe toltam nagy mellénnyel, hogy Édesem "ez a Te problémád és nem az én dolgom". Szerencsére sikerült tisztázni a helyzetet, bár nem volt bátorságom azt mondani, hogy köszönöm, hogy ezt megosztottad velem és igazad van. Azóta is tükröt tart elém és nem mindig örülök annak, amit látok benne, mert "tökéletesnek kéne lennem!" Igaz ez?

    Egy kérdésem is van, hogyan érted a 3.pontban leírt "Minden vagyok"-ot?

    puszik és ölelés,
    K.Kata

    VálaszTörlés
  6. Judit, igen, magadnak mondtad, ráadásul nem csak az exeddel, hanem magaddal kapcsolatban, vagyis: "Legyek már hálás magamnak, hogy mennyit segítettem magamnak, és ne feszítsem tovább a húrt, hogy még mindig többet akarok magamtól." A mélyben mindig magunkkal vagyunk elégedetlenek, önmagunkat ne ismerjük el, azt hisszük, akkor vagyunk jók és az a dolgunk, hogy állandóan szapuljuk magunkat, ezzel próbálva "jobb" teljesítményre, tökéletességre sarkallni magunkat. Állj meg egy percre, és gyűjtögesd össze, mennyi mindeért lehetsz hálás önmagadnak, és mennyi mindenben várod még mindig azt magadtól, hogy jobban teljesíts. Ki lennél a történet nélkül, hogy jobban kell csinálnod? :)
    Puszillak, Andi

    VálaszTörlés
  7. Kata, az előző Neked is, és azt hiszem mindannyiunknak szólt. :)
    A "Minden vagyunk" azt jelenti, hogy egyszerre minden bennünk van, nincs olyan tulajdonság, amit ne találhatnék meg magamban, és ily módon mindennek az ellentétét is. Egyszerre vagyok szép és csúnya, önző és önzetlen, lusta és szorgalmas, buta és okos, tapintatos és tapintatlan, határozott és határozatlan, és így tovább. És egy másik szinten pedig egyik sem vagyok ezek közül, hisz ki mondja meg, mi is az, hogy határozott v határozatlan, szép v csúnya. Az elménk: a kategorizálásával, az összehasonlítási vágyával, hisz így tud azonosulva maradni "Én"-ként. "Én vagyok az a csúnya, határozatlan, lusta, tapintatlan, önző dög." :)) ÖÖÖÖÖÖ, teljesen biztos lehetek benne, hogy az "Én" vagyok?
    Téged is puszillak, Andi

    VálaszTörlés
  8. Puszis Gábor :)! Nem az ihletett, illetve lehet, hogy az, fogalmam sincs, mi. Egyszer csak úgy belém csap egy ötlet, aztán vagy lesz belőle bejegyzés, vagy nem. Van olyan, ami hónapok óta félbehagyva vár a befejezésre, ez a mai tegnap este kezdett íródni és egész délelőtt folytatódott. Főként azért, hogy minél többen értsék meg, lássák át ennek az egész tükrösdinek a mélységeit. Ha pedig Te puszit küldesz nekem, akkor szép tükrödként viszonzom a puszidat. :) Ölellek, andi

    VálaszTörlés
  9. Andrea!
    Mint többször írtam meg munkázatm is rá, roppant módon gyötör a féltékenység. Ma megint rámzendített. Kitöltöttem egy ítélkezőlapot, és próbálom a fenti írásod alapján értelmezni,de nem megy.
    Segítenél?

    1. Ki az, aki feldühít, frusztrál és összezavar, és miért? Kire neheztelsz? Mi az, amit nem szeretsz ebben az emberben?

    Haragszom VA-ra, mert 31 éves, fiatal, szép, csinos. És mert hetente többször találkozik a párommal. Mert tud énekelni, és bevették a zenekarba. Mert a párom mellé ül a kocsiban, a helyemre. Mert együtt nevetnek, mert jól érzik magukat. Mert elvette tőlem a zenekart, a fiúk figyelmét. Haragszom rá, mert létezik, mert nem tudok versenyre kelni vele, mert szép, és biztos kedves, és jó fej. Mert van közös témájuk B-vel, és gyakrabban látja, mint én.


    2. Mit akarsz, miben változzon meg ez az ember?

    Azt akarom, hogy tűnjön el. Hogy lépjen ki, hogy soha többet ne énekeljen velük hogy ne legyen a zenekar tagja. Hogy ne írjon nekik levelet, hogy ne kérjék ki a tanácsát, hogy felejtsék el, hogy ne legyen fontos.


    3. Mi az, amit szerinted ennek az embernek tennie, gondolnia, vagy éreznie kellene? Mit tanácsolnál neki?

    31 éves, szüljön inkább gyereket, és ne öt pasival töltse minden vasárnapját. Foglalkozzon a saját életével, a páromat meg hagyja békén.


    4. Mire van szükséged ettől az embertől, hogy boldog legyél?

    Hogy ne létezzen.

    5. Mit gondolsz erről az emberről? Írj egy listát!

    Hogy egy hülye ribanc.
    Ha van pasija, miért van minden vasárnap 5-6 órát 5 másik férfival?
    Hogy egy kis kurva, és körülrajongatja magát, élvezi, hogy a középpontban lehet.
    Biztos mindenki ajnározza, meg imádja.


    6. Mi az, amit soha többé nem akarsz megtapasztalni ezzel az emberrel kapcsolatban?

    Soha többet ne találkozzon B-vel, ne írjon neki, ne telefonáljon.
    Tűnjön el az életéből.

    Milyen tükör lehet egy 31 éves, fiatal, csinos, jókedvű, jóhangú, szép nő nekem? Iszonyatosan irígylem, és haragszom rá, amiért létezik.

    mónika

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm Andi, erre tényleg nem gondoltam, bár valahogy végül mindig ez a vége. Hogy jobbnak kéne lennem.. Most emésztgetem még egy darabig, hogy miért lehetek hálás magamnak és hogyan segítettem magamnak.

    Ezer köszönet és puszi

    Judit

    VálaszTörlés
  11. Mónika, én legelőször ezt keresném meg magamban:
    "Egy hülye ribanc vagyok. Ha van pasim, miért vagyok máshol, nem vele? Egy kis kurva vagyok, és körülrajongatatom magam, élvezem, ha a középpontban lehetek." Hogyan "kurválkodsz" Te B szerelméért, szeretetéért? Hogyan próbálod ajnátoztatni, a középpontba helyeztetni magad? És hol máshol "kurválkodsz2 még az életben? Mi a szimbolikája számodra a kurválkodásnak? Azt keresd meg, hol csinálod, mert ezért haragszol magadra, és arra a "kis kurvára".
    És a másik oldalon, mi a szimbolikája annak, hogy ő fiatal, csinos, szép? Mit jelent ez? Miben "több" ő, mint Te? Miben jobb neki, mint Neked? Talán ezek alapján ő élvezheti az életet, én azonban nem? Az élet élvezetéhez az kell, hogy fiatalok, szépek és csinosak legyünk? Akkor elég sokan lehúzhatnák magukat a WC-n. Tudom, a világ ezt mondja nekünk, de mi pont azért élünk, hogy mindezt megkérdőjelezzük, és a saját boldogságunkat találjuk meg, ne pedig az után ácsingózzunk egész életünkben, amit kívülről "ránk kényszerítenek". Csak elhinni tudom, hogy ettől vagy attól leszek boldog, és csak én tudom megkérdőjelezni, vajon igaz-e mindez?
    Puszillak, andi

    VálaszTörlés
  12. Sziasztok!
    A cigi rész érdekes. Engem pl. a füst zavar, de ha mondjuk azt állítom, hogy az illető nem vigyáz magára és nincs tekintettel másokra, majd ezt megtalálom nálam is... netán változtatok ezeken... Nos ettől még ugyanúgy szívom a füstöt.

    A féltékenységet egyébként pont fordított tükörként látom. Ha féltékeny vagyok valakire, ő nem azt mutatja meg, hogy milyen vagyok, hanem, hogy milyen nem vagyok vagy mit nem tudok elképzelni magamról, hol nem fogadom el magam.
    Pl. a
    "Milyen tükör lehet egy 31 éves, fiatal, csinos, jókedvű, jóhangú, szép nő nekem? Iszonyatosan irígylem, és haragszom rá, amiért létezik."
    dologra én kapásból rávágom, hogy nem vagy elégedett a korddal, a kinézeteddel, a természeteddel, a hangi (és egyéb?) adottságaiddal, úgyhogy ezeken a pontokon kell elfogadni magad. Szerintem.
    V.

    VálaszTörlés
  13. Kedves V!
    Tök igazad van. Semmimmel sem vagyok megelégedve, és ezért irigykedek mindenkire, akiben felfedezem azt, ami szerintem belőlem hiányzik.
    Tudom, hogy nem lehet megállítani az időt és az öregedést,de mégis olyan, mintha versenyeznem kellene. Egy kivénhedt, sovány gebének, egy élettől duzzadó versenylóval...:))
    Persze, a mesékben a királyfinak mindig azt tanácsolják, a gebét válassza, mert abból lesz táltosparipa, csak manapság már nem nagyon olvas senki ilyen meséket ..:(
    Mónika

    VálaszTörlés
  14. Mónika, meddig kívánod még gyötörni magadat ezekkel a történetekkel, Aranyos? "Versenyeznem kell" - őshiedelem. Tedd föl magadnak kérlek, csak azt az egyetlen egy kérdést, hogy teljesen biztos lehetsz-e ebben, és ne agyalj a válaszon, hanem legyél el így magadban csendben. CSENDBEN. Nem magyarázkodással, panaszkodással, önvádolással. "Versenyeznem kell másokkal" - Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy ez igaz???
    Szeretettel, Andi

    VálaszTörlés
  15. ...de ha már versenyzel, legalább abban versenyezz, hogy miben vagy jobb nála, ne azzal, hogy miben vagy rosszabb (szerinted)... :P :)
    V.

    VálaszTörlés
  16. Hálásan köszönöm a bejegyzést (és a kommenteket is)!

    Lacka

    VálaszTörlés
  17. Sziasztok!

    Nagyon jo bejegyzes, es hasznos! A feltekenyseg kapcsan keveredtem ide es tanacsot szeretnek kerni. Egy eve vagyunk egyutt a baratommal es most inditunk egy kozos vallalkozast, viszont egy ideje annyira ram telepedett a feltekenyseg, hogy mar a kapcsolatunkat is veszelybe sodortam ezaltal, es mar arra is gondoltam, hogy mindenkinek jobb meg egyszerubb lenne ha csak szakitanank es akkor nem kell ezen keresztul mennunk. Mar annyiszor olvastam a konyvet es csinaltam megforditasokat, hogy neha azt erzem, jaj de jol megy nekem, aztan jon valami hulyeseg es egyszeruen bekattanok, mintha nem is en lennek es egy feltekeny furiava valtozom, ami borzalmas. Okot igazabol o nem ad ra, max azzal, hogy jo pasi:). Fura, mert en sokszor kb flortolgetek fiukkal a visszajelzesek miatt, hogy ezzel pumpaljam a nemletezo onbizalmam, de az o reszerol barmi ilyet vagy ha csak ranez masra a legrosszabb modon elem meg es rogton rettegek, jaj ne, ott egy jobb csaj, mi van ha meglatja. Es a gondolataim altal generalom a problemat, o abszolut boldog volt velem amig ezt nem kezdtem el. 27 eves vagyok es volt elotte egy 8 eves kapcsolatom, ott megcsalt a baratom es nagyon leepitett az allando kritikaival es hogy azt hallgattam evekig, hogy senkinek nem kellek majd (jo kis tukor...) mindenesetre az lenne a kerdesem, hogy hogyan alljak neki az ok felkutatasanak? Remelm nem rontottam el mindent, alig hiszem el, hogy evekig arra gondoltam barcsak lenne egy rendes baratom, most ezt megkaptam es csak arra tudok gondolni, hogy biztos meg fog csalni. Segits kerlek, milyen uton erdemes elindulni! Elore is koszonom!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen! Köszönöm kérdésedet és megköszönöm,ha legközelebb valamilyen néven teszed fel a kérdésedet. Leírásod alapján a hiány-én jut eszembe, melyről igen bőven olvashatsz a Scott Kiloby-féle bejegyzésekben. (Az összes eddigi itt:
      http://onmunka.blogspot.hu/p/scott-kiloby-osszes-bejegyzes.html) A feldolgozáshoz pedig gyakorlott, akkreditált facilitátorral való munkát ajánlok, a Megtalálhatatlan Önvizsgálat és a Szorongás Önvizsgálat használatával. Facilitátorral profin, hatékonyan tudod feldolgozni a hiány-azonosulásaidat.
      A facilitátorok listáját itt találod:
      http://onmunka.blogspot.hu/p/akkreditalt-facilitatorok.html

      Szeretettel üdvözöllek, Andrea

      Törlés
  18. Sziasztok!
    Hoztam én is egy történetet. :-)
    Szóval,két kislányom van. A kisebbhez valamiért jobban kötődöm,többet törődöm vele,simogatom,puszilgatom,mint a nagyobbat.
    Úgy veszem észre magamon,hogy megkülönböztetem őket,a kisebbet jobban szeretem,és emiatt haragszom magamra.
    Haragszom az anyósomra,amiért ő is megkülönbözteti a lányokat,csak ő a nagyobbikat szereti jobban.A fiait szintén,közülük is az idősebbhez kötödik jobban.A férjem ugyancsak a nagyobbik lányunkat szereti,a kisebbet kevésbé.El is ítélem anyóst is,férjet is,és persze magamat is emiatt.
    Azt hiszem,h egyformán kellene szeretnem őket,de valójában nem így teszek,és emiatt jön a bűntudat,szomorúság,szaranya érzés.
    Judit

    VálaszTörlés
  19. Elnézést a szóismétlésekért,annyira jöttek a gondolataim. :-)
    Judit

    VálaszTörlés