Mára, a két elméleti Döntéshozatali bejegyzés (Mondd, Te Mit Választanál) után egy konkrét élethelyzet, konkrét „drámával”, a saját praxisomból. Címe, stílusosan, az lehetne: Mondd, Te KIT választanál?
Röviden a történet: A Férfi nem boldog a Feleségével, de imádja a Kislányát. Beleszeret egy másik Nőbe, aki már egy ideje végzi a Munkát, és szeretné, ha a Férfi is elvégezne egy ilyen tanfolyamot, ahol megtanulna bánni a stresszes gondolataival. Ez főleg azért fontos, mert a Férfi azt állítja, hogy elhagyná a családját, hogy – saját szavaival élve - élete Szerelmével lehessen. A Szerelem nem siettetné a dolgot, ő már más megvilágításban szemléli az ilyen történéseket. Az ügy közben kitudódik, és a Feleség befenyíti a Férfit, hogy ha elmegy a tanfolyamra, akkor soha többé nem láthatja a kislányát.
A Férfi egy kedves barátom, akinek jól ismerem a gondolati világát, de nem volt alkalmam személyesen elvégezni ezt a Munkát vele, így végigvezettem neki, hogyan vizsgálja meg ezt a félelmét. (Itt inkább elméletben, átgondolnivalóként fogalmaztam meg a mondanivalót, élőben kisebb-nagyobb módosítások kellettek volna a példák megtalálására a Megfordításoknál.) Te pedig helyettesítsd be egy saját félelmedet, kritikus döntéshelyzetedet, és végezd velünk a Munkát. (Ha tudni szeretnéd, hogy a Férfi elment-e a tanfolyamra vagy sem, elhagyta-e a családját vagy sem, kérdezd meg tőlem e-mailben: oraveczandi@yahoo.com)
Amivel dolgozunk: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”
1. Igaz az, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.
2. Teljesen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.
Kérlek, itt adj magadnak időt, lélegezz mélyeket, és engedd meg magadnak, hogy mélyen beléd hatoljon ez a kérdés. Nem a fejedbe, ahonnan mindig kapod a válaszokat, hanem a valódi önmagadba. Ne a további történetet kezdd el szőni, ne a bizonyítékokat találd meg egy pillanat alatt, hanem fordulj befelé, szép lassan. Azért félünk itt a „nem” választól, mert azt hisszük, hogy ez által még nagyobb félelmeink fognak valóra válni. Sokkal jobban ragaszkodunk az identitásunkhoz – melyet a félelmünk tart fent -, mint a szabadsághoz. És itt amúgy is még „csak” válasz-szintű, elmeszabadságról van szó.
3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?
- Hogyan érzem magam? - Konkrétan milyen érzelem jelenik meg bennem, hol érzem a testemben? (Máskor is így szoktad magad érezni, ez a helyzet, és gondolat csak megmutatja, ami amúgy is ott van a mélyben, most épp erre az élethelyzetre van rávetítve.)
- Hogyan viszonyulok a Kislányomhoz? - Pl. még fájdalmasabban ragaszkodom hozzá, mindent megteszek, nehogy bármiben is hiányt szenvedjen, túlóvom, esetleg pont hogy eltávolodom tőle, ne lássa, érezze, hogy szenvedek – ettől ő még érzi, teljesen tisztában van a helyzettel, csak még nem tudatosan. Most tanulja a világot, most tanulja apa és anya, a férfi és a nő működését, most tesz magáévá egész életére kiható hiteket, programokat, mint pl. „A férfi szenved.” „A férfi szenved a nők miatt.” „A férfi feláldozza magát a nőkért.” „A férfi nem élvezi az életet.” Ezeknek később a saját életére lesz kihatása természetesen, újra fogja ő is élni ugyanezeket, és ugyanúgy fog szenvedni ezektől a hitektől. Vagy egy ugyanilyen párja lesz, aki nem meri vállalni saját magát, vagy pedig pont az ellenkezője – egy olyan, aki mindenben, végletesen fogja önmaga „érdekeit” megélni, az ő „kárára”. A helyzet kulcsa, ha Te letisztítod ezt a félelmedet, így már azt tanulja meg, és ebből nem lesz problémája később. Ez a valódi odafigyelés, gondoskodás a gyermekünkről, nem pedig az, hogy szenvedünk, nehogy ő szenvedjen. Mert az utóbbi esetben mindenképp szenvedni fog…
- Miket gondolok magamról? - Máskor is pont ugyanezeket gondolom magamról, ez a legcsodásabb alkalom, hogy végre szembesüljek azzal, mit tanultam meg a jól-tudom elmémmel magamról, amiből semmi nem igaz, ezek csak a félelmeim. Amíg ezeket nem vizsgálom meg, addig hurcolom őket magammal, és újra meg újra meg fognak jelenni az életemben.
- Milyen tevékenységbe menekülök, ha elhiszem a fenti gondolatot, csak hogy ne kelljen éreznem az általa okozott kínt? - Álmodozás, munka, evés, alvás, ivás, agyongondolkodás, túlhajtott edzés, stb. – hátha megtalálom végre a megoldást. (Ezt a jól-tudom elmében nem fogod megtalálni.)
- Kinek a dolgával foglalkozom, amikor azt próbálom kitalálni, hogy van-e visszaút vagy sem? Ez a Jóisten dolga, nem a tiéd. Bármennyire hihetetlen is. Ha megengeded magadnak, hogy átadd az irányítást a sorsod felett, akkor sokkal kevesebb fájdalomban lesz részed. A te dolgod mindig csakis egyetlen egy: vizsgáld meg a stresszes gondolataidat és fordítsd meg őket. Részletesen, írásban, meditatív jelleggel.
4. Milyen életem lenne, ki lennék, ha soha többé nem tudnám elhinni azt a gondolatot, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?
Ez a kérdés az egyik legfontosabb kulcs. Csukd be a szemedet, mélyedj magadba, nagy levegők, tedd fel a kérdést újra meg újra. Képzeld el magad a kislányoddal, hogyan lennél vele, ha nem tudnád soha többet elhinni, vagy már eszedbe sem tudna jutni, hogy ha elmész, nincs visszaút? Itt a GONDOLATON van a hangsúly, nem azt jelenti, hogy elmész, nem is azt, hogy nem. Egyszerűen csak azt, hogy megéled, milyen lenne az életed, hogyan lennél vele, ha ez a gondolat nem hatna rád többet. Itt megint csak beindulhat a többi történet, az azt jelenti, hogy nem mentél be magadba, megint a fejedben vagy. Neked az a „vallásod”, hogy nem vagy jó apa, ha elmész Ez az identitásod, amit akkora erővel védelmez az egód, hogy azt sem meri megengedni, hogy elképzeld, milyen életed lenne, HA A GONDOLATOT NEM HINNÉD EL többé. Próbálj minél több időt ebben lenni, itt hatolhatsz le mélyen önmagadhoz, ahhoz, akinek születtél, ahhoz, akire nem hatnak a történetek, a félelmek.
Megfordítások – engedd bele magad ezekbe, és nézd meg melyik igazabb talán még az eredeti félelmednél is:
Az eredeti állítás: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”
+„Ha most elmegyek, van visszaút a kislányomhoz.”
Ez pont ugyanannyira igaz lehet, mint az eredeti. A jelenlegi félelmeid, a jövőbe kivetített képeid el sem tudják képzelni, hogy ha eljössz, vissza is tudsz menni. A tanfolyam segíthet abban, hogy tisztába gyere magaddal. És ha te tisztába jössz magaddal, és abbahagyod a drámázást, akkor nem a szenvedésedet fogod tovább tanítani, hanem a tisztánlátásodat. Akár a családoddal maradsz, akár nem. E nélkül azonban a szenvedésedet tanítod: a szenvedés szenvedést tanít. A bűntudat bűntudatot tanít. A zavarodottság zavarodottságot tanít. A félelem félelmet tanít. Hasonlóan pedig a tisztánlátás tisztánlátást tanít. A boldogság pedig boldogságot tanít. Nem a külső boldogság, nem egy másik nőtől megkapni vélt boldogság, hanem a te belül megtalált békéd és boldogságod. Itt van az a pont, ahol az egésznek semmi köze a Szerelmedhez. Ő nem a te belső, hanem a külső boldogságod, és mint ilyen, ez törékeny, változó. A belső boldogság azonban örökre veled marad, akárkivel vagy is. Akármennyire hihetetlen, még a Feleséged mellett is. Vagy teljesen egyedül is. Ekkor „sebezhetetlenné” válsz, és már teljesen mindegy mi történik veled, így is jó, és úgy is jó.
+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a kislányomhoz.”
Ez kemény megfordítás. Az én olvasatomban azt jelenti, hogy ha így folytatod, mindenképp elveszíted a vele való kapcsolatot. Már most is elveszítetted. Minden pillanatban elveszíted, amikor elhiszed a fájdalmas gondolataidat vele kapcsolatban. És ilyenkor saját magadat is elveszíted, a belső intelligenciádat, és ámokfutásba kezdesz a fejedben. Ő a te kitükröződésed, az elhitt gondolataidnak a csodás tükre számodra, vagyis a te gondolataidnak van a legnagyobb hatása az ő életminőségére is, ha ez – érthető módon – ennyire fontos számodra. Vagyis, ha nem teszed rendbe a gondolati világodat, akkor marad az ámokfutás, és marad a kapcsolat elveszítése. Ennek a rendbetételnek nem feltétlenül kell most történnie, nem csak a tanfolyamon történhet meg veled, viszont a te aktív részvételed nélkül, soha semmi nem fog változni. A tanfolyam ezt lehetővé teszi számodra.
+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a Szerelmemhez.” (mivel ő áll a mérleg másik serpenyőjében)
A félelmed itt az lehet, hogy ha nem mész el, akkor pedig a Szerelmedet veszíted el. Ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. Őt is csak akkor tudod elveszíteni, ha elhiszed a róla szóló félelmeidet, vagyis gondolatban úgyis újra meg újra megteszed. Azt azonban, hogy valójában mi történne, ha nem jönnél el, nem tudhatod.
+„Ha most elmegyek, van odaút a Szerelmemhez.”
Ez egy újabb kemény megfordítás. Mert az egészet igazából miatta szeretnéd, a neki történő megfelelésből, és azt gondolod, hogy ha elmész, akkor már tökéletes leszel számára, pont az, akire neki szüksége van. Erre azonban semmi garancia. Az, hogy mi lenne utána, legkorábban utána fog kiderülni, max. agyalni lehet ezen is. Ha a Szerelmed egy annyira magával tisztában levő nő, akkor nem úgy lennél megfelelő, ha elmennél, hanem máris úgy vagy megfelelő neki, ahogy vagy. És ha veled lenne, azt nem azért tenné, mert már „kiokosítottad” magad, és ha „kiokosítod” magad, akkor sem biztos, hogy veled szeretne lenni. Ez megint indítja be a további félelmeidet, az elménk így működik. Ha veled lesz, az pont azért lesz, mert épp mindkettőtöknek a másikkal kell lennie élete egy bizonyos szakaszában, hogy újabb tapasztalatokat szerezzen. És ez az egész nem azt jelenti, hogy a Szerelmed nem szeret, pont ellenkezőleg. Szeret, épp ezért tiszteletben tartja minden döntésedet a saját életedre vonatkozóan, nem kívánja, hogy érte ezt vagy azt tegyél. Csakis magadért tedd, hogy tisztán láss, ne pedig azért, hogy valami „nyereséged” származzon belőle.
+„Ha most elmegyek, nincs odaaút magamhoz.”
Ez is egy félelmed, vagyis hogy ha elmész, akkor sem fog semmi sem változni benned, feleslegesen „rúgod” fel az életedet, még akkor is, ha baromira eleged van belőle. Jobb a biztos kaki, mint a bizonytalan nemistudommi.
+„Ha most elmegyek, van odaút magamhoz.”
Ezért kell csakis elmenned, hogy ezt megtapasztald. A tanfolyamon ehhez minden feltétel adott.
+„Ha most nem megyek el, akkor is van odaút magamhoz.”
Minden út magadhoz vezet, így vagy úgy. Előbb vagy utóbb. Én saját magammal kapcsolatban az előbbinek a híve vagyok, de ezt is mindenki csak a saját hitei, gondolatai alapján tudja csinálni. Ahogy épp az adott pillanatban tudja. Lehet, hogy neked nem is ez a tanfolyam az odautad magadhoz, majd megtalálod a sajátodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése