2011. január 20., csütörtök

Létezik-e (a) Titok?


Mostanra már egy kicsit lecsengett nálunk a Titok „őrület”, de nem nagyon ismerek olyan embert, aki legalábbis ne hallott volna róla. És most itt a legújabb sláger, az Erő. Nem is beszélve azon könyvek tömegeiről, melyek hasonló titkos recepteket kínálnak, azt ígérve, hogy az epedően kíváncsi és szűkölködő olvasót majd eljuttatják a hőn áhított anyagi, testi, fizikai biztonság és boldogság állapotába. (Azt hiszem, most kicsit darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, de legyen.)
Régóta tervezem, hogy körbejárom az ún. „tudatosság”, a „vonzás” és a „tudatos teremtés” témaköreit. Általánosságban annyit, hogy ezek nagyon vonzó, hangzatos címszavak, amikkel emberek tömegeit lehet megbabonázni. Nyilván vannak olyanok, akiknek ezek a technikák működnek, és nem azt mondom, hogy nem működhetnek. Csak azt látom, hogy azok, akiknek viszont nem működnek, és ők vannak többségben, még jobban tönkremennek, mint a „Titok” ismerete előtt. Mert azt a következtetést vonják le, hogy valamit rosszul csinálnak, és nem értik, hogy nekik miért nem jár ez vagy az az élettől. (Ajánlom figyelmedbe még az Egészséges Egó vagy Valami Más című bejegyzést.) Akinek pedig „működik”, az teljesen biztos lehet benne, hogy a titok nélkül nem épp ugyanúgy valósultak volna meg a sikerei az életben, mint a „magas szintű tudatossággal”? Hamarosan tényleg jövök tudatosság ügyben, mert itt a legnagyobb a katyvasz.

Most azonban idézem Byron Katie blogjának egy 2008-as bejegyzését, melynek az a címe, hogy: Mi a Különbség a Titok és a Munka között? Egy Katie-hez intézett levél volt a téma apropója, a folytatás pedig Katie és Stephen (Katie férje) válaszlevele. Kellemes olvasgatást és rámeditálást.

Drága Katie!

Abban reménykedtem, hogy A Titok őrület majd hamar elmúlik, erre ma délután az Oprah Show-ban is erről beszéltek. (megj. - Oprah Winfrey az USA legnépszerűbb talkshow-jának műsorvezetője, és az utóbbi években minden népszerű Tanítót meghívott a műsorába, többek között Eckhart Tolle-t és Byron Katie-t is.)
Nekem úgy tűnik, hogy ez az úgynevezett „titok” csak egy újabb eszköz arra, hogy az elmét beletrükközze a kontroll illúziójába, ez az üzenet pedig szöges ellentétben áll a Te invitálásoddal, hogy kössünk barátságot a valósággal, és azt szeressük, ami éppen van.
Nem értem, hogy olyanok, akik ismerik a Munkát, hogyan tudják komolyan venni ezt a filmet; és mégis, általam józan ítéletűnek tartott emberektől is azt hallom, hogy ennek a filmnek a készítői „ugyanazt mondják, amit Katie mond.” És nagyon sok ilyet ismerek.

Katie, kérlek, oszd meg velünk az ezzel kapcsolatos meglátásaidat.
Köszönettel, szeretettel, Susan


Drága Susan!

Először is álljanak itt Stephen összefoglaló jellegű gondolatai:

A Titok: „Mindent megszerezhetsz, amit csak akarsz.”
A Munka: „Mindent akarhatsz, amid csak van.”

A Titok: „Legyen meg az én akaratom.”
A Munka: „Legyen meg a Te akaratod.” Mert úgyis a Valóság akarata érvényesül. Vagyis, mindig az a legjobb számomra, ami éppen történik. Ahogy Katie fogalmaz: „A Te akaratod és Isten/a Valóság akarata ugyanaz, akár észreveszed, akár nem.”

A Titok: „Kontrollálni tudod a gondolataidat.”
A Munka: „Nem te vagy a gondoló. Lehetséges elnyomni a negatív, stresszes gondolataidat, de ha megkérdőjelezed őket, akkor ők hagynak el téged.”

A Titok: „A pozitív gondolataidat a valóságban is manifesztálhatod.”
A Munka: „A jelen valósága már önmagában is a legjobb, ami manifesztálódhat. Ha erre ráébredsz, akkor hazaérkeztél, megszabadultál.”

Most pedig, nézzük csak. A Titok? Fedezzük fel együtt, hogy vajon tényleg létezik-e egy ilyen titok!

„Létezik egy titok.” Igaz ez? – Nem tudom. Lehet, hogy létezik, és honnan tudhatnám, hogy rátaláltam? Ez nem azt jelentené (már amennyiben ez a titok tényleg annyira hatalmas erejű), hogy ha valóban megtaláltam, akkor az én életem, és minden szerettem élete is, vagyis kivétel nélkül az összes emberé ezen a bolygón tökéletes lenne? Hogy sem nekem, sem másnak nem kéne soha többet szenvednie a szükségtől, akarástól, a kellenézéstől, és mindenki izgatott és hálás lenne azért, amije már van, és figyelnénk, ahogy egyre több és több árad be, sokkal több, mint amire szükségünk van, és mindig pontosan érkezik, és csak egyszerűen szeretjük azt, ami a jelen pillanatában épp itt van előttünk? Hmmm. Rendben, menjünk tovább.

„Létezik egy titok.” Teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? Teljes bizonyossággal tudhatom, hogy van egy olyan titok, amit ha ismernék, akkor kulcsot kapnék a kezembe mindenhez, amit akarok, amire szükségem van, amim most nincs meg az életben (pl. egy BMW-hez, ahhoz a csodás ékszerhez, a fogyáshoz, egy új biciklihez)? – Nem, nem lehetek ebben teljesen biztos.

Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy igenis létezik egy titok, amit mások tudnak, én viszont nem? – Hát, ilyenkor folyton szükségben és hiányban élek, meg egy képzeletbeli jövőben, olyasmire vágyakozom, amim nincsen, és közben azt hiszem, hogy az anyagi gazdagság vagy a jobb egészség vezet el engem jól megérdemelt boldogságomhoz. Elkülönülök, boldogtalan vagyok, mindent megteszek azért, hogy megszerezzem azokat a dolgokat, amiket akarok, és gyakran vallok ebben kudarcot, amitől meg egy csődtömegnek gondolom magam. Elkezdem elhinni, hogy velem van valami probléma, csak én nem vagyok képes „megzabolázni” a titkot, és végső soron ugyanazt az életet élem, amiből kiindultam, akár sikeres vagyok anyagilag, akár nem.

Ki lennék a gondolat nélkül, hogy létezik „a titok”? – Imádnám az életet, nem a titok megfejtésével foglalkoznék, hanem a nyilvánvaló, előttem lévő valóságot élvezném.

Drága Család! (megj. – Katie így szólítja azokat az embereket, akik értik és élik, amit a Munka révén felfedeztek magukban.) Itt az idő megnézni a megfordításokat.

Eredeti hiedelem: „Létezik egy titok.”

+ „Nem létezik titok.” Van-e ez annyira igaz, mint az eredeti állítás? Kérlek Benneteket, írjátok meg a saját konkrét példáitokat ezzel kapcsolatban. (Ezt én is kérem az ÖnMunka blog olvasóitól. Megköszönöm, ha megosztjátok kommentben azokat a saját példáitokat, melyek azt mutatják, hogy nem létezik titok. Itt most olyasmi titokra gondolok, aminek a birtokába jutottál, és aztán mégsem változott az életed egy csapásra kánaánná. Meg kiterjedtebb, filozofikusabb példákat is szeretettel várok.)

(+ És még egy saját ÖnMunka kútfős megfordítás, nem túl „szabályos”, de nézzük, kinek mit mond. Nagyon szívesen olvasnám az ezzel kapcsolatos meglátásaitokat, megéléseiteket is. Ez pedig: „Én létezem, mint titok.” vagy „Én magam vagyok a titok.”. Illetve még egy eszembe jutott, ezt is csapjuk hozzá: „Minden és mindenki titok. ”)

A titok annyi, hogy ha azt akarom, amim nincsen, akkor újra és újra csak azt fogom akarni, amim nincsen, még akkor is, amikor már azom megvan, amit korábban akartam. Én nem szövök terveket a jövővel kapcsolatban, (és megtenném, ha értelmét látnám), mert ez azt jelentené, hogy nem bízom meg a világmindenségben és „magamban”. Én pedig totálisan bízom abban, hogy az élet teljességét imádom, úgy, ahogy van. Sosincs korlátozva az, amit most kell tennem, hisz mind azt tesszük, amit épp csinálunk, és mindez felhalmozódik, mert nem veszekszem a valósággal, csak követem az egyszerű utasításokat, melyek mindig kedvesek. Sosem később teszem meg, amit most kell megtennem, és ez mindenkire ugyanúgy igaz. A később most van.

A titok annyi, hogy szeretem, ami van. Szeretem, ami van, mert ami most „van”, csak az van, és mindig is csak a most lesz. Ebben a szent pillanatban, nem később, minden szükségletem ki van elégítve, és ha kinyitom a szemem ennek a meglátására, akkor csakis szeretet és hálát tudok érezni mindazért, ami tálcán hever előttem, anélkül, hogy vágytam volna rá, vagy kértem volna, terveztem volna, vagy imádkoztam volna érte.

Nem láttam azt az Oprah show-t, amiben a Titok vendégek szerepeltek, éppen utaztam. Arról azonban többen is meséltek, hogy a műsor végén két vagy három Titok meghívott bemutatta korábbi terveit és vágyait, és hogy elképzelték, elképzelték, elképzelték, az elméjükben valóságként látták, hogy bármibe kerüljön is, ők az Oprah show vendégei lesznek, és azért sikerült magukat vendégként manifesztálni, mert mindezt megtették. Lehet, hogy emberek milliói tették ugyanazt, amit ők, mert ők is szerettek volna Oprah-val személyesen találkozni. Ők is teljes szívükből akartak találkozni Oprah-val, és ez nem volt elég. Ez pedig olyan elkeseredett gondolatokhoz vezethet, mint „Rosszul csinálom, nekem ez nem működik.” És utána már mindenről elhisszük, hogy azért „vonzottuk” be az életünkbe, mert valamit rosszul csináltunk. „Ha tudnám, mivel teremtettem meg ezt a boldogtalan eseményt, akkor vissza is tudnám teremteni, és ha erre képes vagyok, akkor ez azt jelenti, hogy soha többé nem kell újra szenvednem. Tudnom kell a titkot, vagy pedig felesleges szenvedés és boldogtalanság vár rám.” „Mit tettem, amivel ezt teremtettem meg magamnak?”

17 megjegyzés:

  1. Azt élem már egy ideje, hogy "bárki" gondolatait olvasom, aki valamilyen értelemben lélekbúvárnak vagy személyiség trénernek nevezhető (Csernus, Soma, S. Covey, Böjte Csaba, Müller Péter, Domján, Csattos Ilona és sorolhatnám tovább), hogy javarészt ugyanazokat a "titkokat", bölcs gondolatokat találom meg bennük, amik Katie-t olvasva, tanulmányozva is folyton szembe jönnek velem. Hogy is van ez akkor? Mindenki "ugyanazt" mondja a maga egyéni stílusában, vagy csupán az én "szűrőim" pont ugyanazokat veszik le belőlük? Tulajdonképpen én fókuszálok ugyanarra, és csak azt veszem észre (másokban), ami bennem van..?

    A különbséget abban tudnám megfogalmazni a Munka és mások "titkai" között, hogy a felsoroltak bizonyos értelemben kinyilatkoztatnak, és a (tuti) módszereik, tanácsaik vagy sikert vagy kudarcot hoznak, míg a Munka belülről eredményez felszabadulást, anélkül hogy bármit is kudarcként kellene megélnünk. Hiszen pont az történik velünk, aminek történnie kell. Akár belépünk egy bizonyos ajtón, akár megállunk a küszöb előtt...

    VálaszTörlés
  2. Kedves Névtelen, köszönöm remekbeszabott összefoglalóját a Munkának, ezért is szeretem (szeretném) sűrűbben olvasni a hozzászólásaitokat, mert így nem csak az én ill. Katie megfogalmazásában, megélésében közlődnek ezek a lényeges információk.

    Az általad említett "szűrők" tapasztalatom szerint erősen működnek, valahogy nekem úgy, hogy azt hallom meg valamiből, ahol épp "tartok". Egész máshogy értettem a fent említett emberek szavait még egy pár éve, illetve mostanában, illetve akárhányszor hallom őket. Mert épp az aktuális "készségszintemhez" kapcsolódnak a szavaik, mondataik. És ugyebár ezeket a fajta mondandókat érdemes nem értelemmel, hanem szívvel befogadni, akkor meg megint egy teljesen más szintje nyílik meg a dolognak. Nekem bármelyik közül a Munka nyitotta és nyitja is nap mint nap egyre szélesebbre a szívemet, nekem az igazi Titok ott van. Üdvözlettel, andrea

    VálaszTörlés
  3. ahogy Byron Katie írja, minden történet tőled elfelé vezet.
    úgy érzem, a titok is csak egy történet, melyet a félelemalapú elme gyárt...minden szavából süt a biztonságnak hitt "bizonyosságnak" és a hatalomnak az akarása, ezért is nevezi a magától értetődőt, természetest titoknak...pedig micsoda megkönnyebbülés, hogy nincs is titok, csak a nyitja:)
    hogy idézzek még egy, épp ma olvasott kedves magyar klasszikust, Rejtő Jenőt..ne higgy a csodákban, inkább támaszkodj rájuk:)... azt hiszem, itt az igazi különbség az imitált és a valódi erő között.
    Byron Katie és a Titok viszonya olyan mint a költő és kritikusa.
    előbbi lubickol a Létben, utóbbi elméleteket gyárt arról, hogyan kell úszni.
    persze nem könnyű szabadnak, ihletettnek lennünk, de ez a legszebb ajándék amit kaphatunk...úgyhogy nézzünk abba az irányba is:)

    VálaszTörlés
  4. Kedves András, nem szeretnél egy-egy bejegyzést átvenni tőlem? Csodálatosan írsz. Lubickolva. Köszönöm. :-)

    VálaszTörlés
  5. kedves Andi, köszönöm, megtisztelő, de azért attól még messze vagyok...

    VálaszTörlés
  6. Mert én olyan profi vagyok, ühüm...??? :-)A Te stílusod nekem sokkal jobban tetszik, mint a sajátom, olyan jó mély szinten tudod megfogni a dolgokat. És más szemszögből. Nem győzködlek, bármikor szívesen olvaslak, mint ahogy a többieket is.

    VálaszTörlés
  7. Tökéletesen ugyanazt mondja a Titok, amit Katie is, vagy Osho, vagy Buddha, vagy Csernus, vagy...
    Nagyjából azt, hogy fogadd el ami van. És hogy ha azt gondolod, hogy az életed sz*r, akkor sz*r is lesz és az is marad.
    Oprah show példáján maradva Titok szemszögéből. Arra vágysz, hogy ott lehess, elképzeled, aztán ha megtörténik, örülsz, ha nem, akkor is örülsz.

    Én nem látok a Titokban semmi rosszat, inkább úgy látom, félre van értve.
    Illetve mégsincs, hisz azt írod: "A titok annyi, hogy szeretem, ami van." És pontosan, szó szerint erről szól a Titok.
    Ha jól emlékszem, arról is írtál (írt Katie), hogy nem kell passzívnak lenni, és beletörődni abba, hogy épp "rossz". Most épp ez van, aztán lesz más.
    Neked pl. nincs egyetlen vágyad sem? Célod az életben? Bármi, amit el szeretnél érni? Nem úgy, hogy jajj de rossz, hogy ez vagy az nincs meg.

    Vagy valamit félreértettem volna?
    Mert ha nem, akkor a Titok és Katie mondanivalója ugyanaz, kivéve ha egyiket vagy másikat valaki félreérti. (Nem kizárt azonban, hogy én vagyok az, aki félreérti egyiket, vagy mindkettőt, ugyebár...)

    VálaszTörlés
  8. Nekem nagyon nem ugyanazt mondja A Titok és Katie, ez a legjobb összefoglalója a különbségnek:

    A Titok: „Mindent megszerezhetsz, amit csak akarsz.”
    A Munka: „Mindent akarhatsz, amid csak van.”

    A Titok: „Legyen meg az én akaratom.”
    A Munka: „Legyen meg a Te akaratod.” Mert úgyis a Valóság akarata érvényesül. Vagyis, mindig az a legjobb számomra, ami éppen történik. Ahogy Katie fogalmaz: „A Te akaratod és Isten/a Valóság akarata ugyanaz, akár észreveszed, akár nem.”

    A Titok: „Kontrollálni tudod a gondolataidat.”
    A Munka: „Nem te vagy a gondoló. Lehetséges elnyomni a negatív, stresszes gondolataidat, de ha megkérdőjelezed őket, akkor ők hagynak el téged.”

    A Titok: „A pozitív gondolataidat a valóságban is manifesztálhatod.”
    A Munka: „A jelen valósága már önmagában is a legjobb, ami manifesztálódhat. Ha erre ráébredsz, akkor hazaérkeztél, megszabadultál.”

    Számomra a Titok az Egó játéka, a Munka az Önvalóé. És egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, az utóbbi számomra sokkal békésebb és teljesen erőfeszítés- és görcsölésmentes. Ha valaki a "tudatos teremtésben" érzi jól magát, és elhiszi, hogy ő csinálta, akkor az az ő útja. :)

    VálaszTörlés
  9. Nekem kiegészítik egymást.
    A fenti összehasonlítások számomra csak szavakon lovaglásnak tűnik.
    Pl. „Legyen meg az én akaratom.” == „A Te akaratod és Isten/a Valóság akarata ugyanaz, akár észreveszed, akár nem.”
    Legyen meg az enyém, a Tiéd, Istené... Ugyanaz. :)

    Vagy „Kontrollálni tudod a gondolataidat.” == ha megkérdőjelezed őket, akkor ők hagynak el téged.”

    Na nem akarom azt mondani, hogy "nekem van igazam", csak én nem látom a különbséget, illetve nekem egymás nélkül mindkét dolog hézagos. Nekem kiegészítik egymást, és ennek én most örülök :)

    VálaszTörlés
  10. annak pedig én örülök, hogy Te örülsz, úgyhogy minden a legnagyobb örömben van. :) További kellemes kiegészítőzést, szeretettel, andi

    VálaszTörlés
  11. Sziasztok, egy figyelemreméltó film David Hawkinstól: http://www.youtube.com/watch?v=2Ki8LmPiIn4&feature=related

    Szép napot: Helga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Helga, sajnos ez a videó már nem érhető el... Tudsz valamit a mostani helyéről?

      Szép napot, Róbert

      Törlés
  12. Sziasztok.
    Hogy létezik-e "A Titok" ? Igen, mindenféleképpen. A buktató nem a kijelentésben van, hanem a technikában. És annak a félreértésében, hogy egy átlagember a "A Titok" c. film nézegetésével bármit is elsajátíthat. Ez olyan mint csupán snowboard-os filmeket nézve készülni a világbajnokságra. Természetes hogy a tv-elöl felállva a valóságban alulmarad az igazi megmérettetésben az ember. "A Titok" c. film egy pofon, aminek ugyanúgy két oldala van mint bárminek. Akik tudtak azonosulni önmagukkal, azok túljutva a nem működő általánosságokon feltehették önmaguknak a kérdést. Vajon létezik IGAZI TITOK? (lehet hogy a filmben ez a titok) :) Én megtettem, és olyan dolgokat találtam, melyekre sokkal inkább ráillik a TITOK kifejezés, mint a filmre. És működő dolgokat találtam. Ám ami a leglényegesebb. Megkérdőjelezni, hogy mi van ha létezik? És az egyik oka hogy ebben a blog-ban írom le ezeket, hogy a megkérdőjelezéssel, a saját véleményem kiiktatásával tudtam előrehaladni a kutatásban, és megtalálni olyan dolgokat, amelyeket eddig kizártam az életemből. Titkok vannak. Minden ami elől saját magunkat elzárjuk a saját elménkkel, számunkra titok marad. "A Titok" c. film üzenete, hogy "VAN" titok. Byron Katie üzenete pedig hogy ha elhittétek hogy van titok, és a filmben látottakat alkalmazva semmi sem változik, akkor tényleg TI vagytok a hibásak? Ha nem korlátozzátok magatokat gondolataitokkal, mindkettőre sokkal több választ kaptok mint eddig bármikor, feltéve ha nem csak ültök és "nem" gondolkodtok, hanem cselekvéssel egészítitek ki azt az új tudatállapotot amiben léteztek.
    Üdv:Péter

    VálaszTörlés
  13. "Névtelen"-hez csatlakozva: a Munka-módszerében - egy másik módszerhez hasonlóan - számomra sem teljesen világos, h hogy kell viszonyulni a célokhoz. egyáltalán ne legyenek céljaink? miben, hogyan nyilvánul meg az, h vki nem passzív, hanem aktív?
    voltak már esetleg olyan bejegyzések, amik ezzel a témával foglalkoztak?

    VálaszTörlés
  14. Kedves Zazi. "Hogyan kell viszonyulni a célokhoz?" Ezt csak TE tudod megválaszolni magadnak, a Munka pont nem arról szól, hogy bármilyen kész választ adjon. A kész válaszokkal semmire nem megyünk. Ha valóban kíváncsiak vagyunk a saját válaszainkra, akkor pl. feltehetjük a Munka kérdéseit, csendben várunk, és a saját bölcsességünk bukkan elő. Nem egy "okosok és bölcsek" által leírt valami, amit mindannyian úgy értelmezünk, ahogy. Én az önfelfedezésre biztatlak, az önvizsgálatok erre valók, és pont ezért is riadnak meg tőlük sokan, mert nem tudnak mit kezdeni azzal, ha nem mondják meg nekik, hogy mit-hogyan tegyenek "jól, helyesen". Fedezd fel, hol vannak ebben a témában hiedelmeid, elakadási pontjaid, és azokat vizsgáld meg.
    szeretettel üdvözöllek, Andrea

    VálaszTörlés
  15. nem tudom.. az "okosok és bölcsek" által leírt vmik talán pont annyiban működnek, amennyiben értelmezni tudja őket az, aki épp olvassa. és pont annyiban tudja őket értelmezni, ahol épp tart.
    azok a tanítók, tanítások, amik idáig elém kerültek, akár direktebben, akár indirektebben mind önvizsgálatra és önfelfedezésre biztatnak. és a legtöbbjük nem is határoz meg konkrét módszert, ill. hangsúlyozza, h többféle működőképes és hasznos önismereti, vagy akár öngyógyítási módszer is létezik, ami közelebb viszi az embert az elfogadáshoz, elégedettséghez, kiteljesedéshez, stb..
    a Titok c. filmet, ill. olyan módszereket, amik viszonylag konkrét, biztos receptet, ill. előre csomagolt válaszokat tartalmaznak, nem nagyon ismerek, lehet, h ezért nem értem pontosan a kritikájukat.
    ami viszont felkeltette az érdeklődésemet, az a bejegyzés elején említett tudatossággal, vonzással, teremtéssel kapcsolatos kritika.
    néhány előttem szólóhoz hasonlóan bennem is az merül fel, h nem egyszerűen fogalmi zavarról, különbségekről van-e itt szó?
    ha vki úgy tudja élni az életét, h mindig az történik, aminek történnie kell, és, h minden úgy van jól, ahogy van, semmi nem hiányzik, és ezáltal befolyásolja pozitívan a jövőjét is, akkor azért ebben is van vmiféle teremtés vagy vonzás, még, ha pont a kontroll feloldódása révén is valósul meg, nem? a kérdés, ill. a különbség csak annyi, h egyáltalán beszélünk-e a jövőről, és hogy milyen fogalmakat használunk erre, nem?
    az ilyesmire nyitott emberek manapság rengeteg módszerrel, tanítóval, gyógyítóval találkozhatnak és sztem is jó felhívni a figyelmet a tipikus hibákra, vagy inkább hibalehetőségekre. viszont befogadói oldalról meg nehéz elkerülni azt, h az ember ne keresse a módszerek közti átjárhatóságot.
    + felmerül bennem, h ha vki elakad egy módszerben, vagy felszínesen értelmezi és használja, akkor ez bármelyik módszerrel előfordulhat.
    ami nagy különbségnek tűnik, az a jövőről való "lemondás", vagyis az, ha "nem szabad" foglalkozni a jövővel. lehet, h tényleg az a jó, ha ilyen radikális a módszer. de ez eleinte sztem sok ember számára frusztráló, és ellenállást, zavart vált ki.
    és felmerül bennem, h más módszerek, akár a vonzás, a teremtés, a tudatosság irányából nem vezethetnek-e ugyanoda - vagyis tisztán a jelenben éléshez - csak fokozatosabban.

    mindezt úgy írom, h nekem egyébként nagyon szimpatikus a "Munka" - is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zazi! Hát, ha nem ismered a fent említett módszert, akkor gyorsan pótold be. :) Viccelek. Amúgy ebben az esetben tényleg nehezebben értheted azt, amiről a cikkben szó van. Mostanra pl. a Titok című film egyik fontos szereplője nyilvánosan megkövette a nézőket, mondván, hogy azóta rengeteg mindent másképp lát. Alapvetően nem kritikának szánja KT azt, amit mond és ír, és én sem. Egyszerűen vannak jelenségek a világban, melyek időnként megszólalásra ösztökélnek, ha megnézed a bejegyzés dátumát, már jó régi, mostanra lehet, hogy nem is írnék róla.
      Sok minden félreértődhet a Munkában, KT szavaiban. Az elme nehezen "érti", hogy egyszerre minden igaz és semmi sem az. Sok elme, amikor még gyakorlatlan a Munkában, nem megkérdőjelezi a gondolatot, hanem az ellenkező pólust kezdi el hinni, illetve azt hiszi, hogy azt "kell" hinnie. Pl. ha azt a hiedelmet vizsgáljuk, hogy "A gondolataim teremtik a jövőmet", akkor azt hiszik, hogy innentől kezdve azt kell hinniük, hogy "nem a gondolataim teremtik meg a jövőmet". És emiatt baromi nagy elakadások, ellenállások születnek. A Munka legegyszerűbben a nézőpontjaink fellazítása, az elme rugalmasítása, azoknak a készpénznek vett "mítoszoknak", sztoriknak, ideáloknak, koncepcióknak a "megbabrálása", melyeket soha eszünkbe nem jutott megkérdőjelezni. Mindannyiunk feje zsúfolásig van tele ezekkel. És pont ezek azok, amik gátolják a boldog jelenünket. Ha ezzel nem foglalkozunk, akkor feleslegesen foglalkozunk a "jövőnkkel". Menekülünk a jelenünktől egy "szebb, jobb, tudatosabb" jövő nevében. A Munka (és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai) is mindezt megfordítja. Mélyen megbarátkozunk a jelenünkkel. Lecsupaszítjuk, koncepciótlanítjuk, ez által "boldogan és örömben" tudunk élni (és ezek is csupán koncepciók).
      És ez nem azt jelenti, hogy nem tervezek el dolgokat. De nem azért tervezem, hogy valami hiányomat pótoljam vele, hogy "akkor majd jobb legyen". Ezt úgy mondjuk, hogy teszem a dolgom. Beírom a naptáramba a tanfolyamok időpontjait, mindenféle műveleteket elvégzek azért, hogy az információ eljuthasson a potenciális résztvevőkhöz, de nem ettől függ a boldogságom, az örömöm. Ha jönnek, nem gondolom, hogy hú, de sikeres és tudatos vagyok, és milyen marha jól "teremtettem", hogy eljöttek. Ha meg nem jönnek, nem ostorozom magam és a világot, no meg az el nem jött résztvevőket. :) Erről napokat lehetne beszélgetni, és most itt be is fejezem. :)
      Szép napot Neked, andi

      Törlés