Miért Fontos Megtanulni Érezni az Érzéseinket a Testünkben?

"Amikor elfojtasz egy érzelmet, akkor az idegrendszeredre és az immunrendszeredre is hatást gyakorolsz. Így az érzelem elfojtása - ami túlélési stratégia ahhoz, hogy elfogadható és szerethető lehess - az élet későbbi szakaszában testi betegség forrásává válik." (Dr. Máté Gábor)

Gyerekként sokan elhittük, hogy mi vagyunk a hibásak mindazért, ami körülöttünk történik, mindazért, ahogyan velünk bántak, hozzánk viszonyultak. Ha a szüleink – saját belső feldolgozatlanságukból fakadóan - elhanyagoltak, nem tudtak szeretetet adni, érzelmileg nem voltak elérhetők, vagy akár bántalmaztak minket, kicsiként csak azt a következtetést tudtuk levonni, hogy mi vagyunk érdemtelenek, méltatlanok a szeretetre, figyelemre, gondoskodásra. Ezzel kezdődött a mély, belső, mérgező szégyenben és önvádban töltött életünk, melynek során nem csupán egy hamis ént faragtunk magunknak sok-sok álarccal, hanem jó vastag védelmi páncélt is növesztettünk. Hogy ne kelljen érezni a fájdalmas érzéseinket. De ezzel a saját testünktől, a saját létezésünktől vágtuk el magukat: sokunk egyfajta élő halottként jár-kel a világban.

Az utóbbi években azt találtam mind a saját ön-folyamatomban, mind az emberekkel végzett munkámban, mind pedig a nemzetközi tanulmányaimban, ismeretségemben és olvasmányaimban, hogy számos „spirituális” és önismereti-önfejlesztő módszer, amikkel „gyógyulni” próbálunk, valójában csak még mélyebbre nyomja a feldolgozatlan történeteinket, még inkább fertőzi a sebeinket, mintegy állandósítva a szenvedésünket.  Sokat írtam az ún. spirituális elkerülés jelenségéről, ami - nagyon leegyszerűsítve - arról szól, hogy a gondolkodást használjuk arra, nehogy éreznünk kelljen. Az érzéseinket, fájdalmunkat, történeteinket pedig előszeretettel minősítjük „illúziónak”, azt hívén, hogy akkor majd végre megszabadulunk tőlük.

Amikor nem tanulhattunk meg jól embernek lenni, amikor nem nőhettünk fel, amikor annyira fáj az emberléttel járó sok érzelem és érzés, akkor bármibe belekapaszkodunk. Sima esetben csupán hétköznapi függőségi szerekbe, tevékenységekbe, kapcsolódásokba, míg fennköltebbnek tűnő verziójában a transzcendentális élményekbe, a „spiritualitásba”, „tudatosságba”, és az ezeket zászlajukra tűző módszerekbe. És amikor nem akarunk sebezhetők és emberiek lenni, akkor jön az ötlet, hogy majd leszünk „isteni” vagy legalábbis „emberfeletti”.

Mindez elkerülés és menekülés. A mérgező szégyenünk, az öngyűlöletünk, az erőszak bármilyen formája nem illúzió. És tapasztalatom szerint csak akkor gyógyulhatunk ki belőlük, ha elkezdünk összekapcsolódni a sebzettségünkkel, és megtanulunk ÉREZNI ÉS EMBERNEK LENNI. Ettől élővé válunk újra, megnyílik a szívünk önmagunkra, megesik a szívünk önmagunkon. Szép fokozatosan így tudunk felnőni, éretté válni. S közben előbukkan belőlünk az a csodás, ártatlan, kreatív, áradó, szeretetteli, gyermeki minőség is, aki az előtt voltunk, hogy bezártuk volna önmagunkat ön-védelmünkben.

Saját megtapasztalásom - és szinte minden hozzám eltaláló emberen is azt látom -, hogy az egész önfejlesztést, (spirituális) keresést, változni-gyógyulni vágyást az a tudattalan félelem vezérli, hogy NEHOGY ÉREZNI KELLJEN. Mindenféle elméleteket, módszereket próbálunk azért bevetni, hogy valahogy megússzuk az élet testi szinten megjelenő áramlásának megélését. Mindenre képesek vagyunk a menekülés jegyében, persze nem tudunk róla, hogy ezért tesszük. Pedig mindannyian arra vágyunk, hogy a szívünk meggyógyuljon, hogy újra teljesnek és élőnek érezzük magunkat. Még amikor pl. az érzelmi intelligenciánkat fejlesztjük is, akkor is általában beszélni tanulunk meg az érzelmeinkről és érzéseinkről, fejben marad az egész, nem lesz energetikai szintű megtapasztalás. Pedig ez az, ami valóban felszabadít! És ez az, ami az egész lényedet MEGGYÓGYÍTJA. Ez valódi Ön-Gyógyítás, mely csak belülről érkezhet el.

Az élet valójában sokkal egyszerűbb, mint amit hiszünk róla, és ezt nekem a testemmel, testérzeteimmel, érzelmeimmel való FIZIKAI ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS segített teljességében megélni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy visszataláltam az Életbe, ahonnan évtizedekig menekültem, és a kényszeres gondolatok szintjén próbáltam megoldást keresni a szenvedésemre. Hát, nem igazán sikerült. Ugyanezt észlelem azokon a klienseimen is, akik hosszú évek keresése-kevergése-terápiája után (ahol a testi érzések megtapasztalása még csak szóba sem került), végre KINYÍLNAK, magukra találnak, és abbahagyják az agyalgást.

Az érzelmi energiák negatív megítélése, a tőlük való folyamatos menekülés, az elkerülésükre tett állandó, tudattalan manővereink rengeteg élet-energiát szívnak el tőlünk. Mikor pedig ezek az energiák is intelligens ÉLET-ENERGIÁK - hisz mi másért is teremtődtek volna? Az utóbbi évtizedben elterjedt „kontrolláld és szabadulj meg a negatív érzelmeidtől” című hitrendszer pedig még mélyebbre tunkolja bennünk a beragadást, és még véresebbé teszi a küzdelmet. Egyre jobban félünk a „negatív” érzelmektől, mert most már azt is elhittük róluk, hogy miattuk történnek velünk „negatív” események. Ez pedig a végső őrület, a végső ön-erőszak, a végső csapás önmagunk ellen. Mindezt a „jobbítás” és „változtatás” és „pozitivizmus” jegyében.

Düh, szomorúság, félelem, tehetetlenség, magányosság… Idézd fel és tudatosítsd magadban, mit is tanultál meg gyerekként ezekről az érzelmekről. Mit mondtak neked róluk? Mihez kell velük kezdeni? Szabad-e egyáltalán őket érezni? Szabad-e „olyan” lenni? Hogyan néz ki az, ha valaki dühös, fél, tehetetlen? Milyennek ítélték az ilyen embereket? Milyennek ítélted magadat, ha felbukkantak benned ezek az érzelmi energiák?

És hogyan viszonyulsz az érzelmeidhez most, felnőtt fejjel? Mennyire vagy barátságban a félelmeddel, dühöddel, bánatoddal, tehetetlenségeddel, szégyenérzeteddel, magányosságoddal? Mennyire vagy képes megélni őket? És egyáltalán, mi az, hogy megélni az érzelmeket? Szinte semelyikünknek nem volt lehetősége arra, hogy megtanulja szabadon MEGÉLNI, nem pedig KIÉLNI az érzelmek energiáját. Mert minden érzelem energiaként, bizonyos érzetekként jelenik meg a testben. Ezeket az érzeteket pedig kellemetlennek, fájónak, rossznak tanultuk meg, ezért automatikus reakcióként elmenekülünk tőlük. Pedig „ők” mindössze intelligens energiamozgások a testben. Amik sosem kaptak esélyt arra, hogy szabadon áthaladhassanak, megélődhessenek. A megélés, vagyis az érzelmi energia fizikai szintű érzése, megtapasztalása nem egyenlő a „kiélésével”. Amikor pl. felbukkan a „düh”-nek elnevezett energia a testben, fogalmunk sincsen, hogyan legyünk vele, hogyan tegyük lehetővé az áthaladását. A rápakolódott ítéletek és címkék miatt sokan automatikusan és tudattalanul azonnal elfojtjuk az energiát, így bezárva azt az energiarendszerünkbe, s ez által betegségeket, depressziót, szorongást idézve elő. 

"Amikor elfojtasz egy érzelmet, akkor az idegrendszeredre és az immunrendszeredre is hatást gyakorolsz. Így az érzelem elfojtása - ami túlélési stratégia ahhoz, hogy elfogadható és szerethető lehess - az élet későbbi szakaszában testi betegség forrásává válik." (Dr. Máté Gábor)

A szenvedélybetegségekről és függőségekről már nem is beszélve, melyeknek fő oka szintén az érzelmeinktől való megszabadulni akarás. A másik variáció, hogy „kiéljük”, vagyis pl. ordítunk, ütünk, toporzékolunk, törünk-zúzunk. És mindeközben nem vagyunk tudatában annak – hisz sosem mondta nekünk senki -, hogy egyszerűen az energiára fordítva a figyelmünket, képesek vagyunk azt energiaként megélni a testben, vele együttműködve. És akkor az energia megmozdul, átalakul és önmagától fogva, természetes módon távozik.

Az ÖnMunka 15 hetes online képzését úgy alakítottam ki, hogy során megláthasd és megélhesd, hogy MINDEN megtapasztalásod univerzális, nem vagy egyedül a félelmeidben és menekülésedben, mert MINDANNYIAN ezt csináljuk. Meglátod, hogy ebben semmi szégyellni- vagy rejtegetni való nincsen. Megtanulod, hogyan nézz rá mindarra, amit az érzelmekről, érzésekről elhittél, és HOGYAN ÉREZD ŐKET TELJES VALÓJUKBAN. Meglátod, mennyire egyszerű is ez az egész, ha pont fordítva közelítesz hozzá, mint eddigi életedben. Megtapasztalod, milyen felszabadító is megérkezni a testedbe és érezni. Megtapasztalod, hogy erre bármikor képes vagy és nem szorulsz hosszú évekig vagy életed végéig gyógyszerek és terapeuták segítségére. MEGTANULSZ ÉLNI. És ÖRÜLNI az életnek, a testednek, önmagadnak, az emberi kapcsolataidnak.

ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2019. MÁRCIUS 22-TŐL JÚLIUS ELEJÉIG

ÖNFELFEDEZÉS - ÖNKAPCSOLÓDÁS - ÖNFELNEVELÉS - ÖNGYÓGYÍTÁS
ÉRZELMI, TESTÉRZETI, BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, GONDOLATI SZINTEN