Te Képes Vagy Határokat Húzni? - Lelki Én-Határaink 2.

„Az emberi társadalom jól látható fizikai határok köré szerveződik. A telekhatárokat a Földhivatal pontosan jegyzi. Az egyszerű kerítésektől az országhatárokig számtalan figyelmeztető jel mutatja, hol húzódik az a vonal, amelyet illetéktelennek átlépni tilos. A lelki határokat azonban sokan figyelmen kívül hagyják, s ez által agresszorrá vagy – épp ellenkezőleg – kiszolgáltatottá válnak. A lelki határok kiépítése és nyilvánvalóvá tétele alapvetően fontos az egyén boldogulásához, valamint a sikeres közösségi, társadalmi élet kialakításához.” (Dr. Henry Cloud és dr. John Townsend: Határaink)

Folytatom a múlt héten megkezdett Lelki Én-Határaink sorozatot, melynek alapjául Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend Határaink című könyve szolgál. Biztatlak Benneteket, hogy olvassátok el, nekem nagyon sokat adott mind önmagammal kapcsolatban, mind az emberekkel való munkámban. És ne kezdjétek addig nagy felindulásotokban a határhúzást, amíg el nem mélyedtek ennek a mikéntjében. Sok hülyeséget is lehet csinálni, ha egy fél élet passzivitása után elhamarkodott cselekvésre adjuk a fejünket.

(A sorozat első bejegyzése itt található, ha nem olvastad volna, kezdd ezzel: Neked vannak határaid?)

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ÖnMunka önvizsgálatai és minden eszköz, amit a folyamatainkban használunk, először is a saját felelősségünket tárja fel: Hogyan járultam és járulok hozzá én a probléma kialakulásához és fenntartásához? Felülvizsgáljuk, mit is észlelünk a külvilágunkban, és megnézzük, mennyire torzult kép az, mennyi köze van egyáltalán a valósághoz. Illetve mindig meglátjuk, hogy a saját magunkkal való kapcsolatunk hogyan vetül ki és jelenik meg a kapcsolatainkban, a világunkban. Majd ezekre a felismerésekre alapozzuk a meghozandó döntéseinket és az elvégzendő cselekedeteinket, körvonalazzuk a meghúzandó határainkat. Immár teljesen más nézőpontból, és a saját magunkért való felelősségvállalásból, nem pedig a másik hibáztatásból, vádolásából, esetleges téves feltételezésekből.

Byron Katie Munka Alapcsomag + Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagaddal és Másokkal Tréning, 2015. június 27-28.

A Határok sorozat mai részében arról lesz szó, milyen eszközök szolgálnak minket a határok meghúzásában és fenntartásukban.

Példák Határokra

Bármi lehet határ, ami segít önmagunkat megkülönböztetni másoktól, és megmutatja, hol kezdődünk és hol végződünk.

Test / Bőr / Fizikai én

A bőrünk a legalapvetőbb határ, mely körülölel minket. Fizikai énünket, azaz testünket övezi, ami a legelső és legalapvetőbb elkülönülésünk másoktól. Fontos, hogy meghúzzuk azokat a határokat, hogy kit meddig „engedünk” be, ki mit csinálhat a testünkkel.

A fizikai és szexuális bántalmazás áldozatai gyakran gyenge határérzékkel rendelkeznek. Életük korai szakaszában azt tanították nekik, hogy bőrük nem képez határt tulajdonuk védelmére. Mások betörhettek a birtokukra, és azt tehettek ott, amit akartak. Ennek következtében életük későbbi szakaszaiban nehezen húzzák meg a határaikat vagy épp áthatolhatatlan falakat emelnek maguk köré. Olyan, mintha tényleg nem érzékelnék, hol végződnek ők és hol kezdődik a másik ember.

Személyes történetem és sok más emberen is láttam, hogy ilyen esetben nem tiszteljük a testünket, kihasználjuk, visszaélünk vele, nem gondoskodunk róla megfelelően. Tovább folytatjuk a büntetését, nem tudunk szeretetben és elfogadásban lenni vele, s persze önmagunkkal sem. A szexualitásra is erősen rányomhatja a bélyegét a gyermekkori bántalmazás, a két véglet a szexuális szabadosság – bárki jöhet-mehet ezen a testen -, a másik pedig a szexuális elzárkózás – senkit nem engedek be ide.

Szavak – A legalapvetőbb határjelölő: „NEM”

Szavainkkal biztonságos kerítéseket építhetünk ki. A legalapvetőbb határjelölő szó a nem. Ez a szó tudomására hozza másoknak, hogy tőlük különállóként létezünk és saját irányításunk alatt állunk. Határt szab a bántalmazó magatartásnak, a helytelen bánásmódnak, tudomására hozza a másik embernek, hogy meddig jöhet, és hogy mi meddig vagyunk hajlandók felé menni.

Alapjában véve két dolgot kell megtanulnunk: igent és nemet mondani. Ez ránézésre könnyűnek tűnhet, de tapasztalatom szerint az egyik legnehezebb feladat sokunk számára. Az esetek nagy többségében sajnos a legtöbb ember arra mond igent, amire nem kéne és arra nemet, amire meg igent kéne.

A nem szó kimondása konfrontációval jár, emiatt is okoz akkora nehézséget a megtanulása és rendszeres használata. A gyenge határokkal rendelkező emberek szinte képtelenek nemet mondani a mások felől érkező irányításnak, nyomásnak, követelésnek vagy kérésnek. Úgy érzik, ha valakinek nemet mondanak, azzal veszélyeztetik a kapcsolatukat, ezért passzívan alkalmazkodnak, belülről azonban neheztelnek.

Szavainkkal közöljük érzéseinket, szándékainkat, szükségleteinket, vágyainkat, vagy azt, hogy mit nem szeretünk – így jelöljük ki saját birtokunk határait. Ha mindezeket nem tesszük egyértelművé, nem várhatjuk másoktól, hogy tiszteletben tartsák azokat. Szavaink mások tudomására hozzák, hogy kik vagyunk, hol állunk, milyen szabályok működnek a saját területünkön belül, mit nem tartunk elfogadhatónak egy kapcsolatban.

Személyiségünk belső egysége, azaz integritása az önmagunkkal szembeni őszinteségen alapul. Sokan még a saját belső igazságunkkal sem vagyunk tisztában, a másokkal való őszinteség pedig ebből tud csak fakadni.

Byron Katie Munka Alapcsomag + Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagaddal és Másokkal Tréning, 2015. június 27-28.

Fizikai távolság

Határaink tiszteletben tartása néha azt kívánja, hogy kilépjünk bizonyos helyzetekből. Erre egyrészt azért lehet szükségünk, hogy fizikailag, érzelmileg és lelkileg feltöltődjünk, másrészt azért, mert határaink „végéhez” érkeztünk.

Előfordul, hogy csak úgy tudunk biztonságos helyet teremteni magunknak olyan emberektől, akik határainkat átlépve fájdalmat okoznak nekünk, hogy fizikailag távol tartjuk magunkat tőlük. Eltávolodásunk figyelmeztetést jelenthet annak a személynek, akitől távolságot tartunk, és a kapcsolat elvesztésének veszélye viselkedésének megváltoztatására késztetheti.

A bántalmazó kapcsolatok esetében gyakran az eltávolodás az egyetlen módja annak, hogy határainknak érvényt szerezzünk, és tisztán láthassunk önmagunk és a kapcsolat vonatkozásában.

Idő

Az együtt töltött idő megvonása vagy korlátozása szintén segíthet abban, hogy visszanyerjük rendelkezési jogunkat saját birtokunk felett. Azoknak a felnőtteknek például, akik még nem szakadtak el szüleiktől sem lelkileg, sem érzelmileg, külön töltött időre van szükségük. Egész életüket szüleik gondoskodása alatt élték, és még felnőttként is félnek attól, hogy változtassanak. Szükségük van arra, hogy a régi határokat felszámolják, és újakat jelöljenek ki – ami szüleik számára eleinte elidegenedésnek tűnhet. A külön töltött idő azonban általában javítja a szülőkkel való kapcsolatot.

Érzelmi távolság

Az érzelmi eltávolodás átmeneti határ, amire azoknak lehet szükségük, akik bántalmazást szenvedtek el. Lehetőséget kell kapniuk arra, hogy biztonságban érezhessék magukat, és érzelmileg megnyugodhassanak, kiengedhessenek.

A bántalmazás semmilyen formájával nem egyezhetünk ki. A bántalmazott félnek addig kell várni a kapcsolat folytatásával, amíg a változás valódi jelei mutatkoznak. A bántalmazó fél így lehetőséget kap arra, hogy szembenézzen a problémával és lépéseket tegyen a változás érdekében. Sokan a megbocsátás nevében túl hamar megbíznak a másikban, és nem győződnek meg arról, hogy tényleg megváltozott-e.

Mások segítsége / Támogató csoportok

Szükségünk lehet mások segítségére ahhoz, hogy kijelöljük és megtartsuk határainkat. Az érzelmi zsarolásnak, irányításnak vagy bántalmazásnak kitett emberek gyakran csak egy támogató csoport segítségével képesek határokat szabni. Támogat csoportjuk erőt ad nekik ahhoz, hogy életükben először képesek legyenek nemet mondani a bántalmazásra vagy irányításra.

Két okból is szükségünk lehet mások segítségére ahhoz, hogy kijelöljük határainkat. Az egyik az, hogy az életben a kapcsolatokra van a legalapvetőbb szükségünk. Sokan hajlandók szenvedni azért, hogy megtartsanak egy kapcsolatot, és inkább hagyják, hogy kihasználják őket, mintsem megkockáztassák a kapcsolat elvesztését. Attól félnek, hogy ha határokat jelölnek ki, senki sem fogja őket szeretni.

Gyakran a támogató csoportban ismerik fel, hogy bántalmazó partnerük nem az egyetlen szeretetforrás az életükben, és csoporttársaik támogatásából merítenek erőt ahhoz, hogy kialakítsák a határaikat. Nincsenek többé egyedül, erőt ad nekik a másokkal való közösség.

Másrészt azért is szükségünk van másokra, hogy új indíttatásokat és ismereteket szerezzünk. Sokan azt tanultuk családi és társadalmi környezetünkben, hogy a határok kijelölése gonosz és önző dolog. Az ilyen embereknek támogatásra van szükségük ahhoz, hogy le tudják küzdeni bűntudatukat, melyet az a belső hang táplál, amely a régi hazugságokat hajtogatja, és gúzsba köti az életüket. Fontos, hogy határaink meghúzása nem történhet légüres térben; ehhez mások segítő közreműködésére van szükségünk.

Következmények

A „birtokháborításnak” megvannak a következményei. A „Tilos az átjárás” feliratú táblák arra figyelmeztetnek, hogy arra, aki átlépi a határokat, büntetés vár. Saját határaink megerősítését szolgálja, ha a fentiekhez hasonlóan világossá tesszük megszegésük következményeit. Hány házasságot meg lehetne menteni, ha az egyik fél kitartóan ragaszkodna ahhoz, hogy „Ha nem hagyod abba az ivást/ Ha éjszaka jársz haza/ Ha verekszel/ Ha kiabálsz a gyerekkel – akkor elmegyek, és nem jövök vissza addig, amíg nem kezelteted magad”” És hány fiatal felnőtt élete vehetne pozitív fordulatot, ha szüleik tartanák magukat ahhoz, hogy „Nem adunk több pénzt, ha megint anélkül mondasz fel, hogy lenne másik állásod!” vagy „Nem lakhatsz nálunk, ha továbbra is drogot használsz a házunkban!”

A következmények jó „szögesdrótként” szolgálnak a kerítéseken. A határátlépés súlyosságára, valamint a magunk iránti tisztelet fontosságára figyelmeztetnek. Világosan jelzik mások számára, hogy ragaszkodunk egy bizonyos értékrendhez, és szükség esetén küzdeni is hajlandók vagyunk érte.

(Részlet Dr. Henry Cloud és dr. John Townsend: Határaink című könyvéből)

Ajánlom még elolvasásra ezt a bejegyzést: Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagaddal és Másokkal

És várlak szeretettel Nyári Tréningjeimen, ahol sok mindet tisztázhatsz, tudatosíthatsz és változtathatsz magadban a határaiddal kapcsolatosan is:

Byron Katie Munka Alapcsomag + Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagaddal és Másokkal Tréning, 2015. június 27-28. – A részletekért kattints ide.

Ha pedig mélyíteni szeretnéd a testből létezést, valódi érzelmi és gondolati önismeretre vágysz, figyelmedbe ajánlom Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait:

Tanulj Meg ÉREZNI – 3-napos Intenzív Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, aug. 28-30. (Megtalálhatatlan, Szorongás és Függőség Önvizsgálat) – A részletekért kattints ide, és görgess lentebb a feljövő oldalon.