A Veszteségfeldolgozás Gyakorlata Tréning, 2015. július 24. péntek

A Veszteségfeldolgozás Gyakorlata Tréning, 2015. július 24. péntek

Veszteségeink tudatosítása és feldolgozása, sebeink megfájása és begyógyítása alapvető feltétele annak, hogy az életben haladni és fejlődni tudjunk, tudatosabb döntéseket hozzunk, abbahagyjuk a régi minták ismételgetését, valamint a menekülést és a bujkálást.

Veszteségélményt rengeteg minden jelenthet már születésünktől kezdve: a számunkra fontos emberek halála, kapcsolatok vége, válás, szakítás, munkahely megszűnése, lakóhelyváltás, egészségünk, testi adottságaink, fiatalságunk, anyagi javaink, és bármilyen számunkra értékes, fontosságot jelentő dolog vagy elképzelés elveszítése. De ilyesmi lehet átvittebb értelemben a valamikor elvesztett önértékelésünk, önbecsülésünk, teljességérzetünk, az álmaink, vágyaink, vagy mindazon (érzelmi) szükségleteink, melyek betöltetlenül maradtak. Sokakban élnek idealizált képzetek a harmonikus családról, a sohanemvolt gyermekkorukról, a boldog életről, a problémamentes párkapcsolatról, a tökéletes testről – hogy csak néhány igen jellemzőt említsek -, melyek abszurd módon pont, hogy nehezítik az élet és önmagunk szeretetteli elfogadását. Érdekes módon még a megszokott hitrendszereinkhez is annyira ragaszkodunk tudattalanul, hogy nagyon érdemes lehet „átfájni” a tőlük való elszakadást, mikor rajtuk dolgozunk.

A SOHA NEM TELJESÜLT SZÜKSÉGLETEINK MEGGYÁSZOLÁSA: Szinte mindannyian úgy növünk fel, hogy számos ponton hiányt szenvednek legfontosabb emberi-fejlődési szükségleteink. Nem kapjuk meg azt a szeretetet, gondoskodást, figyelmet, elfogadást, értékelést, minőségi kapcsolódást és kommunikációt, amire annyira vágyakozunk. Sokunk aztán jó mélyre eltemeti ezeket a vágyakat magában, így próbálva gyógyítani a hiány okozta fájdalmát - szinte elfelejtkezik arról, hogy neki vannak szükségletei, sőt akár büszke is arra, hogy milyen jól elvan ő egyedül az életben, mások szeretete, figyelme és minőségi kapcsolatok nélkül. Jó kis önátverés. A másik végponton pedig egész életünket azzal töltjük, hogy a körülöttünk élő emberekből - párunkból, gyerekeinkből, barátainkból, munkatársainkból - próbáljuk kicsikarni mindazt, amit gyerekkorunkban nem kaphattunk meg. Egyik sem megoldás, mert fenntartja a hiányt, és manipulációhoz, játszmákhoz, akár függőségekhez, és őszintétlen kapcsolatokhoz vezet. A megoldáshoz nagyban hozzájárul a nem teljesült szükségleteink meggyászolása, megfájása. Enélkül nehéz tovább lépni az életben. Várlak szeretettel, ha magadra ismersz bármelyik működésben.

Amikor elveszítünk valami számunkra fontosat, érzelmek egész sora bukkan fel bennünk, hogy elvégezhesse a „feladatát”. Dolgunk akad ilyenkor a dühvel, az ellenállással, a tehetetlenséggel, a bűntudattal, a bánattal/szomorúsággal. Mivel ezeket az érzelmeket sosem tanulhattuk meg a maguk teljességében átélni, átérezni, feldolgozni, illetve általában fogalmunk sincs, mihez kezdjünk a veszteségek okozta érzelmi fájdalmunkkal, rendszerint elkerülő- és menekülő utakkal próbálkozunk. „Erősnek” mutatjuk magunkat, a munkánkba menekülünk, rögtön új párkapcsolatba ugrunk fejest, ezerféle dologgal, neadjisten függőségekkel vonjuk el a figyelmet a fájdalmas és nehéz érzéseinkről. Nemhogy keresnénk az önmagunkkal való gyógyító kapcsolódást, hanem épp az ellenkező irányba rohanunk.

A megoldás azonban nem az elkerülésben, hanem a megélésben van. Így a seb szépen ki tud tisztulni és be tud gyógyulni, s nem fog felszakadva még sajgóbban fájni.

Az utóbbi évek sok csoportos és egyéni konzultációs tapasztalatából mostanra összeállt egy olyan veszteségfeldolgozó folyamat bennem, melyet nagy örömmel osztok meg Veletek. Ennek része az érzelmek átélése és a kapcsolódó hiedelmek feldolgozása, illetve párban végezhető ún. megszemélyesítések, amikor konkrétan találkozunk veszteségünk tárgyával. És még más elemek is szerepelnek benne, melyek igen intenzívvé teszik ezt az integrált gyakorlatot.

A tréning során sokat gyakorlunk, párban is dolgozunk majd. Mindenkinek lesz lehetősége megtapasztalni a folyamatot, és utána akár önállóan folytatni veszteségeinek feldolgozását.

Részvételi díj: 14.000Ft (alanyi ÁFA-mentes, a tanfolyam díjáról Oktatás címén kerül számla kiállításra)

(Ha a július 25-26-i Megmutatom-Átadom Haladó Tréningen is szeretnél részt venni, a 3 nap díja összesen 32.000Ft.)

Jelentkezési határidő: 2 hely maradt

Létszám korlátozva: 12 fő

Helyszín: Független Pedagógiai Intézet, Budapest, II. Frankel Leó út

Jelentkezés emailben: andi.oravecz@gmail.com (küldj telefonszámot is)

Várlak szeretettel.

Egy korábbi bejegyzésben írtam Katica történetéről, aki a kisfiát veszítette el. Érdemes elolvasni, itt találod: A gödör mélyéről vissza az életbe - Katica története

A további Aktuális Tréningeket is figyelmedbe ajánlom.