2015. június 30., kedd

Csodás Emberek Tapasztalatai. Köszönöm.



Örömmel osztok meg itt néhány friss visszajelzést tanfolyami és egyéni konzultációs résztvevőktől, Csodás Emberektől. Köszönöm a nyitottságotokat, bizalmatokat, őszinteségeteket, sebezhetőségeteket, önmagatokra figyeléseteket. Hálás vagyok minden Találkozásért. 


SZERETETTELJES ODAFORDULÁS ÖNMAGAMHOZ

Szia, Kedves Andi!

Szeretném Veled megosztani, hogy mit is jelent számomra az, amit kaptam Tőled a tréningeken és az egyéni konzultációkon.

Hosszú évek óta keresem a módját annak, hogy hogyan is lehetne jobbá tenni életünket. Mire Hozzád eljutottam, volt már a tarsolyomban stressz-oldó és átalakító, okokat feltáró technika, egy egész könyvtáram az elengedés, az önszeretet, önismeret fontosságáról és módjáról, de...

...ez a fajta szívemet-lelkemet átjáró nyugalom csak Neked köszönhetően ért el hozzám!

Amit eddigi nagy igyekezetemben kihagytam az életemből: egy szeretetteljes odafordulás, belemerülés, kapcsolódás azzal a részemmel, amiről mostanáig úgy gondolkodtam, hogy szégyellnivaló, eltüntetnivaló, hibás megnyilvánulás. 

Milyen furcsa is: elméletben tudni véljük a dolgokat, a gyakorlati részénél pedig megtorpanunk! Adjuk és kapjuk a tanácsokat: „Lépj túl rajta!” „El kéne már engedni a múltat!” „Jobban kéne szeretned magad!” „El kéne fogadnod magad!” „Pozitívan kellene gondolkodni!”

Mindeközben a lényegről megfeledkezünk. Tudhatjuk, hogy mi az oka, honnan ered, hova tart, hogyan kellene lennie. Amit nem tudunk, az az, hogy MI IS AZ valójában

Az élő és online tréningjeiden, illetve az egyéni konzultációkon esélyem sem volt fenntartani tovább az ellenállást, melyet a negatívnak titulált érzelmeim felé gyakoroltam eddig.

Neked köszönhetően végre bekukkantottam magamhoz, és megkérdeztem ott bent: „Hello! Mizujs?” Azóta is kukucskálok, vizsgálódom, megélem és megengedem, megismerem, szeretem, elfogadom, ismerősként üdvözlöm.

Varázslatos érzés. 
Szeretetteljes és megnyugtató!
Ez az az érzés, amire mindig is vártam!

Köszönöm Neked! Puszi, G.




NEM TUD NEM SZÉP LENNI

Szia Andi!

Hogy milyen volt?
...mint amikor felülsz a hullámvasútra,és nem tudod eldönteni, hogy az emelkedő vagy a lejtő a félelmetesebb, de élvezed, és néha sikítasz.
...mint amikor az elvarázsolt kastélyban vagy, és nem tudhatod ,hogy melyik teremből éppen miféle szörnyek akarnak rád ugrani, egyszerre félelmetes és izgalmas.
...mint amikor kinyitod tavasszal az ablakot, és lágy szellő lengedezteti a függönyt, és élvezed, ahogy arcodra süt a nap.
...mint amikor szerelmes vagy, és minden csodás,és lebegsz.
..mint amikor teljes erővel becsapódsz a földbe, és érzed a határaidat és korlátaidat, és nyalogatod a sebeidet.
...mint amikor repülni tanul egy madárfióka, de még bizonytalan, de csinálja.
...mint amikor remegve várod, hogy végre valaki megmentsen.

Aztán rájössz, hogy nincs kit-mit megmenteni... Felülsz a hullámvasútra, és észreveszed, hogy a lejtő milyen izgalmas… hogy azt szereted benne, ami éppen van... hogy élvezed, ha süt a nap, és azt is, ha esik az eső... hogy minden változik, és Te magad vagy a változás... és csak megpihensz, mert már éppen eleget küzdöttél és harcoltál, és közben elfelejtettél élni, és élvezni az életet...

Hát most élvezem azt, ami van... Szeretem, ha folyik a könnyem, szeretem, ha nevetek, szeretek 30 év után odabújni a páromhoz, jó éjt puszit adni, reggeli kávét ágyba vinni. Szeretek dühöngeni, káromkodni, csúnyán beszélni. Szeretek simogatni, ölelni.

És ha éppen nem szeretek, akkor csak leülök, megpihenek, vizsgálódok. Mondok egy „hello”-t az ősöknek, és csak belebújok, megsimogatom... Mert olyan szép... Nem tud nem szép lenni.

HÁT ILYEN VOLT J

U: Talán az írói vénám is előbukkant az elvarázsolt kastély valamelyik terméből. J

Pusszantás. (J.)


MENEKÜLÉS HELYETT A JÖVŐBEN, A JELENBEN
Nagyon KÖSZÖNÖM a tegnapi egyéni boncolást... Huhuuh ez volt eddig a legkeményebb, és nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy végigvittél az úgy tűnik egyik legnagyobb belső akadályomon, és most már szembenézve és kicsit megbarátkozva vele másképp alakítom a dolgaimat. A menekülés helyett a jövőben, jelenben! (R.)

ÜRES KÉZZEL, ZÁRT SZÍVVEL MÉG SOSEM JÖTTEM EL ANDITÓL
Határaink márpedig vannak, akár meghúzzuk azokat a vonalakat, akár nem. És mindig lesz olyan a környezetünkben, aki útlevél nélkül közlekedne. J Ha valakinek esetleg problémát jelentene a saját határainak felismerése, meghúzása, betartása, bátran ajánlom Oravecz Andi bármely tanfolyamát. Üres kézzel, zárt szívvel még sosem jöttem el Tőle. (Sz.)

NAGYON HASZNOS SZÁMOMRA
 Drága, Andi! Köszönöm a mai írást, nagyon jó. Az értékelésem szeretném kifejezni a munkádért, ha csak így szóban is.  Látom, finomítasz, csiszolsz a blogon. Tetszik! Nem felejtem el, amit értem tettél, és ami által „több” lehettem. Bár nem mélyülök olyan szinten, mint esetleg lehetne, de nagyon hasznos számomra a négy kérdés gyakorlása és a testi érzeteim figyelése. Köszönöm. Puszillak.

KÖSZÖNÖM, ÉS SZERETLEK
Röviden: sokat gondolok Rád, a csoportra és nincs rá elég jó kifejezés, amivel leírható az a dolog, amit az általad közvetített Munka és egyéb más technikák által felszabadítódik, könnyűvé téve ezt az életet... A legtöbb, amit írhatok: KÖSZÖNÖM! És SZERETLEK a szó legnemesebb értelmében.

HA FIGYELEK, AKKOR JÖHET A VÁLTOZÁS
Szia Andi! Először is köszönöm a kérést. Még mielőtt írtál megfogalmazódott bennem, hogy leírok neked néhány megfigyelést, de megjelent ezzel kapcsolatban a bizonytalanság is hogy vajon jó döntés-e ezeket elküldeni Neked, nincs-e terhedre, stb. Aztán félretettem a dolgot és utána írtál. Kezdem a döntésekkel. Úgy látszik, hogy egyre nagyobb szerepet kap a felelősség a testem iránt. Az hogy hónapok óta végre könnyedén felvettem a telefont és felhívtam a háziorvost amiatt, hogy szeretném tudni, hogy mi is van a testemmel mostanság úgy orvosi szemmel az számomra egy fontos lépés volt. Egy másik tapasztalás tegnap volt, amikor a párommal végigbicikliztünk a klinika területén, ahol tavaly Anyukám feküdt. Természetesen eszembe jutott az élmény, de olyan józan maradtam. A párkapcsolatban azt veszem észre, hogy a párom egyre inkább ki meri mutatni az érzéseit, többet szeretget. Nagy téma még nálam az evés. Van, hogy észreveszem a szellemképet, felteszem a kérdést, és jön az oldódás. A hétvége óta éppen visszaesést tapasztalok: nassoltam, túlettem magam. Ott van azonban annak a tudása, hogy ha figyelek, akkor jöhet a változás. Mindent nagyon köszönök! Ragyogó napokat! (R.)


Szeretettel várlak a közeljövő ÖnMunka tréningjein, az érzelmi és gondolati öngyógyítás és önfelnevelés témájában.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése