Azt Akarom, Hogy a Párom Monogám Legyen – Igaz Ez?

„Az életben csak három dolgot tudunk csinálni: ülünk, állunk, vagy vízszintesen fekszünk. Ennyi. Minden más történet. Az élet nem nehéz; a gondolkodásod teszi azzá. Ebből ered a boldogságod vagy a nyomorúságod. Kétféleképpen lehet ülni, állni vagy feküdni: vagy békében csinálod, vagy pedig feszültséggel telve. Ha nem tetszik, ahol éppen vagy, arra invitállak, hogy vizsgáld meg a hiedelmeidet.” (Byron Katie)

Ma egy Katie-féle Önvizsgálat fordítás-átiratát ajánlom figyelmetekbe. A téma sokaknak darázsfészek, ezért kérlek, ha olvasás közben bármikor felháborodnál, vagy el akarnál menekülni, ne tedd. Olvasd végig a Munkát, majd pedig a bejegyzés végén a témában ajánlott más bejegyzéseket is. Ősi, begyepesedett fájdalom-hiedelmeinkről van itt is szó.

Ezt a Munkát a most hétvégi Férfi/Nő/Párkapcsolat Tematikus Tréningünk bemelegítőjének is szánom. Holnap élőben folytatjuk, Fiúk-Lányok! :)

Arra Van Szükségem, Hogy Charlie Monogám Legyen

Katie: Édesem, olvasd fel, amit írtál.

Ellen: Haragszom Charlie-ra, mert egy másik nőbe szerelmes. Tizenöt éve folyton vannak viszonyai. Csak akkor lehetek vele, ha elfogadom, hogy bármikor újabb viszonyba kezdhet. Azt akarom, hogy Charlie felismerje, mit művel, és ne higgye többé azt, hogy komoly kapcsolatban lenni valakivel és közben viszonyt folytatni más nőkkel normális dolog.

Katie: Nos, Aranyosom, „Arra van szükséged, hogy Charlie monogám legyen” – igaz ez?

Ellen: Nem. Asszem, ez nagyon unalmas lenne.

Katie: Vagyis neki is megvan a tökéletes partnere, és neked is megvan a tökéletes partnered. Hogyan reagálsz, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy „Azt akarom, monogám legyen,” ő pedig tizenöt éve nem az?

Ellen: Nagyon frusztrált leszek. Mindenfélékkel próbálkozom. Próbálok nyitott lenni és kedves, rejtegetem a féltékenységemet, és azt mondogatom neki, hogy nincs semmi baj, én rendben vagyok ezzel az egésszel. Vagy kiborulok és sikítozom, vagy különböző módokon manipulálom őt.

Katie: Tehát akkor az a gondolat, hogy „Azt akarom, monogám legyen” békességet vagy feszültséget hoz az életedbe?

Ellen: Feszültséget.

Katie: Találsz feszültségmentes okot a gondolat megtartására? Amennyiben a békét keresed, keress csak egyetlen békés okot ennek a hiedelemnek a megtartására.

Ellen: Nincs ilyen.

Katie: Egyetlen egy sem? Akkor kérlek, csukd be a szemed, és lásd magad az elmúlt 15 évben, lásd a ti közös életeteket: Charlie jön és megy. Kérlek, nézd meg a vele élt életedet a gondolat nélkül, hogy „Azt akarom, monogám legyen.” Ki lennél a gondolat nélkül?

Ellen: Élvezném, amikor engem szeretve jön hozzám.

Katie: Nézd tovább. Mi mást látsz még a gondolat nélkül, hogy „Azt akarom, monogám legyen”? Nézegesd az életedet, nézegesd az ő életét.

Ellen: Nagyszerű életünk van. Asszem, attól félek, hogy ha megint viszonyba kezd, nem fog többé visszajönni hozzám.

Katie: Én ezt a gondolatot leírnám, és később megMunkáznám. „Nem fog visszajönni hozzám.” Alaposan megkérdőjelezném. Tehát, akkor „Azt akarom, hogy monogám legyen” – fordítsd meg.

Ellen: Nem akarom, hogy monogám legyen.

Katie: Most pedig keress egy példát arra, miért is jobb az életed úgy, hogy ő nem monogám.

Ellen: Sok példám van! Nézzük csak. Rajta tart az önmegfigyelésen, a gondolataim figyelésén. És nem unalmas így az élet. És amikor visszajön, mindig sokkal szeretetteljesebb velem.

Katie: És miért jobb Charlie élete attól, hogy nem monogám? Olyasmikre gondolok, amiért hálás vagy. Olyasmikre, amiket szeretsz az ő életében.

Ellen: Nem tudom. Ez az ő dolga. Nem látok bele az ő fejébe! Hogy érted?

Katie: Olyasmikre, amik neki és neked is előnyösek.

Ellen: Óóó, hát nem un meg engem!

Katie: Igen, és ha ezt tudod, akkor nem veszekszel vele, amikor elmegy.

Ellen: Hmm. Ez így tényleg jobb neki.

Katie: Igen, mivel az ő élete nem monogám, ő így él. Azt teszi, amit már tizenöt éve tesz, te pedig újra meg újra visszafogadod az életedbe, amiből azt szűröm le, hogy igazából te rendben vagy azzal, hogy ő nem monogám. Csak átvered magad, hazudsz mindkettőtöknek, amikor azt mondod, hogy ez így nincs rendben, és ennek a fájdalmát érzékelitek mindketten. Kérlek, olvasd fel a következő mondatot, amit írtál.

Ellen: Azt akarom, hogy jöjjön rá, miért van szüksége egynél több nőre érzelmileg és szexuálisan is.

Katie: Aha. Fordítsd meg!

Ellen: Azt akarom, hogy én jöjjek rá, miért van szüksége Charlie-nak egynél több nőre.

Katie: Kérdezd meg tőle! [Szünet – Keresi Charlie-t a szemével a közönség soraiban] [Charlie-hoz] Miért van szükséged egynél több nőre az Ellennel való tizenötéves kapcsolatodban? Miért jobb neked, ha nem vagy monogám? [Ellenhez] Ezekre a kérdésekre szeretnél választ?

Charlie: Így élvezetesebb az élet.

Katie [Ellen-hez]: Kérlek, nézz bele Charlie szemébe, Édesem. Te akartad tudni. És megkaptad a választ.

Charlie: És van itt még más is. Azt találtam, hogy amikor egy nőre korlátozom magam, az olyan, mintha egy ketrecben élnék… Olyasmi, hogy nem is szeretem magam, amikor csak egy nővel vagyok, az nem én vagyok. Azt érzem, hogy amikor megtagadom magamtól a másokra való nyitottságot, és ebbe a szexualitás is beletartozik… akkor valami számomra teljesen természetes dolgot tagadok meg. Kipróbáltam a monogámiát, de nem működött számomra. És észrevettem, hogy büntettem azt a nőt, akivel épp kapcsolatban voltam, mert őt okoltam azért, hogy nem élhetek olyan életet, amilyet szeretnék, őt okoltam a saját döntéseimért. És azzal is tisztában vagyok, hogy itt olyan identitásaim rejtőznek, melyeket érdemes lesz szemügyre vennem.

Katie [Ellen-hez]: Édesem, ez a válasz a kérdésedre. Akár meg is köszönheted neki. Charlie-nak semmi veszítenivalója nincs. Te elfogadod, hogy viszonyai vannak, és mindig ott vagy számára. Te vagy az ő tökéletes partnere. Ez nem helyes vagy helytelen; csupán csak működik, immár tizenöt éve.

Ellen: Igen, és néhány hónappal ezelőtt valami megváltozott.

Katie: Értem, Kincsem, és most még maradjunk ennél a Munkánál.

Ellen: Jó.

Katie: „Azt akarom, hogy monogám legyen” – fordítsd meg. Önmagadra.

Ellen: Azt akarom, hogy én legyek monogám.

Katie: Érezd át mélyen ezt a megfordítást. Hisz te nem vagy magaddal monogám, amikor azt hiszed, hogy monogám férfira van szükséged, pedig tizenöt éve nem ilyennel élsz. Érthető ez?

Ellen: Igen.

Katie: Olvasd tovább, amit írtál.

Ellen: Azt akarom, hogy hagyja abba más nők hajkurászását.

Katie: Fordítsd meg!

Ellen: Azt akarom, hogy én hagyjam abba Charlie hajkurászását?

Katie: Ő a nőket hajkurássza, te pedig őt. Pont az csinálod, amit ő. És nem hallottam, hogy olyasmit mondott volna, hogy hajkurássza a nőket. Ez egy újabb hiedelmed. Később megkérdezheted tőle, igaz-e az, hogy hajkurássza a nőket. Most annyit tudunk, hogy nem hajkurássza őket, hanem a nők nem futnak el tőle. Mi a következő állításod?

Ellen: Azt akarom, hogy Charlie legyen egyértelmű, és ne küldjön felém félreérthető üzeneteket.

Katie: Fordítsd meg.

Ellen: Azt akarom, hogy én legyek egyértelmű, és ne küldjek felé félreérthető üzeneteket.

Katie: És magadnak se küldj többé félreérthető üzeneteket, Édeském. Hisz azt mondod, hogy a nem monogám élete nem elfogadható számodra, mikor a valóságban így élsz tizenöt éve.

Ellen: Azért írtam le ezt az egészet, mert egy ponton nagyon össze vagyok zavarodva, és nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Két hónappal ezelőtt valami megváltozott, amikor is kijelentettem, hogy csinálhat, amit akar, de én már soha többé nem leszek ott számára. És azóta nem is szexel azzal a másik nővel, akibe szerelmes, és… Folyton azt hajtogatja, hogy engem is szeret, meg a másik nőt is. És ettől egy kicsit összezavarodtam.

Katie: Értem. És szerinted mit tehet Charlie ez ügyben? Őt is szereti, és téged is szeret. Édesem, úgy látom, az a gondolat bánt téged a legjobban, hogy nem fog visszajönni. Nézzük, mi történik, ha ő továbbra is szexel a másik nővel, te pedig közben azt hiszed, hogy „Nem jön vissza.” Teljesen biztos lehetsz benne, hogy nem jön vissza?

Ellen: Nem.

Katie: És mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Hogyan reagálsz, mi zajlik benned?

Ellen: Nagyon féltékeny vagyok. És nagyon-nagyon dühös.

Katie: Szeretném, ha beazonosítanád, pontosan mit, hol érzel. Elhiszed a gondolatot, máris látod a képeket, a filmet a fejedben, amik kiváltják és fenntartják az érzelmeidet és az érzéseidet. Mi történik a testedben, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy „Nem fog visszajönni”? Hol érzed a testedben? Mi zajlik benned érzelmi szinten? Mennyire intenzívek ezek az érzések?

Ellen: Összeszorul a torkom, és sokszor itt elöl, az egész elülső felem fáj.

Katie: Csukd be a szemedet, és még folytasd a leírását.

Ellen: Hmm… Tehetetlenséget érzek, semmit nem tudok tenni, hogy a dolog megváltozzon… És azok a képek jönnek föl, hogy az apukám jobban szerette a húgomat, mint engem.

Katie [a közönséghez]: Valaki írja le ezt a hiedelmet Ellen számára, hogy majd később meg tudja kérdőjelezni. „Az apukám jobban szerette a húgomat, mint engem.” [Ellenhez]: Most pedig, Kedves, még tartsd csukva a szemed. Képzeld el az életedet, amikor Charlie épp elmegy, a gondolat nélkül, hogy „Nem fog visszajönni.”

Ellen: Nagyon nyugodt lennék. Ha tudnám, hogy mindig, örökké vissza fog jönni hozzám…

Katie: És ha semmit nem tudsz tudni, sem így, sem úgy, hogyan éled az életed a gondolat nélkül, hogy „Nem fog visszajönni”? Nézd meg az életed, nézd meg, hogyan élsz a gondolat nélkül.

Ellen: Hmm. Nehéz elképzelni…

Katie: Igen. Akkor, kérlek, üldögélj ebben egy kicsit, én pedig elvégzem a saját Munkámat. Elképzelem magamat, miközben Stephen elment. Ki lennék a gondolat nélkül, hogy „Nem fog visszajönni”? Látom magamat, ahogy kimegyek a piacra, elmosogatom az edényeket, élem az életemet…

Ellen: Most már értem.

Katie: A gondolattal vagy nélküle, mindenképp van egy életed. És amikor elmegy, az életedet éled, akár tudod, hogy vissza fog-e jönni, akár nem. Ettől függetlenül te egyszerűen csak elmosogatsz, elmész bevásárolni, csak nincs ott a gondolat. És akkor hol tud probléma lenni? Kétféle módon mosogathatunk vagy vásárolhatunk. Az egyik frusztráltan, a másik békésen, és ez csakis attól függ, elhisszük-e a fejünkben levő gondolatokat.

Ellen: Köszönöm.

Katie: Nagyon szívesen. Még fordítsd meg, azt, hogy „Nem fog visszajönni.”

Ellen: Vissza fog jönni? Talán…

Katie: Csupán tizenöt éve folyton. [A közönség nevet.] „Nem fog visszajönni” – találsz másik megfordítást?

Ellen: Igen. Én nem jövök vissza önmagamhoz, amikor ő elmegy.

Katie: Igen, gondolatban te is vele mész a viszonyába, és senki nem marad itt, hogy a te életedet élje! Gondolatban hármatok van ott, és senki nincs itt neked, aki kimegy a piacra. És két alma helyett csak egyet veszel…

Ellen [nevetve]: Nagyon éhesen szokott hazajönni.

Katie: Köszönöm, Édesem.

Ellen: Köszönöm, Katie.

„Tegyük fel, hogy a férjem szerelmi viszonyt folytat egy másik nővel, és ez nekem nem tetszik, akkor azt mondanám neki, „Kedvesem, megértem, hogy viszonyod van, és azt figyeltem meg, hogy amikor a másik nővel vagy, akkor valami bennem elkezd tőled eltávolodni. Nem tudom, mi ez, csak annyit tudok, hogy így van; ez a te tőlem való elmozdulásodat tükrözi, és szeretném, ha tudnál erről.” És aztán, ha még mindig folytatja a viszonyt, és szívesebben tölti az idejét egy másik nővel, megfigyelném magamban, ahogy eltávolodok tőle, és ha elhagynám, azt akkor sem haraggal tenném. Semmit nem tehetek azért, hogy vele maradjak, és semmit nem tehetek azért, hogy elváljak tőle. Nem én vagyok ennek a műsornak a rendezője. Vele maradhatok, vagy el is válhatok tőle a teljes szeretet állapotában, és átfuthatna a fejemen, Hát ez lenyűgöző; megígértük egymásnak, hogy mindig együtt maradunk, és most elválok tőle, és valószínűleg csak nevetnék, és örülnék, hogy megvan neki, amit akart, majd tovább lépnék, mert nincs bennem háború. Egy másik nő ugyanakkor úgy válik el a férjétől, hogy „Nem kellett volna viszonyt kezdenie”, „Megbántott”, „Nem is érdemel meg engem”, „Megszegte az ígéreteit”, „Szívtelen”. Az elmozdulás mindkét esetben ugyanolyan; az egyetlen különbség a történet. Az utazást mindkét esetben meg fogod tenni. A kérdés csupán annyi, hogyan távozol: rugdosódva és sikítozva, vagy pedig méltósággal, békében, nagylelkűen? Ezt most nem tudod diktálni, nem tudod megjátszani, nem tudsz spirituálissá vagy szeretettel telibbé válni. Légy csak őszinte, és kérdőjelezd meg a gondolataidat. Aztán, végül, amikor az ismerőseid azt mondják, „Ajj, de szörnyű ez a válás dolog”, azt válaszolhatod, „Megértem, hogy így látjátok, de nekem nem ez a tapasztalásom róla.” (Byron Katie)

NAGYON JÓK ezek a régebbi bejegyzések a témában. Ha nem olvastad őket, mindenképp tedd meg, ha igen, akkor is csudás lehet feleleveníteni őket:

A Páromnak Nem Kéne Hűtlennek Lennie

http://onmunka.blogspot.com/2011/03/hutlenseg-1-paromnak-nem-kene-hutlennek.html

Nekem Nem Kéne Hűtlennek Lennem

http://onmunka.blogspot.com/2011/03/hutlenseg-2-nekem-nem-kene-hutlennek.html