2011. november 22., kedd

Byron Katie Ébresztő Idézetek 2.


Egy újabb adag elgondolkoztató, megértést elősegítő, a megtapasztalásaitoknak „keretet adó”, útmutató idézetet gyűjtöttem szép batyuba. Katie szavai dőlt betűvel, idézőjelben olvashatók, és némelyik után az én tippjeim, kommentjeim, melyeket a Facebook zárt csoportunkban szoktam napi útravalónak adni. Itt most jó néhány napra való sorakozik, szép lassan érdemes magadba engedni őket. És újra meg újra visszatérni, mert már jövő héten máshogy fogod érteni. És mindig más fog éppen akkor mondani valamit, helyre rakni benned valamit. Ez már csak ilyen. :)

Amit még nem ismertél fel önmagadban, azt nem tudod megváltoztatni. Amint ráébredsz arra, amire eddig csukva volt a szemed, a változás magától történik meg.”
Ezt szoktam Nektek mondani, amikor kérdezitek, mit-hogyan csináljatok másképp. Amíg nem tudod, milyen tudatalatti motivációból csinálod úgy, ahogy, addig legfeljebb megerőszakolni tudod magad a felszínen, hogy ne úgy csináld. Majd csinálod ugyanazt valahol máshol, csak észre sem veszed. Ha azonban feltárulnak a tudattalan motivációid és megkérdőjelezed őket, akkor semmilyen erőfeszítést nem kell tenned azért, hogy másképp csináld. Másképp fog csinálódni, és nagy-nagy nyugalmad lesz benne, és csak ámulsz, hogy hogyan is lehetséges mindez. Csuda dolog ez!

„Ha ez a gyereked útja, pont Rád van szüksége szülőként, hogy végigmehessen rajta. Semmi sincs itt elromolva. Nincsenek hibák.”
Éljenek a gyerekek és a szülők! Mert pont egymásra van szükségünk, hogy mehessünk az Utunkon. Akinek nincs szülője, annak pont arra. Hiszen amid/akid nincsen, arra nincs szükséged. Vagyis pont arra van szükséged, hogy ne legyen, mert így „tartódsz” az utadon, és így fedezheted fel Önmagadat.

„Azt javaslom, hogy ne a tested meggyógyítása motiváljon a Munka végzésére. Az igazságért merülj magadba. Gyógyítsd meg az elmédet.”
Vagyis, ne legyen olyan elvárásod, hogy majd, ha 10 önvizsgálatot elvégzel a betegségeiddel kapcsolatban, akkor azok elmúlnak. A Munka nem adja be a derekát az elvárásainknak, oly bölcs tanár. Nehogy már úgy kapj meg bármit is, ahogy eddig is próbáltad az életben: erőszakkal. A motiváció itt=erőszak. Önmagam, a Valóság, és a Négy kérdés megerőszakolása. És ilyenkor nem kapod meg a megnyugvást. És persze ez minden más Munka-motivációnkra igaz. KÍVÁNCSISÁG, NYITOTTSÁG, LELKESEDÉS, ŐSZINTESÉG, JÁTÉKOSSÁG, ELVÁRÁSMENTESSÉG - ettől működik. Úgy, ahogy épp nálad kell működnie, nem pedig úgy, ahogy Te elképzeled.

Kérdés Katie-hez: „Teljesen maguk alá temetnek a hiedelmeim. Hogyan lesz valaha időm minden hiedelmemet megkérdőjelezni?” Katie válasza: „Ne izgasd magad azon, hogy mindegyiket vissza kell csinálnod. Mindig azt a hiedelmet vizsgáld meg, ami épp most stresszt okoz benned. Sosincs egynél több. Csináld vissza azt az egyet. Honnan tudom, melyik hiedelmemmel kell éppen dolgoznom? Onnan, hogy épp itt érkezik.”
Emellet jótanács: mindig a legerősebb érzelmi töltetűvel dolgozz. Javaslom az 1-10-ig beskálázást. És érdemes megvizsgálni azt a hiedelmet is, hogy „Soha nem leszek képes megszabadulni az összes hiedelmemtől.”

„A félelemnek csupán két oka van: az a gondolat, hogy elveszítesz valamit vagy az a gondolat, hogy nem kapod meg, amit akarsz.”
Ebben a mondatban minden benne van. Az egész életed. A szenvedésed ésa szabadságod.

„A családod a múltbeli hiedelmeid visszhangja.”

„Csak akkor tudsz nyitott lenni az életedet megváltoztató válaszokra, ha nem tudod, mit keresel.”

„Minden stresszes gondolat elválaszt téged tőlem. És önmagamtól.”

„Ha úgy gondolod, hogy a segítségedre kéne lennünk, légy segítségére önmagadnak (és másoknak).”

„Nem szégyenítettem meg a gondolataimat és nem is harcoltam velük. Megkérdőjeleztem őket, ők pedig nem harcoltak velem tovább és abbahagyták a megszégyenítésemet is.”

„Hogy mi a különbség az élvezet és az öröm között? Ohh... Fényévnyi! Több dimenziónyi! Az élvezet az ürességed kitöltésére tett kísérlet. Az öröm pedig az, ami vagy!”

„A béke félelmetesnek tűnik, mert nincs benne önmagad által gerjesztett adrenalin. Ki lennél a történeted nélkül?”

„Az egyetlen dolog, amitől félsz az a valótlanság, amit te magad találtál ki.”

„Vedd észre azt a pillanatot, amikor a szeretetet becseréled káoszra a mai nap folyamán. Az önvizsgálat segítségével visszatalálhatsz a szeretethez.”

„Életed minden szereplője a képzeleted szüleménye - még saját magad is.”

„Az élet egyszerű. Minden érted történik, nem pedig veled. Minden pontosan a megfelelő pillanatban történik, sem túl korán, sem túl későn. Nem kell, hogy ezt szeresd... csak épp sokkal könnyebb, ha így teszel.”

„A Munka megtisztulás. Ma is fürdesd meg az elmédet.”

„Ha valódi önvizsgálatot szeretnél tartani, ne a kérdésre válaszolj. Engedd meg, hogy a kérdésre kikívánkozó válasz felbukkanjon belőled.”

„A megvilágosulatlan elmének hinnie kell azért, hogy létezhessen, és így felébreszthesse az elhívőt arra, ami nincs, ami sosem volt, és ami sosem lehet.”

„A szabadság már most is a tiéd. Tárd ki az ajtódat előtte. Itt a kulcs: kérdezz, várj, halld meg a választ.”

„Kérdőjelezd meg és csináld vissza a félelmedet ma. Senki nem tudja ezt megtenni helyetted.”

„Hogyan őrzöd meg az egód épségét? Védekezéssel, természetesen.
Figyeld, mikor kezdesz el védekezni vagy magyarázkodni. Ha rajta kapod magad, tedd föl magadnak a kérdést: Mit védelmezek most olyan vehemensen? Majd figyeld, mi történik.

„Amikor üldögélsz és jön egy hatalmas felismerésed, szerinted ezzel vége a dolognak? Szerintem nem. A Munka elvégzése a folyamatnak csak a fele; a másik fele akkor történik meg, amikor a felismeréseid életre kelnek. Amíg a felismeréseid nem élnek cselekedetek formájában, addig nem teljesen a tieid.”
(Byron Katie)

3 megjegyzés:

  1. Drága Andi,
    köszönöm ezt a mai bejegyzést. Tudod azt hittem, hogy már motiváció nélkül csinálom a munkát, hogy az igazságot akarom, nem pedig eredményt. Tegnap rádöbbentem, hogy ez mennyire nincs így. Minden nap történik valami „apróság”, amitől teljesen bepánikolok. Ezek nem mindig rossz dolgok, lehet egy kedves email is, vagy bármi, de minden ami megzavarja a terveimet teljes kétségbeesésbe taszít. Ilyenkor meg próbálok szembenézni a dologgal, próbálok rájönni mitől is félek, megvizsgálom a gondolataimat, de mindig jönnek újak. Csak ma reggel jöttem rá, hogy nem az „apróságokkal” van a gond, hanem azzal, hogy én még mindig azt hiszem, hogy már nem itt kéne tartanom. Most már erősebbnek kéne lennem, nem kéne fennakadnom minden apróságon. Igen, azt hittem (bár nem tudtam róla, hogy azt hiszem), hogy ha szépen, ügyesen szembenézek a félelmeimmel, akkor majd egyre erősebb leszek, és nem fogok fennakadni minden szarságon. De fennakadok. Olyan nagyon haragudtam magamra, annyira gyűlöltem saját magamat ma reggel. Megvizsgáltam a fent leírt gondolataimat,de valahogy össze vagyok zavarodva. Akkor is van motiváció a munka mögött, ha már azt hiszem, hogy nincsen.

    Judit

    VálaszTörlés
  2. Drága Judit! Már az is fantasztikus, hogy észre tudod venni a motivációdat. Semmi probléma ezzel: észreveszed, és máris csinálhatod másképpen. Vagy nem. Ne haragudj magadra, ha még nem, pont itt tartasz. Ez egy folyamat: egyre hamarabb veszünk észre minden zavaró, bújkáló gondolatot, akár motivációt, mivel egyre nagyobb "távolság" van köztünk és a gondolataink között. Egyre kevésbé azonosulunk velük, így egyre nyilvánvalóbbá válnak, mintha csak egy képernyőre vetülnének ki előttünk. És az is egy folyamat, hogy egyre nyugodtabbak, békésebbek, elfogadóbbak vagyunk: ez megállíthatatlanul kúszik be az életünkbe, szinte észrevétlenül zajlik. Ezért is érdemes időnként leülni és megvizsgálni, mi minden változott már bennem azóta, hogy elkezdtem megkérdőjelezni a stresszes, zavaró gondolataimat? Így észre vehetem, hogy mennyi minden már teljesen természetesen másképp csinálódik, mint régebben. És épp ott tartok, ahol. :)
    Szeretettel ölellek, Andi

    VálaszTörlés
  3. "Amit még nem ismertél fel Magadban,azt nem tudod megváltoztatni"
    SAJÁT PÉLDÁM:
    Egy nap csúnya veszekedés a nővéremmel.A szóváltás közepette gondolt egyet,és rám támadt.Pontosabban megfogta az arcomat,és hátra lökött. :-D
    Abban a pillanatban felvillant egy gyerekkori kép a fejemben,amikor Anyum 'támadt'rám,ugyanazzal a mozdulattal,arckifejezéssel,mint a nővérem.Nagyon megijedtem a nővérem reakciójától,nem számítottam rá.
    Ami a lényeg,h utólag rájöttem,h hálás vagyok a tesómnak,amiért így viselkedett,mert óriási változás ment végbe bennem.
    Tudatosult bennem,h én ugyanígy viselkedem a gyerekeimmel.Vagyis nagyon gyakoriak voltak a popsira verések,és a dührohamaim.Ugyanazzal az arckifejezést használtam a dühöngéskor,mint anyum,és nővérem.
    Szóval a dulakodás óta megszűntek a dührohamok,és a gyerekekre való kezet emelések,teljesen magától. :-)
    Hihetetlen hatással volt rám az a pillanat,mikor bevillant a kép a fejemben,és az azt kísérő ijedtség.
    Köszönet a nővéremnek! :-)
    Judit

    VálaszTörlés