Mivel nagy népszerűségnek örvendenek a Jeff Fosteres bejegyzések, gyűjtöttem még egy adag Jeff szösszenet a múlt heti után, most Olajos Zsolt fordításában. Zsoltinak hálás köszönet a munkájáért.
AZ ELFOGADÁS MOZIVÁSZNA
Mindegy mi történik egy filmben, a mozivászonra nincs hatással, az ugyanolyan marad. A főhős öregszik, a mozivászon nem. Ahogy az idő múlik a vásznon, az idő sosem múlik a vászon számára. Amikor a főhős meghal, a vászon tovább él, és még csak nem is kisebb vagy gyűröttebb. Amikor a filmnek vége, a vászon maga nem hal meg, hanem a következő filmnek ad otthont – egy vígjátéknak, egy horrornak, egy romantikus drámának, egy 1912-es némafilmnek, vagy egy 2014-es 3D-s mozinak – bárminek, ami épp jön. A vászon feltétel nélkül mindet elfogadja – azt is, ha van film, és azt is, ha nincs. A vászon sosem harcol a filmmel, se nem ragaszkodik hozzá, így van kitalálva, ez a természete. Nincs neve, kora, nincs önálló identitása, de az összes identitásnak megengedi, hogy megmutassák és eljátsszák magukat. Semmit nem kér cserébe. Ritkán értékeljük őt, sokszor nem is vesszük észre, pedig abszolút szükséges az élet táncához. A vászon maga a tiszta szeretet, a tiszta elfogadás ellenállás nélkül. Ez vagy Te. (Jeff Foster)
GYÓGYÍTÓ FÉLTÉKENYSÉG
"Ezt valószínűleg nehéz lesz olvasnod: a féltékenység nem a másik személyről, hanem mindig RÓLAD szól - a figyelmen kívül hagyott, nem értékelt, nem érzékelt és nem szeretett érzéseidről, és mindennek a legmélyén, a mások kontrollálására (mit csinálnak, mit szeretnének, ki szereti őket) irányuló frusztrált vágyadról, és végső soron, az Univerzum kontrollálására vonatkozó késztetésedről. Aúú, ez aztán erős gyógyszer. A féltékenység a különálló Én lázadási kísérlete az őt leginkább fenyegető dolog, a feltétel nélküli szeretet ellen.
Ismerd el: valaki más kapja az összes figyelmet, a szeretet, az elismerést, a sikert, a dicsőséget, Téged pedig kinn hagytak a hidegben, elszigetelve, elfelejtve, kudarcként - egyáltalán nem különlegesen. A féltékenység a másikat egyfajta riválisként, ellenségként, a saját utad fenyegetéseként kezeli. Az életet hatalmas versenynek látja, az örömöt pedig ritka portékának. És ha egyszer ezen az úton végigmész, milliónyi riválissal és az öröm milliónyi akadályával találkozol. A féltékenység másvalakitől vagy másvalamitől teszi függővé a békéd. Azt mondja: "Nem lehetek békében, amíg ők .... " (fejezd be a mondatot). Más kezébe adod a hatalmat magad felett, majd haragszol rájuk, amikor elveszik ezt a hatalmat, ami nem is volt nekik!! A figyelmed által adtad azt nekik!
A féltékenység könnyen lecsaphat, amikor bizonytalan vagy és kétségeid vannak a saját Utadról. Hogy elkerüld a fájdalmat és azt, hogy őszinte légy saját bizonytalanságodat illetően, a fókuszod átteszed magadról másra, elkezdesz összehasonlítgatni és mentálisan háborúzni. Azt akarod, amit ők látszólag birtokolnak. "EZ miért nem VELEM történik?" - kérdezed. Minden csak rólam szól. Rólam, rólam, rólam. Én én én én én én. Az egót az összehasonlítás és a hatalmi harcok éltetik.
Hol és mikor kezdődhet a gyógyulás? Az egyetlen hely és idő, az Itt és Most. Kezdd azzal, hogy a saját erőd egyetlen forrásához fordulsz: a jelen pillanathoz. Éld át, amit tapasztalsz, mélyen. Érezd, ahogy a féltékenység éget, fáj, lüktet a torkodban, a mellkasodban, a gyomrodban. Érezd az erőt, ami ott van, az élet vulkanikus erejét, az erőt, amely univerzumokat teremt. Távolítsd el magát a "féltékenység" szót/címkét/koncepciót és érezd közvetlenül a nyers testi érzeteid anélkül, hogy megítélnéd, anélkül, hogy próbálnád "jobbá" tenni őket. Érezd az elevenséget. Lépj kapcsolatba a saját bizonytalanságoddal, kételyeiddel, az erőtlenséged érzéseivel. Érezd azt a jó öreg ismerőst - a sürgős késztetésed, hogy kontrolláld a világot onnan, ahol vagy.
Ne fordulj el! Ha elfordulsz az azonnali testi megtapasztalásaidtól, megjelenik az elkülönülés és ezáltal, a félelem. Lassíts le! Tudatosan kezdd el megvilágítani a fájó és elfeledett helyeket saját magadban. Nyújts gyengédséget és kedvességet a benned lévő elveszett gyermeknek, akire sosem figyeltek, aki mindig a szeretet és a megértés után áhítozott, aki mindig nagyon messze érezte magát az élettől és a mókától. Aki elpusztítana egy teljes univerzumot csak, hogy figyelmet kapjon. Érezd ennek az ártatlanságát.
Talán arról a helyről kitekintve, ahol mélyen elfogadod saját magad úgy, ahogyan vagy, elkezdesz együttérzéssel viseltetni azok iránt, akiket korábban a riválisaidnak neveztél. Talán képes leszel rá, hogy megünnepeld a boldogságukat és eredményeiket. Részévé és nem bírájává válsz a jólétüknek. Talán képes leszel tanulni az ex-ellenségeidtől vagy legalábbis inspirációt meríteni belőlük. Vagy éppen elfeledkezel róluk teljesen, elengeded, hogy ismerd a tapasztalásukat, és járni tudod a saját utad. Meglátod majd, hogy ebben az univerzumban mindenkinek jut hely arra, hogy a saját útját járja, hogy megtalálja a saját boldogságát, hogy eljárja a saját táncát. Téged is beleértve.
Az öröm nem abból származik, hogy mások útját próbáljuk járni, és nem abból, hogy megakadályozzuk, hogy valaki a saját útját járja. És egészen biztos nem abból származik, hogy próbáljuk elvenni más boldogságát!
A féltékenység (mikor ellenállunk neki és vakon cselekszünk az ellenében) bántani fog bennünket és a körülöttünk lévőket, további konfliktust és elválasztást szülve. De ha egyszer elismerjük, megértjük, megöleljük és még szeretjük is, a féltékenység jó szolgálatot fog tenni, hogy kinyisd még inkább a szíved, az alázatosság nagyszerű helyére kalauzolva téged, megszabadítva attól a szörnyű szükségtől, hogy mindenkit és mindent kontrollálj magad körül. Engedd meg, hogy a féltékenység egy újabb zseniális meghívás legyen a Jelenbe! Engedd, hogy feltörje a szíved és kinyissa azt az Itt és Mostban. Engedd meg, hogy megtanítson az alázatosságra és a lassúságra.
Engedd, hogy arra emlékeztessen: soha többé ne hanyagold el magad.
Tudd, hogy soha nem vagy áldozat, csak a saját érzékelésedben." (Jeff Foster)
TÚL LENNI
Kérlek, ne próbálj semmin és senkin "túl lenni". Ezzel csak elválasztod magad attól a részedtől, amelynek szeretetteljes figyelemre van szüksége. Ne hidd el mind közül a legnagyobb hazugságot - hogy már "túl kellene lenned" valamin "mostanra". Hogy "mostanra" már immúnisnak kéne lenned, vagy legalábbis "megvilágosodottabbnak".
Ha túl vagy rajta, ki van rajta innen? Ha jobban vagy, ki van rosszabbul? Ha van egy cél, ki nem érte már azt el? Ne hasítsd ketté magad, barátom.
Ne próbálj túl lenni a gyászodon, a szomorúságodon, a zavarodottságodon, az üresség érzésén. Érezd ezeket a barátokat teljes mivoltukban, hagyd, hogy ezek a szent és félreértett energiák úgy áramoljanak át Rajtad, mint egy áldott szökőár. Ők nem negatívak, csak a tudatosság részei, a teljesség darabkái, amik érezve akarnak lenni a Te végtelenségedben. Azért jöttek, hogy tisztítsanak, nem azért, hogy büntessenek. Hagyj fel azzal, hogy megnevezd őket, megítéld őket, csak érezd a zabolátlan, nyers energiájukat. Ne félj attól, hogy teljesen elárasztanak - csak a hamis halhat meg. A szeretet túlél.
Utazz az élet ősi és nyugalmas idővonalán, és ne az elme sürgető menetrendje szerint.
És ne hasonlítsd magad senki máshoz! Egyedi vagy! Az Univerzum oldaláról nézve, nincs "mostanra", csak a most van, csak az, ami ebben a pillanatban élő.
A teljesség nem az időben található, a gyógyulás pedig nem egy úti cél. (Jeff Foster)
A POZITÍV GONDOLKODÁS NEGATIVITÁSA
"A jövővel kapcsolatos szüntelen optimizmus csak nagyobb sokkot eredményez, ha a dolgok rosszul alakulnak. Azáltal, hogy küzd azért, hogy fenntartsa a jövőről alkotott pozitív hiedelmeit, a pozitív gondolkodó sokkal kevésbé lesz felkészült, és sokkal komolyabban ki fog borulni, ha olyan dolgok történnek, amiknél már nem tudja meggyőzni magát, hogy azok jók." (Oliver Burkeman)
Ideje az emberiségnek felébrednie a pozitív-negatív transzból. A pozitív gondolkodás pusztán a testi plasztikai műtét pszichológiai verziója. Hosszú távon egyszerűen nem működik és még több szenvedéshez vezet. A pozitív gondolkodás valójában egy olyan gondolkodás, amely teljesen megszállottja a negativitásnak, arra fókuszál, és háborúban áll vele... mindez, ha belegondolunk, mind elég negatív dolog. A pozitív gondolkodás a végső mód arra hogy elszakítsuk és eltereljük a figyelmünket a vélt hiányainkról, tökéletlenségünkről, furcsaságainkról, egyediségeinkről, a titkos sötétségről, amelyet annyira próbálunk elrejteni.
Arra törekszünk, hogy elfedjük a tapasztalataink "rossz" aspektusait ahelyett hogy foglalkoznánk velük, szembenéznénk velük, megölelnénk, meggyógyítanánk és szeretnénk őket. Már nem látjuk a "negativitásban" rejlő szépséget és főleg a hihetetlen lehetőséget. Utasítsd el az élet felét, és biztos hogy nem érzed majd magad teljesnek. A "negatív" pusztán az az énünk, amely kétségbeesetten keresi a szeretetet, nem az elhanyagoltságot vagy a még több fuldoklást. Lehet, hogy ideiglenesen jobban érezzük magunkat, ha eltereljük a figyelmünket a "negatívról", de nincs a boldogságnak valódi külső forrása!
Ez az egész egy alapvető félreértésen nyugszik. A pozitív/negatív elválasztás pusztán a dualisztikus elme kreálmánya. A gondolat elválasztja a fényt a sötétségtől, az életet a haláltól, a jót a gonosztól, a szentet a szentségtelentől, majd ezeket az önmaga által kreált sebeket még több elválasztással, még több háborúval, még több dualisztikus tevékenységgel igyekszik meggyógyítani. De bármennyi mentális vagy fizikai plasztikai műtéten esünk át, továbbra is hiányosnak és az Otthontól távolinak fogjuk magunkat érezni. A háború nem tudja befejezni a háborút. A sötétség nem tudja eloszlatni a sötétséget. A fény az egyetlen erő.
Mi van akkor, ha Te egyáltalán nem vagy azonos az elméddel? Mi van ha a gondolat soha nem tud definiálni Téged? Mi van, ha az élet pozitív és negatív aspektusai egyaránt jöhetnek és mehetnek abban a teljességben, ami Te vagy, mint a felhők az égen, vagy a hullámok a tengerben? Mi van ha semmilyen mennyiségű plasztikai műtét, semmilyen "tökéletes test" vagy "tökéletes elme" nem fog soha a valódi természetedhez közelebb vinni? Ahhoz a valódi természetedhez, amely már most is átragyog a látszólagos tökéletlenséged közepette, megvilágítva a rosszat és jót egyaránt?
A pozitív gondolkodás képtelen a szó mélyebb értelmében valóban gyógyítani, sokkal inkább megteremti, majd elutasítja a negatív gondolkodást. Ez az egyetlen dolog, amiben pozitívan biztos lehetsz. (Jeff Foster)
Az ÖnMunka módszertanában mélyen merülünk az Ön-Kapcsolódás gyakorlatába, várlak szeretettel egyéni vagy csoportos formában:
Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2016 december 9-11. Részletekért kattints ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése