„Teljességgel embernek lenni – na, ehhez kell
kib@szott nagy bátorság.” (Jeff Foster)
Régebben terveztem már, hogy írok egy bejegyzést azzal a
címmel, hogy „Csak embernek ne kelljen lenni”. Jelentem, Jeff Foster
megelőzött, és ezért igen hálás vagyok neki, így csak kisebb kiegészítéseket
teszek. J Jeff nem pont ezzel a címmel ugyan, de az Emberség illetve a
Tudatosság-Spiritualitás csapdájának kérdéskörével foglalkozik egy friss
szösszenetében, amit lentebb olvashattok, magyarítottam.
A téma amúgy nem új a blogon; belesimul az általam már jó
ideje és több posztban is megénekelt spirituális
elkerülés jelenségébe. Én is rendesen műveltem ezt az elkerülés dolgot,
tehát jól tudom, miről beszélek, és nem elítélőleg foglalkozom vele újra meg
újra. Hanem azért, mert mára tömegeket
érint. (Összes spirituális elkerüléses és függőséges bejegyzés listája itt.)
Amikor nem tanulhattunk meg jól embernek lenni, amikor nem
nőhettünk fel, amikor annyira fáj az
emberléttel járó sok érzelem és érzés, akkor bármibe belekapaszkodunk. Sima esetben csupán hétköznapi függőségi szerekbe, tevékenységekbe,
kapcsolódásokba, míg fennköltebbnek tűnő verziójában a „spiritualitásba”,
„tudatosságba”. És amikor nem akarunk sebezhetők és emberiek lenni, akkor jön
az ötlet, hogy majd leszünk „isteni” vagy legalábbis „emberfeletti”.
Spirituális zsargonnal úgy is mondjuk, hogy „én az egység vagyok”, vagy „én
semmi vagyok”, „én vagyok a tudat”, „nem-én vagyok”.
ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS LEGKÖZELEBB 2019. SZEPTEMBERBEN INDULUNK.
ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS LEGKÖZELEBB 2019. SZEPTEMBERBEN INDULUNK.
Még amikor a Scott-féle önvizsgálatokat tanultam 2012-ben, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ki a jó ég akarna „nem-én” lenni, ha jól
van a bőrében, mint „én”??? Mert ugyebár a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal az ún. elkülönült ént keressük, pl.
azt, aki értéktelennek, nem szerethetőnek, rossznak, selejtesnek,
jelentéktelennek, nem elég jónak, stb. hiszi magát. Ilyen „én” persze nem
vagyunk és sosem voltunk, de ez még nem azt jelenti, hogy nem vagyunk
ember(i)ek. És az önvizsgálat folyamatában mélyen
át is érezzük az ezekkel az azonosulásokkal járó érzelmi fájdalmunkat,
vagyis jó mélyen beleengedődünk az emberségünkbe. Mostanra az ÖnMunka egész
eszköztára ennek a csodás kettősségnek –
végső egységnek a gyakorlati megtapasztalását segíti: megéljük és megszeretjük, hogy mennyire emberiek vagyunk, s
megéljük, hogy maga a tudatosság is vagyunk. Kapcsolódunk minden
aspektusunkkal, felnövünk pszichológiai értelemben, és szép fokozatosan egy új
minőségű, minden ízében emberi életet
tudunk élni, ahonnan már nem kívánunk elmenekülni.
És akkor Jeff:
A „TUDATOSSÁG”
CSAPDÁJA (Jeff Foster)
Szomorú látni, hogy még mindig mennyi kortárs spirituális
tanító próbálja arról meggyőzni az embereket, hogy „tiszta tudatosság” vagyunk.
Hogy csak az abszolút a valóban valódi, hogy a viszonylagos csupán illúzió, az
elkülönült én pedig egy szigorú vizsgálódás útján megoldandó probléma.
Miért választjuk el a tudatosságot mindattól, amit a fényével
megvilágít? Miért választjuk el a napfényt mindattól, amire sugarai rávetülnek?
Miért választjuk el szépséges emberségünket az istenségünktől, ezzel lehetetlen
és embertelen célokat, és az embertelen
tökéletesség ideáljait teremtve meg?
Ó, Barátaim, hát nem látjátok, hogy a zilált, tökéletlen, sebezhető
és törékeny emberség NEM MÁS, mint az Abszolút tánca! Az örömünk, a fájdalmunk,
az unalmunk, az izgatottságunk, a kételyeink, a félelmeink, a vágyaink és
sóvárgásaink, a játékunk és szenvedélyünk mind-mind végtelenül értékes
gyermekek a szerető végtelen szemében, mélységesen
érdemlegesek, és sosem hibák vagy foltok a „tökéletes tudatosság tiszta
tökéletességén”.
Te maga a tudatosság vagy, igen, de egyben mélységesen emberi is, eredeti és
csodálatos és fura és érzésekkel teli!
Tökéletlen vagy, sebezhető, és időnként összezuhansz. Kétségek gyötörnek és
természetednél fogva korlátozott vagy. Nem tudod mindenre a választ. Előfordul,
hogy elszúrod. Emberként egészséges szégyen, vagyis lelkiismeret és alázat
adatott neked. Hajlandó vagy beismerni, hogy időnként nagyon kicsinek érzed
magad, és néha segítségre szorulsz, és mélyen emberi szükségleteid vannak.
Hajlandó vagy megengedni, hogy valaki megérintse a szíved, hajlandó vagy
leengedni az álarcodat és hagyni, hogy meglássanak, csupaszon és kinyitottan;
hajlandó vagy sírni, nevetni, hibázni, és kimerülve vagy épp áhítattal, tán
mérhetetlen csodálattal a földre rogyni. És mindezt ünnepelni. És mindennek fejet
hajtani.
’Tudatosságnak’
lenni könnyű, csak aztán ebből
lesz az újabb védelmi mechanizmus.
„Én a tudatosság vagyok” a legnagyszerűbb búvóhely, ha elmenekülnénk
emberlétünk kihívásaitól, az emberi intimitástól és az egészséges szégyentől.
Teljességgel
embernek lenni – na, ehhez
kell kib@szott nagy bátorság.
Tanítók, vezetők, guruk, ne gyártsatok a tudatosságból egy
újabb istenséget! Soha ne állítsatok olyat, hogy az emberségünk kevesebb, mint
az isteniségünk. A Szívben nem létezik ’kevesebb, mint’. Nem bűnben fogantunk
és nem bűnbe születünk bele, csak átható sebezhetőségbe.
Nincs semmi szégyellnivaló a szégyen érzésében, és gyengéd, emberi szívünk oly
nagyszerű. A gyengédségünkben pedig
óriási erő rejlik.
(Jeff Foster)
Még egy kis John Bradshaw ugyanebben a témában,
ismétlés gyanánt: EMBERI, TÖBB MINT EMBERI, KEVESEBB MINT EMBERI:
Az egészséges
szégyen természetes emberi érzelem, melynek rendeltetése az emberi
korlátok jelzése - végességünk jelzése. Embernek lenni azt is jelenti,
hogy hibázunk, segítségre szorulunk, és tudjuk azt, hogy létezik
egy nálunk nagyobb valami, egy magasabb rendű erő. Az egészséges szégyen emberi
mivoltunk egyik lényeges alkotóeleme, hiszen a lelki egyensúlyunk
fenntartásához elengedhetetlen a korlátaink és határaink ismerete.
Amikor nincsenek megfelelő korlátaink és határaink, akkor kétféle úton tudunk
működni: több, mint emberivé (szégyentelenné), vagy kevesebb,
mint emberivé (szégyenteljessé) válunk, és ún. krónikus vagy mérgező
szégyenben kezdünk élni.
Első esetben,
vagyis amikor SZÉGYENTELENNÉ – több, mint emberivé - válunk,
úgy kell viselkednünk, mintha tökéletesek lennénk. Magunkat és
a környezetünkben mindenkit kontrollálni próbálunk,
kényszeresen hajszoljuk a hatalmat, kritizálunk, lenézünk és
erkölcsileg megítélünk másokat. Használjuk az embereket, akár
átgázolunk rajtuk. Túlzott önbizalommal nyilvánulunk meg, úgy, mintha fölötte
állnánk mindenkinek. Felsőbbrendűnek érzékeljük magunkat, és sok
esetben szuperteljesítőként élünk.
A másik
esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELJESSÉ – kevesebb, mint emberivé-
válunk, csődtömegnek éljük meg magunkat. Folyamatos kontrollvesztésben
élünk, valamilyen szernek vagy viselkedési függőségnek a rabjaként.
Gyengének és tehetetlennek mutatjuk magunkat, hogy így
nyerjünk erőt és hatalmat mások felett. Hülyének és butának tettetjük magunkat,
hogy mások csinálják meg helyettünk, amit mi magunk is meg tudnánk csinálni.
Állandóan önmagunkat vádoljuk és kritizáljuk, alulteljesítünk, és
alsóbbrendűként élünk. Az életünk egy kudarcsorozattá válhat.
Ha végignézed
a fent vázolt működéseket, valószínűleg mindkét változatot megtalálod
magadban. Emiatt ne haragudj magadra, mivel ezek is univerzális
működések. Ezek a viselkedések TÜNETEK. Olyan védelmi
mechanizmusok, melyeket fájdalmad elcsitítására fejlesztettél
ki, mindenféle tudatos szándék nélkül. Ezek a tünetek pont, hogy segítenek a
gyógyulásodban, utat nyitnak valódi, természetes, emberi
önmagad felé.
Szeretettel látlak, ha eleged van az emberségedtől való menekülésből, ha
emberfelettinek akarsz tűnni, ha ember alatti szintre estél, ha azt mondogatod
magadnak, hogy te a tiszta tudat vagy. Ha végre találkoznál a benned nyüszítő
Belső Gyermekecskéddel és kapcsolódnál a fájdalmához. Fájni fog. És szépséges
lesz. Lehet, hogy Te még inkább menekülsz. Azt is lehet. 💓