2011. szeptember 26., hétfő

Pokoli Gondolatok, Melyek Kiűznek a Paradicsomból


Na, de ilyet! Egy éves az ÖnMunka blog! Egy évvel ezelőtt úszkált be az a gondolat, hogy ebben a formában rengeteg kincset tudok eljuttatni az érdeklődő és nyitott Olvasókhoz. Arról nem is beszélve, hogy nekem milyen elmélyülést jelent ezeknek a bejegyzéseknek a rendszeres megírása. Mára pedig valóságos Byron Katie és Munka „adatbázissá” lett ez a kósza ötletből indult valami, sokan jeleznek nekem rendszeresen, hogy mennyire szeretik, és milyen szerves részévé vált életüknek a blogon megjelenő írások, fordítások, esettanulmányok olvasása.

Ez úton köszönöm Nektek, Kedves ismerős és ismeretlen Olvasók, hogy itt vagytok, és magatokba engeditek ezeket a szavakat, mondatokat, kérdéseket. Csak így tovább! Én egyelőre folytatom, hisz a témánk kimeríthetetlen és megunhatatlan: Csodálatos Önmagunk. No, de a rövid „ünneplés” után, nézzük is, mi is akadályoz meg minket abban, hogy megéljük ezt a Csodálatos Önmagunkat. Hát, igen, már megint azok a fránya elhitt gondolatok. Például a feltételezett hiányainkra fókuszálók.

Képzeld el, hogy épp sétálgatsz ezen a gyönyörű őszi napon, a lábaid teszik a dolgukat, a szemeid rácsodálkoznak a színek pompájára, a füleid beengedik a világ hangjait, minden mesés, amíg csak… Beléd üt egy gondolat, mondjuk az, hogy „Boldogabb lennék, ha itt lenne velem a párom” vagy „Bárcsak meg tudnám osztani ezt az élményt valakivel”. Mi történik abban a pillanatban a békéddel, ha elhiszed a felbukkanó hiány-gondolatokat? Béke volt, nincs.

Ezek nélkül a hiány-gondolatok nélkül a Paradicsomban élsz. Sétálsz, ülsz a székeden, vagy fekszel az ágyadon – egyszerűen létezel, anélkül, hogy bármit tenned kellene érte. Az élet segíti a létezésedet, például azzal, ahogy a lélegzés csak úgy megtörténik veled. De mit tapasztalsz, ha elhiszed a gondolatot, hogy valami hiányzik? Az azonnali hatás talán alig észrevehető – lehet, hogy egy kicsit nyugtalanabbul kezded érezni magad, ahogy a figyelmed elterelődik mindarról, amid van. Ez az elmozdulás azonban a békének is véget vet, amiben egészen eddig voltál. Elhitted, hogy valamiben hiányt szenvedsz, ezzel pedig el is terelődik a figyelmed a minden pillanatban rendelkezésedre álló természetes bőségről.

Mennyország: „Hát ez valami csodálatos! Örökre itt tudnék maradni.”
Pokol: „Ez így nem tökéletes.”

„Pokoli” gondolataink nem csak a kényelemről vagy a boldogságról szólhatnak. Itt egy rövid listácska a legáltalánosabb Mennyországból kiűző gondolatainkról. Szépen lassan, módszeresen menj végig rajta, és egy üres papírra írd le a saját konkrét példáidat, hogyan is vannak jelen a Te életedben ezek a hiedelmek. Nézzük csak:

·          Szükségem van rá, hogy ezt meg ezt csináld.
·          Nem adod meg nekem, amire szükségem van.
·          Nem tudom, mi lenne velem nélküled.
·          Nem élhetek tovább … nélkül.
·          Az elvárásaim a következők: …
·          Boldogabb lennék, ha …
·          Nagyobb biztonságban érezném magam, ha…
·          Szükségem van egy …-re.
·          Akarok egy …-t.
·          Ez így nem tökéletes.
·          Bárcsak mindig így lenne!
·          Ez az enyém!
·          Te vagy az én problémám.
·          Ez így nem igazságos.
·          Meg kell nyernem az embereket, ha azt akarom, hogy szeressenek.
·          Ha szeretsz, megteszed, amit akarok. (Egész civilizációt építettünk rá)
·          Az engedelmesség a szeretet jele. Ha nem fogadsz szót, nem szeretsz.
·          Szükségem van a szeretetedre.
·          Büntetést érdemlek.

A legtöbb ember annyira el van foglalva a helyzete folyamatos megjavításával, hogy észre sem veszi, hogy közben száműzi magát a Paradicsomból. Bárhol is van, biztosan talál valakit vagy valamit, akin vagy amin javítani kellene.

De hogyan juthatsz vissza a Paradicsomba? Erről szól a Munka, vagyis a Négy kérdés és a Megfordítások. Először is vedd észre, a gondolatokat, melyek kiűztek a Mennyországból. Utána pedig vizsgáld meg őket alaposan, mélyen magadba engedve a kérdéseket, és megvárva a nem-tudásodból, vagyis Valódi Önmagadból felbukkanó válaszokat. És alapvetően is tudd, hogy nem kell mindent elhinned, amit a gondolataid mondanak, és hogy általuk Te magad fosztod meg saját magadat a boldogságtól. Eleinte furcsa lehet megismerkedni ezzel a nem követelőző oldaladdal, de a félelmeid, aggodalmaid leleplezésével és felülvizsgálatával visszatalálhatsz arra az útra, amely elvezet mindahhoz, amire valóban szükséged van az életben. Valódi, Csodás Önmagadhoz. :)

(Néhány részlet Byron Katie: Szükségem Van a Szeretetedre, Vagy Mégsem? című könyvéből való.)

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam új időpont: 2011. október 29-30. Jelentkezési határidő: szept. 30. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html
 

6 megjegyzés:

  1. Gratulálok az évfordulóhoz! :-)
    Tényleg sok élvezetes, tanulságos és hasznos információt lehet innen meríteni. Hatalmas munka, köszönöm, köszönjük szépen!
    Ajánlom minden érdeklődőnek a visszaolvasgatást ...

    Lacka

    VálaszTörlés
  2. Egy év...!? Milyen megfoghatatlan! Én csak fél éve olvasom /ami szintén csak egy megfoghatatlan fogalom/ és nem találkoztam eggyel sem, ami nem adott volna valami pluszt!
    Köszönöm! Átjár a hála érzése és eszem ágában sincs megkérdőjelezni.
    Szeretlek! Nem is tudok mást, csak szeretni :-)

    VálaszTörlés
  3. Drága Lacka és Misi! Én köszönöm Nektek, hogy nem csak olvassátok, hanem csináljátok is a Munkát, és beépülhetett az életetekbe. Egész másmilyen Lackát és Misit ismerek most, mint akik a Munka előtt voltatok, saját magamról már nem is beszélve. Én azért vagyok végtelenül hálás, hogy ez így csinálódhat, átadódhat, megértődhet, megélődhet. Hatalmas ölelés Nektek!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Andi!

    Köszönöm az elmúlt 1 év munkáját, (bár én kb. 2-3 hónapja fedeztem fel a blogod, de ez idő alatt az egészet átolvastam, most tervezem kinyomtatni és így kategóriák szerint rendszerezni) mellyel nagyon sok esetben segítettél a "holtpontokon" átbillenni.

    Egy kérdésem lenne Feléd és a többi "jómunkásember" irányába is. Bár nagyon szerettem gyermekkoromban a Végtelen Történet című könyvet, de a munka jelen állapotában kísértetiesen kezd erre emlékeztetni. 6 hiedelem feltárt kb. 30 alvilági gondolatot (van ami ránézésre csak pajzán kisördög, de némelyik maga a Sátán :) )

    A kérdésem az lenne Felétek, hogy hogyan tovább? Szépen sorban vegyem végig az alvilágot, úgy ahogy felmerültek, vagy pedig mindig a "legijesztőbb" gondolatokat vegyem előre? Azt már észrevettem, hogy a látszat gyakran csal és általában a legártatlanabbnak tűnő gondolatok tudják a legnagyobb meglepetést okozni, míg a "nehézfiúkról" kiderülhet, hogy önmagukban kispályások... bár eléggé nagyra nőtt alvilággal.

    Vagy dolgozzak velük csak úgy, ahogy éppen jólesik és úgy lesz a legjobb? Ha valami gyakorlati tanácsotok van ez ügyben, azt szívesen veszem :).

    Gábor

    VálaszTörlés
  5. Kedves Gábor!
    Katie is gyakran kapja ezt a kérdést, idézet tőle:
    Kérdés: „Teljesen maguk alá temetnek a hiedelmeim. Hogyan lesz valaha időm minden hiedelmemet megkérdőjelezni?” Katie válasza: „Ne izgasd magad azon, hogy mindegyiket vissza kell csinálnod. Mindig azt a hiedelmet vizsgáld meg, ami épp most stresszt okoz benned. Sosincs egynél több. Csináld vissza azt az egyet. Honnan tudom, melyik hiedelmemmel kell éppen dolgoznom? Onnan, hogy épp itt érkezik.”
    Emellet jótanács: mindig a legerősebb érzelmi töltetűvel dolgozz. Javaslom az 1-10-ig beskálázást. És érdemes megvizsgálni azt a hiedelmet is, hogy „Soha nem leszek képes megszabadulni az összes hiedelmemtől.”

    VálaszTörlés
  6. Köszi a segítséget Andi!

    Merült fel új gondolat, hiedelem így a Katie féle megoldási javaslat most is bejött.
    Érdekes, hogy ez az érzelmi töltet beskálázás nekem nem nagyon akar működni. Sok gondolatra simán rávágom, hogy "ááá ez hülyeség, ez nem stresszel, ezzel nem kell foglalkozni" és ezzel sokszor meg is etetem magam, aztán amikor mégis belevágok a megvizsgálásukba, akkor szinte robbannak.

    Meg kell egyáltalán szabadulnom az összes hiedelmemtől? :)

    G.

    VálaszTörlés