Változnia Kéne A Helyzetnek – Igaz Ez???

„Az elfogadás már elavult dolog. A Valóság szeretése az, ahova el tudunk jutni, miért elégednénk meg az elfogadással?” (Byron Katie) 

Amikor elhiszed a stresszes gondolataidat, olyan, mintha egy icike-picike kulcslyukon át kukucskálnál az életre. Ilyenkor a tudatod teljesen beszűkül, és elszigetelődsz önmagadtól, a többi embertől és a Valóságtól. Ha a stresszes gondolataidat megvizsgálod, azok szépen elhagynak téged, és a tudatod kitágul, te pedig megéled az életet, annak pillanatról-pillanatra való teljességében. Mit választasz?

Kedves Andi!

Régóta olvasom az Önmunka blogodat, nagyon tanulságos, jó írásokat  találtam benne.

Olvastam a Négy kérdés könyvet is. Felmerült bennem egy kérdés, nem tudom másnál is felmerült-e? Elvégzem a megfordítást, és találok  rá 1-2 megerősítést is az emlékeimben, ezt magamban konstatálom, hogy hát oké, de ezek után nem történik bennem/velem semmi. Úgy értem, nincs változás, ugyan úgy visszatérnek az előző gondolataim/életem.

Pl: Régóta munkát keresek, és a munkához való  kapcsolatomat megmunkáltam /megfordítottam, de ahogy visszatérek a cselekvéshez, minden marad a régiben. Falakba ütközöm és elutasításokba a külvilág részéről. Olyan lehetőségekkel, emberekkel találkozom, akik szembesítenek a korommal (középkorú vagyok, és jó magyar szokás szerint ez gond), és azt állítják, hogy mennyire nem lehetek profi, ha csak 1 éve tanultam ki a szakmát, stb.

Az is lehet, hogy párban kellene segítséggel végeznem a Munkát?

Üdvözlettel, Júlia

Kedves Júlia!

Köszönöm a kérdésedet és a bizalmadat. Azt olvasom ki a soraidból, ami a Munka legnagyobb „ellensége”, vagyis, hogy bizonyos motivációval végzed a Munkát.

„Változnia kéne valaminek.” „Munkát kéne találnom a Munka segítségével.” „Eredményeket kéne vele elérnem.” „Nekem kéne változnom, máshogy cselekednem.” „Nem kéne, hogy ugyanazok a gondolatok újra eszembe jussanak.” Ezek a gondolatok alkotják a motivációdat, vagyis azért végzed a Munkát, hogy...  - valami változzon, valami „jobb” legyen. Amikor bármilyen motivációval tesszük fel a kérdéseket, akkor hamarosan a szokásos jól-tudom elménkkel társalgunk, esélyünk sincs mélyebbre menni, a valódi nem-tudás birodalmába, mert ellentétesek az „érdekeink”.

Az egyik „alaptörvényünk” az, hogy: Szeretni, ami van. Katie egy alkalommal így fogalmazott: „Az elfogadás már elavult dolog. A Valóság szeretése az, ahova el tudunk jutni, miért elégednénk meg az elfogadással?” Ez pedig azt jelenti, hogy a Munka segítségével olyan tiszta tudatállapotba jutunk, amikor valóban teljes átöleléssel szeretjük, ami van. Ez a szeretés nem egy cselekvés, nem arról szól, hogy győzködöm magam, hú, de szeretem, hogy nincs munkám, hanem arról, hogy olyan szinten együttműködővé válok az éppen aktuális élethelyzetemmel, hogy valóban minden egyes pillanatát annak teljességében élem meg, örömmel, még ha az hagyományos értelemben nem túl kedvezőnek is tűnek. És ebben a tiszta elmeállapotban sokkal kreatívabb, befogadóbb, tevékenyebb és nyitottabb vagyok; vagyis a lehetőségek is sokkal könnyebben találnak rám.

Mindezt érteni nem lehet. Egy olyan kultúrában és társadalomban, melyben mindannyian arra kondicionálódtunk, hogy menni kell, csinálni kell, törtetni kell, kontrollálni kell, célokat kell kitűzni és elérni, mindig valamivel elégedetlennek kell lenni, és küzdeni kell a helyzet megváltozásáért, ez az egész totál nonszensznek tűnhet, egyenesen őrültségnek is sokak számára. Azok számára azonban, akik valóban szeretnének végre megtapasztalni egy békés, áramlós életet, egy végtelenül kedves valóságot, a Munka járható utat mutat. (Erről a kondicionáltságról részletesen olvashatsz Adyashanti fordításomban, mely itt a blogon több részletben van fent, a következő linken azonban gyönyörű képekkel megdíszítve egyben olvasható: http://tudatbazis.hu/adyashanti-falling-into-grace-kegyelembe-esni-reszlet)

No, de vissza a motivációhoz. A Munka egyetlen motivációból tud működni, ha az igazságot szeretnénk megtudni. Ha valóban hajlandóak vagyunk meghallani teljes szívből olyan válaszokat, melyek egyáltalán nem tetszenek a jól-tudom elmének.

„Munkát kéne találnom.” Igaz ez? Teljesen biztos lehetek benne, hogy igaz az, hogy munkát kéne találnom? És a nem, ne azért jöjjön, hogy bebeszéljem magamnak! A kérdéseknek nem az a lényege, hogy fejből nem választ adjunk, ez semmit nem ér. Ha valóban beleengedem a nem-tudásomba ezt a kérdést, akkor hogyan is lehetnék benne biztos, hogy nekem munkát kéne találnom, amikor épp nem találok? Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy munkát kéne találnom, pedig már egy ideje nem találok? Totálisan ellene megyek a valóságnak, amikor ezt hiszem, és utálom minden pillanatát annak az időnek, amikor nincs munkám, és sajnálom magam, és nem szeretem azokat, akik szembesítenek pl. a korommal. Kudarcnak, vesztesnek, áldozatnak, leértékeltnek, megítéltnek vélem magam. Sorold fel, kérlek, miket gondolsz saját magadról, amikor nem kapsz munkát?

Kérlek, fejezd be ezeket a mondatokat minél többféleképpen:

„Nincs munkám, és ez azt jelenti, hogy…”

„Nem kapok munkát, és ez azt jelenti, hogy…”

Vagy a másik állításoddal kapcsolatban:

„Nem változik a helyzet, és ez azt jelenti, hogy…”

„Nem változom, és ez azt jelenti, hogy…”

Ezeket mind amúgy is gondoltad már rég magadról, csak most ez a helyzet tud vele szembesíteni, és így van lehetőséged megkérdőjelezni a magaddal kapcsolatos hiedelmeket. Hogyan keresed a munkát, amikor mindezt elhiszed? Hogyan keresed a munkát, amikor az az elvárásod, hogy legyen? Hogyan tekintesz a Munkára (Négy kérdés), amikor nem hozza meg neked a várt „sikert”?

A Munka nem azért van, hogy a szerintünk az életünk változásához szükséges dolgokat elérjük vele. A Valóság nem úgy működik, ahogy azt én szeretném, ahogy én kitalálom, ahogy én diktálom. A Valóság mindig olyan, amilyen. Ha végzem a Munkát, ha élő bennem a Munka, akkor teljesen ellenállásmentes vagyok minden történéssel kapcsolatban, akkor szeretem, ami van. Akkor tudom, hogy pont az a dolgom, hogy ne legyen munkám, mert ebből tudom felfedezni magam, megtisztítani az elmém, elvárásoktól és félelmektől mentessé válni, és akkor sokkal, de sokkal nagyobb esélyem van, hogy észrevegyek olyan lehetőségeket, amiket a hiedelmeim miatt nem tudok. Amikor elhiszek egy stresszes gondolatot, a tudatom fogja magát, és jól beszűkül. Egy picike kulcslyukon keresztül kukucskálok kifelé. Amikor hiedelmektől mentes vagyok, akkor a tudatom kitágul, és hihetetlen dolgok történhetnek. Nem azért, mert bevonzom, vagy ilyesmi, hanem mert egyszerűen észreveszem. Nincs, ami eltakarná előlem.

Ki lennél a gondolat nélkül, hogy munkát kéne találnod? Csukd be a szemedet, és nézd meg az életedet, milyen, ha nem úgy ébredsz, ha nem naponta százszor gondolsz arra, hogy munkát kéne találnod? Hogyan végzed a napi teendőidet, ha soha többé nem tudod elhinni ezt a gondolatot? Most sokan azt hihetik, hogy akkor semmi motivációm nem lesz arra, hogy dolgozzam, ha ezt nem hiszem el. Akik ezt mondják, azok nem nézik meg a gondolat nélkül az életüket. Azok nem látják, hogy sokkal simulósabb, békésebb, áramlósabb minden, ha nem gyötröm magam ezzel, és sokkal nagyobb energiám van, és sokkal nagyobb szeretettel vagyok magam iránt és minden iránt, és ilyenkor csak úgy történnek a dolgok.

Megfordítások:

„Jelenleg a valóságban nem kell (még) munkát találnom”. Hisz amíg nincs, addig hogyan lenne? Mi minden vezetett oda az életemben, hogy egy ideje nem találok munkát? Kérlek, keresd a saját példáidat, meg kell mutatnunk az elmének teljesen tisztán, hogy miért is teljesen normális, természetes, hogy ez a helyzet most így van? És ez nem azt jelenti, hogy így is marad. De nem attól fog megváltozni, hogy én diktálni kezdek a Valóságnak, hogy most azonnal rakjon elém egy munkahelyet.

„Jelenleg a valóságban nem kell (még) munkát találnom, mert…” - mondok hasráütésszerű bizonyítékokat: - nem is akarok igazán dolgozni, nem piacképes a végzettségem, nem beszélek nyelveket, a munkaadók diszkriminálnak kor és nem alapján, mert nem hiszek magamban, mert annyiért nem megyek el dolgozni, amit ők ajánlanak, mert igazából saját vállalkozást szeretnék, mert így rengeteg időm van magamra és a családomra, stb. Keresd meg a saját bizonyítékaidat.

Érdekes megfordítás, hogy „A munkának kéne megtalálnia engem.” Kérlek, nézd meg ennek az igazságtartalmát is. Mi a jellemzőbb a Te vagy az ismerőseid életére: hogy kerestek, kerestek, kerestek, és úgy találtak, vagy hogy egyszer csak jött valami jó ajánlat, ötlet, és abból lett a munka(hely)? Nekem ez utóbbira nagyon sok példám van a saját életemből; én sosem kerestem munkát, az mindig csak úgy jött, és ha készen álltam rá, akkor elvégeztem. És a legtöbb ismerősömre is ez jellemző. (És ez nem azt jelenti, hogy ha épp nincs munkám, és dolgozni szeretnék, akkor nem nézem meg a hirdetéseket, nem képzem magam, nem szólok a barátaimnak, hogy járjanak nyitott szemmel.)

És még ajánlom megnézni: „A munkával kapcsolatos gondolataimat kéne megtalálnom.” Igen, az összes félelmedet, korlátozó hiedelmedet szép sorban megtalálni, leírni, és alávetni a Négy kérdésnek, legalább ilyen részletesességgel, ahogy ezt most tesszük.

Végül és nem utolsó sorban pedig: „Önmagamat kéne megtalálnom.” Ehhez, azt hiszem, nem kell túl sok kommentár. Amíg a hiedelmeimmel azonosít engem az elmém, addig nincs módomban valódi önmagammal megismerkedni. Ha szép sorban, módszeresen feldolgozom a hiedelemrendszeremet, nincs más út, mint önmagam „megtalálása”. Azért kicsit félrevezető ez, mert manapság mindenki önmagát keresi, miközben minden pillanatban ott vagyunk önmagunknak, soha nem mentünk sehová. Csak elhittük, hogy elveszítettük önmagunkat, és hogy valamit meg kell keresnünk, mikor azt sem tudjuk mit. TE már most is itt vagy, és a Ki lennél a gondolat nélkül? kérdés mély magadba engedésével ezt meg is élheted. És minél többször megéled, annál nagyobb megtapasztalásod is lesz erről, annál jobban gyökeret versz ebben az „állapotban”. Nem tudom ezt most jobban megfogalmazni.

Még annyit a kérdéseddel kapcsolatban, hogy érdemes lenne-e párban dolgoznod, azt tudom válaszolni, hogy mindenképp. Értő, gyakorlott párral, aki nem engedi, hogy elmenekülj magad elől, aki keményen rajta tart a kérdéseken, és „kiszedi” belőled a válaszokat. Azok számára, akik elvégzik az ÖnMunka Alaptanfolyamot, és valóban komolyan szeretnének tovább dolgozni, ez a lehetőség adott, hiszen elég sokan vagyunk már, kifejezetten hangsúlyt fektetünk a páros Munkázásra, és vannak Facilitátor-jelöltek, akiknek ez is a feladata. Tapasztalatom szerint, bármilyen könnyűnek is tűnik ez a Négy kérdés, nagyon könnyű felszínessé válni benne, és nem észrevenni, hogy mit is csinálunk. Ezért mindenképp érdemes „profi” működés közben megtapasztalni, utána pedig már egyedül is hatékonyan végezni.

Júlia, kérlek, csináld végig alaposan, amit itt felvázoltam, engedd mélyen magadba az összes kérdést, csukd be a szemed, utazgass az életedben, ismerkedj az igazsággal.

Szeretettel üdvözöllek, Andi

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam új időpont: 2011. október 29-30. Jelentkezési határidő: szept. 30. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html