Létezik-e (a) Titok?

Mostanra már egy kicsit lecsengett nálunk a Titok „őrület”, de nem nagyon ismerek olyan embert, aki legalábbis ne hallott volna róla. És most itt a legújabb sláger, az Erő. Nem is beszélve azon könyvek tömegeiről, melyek hasonló titkos recepteket kínálnak, azt ígérve, hogy az epedően kíváncsi és szűkölködő olvasót majd eljuttatják a hőn áhított anyagi, testi, fizikai biztonság és boldogság állapotába. (Azt hiszem, most kicsit darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, de legyen.)

Régóta tervezem, hogy körbejárom az ún. „tudatosság”, a „vonzás” és a „tudatos teremtés” témaköreit. Általánosságban annyit, hogy ezek nagyon vonzó, hangzatos címszavak, amikkel emberek tömegeit lehet megbabonázni. Nyilván vannak olyanok, akiknek ezek a technikák működnek, és nem azt mondom, hogy nem működhetnek. Csak azt látom, hogy azok, akiknek viszont nem működnek, és ők vannak többségben, még jobban tönkremennek, mint a „Titok” ismerete előtt. Mert azt a következtetést vonják le, hogy valamit rosszul csinálnak, és nem értik, hogy nekik miért nem jár ez vagy az az élettől. (Ajánlom figyelmedbe még az Egészséges Egó vagy Valami Más című bejegyzést.) Akinek pedig „működik”, az teljesen biztos lehet benne, hogy a titok nélkül nem épp ugyanúgy valósultak volna meg a sikerei az életben, mint a „magas szintű tudatossággal”? Hamarosan tényleg jövök tudatosság ügyben, mert itt a legnagyobb a katyvasz.

Most azonban idézem Byron Katie blogjának egy 2008-as bejegyzését, melynek az a címe, hogy: Mi a Különbség a Titok és a Munka között? Egy Katie-hez intézett levél volt a téma apropója, a folytatás pedig Katie és Stephen (Katie férje) válaszlevele. Kellemes olvasgatást és rámeditálást.

Drága Katie!

Abban reménykedtem, hogy A Titok őrület majd hamar elmúlik, erre ma délután az Oprah Show-ban is erről beszéltek. (megj. - Oprah Winfrey az USA legnépszerűbb talkshow-jának műsorvezetője, és az utóbbi években minden népszerű Tanítót meghívott a műsorába, többek között Eckhart Tolle-t és Byron Katie-t is.)

Nekem úgy tűnik, hogy ez az úgynevezett „titok” csak egy újabb eszköz arra, hogy az elmét beletrükközze a kontroll illúziójába, ez az üzenet pedig szöges ellentétben áll a Te invitálásoddal, hogy kössünk barátságot a valósággal, és azt szeressük, ami éppen van.

Nem értem, hogy olyanok, akik ismerik a Munkát, hogyan tudják komolyan venni ezt a filmet; és mégis, általam józan ítéletűnek tartott emberektől is azt hallom, hogy ennek a filmnek a készítői „ugyanazt mondják, amit Katie mond.” És nagyon sok ilyet ismerek.

Katie, kérlek, oszd meg velünk az ezzel kapcsolatos meglátásaidat.

Köszönettel, szeretettel, Susan

Drága Susan!

Először is álljanak itt Stephen összefoglaló jellegű gondolatai:

A Titok: „Mindent megszerezhetsz, amit csak akarsz.”

A Munka: „Mindent akarhatsz, amid csak van.”

A Titok: „Legyen meg az én akaratom.”

A Munka: „Legyen meg a Te akaratod.” Mert úgyis a Valóság akarata érvényesül. Vagyis, mindig az a legjobb számomra, ami éppen történik. Ahogy Katie fogalmaz: „A Te akaratod és Isten/a Valóság akarata ugyanaz, akár észreveszed, akár nem.”

A Titok: „Kontrollálni tudod a gondolataidat.”

A Munka: „Nem te vagy a gondoló. Lehetséges elnyomni a negatív, stresszes gondolataidat, de ha megkérdőjelezed őket, akkor ők hagynak el téged.”

A Titok: „A pozitív gondolataidat a valóságban is manifesztálhatod.”

A Munka: „A jelen valósága már önmagában is a legjobb, ami manifesztálódhat. Ha erre ráébredsz, akkor hazaérkeztél, megszabadultál.”

Most pedig, nézzük csak. A Titok? Fedezzük fel együtt, hogy vajon tényleg létezik-e egy ilyen titok!

„Létezik egy titok.” Igaz ez? – Nem tudom. Lehet, hogy létezik, és honnan tudhatnám, hogy rátaláltam? Ez nem azt jelentené (már amennyiben ez a titok tényleg annyira hatalmas erejű), hogy ha valóban megtaláltam, akkor az én életem, és minden szerettem élete is, vagyis kivétel nélkül az összes emberé ezen a bolygón tökéletes lenne? Hogy sem nekem, sem másnak nem kéne soha többet szenvednie a szükségtől, akarástól, a kellenézéstől, és mindenki izgatott és hálás lenne azért, amije már van, és figyelnénk, ahogy egyre több és több árad be, sokkal több, mint amire szükségünk van, és mindig pontosan érkezik, és csak egyszerűen szeretjük azt, ami a jelen pillanatában épp itt van előttünk? Hmmm. Rendben, menjünk tovább.

„Létezik egy titok.” Teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? Teljes bizonyossággal tudhatom, hogy van egy olyan titok, amit ha ismernék, akkor kulcsot kapnék a kezembe mindenhez, amit akarok, amire szükségem van, amim most nincs meg az életben (pl. egy BMW-hez, ahhoz a csodás ékszerhez, a fogyáshoz, egy új biciklihez)? – Nem, nem lehetek ebben teljesen biztos.

Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy igenis létezik egy titok, amit mások tudnak, én viszont nem? – Hát, ilyenkor folyton szükségben és hiányban élek, meg egy képzeletbeli jövőben, olyasmire vágyakozom, amim nincsen, és közben azt hiszem, hogy az anyagi gazdagság vagy a jobb egészség vezet el engem jól megérdemelt boldogságomhoz. Elkülönülök, boldogtalan vagyok, mindent megteszek azért, hogy megszerezzem azokat a dolgokat, amiket akarok, és gyakran vallok ebben kudarcot, amitől meg egy csődtömegnek gondolom magam. Elkezdem elhinni, hogy velem van valami probléma, csak én nem vagyok képes „megzabolázni” a titkot, és végső soron ugyanazt az életet élem, amiből kiindultam, akár sikeres vagyok anyagilag, akár nem.

Ki lennék a gondolat nélkül, hogy létezik „a titok”? – Imádnám az életet, nem a titok megfejtésével foglalkoznék, hanem a nyilvánvaló, előttem lévő valóságot élvezném.

Drága Család! (megj. – Katie így szólítja azokat az embereket, akik értik és élik, amit a Munka révén felfedeztek magukban.) Itt az idő megnézni a megfordításokat.

Eredeti hiedelem: „Létezik egy titok.”

+ „Nem létezik titok.” Van-e ez annyira igaz, mint az eredeti állítás? Kérlek Benneteket, írjátok meg a saját konkrét példáitokat ezzel kapcsolatban. (Ezt én is kérem az ÖnMunka blog olvasóitól. Megköszönöm, ha megosztjátok kommentben azokat a saját példáitokat, melyek azt mutatják, hogy nem létezik titok. Itt most olyasmi titokra gondolok, aminek a birtokába jutottál, és aztán mégsem változott az életed egy csapásra kánaánná. Meg kiterjedtebb, filozofikusabb példákat is szeretettel várok.)

(+ És még egy saját ÖnMunka kútfős megfordítás, nem túl „szabályos”, de nézzük, kinek mit mond. Nagyon szívesen olvasnám az ezzel kapcsolatos meglátásaitokat, megéléseiteket is. Ez pedig: „Én létezem, mint titok.” vagy „Én magam vagyok a titok.”. Illetve még egy eszembe jutott, ezt is csapjuk hozzá: „Minden és mindenki titok. ”)

A titok annyi, hogy ha azt akarom, amim nincsen, akkor újra és újra csak azt fogom akarni, amim nincsen, még akkor is, amikor már azom megvan, amit korábban akartam. Én nem szövök terveket a jövővel kapcsolatban, (és megtenném, ha értelmét látnám), mert ez azt jelentené, hogy nem bízom meg a világmindenségben és „magamban”. Én pedig totálisan bízom abban, hogy az élet teljességét imádom, úgy, ahogy van. Sosincs korlátozva az, amit most kell tennem, hisz mind azt tesszük, amit épp csinálunk, és mindez felhalmozódik, mert nem veszekszem a valósággal, csak követem az egyszerű utasításokat, melyek mindig kedvesek. Sosem később teszem meg, amit most kell megtennem, és ez mindenkire ugyanúgy igaz. A később most van.

A titok annyi, hogy szeretem, ami van. Szeretem, ami van, mert ami most „van”, csak az van, és mindig is csak a most lesz. Ebben a szent pillanatban, nem később, minden szükségletem ki van elégítve, és ha kinyitom a szemem ennek a meglátására, akkor csakis szeretet és hálát tudok érezni mindazért, ami tálcán hever előttem, anélkül, hogy vágytam volna rá, vagy kértem volna, terveztem volna, vagy imádkoztam volna érte.

Nem láttam azt az Oprah show-t, amiben a Titok vendégek szerepeltek, éppen utaztam. Arról azonban többen is meséltek, hogy a műsor végén két vagy három Titok meghívott bemutatta korábbi terveit és vágyait, és hogy elképzelték, elképzelték, elképzelték, az elméjükben valóságként látták, hogy bármibe kerüljön is, ők az Oprah show vendégei lesznek, és azért sikerült magukat vendégként manifesztálni, mert mindezt megtették. Lehet, hogy emberek milliói tették ugyanazt, amit ők, mert ők is szerettek volna Oprah-val személyesen találkozni. Ők is teljes szívükből akartak találkozni Oprah-val, és ez nem volt elég. Ez pedig olyan elkeseredett gondolatokhoz vezethet, mint „Rosszul csinálom, nekem ez nem működik.” És utána már mindenről elhisszük, hogy azért „vonzottuk” be az életünkbe, mert valamit rosszul csináltunk. „Ha tudnám, mivel teremtettem meg ezt a boldogtalan eseményt, akkor vissza is tudnám teremteni, és ha erre képes vagyok, akkor ez azt jelenti, hogy soha többé nem kell újra szenvednem. Tudnom kell a titkot, vagy pedig felesleges szenvedés és boldogtalanság vár rám.” „Mit tettem, amivel ezt teremtettem meg magamnak?”