„Semmi rajtad kívül levő nem tudja megadni neked azt, amit keresel.” (Byron Katie)
Ez a kép a „ragtapaszolásról” pár nappal ezelőtt egy tréning közben sejlett fel bennem. Az egyik résztvevő épp arról beszélt, hogy amikor neki baja van, főképp, ha valaki megbántja, akkor próbál nem erre a számára fájdalmas eseményre, helyzetre gondolni, hanem valami kellemesebbel foglalkozni. „És ettől a probléma megoldódik?”, kérdeztem tőle. „Háát…”, szólt a válasz.
Abban a pillanatban ugrott be ez a ragtapaszos-modell, mint egy újabb, képes elmagyarázása annak, mi is az általános hozzáállásunk a problémáinkhoz. Tegyük fel, hogy egy barátod nem jött el a megbeszélt randitokra, és mondjuk már nem is ez az első eset. (Helyettesítsd be a saját példáddal.) Te pedig besértődsz, ahogy azt a legtöbben tesszük. Méltatlankodsz, dúlsz-fúlsz, hogy milyen barát az ilyen, aki csak úgy fittyet hány arra, amit megbeszéltetek, és már megint sebet ejtett rajtad. (Ez persze nem lehetséges, csak Te tudod saját magadat megsebezni a saját értelmezéseddel a történtekről.) És mit csinálsz ilyenkor? Fogsz egy ragtapaszt, amivel jól leragasztod a sebedet, ne is lásd, ne is érezd a fájdalmat, amit neked okoztak. Valószínűleg a barátodat már csak dafke sem hívod fel, hogy megkérdezd, mi is történt valójában, csak nem alázod magad odáig, hogy még te keresd őt. Majd ő felhív, ha akar valamit. Ja, és persze csak akkor hívjon, ha rögtön bocsánatot is kér. Amúgy felejtsen el. Aztán, szép lassan Te felejted el a történteket, valahogy helyrejöttök, legalábbis látszólag, meg amúgy is jobb nem felkavarni a dolgot, nehogy valami konfliktus keletkezzen belőle.
Aztán jön egy újabb eset. Ugyanaz az ember, vagy talán egy másik csinál valamit, amivel megint beletipor a lelkivilágodba. Elő a ragtapasszal, végül is a múltkor is egész jól bevált! A fejemben ez úgy jelent meg képként, hogy már mindenhol teletapasztgattam magam ragtapaszokkal (ezt jól lehet kézmozdulatokkal is érzékeltetni). Itt is fáj, ott is fáj, lassan már mindenhol fáj – kérek mindenkit, járjon körülöttem tojáshéjakon, nehogy valami olyasmit tegyen, amitől megint csak fájni fogok. Inkább el is szigetelem magamat az emberektől, úgy kevesebb esélye van az újabb sérülésnek.
Mindeközben az egésznek a gyökere azonban még mindig érintetlen. Fogalmam sincs, hogy mi okozza valójában a fájdalmamat. Pedig ez pillanatok alatt feltérképezhető: természetesen itt is a történtekkel kapcsolatos hiedelmeimet, és az egész alatt megbúvó „alvilágomat” érdemes papírra vetni. Emlékszel, a Munkát csak papíron érdemes elvégezni. (Lásd a Miért fontos, hogy… bejegyzést.)
Alapvetően nem az a problémám, hogy valaki nem jött el a megbeszélt randinkra, esetleg mindig elkésik, hanem az, hogy számomra mit jelent ez. Hogyan is értelmezem ezt? Ez már az „alvilág” boncolgatása”. Ha van pár perced, vegyél elő egy papírt, írd fel azt a mondatot, hogy „Nem jött el a megbeszélt randinkra…” Majd folytasd azzal, hogy …és ez azt jelenti, hogy: és becsukott szemmel keresgélj, mit is jelent az számodra, ha valaki nem jött el. Írd le a listádat, és ez a lista a Te kincsesbányád; a rajta szereplő állításokat kell megkérdőjelezned a Négy kérdés és a Megfordítások segítségével, ha szabad akarsz lenni. Így a sebet a mélyben, a valódi helyén gyógyítod be, nem pedig a felszínre tapasztasz rá egy újabb csinos ragtapaszt.
„Bármikor, ha azon kapod magad, hogy mások együttérzésére pályázol, arra próbálod a többieket rávenni, hogy csatlakozzanak hozzád a mitológiádban. Ez pedig mindig fáj.”
„Amikor egy gondolat fáj, az annak a jele, hogy nem igaz.”
Profi, hatékony segítséget kaphatsz a Munkád megtanulásához és elvégzéséhez:
ÖnMunka Alaptanfolyam: november. 13. szombat
Pénz, Munka, Üzlet Tematikus Tréning: november 14. vasárnap
Férfi-Nő, Párkapcsolat Tematikus Tréning: november 28. vasárnap
További információ: http://kincsamivan.hu/programok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése