"Felnőtt" társadalmunkban igen ritka, hogy valaki valóban felnőtt, érett, önálló, jól körülhatárolható személyiség, "én" lenne. Olyan elmosódottak, megfoghatatlanok, illékonyak, éretlenek vagyunk a legtöbben, mert - kinél milyen mértékben - nem fejlődhetett ki a csak minket meghatározó, érett, értékes énünk. Sőt, olyat is tapasztaltam, mintha ez a körülhatárolhatatlanság még valami jó is lenne, mintha bűn lenne önmagunkat meghatározni, kiérlelni, aztán megmutatni. Mert azzal másokat bánthatunk, plusz sokkal inkább megítélhetővé válunk. Sokkal könnyebben ellavírozunk az életben olyan kis lényegtelenként, semmiként, senkiként, megfoghatatlanként. Ezt szoktuk meg. De vajon tényleg így szeretnénk leélni az életünket?
A napokban szembejött velem egy nagyon jó gyűjtemény a társfüggés vagy kodependencia jellemzőiről, amit itt is megosztok, mert a pontjai nem csupán a társfüggőkre, hanem emberek tömegeire illenek. Olvashatjuk úgy is, mint a társfüggő leírását, de úgy is, mint a kialakulatlan, éretlen, önmeghatározatlan én jellemzését.
"A társfüggés egyik legalapvetőbb oka mindig az értéktelenség, a szerethetetlenség mélyen fekvő érzése. A társfüggők mindig olyan családból jönnek, ahol alapélményük, hogy őket nem szereti senki. Alaphiedelmükké válik, hogy a létezés jogát hasznosságukkal nyerhetik el.
Az ilyen emberek nem hisznek abban, hogy ők „valakik”, nem akarják kiteljesíteni, megvalósítani önmagukat. Minden kibontakozásnak útját állja kisebbrendűségi és alkalmatlansági érzésük. Ezért olyan kapcsolatokban érzik magukat biztonságban, ahol szolgálhatnak, megalázkodhatnak, feláldozhatják önmagukat. Ahol a másik számára – annak parazita életmódja vagy társadalmi számkivetettsége miatt – nélkülözhetetlenné tudnak válni. A finomabb változatokban szeretni nem tudó emberek szeretetéhes alázatos szolgáivá válnak. Titkos álmuk, hogy „a jó egyszer majd elnyeri jutalmát” és a „béka egyszer királyfivá válik”. Mivel úgy érzik, nem válogathatnak, örülniük kell, hogy valaki elfogadta őket, nem tudnak új, kielégítőbb kapcsolatban gondolkodni, hanem egyetlen esélyüket a boldogtalan kizsákmányoló kapcsolat megmentésében, megjavításában látják. Ezt általában alátámasztani látszanak az anyagi korlátok, a közös lakás, a közös gyerekek, s mindig későn derül ki, hogy a boldogságért valójában semmilyen áldozat nem lett volna sok. Kiszolgáltatottságuk, alárendeltségük előbb-utóbb persze haragba fordul át, vádolnak, veszekednek, bűntudatot keltenek, könyörögnek, fenyegetődznek – tehetik, mert már régen elválaszthatatlanul összeforrt az életük." (Szendi Gábor)
Az ilyen emberek nem hisznek abban, hogy ők „valakik”, nem akarják kiteljesíteni, megvalósítani önmagukat. Minden kibontakozásnak útját állja kisebbrendűségi és alkalmatlansági érzésük. Ezért olyan kapcsolatokban érzik magukat biztonságban, ahol szolgálhatnak, megalázkodhatnak, feláldozhatják önmagukat. Ahol a másik számára – annak parazita életmódja vagy társadalmi számkivetettsége miatt – nélkülözhetetlenné tudnak válni. A finomabb változatokban szeretni nem tudó emberek szeretetéhes alázatos szolgáivá válnak. Titkos álmuk, hogy „a jó egyszer majd elnyeri jutalmát” és a „béka egyszer királyfivá válik”. Mivel úgy érzik, nem válogathatnak, örülniük kell, hogy valaki elfogadta őket, nem tudnak új, kielégítőbb kapcsolatban gondolkodni, hanem egyetlen esélyüket a boldogtalan kizsákmányoló kapcsolat megmentésében, megjavításában látják. Ezt általában alátámasztani látszanak az anyagi korlátok, a közös lakás, a közös gyerekek, s mindig későn derül ki, hogy a boldogságért valójában semmilyen áldozat nem lett volna sok. Kiszolgáltatottságuk, alárendeltségük előbb-utóbb persze haragba fordul át, vádolnak, veszekednek, bűntudatot keltenek, könyörögnek, fenyegetődznek – tehetik, mert már régen elválaszthatatlanul összeforrt az életük." (Szendi Gábor)
A TÁRSFÜGGÉS JELLEMZŐI (Komáromi Éva)
„… a kodependencia a gyermeket elhanyagoló, cserbenhagyó diszfunkcionális családi rendszer előidézte személyiségmintázat, amelyben a szégyen érzésének központi szerep jut.” (John Bradshaw)
„ A társfüggő az az ember, aki tűri, hogy egy másik ember viselkedése befolyásolja őt, miközben elszánt erőfeszítéssel törekszik a másik viselkedésének szabályozására.” (Melody Beattie)
„…a kodependens a gyermekkorra visszavezethető elutasítástól, elhagyástól, sérüléstől, megszégyenítéstől való félelméből adódóan, egyfelől a felnőttkori kapcsolataiban képtelen a saját érzelmi igényeit és érdekeit megfelelően képviselni, másfelől kényszeresen törekszik olyan dolgok, események és személyek kontrollálására, melyek nem kontrollálhatók számára." (J. Small)
A társfüggő személy jellemzői:
1. ép, stabil identitás hiánya, sérült identitás, ami a gyermekkorra vezethető vissza
2. fokozott függőségi igény
3. személyes határok gyengesége
4. túlzott felelősségérzet a másikért
5. kényszeres gondoskodás és irányítás
6. áldozatiság (a társfüggő áldozatnak érzi magát, a környezete áldozatának)
7. manipulativitás
8. negatív önértékelés
9. sérült bizalom
10. tagadás és elfojtások
11. szégyen, bűntudat, harag
12. sérült intimitás
13. szexuális problémák
14. társuló betegségek:
15. progresszivitás
Részletesen:
1. Ép, stabil, önálló identitás hiánya, ami a gyermekkorra vezethető vissza. A személy csak másokhoz való viszonyán keresztül képes meghatározni önmagát.
2. Fokozott függőségi igény, ami a gyermekkorra vezethető vissza. Nem szereti önmagát, nincs békében önmagával, úgy érzi, senki sem szereti őt, nem hiszi, hogy szerethető volna. Magán kívül keresi a boldogságot. Nem hisz abban, hogy egyedül képes lenne megállni a helyét, így a fókuszba a szeretett partner kerül, akinek tünetei látszólag indokolják ezt a kiemelt figyelmet. Fél az elutasítástól, elhagyástól és az egyedül maradástól, ezért mindent elvisel azoktól, akikhez ragaszkodik.
3. Személyes határok gyengesége. Személyi határnak a pszichológiában három értelme van: fizikai, érzelmi és spirituális határ. Kodependens személy egyik értelemben véve sem rendelkezik ép határokkal és a határokkal nem is tud bánni. Maga sem tiszteli saját határait, vagy nem tudja másokkal szemben érvényesíteni, ugyanakkor Ő sem tartja tiszteletben mások határait. Engedi, hogy mások sorozatosan bántalmazzák és Ő maga is folyamatosan kutat, nyomoz, kényszerít, vallat, megszégyenít.
4. Túlzott felelősségérzet a másikért. Mindent a saját felelősségének érez, ami a partner életében rosszul alakul. Felelősnek érzi magát érzéseiért, gondolataiért, tetteiért, szükségleteiért, jólétükért és ennek hiányáért is. Mások felelősségét átvállalja, de ugyanakkor nem vállal felelősséget önmagáért, vágyaiért, saját életéért.
5. Kényszeres gondoskodás és irányítás. Erején felül, kényszeresen gondoskodik mások fizikai és érzelmi jóllétéről. Átvállalja mások ügyeinek, feladatainak megoldását, kiszolgálja őket, és ez büszkeséggel tölti el. Akkor is beavatkozik, ha mások is megoldanák a helyzetet. Csak akkor érzi teljesnek az életét, ha részese lehet valamilyen kínos helyzetnek, vagy problémának, amelyben segíthet. Kényszeres gondoskodásával például megkíméli szerfüggő hozzátartozóját viselkedésének negatív következményeitől. Ugyanakkor bűntudatot érez, elbizonytalanodik, ha neki kéne elfogadnia mások segítségét.
6. Áldozatiság. Áldozatnak érzi magát, a környezete áldozatának. Úgy érzi nagy nyomás alatt van, mások kihasználják, nem törődnek vele. Másokat okol szorult helyzetéért és érzéseiért.
7. Kontrollálás. A másik viselkedésén keresztül a kapcsolat kontrolljára törekszik. Nem engedi, hogy a dolgok a maguk természetes útján történjenek meg. Úgy gondolja, Ő tudja a legjobban, hogyan kellene a dolgoknak alakulnia, hogyan kellene másoknak viselkedniük. A kontroll megszerzése érdekében számos eszközt bevet, kutat a partner szobájában, zsebében, számítógépén, mobiltelefonján, kényszerít, fenyeget, bűntudatot kelt, hízeleg, gyámolatlannak mutatja önmagát, stb.
8. Kognitív torzítások. A gondoskodó-irányító viselkedés mögött megbújó torz, hibás hiedelmek vannak. (Pl. Aki szeret, mindent elvisel a másiktól.; Mindenáron segítenem kell.; Mindennek én vagyok az oka.; Azért bánt, mert szeret. Stb.)
9. Manipulativitás. Képtelen saját igényeit és érdekeit megfelelően képviselni. Nem konkrétan, direkt módon, hanem kerülő úton, burkoltan fejezi ki igényeit, sokszor bűntudatot ébreszt a másikban (pl. alkoholista játszma). Nem azt mondja, amit gondol. Nem is tudja, valójában mit gondol. Fél véleményt nyilvánítani, állást foglalni. Játszmaviselkedéssel másokat befolyásol, hogy azok fogalmazzák meg az Ő álláspontját. Saját igényeinek és érdekeinek kielégítését a partner viselkedésének kontrollálásán keresztül kísérli meg. Sokszor cinikusan, ellenségesen, önmagát becsmérlően beszél.
10. Negatív önértékelés. Nem tartja fontosnak önmagát, magát hibáztatja mindenért, állandó bűntudat gyötri. Elutasítja a dicséretet, de ugyanakkor negatívan érinti, ha nem kapja meg azt. Mások bírálatáért, kritikájáért megharagszik. Tökéletességre törekszik, de minden teljesítményével elégedetlen. Önbecsülése kizárólag a kényszeres gondoskodáson alapul.
11. Sérült bizalom, ami a gyermekkorra vezethető vissza. Nem szereti önmagát, nem bízik saját érzéseiben, döntéseiben, önmagában és másokban sem. Ugyanakkor azokban próbál bízni, akik valójában méltatlanok a bizalmára.
12. Kényszeresség. A gondoskodásban és irányításban megjelenő kényszeres jelleg más tevékenységekben is megnyilvánulhat: alkohol-, drog-, gyógyszer használat, evés, munka, szexualitás, vásárlás, stb… A mások problémái iránt érzett folyamatos és nagyfokú aggódásában, mások állandó ellenőrzésében is megnyilvánul. A legjelentéktelenebb dolgok is nagyon hosszú időn keresztül izgatják, még akkor is, ha azok tőle teljesen függetlenek, vagy már megváltoztathatatlanok.
13. Tagadás és elfojtások. A kodependens személy egyszerre tagadja önmagát és partnere betegségét is. Nem néz szembe a tényekkel, környezete előtt titkolja azokat. Nem veszi észre a problémákat, vagy úgy tesz, mintha azok nem léteznének. Hazudik, hogy megvédje és fedezze azt, akit szeret és becsapja önmagát. Elfojtja saját érzéseit és indulatait.
14. Szégyen, bűntudat, harag, ami a gyermekkorban gyökeredzik. Szégyelli múltját, származási családját és bűntudatot érez olyan dolgok miatt, amiről Ő nem tehetett, amit az Ő sérelmére követtek el. Jelenlegi kapcsolati problémáit is szégyelli, ugyanakkor bűntudata van, hogy miatta ilyen a másik. Tele van sértettséggel és haraggal. Szégyelli és fél a saját haragjától. Elfojtja a harag érzését, mert azt hiszi, ha kimutatja, akkor el fogják hagyni. Felgyülemlett indulatait síráson, depresszión, betegségen keresztül próbálja levezetni. Időnként dühkitörései vannak, jellemzően olyan esetekben, helyzetekben, olyan személyekkel szemben, akiknek nincsen köze haragjának valódi okához.
15. Sérült intimitás. Fél, szorong az intimitástól, de ugyanakkor nagyon vágyódik is rá.
16. Szexuális problémák, amik nagyon sokféleképpen jelentkezhetnek. Egyes kodependens személyek elutasítják a szexuális aktust és a fizikai közelséget is. Mások kényszerítik magukat a házaséletre, pedig nem vágynak rá. Sok esetben a kodependens személy a szexuális kapcsolatban is gondviselőként van jelen. Időnként pedig a sértettségét, haragját igyekszik ennek segítségével feloldani.
17. Társuló betegségek. A társuló betegségek lehetnek fizikaiak és mentálisak egyaránt. Pl. magas vérnyomás, meddőség, migrénes fejfájás, szorongásos zavarok, gyomorfekély, depresszió, immunrendszer gyengülése, pánikbetegség, más addikció
A mentális betegségek egy része már a kodependencia kialakulását megelőzően is fennállhat és vannak olyanok is, amelyek azzal együtt, vagy annak nyomán bontakoznak ki. Sokszor nehéz annak megállapítása, hogy a fennálló mentális betegség primer, vagy szekunder.
16. Destruktív lojalitás. Diszfunkcionális családból származik, amelyhez ambivalens érzelmek fűzik. Szégyelli származási családjával kapcsolatos problémáit, de önálló életében továbbra is meg akar felelni neki. Ennek következtében párkapcsolatában is a szülőnek akar megfelelni, vagy szülőjét, párját részesíti előnyben gyermekeivel szemben.
17. Progresszivitás. A kodependencia fokozatosan előrehaladó állapot. Ha nem történik beavatkozás, akkor egyre súlyosabbá válik, amit egyre jobban romló fizikai és mentális állapot jellemez.
"A társfüggésből való szabadulás első lépése, ha sikerül felfedezni magunkban az értéket. A társfüggés lényege, hogy életünknek a másik az értelme. A függetlenségé, hogy önmagunkban is értékek vagyunk. Vagyis legyen önálló, saját ízlésünk, saját érzésünk, saját vágyunk – egyszóval saját identitásunk. Felejtsük el a „mi”-t, és cseréljük ki „én”-re. Egyből rá fogunk jönni, hogy mi mindent csak magunkra kényszerítettünk a „család egysége” kedvéért. Sok ember akkor találja meg igazán önmagát, ha végre olyan munkát vagy hobbit választ, ami valóban belőle fakad, és sikereiben végre felismerheti önmagát." (Szendi Gábor) (Teljes cikk itt.)
Az ÖnMunka eszköztárában és folyamatában számos kiváló megközelítést alkalmazunk mindenféle hiányok, identitások, függőségek és kényszeres működések mély feltárására és feloldására. Amennyiben a fenti lista alapján magadra ismersz, mindenképp keress segítséget, számos út áll rendelkezésedre. Érdemes elindulni, végre önmagaddal találkozni és önmagadat felnevelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése