Az ÖnMunka blog nemrég volt 5 éves, és majdnem ennyi ideje
működik a Facebook felületén egy zárt csoportunk. Zárt fórum azoknak, akik részt vettek valamilyen ÖnMunka tanfolyamon –
ez a tagság előfeltétele. Ez azért fontos, mert így tudunk hasonló alapokra
építkezni, és a mély belső folyamatainknak fényében kölcsönhatásba lépni
egymással. Számomra ez a csoport igazi
Érték és Ajándék, melynek máig lelkesen végzem mindenféle velejáróját.
Hálás vagyok a FB-nak, hogy ezt ilyen interaktív formában lehetővé teszi, ezzel
is támogat minket abban, hogy egy fantasztikus Emberekből álló közösség
legyünk.
Múlt héten megkértem a tagokat, írjanak pár sort arról,
miért is szeretik ezt a csoportot, mit ad nekik, mit kapnak tőle. Ők pedig
írtak, én pedig sorba szerkesztettem ezeket a megosztásokat, hogy itt „kint” is
lehessen némi ízelítőt kapni a „benti” lakhatásról. J. Hálás köszönet az Életnek
Mindannyiótokért. <3
(Ha Te is szeretnél tag lenni nálunk, szeretettel látlak
bármelyik ÖnMunka Tanfolyamon.)
Azért szeretem ezt a csoportot, mert látom, hogy nem vagyok egyedül; ami bennem zajlik,
hasonló történetek futhatnak másokban is. Megerősít abban, hogy a bizalom
megtart, a sebezhetőség az valóban erő. Ahogy egyre kevésbé hiszek a
gondolataimnak és megyek bele az érzésekbe, az életem leegyszerűsödik,
kapcsolataim rengeteget javultak, végre
szeretem magam. Akkor is, ha idiótán viselkedem vagy meglátom valamelyik
régen szégyellt tulajdonságom ismét. A többiek történetei emlékeztetnek,
mennyivel több a hasonlóság, mint a különbség köztünk. Ennyi bátor és őszinte ember egy csoportban...csoda. És hála.
Ahol nincsen
szégyellni való gondolat, és nem érzed úgy, hogy bárkinek meg kell felelni.
Imádom az itteni humort, ami a legkomolyabb/fájóbb témáknál is valahogy
befurakodik. Nekem abban segít a csoport, hogy meglássam: segítséget kérni nem szégyen. És ha az ember kér, akkor itt
megkapja a figyelmet/komolyságot/együttérzést,
ami kell neki. Meg a vigaszt, a nevetést, konkrét tippeket, és
tudományos-fantasztikus megtapasztalásokat, ha éppen úgy van. Őszinteséget, emberséget, és esendőséget
tanulok tőletek. Nekem itt mindenki hős, aki megosztja a félelmeit,
kétségeit, vagy éppen a boldogságát. Köszönöm Nektek, hogy mindig csak egy
kattintásnyira vagytok. J
Csoportölelés: *Group Hug*
Anditól annyi, de annyi szeretetet, elfogadást, és megértést
kaptam mióta ismerem, mint a szüleimtől együttvéve sem. Tudom, hogy a jelenben
élünk, de nekem remény is ez a csoport arra,
hogy a gödörből a saját csillámos, kedves, álmodozós, felnőttes, BOLDOG
hegytetőmre érhetek. És köszönöm neked Andi, hogy megosztottad a történetedet a
depresszióról, mert nekem nagyon sokat jelent ismerni valakit, aki teljesen
kijött belőle. És, és, és csak nagyon szeretlek és kész. J <3
Minden nap benézek ide, amióta
csoporttag vagyok. Azelőtt a Blogodat olvastam, akkoriban csak magamban
mondtam: „Igen, ezt nagyon jól megmondtad! Ez a cikk hű, de király volt!” A tréningeden
való részvétel után pedig részese lehetek még annak a folyamatos jelenlétnek, melyből erőt merítek, és szinten tarthatom
azt a tudást, amit átadtál, és adsz azóta is. Egy halk like-kal pedig kinyilváníthatom, hogy itt voltam,
olvastalak, nagyon tetszik. A többi csoporttag megnyilvánulása is ad nekem abból a
nyüzsgésből, ami ezt a merőben csodás és megnyugtató, új szemléletet erősíti.
Láthatom az arcotokat, gondolataitokat, érzéseiteket. „Ami
nagyon személyes, az nagyon általános.” (Carl Rogers) – olvastam ezt az
idézetet egy általad ajánlott könyvben. Itt mindenkiben láthatom magamat is, itt nincs mitől tartani. Megérint
ez a közösség. Egyre inkább bontódik
le bennem az az ún. „elkülönültség”-érzés, amivel sokan boldogtalanítjuk
magunkat… A könyvek, programok, cikkek
ajánlásával is segít a csoport abban, hogy tréningmentes
időszakokban is edződjek, használjam a tanultakat Köszönöm!
Számomra nagyon értékes ajándék, ahogy a tagok meg tudnak
nyílni és meg merik osztani velünk magukat. Nincs új gondolat... Rengetegszer
felismerem a gondolataikban a saját gondolataimat. Nagyot nyíltam az elmúlt pár évben, mióta megismertem a Munkát és
az Élő Önvizsgálatokat Anditól. Már nem rejtőzködöm, és sokkal nyíltabban tudok
magamról mesélni, mint korábban. Egyelőre „csak” szemtől szembe, Andi
tanfolyamain vagy otthon a családban és a barátaimmal. Még nem tartok ott, és
lehet, hogy soha nem is fogok, hogy le is tudjam írni ide ezeket nyilvánosan a
csoportba. Ezért különösen hálás vagyok
érte, hogy mások merik. Imádom olvasni hogy kit mi foglalkoztat éppen, és
szeretem a csoportban posztolt kérdéseket. Elgondolkoztatnak magamról, ha tudok,
válaszolok, és nagy érdeklődéssel várom a többiek meglátásait is. A
megosztásokból rengeteget tisztul az elmém. És nem utolsó sorban Andi, neked is
nagyon hálás vagyok, amiért ilyen hűségesen kíséred a csoportot és megosztod
velünk a tapasztalataidat. Mindig elámítasz a tiszta, érthető és intelligens válaszaiddal. <3
Mit ad a csoport? Az életembe nagy változásokat hozott, hogy
megismerkedtem az ÖnMunka számomra csodás módszereivel. Emellett ajándékba
kaptam olyan Embereket, akik itt vannak, bármilyen gondommal fordulok is
feléjük. Írtam - írtuk többen már: a megtartó
erő, ami a legtöbbet segít. Nekem
biztosan. Az, hogy jöhetek, nyif-nyaf és brü-hü-hü... meghallgattok. Ha
segítséget kérek, mindig kapok... és ha nem kérek, akkor is mondhatom. Együttérzés, támogatás, megtartás. <3 És olyan elfogadás és szeretés, ami mindig átlendít a rosszkedven. Puszi
Mindenkinek!!!
Azért tartom különösen értékesnek a csopit, mert ebben a
közösségben lehetőségünk van bármit megosztani magunkról, odafigyelni egymásra,
kérni, ha szükségünk van valamire, adni, ha van olyanunk, ami másnak kell,
megoszthatjuk az Önvizsgálatokban vagy bármi másban szerzett tapasztalatainkat,
sokat tanulhatunk egymás bejegyzéseiből, kommentjeiből, jókat poénkodhatunk, ha
arra támad kedvünk, bátoríthatjuk, akire ráfér. Az Önvizsgálatok és a Munka folyamatában szerzett élmények tesznek
minket ilyen közösséggé. Köszönöm, Andi, hogy az életeddel mutatsz példát
az önmagunkhoz és egymáshoz való kíváncsi, szeretetteli odafordulásra!
Minden nap ide látogatok.
J Olyan, mint egy IGAZI OTTHON, ahol őszintén elmondhatom a problémám, nem
lesz belőle pletyka nincs kioktatás, biztonságot adó és támogató azon az úton,
amin elindultam. Andrea, külön köszönet azért a megtisztelő figyelemért, amivel
hozzászólsz, segítesz mindenkinek. <3 Hálás
köszönet, hogy itt lehetek!
Minden nap benézek ide, mert nagyon sok támogatást kapok
itt ahhoz, hogy rálássak, és megértsek ilyen-olyan működéseimet. Nagyon sokat tanultam tőletek és fejlődtem
általatok. Szuperek az írások, ez a nyitottság és a humor. Andi, hálás köszönetem
a munkásságodért. <3 Misi,
neked pedig a türelmedért. <3
Én is jövök majdnem mindennap. J És most előkerestem a szülinapos
poszt környékéről, hogy akkor mit írtam - most is érvényes! „Ma reggel
fogalmaztam meg magamnak sokadjára, hogy milyen jó, hogy van ez a csopi, hogy
itt mennyi elfogadást és szeretetet és okosságot olvasok, hogy itt megélem a közösséghez tartozást, ami
olyan közösség, hogy nem is ismerem a tagjait, csak párat személyesen, és ez
mekkora ajándék. Mert bizonyos dolgokat
épelméjű, intelligens módon csak itt tudok megvitatni. Mert ha kiírom az
üzifalamra, akkor az ismerőseim között is vannak olyanok, akik sportot űznek az
akadékoskodásból, hát még, ha egy nyílt fórumon tenném ugyanezt. És milyen
szomorú, hogy csak bizonyos képzés után tudnak az emberek trollkodás nélkül
viselkedni…” <3 Most újat nem is tudok írni,
eléggé mélyrepülésben vagyok, de ebben a csoportban az is jó, hogy erről most
nem kell beszélnem, ha nem akarok. (De most már beszéltem róla, hogy nem akarok
beszélni róla, haladás…) J
Régen minden szabad percemben itt lógtam, eszméletlenek
voltak az éjszakai ökörködések. Mára (az akkori lelkes tagokkal együtt) ezek
eltűntek. Ritkábban nézek be, de nagyon jó, hogy itt lehetek hülye, nyafogós,
agresszív, bármilyen, amit más csoportokban, vagy a való világban nem
feltétlenül tehetek meg, és ezért senki nem szól rám. Megértést, figyelmet, ötleteket lehet kapni Tőled, Andika, és a
többi tagtól is, bármilyen témát is dobok be. Szóval nagyon jó hogy itt
vagyunk. J
Nekem olyan, mint azok a dobozok a falon, aminek az üvegére
az van írva: „Végszükség esetén törd be”.
És ott van valami, ami az utsó pillanatban megment...
A múltkor tök jól leírtam, nem jut jobb eszembe: Azért szeretem
ezt a csoportot, mert „csak” megtart.
Nem mentjük meg egymást, nem adunk tanácsot, nem kritizálunk, nem avatkozunk
bele a másik életébe, de itt vagyunk egymásnak. Csak akkor adunk „tanácsot”, ha
arra vonatkozó kérdés van, hogy egy bizonyos helyzetet hogyan nézzünk meg
ÖnMunkásan. Ugyanakkor itt tényleg
bármit el lehet mondani - ki mit vállal fel. És persze mindennek van egy
olyan hozadéka is, hogy néhány beszélgetés oltári röhögéssel ér véget. Kicsit
olyan ez, mint egy nagy család, és
én otthonosan érzem magam itt. Köszönöm Nektek. Nyálnyálnyál. J <3
Rájöttem, miért szeretek itt lenni ebben a csoportban. Az
őszinteség, önmagunk megmutatása miatt, és hogy mindaz, ami feltárul, az rendben van.
Hogy miért szeretem, tartom értékesnek a csoportot? Mert
azt érzem, hogy biztonságos tér nyitott, elfogadó tagokkal ez a közösség. Nem találtam másutt ilyet. Megható az,
hogy igazán mély megnyílások vannak, és akár én is lehetnék. Gyakran érzem azt,
mintha helyettem posztolná valaki, mert épp hasonlót élek meg. Hát ezért. J
Elindított, segít nyitottabbá, jelenlevőbbé, őszintébbé
lenni az életemben és abban, hogy egyre közelebb kerüljek önmagamhoz.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, melyik gombomat nyomogatod
éppen? J
Egy korábbi bejegyzés hasonló témában, ezt is érdemes elolvasni:
Fogjuk Egymás Kezét - Köszönet a Csoportnak
Fogjuk Egymás Kezét - Köszönet a Csoportnak
Várlak szeretettel az ÖnMunka tanfolyamokon, melyek mostanra egy rendszert alkotnak. Mindegyiknek megvan a helye, szerepe az öngyógyulásunkban. Hálás vagyok, ha találkozhatom Veled is:
1. Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), 2015. december 12-13. és 2016. január 30-31. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe
2. KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2016. január 9-10. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése