2012. április 20., péntek

Meg Akarok Halni – Igaz Ez?


„Az, akinek hittem magam, teljesen reménytelen eset volt. Reggelente, amikor felébredtem, és észrevettem, hogy még mindig lélegzem, gyűlöltem Istent, amiért életben tart. Egyfolytában az öngyilkosságon járt az eszem, de mivel volt három gyermekem, ez nem volt választási lehetőség. Klinikai depresszióban szenvedtem, dühös és agorafóbiás voltam, és annyira paranoiás, hogy pisztollyal a párnám alatt aludtam. Volt olyan, hogy napokig, néha hetekig még zuhanyozni és fogat mosni sem voltam képes. Olyan alacsony volt az önbecsülésem, hogy a padlón aludtam, mert úgy gondoltam, hogy még egy ágyra sem vagyok érdemes...” (Byron Katie)

Mostanában többekkel dolgoztam, akik erősen elhiszik azt a gondolatot, hogy meg akarnak halni. Olyan is van közöttük, aki már kísérelt meg öngyilkosságot. Ilyenkor mindenképp érdemes megkérdőjelezni velük a felszíni „Meg akarok halni” gondolatot, aztán pedig sorjában azokat a gondolatokat is, melyek a halálvágyhoz, az öngyilkossági kísérlethez vezetnek. Mert meghalni csak akkor akarunk, amikor már annyira szenvedésnek és fájdalmasnak érzékeljük az életünket, hogy az elménk elhiteti velünk, ebből már csak a halál hozhat feloldozást. Történet nélkül nincs fájdalom. Ha nincs érzelmi fájdalom, nincs halálvágy.

Érdekes volt ezeknek az önvizsgálatoknak a végzése közben felfedeztetni a halálvágyó facilitáltakkal, hogy valójában nem is meghalni akarnak, hanem leginkább szeretetet, elfogadást, figyelmet, bocsánatkérést, jóvátételt várnak. Van olyan, aki kifejezetten azt mondja, hogy az öngyilkossági kísérlettel bosszút szeretne állni azon a személyen, aki szerinte tönkretette az életét. Hátha majd akkor az a személy észbe kap, és jóváteszi mindazt, amit vele művelt. Dráma. Dráma. Dráma. Az elme imádja a drámát. Néhányan még olyan őszintén is megnyílhatnak, hogy rálátnak, hogyan próbálták bebiztosítani, hogy semmiképp ne halhassanak meg: időben rájuk találhasson valaki, még felhívják előtte azt a személyt, aki biztos átjön…

És mivel ez a gondolat nekem sem ismeretlen a múltamból, ezért felidéztem azokat az éveket, amikor nagyon sűrűn hittem azt, hogy „Meg akarok halni”. Akkor még nagyon utáltam magam, hosszú heteket töltöttem újra meg újra depresszióban fekve, annyira belefáradva az öngyűlölő gondolataimba, hogy semmi energiám nem maradt kikelni az ágyból. Megcsináltam a Munkát erre a gondolatra, az 1-2. kérdésre az instrukciókat hagytam bent. Az a helyzet, hogy nagyon nehézkes volt már beleélnem magam ebbe a gondolatba, azért próbálkoztam, és főleg a huszonéves koromra jellemző válaszokat írtam le. Ha Neked még erősen feszítő és jelenlevő ez a gondolat, kérlek, jól engedd bele magad ebbe a meditációs önvizsgálatba, és engedd meg, hogy a saját válaszaid bukkanjanak a felszínre. Akkor lesz a tiéd ez az önvizsgálat, akkor kerülsz közelebb a történetek nélküli önmagadhoz.

(Több helyen fogsz látni „Igaz ez?” kérdéseket közbeékelve. Olyankor írtam ezt be, amikor a felbukkanó válaszaim újabb hiedelmeket hoztak felszínre. Ezek az okai a halálvágyamnak, így ezeket is meg kell majd kérdőjeleznem.)

A vizsgálandó gondolat: „Meg akarok halni.”

1. Igaz az, hogy meg akarok halni? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás, hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak mélyen magamba engedem a kérdést. A Munka meditáció.

2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy meg akarok halni? Igen/Nem. (Nem tudom.)

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt, hogy meg akarok halni?

a) Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem? - Elég hülye kérdés… Igazából lehetne békességnek érezni, mert azt gondolom, hogy majd ha meghaltam, már sokkal jobb lesz nekem, mert nem kell tovább szenvednem. Haha, igaz ez? De addig is, ez a gondolat inkább rezignáltságot, csüggedtséget, fásultságot ébreszt benne, semmiképp nem békességet.

b) Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok magamhoz, ha elhiszem, hogy meg akarok halni? Miket gondolok magamról? Hogyan „ütöm” magamat, amikor elhiszem, hogy meg akarok halni? – Szidom és ócsárolom magam, hogy még egy normális életet sem vagyok képes élni, egy totális csődtömeg vagyok, akinek semmi nem sikerül. (Igaz ez?) Másoknak bezzeg sokkal jobban megy… (Igaz ez?)

c) Hogyan viszonyulok ilyenkor az élethez? Milyennek látom? Milyen képek jelennek meg a fejemben az életemről, ha elhiszem, hogy meg akarok halni? – Az életet ilyenkor szürkének, sivárnak, reménytelennek, örömtelennek, folyamatos szenvedésforrásnak látom. (Igaz ez?) Ahol csak vonszolom magam végig állandó rossz érzésekkel, nagy-nagy fásultsággal. Ilyenkor utálom az életet.

d) Milyen érzés jelenik meg bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben? – Csalódottság és düh. Az egész testemre kiterjedő zsibbadás van bennem, teljes lefáradás, semmi energiám.

e) Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hova menekülök, mivel vigasztalom magam? – Eszem egy kicsit (sokat…), legalább ennyi örömöm maradt. Lefekszem aludni, meg bekapcsolom a tévét, addig sem kell ezen feszkóznom. Meg a tévében nézegethetek boldog életeket. (Igaz ez?)

f) Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy meg akarok halni? Mire jó nekem ez gondolat? Mit kapok tőle? – Akkor szeretnem kéne az életet, amit teljesen lehetetlennek tartok. Az élet sz@r (Igaz ez?), én csak erre látok bizonyítékot, senki ne akarja elhitetni velem, hogy nem így van! Kapok ettől a gondolattól egy jó adag áldozatidentitást is, és szidhatom azokat az embereket, akik a történeteim szerint az életem szerencsétlenségét okozták, akik miatt szenvedek. Ha ők nem tették volna azt velem, amit tettek, akkor boldog lehetnék, és most nem akarnék meghalni. (Igaz ez?) Ha nem hinném el a gondolatot, akkor ebben a szörnyű testben (Igaz ez?) kéne még eltöltenem akárhány évet, ami csak egyre förtelmesebb lesz. (Igaz ez?) Akkor inkább meghalok.

g) Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem azt a gondolatot, hogy meg akarok halni? – Felkelni nem igazán. Örülni semmiképp.

4. Ki lennék a gondolat nélkül, hogy meg akarok halni? Kevésbé zsibbadt, nyugodtabb, nyitottabb, kíváncsibb, megengedőbb.

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: Meg akarok halni.

+ Nem akarok meghalni. (legalább 3 példa, hogyan igaz ez)
-          Valahol mélyen mindig is azt hittem, hogy az élet szép, és még nem halt ki belőlem minden remény, hogy ezt egyszer megtapasztalhatom. Ha valahogy mégis megszépülne ez az élet, akkor a korai halálommal egy csomó szuper dologból kimaradnék.
-          Tinikorom előtt szerettem élni, élveztem a gyerekkort, a játékot, az iskolát, mindent. Hátha ez még visszajöhet…
-         Félek a haláltól. Még mindig jobb itt, mint ott, ahol fogalmam sincs, mi van.
-         Még semmit nem tettem ennek megvalósítására.
-         Vannak olyan dolgok, amiket szeretek az életben, pl. a fagyit meg a csokit. Ha egész életemben büntetlenül ehetném ezeket, és még le is fogynék, semmi bajom nem lenne. És aludni is nagyon szeretek.
-         Vannak emberek is az életemben, akiket szeretek. És szeretnék még velük sokszor együtt lenni.

Vagyis akkor mi valójában a bajom? Az, hogy miket gondolok magamról és az életről? Hogy milyen megvizsgálatlan sebeket hordozok magamban? Ha szép sorban megvizsgálom mindazt, amit magamról, másokról és az életről gondolok, akkor nem fogok akarni meghalni? Na, ennek adhatnék egy esélyt… És ez elvezet a gondolatokra való megfordításig:

+ A gondolataimnak akarok meghalni.
Mi másnak? Hisz, ha nem hiszem el a gondolataimat, akkor többé nem tudok szenvedni és fájni. Akkor pedig miért akarnék meghalni? Olyan egyszerű ez az egész. Remélem, lesz kitartásom végigcsinálni!

És a visszacsekkolás:

+ Hajlandó vagyok újra elhinni a gondolatot, hogy „Meg akarok halni”. Hisz lehet, hogy még fel fog bukkanni, megnézem, hogyan állok vele. Megnézem, épp milyen történetben vagyok benne, amikor újra jön, és azokat megvizsgálom.

+ Alig várom már, hogy újra elhiggyem azt a gondolatot, hogy „Meg akarok halni”. Ha alig várom már, akkor nem ellenség többé, hanem barát. És ha tényleg szeretném letesztelni, elhiszem-e még, bekapaszkodik-e még az elmém, akkor fel kell, hogy bukkanjon. Én annyira, de annyira szeretem ezt a gondolatot, annyi minden ajándékot tartogat számomra.

„Az élményem elmesélésénél sokkal erőteljesebb, ha meghívom az embereket, hogy végezzék el az önvizsgálatot. Amikor persze megkérnek, hogy írjam le az élményt, ahogy te is tetted, megteszem, mert mindez nagyon értékes. És amikor hallják, ahogy mesélem a történetet, gyakran azt mondják, „Te jó ég! Értem! Értem!” De ez nem elég. Az életedet az változtatja meg, ha leírod a stresszes gondolataidat, majd felteszed a négy kérdést, majd megfordítod a gondolatot, végül valódi példákat keresel arra, hogyan is igazak a megfordítások. Tested minden sejtje ébred az önvizsgálat hatására. És többé nem leszel képes elhinni a régi gondolatokat. Minden elme megérdemli, hogy szabad legyen. És amikor az elme szabad, akkor a szenvedésnek is vége szakad.” (Byron Katie)

Az idézeteket ebből a bejegyzésből szedtem, melyből a Munka kezdeteiről olvashatsz:
http://www.onmunka.blogspot.com/2010/09/hogyan-talalt-ra-byron-katie-re-munka.html




2012. április 18., szerda

Megbocsátás és Jóvátétel – Byron Katie Videó


„Nincs szükséged elengedésre, megértésre, vagy megbocsátásra. A megbocsátás annyi, hogy amiről azt gondoltad, megtörtént, valójában nem történt meg. Rájössz, hogy soha semmi sem történt, amit meg kellene bocsátani, és ezt a Munka teljesen nyilvánvalóvá teszi. Az egész csak egy félreértés volt önmagadban.” (Byron Katie)

A megbocsátás is egy jól elcsépelt koncepcióvá vált az utóbbi években. „Meg kell bocsátanod neki.” Hányszor olvasod, hallod ezt az utasítást? És hányszor merült már fel benned az a gondolat, hogy „Hogyan tudnék megbocsátani annak a szemétnek, aki tönkretette az életemet? Képtelenség megbocsátani neki.” Vagy hányszor próbáltál már megbocsátani, aztán újra meg újra felfedezted, hogy a dühöd, a haragod, az elkeseredésed, a vádjaid még mindig ott vannak veled?

A megbocsátás nem egy aktus, hanem következmény. A belső felismeréseidből származó megértés automatikus következménye.

„Pont az történt, aminek épp történnie kellett, mivel megtörtént. A tény előtt még végtelen számú a lehetőség; a tény után már csak egyetlen egy. Minél tisztábban látod meg, hogy a lett volna, lehetett volna, és a kellett volna mindössze megkérdőjelezetlen gondolatok, annál jobban tudod értékelni a látszólagos hibát, és amit az eredményezett. Ennek a megértése a megbocsátás az ő teljességében. A megértés tisztaságában a megbocsátásra semmi szükség nincsen.” (Byron Katie)

A Munkával mindez egy csodás folyamat, amikor is papírra vetem, és szép sorban megkérdőjelezem mindazt, amit a gondolataim szerint a másik tett velem. Ez sokszor akár évekig is eltart, ahogy újabb és újabb rétegeimből bukkannak fel az újabb és újabb eltemetett történeteim. És ahogy haladok látszólag a másik emberrel, úgy haladok saját magammal, úgy kerülök egyre közelebb saját magamhoz. És úgy látok rá egyre jobban, hogy tényleg mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt, és engedem vissza a másik személyt és saját magamat is a szívembe. Ha ez még számodra elképzelhetetlennek tűnik, ne aggódj, ezzel mindannyian így vagyunk, amíg meg nem tapasztaljuk a Munka gyengéd és végtelenül egyszerű csodáját.

Ma egy olyan Byron Katie videót ajánlok a figyelmedbe, melyben egy hölgy elmeséli a férjével kapcsolatos megbocsátási és jóvátételi folyamatát. Jóvátétel alatt azt értjük a Munkában, hogy egyrészt el is mondjuk a másik embernek, mi mindenre láttunk rá önvizsgálataink során, másrészt pedig konkrétan cselekedetekkel jóvá is tesszük mindazt, amivel mi bántottuk meg őt. Mert amíg őt látom a gonosz elkövetőnek, addig esélyem sincs meglátni magamban, hogyan bántom én őt és magamat szóval, tettel, vagy akár gondolattal. A Munkában minderre rálátok, és megértem, hogy mindent csupán saját magammal műveltem. A jóvátételek segítségével pedig meg is élem a megbocsátásomat. Felé is és főként saját magam felé.

Elsőre nagyon kuszának és pont fordítottnak tűnhet itt minden, mégis így működünk. Kívánom, hogy minél többen éljük meg az automatikus megbocsátás csodáját. Mert a Munkával ez (is) működik.

És akkor nézzük a videót.


2012. április 13., péntek

Hogyan Csupaszít Boldoggá Byron Katie Munka-Módszere 1.


„A Munka jóval több egy közönséges módszernél: Lényed legmélyét kelti életre.” (Byron Katie)


A napokban olvastam egy angol nyelvű cikket arról, mi az a 15 dolog, ami akadályozza a boldogságunkat. A cikk szerint csupán ezeket kell abbahagynunk, és hipp-hopp mi magunk leszünk a megvilágosodott Öröm. Ez is azon utasítás-gyűjtemények egyike, melyekből megtudhatjuk, mit KÉNE csinálnunk ahhoz, hogy boldogabbak legyünk. Egyetlen problémám van az ilyen tanács-listákkal: a HOGYAN nem igazán szerepel bennük, csak a MIT.


Egyik kedvencem, például, az „Engedd el…” típusú jótanács. Értem én, köszönöm szépen, na de PONTOSAN MIT IS CSINÁLJAK AHHOZ, HOGY EZ MEGTÖRTÉNJEN? Ha épp ezerrel ragaszkodom, ragaszkodnék a páromhoz, aki épp tegnap hagyott el, és majd belegebedek a fájdalomba, akkor HOGYAN ENGEDJEM EL?


Byron Katie Munka-Módszere a HOGYAN. Megtapasztaltatja Veled, hogy minden érzelmed, érzésed, cselekvésed, viselkedésed az előzetesen felbukkant, elhitt gondolataid KÖVETKEZMÉNYE. A Teremtés sorrendje, ahogy Katie magyarázza: GONDOL-ÉREZ-CSELEKSZIK. Vagyis hiába próbálok a cselekvésen javítgatni, miközben a kiindulás OK, a GONDOLAT még megvizsgálatlan bennem. Ezért aztán, ha egy bizonyos fájdalmasnak megélt helyzetet szeretnék „elengedni”, annyi a dolgom, hogy felfedezzem, nyakon csípjem azokat a zaklató gondolatokat, melyek a fájdalmamat okozzák, majd megkérdőjelezzem őket.


A fent említett elengedős helyzetben, például, nem az a bajom, hogy a párom elhagyott, hanem az, ahogyan az elmém értelmezi a történteket. Beindulnak a nem tudatos szinten lévő program-hiedelmeim, és ezek vetítődnek rá a helyzetre, magukkal vonva az érzelmi fájdalmat. Nem az fáj, hogy elment, hanem az, aminek az elmém gondolta őt az életemben. Mit JELENT ő nekem? Érzelmi vagy anyagi biztonságot? Hogy van kihez odabújni? Hogy van kiről gondoskodni? Hogy van kivel házisárkányoskodni? Hogy van kire építenem a jövőmet? Hogy van kivel szerelmeskedni, kirándulni, együtt enni, a problémáimat megosztani, stb.stb.? Nos, nekem ezekre a dolgokra van szükségem, nem pedig rá. Csúnya dolog, tudom, mégis így van. És amíg ezek a szükségleteim vetítődnek rá, addig nem fogom tudni „elengedni”. Ha azonban szép sorra veszem ezeket a szükségleteimet, a róla szóló történeteimet, akkor a ragaszkodásom-csimpaszkodásom hamarosan ELENGEDŐDIK.


Azért emeltem ki nagybetűvel, hogy ELENGEDŐDIK, mert az egész folyamat AUTOMATIKUS. „Én” nem csinálok semmit, csupán megvizsgálom a gondolataimat őszinte kíváncsisággal (nem azért, hogy elengedjem őt!!!), a változás pedig önmagától megy végbe. Mert ha az elmém már nem hiszi el a gondolatot, akkor nem fogok fájni, így másképp fogok tudni cselekedni. Másképp fog csinálódni.

NEM TE CSINÁLOD. Nem kell semmin sem erőlködnöd. A változás automatikus, ha a kiindulási ok, a gondolat megvizsgálásra kerül, és így az elme elereszti a hozzá való ragaszkodását. Ja, és igen, nem is Te ragaszkodsz, hanem az elméd. A jól-ismert, jól bevésődött, jól-megszokott történeteihez.


KI LENNÉL A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL?


Az a cikk arra nagyon jó volt, hogy összeszedje a főbb csomópontokat, melyek vonatkozásában a rendszeres Munkázás következtében automatikus változás indul el az életedben. Két részre szedtem a 15 pontot, íme az első felvonás:


1. Elengedődik a Vágy, hogy Mindig Nekem Legyen Igazam


A jól-tudom elme (egó) egyik legerősebb alapköve az a vágy, hogy „nekem” legyen igazam. Mindent megtesz azért, hogy kiharcolja az igazát, övé legyen az utolsó szó, még akár kapcsolatokat is feláldoz ennek a vágyának oltárán. Ezt a működést akkor is megfigyelhetem magamban, ha esetleg nincs bátorságom kimondani az „igazamat”, gondolatban azonban jól odamondom a másiknak. Mivel az ÖnMunka egyik alappillére az „Igaz ez?” kérdés, így a rendszeresen önmunkáztatott elme fokozatosan kivonul az addig foggal-körömmel védelmezett álláspontjainak védelmezéséből, így elengedődik az a vágyam, hogy nekem legyen igazam. Ez pedig sokkal nyitottabbá tesz más vélemények meghallgatására és befogadására, a másik ember nézőpontjának mélyebb megértésére, a valódi odafigyelésre. Arról nem is beszélve, hogy mennyi érzelmi feszültségtől szabadulok fel az ellenkezésem, ellenállásom, követelőzésem feladása folytán. Tedd fel magadnak a kérdést:


Ki lennék a történetem nélkül, hogy igazamnak kell lennie? Hogyan bánnék a másik emberrel, ha nem tudnám többé elhinni, hogy igazamnak kell lennie?


2. Elengedődik a Vágy, hogy Mások és a Világ Dolgát Irányítani Akarjam


A jól-tudom elme legfontosabb tápláléka az az illúzió, hogy ő kontrollálja, irányítja az életet: a történéseket, helyzeteket, és a benne szereplő embereket. Akkor érzi biztonságban magát, ha elhiszi, hogy ő irányít, aminek következtében folyamatosan résen kell lennie, minden eshetőségre felkészülten, nehogy számára „kedvezőtlenül” alakuljanak a dolgok. Engedd meg magadnak egy pillanatra, hogy megláthasd, megérzehesd, mekkora energiádat emészti fel ez a folyamatos kontrollálási vágy. Tedd fel magadnak a kérdést:


Ki lennék a történetem nélkül, hogy irányítanom kell az életet és a benne szereplő embereket? Hogyan bánnék a másik emberrel, ha soha többé nem lenne vágyam őt irányítani (csak, hogy úgy csináljon, ahogy én szeretném)?


3. Nem Okolok Többé Másokat Semmiért


Arra kondicionálódtunk, hogy amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt szeretnénk, akkor kifelé mutogatunk bűnös után keresgélve. „Ő tette ezt velem. Miatta vagyok boldogtalan. Megbántott, tönkretett, eldobott.” Így pedig egész életemben játszhatom az áldozatot, a mártírt; hihetetlen energiámba kerül ennek az identitásnak a fenntartása, de a jól-tudom elme megrémül, ha csak egy kicsit is megpiszkálódik ez a kétes „biztonsága”. Minden hitét abba fektette, hogy ő egy áldozat, mi lenne belőle enélkül? Tedd fel magadnak a kérdést:


Ki lennék a történetem nélkül, hogy ő az oka a „bajomnak”?


„Semmi sem veled történik, hanem érted.” (Byron Katie)


4. Nem Becsmérlem és Ostorozom Magam Többé


És ha épp nem másokat okolok a bajaimért, akkor agyonszidalmazom saját magamat: „Hogy lehettem ilyen hülye? Miért nem figyeltem jobban? Miért nem csináltam meg jobban? Egy nagy vesztes vagyok, akinek semmi sem sikerül. Teljesen reménytelen vagyok. Sosem fogok megváltozni. Valami nagy baj van velem. ” Azt tanultuk meg, hogy szinte kötelességünk ócsárolni magunkat valamiért; aki nem így tesz, az nem is normális. Onnan tudhatom, hogy „rendben” vagyok önostorozás-kondicionáltságból, hogy rendszeres negatív ön-kommunikáció zajlik a fejemben. Megfigyeltem-e már, hány gondolattal elégedetlenkedek önmagammal akár csak egyetlen óra leforgása alatt?


Ki lennék a történetem nélkül, hogy valami baj van velem?


5. Előkukucskál Belőlem az ÖnBizalom


Miután szép sorban megkérdőjelezem a félelemmel teli önkorlátozó hiedelmeimet, melyek azt mondatják velem, hogy „Na, én erre nem vagyok képes”, előbukkan valódi ÖnBizalmam, mely mindig is ott volt velem, csak a vastag hiedelem-réteg eltakarta. A valódi ÖnBizalmat nem lehet fejleszteni; automatikusan bukkan elő, ahogy fogynak bennem az önkételkedő gondolatok. Többször hangsúlyoztam már, hogy a Munka nem új, „pozitív” programokat ír belénk, hanem a megkérdőjelezés által elengedődnek az eddig cipelt programjaink, ami pedig marad, az, Aki Mindig Is Voltam/Vagyok.


Ki lennék a történetem nélkül, hogy az aktuálisan előttem álló lépésre nem vagyok képes?


6. Nem Akaródzik Többé Panaszkodnom


Soha nem az adott helyzettel van baj; az elégedetlenségemet és szenvedésemet azok a történetek okozzák, melyekkel az aktuális történéseket a jól-tudom elmém felülírja: értelmezi. És mivel ezek a történetek érzelmi fájdalmat okoznak, előbb-utóbb felfigyelek rájuk, és lehetőségem van alávetni őket a Négy Kérdés és Megfordításoknak. Az elme így már nem fog ragaszkodni ezekhez az értelmezésekhez, így nem fogja tudni azt érzékelni, hogy valami nem oké, valami miatt hőzöngeni, panaszkodni kell. Minél több ilyen történetemet vetem vizsgálat alá, annál könnyedebben áramlok majd az eseményekkel, fennakadás, mentális ellenállás nélkül. Ez pedig valami elképesztően fincsi állapot!


A Valóság mindig kedvesebb, mint a sztori, melyet köréje szövünk.” (Byron Katie)


Ki lennék a történetem nélkül, hogy valami baj van életem egy bizonyos helyzetével?


A folytatással jövő héten érkezem, addig is Munkálkodjatod őszintén, kíváncsian, nyitottan. Szolgáljon nagy örömötökre és boldogságotokra ez a Csodás „Eszköz”.

2012. április 10., kedd

Rossz Döntést Hoztam – Byron Katie Videó


„Nem tudsz döntést hozni. Mindössze egy olyan történetet tudsz mesélni magadnak, hogyan is hoztad meg a döntést. A döntések saját magukat hozzák meg; történések őt, melyek akkor érkeznek, amikor elérkezik a megfelelő időpont. Sűrűn kérdezem, „Te lélegezteted magad?” Nem? Hát, akkor az is lehetséges, hogy nem is te gondolod magad, sőt nem is te hozod a döntéseket…?” (Byron Katie)

Elkészültünk egy újabb videó feliratozásával, amit a legelső The Work in Business szemináriumon rögzítettek, idén februárban. Ez a 3-napos szeminárium kifejezetten az üzleti élet szereplőinek szólt, hiszen a Négy kérdés és Megfordítások hihetetlenül hatékonyan tudja lebontani az üzlettel, munkával, döntéshozatallal, vezetéssel, gazdasággal stb. kapcsolatos bekövesedett hiedelmeinket is. A lebontási folyamat következtében pedig sokkal bátrabbak, kreatívabbak, áramlósabbak, felszabadultabbak, stresszmentesebbek leszünk a munkánkban, vállalkozásunkban, vezetői, szervezői feladatainkban. És az élet összes más területén is.

Már foglalkoztam a blogon igen részletesen és gyakorlatiasan a döntéshozatal témájával, két bejegyzést ajánlok figyelmedbe:

Döntéshozatal 1.
Döntéshozatal 2.

És akkor nézzük a videót, melyben Katie egy fiatalemberrel végzi el a Munkát:








2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. május 14-15. (hétfő-kedd).
Hétvégi tanfolyam: május 5-6. (1 hely maradt)
Jelentkezési határidő: április 13. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

2012. április 6., péntek

Te Milyen „Szent Hiedelmed” Nevében Háborúzol?


Ma egy rövid Katie audio felvétel magyar fordítását ajánlom figyelmetekbe a „szent vallásainkról”, „szent háborúinkról”, és „Istenről”, ahogy azt a Munkában használjuk. Ezek sokakat zavaró szavak, ezért először a Katie-féle megközelítést tisztázzuk:

„Isten” Katie megfogalmazásában:
Semelyik vallás istenét nem értjük alatta. Isten a Valóság másik elnevezése.
„Én Istenre azt a szót használom: Valóság. Azért nevezem a valóságot „Istennek”, mert a Valóság az úr. Egyszerűen az, ami van. Az utolsó történet: Isten minden és Isten jó.” (Byron Katie)

„Vallás” Katie megfogalmazásában:
A vallásaink azok a szent hiedelmeink, melyeknek teljesen elköteleződtünk, és melyekhez teljesen tudattalanul ragaszkodunk. Amíg felfedezetlenül és megvizsgálatlanul élnek bennünk, addig gondolati, érzelmi és fizikai rabságban vagyunk. A Munka ezeknek a megkérdőjelezéséről szól. Ez a szabadsághoz vezető út.

És akkor a Katie-szösszenet:

Amit hiszel, az a vallásod. Vallásos odaadással köteleződsz el a hiedelmeid mellett. És ebben az elköteleződésben már nem marad hely a Valóság/Isten számára. Ez a te Istened – amit hiszel. Az életed pedig az elmédben elraktározott vallásos elköteleződések megvédelmezéséről szól. Attól félsz, hogy ha nem védelmeznéd a vallásodat, megszűnnél létezni.

Ezért van az, hogy amikor elkezded megkérdőjelezni a vallásos odaadással védelmezett hiedelmeidet, akkor nincs könnyű dolgod. Az egész eddigi életed tűnik el, az összes identitásod, szereped, szép sorjában. Mintha szétesne az eddig ismert világod.

Hallottad már azt a kifejezést, hogy „Ne szórakozz a másik ember vallásával”? Amikor kétségbe vonod azt, amit a másik ember hisz odaadó vallásossággal, akkor rád fog támadni. Háború kezdődik. Ki kezdte a háborút? Te. Hisz belekontárkodsz az ő univerzumába. Nem is történhet más, mint hogy rád ront.

Úgy bizonyosodhatsz meg minderről, hogy amikor valaki a te hiedelmedet piszkálja meg, akkor megfigyeled, hogyan kezdesz érvelésbe, magyarázkodásba, védekezésbe. Lehet, hogy csendben, önmagadban, de az is lehet, hogy hangot adsz neki. És minden alkalommal, amikor magadban vagy hangosan védekezel, az érzéseid azonnal tudatják, veled, hogy háborúba kezdtél. Ilyenkor a saját vallásodért szállsz harcba, és minél erősebb érzelem jelenik meg benned, illetve minél tüzesebben harcolsz, annál erőteljesebben ragaszkodsz az adott „hittételedhez”. Mindez pedig felhívja a figyelmedet arra, hogy „kiestél” valódi természetedből, a szeretetből. Saját valódi természeted ellen harcolsz, ebből ered az összes stressz és feszültség. (Byron Katie)

Felfrissítésre ajánlom még ugyanebben a témában, gyakorlatiasabb megközelítésből ezt a tavalyi bejegyzést:
A Legnagyobb Akadály: Én Tudom
http://onmunka.blogspot.com/2011/05/legnagyobb-akadaly-en-tudom.html




2-napos Hétköznapi ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. május 14-15.
Jelentkezési határidő: április 13. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

2012. április 2., hétfő

A (Faj)Gyűlöletből Kivezető Út - Byron Katie Videó


„Már kipróbáltuk a haragot és a gyűlöletet, és elneveztük civilizációnak. Találj új Utat!” (Byron Katie)

Ma az egyik legerőteljesebb, legkeményebb, mégis legszívhezszólóbb Byron Katie videót ajánlom figyelmetekbe. Amikor először láttam, végigborzongtam, sírtam is, és végtelen hálát éreztem, hogy mindez közkinccsé vált, valaki bevállalta, hogy az egész világ elé tárja a fájdalmait és a félelmeit. Ez a félórás film egy fekete hölgy egyéves utazását mutatja be, a Katie-vel történt első találkozásától a 9-napos School-ban megélt, sorsmegváltoztató „öntisztulásáig”.

A videó témája a generációról-generációra öröklődő (faj)gyűlölet és előítéletek. A főszereplő, Hitaji történeteiből kiderül, hogyan programozódott be ő is a szülei, nagyszülei, összes felmenője által élt történetekkel, melyeket neki is automatikusan tovább kellett örökítenie a gyermekeire. Amíg az örökölt, generációs programjaink megkérdőjelezetlenül futnak bennünk, addig nincs esélyünk nem továbbadni ezeket a következő generációknak. Csak velem tud megállni. Senki más nem tudja megkérdőjelezni, letisztítani az én elmém által elhitt nyomasztó, gátló, gyűlölködő programokat.

Azt hiszem, mindannyiunk számára egyértelmű, milyen szinten van jelen a gyűlölködés, fajgyűlölet a mai magyar társadalomban (is). És ehhez nem kell más bőrszínűnek lenni, elegendő, ha más véleményem, értékeim, világnézetem, életmódom van. A jól-tudom elme fő tápláléka a félelemből és gyűlölködésből fakadó elkülönülés. Amíg a félelmeket és gyűlölködést tápláló gondolataink megkérdőjelezetlenek maradnak, nincs esélyünk máshogy megtapasztalni a világot. Byron Katie Munka-módszerében hihetetlen lehetőségek rejlenek ezen a területen is. Használjuk ki! Ezért is tartom nagyon fontosnak ezt a félórás videót. Hogy minél többen megláthassák és felülvizsgálhassák magukban eddig dédelgetett előítélet- és gyűlölet-történeteiket.

A filmet több órányi felvételekből vágták össze, emiatt előfordulhat, hogy néhány helyen kicsit érthetetlennek tűnnek a referenciák. Ez azonban a megértés összességét semmiképp nem gátolja. A School-lal kapcsolatban szóba kerülnek a következő dolgok: a napi reggeli séta, a teljesen véletlenszerűen mellénk rendelt szobatárs, és az ún. „Feladás lista”, ami – többek között - bizonyos addiktíven használt anyagok feladását jelenti a School 9 napja alatt (cigaretta, alkohol, drogok, gyógyszerek és étrendkiegészítők, koffein, cukor, finomított élelmiszerek). Mindez nem kötelező, inkább az egyén számára hatalmas lehetőség, hogy kipróbálja magát ezek nélkül a szerek nélkül.

És akkor kezdődjék Hitaji Utazása a Gyűlöletből a Szeretetbe. Utazz Te is vele!



Aktuális ÖnMunka Tanfolyamokról itt találsz információt, várunk szeretettel.



2012. március 29., csütörtök

Byron Katie Ébresztő Idézetek 4.


Szép tavaszi csokorra való ébresztő-elgondolkodtató Byron Katie idézetünk gyűlt össze, itt az ideje, hogy átadjam Nektek így egyben. Katie szavai dőlt betűvel, idézőjelben olvashatók, és némelyik után az én tippjeim, kommentjeim, melyeket a Facebook zárt csoportunkban szoktam napi útravalónak adni. Kellemes csokor-illatolgatást, kapcsolódás-visszaállítást önmagaddal, másokkal és a Valósággal.

„Amikor azt hiszed, hogy figyelnünk kéne rád, mi pedig nem tesszük, máris te szakítod meg a kapcsolódást; mi köze van ennek hozzánk?”
A szeretet csak az én oldalamról szakadhat meg, csak én vagyok képes kettőnk közé állni - ha elhiszem a gondolataimat rólad és arról, hogy szerintem épp mi történik.

„Az egyetlen dolog, ami valaha élt, az egy hitrendszer. Az egyetlen dolog, ami valaha meg fog halni, az egy hitrendszer.”

„A világ csak annyira gyógyul, amennyire az elméd.”

„Amikor nem próbálunk mások kedvében járni, másoknak megfelelni, elkezdjük felismerni, mi is a számunkra jó.”

„Ha a legnagyobb ajándékot szeretnéd adni valakinek, engedd meg, hogy neki legyen igaza.”

„’Hülye Picsa’. A szavak semmit sem jelentenek. Azt jelentik, amilyen jelentést én adok nekik.”

„Vannak, akik úgy gondolják, hogy az együttérzés azt jelenti, érzem a másik ember fájdalmát. Nem tudod a másik ember fájdalmát érezni, csak a saját fájdalmad kivetülését.”
Vagyis, amikor valakinek a története hallatán érzelmi fájdalmat érzel, akkor a saját történeted nincsen még megkérdőjelezve. A történeteid felszámolása után pedig nem érzéketlenség marad, ahogy attól félni szoktatok, hanem szeretet.

„Ellenség nem létezik. Csak barátok vannak, akik az igazságot mondják el nekünk.”

„Amikor ezren vannak a teremben, ezer különböző Katie ül a fotelemben.”

„Amint az emberek megkérdőjelezik, amit hisznek, korábban elképzelhetetlen félelemmentességben kezdenek élni.”

„Bárki kiszedheti magát a pokolból, ha az elméje nyitott a kérdésekre.”

„Az elme mindig pontosan történik.”
A gondolat pont akkor bukkan fel benned, amikor felbukkan. Semmi befolyásod nincsen rá – észrevetted már? Ha pedig zavaró gondolat, épp azért bukkant fel akkor, amikor, hogy végre ráébredhess, mit is hiszel, majd megkérdőjelezhesd. Így szűnik a kötődésed a gondolathoz.

„Csak addig szenvedünk, amíg rá nem ébredünk arra, hogy valójában semmit sem tudhatunk.”

„Nem a sötétségtől félünk, hanem attól, amit beleképzelünk a sötétségbe.”

„Amint megtisztítod a múltadat, csak boldog, szeretettel teli jövőt leszel képes kivetíteni. Ekkor érted meg, mit is jelent az, hogy az univerzum barátságos.”

„Minden gonoszt én teremtek. A gonosz csak akkor létezik, ha elhiszem, amit rólad vagy magamról gondolok.”

„A világ az én érzékelésemben létezik. Csak a történeteim szűrőjén keresztül látok és hallok.”

„A tiszta elme képtelen boldogtalan életet élni.”
Ha az elme nyitott, tiszta és stresszes történetektől mentes, a szív is nyitva van. A boldogság és az öröm ebből fakad. Összetörhetetlenül.

„A trauma nem több, mint hogy beleragadtál abba, amit hiszel.”

„Amit másokban kritizálsz, az mindig rossz érzéssel fog eltölteni, amikor te csinálod.”
Hiszen, amit másban kritizálsz, azt még magadban nem fogadtad el, azt gondolod, hogy magadat kéne megjavítanod, és végre megszabadulnod az adott tulajdonságodtól vagy viselkedésedtől. És jól haragszol magadra. Amíg menekülsz tőle, amíg el akarod tüntetni, nem szereted aktuális önmagad, mondván „Hát, ez aztán szerethetetlen.” Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Ki lennél a gondolat nélkül?

„Akkor vagy jelen a pillanatban, amikor azt akarod, ami éppen van.”

„Amíg önmagadhoz nem vagy hű, nem tudsz hű lenni egy másik emberhez sem.”
És ezt mindenféle kapcsolatokra értsük, ne csak a párkapcsolatra, ahol a hűség fogalmát értelmezni szoktuk. Te hol nem vagy még hű magadhoz? És hogyan néz ki, amikor hű vagy egy másik emberhez? Biztos úgy, ahogy azt eddig képzelted? A mai nap során figyeld, mikor nem vagy hű magadhoz, mikor csalod meg, vered át, vezeted meg saját magadat. Például azzal, hogy nem azt mondod vagy teszed, amit szeretnél. És nézd meg, milyen gondolatok tartanak vissza attól ilyenkor, hogy hű légy önmagadhoz.

„Ha egy szent sétálna be a terembe, te akkor is ráaggatnád a hiedelmeidet. És az első adandó alkalommal, amikor nem adja meg neked, amit akarsz, vagy bármilyen módon fenyegeti a hiedelemrendszeredet, rátámadsz. Amikor valakire rátámadsz, a támadás visszakanyarodik, és te válsz a célpontjává: saját magadat támadod meg. Amikor egyvalakit támadsz, mindenkit támadsz.”

„Nem a másik embert kell rávennem arra, hogy ne bántson engem. Én vagyok az, aki képes felhagyni saját magam bántásával. Csak én tudom megtenni magammal.”

„Lehetsz gazdag 200 forinttal a zsebedben, és szegény milliárdosként. Csupán a pénzről szóló történeteid töltik el rettegéssel a szívedet.”

„Egyetlen hiedelem visszacsinálásával/érvénytelenítésével több évezrednyi időt csinálsz vissza.”

„Ha szeretnéd a haragot kivenni az életedből: menj vissza abba a helyzetbe, ahol haragudtál… érezd át teljesen a haragodat… és írd le a gondolataidat.”

„A kegyelmi állapotba való belépéshez csupán azt a feltételezést kell megkérdőjelezned, melyet épp most védelmezel. Meg most, most, most…”


Ha szeretnéd profin, alaposan, szeretetteljes légkörben megtanulni, hogyan tudod megkérdőjelezni bármilyen témájú stresszes gondolataidat, várlak szeretettel a májusi Alaptanfolyamokon:

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. május 5-6.
Hétköznapi tanfolyam: május 14-15.
Jelentkezési határidő: április 10. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html